Nógrád. 1970. április (26. évfolyam. 76-100. szám)
1970-04-02 / 77. szám
Am eddigieknél is magasabbra Szécsény, járási székhely- A távoleső és nein eppeii modern külsővel rendelKezó nagyközség. Amikor a járási könyviárat keresem, tulajdonképpen nincsenek nagy reményeim, de már az autóbuszról leszáll va elismeréssel szemlélem a modern kétszintes épületet. Az ajtón belepve sem keli csalódnom; a kulturált térmegosztás a modern íaburkoíás engem személy szerint az Astoria-presso belső építészeti kepére emlékeztet. A berendezési tárgyak; a könyvekkel zsúfolt polcok, a modern bútorok és a hangulatos zöldnövények, mind harmonikusan olvadnak be a környezetbe. Akaratlanul is felvetődik a kérdés; az ilyen esztétikus környezet, milyen belső munkát takar? Valószínűleg kielégítőt, mert a Szécsényi járási Krúdy Gyula Könyvtár a Művelődésügyi Közlöny január 21-1 pályázati felhívása alapján benevezett a Kiváló könyvtár cím elnyeréséért Indított mozgalomba. Látogatásunk célja, hogy megtudjuk, milyen feladatok megoldása elé állítja az intézményt ez a mozgalom? A kiírás első, legalapvetőbb követelménye az, hogy a könyvtár esztétikai színvonala megfelelő legyen. (Azt hiszem, hogy ezzel a szé- csényieknél nincs probléma)— Valóban, az épület és a berendezési tárgyak megfelelőek. Csupán néhány, apróbb, az építés során visz- szamaradt hibát kell kijavítanunk. (pl. repedezett a padló az irodában, felfagyott a kőszegély, —■ jegyzi meg Merényi János a könyvtár igazgatója). A szécsényl járás mezőgazdasági terület. Az emberek java része a mezőgazdaságban dolgozik. Ugyanakkor jelentős azoknak — főleg fiataloknak — a száma, akik az iparban helyezkednek elA könyvtár olvasótábora tehát vegyes; ipari-mezógaz- daságl munkások, fiatalok. — Igen, ez tulajdonképpen a másik követelmény, hogy megfelelő legyen az olvasó- létszám és a kor, foglalkozás szerinti megoszlásuk. Főként a 15—24 éves fiatalok és a munkásság arányát kell emelnünk. — Mit mutatnak a számok? Milyen olvasótábora van most a könyvtárnak? — Az 1970. évi terv az, hogy az olvasók száma elérje az 1170-et, A januári és a februári adatok alapján jelenleg 571 14 éven felüli, és 258 14 éven aluli olvasónk van. Ipari, mezőgazdasági dolgozók, tanulók: sokféle érdeklődés, változatos Igények— Alkalmas-e a könyv- állomány az igények széles körű kielégítésére? Mi'yen jellegű művek a legkeresettebbek? — Könyvtárunknak 18 700 kötet könyve van. Ezek közül 6450 a társadalom-természettudományi, műszaki, és mezőgazdasági könyvek száma, és 7136 kötet szépirodalmi. Legkeresettebbek a szépirodalmi művek, de azt hiszem, ez általános jelenség. — Ahhoz azonban, hogy a pályázati kiírásnak eleget tegyünk, feladatunk a szak- irodalom széles körű terjesztése, valamint a világnézet formálásában jelentős szerepet Játszó társadalomtudományi művek propagálása. — Milyen formában akarják ezt megoldani? Tető alatt az iskola Isr? — Az idei munkatervet már a pályázati feltételek szellemében állítottuk össze. Az eredmények eléréséhez feltétlenül szükséges a járási művelődési osztállyal, a művelődési házzal, a társadalmi és tömegszervekkel, valamint az iskolákkal való szoros együttműködés fenntartása. A mezőgazdasági könyvhónap tapasztalatai jól példázzák az együttműködés fontosságát, mivel a mező- gazdasági szakirodalom terjesztéséhez a tsz-ek aktív támogatása is szükségesA könyvtár 1970. évi munkaterve változatos, gazdag. Az akciókat, mozgalmakat a fentebb említett szervekkel és intézményekkel karöltve szeretnék sikeresen megrendezni. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára régi dokumentumokból, a 25 éves fejlődést tartalmazó könyvekből, okmányokból kiállítást terveznek. Az általános iskolásoknak szellemi vetélkedőt rendeznek, ahol a tanulók bizonyságát adhatják tájékozottságuknak, olvasottságuknak. A Lenin-centenárium ünnepségeit is az iskolával együttműködve bonyolítják leMerényi János elmondta még, hogy a községben kedveltek az író-olvasó találkozók. Az ez évi program is sok találkozót tartalmaz. Fekete Gyula, Ur- bán Ernő, Szentiványi Kálmán, mind a meghívottak listáján vannak. A költészet napjára Baranyi Ferencet és Vihar Bélát szeretnék vendégül látni a szé- csényiek. — A művelődési házzal közösen, május, június hónapban két határmenti faluban műsort rendezünk Hazádnak rendületlenül címmel. Az előadó dr. Mucs Sándor, a Hadtörténeti Intézet őrnagya lesz — egészíti ki a felsorolást az igazgatóLáthatóan elégedettek az eredményeikkel, de a józan helyzetismeret azt diktálja, hogy az ediginél is magasabbra kell törniök, hogy az állandóan változó, növekvő Igényeket kielégíthessék. Ezért kapcsolódtak be a kiváló cím elnyeréséért indított versenybe is. V. Kiss Mária Márciusban beszámoltunk róla, hogy a Vizslási Általános Isko. la teteje a nagymennyiségű hótól leszakadt, az egész épület tetejét újra kellett építeni- Az építkezést a Salgótarjáni Járási Községgazdálkodási Vállalat végzi. Az építők már az utolsó cserepeket rakják a tetőre. Rövidesen ismét megkezdődhet a tanítás Versmondók fesztiválja Kecskeméten rendezik meg április 10—ll-én a diákvers- mandók országos fesztiválját Kógrád megyéből a március 15-én, a forradalmi ifjúsági napok keretében Balassagyarmaton megrendezett megyei döntő négy győztese jutott be az országos fesztivál résztvevői közé. A kecskeméti fesztiválon az alábbi Nógrád megyei versenyzők vesznek részt: Kalos Judit — Balassagyarmat, Szántó Kovács Gim názium, Prokop Judit — Pásztó, Mikszáth Gimnázium, Molnár József — Salgótarján, Bolyai Gimnázium, Szűcs Katalin — Balassagyarmat, Szán tó Kovács Gimnázium. NOGRAD - 1970. április 2., csütörtök Negyedszázad az emlékekben (I.) Megalakítjuk a MÁDlSZ-t Huszonöt év akárhogy is nézem, ma már történelmi távlatot jelent. Az akkori események némely emléke elhalványult, mások megszépültek, attól függően, melyik hogyan él emlékezetünkben. Húszévesek voltunk akkor, s mi alkottuk az acélgyári ifjúságot. Ma már emlékek között kutatva keressük volt tetteink magyarázatát. Nem könnyű az emlékek között rendet teremteni, vigyázva arra, hogy a leglényegesebbet, a legfontosabbat említsem meg. Egy ilyen visszaemlékezésben elengedhetetlenül fontos a körülmények felvázolása, jellemzése. Szomorú napok Visszaemlékezéseim első részét az akkori körülmények leírására szánom, hiszen 1944— 45 mély nyomokat hagyott városunk, s az acélgyári ifjúság életében. 1944 decembere úgy köszöntött ránk, oly vigasztalanul, hogy számba venni is nehéz feladat. Az események gyorsan peregtek- Német meg. szállás, nyilasuralom, katonai parancsnokság a gyárban. Gépek leszerelése, kereskedelmi áruk, féltermékek vagonokba rakása és elszállítása Németországba. Ahogy közeledett a front, úgy gyorsult az ütem, s úgy lett kérlelhetetlen a parancs; mindent leszerelni, mindent elszállítani. így lett egyre csonkább, egyre mozdulatlanabb a nagy gyár, s várta sorsának beteljesedését. S hogy ez mégsem következett be, az azoknak a munkatársaknak köszönhető, akik bátrak voltak, és az élet folytatására készültek. Bennünket, fiatalokat december első napjaiban több hullámban Fülek, Losonc, majd később Karancsberény felé elhajtottak csendőrök kíséretében. Kiürült a város és elnémult a gyár. Leállt a termelés. Akik itthon maradtak, felve húzódtak meg a pincék mélyén. A légiriadó és a katonai behívó állandó veszélyt jelentett. A mi csoportunkat az acélgyári iskolából december 21- én hajtották el Fülek felé. Sok fiatal, ismerős és jó barát indult útnak az ismeretlenségbe, a bizonytalan jövőbe- Az úton állandó volt a légitámadás. Négyen Maiczen Lajos Csernl László, Godó Tibor és jómagam Fülekpüspökl- nél egy légitámadás alkalmával megszöktünk, s elindultunk hazafelé. Kalandos utakon, két fronton, szlovák partizánok segítségével sikerült december 31-re hazaérkezni, Salgótarján akkorra már felszabadult. csak a távolból lehetett hallani az ágyúk dörgését. A város elhagyatott és mozdulatlan volt. A szovjet és román csapatok kocsioszlo- pai jelentettek forgalmat. Néhol egy-egy civil volt látható. Így köszöntött ránk 1945 januárja. Bejöttünk a gyárba Elhagyatottság, megdöbbentő csend fogadott bennünket. A kapuban nem állta utunkat senki. Hideg, üres épületek, leszerelt, csonka géprészek fogadtak. Imitt-amott didergő, fázó emberek, főként öregek. A fiatalokat elhajtották, s nem jöttek még vissza- Nagy volt az öröm, amikor egy-egy munkatásunk hazajött és benyitott a műhelybe. A gyár és a város csak lassan ébredt az aléltságából. Az élet első jelei ma is emlékezetesek számomra. Előkerültek az eldugott szerszámok, gépalkatrészek. Villamos áram nem volt, így kézi erővel kellett mindent helyreállítani, minden munkát elvégezni. Legfontosabb feladat az erőmű beindítása volt. Nagy volt az öröm, amikor kéthónapos munka után a nógrádi medencében elsőnek villamos árammal forogtak a gépek és áramot adtunk a medence többi üzemének is. Ma Is csodálattal és őszinte elismeréssel tölt el az, hogy ezeket a munkákat a vállalat nagy tapasztalattal rendelkező szakmunkásai végezték, mérnökök, technikusok segítsége nélkül (ők is elvonultak.) Hideg volt, fáztunk és éheztünk, de azért dolgoztunk. Az idős szakmunkások mellett ott voltunk mi. fiatalok is, velük együtt végeztük az újjáépítő munkát, s velük együtt örültünk annak, ha egy-egy motor, esztergapad vagy szögverő gép dolgozni kezdett. Akik Idehaza voltunk, mind bejártunk az üzembe. Közösen dolgoztunk, mindenki egyformán kivette részét a munkából. Nem volt akkor művezető, csoportvezető, csak munkás. A munka, a gyár szeretete tartott össze bennünket, Csak a legnagyobb elismeréssel- lehet beszélni azokról, akik abban az időben munkájukkal oly derekasan helytálltak. A munka lassan megindult. Mind többen jöttek haza az elhajtott emberek közül. Figyelő szemmel néztük a körülöttünk kibontakozó új életet. A gyárnak új vezetősége és a vezetésnek új vonása lett- Szerepet kapott az üzemi életben a szakszervezet és megkezdte tevékenységét a párt is. Mind jobban érlelődött a helyzet az ifjúság összefogására, egységes szervezet megalakítására. A legaktívabb szervező munkát a kommunista párt végezte. Keresték a kapcsolatot a fiatalokkal. Vitákat rendeztek. Kisebb-na- gyobb megbízatásokat adtak. Majd amikor kellő létszám és szervezésre -képes erő ősz- szegyűlt, az MKP felhívással fordult az aacélgyár ifjúságához: alakítsák meg az ifjúsági szervezetet. Ez 1945 áprilisában történt. Az acélgyári if júság összefog A szervezet alakításának két ága volt. Az egyik a főműhelyben. Itt a legaktívabb szervező munkát Földi Gyula végezte. A másik a sodronygyári javító művelyben Kovács Tibor és a magam tevékenységéveL A főműhelyi szervezésről, ac ottani segítőtársakról nincs részletes információm, mivel mi a saját műhelyünkben voltunk, s csak később, a vállalati csúcsszerv megalakítása alkalmával dolgoztunk együtt- Földi Gyulára jól emlékszem. Ö volt politikailag a legfejlettebb közöttünk. Sokat vitatkoztunk vele, s ő hajthatatlan maradt. Mi hajtogattuk, hogy nem kell politizálni, csak szervezeti életet élni. ű meg egyre hajtogatta, hogy kell, mert politika nélkül nem lehet előre haladni. Neki volt igaza. A mi műhelyünkből sokan eljártak gyűlésekre. Széles baráti körrel rendelkeztünk és ez most jó segítség volt. Az újonnan létrehozott ifjúsági szervezet, a MAD1SZ feladata volt az acélgyári fiatalok összefogása, politikai nevelése, agitációs feladatokra való mozgósítása. Bene Károly (Folytatjuk) GORKIJ Leninről Emlékszem, milyen jókedvűen és hosszan nevetett, amikor Martovnak ezt a mondását olvasta valahol: „Oroszországban csak tót kommunista van: Lenin és Kollontaj.” S amikor jól kinevette magát, felsóhajtott: — Ez aztán az otkos fickó! Eh... Tisztelettel és csodálattal mondta, amikor dolgozószobájából kikísérte az egyik „gazdasági vezetőt”. — Régen Ismeri? Bármelyik európai országban miniszterelnök lehetne. És kezét dörzsölve, nevetve tette hozzá: — Európa szegényebb tehetséges emberekben, mint miniszterekben. Meghívtam, hogy látogasson el a Tüzérségi Főparancsnokságra, és tekintse meg ott egy bolsevik, egy volt tüzér találmányát: olyan szerkezetről volt szó, amely pontosabbá teszi a légvédelmi tüzelést. — Ugyan mit értek én ehhez? — kérdezte, de eljött. A homályos szobában, az asztal körül, amelyen a szerkezet állt, hét komor tábornok gyűlt össze, csupa nagy baju- szú, ősz öregember, tudósok — köztük Lenin szerény, civil alakja szinte elveszett, észrevétlenné vált. A feltaláló magyarázni kezdte a tóxn. szülék szerkezetét. Lenin két- három percig hallgatta, majd helyeslőén mondta: — Hm-hm! — Es máris olyan folyékonj'an kérdezgette a feltalálót, mintha politikai kérdésekből vizsgáztatná: — Hogy tudta elérni azt, hogy az a célpontot meghatározó gépezet egyszerre két munkát végezzen? Nem lehetne-e az ágyűcsövek beállítását önműködően összekötni a gépezet jelzéseivel? Érdeklődött még a belőtt terület nagyságáról, és más egyébről, a feltaláló és a tábornokok buzgón elmagyarázták neki, másnap pedig a feltaláló ezt mesélte nekem: — Közöltem tábornokaimmal, hogy Ön meg fog látogatni egy elvtárssal, de nem mondtam meg, hogy ki ez az elvtárs. Nem ismerték fel Lenint, bizonyára el sem tudták képzelni, hogy csinnad- rata, parádé, őrség nélkül jelenjék meg. Megkérdezték: Műszaki ember, professzor? Hogy Lenin: Szörnyen elcsodálkoztak: hogy lehet ez? Hihetetlen! és — már engedje meg! — honnan ismeri 6 a mi furfangjainkat? Olyanokat kérdezett, mint egy technikailag képzett ember! Ez ámítás! Azt hiszem, el sem hitték, hogy valóban Lenin járt náluk... Lenin pedig, amikor együtt távoztunk a Tüzérségi Főparancsnokságról, izgatottan nevetgélt, és ezt mondta a feltalálóról: — Lám, hát ennyire tévedhet az ember valakinek a megítélésében! Tudtam, hogy régi, becsületes elvtárs, de olyannak ismertem, aki nem találja fel a puskaport. És íme, kiderült, hogy képes rá. Remek ember! És azok a generálisok, hogy rámförmedtek, amikor kétségbe vontam a szerkezet gyakorlati értékét! Pedig szándékosan tettem, látni akartam, hogy ők mennyire becsülik ezt a szellemes holmit. Sokáig nevetett, majd megkérdezte: — Mondja csak, ennek az I.-nek van más találmánya is? Miről van szó? Fontos, hogy semmi egyébbel ne foglalkozzék. Hej, ha mindezeknek a műszakiaknak ideális munkafeltételeket biztosíthatnánk! Huszonöt év múlva Oroszország lenne a világ első országa! Igen, gyakran hallottam, hogyan dicsérte az elvtársakat. Még azokról is, akik — mint hallottam — nem dicsekedhettek személyes rokonszenvével, Lenin ügy tudott beszélni, hogy elismerte munkaképességeiket. Nagyon csodálkoztam, milyen nagyra becsülte Trockij szervezőképességét. Vlagyimir Iljies észrevette csodálkozásomat. — Igen, tudom, hazudnak valamit a kettőnk viszonyáról. De ami Igaz, az igaz, ami pedig nincs, az nincs, ezt én Is tudom. Ugye, hogy meg tudta szervezni a katonai szakértőket! Egy ideig hallgatott, majd halkabban, szárazon hozzáfűzte : — Es mégsem a mi emberünk! Velünk tart, de nem a mi emberünk. Becsvágyó. És van benne valami,.. valami rossz, Lássál leból... E szavakat, hogy „velünk tart, de nem a mi emberünk”, két ízben hallottam tőle, másodszor ugyancsak egy nagy emberrel kapcsolatban, alti nem sokkal Vlagyimir Iljies után halt meg. Lenin nyilvánvalóan nagyon jól ismerte az embereket. Egyszer, a dolgozószobájába belépve, egy emberbe botlottam, aki hátrálva igyekezett az ajtóhoz, nagyokat hajlongott Lenin felé, ő pedig rá sem hederített, hanem írt. — Ismeri? — kérdezte azután, az ajtó felé mutatva, s én megmondtam, hogy kétszer is ehhez az emberhez fordultam a világirodalom dolgában. — No és? — Mit tagadjam: faragatlan, durva ember. — Hm . hm ... Afféle talpnyaló. És bizonyára csirkefogó. Egyébként most láttam első ízben, lehet hogy tévedek. Nem, nem tévedett: az az ember néhány hónappal később teljes mértékben igazolta a Lenin adta jellemzést, (Folytatjuk) /
