Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

A természetes nSi szépség nem változik. Az ideálokon még az emancipáció sem tudott változtatni. Az egyik ismert nemzetközi kozmetikai vállalat nemrégiben egy pályázatra, az ún. „Évszázad-teszt”-)ére hivta fel Nytígat-Berlin fiatal hölgyeit. Egy Mona Lisa ke­restetett. A berliniek között számos esetben rátaláltak a híres modell hasonmására. A kozmetikai cég tulajdonképpen nem akart mást elérni, mint szépségápolási tippeket adni a divatos hölgyeknek a jövő szezonra. Egy finom aranyfuvallat az arcokon és a szem- pillák divatos befestése „Oioconda”-t és barátnőit végül is megnyerő külsejű, mai höl­gyekké alakította át. Nem lehet elég korán kezdeni... — Hány éves vagy? — Tizenhárom. — Milyen könyveket olvasol a legszívesebben? — A regényeket, meg amit Editke néni ajánl. Ö mindig tudja, hogy kinek milyen könyvre van szüksége. Editke néni, Várkonyi Ist­vánná, a nagybátonyi gyer­mekkönyvtár vezetője, való­ban ismeri a kis látogatók íz­lését, érdeklődési körét. Már i963-tól könyvtáros, és nem­csak a bányavárosban, de a falusi felnőtt—gyermek, ve­gyes könyvtárban is. — Lát-e különbséget a fa­lusi és a bányavárosi gyerekek között? — A különbség több ténye­zőből tevődik össze. A leg­alapvetőbb talán az, hogy a bányavárosi gyerekek már harmadikos koruktól érdek­lődnek az ifjúsági könyvek, útleírások iránt. A falusi gye­rekek között sok a cigány, s talán ez is egyik oka annak, hogy ők később kezdenek re­gényeket, komolyabb műveket olvasni. A könyvekre sem vi­gyáznak annyira. Sok a ko­pott, maszatos, bepiszkolt kö­tet. S ami talán a legérdeke­sebb, ezeket szívesebben ol­vassák, mint az újakat. A bányavárosi gyermek- könyvtár egy kicsit az isko­lai klubszobára emlékeztet. Magnó, társasjátékok, diavetí­tő és sok-sok könyv sorakozik a polcokon. Az egyik aszta­lon színes album, rajta a fel­irat: Mit olvassunk? Szükség van az útmutatásra, a jó tanácsokra, hiszen a gye­rekek ízlésformálást, a szép es jó iránti szeretetre neve­lést nem lehet elég korán el­kezdeni. — Hogyan segíthet ebben a könyvtáros? — Könyvtárunk 6000 kötet könyvvel rendelkezik. S ez alkalmas a gyerekek sokrétű igényeinek kielégítésére. Ta­lálhatók itt mesék, ifjúsági és kalandregények, útleírások, is­meretterjesztő müvek egya­ránt. Ez természetesen önma­gában véve nem elég. Az ér­deklődés felkeltésére, heten­ként egy alkalommal korcso­portok szerint foglalkozást tar­tunk. A legkisebbek mesedél­utánokat hallgatnak rajzokkal illusztrálva, vagy bábok se­gítségével, dramatizálva. A nagyobbak szellemi vetélkedőn adhatnak számot olvasottsá­gukról, ismereteikről. Várkonyi Istvánná elmond­ja még, hogy sok olyan kér­dést kapnak a gyerekek, me­lyeknek megválaszolásához lexikon szükséges. Ilyen for­mán a gyerekek a lexikonok, kézikönyvek használatát már korán elsajátítják. Gyakori a lemezhallgatás is, mely mindig egy-egy meséhez, történethez kapcsolódik. A kicsik legkedvesebb foglala­tossága a rajzolás. A történet elhangzása után maguk ké­szítenek illusztrációkat. Ezek közül a legjobbak kis kiállí­tásra kerülnek. Jól szolgálja ez a képzelet, a fantázia fej­lesztését. Azt hiszem, az elhangzottak alapján, megállapíthatjuk, hogy a gyermekkönyvtár tevékeny­sége szorosan kapcsolódik az iskolai munkához. A gyere­kekkel foglalkozó könyvtáros­nak egy kicsit pedagógusnak is kell lennie. — Könyvtárunk jó kapcso­latban áll az iskolával. Igyek­szünk kölcsönösen segíteni Bolgár könyvek külföldön Az elmúlt évben a Szer­zői Jogvédő Hivatal 112 bol­gár könyv idegen nyelvű megejelen tetősére kötött szerződést külföldi kiadók­kal. (Ebben az adatban nem szerepelnek a Szovjetunió által vásárolt könyvkiadási jogok.) CSaknem valamennyi szocialista országban meg­jelennek a bolgár társadal­mi-politikai, szépirodalmi és tudományos irodalmi alkotó" sok. A bolgár könyvek ki­adásában a Szovjetunió ve­zet több, mint 45, majd az NDK következik — 31, Lengyelország — 15 és Magyarország — 14 művel. 1969-ben a bolgár könyvek eljutottak Ausztria,, Anglia- Argentina, Belgium, Olasz­ország, Pakisztán, az Egye­sült Államok, Törökország, Finnország, Franciaország, az NSZK és Japán* olvasóinak kezébe. Szerződés jött létre Todor Zsivkov összegyűjtött műveinek berlini (NDK) és Georgi Dimitrov életrajzának pakisztáni kiadásáról. A külföldön megjelenő könyvekben a jelenkori bol­gár szépirodalmat Dimitr Dimov, Dimitr Talev, Emili- jan Sztanev- Orlin Vaszilev, Andrej Guljaski, Bogomil Rajnov, Kamen Kalcsev, Pa­vel Vezsinov, Jordan Ra- dicskov, Blaga Dimitrova, Anton Doncsev, Vera Mu- tavcsieva és más írók mű­vei képviselik Antológiákba11 rádió- és tv-műsorokban Georgi Dzsagarov, Nikola Hajtov, Ivan Radoev írásai­val lehet találkozni. (Ford.: Sz. P.) egymás munkáját. Az elsősök először a tanító nénivel jön­nek hozzánk, ekkor ismertet­jük előttük a kölcsönzésre vo­natkozó tudnivalókat, barát­kozhatnak a könyvekkel. Az iskola igyekszik olyan felada­tokat adni a gyerekeknek, amelyekhez szükséges a könyv­tár igénybevétele. A látoga­tottságra egyébként sem, pa­naszkodhatóm. Jelenleg 600 Ol­vasónk van, még Maconkáról, Kányásról is járnak be gye­rekek. Beszélgetés közben lassan megtelik a könyvtár gyere­kekkel. Válogatnak a könyvek között, ki-ki a tetszésének megfelelően, s aki mégsem ta­lál magának valót, annak Edit­ke néni szívesen segít. V. Kiss Mária A napokban három bűn­ügyben hirdetett ítéletet a Salgótarjáni Járásbíróság. Mindhárom ügy elkövetőd úgy­nevezett „nehéz fiúk” voltak — büntetett előéletűek, akik­nél nem használt a koraibban kiszabott szabadságvesztés. Példás büntetést kapott a Centrum. Áruház és a tarjá- ni Ezermester bolt betörője, s börtönbe kell vonulnia az al­koholista besurranó tolvajnak is. Nem emlékszem — ittas voltam Molnár József, 39 éves sal­gótarjáni lakos ez év január­jában szabadult a börtönből, ahová a múlt év júniusában került lopásért és más bűn- cselekményekért. Molnár szerette az italt, s amikor csuk tehette, a pohár feneké­re nézett. Egy hónapig nem is történt semmi változás éle­tében, mert az nem számított nála eseménynek, amikor esz­méletlenségig részeg volt. Szabadulása utón pontosan egy hónappal ittasan, céltala­nul őgyeligett Salgótarján fő­utcáján este 11 órakor. Az együk Rákóczi úti lakás ajtaja engedett a váratlan látogató­nak. Molnár belopódzott a házba, s onnan két pulőver- rel, egy télikabáttal és két sállal távozott. A kabátot másnap 50 forintért eladta, a pulóverek megkerülitek, a sá­laikat elveszítette. „Ittas vol­tam — nem emlékszem sem­mire” — védekezett a bírósá­gon Molnár, ám az érv gyen­gének bizonyult. A büntetett előéletű Molnár Józsefet a bí­róság jogtalan behatolás út­ján és visszaesőként elköve­tett lopásban mondta ki bű­Képzőművészek. 'Sa Elgondolkodtató meglepe­tés éri az embert, amikor számba veszi a VI. észak­magyarországi területi kép­zőművészeti kiállításon sze­replő műveket, s gondolat­ban összeveti a 89-es' még inkább az 1968-as tárlaton látottakkal' Hol van az a gazdagság, változatosság, az évi alkotói termés szinte dicsekvő szemünk elé tárá­sa?! A „régiek” a helybeli­ek törzsaura tisztességgel szerepel. Elég Czinke Fe- rencre, Iványira utalni. A Borsod megyeiek is számos helyről, úgy tűnik örömmel1 elküldték alkotásaikat' ha nem is nagy választékban. Ám, hol vannak a borsodi „nagy telep”, Miskolc mű­vészei? Tisztelet a rendsze­res itten is kiállítóknak (Seres, Mazsaroff’, azonban „két szál virágot” küldhet­ték volna olyan előzőleg, vagy még régebben kiállító művészek is, mint Kunt Er­nő, Feledy Gyula, vagy Tóth Imre, hogy a többi ne­vet ne soroljam. Természetesen szót sem ejtene az ember, ha a ke­vés mű mind emlékezetes lenne! De úgy látszik, nem­csak elegendő számú mun­kát nem küldtek az alko­tók, hanem csupán a fárad­tabb alkotásaikat szemelték ki arra, hogy reprezentálják újabb alkotói periódusukat. Stílusirányzatokban van vá­laszték, talán túl bő is, a kiállításira került alkotások mennyiségéhez mérten. A posztnagybányaiaktól kezdve megtalál az érdeklődő min* dent- egészen a jancsiszeges „nyers-művészet”-ig- Majd mindent, de mégsem eleget. Ügy értem ezt, hogy nem karakterisztikusan egyéni stílusokat. Nehezen is lehet az egyéniséget megállapíta­ni egy-két látott mű alapján. Ilyenkor viszont óhatalanul a már látott, a már sokszor látottnak érzése kerül elő­térbe, tölti el az érdeklődőt. Nem is lehet sejteni sem egy-két, mondhatni véletle­nül odakerült mű alapján, hogy egy-egy alkotó fejlő- dött-é- magára lelt-é, s mer­re tart.. • i * Kereken megmondom festmények közül legőszin­tébben Iványi Ödön Lenin- ikonja nyerte meg rokon- szén vemet. Az ifjú Lenin tisztasága, törhetetlen bizal­ma és komolyan vett hite, a nem megszokott művészi egyszerűség s a mögötte fe­szülő intellektuális bonyo­lultság a tárlat egyik leg­jobb alkotásává emeli sze­memben. Iványi különben kísérletezik továbbra is. Ikonszerű táblája mintha egyedi lenne, de a színkeze" lés módja, az egyszerű- nagy felületek mögé helyezése a mondandónak mégis rokon­ságban van a többi fest­ményével. Ám azoknál nem mindenütt sikeredett a nála megszokott életgazdagság képzetét felkeltenie nagy színmezőlvel-.. A Bányában című festménye és az ajtós fehér fala viszont hetek óta kísért. Lóránt János művé­szi gazdagodását- melyre kü­lönben élénken figyelek, it­teni két táblaképe alapján nem merném állítani. Két festménye a már látott erényekről tanúskodik. De hová kellene elutazni, ha az ember évi termésének javá­ra kíváncsi? Szujó Zoltán Vonaton című festménye meglepő jellemző erőt, em­berláttató tehetséget sejtet. Merjük remélni, hogy ha ebben az irányban tevékeny­kedik, pikturánk — egy Gá- csi Mihályéhoz hasonlatos karakterisztikus tehetséggel lesz gazdagabb? Pataki Jó­zsef fáradhatatlan ambíció­val alkot, s meg kell adni, grafikában is- táblaképben is egyre inkább rátalál saját hangjára. A teljes őszinte beszédhez tartozik az is, hogy' Blaskó János megmun­kált, de spekulatív képei nehéz rejtvényt jelentettek például a posztnagybányai­ak képei között. Ha szabad, indoklás nélkül ideírom még: tetszettek Nagy Ernő, a balassagyarmati Réti Zol­tán, a miskolci Seres János képei- Nem akartak min­den áron új festői világot, felfedezni, de a látott világ varázsát- - gondos, - ihletett ecsettel tükrözték. Czinke Ferenc vezető he­lye az északi tárlat grafikai anyagában nem kétséges, öt színes metszete mélyen átélt, bonyolult és összefüg­gő világot alkot. Néha a né­pi díszítőművészetből át­emelt motívikával megke­vertem Ha valahol érdemes kutatnia a művésznek: ez volna a modern, logikus-in­tellektuális metszet-tech­nika: hogyan képes felvenni, magáévá asszimilálni a nép­művészet szellemét? Az öle­lés virágporban és a Kö­szöntő piros virággal har­móniájával, lírikus lágysá­gával és kavics-kerekdedsé- gű zárt világával Szávákkal kifejezhetetlent képes ki­mondani. A mezőkövesdi Pető János nagy formátumú grafikái az emberábrázolás újabb eszközeinek birtokba­vételét dokumentálják. Kár, hogy a műanyagmetszésben jeleskedő sárospataki Deb- reczeni Zoltán mindössze egy metszettel bizonyította termésének érdekes voltát­* E jó indíttatású' erejet megőrző grafikustábor elég csekély számú, de nívós képsora mellett szegényes­nek tűnik a szobrászanyag. Egyedül id. Szabó István szerepel hét faszobrával. Markáns, zömök, Lenin- portréja nemcsak az anyag adottságainak tiszteletére fi­gyelmeztet, hanem megtes­tesíti Lenin akaraterejét, in- gathatatlan hitét, s jelle­mét. A termelő munkával kapcsolatos szoborpárai nem­csak érdekes színfoltot je­lentenek a kiállításon, ha­nem figyelemre méltó me- mentót tömörítenék maguk­ban a művészetek hivatását illetően. Varga Imre Nehéz fiúk újabb évek nősnek, és egy év nyolc hónap szigorított börtönre ítélte. Meltekbünitetéslként négy évre a közügyiek gyaikorláséitól is eltiltotta, s úgy rendelkezett, hogy Molnár a fettétele» sza­badságra bocsátás kedvezmé­nyében. sem részesülhet. Az ítélet nem jogerős. Szerette a zenét a fékező? „Táppénzes állományban voltam, kevés volt; a pénzem, ezért követtem el a lopáso­kat'” — mondta a bíróságon a 21 éves György József (dorgó) magyiangéci fiatalember. Arra nem gondolt, hogy minit vo­natfékező 1400 forintot kere­sett. Motorszerelőnek készült, de a szakmából semmi nem lett, s helyette munkahelyet munkahellyel cseréit fel a te­kergő Gyöngy. A kecskeméti MÁV pontosan a nyolcadik kenyérkereső helye volt, s a vonatfékezői státusban köve­tett el négyrendlbeli lopást. György József nem először állít a bíróság előtt. Tiltott határátlépésért, lopásért mint fiatalkorú nyolc hónapot, mint felnőtt, lopásért 1968- bam egy évet kapott. György József Kecskeméten dolgozott, s kezdetben Orgo- vámyban, majd a hírős város­ban llakott albérletben. A hét végén szülőfalujába, Ma- gyargiéore tért haza, s az uta­zások alkalmával bűncselek­mények sorozatát követte eL A kirakatokra specializálta magát. Kecskeméten a mulit év decemberében betörte az egyik játékbolt kirakatát, s onnan egy gitárt emelt él, amelyet 1500 forintért az egyik ismerősének eladott. Ezután Salgótarján, követke­zett, az Ezermesterből!;. György vonatra várt, közben, gondolt; egyet, betörte a kira­katot és 2300 forint értékben 4 darab zseb- és táskarádió­val utazott vissza Kecskemét­re. Az egyik rádiót eladta 300 tanimtént, egy másikkal 500 forintos tartozását; egyenlítet­te ki. Két nap telt el a tarjé- ni betörés után, s Kecskemé­ten az egyik boltból ugyan­csak a kirakat betörésével egy magnót zsákmányolt. Ezt 1000 forintért értékesítette. Ezután ' következett a tarjám Centrum Áruház. Három tás­karádió, egy zsebrádió hozta a leggazdagabb zsákmányt, több mint 4000 forintot. Kecs­kemétre utazott, ám ott már a rendőrök vártáik. A bíróság György Józsefet négyrendbelá visszaesőként el­követett társadalmi tulajdont károsító lopásban mondta ki bűnösnek és három év bör­tönre ítélte a zenét kedvelő fékezőt. Mellékbüntetésként négy évre a közügyek gyakor­lásától is eltiltotta a bíróság Györgyöt. Az ítélet jogerős. Talán a kulcs nyitja A fiatalkorú B. Bertalan összeveszett apjával, s cim­borájánál, a 27 éves salgótar­jáni Varga Gyulánál kapott menedéket. Február 6-a volt, amikor a két barát a Vadas- kertből Tarjámba jött Pén­zük nem volt, hát útközben Varga eladta a karóráját, s topott érte 156 forimittjt. A pénznek hamar a nyakára hágitiak, mert a sör, forralt bor és rövid ital sokba kerül, ha ketten, és sokat isznak. Haza- indiultak, amikor B. Bertalan­nak az az ötlete támadt, hogy a 208-as ázámú önkiszolgáló boltból italt kellene szerezni. Varga licitált, s hozzátette: élelmiszer és pénz is kellene. B. Bertalan csakhamar a te­tőn termett, s a szellőzőnyflé- son bemászott a padlástérre, s felfedezte az üzletbe vezető padláslejárót. Meglepődöm, amikor lelakatolt vasrács áll­ta el útját Visszamászott, s mindezt közölte Vargával, aki a zsebébe nyúlt, kulcsot hú­zott elő, s „tálén ez nyitja” jelszóval ő tette meg ugyan­azt az utat, amit B. Bertalan. A lakatot már nem tudta ki­nyitni, mert két tarjáni lakos közbelépett, megakadályozta a betörést és fülömcsfpto őket. A bíróság a büntetett elő­életű Varga Gyuláit visszaeső­ként és tánstettesi minőségben társadalmi tulajdont károsít" lopás kísérletében mondta ki bűnösnek és egy év, hat hó­nap szigorított börtönre ítélte. Három évre a közügyek gya­korlásától is eltiltotta, s úgv rendelkezett, hogy a feltételes szabadságra bocsátás kedvez­ményében sem részesülhet. B. Bertalan nyolc hónap sza­badságvesztest: kapott, ám a közkegyelmi rendelkezés foly­téin a büntetés végrehajtása alól mentesült. Az ítélet nem jogerős. Szokács László NÓGRAD — 1970, április 12-, vasárnap 5 v

Next

/
Oldalképek
Tartalom