Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
Kinyitotta névjegykártyát, s a teljes diszkrécióval dolgozó — Gedő szerint nagymestert szinten működő — aingyalcsiináló címét bedobta a vízbe. Idő rengeteg! — Valamit beleejtett a vízbe, asszonyom. Alacsony, közönséges arcú fiú áillit mögötte, kezében tankönyvféle. Egyetemista lehet, állapította meg Zsuzsa, s a lehető legíközö- nyösebb hangon válaszolt:. — Köszönöm, szándékosain tetteim. \ I — Az más. f — Más. a' fiú óvatosam körülnézve közelebb lépett. — Szép este vám. Beszélgethetnénk. 1 — Menjen, a fenébe! ! A fiú felnevetett — Esküdni mennék, hogy maga nem ismert meg engem, Zsuzsika. — Nem vagyok, Zsuzsika! — Dehogynem. Dehogyis- nem, hát Szabó Zsuzsika Tarjámból, a gyári kolóniából, a legjobb nő a kéményközből, aki a.atám hozzáment a mérnök úrhoz, aki pedig jaj. de nagy lókötő volt. Hát ez fantasztikus, hogy nem ismer meg, Zsuzsika! — Hagyja már abba ezt a Zsuzsikázóst, hányingerem vám tőle. Honnan tudja a nevem? _ Tavaly ilyenkor még Laci volt a főmérnököm a hen- gerdében, Kriigel Laci. Aztán felkerültem... Egyetemire. Fantesztdíkus, hogy nem ismer meg. Z suzsa elfordította a fejét, rémilett neki homályosam egy technikus kölyök képe Laci munkatársai közül, akiivel aizomosíthatta a miellette sus- torgó fiút, tehát ismerős, de miit számít ez, statute egyáltalán nem hallotta, mit beszél, Lacival robog a vonat a világ végére, rémítőem nagy idő három év, eszébe jutott az a nyár, mikor Laci háírom hónapig Kubában volt, kétéves házassági évfordulójukat nem tudták megünnepelni, Laci még nem volt főmérnök, a kezdő mémököcske szívesen utazott, ha küldtek, a feleségét meg egye a fene otthon két ásítóam nagy ásaitag bútorzatai szobában, balűgiassa végtelen türelemmel vénasiz- szony-amyósa fecsegését, nézzem televíziót estelente, bújjon az ágyba egyedül, remegjem zavaros félelemben, ha kódorgó suhamook babrálják a lépcsőháaajtó zárját, hátha kinyílik valami csoda folytán, s be lehet menni a fiaitalasz- szonyhoz, aki ki tudja bír-e maigával forró nyári éjszakákon... S ráadásml perui akkor fejlett a friss technikusi oklevéllel belépni az új munkahelyre, Gedőékhez. Gedő azzal kezdte: Zsuzsa ismeri maga az optimista veréb sztoriját? Nem ismerte. Hát az úgy vám kedélyeskedett Gedő, hogy az erdei dalnokverseny után, a tévériporterek megkérdezik a verebet, mi a különbség az ő műsora és a pacsirta programija között. Tudja, miit mondott a veréb? „Semmi. Csak én levelező tagozatom végeztem.” Akkor sírni kellett, de néhány hét alatt belátta, lényegében Gedőmek igaza van, a levelező technikumban szerzett bizonyítványa nem sokat ér, s az sem vigasztalta, hogy ERDŐS ISTVÁN: Zsuzsa van a Gedő kön® futkosó nappalán végzett fruskák, ifjoncok nála is esetlenebbek a szakmában. Szó nélkül magára hagyta a földit, könnyű léptekkel elindult a Margát-híd felé. Szabó Zsuzsa a kéményfcözból. A legjobb nő. Undort érzett* majd önkritikusan emlékeztette magáit, ezt egyszer Gedő is mondta így, ugyanilyen hangsúllyal, akkor örült a „műbírálatnak”, dehát Gedő, az más, amit szabad, Jupiternek... Miért szabad? Honnan vesz, honnan vehet egy öregedő, kopasz fickó bátorságot ahhoz, hogy barátja felesége melleinek tökéletességét méltassa, adott helyzetben, tenyérnyi asztalka meMé1 szorulva, félhomályban, ahol kezek, lábak szinte összeérnek, ahol a zene szándékoltan erotikus, ahol minden nő-férfi kiguvadt szemmel csak az ágyra gondol éjfél körül. Egyszerűen csoda vollt, hogy azon a nyáron, amikor Lad Kubában vakációzott, le nem feküdt Gedóvel Laci ekttiaiz- takor avval biztatta: örülne neki, ha Gedőék hangos, nagy társaságával hétvégieken eljárna szórakozni, hát elment velük néhányszor. .Július volt. Észbontó meleg. Gedő nem mozdult metLLőite sehol. Egy szombat estén biztosra vette, hogy nincs már menekvés, elóre felmentette magát; óriási feszültséggel, belső kényszerrel szuggerálita magának, most szerettek Gedő, most kellesz: nekem Gedő, mert megőrjít az üres világ: idegölő a kapcsolatok tantal- matiansága, esetlegessége, a semmi felé bizonytalanodó értékrend, az idő, a szürkén lehulló napok monoton ritmusa. Mondta isr, Gedő, én ma sokat ittam, megérintett a nihil, s ilyenkor másnak kell felelni értem. Gedő értette, jól értette; mosolygott keskeny bajusza alatt, félmarékmyi tartással. ellenállással kell számolnia; a világfájdalmas hangulatok gyorsabban vet- kőztetik a nőket, minden kipróbált agglegénytrükknéL S hogy mégis minden másképp történt? Van ilyen. Gedő nem erőszakoskodott; megértette, benne minden pillanat megszülheti az előző perc tegkriitikátlaniább tagadását. Végteien niagy idő volt három hónap, visszagondolni sem mert rá évekig. És ma megint első nap van, első nap a háromszor három- százhaitvanötbőiL Ellenállhat tattan vágyat érzett* hogy be- ieköpjön a vízbe. Kezdhette az ember űj életet huszonnyolc évesen? Ha egyediül élsz puszta szigeten; értelmetlen dolog a szabadság. Egy versre emlékazeitt, amelyben egy haláilmasizánt öregember áll a vízparton zsebében hajnaikakasszóviai és énekek A Maróit* hídA ITJdrglI főjénél villamosra szállt, leült az ablak mellé, mellbe vágta a betóduló forró levegő, csak azért is nefcikönyökölt a szélnek, zsiibbasztotita az arcát a szembevágó légáram, süketnek, vaknak érezte magáit, kereste emlékezetében nagyapja vonásait, az öreget képzeletben számtalanszor szembesítette. — Laci kitalált vénember képével: hé, őszönegiember, ott, valahol messze, aki vagy, na van Szabó Zsuzsa legnehezebb napjai. KONYA LAJOS: Régi temető Zárt sorokban, hűs pagonyban ciprusfák vonulnak hosszan. Mennek fejüket felszegve, zsoltárokat énekelve. Száll a tömjénszagú harmat, adjon isten nyugodalmat. Fű között a letaszított kő-Krisztus, körötte sírok. Kő-sírok, ledőlt sírkövek, mohos, töredékes szöveg. Kibontott sírok, csonthalom — ennyi csak a nyugodalom. A tó felől szárnyat bontva kis kerek szél kap a lombba S ki-be szaladgál egy legény csodálkozó szemüregén. Ez a ciprus belőle nőtt — meghajtok szelleme előtt. Oregapám született épp, amikor őt eltemették: Ezernyolcszáznegyvennyolcban A szó szinte lángralobban. Szárnyas, szivet melegítő szent évszám, sugaras idő! Ö békesség tört virága, ciprus jó illatú ága! Szívemet szúrtad keresztül, zöldágastul-levelestül. LADÁNYI MIHÁLY: És nem kell megálmodni már És nem, kell megálmodni már, haját a szél hogy markolássza, hogy kel blúza fehér kovásza tenyerem melegétől; s azt se kell megálmodni már, ágyat ha bont, hogy hull le inge... Egymáshoz szépen odakötve semmit se keU álmodni már, csak azt, csak azt, hogy egy madár Páliunkra száll és elmeséli: hogyan lehet az égben élni, ha a röpítő szél megáll. WEÖRES SÁNDOR: Fénycsillogás Hatalmas úszó felhő kibontja madár-szárnyát, befesti égi skarlát, az alkonyi Nap vére. Pirosság tükörképe száll a Duna vizére, míg az éjszaka eljő. Beleszúrnak a tornyok s a zöld erdejű halmok, s a már elnyugvó városon túl egy csillag útnak indul. KUSSINSZKY ENDRE Fordítás magyarról magyarra Alant következő kicsiny írásomban megkísérlem bemutatni, hogy rohanó életünk és nyelvi lustaságunk következtében milyen sablonokkal, patronokkal készen vett formákkal élünk, különösen írásban. Milyen szörnyűségekkel szennyezzük nyelvünket, írásban rögzítve mindazt a támadást, amit gazdag, változatos nyelvünk ellen elkövetünk. Márpedig: „verba volant, scripta manent” — a szó elrepül, az írás megmarad. Megmarad, és ott éktelenkedik szemünk előtt, figyelmeztetvén: szebben is mondhatta volna kis vitéz, különösen pedig szebben is írhatta volna. Írhatta volna, ha tudta volna. De ha nem tudja, tanulja meg. Tanulni sohasem késő, lám a jó pap is holtig tanul, s holtig tanuljon az, akinek sorsa, hogy írásával még csak ne is tanítson, akár csupán valamiféle közlést tegyen. Ám, lássuk! Lássunk például egy levelet, amelyen — mint az állatorvosi főiskola állítólagos legendás lószobrán — minden betegség, hiba látható. Nézzünk tehát egy ilyen levelet. Tisztelt cím! Miután alaposan átbeszéltük a házak szükségszerű lebontása problematikájának legdöntőbb kérdéseit, arra az elhatározásra jutottunk, hogy néhány dolgozónk kellő beiskolázása után beindítjuk azt és a bonyolítással azokat a dolgozóinkat bízzuk meg. akik eddig is a legjobb munkát végezték, amellett társaik számára munkaruhát, sőt lakást is tudnak majd biztosítani. A munkaruha, különösen pedig a lakás biztosítása ugyanis döntő feltétele a munkakezdés lehetőségének. Ha ez az elvárásunk a munkavégzést illetően megvalósul, természetesen papírt is kapnak kezükbe. Ennek alapján veheti majd kezdetét a szanálás munkája, figyelembe véve persze, hogy az írásban rögzített válasz pozitív vagy negatív lesz-e. Csak ekkor kerülhetnek szanálásra azok a házak, amelyeknek szanálása a jelenlegi feszített bázis mellett is, legfőbb célkitűzésünket képezi, és már régóta sürgős igényként jelentkezik. Mondani sem kell, hogy e ténykedésükön keresztül további kereskedelmi munkánk felfutására számítunk, s ha a fent jelzett munkavégzés magas ára nem képez akadályt, és sikerült elhárítani a jelentkező munkacsúcs nehézségeit, a kivitelezésre rövidesen sor kerülhet. Természetesen a külső körülményeket alaposan kitárgyaljuk és áruféleségeinket majd csak akkor forgalmazzuk, amikor az illetékesek felé megtettük a részletekbe menő jelentést, és annak visszaigazolása, valamint a munka megkezdésének engedélye kezünkben van. Tisztelettel Nyelvgyötrő Dániel főkönyvelő Eddig az állatorvosi főiskola lova. Hozzá kell fűznöm, hogy ezt a szörnyűséget a szavak keresgélése nélkül írtam, mintegy kapásból, és csupán azokat a kifejezéseket használtam fel benne, amelyekkel napnap után sűrűn találkozom, * amelyeket munkám során minden erőmmel Igyekszem kiirtani. És még valamit: nem tartom magam tévedhetetlennek, sem valami szemellenzős nyelvi puristának. Tudván tudom, hogy a nyelv él, fejlődik, gazdagodik és új életünk új formája számos olyan kifejezéssel gyarapítja nyelvkincsünket, amelyek ugyan nem mindig szerencsések, de pillanatnyilag esetleg jobb nem áll rendelkezésünkre. Ha úgy hozza sora, az érdekeltekkel szívesen vitatkozom is. Közülük azokat becsülöm legtöbbre, akik harcosan síkra szállnak vélt igazukért, leginkább mégis azokat, akiket sikerül meggyőznöm tévedésükről.. De a címben azt Ígértem, hogy ezt a magyar szöveget lefordítom magyarra. Megpróbálom. * közben a bőrt kigörgettek a kapuból, mindenki Zebegényi- hez rohant. A népünnepély mindössze három percig tartott. Szombat lévén, az üzemekben leállt a termelés, a vonatok Johann Sehastian Bach műveit kezdték játszani, az autók. dudáltak, Zebegónyit nemzeti hőshöz méltóan köszöntötték. Az ellenfél játékosai becsületesen nyeltek egyet, a hálóba bevánszorgó labda megacélozta szívüket. Nyugtatóul rágógumit kaptak, s elkeseredett rohamokkal vetették magukat ismét a küzdelembe. A félidő további része eseménytelenül zajlott le. Csupán Vasgyúrd rúgott bele hátulról Keresztesibe, amikor ■ az éppen ót akarta emelni rajta a labdát. Alacsony Kopasz háttal állt az esetnek, csupán az ötezer rán- gatódzó ember dühödt kiáltozására tért magához. Nem kell csodálkozni, hiszen elfoglalta őt a harmonikázó mozgás, amelyet az orvos írt elő neki — gyógymódként. A játékvezető odarohant Zászlóshoz, aki a jobbszélen teljesített szolgálatot, beszámoltatta őt, aki nagyon szépen, korrekten tudomására hozta, hogy a közönség félreértette a mozdulatot, csupán enyhe kis elcsúszásról lehet szó. A szünetben az utánpótlás ellopta a labdát az öltöző elől. Töpörtyű mindössze százhúsz centiméteres magasságával remekül őrizte a kaput. A közönség megfeledkezett az első félidőről, két pártra szakadt. Egyik része a melegítősöknek, másik része a télikabátosoknak szurkolt. Ügyesek ezek a Nyerhetetlen Tizenegy utánpótlások — jegyezték meg a B-középen, egészen gyorsan végzik hóeltakarító munkájukat. Többen bólogattak, s arról beszéltek: ha ezek a gyerekek kinövik a melegítőket és téli- kabátokat, talán ők is ilyen jól lelassítják majd a játékot, mint a nagyobbak. A második félidő a Nyerhetetlen Tizenegy félelmetes, huszáros rohamaival kezdődött. Mesterkovács, az ugyancsak félelmetes lövő kétszer találta el a kapufát, de ettől sem ment el a kedve. Továbbra is rendületlenül célozgatta a kaput, csak az volt a baj, hogy ezt a sajátjánál gyakorolta A Rágógumi SC belefáradt a tétlenségbe. Játékosai szent eskü mellett elhatározták, hogy lőnek még egy gölt a Nyerhetetlen Tizenegy hálójába. Aztán majdi csak kibírják a klubház elé közben beállt autóbuszig, hogy gyorsan haza- iszkoljanak a győztes meccs után. A nézők Is megérezték a pillanat történelmi jelentőségét. Hangosan beszélgettek Alacsony Kopasszal, aki nem adott még egy szabadrúgást a Nyerhetetlen Tizenegyek saját tizenhatosánál, inkább az ellenfél kapuja felé engedte a játékot. Minél jobban közeledett a mérkőzés vége, annál több ember hagyta el a pályát. Büszkeséggel töltötte el őket az a gondolat, hogy csapatuk megint hű lett önmagához, ha csak egy góllal is, de alulmaradt a Rágógumi SC-vel szemben. A fenyőfák is megérezték az újabb eseményt, ünnepélyesen lehajtották ágaikat, a pálya fölé hajoltak, szinte örökzöld koszorút alkotva behálózták annak teljes szélességét; élő mennyezetet alkottak, hogy a csapat eddigi hagyományainak megfelelően, örökzöld lombok alatt hagyja el a mérkőzés végét jelző hármas sípszó után a csatateret. A végeredmény már nem változott. A Rágógumi SC ket- tő-egy arányban nyert. Mindkét csapat játékosai rendkívüli büszkék voltak az eredményre. Az ellenfél szakosztályvezetője úgy nyilatkozott a rádiónak ég a sajtónak, hogy igen nagy fegyvertényként könyvelik el a győzelmet, mert hiszen ebből az oroszlánbarlangból nem könnyű feladat két pontot ellopni. Megköszönte a bírónak is a részrehajlást, mi-, vei Vasgyúrót nem állította ki és Acélos kezezését sem vette • észre a tizenhatoson belül a második félidőben. Mindez azonban már bagatell volt a mérkőzés után, mindenki igyekezett hazafelé. A Nyerhetetlen Tizenegy játékosait is elöntötte a boldog öntudat: csak egy gól különbséggel kaptak ki, egyet még ők is rúgtak. A kezezésről ők sem beszéltek, mert tudták, ha szóba kerülne, Alacsony Kopasz a mérkőzés után egy órával is kiállítaná bármelyiküket megjegyzésért. S akkor hogyan tudnák továbbra is folytatni ezt a ritka szép nyerhetetlen sorozatot? Arra gondoltak, hogy Alacsony Kopasz egyre jobb hozzájuk; az első meccs utáni tizenhárom gólról leszállt a földre és csak kettő, azaz két gólt engedélyezett az ellenfélnek. Abban reménykedtek, hogy valaha Alacsony Kopasz bizalmába férkőznek, s talán egyszer nekik is ad egy ajándék gólt, vagy megadja szabályosan hálóba helyezett labdájukat. M ásnap az újságok sporrovatai dicsérő himnuszt írtak Alacsony Kopaszról, magas színvonalú vezetését emlegették. A Nyer7 hetetlen Tizenegyet pedig sajnálták: nem értették, hogy ez az igen tehetséges vidéki csapat hogyan juthatott ilyen mélypontra. Csupán a pálya gondnoka jegyezte meg egymagában i szerényen: mikor érkezik meg már végre a tavasz, hogy félrevezetésért egyszer a játékvezetőt is ki ie- hessen állítani? Tisztelt Cím! lertlegi sürgős intézkedési terv mellett legfőbb célunk, amit Amikor alaposan megbe- rnár régen el kellett volna ér- széltük a házak lebontásának nünk. legfontosabb részleteit úgy döntöttünk, hogy néhány dől- Ha igyekezetünk sikerrel gozónk kellő kioktatása után jár, további kereskedelmi megkezdjük a munkát. Ezzel munkánk kibővítésére, kiter- azokat bízzuk meg, akik ed- jedésére számítunk, feltéve, dig is a legjobban dolgoztak, hogy a bontás költségei nem amellett társaik számára haladják meg a számított ösz- munkaruhát, sőt lakást is tud- szeget, és sikerül elhárítanunk nak majd szerezni. E két fel- az esetleges munkatorlódás tétel megteremtése ugyanis nehézségeit. Ezeket a körüi- a legfontosabb. Ha az itt fel- menyeket természetesen megsorolt követelményeknek meg- beszéljük, alaposan figyelembe tudnak felelni, természetesen vesszük és áruinkat majd megkapják a szükséges írá- csak akkor bocsátjuk forgásokat, engedélyeket, terveket lomba, amikor az illetékesek stb. Ekkor kezdődhet meg a számára a munkánkra vonatmunka, figyelembe véve, hogy kozó jelentést megküldtük, s a kérdésünkre adott válasz tőlük az átvétel elismerését és kedvező lesz-e, vagy sem. a szükséges engedélyeket meg. Csak kedvező esetben bont- kaptuk. hatjuk le azokat a házakat, Tisztelettel: amelyeknek eltávolítása a je- Igyekvő Iván *A „fordítással” sem nyelvészeti bravúrra nem törekedtem, sem holmi szépirodalmi müvet alkotni nem alcartam. Célom csupán az volt, hogy megmutassam: az átbeszélés, a döntő, a beiskolázás, a bonyolítás, munkavégzés, feszített bázis és még száz és száz más, hasonló szószörnyszülött nélkül is lehet boldogulni, Sőt — és ezt a rendelkezésemre álló kis hely miatt korántsem tudtam a kívánt mértékben bemutatni — ezek nélkül nyelvünk, írásunk változatosabb, gazdagabb, kifejezőbb, a célnak sokkal, sokkal megfelelőbb lehet, igy egyben világosabb, érthetőbb és félreérthetetle- nebb. Márpedig minden közlés legfőbb erénye a világosság, s aki tollat ragad vagy írógépen pötyögtet. hogy mással közöljön valamit, csak úgy ér célt, ha közlendőit meg is értik. NÚGRAD — 1970. április 19., vasárnap 9
