Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-25 / 71. szám
I A nők védelmében (noimIozsis, megelőzés — diszkrécióval A riasztó számok valósággal vonzzák a tekintetet Az edmúlt esztendőben mintegy 3400 édesanya adott életet gyermekének, de ennek csaknem a duplája, hatezer volt a művi vetélések száma. Az abortuszbizottságok előtt megjelent asszonyok egy része nem is hallott a terhességmegelőző eljárásokról, más védelmi tanácsadó ennél jóval kielégítőbb viszonyok között dolgozhat. Szombat kivételével mindennap rendel, ez a zsúfoltságot, a futószalagszerű intézést eleve szükségtelenné teszi. Külön rendelő helyiséggel, külön váróval rendelkezik, a teljes diszkréció megnyugtatja az amúgy is íel- zaklatott állapotban ide érkező nőket. És felmérhetetlen része hallott ugyan róla, de különféle — az esetek túlnyomó többségében minden alap nélküli — megfontolások miatt nem alkalmazza a védekező szereket. A terhesség művi megszakítása nem ritkán hátrányos következményekkel jár. Hinnék tudható be például a koraszülések egy része is. . Felvilágosításra, szakszerű tanácsadásra, a nők védelmére égető szükség van. E követélménynek eleget téve alakították meg a megyei nővédelmi tanácsadót. A nők védelmének e speciális intézménye nem tekint még vissza régi múltra. Csak a fővárosban és néhány megyeszékhelyen működik nővédelmi tanácsadó. Ahol azonban életre hívták, kedvező eredményekről számolnak be. Miskolcon például gyorsan visszaesett a művi vetélések száma, több helyen a szülések is emelkedő tendenciát mutatnak. A megyei nővédelmi tanácsadó látja el az abortuszbizottság munkáját, ezenkívül a fiatalok házaséletre való felkészítésével, a korengedélyesek és az idősebb házasulandók vizsgálatával, az asszonyok felvilágosításával foglalkozik. Korábban a megyei rendelő intézetben működő abortuszbizottság munkája sok szempontból messze elmaradt az ideálistól. S ez mégcsak nem is emberi mulasztásnak tudható be, a szűkös körülmények között nem futhatta többre. A heti egy rendelésen olykor 60—70 asszony szorongott a keskeny folyosón, az ajtó előtt. Hosszadalmas várakozási időre voltak kárhoztatva, s ráadásul még megalázva, megszégyenítve is érezték magukat, hiszen bárki láthatta, tudhatta, mi célból várakoznak. A Salgótarjáni Véradó Állomás épületében működő nőelőnye, hogy a korábbinál jóval több idő jut egy-egy asz- szonyra, lehetővé válik tehát, hogy a kényszerű papírmunka helyett valóban meggyőző, hathatós érvekkel térítsék el az asszonyokat nem minden veszély nélküli elhatározásuktól. S ha a meggyőzés nem jár sikerrel, a művi vetélés után újabb rendelésre kérik vissza az asszonyokat. Tüzetesen megvizsgálják, s a legcélszerűbb, leghatásosabb védekező szer használatát ajánlják, hogy legalább a következő nem kívánt terhességet előzze meg. Igaz, kicsit elkésett „megelőzés” lenne ez, de mindenesetre megakadályozná, hogy többszőr — nem ritkán nyolcszortízszer — lg a legvégső megoldáshoz folyamodjanak az asszonyok. A megyei nővédelmi tanácsadó munkáját két orvos, dr. Reichard Jenő, a megyei kórház szülész-nőgyógyász szakorvosa, és dr. Szabó Sándor, területi szülész főorvos látja el. — Legfőbb célunk a művi vetélések számának lehető legnagyobb mértékű leszorí tása — mondja dr. Reichard Jenő. — Lehetőségünk lesz arra, hogy mindenkit egyénre szabott tanáccsal engedjünk útjára, s egyszerűbbé válik a védekező szerekhez való hozzájutás is. Munkánk nem maradhat eredmény nélkül Egyelőre nem ismerik még ezt az új lehetőséget, éppen ezért szívesen vállalnánk — akár a TIT, akár a Vöröskereszt keretén belül — előadásokat, hogy minél gyorsabban elterjedjen létrejöttünk hire. A tanácsadó feladata lesz a házasulandók előkészítése, felvilágosítása, esetleg megvizsgálása is. — A házasságoknak általában 10 százaléka gyermektelen marad — szól dr. Szabó Sándor. — A meddőségek egy része apai, más része anyai eredetű. Érdemes még a házasság megkötése előtt segítségünkért folyamodni, hiszen körvonalazni tudjuk, mi várható a házasságban. A vizsgálat során olyan nőgyógyászati elváltozásokra is fény derül, amelyek csak később, a házaséletben váltak volna nyilvánvalóvá Sok, örökre elrontott házasságot lehet így megelőzni. Hosszú ideje húzódott nővédelmi tanácsadó létrehozásának gondolata. Pártfogójuk, szorgalmazójuk volt Han- kó János, a megyei tanács vb- elnökhelyettese, dr. , Merényi Sándor, a megyei kórház szülész-nőgyógyász főorvosa. A terveket végül is sikerült egyenes vágányra tenni. A várható számszerű ered ményeken kívül' egy, adatokkal nehezen Illusztrálható eredményt is előrevetít a tanácsadó létrejötte. Mégpedig Nógrád megye egészségügyi kultúrájának, felvilágosodott- ságának újabb fellendülését. Sz. 81. Vásárhelyi Pál, a reformkor kiváló vízi mérnöke 17S éve «ttletett Szepesolasaiban született 1795. március 25-én, s 1816- ban a pesti egyetemen, az Instituten Geo metricumon — minden tantárgyból jeles eredménnyel — megszerezte a mérnöki oklevelet. Talán már pályájának első állomásán — amikor Borsod megyei mémökgyakornokként járta a Tisza-menti tájakat — megfogant benne élete főművének, a Tisza szabályozásának gondolata. Előbb azonban — szintén korszakalkotó munkával — a Vaskaput szabályozta, az Al-Dunát tette hajózhatóvá. Munkája szorosan összefügg Széchenyi István reformtörekvéseivel: vízügyi programjának műszaki tanácsadója, megvalósítója volt. Tervei szerint a Tisza élesen kanyargó medrét 114 helyen vágták át, s eszel a „kiegye- nesítéssel” 1419-ről 964 kilo. méterre rövidült a folyó, meggyorsult áramlása és az árhullámok levonulása. Az 1846-ban megalakult Tisza- völgyi Társulat — amelynek igazgató-főmérnöke volt — április 8-i választmányi ülésén, folyószabályozási tervének védelmében folytatott heves vita közben érte a halál, szívszélhüdés vetett véget alkotó életéinek. Vásárhelyi Pál nagy művének szellemi öröksége, hogy a vízgazdálkodási feladatokat nemcsak egymással, hanem az egész ország gazdasági fejlődésével összhangban, történelmi távlatokban kell megoldani. E gondolatok jegyé-v ben került sor a felszabadulás után a tiszai vízlépcsők átfogó tervének kidolgozására, amely sokoldalúan, komplexen szolgálja az öntözés, az ármentesítés, a folyószabályozás, a vízi út hálózat, a belvízrendezés és a villamosener- gja-termelés fejlesztésének céljait. Megvalósult az első vízlépcső, a Tiiszalöki Duzzasztómű és öntözőrendszere, amely 250 000 holdnyi területnek ad öntözővizet, és 30 800 holdnyi halastó feltöltéséről, - vízutánpótlásáród gondoskodik. A Kiskörénél épülő második vízlépcső újabb félmillió hold öntözését és 20 000 holdnyi halastó vízellátását teszi lehetővé. Megkezdték a következdő vízléocső, a Csongrádi Duzzasztómű tanulmányterveinek kidolgozását is. A távlati elképzelések szerint a Tiszán összesen öt helyen, a tiszalökin. s a kiskörein kívül, •' Vásárosnamény- nál, Záhonynál, és Csongrád- nál segíti majd vízlépcső a folyó vízkincsének gazdaságos felhasználását. „Kincsek"-sok tévedéssel A napokban kezembe került a Magyarok Világszövetsége által kiadott Kincses Kalendárium. Ez a kiadvány a külföldön levő magyaroknak ad tájékoztatást hazánk egy- egy esztendejéről és történelmi eseményeiről. A tartalomjegyzéknél öröm. mel fedeztem fel Salgótarján új arca cím alatt Novotta Ferenc képriportját. Azonban ahogy jobban elkezdtük nézegetni a 173. oldalon a riportot, kiderült, mi nem is tudjuk, hogy mik vannak Salgótarjánban. A 173. oldal képaláírása: Központi üzletház és irodaház. A valóság viszont a Pécs- kő Áruház és a- egyik szövetkezeti lakóház. 174. oldal: A város külső kerületei gyors fejlődésnek indultak. Sorházak a várost körülölelő dombokon. A valóság: a Főtér 13- as jelű épülete. Ugyanezen az oldalon: A külső új lakótelepek és a város régi, belső központja között nagy ellentétek keletkeztek. Űj város- központot kellett kialakítani. A képen a i főtéri 13-as valamivel közelebbről. 175. oldal második képe fölött: Munkából hazafelé. Űj táblaüveg- gyártó részleggel bővült az üveggyár. A képen a háttér- ber a Karancs Szálló eszpresz- szója. Azonkívül a szövegben még arról is értesülünk — bár nekünk még nincs róla tudomásunk —, hogy Salgótarjánban kandeláber-oszlopokat készítő üzem létesül nők részére. A valóság: három iskolás kislány fagylaltot nyalogat, és háttérben a Karancs Szálló presszója. 176. oldal: itt há. rom kép kapott elhelyezést, az egyik kép alatt: Salgótarjáni lány, 1970. (de úgy látszik nem örült, hogy lefényképezték). A valóság: jól előrelátott a fotóriporter-kolléga, miután a kép alá salgótarjáni lány, 1970-et írt. (A kép tavaly készült). 178. oldal: a képen a József Attila megyei művelődési központ, valamint Somogyi József szobrászművész fel. szabadulási emlékműve. A kép aláírása a következő: Az Idegenforgalmi Hivatal irodaháza a város főterén, előtte Somogyi József szobrászművész alkotása, Salgótarján. Hát ennyit a képriportról. Bár a megyei művelődési központban az Idegenforgalmi Hivatalnak mindössze két szobája van és nem azért építették, mint ahogy a kolléga, aki leruccant egy pillanatra vé- sunkba — ezt elképzelte. Az ilyen képaláírások, s a valótlanságok sorozata félrevezeti azokat, akiknek a Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma szól külföldön. Ez egyebek között felelősség kérdése is ... Koppány György A novellapályázat nyertesei A Központi Sajtószolgálat Szerkesztősége által meghirdetett ez évi novellapályázatra beérkezett írásokat a felkért bíráló bizottság elbírálta és az alábbi döntést hozta: A bizottság az első díjat nem adta ki, azonban az egy második díjat kettőre és a két harmadik díjat háromra emelté. Második dijat, 5000—5000 Ft-ot nyertek: Szalai János: Nevek az asztali naptárban, Dessewffy László: Egyedül c. pályaművei. Harmadik díjat, 3500—3500 Ft-ot nyertek: Várhelyi József: Krumpli és kakaó, Akácz László: A híd, Pille György: Én elhamvasztatom magam c, pályaművei. KÖZPONTI SAJTÓSZOLGÁLAT SZERKESZTŐSÉGE Persze a szakemberek egy neszének sorozatos alávaló kántevései után meg kellett változtatnom — és meg is változtattam — a tudomány és technika dolgozóiról alkotott felfogásomat. Ilyen vélemény-változtatás nem könnyű, különösen öregkorban. A nép becsületes vezéreinek feladata emberfelettien nehéz. Hiszen a Lenin által vezetett forradalom elleni harcot is nagyszabású és nagy erővel szervezték. Ráadásul figyelembe keli venni, hogy a „civilizáció” fejlődésével az emberi élet szemlátomást csökken, amit vitathatatlanul tanúsít az, hogy a mai Európában kialakult az emberirtás technikája és kedvtelése. De mondják meg tiszta lel- kiásmerettel: mennyire helyénvaló és nem nagvonis visszataszító-e azoknak a „moralistáknak” a képmuta- tása, akik az orosz forradalom vérszomjáról beszélnek mindazok után, hogy ők maguk a szégyenletes európai mészárlás négy esztendeje alatt nemcsak, hogy nem sajnálják a kiirtott emberek millióált, hanem minden úton- módon uszítottak a förtelmes háború „teljes győzelméig” való folytatására? Jelenleg a „kultúrnemzetek” vereséget szenvedtek, kimerültek, elvadultak, és győzött az általános emberi, kispolgári butaság; szoros hurkai mai naGORKIJ L ff eninro 1 NÓGRAD — 1970. március 25., szerda pig is fojtogatják az embereket. Sokat írtak és beszéltek Lenin kegyetlenségéről, Természetesen én nem engedhettem meg magamnak azt a nevetséges tapintatlanságot, hogy megvédjem őt a hazugságtól és rágalomtól. Tudom, hogy a rágalom és a hazugság a kispolgári politika törvényerőre emelt módszere, az ellenség elleni küzdelem megszokott fogása. E világ nagy emberei közt alig akad egyetlenegy is, akit ne próbáltak volna sárral bekenni. Ez köztudomású. Ezenkívül mindenkiben megvan az a törekvés, hogy ne csak a saját felfogásénak színvonalára süllyessze le a kiváló embert, hanem a lába alá igyekezzék tiporni amazt, abba a nyúlós, mérgezett sárba, amelyet ezek az emberek, miután megteremtették, „mindennapi életnek" nevezték el. Élesen emlékezetembe vésődött az alábbi visszataszító eset. 1919-ben Pétervárott tartották a „szegényparasztok” kongresszusát. Oroszország északi kormányzóságaiból eljött néhány ezer paraszt, s közülük több százat a Romanovok Téli PalotájáX. ban szállásoltak el. Amikor a kongresszus léget ért, és ezek az emberek elutaztak, kiderült, hogy nemcsak a palota minden fürdőkádját, hanem az igen értékes sévres-i, meisseni és kínai vázák tömegét is összerondították, éjjeli edénynek használták. Erre pedig nem a szükség kény- ^zerítette őket, hiszen a palota illemhelyei rendben voltak, a vízvezeték működött. Nem, ez a giazemberség azt a vágyat juttatta kifejezésre, hogy elrontsák, beszennyezzék a szép dolgokat. A két forradalom és a háború alatt százszor is megfigyelhettem az emberekben a szép dolgok összetörésének, megcsonkításának, kigúnyolásának, tömk- retevésének ezt a sötét, acsarkodó vágyát. Ne gondolják, hogy a ,,szegény parasztok ’ ’ viselkedését azért emeltem ki, mert szkeptikus vagyok a muzsikkal szemben. Nem, tudom, hogy a szép dolgok ös&zerondílásá- nak beteges vágya az értelmiség bizonyos csoportját is gyötri. például azokat az emigránsokat, akik szemlátomást azt grip-i^)já c. hogvha ők nincsenek Oroszországban, akkor már ott nincs semmi jó. A kivételesen szép dolgok lerombolásának gonosz vágya ugyanabból a forrásból fakad, mint az az undorító törekvés, hogy a rendkívüli embert, mindenáron be akarják mocskolni. Minden rendkívüli dolog zavarja az embereket abban, hogy úgy éljenek, ahogyan ők akarnak. Az emberek egyáltalán nem társadalmi szokásaik gyökeres megváltozását, hanem csak azok kibővítését kívánják, ha ugyan kívánják. A többség tulajdonképpeni sóhaja és jaj- szava ez: „Ne zavarjatok bennünket abban, hogy a megszokott módon éljünk”. Lenin úgy megzavarta az embereket megszokott életükben, mint ahogyan előtte senki sem tudta megtenni. A világ burzsoáziájának ellene irányuló gyűlölete leplezetlenül és visszataszítóan nyilvánvaló; kék pestisfoltjai mindenütt élénken virítanak. Ez az önmagában is visszataszító gyűlölet értésünkre adja, hogy a világ burzsoáziájának szemében milyen hatalmas és félelmetes Lenin, a világ proletárjainak lelkesítője és vezére. Ma már testi valóságban nem létezik, de hangja egyre harsányabban, diadalmasabban cseng a világ dolgozóinak fülében, s már nincs a földnek olyan zuga ahol ez a hang ne ébresztette volna fel a mumkásnépben a forradalomnak, az űj életnek, az egyenlő emberekből álló világ építésének vágyát, Lenin tanítványai, erejének örökösei egybe biztosabban, szilárdabban, eredményesebben végzik magasztos munkájukat. Bámulatba ejtett a belőle áradó élniakarás, s az élet törteimének tevékeny gyűlölete : gyönyörködtem abban a fiatalos merészségben, amely mindenbe átérnek. amihez csak nyúlt. Lenyűgözött emberfeletti munkaikész- séige. Mozdulatai könnyedek, ügyesek voltak, s kevés, de heves taglejitése teljes összhangban állt beszédével, melyet ugyancsak kevés szó és sok gondolat jellemzett. Mongol típusú arcában is az élet hazugsága és keserűsége ellen fáradhatatlanul küzdő ember éles szeme villogott, tüzelt, hunyorgott, kacsintott, gúnyosan mosolygott, haragtól lángolt. Szeméinek csillogása még tüzesebbé és érthetőbbé tette beszédét. Az ember olyankor úgy érezte, hogy szemében szellemének fékezhetetlen energiája szikrázik, és szavai ezzel az energiával telítve ragyognak. Beszéde nyomán az ember szinte fizikai lag érezte a megcáfolhatatlan igazsá- gOt. (Folytatjuk) \
