Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-28 / 98. szám

Nőfcérdés — Magyarországon? Akadnak talán, akik meglepődnek az ilyen fogalma­zás hallatán. Hiszen társadalmunk átlagem­bere réges-rég lezárta magában ezt a kér­dést. Megszokottá vált az egyenjogúság tu­data, sőt, hajlamosak vagyunk néha már a férfiak egyenjogúsítását emlegetni. Ha azon­ban közelebbről szemügyre vesszük az egyen­jogúság teljessé tételének követelményeit, rá kell jönnünk, hogy nem olyan egyszerű a dolog, fiat tette a Központi Bizottság ülés« is, ezt megelőzően pedig mindazok, akik a nőkről szóló napirendi pont előterjesztésének összeállításában részt vettek. Igen, valóban az a helyzet, hogy a nők­nek a férfiakkal való egyenjogúságát évtize­dekkel ezelőtt kimondta, deklarálta a dolgo­zók állama. A tanulás, a társadalmi előre­menetel, a bérezés viszonylatában egyaránt régóta rögzítettek az elvek: csak épp a gya­korlati megvalósulásban mutatkozik elmara­dás sok helyen. Minden joggal rendelkeznék a nők a ta­nuláshoz. De ha családanyák is egyben, ho­gyan szakítanak maguknak annyi szabad időt, amely új ismeretek szérzéséhez, ai érettségihez, vagy az egyetemi diplomához szükséges? Lehet belőlük miniszter, és gyár- ígözgató, mégis elenyészően kevesen emel­kednek magasabb tisztségekbe azok közül ist akik képességeiknél fogva méltóak lennének erre Régi elvünk az „egyenlő munkáért egyenlő bér’’ követelménye, de bármelyik üzemi közösségben ellenőrizhető, hogy a nőt dolgozó ugyanazért a munkáért, ugyanabban a beosztásban kevesebb fizetésért dolgozik mint férfimunkatársa. Különösen az utóbbi években tett sokat az állam annak érdekében, hogy megpróbál­jon könnyíteni a speciálisan női gondokon, amelyeket gyermeknevelés, háztartás, s más hasonló címszavak alatt ismerünk mindnyá­jain. Mindez azonban távolról sem elegendő, hiszen épp a Központi Bizottság állapítja meg, hogy a „nők problémáinak az eddigi­nél nagyobb figyelmet kell kapni jogalkotá­sunkban, gazdasági, kulturális és szociálpoli­tikánkban.” Van tehát nőkérdés ma is. De mit ért­sünk az alatt, hogy ezt a problémakört a mindennapi pártmunka részévé kell tenni. Lehet-e ez egyáltalán pártmunka? S ha igen, miért és mennyiben? Aki üzemi közösségben él — hiszen ilyen a keresőképes korú nők 65 százaléka ha­zánkban — az jól tudja, hogy a napi mun­ka gyakorlatában ezernyi apró-cseprő ügy­ben kell intézkedni, segítséget nyújtani a nők számára, olyan ügyekben, amelyek a gazdaságvezetés felsőbb régióiból nézve szá­mítanak csak kis ügynek. Aki könnyebb be­osztást kér, mert gyermeket vár, annak ez igenis nagy ügy. S a társadalom számára Is az kell hogy legyen. Annak az asszonynak, aki nem tudja a gyermekét óvodában elhe­lyezni, hiába beszélünk arról, milyen na­gyot nőtt az óvodai férőhelyek száma, ezzel nincs kisegítve. Meg kell próbálni elhelyezni az ő gyermekét is. Az a dolgozó nő, aki vál­laán viseli a család együtt-íarfcásának ezerfé­le gondját, a közösségtől is joggal vár türel­met, segítőkészséget, gondoskodást a hétköz­napi életben. Pártmunka-e ha igyekszünk neki segíteni? Feltétlenül az. Része-e a párt­munkának, ha lehetőség szerint megkülön­böztetett gonddal kezeljük a dolgozó asszo­nyok jogos késéseit, sőt harcolunk is ezek érvényesítéséért? Mindenképpen! És annál inkább fontos ez, mert az utóbbi időben szá­mos példa van arra, hogy amit a párt lelki­ismereti ügyének tekint, azt ugyanígy kezeli a társadalom egésze is. Nyilván, szükség van újabb rendelkezé­sekre, talán törvényekre is, amelyek az ed­digieknél pontosabban rögzítik a helyes el­veket, Figyelembe kelj vennünk azonban, hogy minden törvény annyit ér, amennyit megvalósít belőle a társadalom. A megva­lósulás pedig mindig és minden helyzetben a kisebb közösségek munkája. Elvégre ők azok, akik a helyi viszonyoknak, adottságoknak megfelelően tettre váltják a gondolatot, s ezzel élettel töltik meg a paragrafusokat. Ha tehát a pártszervezetek érdemben foglalkoz­nak mindenütt a lányok és asszonyok ügyei­vel, gondjaival, ezzel amellett, hogy a tör­vény megvalósulását segítik, egyben új tör­vények születését is sugallhatják. A nőkérdés másként vetődik fel a szö­vőgyárban, másként a íróasztalok mellett, más problémakört jelent egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben. A társadalmi szerve­zetek, elsősorban a pártalapszervezet, köte­lessége éppen az, hogy foglalkozási áganként alkalmazza a törvényt, s ne a holt betűt néz­ze, hanem az embert, akiért a törvény szü­letett. Azelőtt a nagyobb közösségekben bi­zonytalan hatáskörű nőbiaobtságok intézték a nők érdekvédelmét. Számos területen ilyen támaszra sem számíthattak a dolgozó nők. Ismeretes, hogy a jövőben ez nem így lesz. Most minden szinten közvetlenül a párt ve­szi kézbe a nők között végzett elvi-politikai munka irányítását, a nők gondjainak meg­oldását szolgáló határozatok végrehajtásá­nak ellenőrzését, koordinálását. A tömeg­szervezetekben, tömegmozgalmakban állami és gazdasági szervekben dolgozó kommunis­ták egyetemes kötelességévé válik, hogy munkaterületükön gondoskodjanak a párt- irányítás megvalósuláséiról, a dolgozó nőket érintő kérdések, a pártpolitikának megfelelő eldöntéséről. A pártot az intézkedés megho­zatalánál a realitások felismerése vezette, a az a szándék, hogy már a legközelebbi évek­ben teljesebbé tegye azokat az eredményeket, amelyeket a női egyenjogúság, a nők társa­dalmi helyzetének állandó javítása terén si került elérni. A társadalomnak, benne min­denekelőtt a kommunistáknak, pedig nem szabad elfelejtkezniök arról, hogy a mostani generációk megtisztelő kötelessége nemzedé kekre megalapozni a szocialista nemzet er­kölcsi-politikai egységét, amelybe nagyon is beletartozik az egyenjogúság teljes megvaló­sítása K. I. Gotyár Gyulát Együtt dobban a szít Mér hatodik napja jártaim akikor a Szlovák Szocialista Köztársaság festői tájait. Hol napsütésben, hói hóviharban utaztam keresztül-hasúi az országot és gyűjtöttem apró élményeket és örök baráto­kat. A kettő nagyon is szoro­sain összefügg egymással. Aj apró élmények nem hökken­tik meg az embert, mégcsak ekssodálkozásra sem késtate- bik. Viszont sokkal meghit­tebb légkör, sokkal közvetle­nebb kapcsolat szükséges az apró epizódokhoz, mint a „.falrengető” eseményekhez. Csipegettem hét a millió emlékből, melyek mindegyike önmagá­ban. is szép, érdekes. Ezért választottam beszámolómhoz a Jegyzetek” és a „portrék” sokkal szabadabb stílusát, hogy úgy adhassam vissza tíznapos bolyongásom leg­szebb perceit,, ahogyan azok reám is hatottak. (Jegyzetek, portrék) szükség hamarjában, hogy va­lamelyest is enyhítsenek a jelenlegi helyzeten. Az 1955-06 adabgfc szerint szomszédunknál 54 400 lakésit építettek egy év alatt. Tíz év elteltével már 263 ezer lakást adták át a renrieltebéséneik. Nem közömbös azonban milyen a komfort ezekben az új lakásokban.', a modem lakótelepeken? Po­zsonyban, Nyiitrán és Bamsfca róJ van szó? Bástíicán alkalmam volt megtekinteni néhány új la­kel kért helyet magának a képernyő, öt évvel ezelőtt — frissebb adatokkal még nem rendielkeziünk — már 149 ké­szüléket találhattunk ezer la­kosnál. A szomszédos Auszt­ria. mögötte maradt ennek a kedvező statisztiká­nak. Ott csupán 98 televíziós készülék jutott ezer lakosra. — Jól olvastam, Ausztriád — Hát persze, a televízió Csoda-e, ha egy lépve az ember igyekszik tá­jékozódná. Hogyan élnek ott az emberek? És ekkor —egé­szen váratlanul — egy sta­tisztikai adatgyűjteményt kaptam pozsonyi barátaimtól. Azzal a megszokott mozdu­lattal nyújtották át, amiit már csak ez a mondat kö­vethet: — Mit beszéljünk mi? BW; vannak a tények, az adatok, a többit rád bízzuk és az ol­vasókra. .. Bs az első szabad órámban, Braitislavában beletemetkez­tem a számok beszédes biro­dalmába. Úgy látszik a vilá­got annyira sújtó lakásínség, a lakáskultúra a Szlovák Szocialista Köztársaságiban is gondot jelent, de egyre gyor­sabb ütemben megbirkóznak véle. A világstatisztika sze­rint 180 míljliió lakásra Lenne ■ «*«4 ' ■' píri I l|S|; iá*,rí V I : iiriH Pír i11 m■ ■ ti. .........i'iSrf p.-'l'i; » rirti ......... fink ■ -Irt: K orszerű lakóépületek Nyitrán Kiváló ifjúsági klub A nógrádi ifjúsági klubok közül eddig mindössze három nyerte el a „Kiváló” címet, amelyet a kiemelkedő mun­ka eredményeként a KISZ központi bizottságtól kap­hatnak a csoportok. A há­rom kiváló közül a szécsényi járási művelődési központ if­júsági klubja az, amelyik a kitüntetés óta is „mutatja magát”. A másik kettő: a sal­gótarjáni öblösüveggyári és a balassagyarmati Balassi Bá­lint gimnázium ifjúsági klub­ja. Öze László, a szécsényi szö­vetkezeti könyvesbolt vezető­je hosszú ideje szervezője- irányítója a szécsényi kiváló ifjúsági klubnak is. Most, amikor a téli programok ta­pasztalatai már beértek és ja­vában benne vagyunk a ta­vaszi szezonban, érdekes le­het a kérdés: mit tervez az újítókedvéről, mozgalmas éle­téről, tartalmas és érdekes programjairól ismert ifjúsági klub? Jó kezdeményezés — rossz fogadtatás — Nemrégiben, egy „ötlet­börzén” azt javasolták a fia­talok, hogy a szécsényi kivá­ló klub szervezze meg a já­rásban működő — sok he­lyen csak vegetáló — csopor­tok részére a módszertani és ötletadó vitákat, találkozókat. Nem arról van szó, hogy mi akarunk a legokosabbak len­ni — mondja öze László —, de tapasztalatainkat minden­képpen szeretnénk tovább adni. Egyelőre — amíg a KISZ járási bizottsága nem dönt a dologban — kötetlen találko­zót hívtak össze Szécsénybe. A járásból öten jelentek meg. A karancssági, nógrádszakáli, nagylóci, ludányhalászi és a kis zsúnypusztai klub veze­tője volt kíváncsi arra, mit adhat nekik a szécsényiek kezdeményezése. És a többiek? Máshol már minden jól megy? Nem is re­agáltak a körlevélre, telefon­ra. őzéék azonban nem ad­ták fel a hasznos tervet. Most a járási KISZ végrehajtó bi­zottságának döntését várják, s1 akkor „hivatalosan” is új­ra szervezhetik a rendszeres találkozókat. De miért kell ehhez hiva­talos állásfoglalás ? Hogy milyen nagy szükség lenne az élőbb klubmunka ki­alakítására arra egy — ugyan­csak a járásból vett — pél­da is sokat mond: van, ahol a KISZ-titkár egyszerűen ki­húzza a fiatalok programjá­ból a számára „idegen” pon­tokat ... Padlásról a pincébe A szécsényi fiatalok barát­ságos kis klubhelyisége — ezer ötlettel változtatják a „dekorációt” szinte heteként — a járási művelődési köz­pont épületének egyik padlás­szobájában van. Most úgy hír­lik — leköltöznek a pincé­be. Csupán formai változás, egyszerű helycsere lenne a tervezett költözködés? — Mindig újat kell adni •— NÓGRAD - 1970. április 28., kedd ez öze László -klubvezető vé­leménye. — A pincében is azok ma­radunk, akik a padláson vol­tunk, végeredményben való­ban nem a hely dönti el, milyen a klubélet. De a meg­határozó tartalom mellett a forma, a keret is lehet idő­ről időre termékenyítő, vis­szaható. Így dialektikus ... Még csak a terv kész, csak az leképzelés és elhatározás él a fiatalokban, máris soha nem tapasztalt élénkülés jel­lemzi a szécsényi kiváló if­júsági klub munkáját. Tóth András, a művelődési köz­pont igazgatója az a „fix pont” — megígérte, segíti a pincetervet —, akiben a leg­jobban bíznak a fiatalok. A költözés persze nem olyan egyszerű, jelenleg tüzelő tá­rolására használják a kérdé­ses helyiséget, a tanács azon­ban elhatározta: segíti a fia­talokat, külön tárolót épít a művelődési központ udvarára. És ha mégis elakad a mosta­ni lendület? — Ha kell, téglánként hordjuk össze az új tároló­hoz szükséges építési anya­got, de a pinceklubnak még ebben az évbén meg kell nyíl­nia — mondja nagyon hatá­rozottan a klubvezető. Tény, hogy a pinceklub kiépítésé­nek tervét, a felszerelés kivá­lasztását, és ami a legfonto­sabb: a program kialakításá­nak munkáját már elvégez­ték a fiatalok! — Kis kamaraszínpadot, szeszmentes bárhelyiséget, tánchelyet terveztünk. Na­ponta jönnek újabb ötletek­kel a klubtagok. Mindenki tenni szeretne valamit az új helyért, van akiről most de­rült ki, hogy kiváló rajzoló­festő; a modem freskót már ő tervezte meg ... Ilyenek a mai fiatalok. Ro­mantikusak is. Szécsény és Kokava A szécsényi klubnak a cseh­szlovákiai Kokavában levő megfelelője, az ottani ifjúsá­gi klub vezetősége nagy öröm­mel lépett kapcsolatba a jó- hírű nógrádi csoporttal. Ko­kava Losonctól harminc kilo­méterre. a Magas-Tátra elő- nyúlványainál fekszik, hason­ló nagyságú és lélekszámú te­lepülés, mint Szécsény. Ko- kaván erdészeti technikum. Szécsényben mezőgazdasági technikum működik, de a két ifjúsági klub között — első­sorban a tartalmi munkát il­letően — elég nagy a különb­ség. — Novemberben itt járt egy „előőrs”. A losonci ifjú sági szövetség és a kokavai ifiklub Vezetőit meglepte a mi „tematikus” programunk. Náluk kizárólag a szórakozást szolgálja az igazán pazarul berendezett klub — mondja a szécsényi fiatalok vezetője. — Erről meggyőződtünk, amikor viszontlátogatáson Kokaván jártunk. Az ottani fiatalok nem titkolják, hogy a prog­ramok szervezését, lebonyolí­tását, a külsőre könnyed, de azért tartalmas rendezvények kialakítását és az ezzel össze­függő nevelőmunkát szeret­nék eltanulni tőlünk. Mi pe­dig nagyra tartjuk a barát­ságot. A kokavaiak nemkülönben. Az első találkozón valarneny- nyi felnőtt vezető megjelent. Pataki László kástí A tervezők elképzeLése azonos Szűovákiábain is, ha­zánkban is. Nagy ablak, sok fény, erkély, amelyik csak­nem szoba nagyságú. A Lakó­szoba a konyhához közel van, a pihenő saoba (ott így neve­zik) a Lakás csendes zugáé­ban, a konyhától, a gyerekek kisszohájától távolabb talál­ható. , A komfortot mutatják az alálbbá adatok is. Az 1965-ben felépült lakások 89,9 százalé­kában volt folyóvíz, 73,7 szá­zalékában melegvíz-szolgáL. tatás, 96,3 százaléka fürdő­szobás. 72 százalék központi fűtéséé és 62,6 ■zázalékáiba már a gőzt is bevezették. Mindehhez — természetesen — hozzá kell képzelni a he­gyes-dombos adottságokat, a sziklás talajt, a folyók szag­gatta völgyeket. Amikor másnap ismét asz­talhoz ültünk bratislavai koL- légáimkkal, jogos volt a kér­dés: — Találtál valami újat? . Hát igen! Sok újat talál­tam a statisztikában. Nem­csak a számok voltak újak, amelyekről eddig vajmi ke­veset hallottam. Oj volt az a haing és érzelemválág, ami az összehasonlítások, az adatok „ragozása” mögött megbújt A büszkeség csengő szava, hogy „a 25 esztendő alatt ml is tettünk valamit az asztal­ra”. Például: 1950-ben ezer la­kosra 195 rádiókészülék juz tott az országban. Alig múlt el tíz esztendő és már 2.59, majd pedig 1965-ben 263, ami nem kevesebbet jelent, mint azt. hogy sok családban kéi, sőt, talán három rádiót is találunk Hihetetlen? Gondol­junk csak arra hogy a fiata­lok mennyire szeretik az ol­csó táskarádiókat, a zsebrá­diók divatját éljük. De hagyjuk a rádiót — nincs reneszánsza. Oj vetólytársa akadt: a te­levízió. Az én statisztikám szerint 1955-ben még csak két készülék jutott ezer la­kosra. Azután rohamlépték­olyan luxus, amiit nem tnüm­diemjki vásárolhat meg ma­gának. Nálunk is emlegetik, hogy miért kérkedünk föló- nyünfcfcel a szomsizédos Ausztriával szemben, amikor ott már van színes televízió is. Igaz, de a színes adást is kevesebben nézik majd meg, mint nálunk. Erre mérget ve­hetsz! Mondtak még ilyen Jó” adatokat. Barátainknál már minden tizedik lakosra jut egy magán-telefanállomás. S ez ismét csak 1965-ös adat, azóta pedig tovább Javult a helyzet”. — Az NDK-ban nem áll­nak ilyen jól, pedig, ugye azt szoktuk mondani, hogy az NDK iparilag fejlett ország... Hagyjuk a Lakást, a rádiót, a televíziót. Vitorlázzunk más vizekre. Van egy Klenoty Óra és Ékszer Vállalat Három év alatt — eddig soha nem ta­pasztalt — nagy forgalmat bonyolított le és a Legna­gyobb kerestet épipen 1969- ben volt. Azt tapasztalták a vállalat vezetői, hogy az új lakások tömeges felépítésével megnövök edett az érdeklődés a perzsaszőnyegek iránt. És az órák, ékszerek mellett megkezdték a perzsakülönle­gességek árusításét is. — Ma ott tartunk, hogy az „ORIENT” boltok, a vállalat saaküztetei egyenesen Indiá­ból, Közel-Keletről importál­ják a szó szoros érteiméiben mesés árucikkeiket. Vagyis: ott az Óra és Ék­szer Vállalat egyesíti magába 1 a mi népművészeti, háziipari, képcsarnok-, óra- és ékszer­ből tj a inkát. Olyan nagy a kerestet a perzisiai&zőnyegek Iránt, hogy az Állami Taka­rékpénztár még kölcsönt is folyósít a jövőben a vásár­lásához. A nsgv mérétkű sző­nyegek megvásárlásához 30 százalékot kell lefizetnie a vevőnek. Mindez csak epizód a 25 év változásaiból, de olyan epi- zódigyűitemény. ami jellemző a ma emberének életére — tőlünk északra. (Folytatjuk) /P ff I I W1 Gyújtok oromé Angliában annyi hamis pénz van forgalomban, hogy külön automatát kellett szer" keszteni, amely a fémpén­zek valódiságát ellenőrzi.' E fotoelektron -analizátorral működő automatákat most a város utcáin is felállítják. Az automaták körül igen gyorsan különös gyűjtők ve­rődnek össze: várják azt a boldog pillanatot, amikor az okos gép egy kis nyíláson kidobja a hamis pénzt, amit tulajdonosától azonnal meg­vásárolnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom