Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
MESTERHÁZI LAJOS: Ö volt, Iljics... Éltető legenda (RÉSZLET) Eddig is sokait hallottam, olvastam a salgótarjáni Fazekas Sándorról, az idős internacionalistáról, a szovjet Vörös Hadsereg egykori tagjáról. Most mégis nagy érdeklődéssel hallgatom beszélgetését, amelynek középpontjában Vlagyimir IUjics Leniim áll — Ahhoz, hogy sok mim- dent megértsen, egy kicsit vissza kell menni az emlékekben — kezdi a beszélgetést. Tudni keli, hogy én tizenkilenc éves koromban nem mint katona, hanem mint hadámunkás kerültem fogságba Oroszországba. Nem mondom, egy időben jól ment sorom. Beszéltem a német nyelvet könnyen megtanultam oroszul is. Sztara- ladogán voltam fogságban, nem messze, néhány kilométerre Petnogsnádtóí. Olyan segéditolimács voltom. Egy- staer így szól hozzám egy ember: — Mennyit keresel itt? — Kilencven rubelt egy hónapra! — Gyere be Pét nógrádiba, tudok egy házmestert állást, ott ötszáz rubelt is megkaphatsz ! — Mit tehettem volna mást, elvállaltam. A nagy csalódás ekikor érte először Fazekas Sándort. Pokol lett az élete. Éhezett, mint a város, Petrogirád. A munkája sem volt más, mint éjjel-nappal a kaput nyitogatni. a nagy havat takarítani. Éppen a járdát seperte. A város már forrongott. A munkások, katonák fegyverrel a vállukon járkáltok az utcákon. Ekkor egy orosz munkás állt mellém. — Van-e élelmed? — kérdezte. — Ismered Lenint? — Nem! — Tudsz-e olvasni őröséiül? — Tudok! — Itt vian ez a felhívás Oroszország polgáraihoz! Olvasd el! — Olvastam. Az volt benne, hogy megdöntötték az Ideiglenes Kormányt, s a hatalmait a petrográdd proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bi- zotfság vette át. Ez a bizottság pedig nem volt más, mint a Munkás- és Katoma- kjüddottek Pebrográdá Szovjetjének a szerve volt. Még arra is emlékszem, hogy a felhívás végén jelsizó volt, amelyik a munkások, katonák és parasztok forradalmát éltette. Fazekas Sándornak sem volt már maradása. Szánté megunta a házmesterségiet. Mind több időt töltőt a város utcáin. A Szmolniij felé vitte a lába, csakúgy mint a vörösgárdistákait, a gyáraik dolgozóit. Amikor a Szmot- ná,j elé ért, a téren páncélautók dübörögtek, barikádokat építettek. Az emberek azonban gyűltek, mind többen árasztották el a teret — Hirtelen csend lett — folytatja a beszélgetést Fazekas Sándor. — Az erkélyen mások társaságában Lenin elvtárs jelenít meg. Az emberek, munkások, katonák figyelték Lenin szavát. Én is közelebb törtem magam. Lenin beszél. A forradalomról, a forradalom győzelméről Arról, hogy a proletárhatalmat veszély fenyegeti. Támadnak a fehérek, a kadétok, a fiatal szovjethatalomra támadnak az imperialistáik. Arra ma is határozottan emlékszem, amikor azt mondta Lenin elvtárs, hogy meg kiéül védeni az országot, a munkások, a parasztok államát, s kijelentette, hogy minden hatalmat a szovjeteknek! Hatalmas hurrá tort ki a téren. Mindenki Lenint éltette. Lenint, mert ő volt az a szónok, akit ott a Szmol- nij előtti téren hallgattam... Volt még egy érdekes találkozása Fazekas Sándornak az orosz munkásokkal. Akkor is az újságot adták a kezébe. — Olvasd! Lénán a békéről tárgyak De Kolcsakék 'á naü]í-' ~ prolet i ú. Gyere közénk — mondták. — így kerültem be egy laktanyába, a Mojka utca 65-be. Itt látogatott meg bennünket Kun Béla is, aki arra kiérte a magyarokat, hogy május elsején ki katona ruhába, ki vörös szalaggal a karján, de vegyen részt a felvonuláson. Nos, én ezen a napon öltötem magamra a szovjet Vörös Hadsereg egyenruháját, amit negyven hónapig nem is vettettem le. Fazekas Sándor internacionalista vörösbatona sok frontot bejárt. Harcolt az Uraiban, ahol erős küzdelmet vívtak a fehérekkel. — Olyan erős volt az ellenállás, hogy a megérkezés után a vonatról azonnal raj- vonaliba alakultunk, s már indítottuk a támadást. Ebben az ezredben egyedül voltam magyar. De igazi, tilpig katonák között harcoltam. .. Aztán Moszkváiba kerültem. Itt már magyarokból alakult egy zászlóalj. Irány Ukrajna, Harkov, majd Odessza, ahol már mint géppuskásparancsnok tevékenykedtem... — Végiig a frontokon Lenin szava jutott eszembe. Hiszen erről beszéltek a vö- rösikatanák is. Hányszor hangzott el, hogy veszélyben a munkások, parasztok forradalma, s idéztük Lenin szavát: minden hatalmat a szovjeteknek. Bs amikor számos esetben rohamra indultunk, mindég azt kiállítottuk: éljen a munkások, katonák, parasztok forradalma! Erre azért is jól emlékeztem, mert ezit olvastam a felhívásban, abban az újságban, amelyiket még 1917 telén ott Petrograd utcáján egy orosz munkás adott a kezembe. Somogyvári László LANGSTON HUGHES: LENIN Bejárja bolygónkat Lenin, — mit ér a sok sorompó? átlép a föld térképein, hiába sípszó, bunkó. Bejárja bolygónkat Lenin, — s mindenütt elébe lépnek, s okulnak bölcs tanácsain a feketék s fehérek. Bejárja bolygónkat Lenin, — s bolygónk fölött, az éjben, pirosló csillaga kering, vöröslő fénye ég fenn. Lenin arca Talán senkiről annyi kép és szobor nem készült, mint róla. A legtöbbjük az igazi Leninnek csak szimbóluma. A fényképei közül az a kicsit előre hajló, szemmel mosolygó a legsikerültebb, amelyik 1920-ban készült, és elég sok reprodukcióban látható. A hitelesség dolgában azonban Krupszkája akaratlan vallomása a döntő; vagyis az a prémkucsmás, hunyorítós kép lenne az igazi, amit az özvegy két példányban is őrzött a szobájában, haláláig... Szobrai legtöbbször nagyítani akarják az alakját. Mintha Leninnek szüksége volna ilyen „kozmetikára!” Nekem a Szmolnij előtt álló tetszett a legjobban, V. Kozlov alkotása. A nagy erejű, a magával ragadó kisember. ★ Igen szerette a zenét. A polgárháború éveiben mégis előfordult, hogy hónapokon át nem jutott ideje hangversenyre. Egyszer Saljapin lépett fel, s Kun Béláné szerzett két jegyet. Nem állt ellen a kísértésnek, elment. Ahogy a terembe lépett, taps csattant, s szűnni nem akart. Először nem értette, hogy neki szól, aztán hirtelen faképnél hagyta kísérőit, és eltűnt a színfalak mögött. Azt hitték, talán onnan hallgatja végig a koncertet. Másnap reggel Kunná azzal a kérdéssel is kezdte :„Nos, hogy tetszett Saljapin?” „Sehogyan, eljöttem! Hát, hallott már ilyet? Nem felháborító? Fellép a világ egyik legnagyobb művésze, és nekem tapsolnak!” Így látták „Egyetlen alkalommal láthattam csak Lenint: 1923 őszén, a Komintern kongresz- szusa idején, a Kremlben. Mi, a föld minden sarkából összesereglett kongresszusi küldöttek — német és skandináv munkások, négerek, egyiptomi fellahok, indiai kulik —, mindannyian hittünk az új világban és Leninben. Lenin pedig rendíthetetlen biztonsággal hirdette, hogy a győzelem eljön, s világosan látta az utat a diadal felé. — Lám csak, egy igazi ember! — súgta nekem egy norvég munkás. — Hogy hasonlít bármelyikünkre, de az esze ezerte jobban vág! Előző este ez a norvég elvtárs Leninnel volt, s beszámolt neki a norvégiai helyzetről. — Szavamra mondom, Lenin jobban ismeri a helyzetünket, mint én. — És hogyan beszéltél vele? — kérdeztem. — Természetesen tegeztem — felelte. — Csak nem fogom megsérteni.’’ Martin Andersen Nexő „Lenin az egyetlen európai államférfi, aki rendelkezik azzal a tehetséggel, jellemmel és tudással, amelyre ilyen felelősségteljes poszton szüksége van az embernek.” Bernard Shaw „Mikor Leninnel beszéltem, a témánk sokkal jobban érdekelt, mint mi magunk. Elfelejtettem, hogy alacsony volt-e, vagy magas, öreg-e, vagy fiatal. Fő benyomásom az volt akkor, hogy termetre kis ember, másrészt főleg szellemi élénksége és célkitűzéseinek egyszerűsége hatott rám. De most, ahogy újra átnéztem tizennégy év előtti könyvemet, és felelevenítem az emlékeimet, más ismert személyiségek mellé állítom az ő alakját, akik szántén döntő fontosságú pozíciókban voltak, most kezdek csak rájönni, hogy milyen kiemelkedő és fontos alakja ő a történelemnek. Vonakodom elismerni a történelem »nagy emberi-felfogását, de ha arról van szó, hogy kik a legnagyobb emberek a világ folyása óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin a nagyon nagyok közé tartozik.” H. G. Wells „Lenin élete az ügy iránti hűség, ami szükségszerűen egybefonódott a könyörtelenséggel, mindazokkal szemben, akik útjába álltak ennek az ügynek. E hűség láttán meg kell békélnem ezzel a könyörtelenséggel. S ezt megkönnyíti számomra, hogy Lenin az emberek szükségleteinek megfelelően tudta módosítani a maga ügyét. Következésképp legalább annyira szerette az embereket, mint az ügyet." Heinrich Mann „Röviddel Moszkvába érkezésem után egyórás beszélgetést folytattam Leninnel angolul. Tolmács is volt velem, de nem volt rá szükség: Lenin egész jól beszéli nyelvünket. Dolgozószobája kopár; egy nagy íróasztal, a falakon néhány térkép, két könyvespolc a berendezése. A látogató számára van egy kényelmes szék, két vagy három egyszerű faszék mellett. Lenin láthatóan nem szereti a luxust, mégcsak a kényelmet sem. Nagyon barátságos és egyszerű. Ha olyan ember találkozna vele, aki nem tudja, kicsoda, bizonyára nem erezné, mekkora hatalma van. Még nem ismertem olyan magas rangú személyiséget, akiből ennyire hiányozna saját fontosságának a tudata. Sokat nevet, hangneme parancsoló, nyugodt; képtelen félelmet érezni, hiányzik belőle a dicsekvés leghalványabb nyoma is: ez az ember maga a megtestesült elmélet.” Bertold Russel — Nincs! FÖLDEÁK JANOS: LÁTTAM LENINT Ügy fogadott s ölelt be a sor, a vonulók ezre, mint család övezi messziről tért fiát; megyek velük s néma vagyok, tompa minden neszre, de minek is a szó, ha a lélek kiált? Minek akkor hang, ha szívünknek drága dobogása a kimondhatatlant szakadatlan veri, ha nem idegen a társai csöndes sokasága, s, hogy köztük növekszik, tagadni sem meri. így tépelődöm és szorongok, míg a Vörös téren, Moszkva legnagyobbik áruháza előtt, a nyár fényessége villódzik a hullámzó népen, 'meg bújócskázik az autók között: az élet ez, a fenséges szép s megállíthatatlan, amit ép test s lélek soha, soha nem ún, s a tér másik felén: (fenyőkkel is koszorúzottan) bíbor köveivel, a mauzóleum... Elet és halál határol most, a két váltó véglet; köztük szánakozom az ész szegényein, akik a világ veszésén sem roggyantanak térdet, s ha orkánok dúlnak, sem fáj nekik Lenin; akikért mi vállaljuk folyton a forrofagő rendnek terhét, hogy felnőjön az új társadalom, hogy sose legyen szebb az elmúlt, ne féljen a gyermek, s ne tűrje rossz sorsát senki hallgatagon. Visz magával a hűség s hála, az áhitat sodra; vonz magával a nép, messziről tért fiát tisztelni, mint ezrek és ezrek vonulása sorba, a halálnak élő mauzóleumát, az üvegkoporsóban nyugvó nagy-nagy halhatatlant, a még holtában is derűs arcú Lenint, az egyetlent, akinek igaza villámként csattant, és összetörte az urak törvényeit. Ki nézze hát megrendültebben a leghősebb Embert, ha nem mi, munkások, egykor tiport rabok; úgy mozdított vén világunkon, hogy recsegve rengett, hogy a gyáros, bankár ma is szűköl, vacog, s hiába már menekülésük, nem kerülik végük; Lenin októbere minden gyűlöleten átgázoló örök diadal, s minden szövetségük romjai fölött már új a történelem. Nem, nem csoda, hogy Lenin bennünk, a szívünkben lüktet és nem, nem csoda, hogy Lenin velünk maradt, és minden isteneken túlra tágítja egünket — nem halott; pihen a márványtömbök alatt... Révedezve ballagok át én is a Vörös téren, egy család mögött, a kislány hátratekint: megismerem; szöszke szép haja leng a nyári fényben ..............................őis látta Lenint. T óth Balázs fordítása Lenin mellszobra, Andrejev szovjet szobrászművész alkotása. A szobor történeti érdekessége, hogy a második világháború idején, a Szovjetunióból hurcolták el a fasiszta csapatok, Magyarországon elásták és csak a felszabadulás után került ismét napvilágra GYURKÓ LÁSZLÓ: Lenin, október (RÉSZLET) .. .Amikor hazatért Oroszországba, a határon kérdőívet kellett kitöltenie. A „foglalkozás” rovatba azt írta: újságíró. Sosem volit újságíró a szó közkeletű érteiméiben. Az újságírónak kifejezési formája a.z írás; Lenininek tevékenységi formája volt Nem azért írt, hogy beszámoljon gondolatairól, s nem is azért, hogy írásművét hozzon Létre. Az író művei is befolyásolják a világ alakulásait, de az írók elsődleges célja mégsem a viliág átalakítása. Lenin politikus volt, akinek feladata cselekedeti-e készítetni az embereket; más célt, mimt a világ átalakítását, nem ismert. A lenini szöveg olyan egyszerű, hogy bárki megértheti. Szinte szájbarágóan egyszerű. Pedagógus volt; mindig tanított. Ha egy gondolatot fontosnak tartott, újra meg újra elismételte, cilkbek egész sorálban, de egy-egy íráson belül is, hogy jól bevésődjék olvasód agyába. Az író munkaeszköze a szó. De Lenin olyanoknak irt, akiknek fogalmuk siem volt, mi fán terem a filozófia, közgazdaságtan, tudomány: vagyis az, amiről bestellt. Nem bízott pusztán a szavakban, az írásjeleket is segítségül hívta: a szövegben minduntalan kiemelt szavakat, vastag betűvel szedetett mondatrészeket: csak, hogy a lényeg el ne sikkadjon. Az egyik szót egyszer húzta alá, a másikat kétszer, a harmadikat hullámos vonallal, nem takarékoskodott a felkiáltójelekkel sem; ott állt olvasói mellett és segített nekik olvasni. Újra meg újra kiszólt a szövegből: figyeljétek, ez fontos, ez még fontosabb, ez a legfontosabb.
