Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-11 / 59. szám

Egyenlő mértékkel A nemrégiben megtartott-r* központi bizottsági ülésen, és az országgyűlés márciusi ülésszakán egyaránt nagy érdeklődés mellett tár­gyaltak a nők helyzetéről. Az érdeklődés jogos és érthető. A társadalom felét kitevő asszonyok, lányok politikai jogainak, egyenlőségének kérdéséről van sízó. És le­gyünk őszinték. nálunk egyelőire a nagyobb terheket még az asszonyok viselik. Büszkék vagyunk rá, hogy Magyar arszó gon megvalósult a nők egyenjogúsága, emelke­dett a dolgozó nők életszín­vonala, műveltsége, kultúrája. Ma már szinte közhelynek hat, hogy egyenlő jogok és egyenlő kötelességek illetik meg a nőket csakúgy mint a férfiakat. Államunk mesz- szemenően gondoskodik a gyermeket váró nőkről, az édesanyákról, és minden le­hetőséget megad arra, hogy az új jövevények megfelelő körülmények között, családi környezetben töltsék életük első három esztendejét. Szi­gorú törvények és jogszabá­lyok intézkednek ezek betar­tásáról. A közjogi és politikai egyenjogúság minden tekin­tetben megvan, azonban még­is érdemes beszélni a mér­tékről, amellyel a munkában és a közéletben mérjük a nőket. Sokszor hangoztatjuk, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért fizetünk. A gya­korlat azonban legtöbbször azt mutatja, hogy azonos szakképesítésű és tudású nő ugyanazért a munkáért álta­lában kevesebb bért kap, mint a hasonló beosztásban dolgozó férfi. És egy nőnek mindig nehezebb bizonyítani, elfogadtatni szaktudását, rá­termettségét. Sok helyen ele­ve gyanakvással figyelik a vezető beosztású nőket, és ha netán hibát követnek el, egy­kettőre megvan a gyors íté­let: nem csoda, „csak” nő. Nagyrészt emiatt a nők is ne­hezebben fogadnak el vezető állást, tartanak a rájuk nehe­zedő felelősség súlyától, és a i'órfiak körében gyakori elv­től. amelyet sokan hangoztat­nak: az én főnököm ne le­gyen nő. Előrejutásukat, szakmai to­vábbképzésüket akadályozza az a sokat emlegetett máso­dik műszak is. Mert szinte kivétel nélkül természetesnek v esszük, hogy ha beteg a gye­rek, az anya maradjon ott­hon, és áldozza fel esetileg a szabadságát, mert mit mon­danának a férj munkahelyén. Bármilyen gond, probléma adódik a gyerek körül, szán­té mindig az asszony vállalja a terheket. A gyakori hiány­zásokat természetesen nem veszik szívesen. sehol. És ugyanilyen gyakori „panasz”, hogy a nők férjhez mennek, gyereket szülnek, hosszú idő­ié kiesnek a munkából. És itt van a második műszak. Mert akármilyen felelősségteljes munkában dolgozik egy asz- szony. a családot, a háztar­tást el kell látnia. A segítség, amelyet a szolgáltatások je­lentenek — főiként vidéken — egyelőre még kevés. Ezek a gondok, a kettős elfoglaltság sok esetben visszahúzza a nő­ket. Ezért van nagy jelentősége a Központi Bizottság határo­zatának, amely rámutat arra, hogy a nők — különösképpen a dolgozó nők — társadalmi helyzetét, szociális körülmé­nyeit meghatározó kérdéseket napirenden kell tartani. Az országgyűlés i s liasonlókép- pen foglal 1. állást. amikor részletesen és mélyrehatóan elemezte a nők egyenjogúsá­gának helyzetét. « "* szintén keli beszélnünk a még meglevő visz- szasságokról, nehézségekről, mert ez az előfeltétele annak, hogy az elért eredmények mellett tovább lépjünk, és társadalmunk közös ügyévé váljék a nőkérdés. Ez hozzá­segít ahhoz, hogy az elite vet­kezendő években valósággá váljék az igazi egyenjogúság, és mindig egyenlő mértékkel mérjünk Cs, ti. VILÁG PROLETÁR!AI. EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP NOGRÁÖ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS EAPJA XXVI. ÉVF., 59. SZÁM ARA; 80 FILLÉR 1970. MÁRCIUS 11., SZERDA Partizántalálkozó Salgótarj ánban Elvtársi-baráti megbeszélés­re hívta meg a Nógrád me­gyei pártbizottság a megyében élő volt partizánokat, az anti­fasiszta ellenállás veteránjait március 10-én, kedden, a me­gyei pártszékházba. A találko­zón részt vett Úszta Gyula al­tábornagy, a Magyar Partizán- Szövetség főtitkára, Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrád megyei szénbányák igazgatója, Matúz József, a megyei pártbi­zottság titkára és más megyei vezetők. A találkozón Lakatos Jó­zsef, a megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte azokat a férfiakat és nőket, akik negyedszázaddal ezelőtt a párt, a haza szólító szavára részt vettek hazánk felszaba­dításában, majd az elnyomás megdöntése után is az első vo­nalban folytatták a harcot a törvényes rend érdekében, a termelés helyreállításában, a szocialista társadalom felépí­tésében. Ezután a szovjet hadsereg katonái, Nógrádi Sándor és Úszta Gyula parti­zánosztagának volt tagjai, a karanc&lejtősi bányászellenál­lás, az újpesti partizáncsoport, vagy éppen a belgiumi, len­gyelországi ellenállás volt har­cosai között élénk eszmecsere bontakozott ki a jelen és a jövő feladatairól. Legtöbb szó az ifjúság szocialista, hazafias neveléséről esett. Úszta Gyula elvtárs ezzel kapcsolatban el­mondotta, hogy a partizánszö­vetség, a KISZ központi bi­zottsága és az MHSZ országos vezetősége között együttműkö­dési megállapodás van szüle­tőben, amelynek alapvető cél­ja az ifjúság nevelése érdeké­ben gyümölcsöztetni azokat a felhalmozódott tapasztalatokat, amelyekkel a volt partizánok rendelkeznek. Ezeknek az egyszeri, soha meg nem Is­métlődő élményeknek, tapasz­talatoknak a mind szélesebb körű ismertetése, népszerűsíté­se érdekében Nógrád megyé­ben is megszervezik a volt partizánok látogatásait az út­törő- és KISZ-szervezeteknél. Az MHSZ megyei vezetősége volt partizánokból álló konzul­tációs bizottságot szándékozik alakítani, amely a fiatalság honvédelmi neveléséhez nyújt segédkezet. A megyei pártbi­zottság a jövőben minden év­ben megismétli a volt partizá­noknak a mostanihoz hason­ló találkozóját. Mai számunkban Szociológia és termelés (3. oldal) Életveszély! (4. oldal) Percek és forintok (5. oldal) Pásztói vasárnap (7. oldal) Önzetlenül... (8. oldal) Cyrankiewics fogadta Péter Jánost Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: A hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Péter János külügyminiszter kedden gazdag programot bonyolított le. Délelőtt 10 órakor Józef Cy- rankiewicz, a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertaná­csának elnöke fogadta Péter Jánost. A megbeszélésen részt vett Zygíryd Wolniak külügy­miniszter-helyettes, Némety Béla hazánk varsói és Tade- usz Hanuszek Lengyelország budapesti nagykövete. Józef Cyrankiewicz és Pé­ter János közel egy órán át tartó szívélyes, elvtársi beszél­getésén az időszerű nemzet­közi helyzetről, az európai biz­tonság ügyéről, a KGST- együttműködés és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről volt szó. A találkozót követően Péter János és kísérete koszorút he­lyezett el az ismeretlen kato­na sírjánál. A koszorú vörös és magyar nemzetiszínű sza­lagján a következő felirat ol­vasható: „Dicsőség a lengyel hazáért és a népek szabadsá­gáért elesett lengyel hősöknek — a Magyar Népköztársaság külügyminisztere”. A koszorúzási ünnepség után küldöttségünk városnézésre in­dult. A többi között megte­kintette az 1944-es varsói fel­kelés idején teljesen lerombolt és a felszabadulás után régi formájában újjáépített óvárost. Felkereste a történelmi mú­zeumot, ahol megnézte az „És mégis Varsó” című dokumen­tumfilmet. (MTI) Pályaválasztási tanácsadó Nógrád megyében Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Sok fontos kérdéssel foglal­kozott a megyei tanács végre­hajtó bizottsága, amely teg­nap délelőtt tartotta ülését. Nagy vitát váltott ki a pedagó­gusok társadalmi és közéleti tevékenységéről 6zóló előter­jesztés, amely megállapította, hogy nevelőink szakmai és módszertani műveltsége jelen­tősen emelkedett az elmúlt években. A korszerű követel­ményeknek megfelelően növe­kedtek az iskolai munka tar­talmi és szervezeti feladatai, és ez az eddigieknél nagyobb feladatot ró pedagógusainkra. Nem kielégítő a pedagógusok Tízezer gépkocsi A Magyar MOGÜRT és a lengyel Pol-Mot külkereske­delmi vállalatok a magyar— lengyel államközi kereskedel­mi szerződés kontinenseinek túlnyomó részét kihasználva már megkötötték magánjogi szerződéseiket a lengyel gyárt­mányú személygépkocsik 1970. évi importjára. Az államközi szerződés ugyanis lehetőséget ad arra, hogy ebben az év­ben több mint tízezer sze­mélygépkocsi érkezzék Len- gyi- ágból: hétezer Polski Fin 3300 Warszawa ko­csit importálhat a magyar külkereskedelem. Míg a Pols­ki Fiatok főként a magánsze­mélyeknek jutnak, addig a Warszawa gépkocsik — nagy strapabírásuknál fogva — vi­déken, s ott is elsősorban a termelőszövetkezetekben, ipar- vállalatoknál keresettek. Kü­lönösen nagyarányú a Polski Fiat behozatalának növekedé­se, tavaly ugyanis ebből a tí­pusból mindössze kétezer ér­kezett: jelenleg 6000-nek az importjára rendelkezik magán­jogi szerződéssel a MOGÜRT. Piackutatás három országban Megkétszereződik a traktorimport * • Ofezer MTZ érkezik a Szovjetunióból A parlament legutóbbi ülésszakán több képviselő fel­hívta a figyelmet, hogy a ter­melőszövetkezetek, élve a nö­vekvő anyagi lehetőségeikkel, bővíteni, frissíteni kívánják meglehetősen elöregedett erő- gépparkjukat. A traktorok iránti érdeklődést fokozta az az intézkedés is, amely a szo­cialista országokból származó gépek beszerzéséhez kedve­zőbb hitelfeltételeket biztosít, így érthetően, a külföldi gyártmányok felé tolódik a kereslet. A Külkereskedelmi Minisz­tériumban elmondották, hogy mindezt figyelembe véve, a múlt évinek több mint kétsze­rese lesz az 1970. évi traktor­import. Az AGROTRÖSZT, amely belföldi értékesítő és egy­ben importőr is, ez évben mint­egy tízezer traktor forgalom­ba hozatalára készült fel. s ebből körülbelül 8 ezer kül­földi. A legfőbb beszerzési forrás a Szovjetunió. Az 1966—1970- re eredetileg tervezett két­ezerrel szemben csupán az MTZ-ből — a hazánkban jól • ismert és legkeresettebb szov­jet típusból — ebben az év­ben a behozatal megközelíti az ötezret, ezenkívül lekötött az AGROTRÖSZT 900 lánctal­pas traktort is. Egyébként az eredetileg le­kötött kétezer traktorból már több érkezett mint amennyi az első negyedév végéig ese­dékes: az év első két hónap­jában már 700 traktort szál­lítottak a Szovjetunióból. Az AGROTRÖSZT Csehszlo­vákiából erre az évre 1400 Ze. tor traktort rendelt és továb­bi 400-nak a beszerzéséről tárgyal. Vásárolt eszközhordo­zó traktorokat kisebb mennyi­ségben az NDK-ból és Bul­gáriából is. Piackutatást foly­tat Lengyelországban, Romá­niában és Bulgáriában továb­bi beszerzési lehetőségekről. társadalmi megbecsülése, ézért további erőteljes irányításra, a tárgyi és személyi feltételek javítására van szükség, hogy a nevelők közéleti és társadal­mi aktivitása fokozódjék. A végrehajtó bizottság teg­napi ülésén jóváhagyta a Nóg­rád megyei Pályaválasztási Tanácsadó létesítését, amely az ifjúsággal kapcsolatos munka­erő-gazdálkodási és pályavá­lasztási feladatok ellátására hi­vatott. A tanácsadó íő feladata, hogy a megye területén a nép­gazdaság szükségleteinek és a fiatalok egyéni képességeinek, igényeinek, személyi adottsá­gainak összehangolásával se­gítséget nyújtson a pályavá­lasztás kérdésének megoldásá­ban. A pályaválasztási tanács­adóban dolgozó szakemberek pszichológiai és orvosi vizsgá­latokon alapuló díjmentes pá­lyaválasztási tanácsot adnak olyan fiataloknak, akiknek pá­lyaválasztását különleges okok — egészségügyi, pszichológiai — nehezítik. A tanácsadó elő­segíti az iskolai pályaválasz­tási munka rendszerességét és megfelelő színvonalát is. A pályaválasztási tanácsadó létrehozása azért is jelentős — állapította meg a végrehajtó bizottság — mert egyezteti a megye munkaerőhelyzetével és adottságaival a fiatalok pá­lyaválasztását. Ugyanakkor se­gítségére van a szülőknek és a gyerekeknek a, pályaválasztás­sal kapcsolatos tájékoztatás­ban. A tanácsadó vezetője pszichológus lesz, mellette részfoglalkozású orvos és pe­dagógus segíti a feladatok meg­oldását- A pályaválasztási ta­nácsadó működését 1970. áp­rilis 1-én kezdi meg Salgó­tarjánban. A végrehajtó bizottság ezt követően az egészségügyi dol­gozók bérrendezésével kap­csolatos előterjesztést vitatta meg, majd a márciusi tanács­ülés anyagáról tárgyalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom