Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
41 centandrluml vonat útja (I.) „Leninnek: a Hógrád megyei dolgozóktól** A mintegy 40 órás utazás után április 11-én, szombaton délelőtt Moszkvában, a Kijevi pályaudvaron fékezett az a különvonat, amely 280 Nográd megyei utast jutalomüdülésre szállított a Szovjetunióba. Még le sem léptünk a vonat lépcsőjéről. máris részünk volt. az első kellemes meglepetésben. Iliyien kedves fogadtatásra ugyanis nem számítottunk, Friss zenével fúvószenekar köszöntötte a hosszú útról érkezett embereket, majd hamarosan rögr tönzött nagygyűlés kezdődött, melyen szovjet vendéglátóink üdvözöltek bennünket. A szovjet és magyar részről kölcsönösen elmondott kis köszöntők alatt szerelvényükre várakozó’ moszkvaiak csoportosultak köreink. — Vengriji, Vengriji? — kérdezgették. Az igenlő válásé úton rövid tere-fere bontakozott ki, mi törtük az orosz nyelvet, de azért jól megértettük egymást így is. A hirtelenjében született ismeretséget meleg kézfogások, gyors jelvénycserék pecsételték meg, s máris indultunk az autóbuszos városnézésre. Különbuszjuinfc először a Moszkva folyó partján, szemben a Kreml területével, állt meg A még zajló folyó partján a mellvédre könyökölve gyönyörködtünk a Kreml székesegyházainak aranyosan csillogó kupoláiban, a vörös téglás bástyákban. Mellettünk egy szovjet turistacsoport szemlélődött. A hagai kirándulók közül egy prémsapkás férfi a mór ismerős kérdéssel fordult hozzánk: — Vengriji? A magyar szó itt úgy létszák nem csak ismerősen, de futnék, szívnek kellemesen is cseng, mert pmémsapkás ismerősünk szája széles mosolyra nyílt igenlő', válaszunk után. Aztán mélyén a zsebébe kotort, s némi keresgélés után egy szép jelvényt nyújtott át a hozzá legközelebb állónak. Magyarázatra ugyan nem volt szükség, ennyit azonban mégis hozzáfűzött: < — Mi Murmanazkbói jöttünk, — s elköszönt, igyekezett távozó csoportja utón. Az induló buszból még visszaintegetett. Búcsú zását a magyar csoport, harminc tagja viszonozta. Láttuk a Lomonoszov Egyetemet, amely monumentalitásával és szépségével messze felülmúlja a fényképeken, filmeken érzékeltetett méreteket. A tudományok e messze földön híres fellegvárat parkok, játszóterek varázsolják üdévé. — Ugyan hány terme lehet? — kérdezte egy ámuló nógrádi. — Rengeteg — vcftb az idegenvezetőnk valasaa. — Ha egy ma született csecsemőt kezdenének vezetni benne az első szobától kezdve, az utolsó tereim ajtaján megöregedve, szakállasain, körülbelül hatvan évesen lepne ki A Lenin-hegyek tetejéről fenséges panoráma tárult a szemünk elé. Íme, Moszkva, sugárútjaival, hét magas épületével, a hét „palota-to nony- nyiai”, szemet gyönyörködtető kupolás székesegyházaival. Mondják, hogy nemrégiben egy külföldi turista elragadtatottan kiáltott fél ezen a helyen: — Róma megér egy másét?! Akkor Moszkva legalább kettőt!! Ha a főváros Szovjetunió közepe, akkor Kreml a főváros szíve. A mesébe illő szépségű, a maga nemében egyedülálló Vasziiij Blazsenniij Székesegyház, más-más formában kialakított tetőkkel, kupolákkal, színes fal- és te- tófestéseivel rendkívül eredeti képet nyújt, méltán a turisták egyik fő látványossága. Négy évszázaddal ezelőtt, amikor elkészült, zseniális alkotói szemük világával fizettek remekművükért, nehogy másutt is hasonlót építhessenek. Közelében a kikiáltó magaslat áll — kávégzőhelynek is nevezik —, ahonnan az egykor volt cárok megmásíthatatlan parancsaikat adatták a nép tudtára. S szemben vele a vörös márvány Lenin Mauzóleum, ahol az az emlber nyugszik, aki az egykori cárok megmásíthatatlannak tudott parancsát mégis megfellebbezte. A történelmi per ítélete: a cárok Oroszországé helyén új országnak kell épülnie. A Lenin nevét viselő 28 millió kötetes könyvtár, a láugefanéjű forradalmárról elnevezett számtalan új létesítmény is jelzi: az egykor elnyomott, kisemmizett orosz muzsik és proletár Lenin nyomdokain haladva megrengette hazája földjét, s elsőnek a világon a kommunizmus útjára lépett, A mauzóleum előtt nap mint nap hdáthatatlan hose- szú sor kígyózik. A Kreml mögötti Sándor-kertben szinte percenként állnak az emberek a sor végére, hogy több órás várakozás után bejuthassanak a mauzóleumba, s kegyeletteljes csendben vonulhassanak el Lenin edőtt. Csoportunk lépestől lépésre haladt előre. Sorunk elején ketten hatalmast szegfűből, hortenziából, tulipánból kö- t'itt koszorút vittek. A koszorú széles szalagjára arany betűkkel íriák fed: Leninnek, a Nógrád megyei dolgozóktól. Tiszteletünk és kegyeletünk jelképét a mauzóleum falóhoz helyeztük, majd néma csendben vonultunk el Lenin előtt. „Mintha élne” — visszhangzott fülünkben a mór itt jártak beszámolóilból. Mintha élne? Lenin mindenütt ét, ahol ae új, igazságos, jobb világot építik. Megrendülte« léptünk ki a mauzóleumból. Csoportunk ezután a Kreml falára helyezett emléktáblák és a sírhelyek előtt vonult ed. Eft pihennek a forradalom harcosai. a szovjet állam, a kommunista pánt kimagasló vezetői. Szvendflov, Frunze, Dzserzsánszifci j, Kaffinyfcn és a többiek. Láttunk egy friss sírt is. amely felett nem magasodik még síremlék. Itt Malimovszkij marsall nyugszik. Az urnáikat jelző emléktáblák egyikére pedig ezt vésték aranyozott betűkkel: Landler Jenő. Nem illett ide hangos szó, csendesen olvastuk a nagy neveket. Ügy éreztük, a legtöbbet kaptuk, pedig sok élmény vért még ránk. Szendi Márts Hét békeharcost tüntettek ki Nemzetközi Lenin-békedíjjal A virágért, a rendért Az első tavaszi napokon gyerekzsivajtól visszhangzott Salgótarjánban a Schu- yer Ferenc úti park. Általános iskolások, ipari tanulók, óvodások sereglettek ki, kezükben ásó, lapát, gereblye, és hozzálátták, hogy felkészítsék a parkot a tavasz fogadására. összeszedték a szemetet, az eldobált téglákat, felásták a virágágyakat, megkapálták a földet a fák körül, kitakarították a madáretetőket. Akadtak olyan apróságok is, akik friss szalonnát aggattak a madáretetőkbe, hogy ha tavasszal ellátogatnának még ide a madarak, ne jöjjenek hiába. Miután a munka nagyiéval végeztek, felosztották egymás közt a parkot. Mindenkinek jutott egy-egy virágágy, amelyet majd egész évben gondozni, ápolni fog. A szorgos gyerekek, többi között Kanyó István, Tóth Zoltán, Dancsák Ildikó, Szor- csik Gabi, Nagy Sándor, Berta Antal, Tóth Tibi és Godó Gábor minden dicséretet megérdemelnek szép vállalásukért. Az 1068—1969-es évékre hét békeharcost tüntettek ki Nemzetközi Lenin-békedíjjal: 1. Ludvik Svobodát, Csehszlovákia elnökéit, 2. Linus Paulingot, amerikai vegyésztudóst, 3. Shati Ahmed El-Sheikh-et, a Szudáni Szakszervezeti Szövetség főtitkárát, 4. Jaroslaw Iwaczkiewiczet, lengyel írót, 5. Akitra Ivait, a Japán Szakszervezeti Főtanács főtitkárát, 6. Bertil Svanströmöt, svéd újságírót és 7. Khaled Mohieddi újságírót. Ügy lenne jó, ha a Schuaz Egyesült Arab Köztársaság Béketamácsámak főtitkárát. yer Ferenc úti gyerekek kezdeményezése minél több heSzémos Jel, többek között a Nemzetközi Lemin-békedíjasok mostani névsora is igazolja, hogy a békemozgalom ebben az lyen követőkre találna. évben ragyogó győzelmeket aratott. Parasztságunk új arca tes kikérése, meghallgatása és N em új dolog, bizonyos mértékig a szociológiai hagyományok következménye is, hogy kutatók, írók, közgazdászok és politikusok rendkívüli szorgalommal és elmélyültséggel tanulmányozzák a falusi élet változásait, a falusi lakosság, főként a parasztság életének alakulását. Nemrégiben egy nagyon izgalmas, átfogó pártbizottsági előterjesztés foglalkozott ezzel a tárgykörrel, a falusi lakosság, a parasztság szociális és politikái arculatának kialakulásával. A pártbizottság! ülés rendkívül hatásos indítékot nyújtott arra, hogy ezt a témát belülről, mélyről, szokatlanabb oldalról közelítsük meg és őszintébb következtetésekre jussunk korunk ellentmondásainak tanulmányozásában. Senki sem tagadja, hogy ezen a téren nincsenek már eredményeink, vagy az őszinteség és bátorság terén bárminemű hiányosságaink lettek volna, a többoldalú megközelítés mégis jobban a tennivalókra irányítja a figyelmet Mert hol is tartottunk korábbi „falukutatásainkban?” A legtöbbször megrekedtünk az anyagi alapok kutatásánál, ami egymagában könnyen vezethet túlzott következtetésekre. Felmértük azt a fejlődést, amit történetesen a Nógrád megyei hegyek-völgyek parasztsága a felszabadulást követő évtizedekben megtett. Örömmel adtunk hírt arról, hogyan tűnnek el a korábbi ellentmondások, amelyek a tulajdonviszonyok és a kizsákmányoló társadalmi rend velejárói voltai:, s még nagyobb örömmel állapítottuk meg, hogy a falusi élet szocialista átszervezése, a termelőszövetkezetek létrehozása milyen alapvető változásokat hozott létre a paraszti osztály életében. Megszűnt a látástól vakulásig tartó munka, elmosódtak a magántulajdonon alapuló emberi ellentétek, megindult az egységes osztály kialakulásának folyamata. A felfedezők buzgalmával és örömével adtunk hírt arról, hogyan szaporodik a falusi házaknál a rádiók, tévé- készülékek, mosógépek, centrifugák, gáztűzhelyek, hűtőgépek száma, hogyan nőnek ki a földből új házak, házsorok és utcák, milyen új bútorokkal, képekkel, szőnyegekkel szépülnek meg belülről a szobák. Néha kicsit túlzásba is estünk ezzel a felfedezéssel, mert az új jeleinek rögzítésével azt a látszatot keltettük, mintha a falusi életben már minden „fenékig tejfel” volna. Mert nemcsak az a valóság, hogy a tsz-tagoknak egy kisebb hányada az, aki új házzal, új bútorral, háztartási gépekkel gazdagodott, hanem az is, hogy az új házsor önmagában csak a felszín és nem feltétlenül jár együtt azonos színvonalú új belső tartalommal az emberek kulturális, politikai látásmódjában, igényében. Ezekben a napokban a szokottnál sűrűbben forgatjuk és idézzük Lenin műveit, tanításait, s ezek ebben a kérdésben olyan eszközt adnak a kezünkbe, mint az élettani kutatásokhoz a mikroszkóp, az űrutazáshoz a komputer, s amellett nagy körültekintésre és türelemre intenek. Gyuriké László Dokumentum-oratóriumában mondja Lenin: „Ha a kommunisták közül bárki is arról álmodozott, hogy három év alatt át lehet alakítani a kis- üzemű mezőgazdaság gazdasági alapjait, gazdasági gyökereit, az természetesen fantaszta volt. És mi tagadás, elég szép számban akadtak közöttünk ilyen fantaszták. S itt nincs is semmi hiba. Hogyan is lehetett volna ilyen országban fantaszták nélkül megkezdeni a szocialista forradalmat? De tudomásul kell venni, hogy a kisföldművelő átalakítása, egész lelkialkatának és szokásainak formálása olyan feladat, melynek megoldásához nemzedékek kellenek.” A gondolkozásra, a tudat fejlődésére ez a lassúbb folyamat a jellemző. Megmutatkozik ez a politika és a magatartás terheiben, amelyeket a múltból hoztak át magukkal, de tükröződnek az új ellentmondásokban is. Jól tudjuk, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok rohamos technikai fejlődése ellenére a parasztság fizikai és Időbeni igény- bevétele a legnagyobb. A növekvő paraszti jövedelmek napi tíz-tizenkét órára vonatkoznak és számos munkakörben megoldatlan a téli foglalkoztatás. Mindez azzal jár, hogy adott időben kevesebb a pihenő órája a tsz-tagok- nak, mint a gyári munkásoké és alkalmazottaké, más időszakban pedig éppen az elfoglaltság keresése köti le őket. Nem szólván arról, hogy a tsz-tagok egy jelentős része a közös gazdaságban eltöltött órákon túl a háztáji gazdaságát is ellátja és a saját jószágait is gondozza. A múlt terheit fedezhetjük fel az új ellentmondásokon is. Ilyen történetesen a vezetők és vezetettek speciális helyzete a tsz-akben. Olykor az „alkalmazott” vezető irányítja a tsz-tagot és -tulajdonost. Máskor a tulajdonos nem hajlandó részt kérni a tsz-demokrácia alapján a vezetésből. De ami még fontosabb, nem mindenütt alakult még ki az az új típusú vezető, aki a lenini útmutatások értelmében rendkívüli biztonsággal választja ki a legidőszerűbb tennivalót, aki rendelkezik a szocializmus építéséhez szükséges gyakorlattal, jól érti szakmáját és mindenekelőtt jó szervező. A jó vezető elsőrendű tulajdonsága: a bizalom a dolgozókban, a dolgozók javaslatainak előzefigyelembevetele. Ezt azonban egyes hiú és hatalomra törekvő, vagy a vezetésben járatlan, de tekintélyt követelő vezetők figyelmen kívül hagyják. S ha valahol, a termelőszövetkezetekben igazán nélkülözhetetlen a tsz-tagok javaslatainak megszívlelése és hasznosítása, bár ugyanúgy érvényes ez más munkaterületeken is. Üj ellentmondásaink közé sorolható a tagok és alkalmazottak közötti anyagi és gondolkodásbeli ellentmondás is, ami talán még nagyobb a hagyományokhoz jobban kötődő idős tsz-tagok és az annyira hiányzó, várt új nemzedék, a fiatal tsz-tagok esetében, akiknek igényei és érzelmi szálai sokkalta mások mint a szülőké volt. Kár azt is tagadnunk, hogy a nők és férfiak közötti . ellentmondás megszűnt, feloldódott, > hiszen a vezetésből és a bérezésből kisebb részt kapnak a nők, noha megyénkben a számarányuk, a növénytermesztési munkában való részvételük sokkal többre jogosítaná őket. Tudunk olyan mezőgazdasági üzemekről, ahol a nők szorgalmas részvételét arra használják fel, hogy rovásukra több bért kapjanak a férfi- dolgozók. Klem ellentmondás, de a tudati követelmények bizonyítéka, hogy egyes tez-ekben a tagság kevésbé él demokratikus jogaival, nem igyekszik vagy nem képes áttekinteni a gazdaság egészének gondját és nem segíti a gondok megoldását okos javaslataival. Az elmaradottság és tájékozatlanság fokmérője az is- hogy még bőven akadnak, akik csak jogaikon mérik le a párt jelentőségét, s azon, hogy eltűntek a földbirtokosak, a parasztság is a maga gazdája lett, de egyidejűleg nem értik meg, hogy az ország érdeke (s az ő érdekük is) szilárdabb munkafegyelmet és fokozott termelést követel. Podvojszkij, Lenin kortársa, ebben is őt állítja elénk példaként: „Bevonni a tömegeket és tudatosítani bennük azt, hogy nem a vezérek fogják intézni az ügyeket, hanem nekik maguknak, a saját kezükkel kell utat törniük, hogy kialakítsák életüket és megvédjék államukat — erre törekedett állandóan Lenin elvtárs, ebben mutatkozott meg, hogy igazi népvezér, aki rá tudja szorítani a tömegeket, hogy a számukra létfontosságú lépést ők maguk tegyék meg, nem vakon, hanem teljesen tudatosan követve a vezért.’’ A falu új arca ugyan még vázlatos, de egyre erősödnek, határozottabbá válnak körvonalai. Lakos György NÓGRÁD ■ 1970. április 22.. szerda U
