Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Dfinoségtánc Gyáron kívül és gyáron belül — Gyakran csak öt-hat művelet elvégzése után de­rül ki, hogy az öntvény anyaghibás — hozott fel egy példát Német András, az Országos Bányagépgyártó Vállalat Salgótarjáni Gyá­rának termelési osztályveze­tője arra, hogy mennyire iontos a kooperáló vállala­tok között a zavartalan együttműködés. — A selej­tes gyártmányt természete­sen kicseréli a szállító gyár, de ezzel nem térül meg a fölöslegesen ráfordított mun­ka. Ráadásul — egyedi gyártmányokról lévén szó — egy-egy ilyen közjáték ve­szélyezteti az átadási határ­időket. Egy félmilliós érté­kű gyártmány sorsa néha egy 800—1000 forint értékű tengelykapcsolón múlik­Ha szorít a határidő Balogh Béla, a Ságvári Endre ifjúsági szocialista brigád vezetője azt is el­mondta, milyen gondot okoz a munkapad mellett, ha ké­sik az öntvény, vagy menet közben derül ki róla, hogy selejt és egy másik munka­darabon elölről kell kezdeni a forgácsolási munkafolya­matokat. — Ha szorít a határidő, bizony előfordul, hogy a minőség rovására kell enged- ménytv tenni, kényszerűség­ből olyan alkatrészt Is kien­gedünk a kezünkből, amely éppen csak megüti a köve­telmények szintjét — fejtette ki, — Ez később a bányagép üzemeltetése közben okoz­hat bajt. ami kétségtelenül a gyártmányaink jó hírét rontja. A Bányagépgyárat régi ke­letű, baráti kapcsolat fűzi a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekhez és a Tűzhelygyár­hoz, ahonnan a szürke önt­vényeket. a kovácsolt ter­mékeket és az acélöntvé­nyeket kapják. Hogy mégis ezek okozzák a legtöbb ne­hézséget a bányagépgyáriak­nak, ezt számos bonyolult, egymással kölcsönhatásban levő tényezőre lehet vissza­vezetni. Lehet magyarázni, lehet megérteni is, de bele­nyugodni semmiképpen sem- Már Takács Ferenc szb-titkár is ezzel a mondattal indítot­ta a kis kerekasztal-beszélge­tést: „A legégetőbb problé­ma: az öntvény”. Mit kér a Bányaqépoyár? — Ha valahol lehetne és kellene tenni valamit, akkor ez az a terület — mondta a termelési osztály vezetője. — Valóban, nagyon előnyös és kedvező helyzetben vagyunk, hiszien egy megyében, egy városban élünk és dolgo­zunk. A vitás kérdéseket könnyebben tudjuk megbe­szélni, mint egy Komárom megyei és egy budapesti üzem, amelyek nemcsak ér­dekeikben, de földrajzilag sem kötődnek egymáshoz. Kell annyi lokálpatriotizmus­nak lenni bennünk, hogy a megyén belül az egyik gyár segíti és támogatja a mási­kat. Mit kér a Bányagépgyár? Szeretnék, ha a Kohászati Üzemek és a Tűzhelygyár határidőre és elegendő mennyiségű öntvényt adna- Hogyan függ össze ez a mi­nőséggel? A késedelmes szállítás a gyártási idő le­szűküléséhez, gyáron belüli kapkodáshoz, sietséghez ve­zet, ami ritkán enged jó munkát- Az is igaz: jelen­leg még annyira égetőek a mennyiségi gondok, hogy a minőségi követelmények sok­szor a háttérbe szorulnak. A bányagépgyáriak örülnek, ha egyáltalán kapnak elegen­dő öntvényt, mintha csak ajándékról lenne szó, amiről a népszáj is azt tartja: ne nézd a fogát! Mit lehetne tenni? Zsidai Imre KISZ-titkár így válaszolt: — Tudunk arról, hogy a Tűzhelygyár és Kohászati Üzemek is bekapcsolódott a minőséglánc mozgalomba, amelynek célja éppen a mi­Megvalósul a feladat NAgrád megyében héteiztendfl­vel e-lelőtt kezdték meg a szarvas- marliak gümökórtól való mentesí­tését. A tervek szerint az idén teljes egészében befejezik a mun­kát. a mentesítés kezdete óta a termelőszövetkezetek 15 millió 423 «■zer forint állami támogatást kap­tak e fontos állategészségügyi fel­adat megvalósítására. Hatvanhárom tsz-ben elérték a kívánt negati­vitást. A tehenészetekből eltávolí­tottak 3445 fertőzött állatot és pót­lásukra ugyanannyi gümőkór- és brucellamentes üszőt állítottak be. Ma már a mentes állomány lét­száma elérte a 8053 darabot. A nagyüzemi gazdaságok mel­lett a háztáji szarvasmarha-álio- mány gümökórtól mentesítését Is végzik. nél eredményesebb együtt­működés elősegítése. A kö­zeli napokban felkeressük mindkét üzemet és kérjük a gazdasági vezetők, a fiata­lok, a szocialista brigádok támogatását. Bízunk abban, hogy megértéssel fogadják közeledésünket. Szocialista együttműködési szerződést kívánunk kötni, hogy a jö­vőben több és jobb öntvényt kapjunk. Az első „fecskék” Néha mintha nem hin­nénk eléggé abban, hogy a társadalmi összefogásban még mindig kiaknázatlan erőtartalékok rejlenek. Pe­dig sokat tehetnek saját munkaterületükön a szocia­lista brigádok a határidők betartásáért, vagy éppen előbbrehozásáért. - Gondo­sabb munkával és a kedve­ző gyártási feltételek meg­teremtésével jócskán lehet még javítani a bevett minő­ségi szokásnormákon. S ezek a törekvések mindenkor szinkronban lesznek a nép­gazdaság egyetemes érde­keivel, beleillenek a szocia­lista brigádmozgalomba, „vágnak” az egyre tartal­masabb versenyfelajánlások- hoz, a KISZ, a fiatalok ter­melést segítő tevékenységé­hez­Természetesen ez éppen úgy érvényes a Bányagép- gyárra- mint a Tűzhely­gyárra, vagy a Kohászati Üzemekre. Csak üdvözölni lehet, hogy Balogh Béla brigádvezető szocialista bri­gádja tagjaival kész vállal­kozni a gyáron belül a mi­nőséglánc első „fecskéinek” szerepére. Vállalják, hogy az amúgyis gyakori anyaghi­bákat nem tetézik mun ka­selejt tel, csak kifogástalan minőségű alkatrészt enged­nek ki a kezükből. Nem érik be annyival, hogy ezek minőségi mutatói éppencsak a tűrési határon belülre, vagy közelébe kerüljenek. A következő szakszerve­zeti bizottsági ülésen napi­rendre tűzik — mint Takács Ferenc szb-titkár elmondta. — mit lehetne tenni nyáron belül a minőség javításáért, összehívják a szocialista brigádvezetőket, hogy el­mondhassák véleményüket. Szinte biztosra vehető, hogy Balogh Béla ifjúsági szocia­lista brigádja nyomán továb­bi kollektívák csatlakoznak a minőséglánchoz­Kiss Sándor AHanti díjas vdrostervesftk A megvalósult tervek Várost tervezni, lakóhazakat, üzleteket, művelődési házat, iskolákat papírra vetni, szá­molni a jogos igényekkel, megálmodni modem, napié­it! agyar Géza nyes lakótelepeket talán a leg­szebb feladatok közé tartozik. Az építész tervei nyomán lát­nak munkához az építők, dol­goznak a gépek, emelkednek mind magasabbra a házak. Salgótarján átépítését hárman tervezték. Magyar Géza, Flnta József és Szrogh György a közelmúltban vették át a vá­rosközpont rekonstrukciójáért az Állami díjat Hosszú évek munkáját ismerte el a magas kitüntetés. — Tegyük még hozzá — szól közbe Magyar Géza, Ybl- díjas tervező —, az egész ép ítészszakma megbecsülését jelenti, hogy egyszerre há­rom tervezőt jutalmaztak Ál­lami díjjal. Az egyéni elisme­rés mellett mindhármunk szá­mára sokat jelent ez. Az építészek általában csen­des emberek, akik szíveseb­ben vetik papírra elgondolá­saikat, terveiket, minthogy be­széljenek róla. — A férjem szinte megszál­lottja a rajznak, azt hiszem még magyarázni sem tud anélkül, hogy ne legyen ceru­za a kezében — mosolyog Ma­gyar Géza felesége — ami eszébe jut, azonnal rajzolja, — Az építész számára sokat jelent az első találkozás az­zal a színhellyel, ahova ter­vezni fog — mondja Szrogh György, az Iparművészeti Fő­iskola Ybl-díjas tanára. — Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt először jöttem Salgó­tarjánba, éles ellentmondást éreztem a szomorú képet mu­tató városközpont és a meg­kapó természeti környezet kö­zött. Az utcákon élénk moz­gás, emberekkel teli élet. Ide valahogy nem illettek a kicsi, szűk házak, alacsony épületek. Innen indultunk — ezt kel­lett megváltoztatni. Egymást érik a mondatok, hisz’ mindhármuk munkájá­ról, megvalósult, vagy megva­lósulóban levő tervekről van szó.. Magyar Géza emlékezik: — Ilyen hatalmas méretű városrekonstrukció csakis együttes munka eredménye lehet, egy ember képtelen len­ne rá. És még egy nagyon fontos tényező. A tervező építészek és a megye, illetve a város vezetői között teljes Szrogh György dóján. Szinte hetonkinit lent vagyok Nógrádban. talán nem nagyképűség ha azt mondom, valósággal hazajárok. Azt hi­szem, sikerült kialakítani egy salgótarjáni „típust”, ezeket a sávházakat ilyen formában máshol nem is épitik. Ez ad karaktert és egyéni ízt a vá­rosnak. Szrogh György, Finta József és jómagam az önálló tervezések mellett arra töre­kedtünk, hogy egyúttal várost is tervezzünk, egységbe fog­juk az önálló elképzeléseket Nem akaróik 1 ünneprontó lenni, de meg kell említenem, hogy jobban kellene figyelni a cég­táblákra, feliratokra, keríté­sekre. Amelyek ugyan lényeg­telennek látszanak, de öncélú elhelyezésük, vagy nem meg­felelő formájuk leronthatja a városképet. — Melyik az az épület Sal­gótarjánban, amelyre legszí­vesebben gondolnak vissza? Egy kis gondolkodás után a válaszok: Finta József: — A Péeskő Üzletház. Szrogh György: — A József Attila művelő­dési ház. Magyar Géza: — A sok kedves közül talán a legkedvesebbek a sávházak és a Lovász József úti iskola. Befejezésül még egy kérdés Az Állami díj átvétele után milyen munkán dolgozna. most az építészek? — A garzonbaz folytatása­ként építendő új városi ta­nácsház és a kiállítási csar­nok terveit készítem — mond­ja Magyar Géza — de terve­zem az Arany János úti lakó - , házakat, óvodát, bölcsődét, valamint a középiskolai kollé giumot. Szrogh György: Szügy ben is megtartották a termelőszövetkezet tervtár- g.yaló közgyűlését és a veze­tőséget újra választották. A szügyiek nagy fegyelmezett­séggel, a szakmai es pénzügyi elképzelcsek széles körű megvitatásával bonyolították le a közös gazdaságnak ezt a jövőt alapozó nagyon fontos eseményét. Az új vezetőség kijelölésénél sem volt külö­nösebb vita. Néhány kivétel­ei a tagság négy esztendőre bizalmat szavazott a jelölő­listán szereplőknek. Szinte egyöntetű vélemény volt. hogy a jelöltek olyanok, akik a közösség érdekeit tartják a legfontosabbnak, szakértelem­mel rendelkeznek, tehát al­kalmasak a vezetésre. Beszélgetés a csarnokban Amikor vége lett a közgyű­lésnek, a művelődési otthon előcsarnokában Török János. Matus János és Katona Sán­dor, a tsz alapító tagjai közre­fogták Dovicsin Sándort, a szövetkezet elnökét. Arról aggatták: mondjon részlete­ket. hogy a tervben ismert e- -ett feladatokat miiképpen fogják végrehajtani ? Biztosít­ja-e, hogy az emberek a mun­kájuk szerint részesüljenek a javaikból? Aztán a háztájiról faggatták. Részt vesznek-e a ta karma nv betakarításában azok is. akiknek nincs háztá­ji állatállományuk. Nagyon sok kérdéssel halmozták el az elnököt. Tervtárgyaló közgyűlés Sziigyben Új nevek a vezetőségben Érthető, hogy azon nyom­ban nem válaszolt teljes rész­letességgel . Egy kicsit mél­tatlankodott is, hogy a köz­gyűlésen miért nem beszéltek ezekről a gondokról? Azt vá­laszolták, nem akarták az emberek figyelmét elterelni a legfontosabbról, az évi fel­adatok megbeszéléséről. Később a tsz irodájában ta­lálkoztunk Dovicsin Sándorral, A közgyűlés izgalmai még az arcán voltak, legjobban mégis az utóbeszélgetés fog­lalkoztatta. — Fel kell készülnünk, hogy az emberekkel mindent megbeszéljünk — mondta. Panasz a brigádvezetőkre Az elnök már a múlt évek­ben is érezte, hogy a vezető­ség és a tagok között megla­zult a kapcsolat. A vezetőség az elgondolásait nem tudta minden esetben megbeszélni az emberekkel. A két brigád­vezető nem tájékoztatta a ta­gokat arról, amit a vezetőség­ben határoztak. Ezért örült az elnök annak, hogy ezen a ve- zetőségwáilasztáson új tagok kerültek a jelölőlistára. Töb­bek között Hrók Jánosné és Rubecs Pálné. A tagság hat­vanöt százaléka női dolgozó, biztosítani kell részükre a megfelelő képviseletet. — Javasolni fogom a veze­tőségnek, hogy munkacsapat- vezetőknek válasszuk meg őiket — mondta az elnök. Eddig a tsz-ben nem vol­tak munkacsiapatvezetők, márt pedig a munkacsapatvezetok révén a tagság mindenről ér­tesülhet. Találkoztunk Rubecs Pá'l- néval is. Határozott asz- szony. — Nagy feladatokat válllfil- tunk erre az esztendőre. Jól fel kell készülnünk a mun­kára. Terveiről beszélt. Arról, hogy az asszonyok munkáját úgy kell megszervezni, hogy este már tudják, másnap mi­lyen feladatot kell elvégez­niük. Megindokolta. Az asz- szonvok.nak a családiról . is gondoskodniuk kell. Ha tud­ják, hogy másnap milyen munka vér rájuk, akkor idő­ben elvégzőik a házimunkát és nyugödtabban mehetnek dol­gozni. — Az asszonyok nevében mondom, az idén nagyobb enediménveket kell elérnünk, mint tavaly. Ez pedig csak jobb munkával megy — mondta Rubecs Pálné. Dovi-esőm Sándor, a tsz el­nöke az idei termelési terv készítésekor a tsz-tegok iSyen hozzáállására épített. A múlt évben napi tízórás munkáért 89 forintot fizettek. Az idei tervben napi 84 forintot .csak előlegfizetésre terveztek be. Az év végén, amikor a hát­ralékot is kifizetik, a tervek szerint a napi jövedelem 92 forintra emelkedik. — Ha minden jól megy, és megjavítjuk a munkái­mét is — teszi hozzá magya­rázatul az elnök. Nagyobb fegyel met A közgyűlésen szinte egy­öntetű volt a vélemény, hogy a tsz vezetőségiét a munkafe­gyelem javításáért folytatott fáradozásában a tagiság támo­gatja, Határozatot hozták,, hogy aki ezt megszegj, anya­gú hátrányba kerüljön.. Aki viszont becsületesen dolgozik, az részesüljön, a jutalomban. — Gondoskodunk arról is, hogy a háztáji gazdaságok támogatást kapjanak — utalit az elnök a közgyűlés utáni beszélgetésre. Ezziel kapcsolatban is kidol­gozzák a tsz-vezetőség tenni­valóit. Akik nem foglalkoznak háztáji állattenyésztéssel, azoknak nem adnak részes takarmányt- A takarmányt egyébként házhoz szállítják, az agronómus támogatja a háztáji gazdálkodásit is. Üj esztendőt nyitottak Szügyben, gazdag tervekkel, és ahogyan a közgyűlésen megnyilvánult a tagiság, amit terveztek, valóra is váltják. Bobál Gyula összhangnak kell lennie Az — Tanár vagyok az tpar- építész nem önmagának épít, művészeti Főiskolán, ez na- fontos, hogy kapcsolata legyen gyón sok elfoglaltsággal jár. az élettel. A benne levő tér- De ha a város vezetői nekeni veket, energiát, elképzeléseket iskolákká, lakóházakká, üzle- . teliké kell átváltoztatnia. Ezt csak úgy lehet, ha bíznak az építészben, -természetesen egyeztetve az elképzeléseket Ez a bizalom, amely itt, Sal­gótarjánban mindenben meg­nyilvánult, segített minket. Finta József hármuk közül a legfiatalabb, talán még har­mincéves sincs. Q tervezte a Pecskő Uzletházat, amelyre akkoriban hazai példa még., nem volt. — A szivemhez nőtt Salgó­tarján, hiába is tagadnám. Az elmúlt években nem is dol­goztam máshova, mint Buda­pestnek és Salgótarjánnak. Mindenesetre hallatlan bátor­ság kellett ahhoz, amit a vá­ros elhatározott. Hogy gya­korlatilag eltüntessék az el­avult városközpontot és he­lyébe teljesen újat emeljenek. Nagy volt a felelőssége az építésznek is. Nekünk talán külön szerencsénk, hogy mindhármunknak közös a fel­fogása épületekről, szerkeze­tekről, anyagokról. A meglevő önállóság mellett ezért mutat egységes képet a város. Nem uniformálódott, nem rontja egymás hatását. Magyar Géza: — Hosszú évek óta dolgo­zom Salgótarján rekonstruk­Finta József való feladattal megkeresnek, nagyon szívesen teszek eleget a kérésnek. Finta József: — A hármas számú üzleth z vázlattervét készítem, amel1’- lyel befejeződne a kereskedő' - mi hálózat. Emellett tervezem a nyugati városrészbe kerülő torony házakat. A további tervek készülnek Es nyomukban épül, fejlődik Salgótarján. Csatal Erzsébet NÖGRAD - 1970. április 12., vasárnap 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom