Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
Döntőbisoitsági ügyelt között lapozgatva Elbocsátás— kíméletből? Csaknem három hónapja járja K. Gy.-né, a gyöngyöspatai Béke Termelőszövetkezet nagy- bátonyi borozója borkimérőjének ügye a különböző fórumokat. Fölösleges lenne most az előzményeket és a körülményeket aprólékosan részletezni, amelyek a borozó vezetője és a borkimérő közötti emberi kapcsolatok megromlásához vezettek. Ezek csak annyiból lennének érdekesek, hogy — s ezt vitatni lehetne — elegendő alapot szolgáltattak-e a későbbi fejleményekhez? Mit mondanak a tények? Február elején — mint erre egy későbbi ügyiratból következtetni lehet, feltehetően arra hivatkozva, hogy két alkalmazottjuk között a „jövőbeni eredményes együttműködés kizáró módon megromlott”, a szövetkezet felszólította K. Gy.-nét: mondjon fel. Mivel erre — érthető módon, hiszen korábban két éven keresztül munkájával szemben bizonyíthatóan kifogás nem merült fel — nem volt hajlandó, a szövetkezet mondott fel munkavállalój ának. Ekkor kezdődött K. Gy.-né kálváriája. Az elbocsátás indokául felhozott „összeférhetetlenséget” nem találva helytállónak, fellebbezést nyújtott be a járási közös Munkaügyi Döntőbizottsághoz, amely a fellebbezésnek helyt adott. A felmondás okaként megjelölteket nem találták megalapozottaknak és K. Gy.-né munka- viszonyát visszaállították. Nem nyugodva bele a döntésbe, a szövetkezet jogorvoslásért fordult a Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz. Ez a fórum — a szövetkezet várakozása ellenére — ismét a dolgozónak adott igazat. Elr-n- delték nemcsak a munkaviszony helyreállítását, hanem a felmondás miatt kieső munkabérének megtérítését is. Ezek után az események izgalmas „krimibe” illő fordulatot vettek. Ugyan arról a mai napig nem értesítették, hogy a szövetkezet végrehajtót, ta-e a kötelező erejű döntést, a döntőbizottsági határozat után szinte még lélegzetvételhez sem jutott K. Gy.-né, máris arról értesítették, hogy fegyelmi eljárást indítottak ellene és egyidejűleg állásából — amit tulajdonképpen február eleje óta nem tölthetett be, a munkakönyvét is kiadták — azonnali hatállyal felfüggesztették. Ezen a ponton már annyira Kilóg a lóláb, hogy ha lennének is K. Gy.-nének apróbb hibái és emberi gyengéi, bármennyire is megromlott a viszony a borozóban dolgozó két asz- szony között, a fejleményeket nem lehet másképpen értelmezni : bármi módon megszabadulni a borkimérőtől. A fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyve — a dolgozó írásos védekezésének parányi helyet sem szentelve — sorra veszi a vádpontokat. Különös módon éppen azokat a dolgokat fordítják visszájára, amelyeket K. Gy.-né saját maga igazolására önként adott a szövetkezet kezére. Ennek alapján fegyelmileg elbocsátották. A fegyelmi eljárás lef oly tatói érzik, hogy valami nincsen rendben a törvényesség körül. Mintha a vádpontok nem lennének elegendők, a különös utólagos fegyelmit igyekeznek elfogadható köntösbe burkolni, azt állítva, hogy a fegyelmit annal^ idején csak „kíméletből” mellőzték. Igazán furcsa. Elbocsátás — kíméletből? Nem volna sokkal jobb, ha mondvacsinált indokok és hiányos magyarázatok keresgélése helyett végre jogilag és emberileg is megnyugtató módon pontot tennének az ügy végére? Tavasz a téglagyárakban Nagyon várták már a tavaszt megyénk téglagyáraiban. Kisterenyén megpróbálták sürgetni az időt. Bár tervük nem volt, de már márciusban 40 ezer nyers téglát gyártottak, ami szerencsétlenségükre megfagyott. — TAVALY 25 családi ház felépítéséhez elegendő téglával termeltünk többet mint amennyit a tervünk előírt — újságolta Kocsárdi Ferenc gyárvezető, majd arról beszélt, hogy nagy gonddal készültek a tavaszra. Három hétig állt a kemencénk. A 14 kamrának felé* teljesen újjáépítettük, de felújítottuk a többit is. Saját erőből néhány nyugdíjas kőműves segítségével végeztük el ezt a munkát tíz nappal a tervezett határidő előtt. Bá- r.yank rendben van és gépi berendezésünk is. Létszámhelyzetünk sem rossz. Az idén félmillió nyers téglával többet kel! gyártanunk, mint ameny- nyit a tavalyi tervünk előfrt. Időarányosan már április végére teljesítjük a tervet. A technológia némi módosítására készülünk. A bányától vásároltunk egy nagyobb teljesítményű ventillátort, amivel az égetőkemence huzatát kívánjuk javítani. Szerényen, ettől mintegy 2 százalékos termelésnövekedésre számítunk. de az is hat családi házhoz elegendő tégla lesz. Tavalyi eredményei alapján a 24 tagú, Dobó Istvánról elnevezett szocialista brigád már ’ elnyerte a megtisztelő címet Most újabb két brigád alakult A három Szocialista címért küzdő brigád az év elején megtette a felajánlását. Az első negyedévi égetési tei vünket már 107 ezer téglává^ túlteljesítettük. Volt készletünk. Az üzem kollektívája a kettős jubileum tiszteletére azt ígérte, hogy az éves tervét 300 ezer nyers, illetve 150 ezer égetett téglával teljesíti tú- Tavalv elég sok volt a présgép állásideje. Ezt az idén 3,5 százalékkal csökkentjük. de ezzel is egy heti gépteljesíí- mény-előnyt nyerünk. Arra is ígéretet tettek a szocialista brigádok, hogy a présgép tel- iesítménvét naponta mintegy 2000 nyers tégla gyártásával növelik, ugyanakkor tovább csökkentik a selejtszázalékot — A MI TÉGLÁNK 75—80 százaléka közvetlenül a lakossághoz kerül. Az igény nagy és éppen ezért pillanatnyilag is a kemencéből egyenesen gépkocsira került a tégla. Csak jó idő legyen, nem lesz baj a tervteljesítéssel — mondta Kocsárdi Ferenc gyárvezető. A Ludányhalászi Téglagyárnál Tőzsér István gyárvezetőre kettős gond nehezedik. A Ludányhalászi Téglagyár mellett, a Szécsényi Téglagyárat is ő irányítja. Itt már több éve rendszeresen két műszakban megy a nyersgyártás és folyamatos az égetés is. Tavaly 400 ezer nyers tégla ment tönkre, illetve ennyi volt az elemi kár, és így a tervet éppen hogy csak teljesítették. Az idén 13 millió nyers téglát várnak a ludányhalászi üzemtől és az egy műszakban dolgozó szécsényi gyártól is 8 és fél milliót. — NEKÜNK MAR márciusban tíz munkanapon át kellett volna kétműszakos termelést folytatnunk és 720 ezer nyers téglát gyártani, de nem sikerült az időjárás miatt. Ezt az adósságot azonban az első félév végéig bepótoljuk. Felújítottuk a kemencéket, karbantartottuk a gépsort, felkészültünk az úgynevezett T—30-as blokktégla és a dupla méretű ikersejttégla gyártására is. Ezt a keresletnek megfelelően akarjuk a jövőben gyártani — mondja a gyárvezető. — Lesz-e elegendő létszám feladatok megoldásához? — Különösebb létszámgondunk nincs, de ki- és behordómunkás még kellene. Ez a legnehezebb téglagyári munka, igaz. keresni is lehet vele. Az utóbbi időben általában javultak a keresetek. Most már arra is lehetőségünk van, hogy itt helyben, az elvégzett munka arányában dotáljuk jobban az élenjárókat. Ezzel a lehetőséggel élni is kívánunk. JELENLEG a Ludányhalászi Téglagyárban félmillió, a sze- csényiben 300 ezer téglával adósak vagyunk időarányosan. Csak a nap süssön. Már májusban ezt bepótoljuk és van felajánlásunk is. Félmillió nyerstéglával és 250 ezer égetett téglával kívánjuk túlteljesíteni a tervünket. Ez meglesz, bár gondjaink vannak. Szé- csényben például talajvizes a kemenoénk. Emiatt rengeteg tüzelőanyagra van szükség. Még az idén változtatni szeretnénk ezen. A kemence környékét alagcsövezzük és a vizet elvezetjük. Ludányhalászi- ban viszont már korábban a kényszer rávitt bennünket, hogy két tűzzel üzemeltessük a kemencét. Így gyorsítani tudjuk az égetést. Ezt a módszert alkalmazzuk az idén is. Már 20 éve vagyok ennél a vállalatnál, de a Ludányhalászi Téglagyár a vállalat üzemei közötti versenyben még a negyediknél rosszabb helyre nem került. Szeretnénk ezt az évet is úgy zárni, hogy előkelőbb helyezést érjünk el — mondta Tőzsér István gyárvezető. Bodó János Börtönbe került a rablótámadó — Csináld a sorsod, ahogy akarod — mondta élettársának február 22-én reggel Kazinczi István. Veszekedtek. Az asszony két darab gyógyszert vett be, s elaludt. Ka- zinczi megijedt, kihívta a mentőket, s kórházba vitette élettársát. Ezután kölcsön kért 30 forintot, s Nemtibe utazott. Ruhaneműket, kézimunkákat adott el, s ezért 280 forintot kapott. Már Neműben elkezdte az italozást. Itt két deci törkölyt ivott. Vonatra ült, s Tarjánban sorra járta az éttermeket. A Nemzetiben vacsorázott, s borral öblítette le az estebédet. A Kulacsban az „és”-en kívül mindenféle italból ivott. Ezután a Karancs következett. Sörök. Záróra után, hogy „biztosítsa” magát, egy palack borral távozott. Nem haza indult, hanem egy idős házaspárhoz, a Vöröshadsereg utcába. Bottal a kezében idős férfi lép a tárgyalóterembe. Nehezen jár, nyugdíjas, a tanácsvezető bíró székkel kínálja. A férfi beszélni kezd. Ideges izgalom vesz erőt rajta, amikor rekonstruálja a február 22-ről 23-ra virradó éjszakán történteket. Fél egy, egy óra lehetett. Kopogtak. Kazinczi lépett a lakásba. A bátyját kereste, s kérdőre vonta az öreget, hol van. A bátty 5 évvel ezelőtt ide járt udvarolni. A hívatlan látogató és az öreg beszélgettek. Kazinczi borral kínálta az öreget. Ö elfogadta. „A nyugdíjával mit csinál?” — kérdezte váratlanul Kazinczi. Az idős férfi megszeppent. „A feleségemnek adom” — válaszolta. <5 hol van? — hangzott a kérdés, s az öreg elmondta, hogy a nyárikonyhában alszik. Kazinczi a konyhaszekrényhez lépett, s felemelt egy kést. „Mi lenne, ha kigyilkolnám a családot?” — mondta szenv- telenül. A nyárikonyha felé indult. Az asszony a kopogásra fölébredt. „Ne zaklasson, nem tudom, hol a bátyja” — mondta, s kitette Kazinczi szűrét, aki úgy tett, mintha eltávozna, majd egy vasdarabbal feszítgetni kezdte az ajtót. Végül is hazafelé indult. A vádlott 29 éves. Mátra- novákon született és Salgótarjánban lakik. Erős férfi, szúrós a tekintete. Erőszakos bűncselekmény miatt már elítélték, de ahogy a tárgyaláson is elhangzott: mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól. Munkahelyéről kapott jellemzésében olvashatjuk: összeférhetetlen ember. Nem kertel, a kérdésekre mindig azt mondja: igen, így volt. Állítja: nem volt részeg, csak ittas. A kezét hátra, kulcsolja, maga elé néz, s csak az arcizma rándul időnként a tárgyalás során. ★ — Azt kérdezte, van-e borom? Azt mondtam, nincs nekem arra pénzem, tüzelőre kell a pénz. Nekem jött, fojtogatott. Annyira megijedtem, hogy kiabálni sem tudtam. Szorongatta a torkom. Nem tudom megütött-e, mert elájultam. Mikor magamhoz tértem, kirázott a hideg. A pénzt hiába kerestem, tudta, hogy hol tartom. Nappal min. dig nálam volt, éjszaka pedig a párnám alá tettem. Nyugdíjat kapok, kérem. Elvitte, mind elvitte az 530 forintot. Ebből a rendőrségen visszakaptam 180-at, a többit a gyártól kaptam meg, mert szerencsére még nem adták ki neki a fizetését — mondta vallomásában Kazinczi István szállásadónője, egy 69 éves nyugdíjas tarjáni asszony •k Kazinczi miután kirabolta háziasszonyát, vonatra ült, és meg sem állt Budapestig. Ivott egész nap, este hazajött Tarjánba, ahol a rendőrök már várták. Az ítélethirdetés előtt Kazinczi felállt, és az utolsó szó jogán ezt mondta: tisztelt bíróság, kérem, hogy ne kelljen börtönbe mennem * A vádlott lehajtott fejjel hallgatja a tanácsvezető bírót amint az ítéletet indokolja Talán el sem jut füléig, hogy idős embereket fenyegetett, védekezni nem tudó nyugdíjas nőnek okozott sérülést, s rabolta el nyugdíját. Mindezt rászorultság nélkül, csak az italért, mit sem törődve élettársával, aki a kórházban feküdt. Kazinczi Istvánt rablás kísérletéért és rablásért halmazati büntetésül három év börtönre ítélte a bíróság. Mellékbüntetésként négy évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. Az elítélt csuklóján kattan a bilincs. Nyugodtan megy, mint aki többre számított. Szokács László Árverésre kerülő Rembrandt-festmény Ez évben Londonban elárverezik Rembrandt egyik festményét, amelyet 300 évig nem ismertek fel, mert súlyos károkat szenvedett és a restaurálás munkáját rosszul végezték el. Ez a holland mester egyetlen olyan ismert festménye, amely angol embert ábrázol. A rothamstedi Sir John Wit- tewrongeről 1637-ben készült festmény a család Sussex-i vidéki kastélyában függött 1931-ig, amikor is eladták egy holland magángyűjtőnek. Most a jelenlegi tulajdonos árverésre visszaküldte Angliába, noha a festményért egy magánszemély 100 ezer fontot ajánlott fel. Az árverési csarnok egyik szakértője kijelentette: „Azt tanácsolnám a tulajdonosnak hogy fogadja el a százezer fontos magánajánlatot. Az arcot és a hajat rosszul festették újjá, hogy annak letisztításához igen körülményes restaurációs munka szükséges.” A hágai Alfréd Mazura, a festmény tulajdonosa megjegyezte: „Igaz, hogy a festmény súlyos károkat szenvedett és rosszul restaurálták, de ha a Szent Pál Székesegyház hasonló károkat szenvedett volna a háború során, akkor is elismernék remekműnek.” A világon a legmagasabb árat Rembrandt festményéért 1961-ben fizették New Yorkban — 821 429 fontot. NÓGRÁD - 1970. április 26., vasárnap Városkép. Szép fonnák, magasba emelkedő karcsú házak, s lent alattuk a város alapjai, a kis családi házak Koppány György felvétele Tarjáni mozaik Nemszeretem — c/o/off Minden tiszteletem adassák a Salgótarjáni Öblösüveggyárnak. Ahova remekbe készült árui eljutnak, sorra sikert aratnak, elismeréseket vívnak ki, díjakat nyernek — méltán. Magam is, mint a NÓGRÁD szerény dolgozója, örömmel olvasom munkatársaink minden sorát, amelyek a gyár jó teljesítményeiről tudósítanak. Ahogy mondják: zöld utat kap minden ilyen közlés a lapban. Annál jobban viszolygok leírni az itt következőket, de- hát az életben érvényesül ■ a nagy közhely: a fénynek árnyéka is van, s ha a fényről beszélünk, az árnyékról hallgatni az igazság megcsonkítása volna. Vagy: aki bizonyára örömmel könyveli el a dicsérő szavakat, örül — örüljön — a bírálatnak is. Nos, itt bíráló szavak következnek. Icipici ügyről, de a fényre foltot vet ez is. A minap füstszínű poharacskákat vettem; de húsz-huszonöt darab közül alig találtam hét hibátlant. Legjobb (vagy .legrosszabb?) eset az volt, amikor kicsorbult szélű poharakat kellett félretennem. A rosszabbik, hogy alig találtam köztük olyant, amiben valami kis légbuborék-zárvány ne lett volna. A poharak peremének lemetszése is gyengécske, egyenetlen, eldolgo- zatlan, éles volt. Másnap ugyanebből az anyagból készült nagyobb poharakat láttam ugyanott, a Rákóczi úti üvegbolt kirakatában. Azok között is csa.k hosszas válogatással találtam egy-két kifogástalan darabot. Talán ha kettő akadt közülük, amelynek peremét ahogy illik, eldolgozták, domborúra lecsiszolták volna. Hozzávaló korsót, ami egy kis készlet kialakításához kell — nem kaptam. Igaz, egész vásárlásom nem tett ki még 80 forintot sem. Ám — talán szokatlan igény? — ennyi pénzért is hibátlai árut szeretek kapni, mint világon mindenki. Ha ma hibásai keresek, vagy gye■ gébb minőségűt, valamin l szállított árukat forgalom hozó boltba térek be. Olyanba, ahova ezeket egyenetlenül készült poharai kákát az Öblösüveggyára eladásra a minőség feltüntet sével küldenie kellett volna. — kussinszky —
