Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-07 / 56. szám
CSU b körök (?) Az NSZK egész területén megalakított ..CS'J baráti kő rök" problémája egyre inkáh! foglalkoztatja a nyugatnémei politikai köröket. A CSU testvérpártjában, a CDU-ban érezhető nyugtalan- sagnak nyilvánosan először a Junge Union-nak, a CDU ifjúsági szervezetének elnöke adott nyilvánosan hangot. Jür gen Echternach elnök pénte ken kijelentette: a CSU-nak meg kell tiltani hogy a baráti körök a „CSU” nevet viselhessék, ellenkező esetben komoly következményekkel kell számolni az uniópártok viszonyában. Echternach idézte a hessen i baráti kör elnökét. aki kijelentette, hogy a CSU baráti körök nyitva állnak az NPD tagjai előtt is. Wolfgang Jensen, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának szóvivője a párt sajtoszolgálatanak pénteki számában felsorolta az utóbbi időben tett lépéseket, amelyek arra irányultak hogy a CSU , mindinkább önálló profilra tegyen szert. Idetartozik, hogy a C, A most már önálló frakció- szóvivővel dolgozik a Bundestagban és saját sajtóközleményeket ad ki. A CSU mind többször állít önállóan szónokokat a parlamenti viták alkalmával. A Bundestag szabályzata szerint — írja Jensen —, a CDU/CSU csak azon az alapon képezhet közös frakciót, hogy „azonos politikai célokat” követ. Ha ez így van, miért van szükség arra, hogy a CSU baráti köröket alakítson a CDU működési területén? Izrael agressziót készít elő Libanon ellen Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Az utóbbi napokban sokasodnak annak a jelei, hogy Izrael agressziót készít elő Libanon ellen. Tel Aviv ismét a többször kipróbált, hagyományos módszerekhez folyamodik: mielőtt elhatározná magát a támadásra, mindent elkövet, hogy igazolja küszöbön- álló agresszióját. Abba Eban izraeli külügyminiszter az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetei útján figyelmeztette Libanont, és, hogy súlyos felelősséget vállal magára, ha nem vet véget haladéktalanul a libanoni területről Izrael ellen végrehajtott gerillatámadásoknak ... Tekoah, Izrael ENSZ-képvi- selője a Biztonsági Tanácsnál tiltakozott az arab gerillák fokozódó libanoni tevékenysége ellen ... Végül Dajan hadügyminiszter legutóbb látogatást tett Galilea körzetében. A Icairól Al-Ahram pénteki kommentárja szerint Izrael már régein szemet vetett Libanon déli részére, de mielőtt elfoglalná, megfelelő ürügyet keres, amellyel igazolhatná az újabb katonai hódítást. A Palesztinái ellenállási szervezetek azonban — folytatódik az Al-Ahram cikke —‘ az izraeli fenyegetés és erőfitogtatás ellenére is folytatják felszabadító harcukat, élvezve a libanoni nép egyetértését és odaadó támogatását. Minden olyan kísérlet kudarcba fulladt, amely az ellenállás likvidálására vagy korlátozására irányult. A jelenlegi helyzet, a fenyegető izraeli agresszió parancsoló szükségszerűségként írja elő a libanoni nemzeti egység összekovácsolását, az ellenállási mozgalom konszolidációját, s ez nemcsak Libanon érdeke, hanem egyúttal minden arabé Bejrúti jelentések szerint Majdalani libanoni külügyminiszter tájékoztatta a négy nagyhatalom bejrúti nagyköveteit a helyzet alakulásáról, s felhívta a figyelmüket az iz-i raeli zsarolásra, és arra, hogy Tel Aviv ürügyet keres Libanon megtámadására. Gromiko — Bahr párbeszéd Pénteken Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Egon Bahr nyugatnémet állam, titkár a szovjet külügyminisztériumban i kétórás megbeszélést folytatott. Amióta Bahr a kétoldali tanácskozások szüneteltetése után visszatért Bonnból a szovjet fővárosba, ez volt a második alkalom, hogy a felek eszmecserét folytattak az erőszakról való kölcsönös lemondás ügyében. Moszkvai nyugatnémet források szerint, Egon Bahr államtitkára a pénteki megbeszélés légkörét változatlanul jónak értékelte. A legközelebbi eszmecserére kedden kerül sor. (MTI) Az olasz kormányalakítással megbízott Aldo Moro (balról) tájékoztatja a sajtó képviselőit a kormányválság megoldására. a politikai élet vezetőivel folytatott tárgyalásainak eddigi eredményeiről Támad a ssudáni reakció A szudámi forradalom belső és külső elilenségieí ellen folyó harcról számolt be csütörtöki sajtókonferenciáján Faruk Hamadaila szudáind belügyminiszter. Az ország politikai helyzetéről szólva Hamadaila megemlítette, hogy Geztrában a közelmúltban oniaetbe vettek egy elleniorradalmár csoportot, amelyet a feloszlatott Uránia párt egyik tagja vezetett. Á reakciós és feloszlattottnak nyilvánított pártok — folytatta a sziudáni belügyminiszter — egybehangolják cselekedeteiket és kapcsolatot keresnek az elsősorban Szau d - Ara hiúban otthonra lelt ellenforradalmi emigrációval Röviddel ezelőtt — mondotta Hamadalla — tanácskozást tartottak, amelyre meghívtak néhány Mekkában és Medinában tartózkodó saudáni zarándokot is. Ez alkalommal megvitatták a májusi forradalom ellen folytatandó közös harc terveit. Ami a belső ellenség mozgolódását illeti, a belügyminiszter elmondotta, hogy a reakció most elsősorban a gazdasági helyzet romlásáról, a termelés csökkenéséről, a közszükségleti cikkek eltűnéséről terjeszt ellenséges célzatú híreszteléseket. Hamadaila végül bejelentette, hogy a biztonsági erők a déli lázadóktól a közelmúltban fegyvereket zsákmányoltak. Közölte, hogy a lázadókat Izrael támogatja. (MTI) NOGRÁD - 1970. március 7.. szombat Nagyhatalmak követeinek tanácskozása A négy nagyhatalom ENSZ- nagykövetei csütörtökön New Yorkban megtartották sorrendben 29. találkozójukat. A diplomaták ezúttal Armand Berard francia ENSZ-nagykövet szálláshelyén folytattak háromórás eszmecserét a közel-keleti válság politikai rendezésének lehetőségeiről. A várakozásokkal ellentétben nem a libanoni—izraeli viszony került napirendire, hanem — mint jói tájékozott személyek állítják — a nagykövetek folytatták az Izraeli csapatkivonások részleteinek megvitatását. A francia AFP és a brit Reuter hírügynökségek egybehangzó értesülése szerint a csütörtöki találkozó légköre „rendkívül bátorító” volt, és ezt a megfigyelők váratlan haladásnak értékelik a közel- keleti válság politikai rendezésének eLőmozditására tett négyhatalmi erőfeszítések sorában. Az 1969 áprilisa óta rendszeressé vált négyhatalmi érintkezés érdekes diplomáciai fejleménye, hogy Armand Berard francia nagykövet ezúttal utolsó ízben elnökölt a tanácskozásokon. Még ebben a hónapban visszatér Párizsba, és utódja Jacques Kosciusko Morizet lesz. A legközelebbi találkozóra egy hét múlva kerül sor. Mint a Reuter megjegyzi, a 30. tanácskozást megfigyelői körökben élénk érdeklődéssel várják, ha azonnali megegyezésre nem. is számítanak. (MTI) ' 1— Demirel vezetésével alakul meg a török Sunay török köztársasági elnök hozzájárult hogy Demirel miniszterelnök ugyanazokból a személyekből alakítsa meg új kormányát, akik tagjai voltak a február közepén lemondott kabinetnek. A változatlan személyi összetétel arra mutat, hogy Demirelnek sikerült kompromisszumot kötnie a kormányzó igazság párt jobboldali zendülőivel. Mint ismeretes a jobbszérny 41 parlamenti képviselője a februári költségvetési vitában a kormány ellenzékével együtt szavazott, és ez vezetett az akkori Demirel-kormány lemondásához. (MTI) Külügyminiszterünk Varsóban A MAGYAR külügyminiszter tavaszi utazási és tárgyalási programsorozatában kiemelkedő helyet tölt be mostani lengyelországi látogatása. A Lengyel Népköztársaság hazánk külkapcsolatainak szempontjából rendkívül fontos ország. Fontos mindenekelőtt azért, mert társunk, szövetségesünk a Varsói Szerződésben, s mert szorosan együttműködünk véle — akár csak a többi európai szocialista országgal —, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában. Szocialista testvérországunk, amellyel viszonyunkat barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés is szabályozza. Fontos ország azért, mert kontinensünk biztonsága megteremtésének egyik legfontosabb állama a Lengyel Népköz- társaság. A magyar külügyminiszter olyan időpontban utazik Lengyelországba, amikor már megkezdődött a hivatalos véleménycsere Varsó és Bonn kormányképviselői között, Természetesen ez a veteményesére nem az Odera—Neisse-ha- tárról folyik, mint ahogy azt az NSZK egyes lapjai vulgárisán megfogalmazzák. Az Odera—Neisse folyók ma már a végleges lengyel—német határt jelentik. Ezt. már rögzítette az NDK és Lengyelország — a két közvetlen érdekelt fél — az 1950-es görlitzi egyezményben. Ezt a határt a nagyhatalmak potsdami megállapodása is szavatolja és a Varsói Szerződés katonai ereje biztosítja. A tárgyalások arról folynak, hogy az Odera—Neisse államhatárt nyugatnémet részről is ismerjék el. A Varsó—Bonn-eszmecserét a lengyel fél nem azért kezdeményezte, mintha féltené a határvonal tartósságát, hanem abból a nyilvánvaló meggyőződésből, hogy a jelenlegi, rendezetlen helyzet nem tarthat a végtelenségig: az európai béke és biztonság érdekében Bonn-nal is a tartós, békés együttélésre kell törekednie minden néppel, köztük a lengyel néppel is. Ez az európai biztonság egyik feltétele. Ismeretes, hogy Péter János külügyminiszter tavaszi tárgyalássorozatának éppen ez a kérdés a központi témaj a. Pártunk és kormányunk azt vallja, hogy Magyarország — amely annyit szenvedett a második világháborúban — mélységesen érdekelt a tartós európai biztonsági rendszer kialakításában. Ennek előmozdítása tehát sajátos nemzeti érdekünk. Az a körülmény, hogy az európai biztonsági értekezlet összehívását szolgáló kezdeményezés Budapestről, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének itt megtartott értekezletéről indult el, egyben jelképes többletkötelezettséget jelent a számunkra. A magyar külpolitika egyik központi feladata előmozdítani ennek az értekezletnek a megtartását. PETER JANOS lengyelországi látogatása mindezen túl a gyümölcsözően fejlődő magyar—lengyel kapcsolatok ápolását kívánja szolgálni. E kapcsolatok fejlődésének egyik kiemelkedő állomása volt 1968 májusában Gomulka és Czy- rankiewicz elvtárs magyarországi látogatása, amelynek során a két ország vezetői új barátsági szerződést írtak alá. Ugyancsak fontos állomás volt kapcsolatainkban Fock Jenő elvtárs tavaly januári lengyelországi látogatása is. Bizton számíthatunk rá, hogy a magyar külügyminiszter mostani tárgyalásai Varsóban még jobban elmélyítik a magyar—lengyel együttműködést, előmozdítják mindkét ország diplomáciájának aktivitását az egész kontinensünket életbevágóan érdeklő kérdésekben. S*Peru államosít A Prensa Latina limai tu- a pénz- és gazdasági ügyek dósítójának jelentése szerint minisztere jelentette be. a perui kormány, nemzeti érdekekből kiindulva, a rézfel A külföldi tőkéhez közeláldolgozáson túlmenően, az ló körökben természetesen egész fémfeldolgozó ipart ál- elégedetlenséggel fogadták e lami kézbe szándékszik he- kormány készülő intézkedése- lyezni. A kormány szándékát it. (MTI) Ausztriában ezúttal a két nagy párt fej-fej melletti küzdelméből a szociáldemokraták kerültek ki győztesen. A nemzetgyűlés 165 mandátumából nyolcvanegyet meghódítottak. Velük szemben az eddig egyedül kormányzó néppárt csak 79 mandátumot szerzett, a fasizmus felé kacsintgató „szabadság párt” pedig öt mandátumot kapott. Jóformán a választások másnapján megindult a különböző személyi és pártkombinációk áradata. Ily módon magában Ausztriában is viszonylag kevés szót vesztegettek a kommentátorok annak a meglepő ténynek a magyarázatára. hogy miképpen szerezte meg a világháború utáni, második Osztrák Köztársaság történetében először a többséget az SPO, Ausztria szocialista pártja. A magyarázatok nagyjából egyetértenek abban, hogy a belpolitikai tényezők közül mindenekelőtt a fiatal választók magatartása okozta az eltolódást. Idén először érvényesült a választói korhatár 19 évre történő leszállítása. S a választási harcban a szociáldemokraták alkalmazták a hajlékonyabb és modernebb módszereket, ők tűzték napirendre az osztrák gazdasági és társadalmi élet korszerűsítésének problémáit. És nem utolsósorban: ők javasolták a katonai szolgálati idő leszállítását. Ezért az új választók többsége az SPÖ-re szavazott. Az ÖVP, az osztrák néppárt ugyanakkor joggal hivatkozott az országban uralkodó gazdasági konjunktúra eredményeire — ám ezt az érvet éppen a legutóbbi hónapokban az Koalíciós körtánc Ausztriában alapvető élelmezési cikkekre is kiterjedő nagyszabású áremelkedések alaposan megcsorbították. Ami a nemzetközi vonatkozásokat illeti, Ausztria külpolitikájának alapvonalaiban, tehát az örökös semlegesség fenntartásában, nem voltak nézeteltérések a két' párt között és más nemzetközi probléma sem vált igazi harci kérdéssé. Kétségkívül gyakorolt azonban bizonyos lélektani hatást a választókra az, hogy a szomszédos Nyugat-Németor- szágban Brandt vezetésével ugyancsak szociáldemokrata vezetésű kormány vette át a hatalmat./ Bruno Kreisky, Ausztria új kancellár-jelöltje, az SPÖ elnöke azonban nem ismételheti meg barátja, Willy Brandt koalíciós formuláját. Az osztrák pártpolitikai színképben ugyanis nincs olyan mandátummal rendelkező párt, amely a nyugatnémet FDP- hez tenne hasonlítható. A fa- sizáló „szabadság párt” nem partner a szociáldemokraták számára. így Kreisky pártja az egyetlen lehetséges megoldást választotta: nevezetesen azt, hogy koalíciós ajánlatot tett az ÖVP-nek, az osztrák néppártnak. Ismeretes, hogy 1966-ig, amikor az ÖVP egyedül kezdett kormányozni, Ausztriában már működött egy ilyen kétpárti koalíció. Ennek a gépezete azonban meglehetősen nyikorgóit. Feltehető, hogy az SPÖ, amely első ízben lenne az osztrák nagykoalíció vezető pártja, új „játék- szabályokat” igényelne, és igényt tartana néhány kulcsfontosságú tárcára, amelyet a korábbi koalíciós időszakban az ÖVP tartott kézben. (Ilyen a pénzügyi, az oktatásügyi, esetleg a hadügyi tárca.)' Amennyiben a néppárt elfogadja a koalíciós ajánlatot, a politikai szakértők jelentős személyi változást is jósolnak: nevezetesen azt, hogy Klaus kancellár, aki személyében erősen lekötötte magát az egypárti ÖVP-kor- mányzás és a koalíció-elle- nesség mellett, nem kap tárcát a kabinetben. Ebben az esetben Withalm, az ÖVP „szürke eminenciása” tenne az alkancellár. Természetesen nem lehet megjósolni, hogy a csütörtökön kezdődött politikai tárgyalások még milyen fordulatot vesznek és azt sem, hogy a megbeszélések meddig tartanak. Kreisky pártja természetesen gyors kormányalakítást szeretne. A néppárt azonban könyen kihasználhatja azt a sajátos helyzetet, hogy az SPÖ-nek nincs abszolút többsége — és nincs más koalíciós partnere sem. Elvileg elképzelhető tenne a néppárt és a szabadság párt kiskoalfeiója, amely többséggel rendelkeznék a parlamentben. A valóságban azonban ez kizárható, miután az ÖVP politikai okokból, nem engedheti meg magának a nyílt szövetséget egy fasizáló párttal — a választásokon győztes szocialistákkal szemben. Elképzelhető még egy tehetőség: nevezetesen az, hogy az ÖVP visszautasítja a kormányban való részvételt és ellenzékbe vonul. Ezzel kényszeríti a szociáldemokratákat arra, hogy kisebbségi kormányt hozzanak létre, amely szükségsze rűen ingatag lenne. A második köztársaság történetének eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy az ÖVP ezeket a lehetőségeket inkább csak ütőkártyának használja majd a koalíciós tárgyalások során, végül is azonban belemegy a nagykoalíció „változott szereposztással” történő helyreállításába. Végül is mindössze három olyan esztendő volt a legújabbkori osztrák történetemben, amikor a néppárt egyedül kormányzott. Magyarország, mint Ausztria keleti szomszédja, természetesen nagy figyelemmel kíséri az osztrák kormányalakítási tárgyalásokat és a létrejövő új kormány politikai állásfoglalásait. A magyar nemzeti érdekek szempontjából két dolognak van lényeges jelentősége. Az egyik az, hogy az új osztrák kormány a legszigorúbban ragaszkodjék az örökös semlegesség politikájához és semmilyen formában ne sértse meg az abban vállalt kötelezettségeket. A másik, ami ettől elválaszthatatlan: folytatódjék a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatoknak az a javulása, amely az utóbbi években Ausztria és Magyarország viszonyát a nézetkülönbségek ellenére is jellemezte.
