Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-28 / 98. szám
üagjar—mongol barátság két évtizede H úsz esztendővel ezelőtt. 1950. -április 28-án diplomáciai kapcsolat létesült a Mongol Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között. Ez a nemzetközi jogi érvényű kézfogás egy ázsiai és egy európai szocialista ország azóta bensőséges barátságává mélyült. A mongol—magyar kapcsolatok két évtizede megmutatta, hogy a szocializmus talaján és az internacionalizmus kötőanyagával gyümölcsöző együttműködés épülhet ki olyan országok között is, amelyek földrajzilag és némely sajátosságukat tekintve távol esnek egymástól. Ezt a szívélyes jó viszonyt tükrözi az is, hogy e két évtized alatt a két ország népe kölcsönösen több ízben is hazájában üdvözölhette egymás legmagasabb rangú vezetőit, párt- és kormányküldöttségeit. A mongol—magyar kapcsolatok fejlődésének hű tükre és egyszersmind rendkívül fontos állomása volt, hogy 1965-ben aláírták a két ország barátsági és együttműködési szerződését. Ennek a szellemében került sor több más, fontos egyezmény és megállapodás létrehozására is, valamint azokra a tárgyalásokra, amelyek az idei évvel záruló időszakra — a korábbi kedvező tapasztalatok alapján — az árucsere-forgalom további jelentős növelését irányozták elő. A két nép, a két kormány és a két testvérpárt kapcsolatai örvendetesen fejlődnek az élet minden területén. Összefűz bennünket eszméink és céljaink közössége, s az a fontos tény, hogy a nemzetközi politika és a munkásmozgalom minden jelentős kérdésében egyetértés van közöttünk Biztosak vagyunk abban, hogy ez — mindkét nép javára — a jövőben is így lesz. Lapunk holnapi számában közölni kezdjük Gyurkó Géza: Jó napot, Mongólia című képes riportsorozatát. Külön nyereség A MÁRCIUS—ÁPRILISBAN kifizetett nyereségrészesedés felett már alighanem napirendre tértek az amibe- rek. A következő kifizetés pedig még igazán messze van. Miért melegítjük hát mosit fel a témát? Mert ez a legalkalmasabb idő, hogy kd-ká tárgyilagosan fogadja az ide vágó érveket, vagy ellenérveket, de arra is, hogy okulva a még friss tapasztalatokon, már most mindenütt megfontolják, miként tervezzjéik, ■zervezzék az idei teljesítmények jutalmazását és a következő részesedésosztás rendjét, hogy mindez, nyilvánosságira kerülvén, már holnaptól jobb eredmények elérésére sarkailljoni. Aiz a körülmény, hogy bár a tavalyi vállalati nyereségek összességükben felülmúlták az előző évit, a kifizetett részesedés egészében mégsem érte el a korábbit, marat tudjuk, onnan származott, hogy a bérszínvonal a múlt esztendőben, országosan, jóval nagyobb mértékben nőtt, mint a megelőző esztendőben. Ezt az öszefüggést azonban a béremelések és a kifizethető részesedés mértéke között, most már előre tekintve is világossá kell tenni az érdekel-' tek előtt, nemcsak visszamenőleg. Nem kevésbé fontos, hogy az év közben kifizethető úgynevezett nyereségprémiumok és nyereségű utalimak mennyiben hatnak ki majd a részesedésre; úgy is, hogy — azonos forrásúak lévén — csökkentik azt, de úgy is, hogy kimagasióbb teljesítményekre serkentvén, javíthatják a vállalat idei pénzügyi eredményeit. ami a több nyereség alapja!. Ami pedig a kapott pénzek Össaehasonlítgatását illeti az előző évivel, a többi vállalatnál kiosztott összegekkel és főleg a különböző beosztású munkatársakéval, az is haszonnál járhat, feltéve, hogy megfelelő felvilágosítás kíséri. Ez a kölcsönös tájékozódás aztán sok mindenre fényt deríthet. Példának okáért arra, vajon miként vélekednek az érdekeltek az elosztás helyes elveiről. Az új módszer ugyanis lehetővé teszi, hogy minden korábbinál jobban differenciáljanak a vállalatok, de sajátos módon azt is, hogy messzemenően az egyenlősdi alapjára helyezkedjenek a kifizetésiekben. A jelek szerint az egyenlő elosztásnak még mindig sok híve van. A vezetők között is — mert kényelmesebb — ás azok között a munkások, alkalmazottak között is, akiknek egyébként gyenge teljesítményűik, gyakori munkahelyváltozásuk, fegyelmezetlenségeik folytán — csak a legcsekélyebb összegre van kilátásuk. Igaz, miután az új kifizetési módszer csak részben követi a keresetek alakulását és lehetővé teszi, egyrészt a vállalatnál eltöltött időtől, másrészt a kiemelkedő munkateljesítményektől függően, bizonyos többleteik kifizetését, elvileg mégsem kedvez az egiyenlősdá hívednek. Elvileg, mondottuk,* mert valójában még meglehetősen .kevés vállalat követte bátrain ezt az irányvonalat. Nagy jelentőségű lett volna például a jelenlegi helyzetben, ha jóval több vállalat jutalmazza számottevően régi, hűséges dolgozóit, olyany- nyira, hogy kezdjen hatni a felismerés, aki kitart, évről évre szebb összegre számíthat, aki pedig munkahelyet cserél, az többé-kevésbé érzékeny veszteséggel számolhat. Mindenesetre, a nagy gumiipari vállalat új, részjegyes rendszere, a Medicor progresszív pótlékszisztémája, más vállalatok tág határok között megállapított felmondási ideje mind-mind arra vall, hogy kezd elterjedni a meggyőződés: öt—tíz—tizenöt, vagy még több évvel dicsekedő törzsgárdát a jövőben csak kézzelfogható anyagi és erkölcsi előnyök juttatásával kovácsolhat az előrelátó vállalat. Végül szólni kell az évközi jutalmazás, premizálás módszeréről, de nemcsak azért, mert minden nyereség jutalom és minden nyereségrészesedés egyazon kasszáiból származik. Inkább azért, ment a nyereségrészesedés önmagában nem ad lehetőségefekü- lönösebben nagy differenciálásira a kiváló, illetőleg kisebb eredményeket felmutató dolgozók között. Erre éppen a nemrég bevezetett nyereségiprémiium és az egyéb jutalom szolgál, feltéve, hogy a vállalati vezetők végleg megszüntetik a prémiumok egyszerű fizetéskiegészítés jellegét és nem valamiféle szokásjog alapján osztogatják. Nem mindegy azonban, hogy adott esetben a gyáregységek vezetői, vagy pedigJl az Illetékes művezetők és brigádvezetők ítélik meg a teljesítményeket és rendelkeznek a pénzzel, amelyet jutalmazásira lehet fordítani. MINDEZEKNEK a kérdéseknek és módszereknek a nyilvános megvitatása az érdekeitekkel és mindenki számára világos rendezése nemcsak elvont módon erősíti az üzemi demokráciáit, hanem elősegíti, hogy a vállalat mindinkább . támaszkodhasson a céljaival együttérző munkásokra és alkalmazottakra. 99 A mi telepünk...’ Lenin nevét viseli Öt évvel ezelőtt fogtak hozzá az építéséhez. Az első része két éve készült el, de jelenleg is bővül és Balassagyarmat büszkeségeként emlegetik. Nevet is öt éve kapott: Neve: Le- nln-lakótelep. Nagyszerűen egyesíti magában mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket az ember egy korszerű lakóteleppel szemben támaszt: környéke csendes, a házak között levő résszel együtt parkosított (ahol nem, ott építkezés folyik), a város központjából könnyen megközelíthető, lakásai jó beosztásúak. Kelecsényi István, a fémipari vállalat dolgozója feleségével és két gyermekével együtt az elsők között költözött ide. Az egyik szövetkezeti házban lakik, a lakást a vállalat juttatta neki. — Egy kétszobás-komfortos lakásért az elején 17—19 ezer forintot kellett lefizetni, a teljes lakás ára 118 ezer forint. Én, mivel két gyermekem van, négyezer forint kedvezményt kaptam. Manapság már drágábbak a lakások, mi igen olcsón jutottunk hozzá — nem igaz? De bizony igaz. Ez a véleménye egyébként Tupi Sándornak- és Pribeli Sándornak is, akik szintén lakástulajdonosok itt. — Meg lehetünk elégedve — mondja ez utóbbi — a havi törlesztés se túl sok: mindösz- sze 280 forint. Igaz, központi fűtés nincs a házakban, dehát öt éve annak is örültünk, hogy rendes lakásba kerülhetünk, nemhogy a fűtésen akadékoskodtunk volna. —Különben is, sok lakásban olajjal tüzelnek már — szól Tupi Sándor, aki szintén régi, rossz lakását cserélte fel Lenin-lakótelepire. — Meg aztán arról is szó van, hogy 75-re bevezetik a gázt, méghozzá egészen olcsón. Akkor aztán még a legnagyobb igényűek- nek sem lehet majd kifogása. A házak környékéről esvén szó, mindhárman arról a változásról beszélnek, melyen a telep keresztülment. Már két éve, hogy lebontották az Ady Endre utca sarkán álló, a gyerekek életét veszélyeztető romépületet. Boltot építettek ide (egy nagyobb, önkiszolgáló áruház létrehozása a közeljövőben várható), s tavaly nekiláttak a parkosításnak. Felavatták modern vonalával a korszerű házak közé illeszkedő tanácsköztársasági emlékművet, az idén meg tovább bővítik a telepet. Beszélgetőpartnereim egyedül a közeli vágóhídról ide- szálló rossz szagú füstöt említik. Ez bizony nem egyszer elrontja zavartalan pihenésüket. A telep lakói abban reménykednek: rövidesen sor kerül a füst erős kiáramlásának meggátolására — 200 család érdeke kívánja ezt. Ha évek múltán törasgárda- jelvény kiosztására kerülne sor az itt lakók közt. Hársas Lászlóról okvetlenül meg kellene emlékezni. Bár nem él a Lenin-lakótelepen, elmondhatja, hogy nincs olyan lakás, amelyben ne járt volna. A telepet emelő vépítővállalat dolgozója: minden egyes lakás salakblokkelemeit ő és brigádja illesztette a helyére. Tavaly télen rövid híradásban megemlékeztünk munkájáról Azóta jobb beosztásba került, január elsejétől művezetőnek nevezték ki. — Mit jelent ez anyagiakban? — kérdeztük tőle. — Havonta kétezer forinttal kevesebbet — mosolyogja el magát Hársas László. — A brigádban teljesítményben dolgozva megkerestem a havi 4200-at. most meg fixem van: havi 2200 forint. Nálunk a fizikaiak átlagban jobban keresnek mint a műszakiak. — Azért vállaltam — mondja — mert tavaly művezetőiskolát végeztem Vácott: ha nem most vágok bele az új munkába, akkor elfelejtem a tanultakat. Előbb-utóbb pedig úgyis el kellett volna vállalni. Hársas László — mivel ott volt —, emlékszik a telep építésének kezdeti nehézségeire, — Az országút mellett erősen jött a talajvíz, ha leástak, már folyt a föld. Szádfalazással lehetett csak segíteni á dolgon, az megállította a folyást. S a beköltözés percei ? A művezető ezekre is emlékszik. — Egyik nap átadtuk a lakásokat, a másikba már jöttek az emberek Tízesével költöztek be. Azt a boldogságot, ami azoknak az arcán volt, nem lehet elmondani, azt látni kellett volna. A Lenin nevét viselő lakótelepről szóló írás befejezéseként több változatot is ajánl a valóság. Az egyik lakó rövid, tömör véleménye: „Kérem, jól el lett ez találva.” Vagy a művezető vallomása: — Néha elhozom errefelé a kislányomat. Még csak hároméves, de ha meglátja az épületek fölé magasodó darut, megkérdezi: ..Ugye apu, te avval a magassal csinálod a házakat?” Én mégis Pribeli Sándor tettét érzem a legjelentősebbnek. Mikor látta, hogy a telefonkábelt ásó földmunkásoknak útjában áll két facsemete, ásót vett a kezébe, és féltő gonddal jobb helyre telepítette őket. Nem is igen értette, miért kívánkozik ez újságba: „Hiszen csak a telep, a mi telepünk rendjéről volt szó."’ Baranyai László b. j. Mindig az ésszerűbbért Kadlót Iván még fiatal ember, de már kiváló újító a Nógrádi Szénbányáknál. 1957- ben elvégezte az építőipari technikumot ék az első önálló újítással csak tíz évve! később jelentkezett. Igaz. társ- újítóként már korábban is szerepelt a naplóban, de az igazi, önálló alkotás akkor született. Hogy is volt? — Dolgoztam az iskola után az építőipari vállalatnál. Később kerültem a Nógrádi Szénbányákhoz, a beruházási TT 11 >• i it 1 Köszönjük, doktor bácsi 1 Éppen 25 esztendővel ezelőtt — a bányatelepiek még a dátumot is pontosan tudják, április 15-én — érkezett meg az orvos Mizserfára. Dr. Szabados Pál első ismeretsége gyorsan megszületett, igaz. hogy eléggé izgalmas körülmények közepette. Egy kétségbeesett bányász ugrott hozzá: — Maga orvos? Gyorsan jöjjön velem, haldoklik egy kislány! Mecseki Anna életéről már lemondtak, amikor az orvos megérkezett. A kislánynak az édesanyja vérét adta. és sikerült visszahozni a halál mezsgyéjéről az életbe. 25 évvel ezelőtt, április 15- én reggel 9-kor kezdte meg az első rendelést az orvos. Negyedszázada gyógyítja, kezeli a mizserfaiakat. Es 1970. április 15-én reggel 9-kor nyílt a rendelő ajtaja, 18 bányatelepi lakos lépett be. Felsorakoztak a falak mentén, félkör alakba. Mind a 18 ember rendkívül • ünnepélyes volt. Dr. Szabados ... , Pál nem tudta mire vélni a ugyancsak meglepődött asz- letett Mecseki Anna lepett dolgot, tanácstalanul nézett a szisztensnőre. elő, háta mögül 25 szál pisok vendégre, aztán az Végül Katona Petemé, szü- ros szegfut húzott elő. Megilletődötten mondta el az előre megfogalmazott, s most mégis nehezen előjövő köszöntő szavakat, melyeknek az volt a lényege: „Köszönjük. Doktor bácsi, hogy 25 éven át vélünk maradt, segített, gyógyított minket.” Az ünnepelt szinte gépiesen vette át a vérpiros szegfűcsokrot és az ajándékba hozott bányászlámpát, és percekig nem jutott szóhoz. Majd boldog-zavartan fordult az asszisztensnőhöz: — Giziké, legalább megsúgta volna, mi készül... Legalább poharakat... Amikor végre feloldódott a nagy feszültség, vége lett a hősies tartásnak is: kövér könnycseppek gördültek végig dr. Szabados Pál arcán. Igaz, nem ő volt az egyetlen, aki megkönnyezte a meghatóan szép kis ünnepséget. Mizserfa bányatelepen még ma is arról beszélnek: hogyan is volt, amikor a telep képviselői felköszöntötték a doktor bácsit. Kicsit még most is ünnep van Mizser- fán, mert 25 évi munkát, szer retetet, gondoskodást nem is lehet egykönnyen élfeledni. Szendi Márta osztályra. A kisteleki fürdő tervei 1966-ban kerültek hozzám. Megszoktam, hogy mindent kritikusan vizsgáljak, és ha lehet, a megoldás legcélszerűbb módját válasszam. Ezzel is úgy voltam. A tervvel szemben dolgoztam ki egy javaslatot, ami megvalósult A fürdő burkolására esztétikailag szebb és olcsóbb anyagot javasoltam. A célszerűséget az bizonyította, hogy 28 ezer forintot megtakaríthattunk — mondja. majd így folytatja: — Szorospatakon meg, ugyancsak a fürdő építésénél, a kazánház és a fűtési technológia eredetileg tervezett módjának megváltoztatását javasoltam. Elfogadták. Nem volt szükség 24 speciális szállítóedény gyártására és végül is 85 ezer 800 forintot megtakaríthattunk. Kányás-aknán a bányavíz derítését, illetve kezelését kellett megoldani. A tervet megkaptuk rá, mely szerint gátrendszer közé kellett volna létesíteni a derítőt. Rengeteg földmunkát jelentett ez, és itt is az én javaslatomat fogadták el. A régi meddőhányóhoz csatlakoztattuk a gátrend. szert, így a megvalósítás során 240 ezer forint megtakarítást értünk el. A gyulai osztályozó építésénél az általam javasolt híd- módosítás még többet, 374 ezer forint megtakarítást eredményezett. Tavaly épült a ménkesi bánya bekötőútja. Itt is gondunk volt. Korábban épült Ilona-bánya és Ménkes között az ivóvízellátás nyomóvezetéke. .Ezt fel kellett volna szedni és újat építeni helyette, az út miatt. Király László építésztechnikus kollégámmal olyan megoldást dolgoztunk ki, mely szerint egyes szelvények között változtattuk' az út tengelyét, azért, hogy a csővezetéket megmentsük. Sikerült is úgy, hogy közben lényegesen kevesebb földműn-, kára lett szükség. A vállalati megtakarítás 262 ezer forint volt — mondja Kadlót Iván. A mérleg nem rossz. Tavaly már a Kiváló újító kitüntetés bronz fokozatát kapta meg, de érik a feltétele az ezüst fokozatnak is. Mi ösztönzi arra, hogy törekedjék a célszerűbbre? Elfoglaltsága bőven van. Felelős a Ganz- MÁVAG mátranováki építkezéséért, ahol a Nógrádi Szénbányák a generálkivitelező. Sürget a nagybátpnyi osztályozó rekonstrukciójának befejezése is. Tanul, és a saját háza is épül. Társadalmi elfoglaltsága is van. Munkásőr a megalakulás óta. Fiatalon fogott fegyvert a népköz- társaság védelmében és azóta is tartja. A Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel tüntették ki. Amit tesz, tudatosan teszi akkor is. amikor saját munkaterületén ad többet, mint amennyit hivatalosan várhatnak tőle. Sokszor elhangzik, hogy ki, mennyit tesz a közös kalapba, annak arányában részesülhet belőle. Az újítók, köztük Kadlót Iván is. mérhetően többet tett, tehát megérdemelte a jutalmát: az erkölcsi elismerés mellett az anyagit is, bár nem ez hajtotta a jobb megoldások felé, hanem inkább a szakma szeretete és — a hozzáértés. B. J. NOGRAD - 1970. április 28., kedd t
