Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)

1970-04-25 / 96. szám

Tizenhárom gyerek Kisbágyoni találkozások Végre kilopakodott a Nap a foszladozó fel­hók közül és a délnyugati szél megtisztította az eget szürke fátylától. Ilyenkor nemcsak a természet ölt szebb köntöst, hanem az. embe­ri kedélyállapot, is jobbra fordul. Tanácstit­kár, vezető pedagógus és óvónő, veterán és munkából hazatérő fiatal szinte refrénszerűen mondja: „Végre mégis megjött a tavasz” Amerre megfordulunk, mi is mindenütt a tavasz jelével találkozunk. Nemcsak a férfi­ak, de a fázékonyabb lányok és asszonyok is levetették tavaszi kabátjukat, a kisgyerme­kek lenge ruhácskákban kergetődznek a pa- t-akhidon A község alá érő, mesterséges pa- lotási tó partján megjelentek az első hor­gászok is, némán lesik a vízen lebegő, köny- nyű úszókat. A falu fölött élénkzöld színeket hord hátán a hegy: a fagy nyomát mutatja helyenként a búza, az ébredését a magányos fa és a távo­li erdő. A csendbe olykor traktor zúgása és az országúton közelgő autóbuszok berregése hasít. A községben különös szerepe van a jármüveknek: sokan eljárnak innen dol­gozni. Ki a távoli városokba, ki a közeli Szi- ráki Állami Gazdaságba. A majorok környékén üszők és tehenek méla bőgése hallható, az éhes jószág is el­vágyik már az istállóból, friss, zöld takar­mányról álmodozik. Néhány aranysugártól minden megéled, növény és állat, a táj és a tájat betöltő ember. Szorgalmas, vidám, gyarapodó emberek él­nek ebben a kisközségben, néhány udvarban C-jelű személyautó áll, másutt a régi vályog- házat bontják, hogy téglából építsenek újat a helyére. Az ember nem is hinné, hogy va­lamikor a kétes hírű Werbőczi István birto­ka volt, aki Nógrádban írta jobbágynyúzó törvénykönyvét. Még néhány kastély emlé­keztet ugyan a múltra, de már az új, szo­cialista élet diadalmaskodott az ezeréves el­nyomatás ingoványán. Felszabadult, bizakodó és magabiztos em­berekkel találkoztunk Kisbágyonban falujáró kőrútunk során. A bélyeggyűjtő veterán A demográfiai hullámzás Kisbágyonban ezúttal mély­pontot mutat. Fehér Sándor- né, vezető óvónő arról pa­naszkodik, hogy kevés a gye­rek, mind össze tizenhármán élvezik a szervezett, szép éle­tet a községi óvodá.ban, ab­ból is kettő, a kis Sanyi és Szilvia, az ő gyermeke. Az iskola se jár jobban: öt gye­rek iratkozik be az első osz­tályba. Igaz, az óvoda lét­száma tovább növekedhetne, ha a szülők egy része nem bízná a gyereknevelést a nagymamákra.. Nyáron azért az óvodában is többen lesz­nek, mert a nagyszülőket is várja a mezei munka, s ilyen­kor a kisunokák az óvó néni gondos kezébe kerülnek. A hatodik helyen A pásztói járás egyidényes labdarúgó-bajnokságában, a középcsoportban a hatodik helyet foglalja el a kisbágyo- ni csapat l:7-es gólaránnyal. Pedig játékosokban nem áll­nak rosszul , s ha ezt kor­szerű edzéssel, sportszerű élet­móddal tudnák párosítani ja­víthatnának a helyezésen. Az egyesületnek 24 leigazolt já­tékosa van. A szurkolók is pártolják a csapatot, amely eddig mindkét mérkőzését el­vesztette: 105 pártoló tag já­rul hozzá havi három forin­tos tagsági díjjal a csapat költségeihez. Remélik, még szép győzelmekkel hálálják meg a szurkolók bizalmát. Kéttanerős iskola Segítik a háztájit Hiányzik a neon Papp hatván, a kisbágyoni iskolavezető 57 éves múlt és immár 34 esztendeje peda­gógus, javarészt Nógrád me­gyében. A kéttanerős iskolá­ba 46 gyerek jár, mégpedig 23—23 a páros és a páratlan osztályokba. A felsősök már Palotáson tanulnak tovább, a körzeti iskolában. Az iskola­vezető sjzerint azonban az al­só tagozatos, kisbágyoni iskola is jól fel van szerelve: új, fes­tett padlót helyeztek el, víz­vezetéket szereltek be. Sokat segít a tanításban a két pe­dagógusnak az iskolai tévéké­szülék is. A pedagógusok el­helyezése is jó: három peda­gógus Lakás van a községben, az egyikben a palotás! óvónő és családja lakik. _______ Segítettek A Rákóczi és a Szabadság utca Lakói — 300 nál is töb­ben — hosszú ideig nem ju­tottak jó ivóvízhez. A helyzet megváltoztatását a sürgős tennivalók közé sorolta a köz­ségi tanács. Segítséglükre sie­tett a termelőszövetkezet is. Mint a kiscsibék... Ráfiba, kedves látványnak örvendenek a kishágyónlak a községiben levő tsz-major kö­zelében, aihol Horti János és Tóltfe János állatgondozó 36 vemhes üszőt etat-iitait, al­moz, gondoz. A jószágok any- nyira ismerik és szeretik gondozóiikart, hogy amikor ezek feltűnnek a major ud­varán, miaut a kiscsibék a kotlásit, körülveszik őket és követik minden léptükét. Fotóriporterünk azt a kedves pillanatot örökíteibte meg. amikor détutóni etetés előtt a fiatal jószágok fogadták gon­dozóikat. A közösség kútja ott van a közelben, a víz is jó benne. Mintegy 30—35 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával építették meg a vezetéket, 650 méteres szakaszon. Mosit már ez szállítja az iható, jó vizet két utca lakóinak. A háztáji gazdaság fejlesz­tése, támogatása is ott szerepel a termelőszövetkezet fontos teendői között. A kisbágyoni- ak korábban is. most is szí­vesen foglalkoznak jószágok­kal. Szarvasmarhából majd 70-et tartanak, a sertések szá­ma pedig meghaladja a négy­százat. Aprójószág minden ud­varban található. A szövetkezet vezetői ta­karmánnyal, fuvarral segítik az állattartó gazdákat. Legelőterületet biztosítanak a háztáji jószágállománynak, s az állattartó tsz-tagok kaszál­ják le részben a rétet. Minden tag öt mázsa abrakot vásá­rolhat a közösből, s répasze­lettel is ellátják a tehéntartó gazdákat. Most, újabban — a rendelkezéseknek megfelelő­en — a háztájiban végzett te­vékenységért munkanapot is jóváírnak. A brigádvezeto Kiss Pál, az állattenyésztők 59 éves brigádvezetője, alapí­tó tagja a termelőszövetkezet­nek. Húsz évvel ezelőtt írta alá a belépési nyilatkozatot, azóta egyfolytában ott dolgo­zik a szövetkezetben. Volt fe­jőgulyás, dolgozott a mezőn, most már tíz éve az állatte­nyésztőket irányítja. — Lassan itt az ideje, de nem szívesen mennék nyug­díjba — mondja a brigádve­zető. — Jó a brigádom ... Nemcsak az állatokat gondoz­zák, vállalják az ezzel járó egyéb munkát is. Kaszálnak, takarmányoznak ha kell. Nem csoda, hogy tavaly is három­ezer liter fölött volt a tehe­nészet tejhozama. Arról már nem beszél, hogy őt is nehezen nélkülöznék a szövetkezetben. Tapasztalatai­ra, hasznos tanácsaira még jó ideig szüksége lesz a gazda­ságnak. A villanyt még 1952-ben be­vezették Kisbágyonba. De „világítanak” esiténként az újonnan épült házak a Kos­suth és a Táncsics utcában Is. Sikerült megoldaniuk a község egész területén a köz­világításit. Igaz, nem úgy, ahogy elképzelték. Még a je. iöiőgyűléseken felvetették a lakók: jó volna, ha neon vi­lágítana az utcában. Már pénz is volt hozzá 120 ezer forint. A loisbágyoniak mégis hiába vártéit a neon világítást. Köz­ben Sziráikon, Jobbágyiban, Szarvasgedén mindenütt kor- sízerűsiítették a közvilágítást. Csiak Kisbáigyon maradt ki. Vajon, miént? Az alkohol ellen Kisbágyonban szép forgalmat bo­nyolít le az italbolt. Mint Szénási Jánosné, az üzlet vezetője elmond­ta, az utóbbi hónapokban is el­érte a nyolcvanezer forintot a havi forgalom, de már olyan hónap is volt, hogy szinte a százezer forin­tot súrolta. Sok ital elfogy annál Is inkább, mert a kisbágyoniaknak a kőbányai sör a kedvencük, ügy mondják tréfásan: a kisbágyoniak azzal küzdenek az alkoholizmus el­len, hogy elisszák mások elől a szeszes italt. Minden házban újság Több mint húsz éve járja a falut táskával az oldalán, Mérész Mihály, a postás. ő a postamester, a kézbesítő is, mivel a hivatal a szomszéd­ban, Palotáson van. Oda ke­rékpározik át mindennap a lapokért, az egyéb küldemé­nyekért, a pénzért. A faluba 279 különféle újság jár. Nincs is olyan ház, ahogy Mérész Mihály mondja, ahol ne ol­vasnának valamilyen lapot. Maga is azon van, hogy a leg­apróbb faluszéli házba is el­jusson az újság, igaz szavá­nak ereje, varázsa. Tizenkilenoes múltjáról nevezetes Zachar Alajos nyugdíjas tanácstitkár, ak kitűnt"»»*. köztük a megyei Felszabadulási emlékplákett, a Munka Érdem­rend ezüst fokozata, valamint a Tanácsköztársasági Em­lékérem birtokosa. Másik nevezetessége, hogy hatvan éve szenvedélyes bélyeggyűjtő. Gyűjteményében ott lát­ható az első magyar, könyomatos magyar bélyeg, és szá­mos olyan belga bélyegsorozat, amely régisége és rit­kasága miatt az újabb katalógusokban nem is szerepel. Zachar Alajosnak az öccse dolgozott Belgiumban, az Ő közbenjárásával jutott a ritka sorozatokhoz. Űj ház lesz a régi helyén Nagy a sürgés-forgás Törők Jenő autóbuszvezető portá­ján: bontják a régi, vályogfai- las házait, hogy helyet csinál­janak az újnak, amely kőből és téglából épül. Háromazo- bás, összkomfortos, alagsoros, modern lakást építenek, ahol kényelmesen és korszerűen él­het egy kétgyermekes család. A kényelmes élet egyik kellé­ke, a gépkocsi is ott áll az udvaron. Ha kirándulni vá­gyik a család, csak beülnek a kényelmes Moszkvicsba. Ké­pünk a bontási munkáról ké­szült. Munkában a kiszesek Parkosítják a községet a kisbágyoni fiatalok. A mun­ka még tavaly megkezdődött, az idén teljes egészében be is fejezik a tennivalókat. Most a falu közepére próbálnak bokrokkal, fákkal, virágokkal díszített parkot varázsolni. A KISZ—szervezet vállalt véd­nökséget a munka és az el­készült park fölött is. A lá­nyok már elszórták a virág- magot, s ha minden sikerül, még rózsa is kerül a parkba. Már peddig mintegy tízieaer forint értékű munkát végez­tek a kisibá gyónlak községük szépítéséért. A bujáki patak partján, he­gyek kerek Síében fekszik Kis- bágyon, a pásztói járás kis­községe. Ezúttal innen adtunk hírt a lakosság életéről, örö­meiről, gondjairól. A cikkeket LAKOS GYÖRGY és VINCZE IS-TVANNÉ írta, a fényképeket KOPPÁNY GYÖRGY fotóripor­ter készítette. Legközelebb a rétsági járás­ba. Romhányba teszünk láto­gatást. ahol szokásunkhoz hí­ven fogadóórákat tartunk a ta­il ácsházán. Y

Next

/
Oldalképek
Tartalom