Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

Bemutatom a Mézga családot ..Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot, de nyakamon a csacsika család” — amikor szombaton és vasárnap estén­ként felhangzik a szignál — Kriszta modell-lapjának egy részlete Deák Tamás zenéje —, s a képernyőn megjelenik a poca­kos, kopaszodó. figura — a szobában csendet intenek — jön a Mézga, a Mézga család! Már ismerős az otthonuk, tudijuk hol a konyha, a fürdő­szoba. A sorozat néhány film­je után kiderül, ebben a csa­ládiban a mgma viseli a nad­rágot, Kriszta és Aladár vá­sott, de eszes gyerekek, a pa­pa pedig jámbor, lelkes, pesti polgár, valószínűleg könyvelő. Ezeknek a jellemvonások­nak rajzfilmnél mindjárt, az első pillanatban ki kell de­rülniük. — A rajzfilmfigurák jellemvonásukat arcukon, tes­tükön hordozzák. Az alakok tervezésekor a rendező na­gyon sok pozícióban megraj­zolja szereplőjét, úgy, hogy körbenézhető legyen, — szem­ben, oldal-, hátul-, alul-, fö- lülnéaetben, s a modell-lapna sok-sok arckifejezés is kerül — Nepp József, a Mézga csa­lád rendezője vagy harminc lelkiállapotot kifejező arcot adott egy-egy figurájának. — Itt van például Kriszta egyik modieU-lapja — Kriszta cso­dálkozik, unatkozik, figyel, gondolkodik, megsértődik, csúfolódik, nevet, megijed, fogat mos, kacérkodik, él- ámul. Blöki és Cicus is sok arccal szerepel — ásító, nyel­vet nyújtó, vicsorító, mosoly­gó, dühös, áhitatos. Míg Mézgáék csodálatos történetét nézzük, hallgatjuk, — mi is elámulunk, nevetünk, mosolygunk, csodálkozunk, esetleg unatkozunk, vagy fe­szülten figyelünk, szórako­znánk. De arra semmiképpen nem gondolunk, hogy a 13 folytatásból álló sorozathoz a rajzolók 8—10 ezer rajzot, egy csomó vázlatot készítet­tek és több mint ezer hátte­ret. Egy film 20 perces. Ilyen hosszú sorozatot európai rajz­film-stúdióban még nem csi­náltak. A rajzfilmrendező dolga egészen más, mint az egyéb filmek rendezőjéé. Az alapöt­letből megszerkeszti a képes forgatókönyvet, az alakokat. Aztán a mozdulattervező az egyes filmek történését moz­dulatokra bontja, és a többi már a rajzolókon múlik. A Mézga-filmen öt csoport dol­gozott, 5 mozriuLa ttervezővel. A rajz után következik a ki­festés, a háttér, a zene, a zö­rejfelvétel, a vágás, ,a han­gosítás. Éjjel, vasárnap szinkroni­zálták a filmeket, amíg Méz­ga Géza Harkányi Endre, Paula Győri Ilona, Kriszta Földessy Margit, és Aladár Némethy Attila hangján meg­szólalhatott. MZ/X-et, a tá­voli leszármazottat Somogy- vári Rudolf, Máris szomszé­dot Tomanek Nándor szólal­tatja meg. —• Es a tizenharmadik rész? — Ott elpusztul a rádió, amely összeköttetést biztosit a táiwoli jövővel. A Mézga család filmsoroza­tot tavaly kora tavasszal be­mutatták a oannes-i reklám- filmfesati válón — sikerrel. Azóta külföldi tv-társaságok is érdeklődnek a - film iránt. Nepp József, a nagy sikerű Gusztáv-sorozat (25 film), az oberhauseni díjnyertes Öt perc gyilkosság, a Szenvedély a Mese a bogárról és más em­lékezetes rajzfilm rendezője. — A Mézga család után ké­szül-e újabb sorozat? Kriszta szemből és oldalról — A sorozat valamennyi filmje ugyanazon téma körül bonyolódik — meséli a ren­dező. — A családban hiány­zik valami, s a távoli rokon­hoz, MZ/X-hez fordulnak, aki küld egy gépet, szerkezetet — s mindig ebből lesz a bo­nyodalom. —i Ön melyik résizt tartja a legsikerültebbnek ? — Az „Időikibövítő” címűt. Arról szól, hogy a csalód ki­rándul, s egy várromnál régi pénzt találnak. Az érméket jó pénzért eladják Máris szomszédinak. Az üzleten fel­buzdulva. időkl,bővítő gépet kérnek Öcsitől, és ezzel visz- szamennek a XIII. századig. Szokás szerint ebből is nagy baj keveredik. — Egyelőire nem. Most fran­cia megrendelőnek dolgozunk, modernizált La Fomtaine-me- séket teszünk át rajzfilmre — az eredeti szöveget felhasz­nálva. S még egy előkészület­— egész esités Gusztáv>-fitmé, — új sztorival, új helyzetek­kel. A Gusztáv-!űrnek népszerű­ségiét bizonyítja, hogy már megvették, forgalmazzák Já- .pánban, Hollandiában, az NDK-ban, a Szovjetunióban, Olaszországban. az NSZK- ban, Franciaországban, Svéd­országban. A „szülők” remé­lik, Méagáékkal is megismer­kednek a külföldi nézők. Kádár Márta Hiába monjlja a magyar közmondás, hogy „aki nem tud arabosul, ne beszéljen arabosul” — mindig akadnak vállalkozó szellemek, akik alapos nyelvtudós nélkül is vállalkoznak idegen nyelvű művek fordítására. Nem sok­kal több, mint száz éve vala­ki (borítsunk fátyolt a nevé­re!) egyszer a Jakob’s Leiter (Jákob létrája) kifejezést Lei­ter Jakabnak fordította, s azóta az ilyen fordítási szarvashibákat leiterjakab- nak hívják. A leiterjakab ki- irthatatlan, mint a sajtóhiba, s közeli rokonságban áll a bakival. Aki figyelemmel ol­vas, szinte naponta szedhet össze egy csokorravalót a lei- terjakabokból, amelyek sok­szor bosszantják, legtöbbször pedig megnevettetik az em­bert. San Niccola di Tolento nem tartozik az ismertebb szentek közé, egy 1934-ben megjelent kalendárium azonban mégis szerepeltette szeptember 10-én a névnapok között és Szent Toldi Miklósra magyarosítot­ta. Még jó, hogy Arany János nem érte meg szeretett hősé­nek szenttéavatását! Leiter Jakab és társai volt a hiba. hogy five nem hatot, hanem ötöt jelent. A magyar újságok egy ré­sze 1938-ban nagy örömmel közölte a magyar olvasókkal, hogy Dohnányi Dante Simone című operáját bemutatja a bé­csi Staatsoper. A baj csak az volt, hogy ilyen című operát Dohnányi sosem írt, de meg­írta fiatal korában a Simone néne című operát, s a német nyelvű híradás Simone-jét fordították Dante Simone-jó- ra. A zenetörténészeknek nem kis fejtörést okoztak ezzel. Az sem tudhatott nagyon franciául, aki az Esti Kurír­ban feladta a következő hir­detést: „Dame francaise dési- re emploie pour voyage ou enfants”. Magyarul: A hölgy útikísérő szeretett volna lenni, vagy pedig gyerekeket akart. Persze pem tudjuk, hogy mi­re kapott ajánlatot. istájától közölt cikket, amely Hatvány Lajos irodalmi ér­demeit méltatta, s amelynek Hatvány Lajos aligha örült. Volt benne ugyanis egy mon­dat, amely igy hangzott: „Sze­rencsés keze van, mert ahova nyúl, ott aranyérre bukkan”. A járatlan olvasó ezek után joggal gondolhatta, hogy Hat­vány Lajos orvos volt — és nem író. Igen sok ..baki” akkor szü­letik, amikor az író teljesen az emlékezetére bízza magát, amely bizony nem egyszer cserbenhagyja az embert. Ka­rinthy Frigyes egyike volt a legműveltebb magyar íróknak, memóriája is félelmetes volt, mégis ezt írta egyik cikké­ben: „Arról van szó, hogy mikor Szondi Eger várát véd­te a töröktől. .Hát bizony Egert nem Szondi, hanem Do­bó védte. * Egy pszichoanalízissel fog­lalkozó könyv magyar fordí­tásában Goethe Faust-ja Goethe ökleként szerepelt. A fordító aligha olvashatta Goethe remekművét. * Egyik nagy napilapunk köz- gazdasági rovatában Big Five címmel a legnagyobb hat an­gol bank pénzügyi eredmé­nyeiről számolt be. Csak az * A Pester Lloydban jelent meg. ugyancsak a harmincas évek végén a következő be­számoló: „Annahme einer Ve­rordnung über die Valuten - schie bungen durch den Mi­nisterrat”. Hát ami azt illeti, arról suttogtak ugyan, hogy egyes miniszterek valutasíbo- lással is foglalkoznak, de az egész minisztertanács?... * A Toli, Zsolt Béla folyóira­ta a kor egyik legjobb esszé­Nem véletlenül, hanem el­bocsátott újságírók szándékos tréfájaként jelent meg a Sze­gedi Napló 1932. június 9-i számában a következő hír­adás: „A szegedi egyetem ta­nárai ma adják át a polgár- mesternek Mussolini mell­szobrát. amelyet M. Angelo, a kiváló olasz szobrász ké­szített. A szobrot abból az al­kalomból nyújtják át. hogy a város a múlt hónapban, mint emlékezetes, szíves vendégsze­retettel fogadta Cavour, olasz tudóst, volt miniszterelnököt. Tar jani elődöntő előtt Balassagyarmaton röpült a páva Néhány nappal a „Röpülj páva” országos népdalvetél­kedő salgótarjáni elődöntője előtt, Balassagyarmaton, a Mikszáth művelődési házban forró hangulat, lelkes taps­özön. Csak gyermekek és egészséges lelkű felnőttek tudnak ilyen önfeledten örül­ni, rajonganí, lelkesedni. Ami a szinpadon jzajlik, történik, hangolja a közönséget: együtt létezik a kettő, előadó és hall­gató. Az est főszereplője: a népdal. Ilyen jól sikérült rendezvény már jó ideje nem volt Balassagyarmaton. Telt ház délután is, este is. A hallgatóság természetesen szívesen üdvözölte a televízió­ból ismert négy megyei éne­kest (Kincses Helen. Petróczi Andrásné, Sólyom József, nóg­rádi menyecskekórus), de a többi szereplőnek is szívből tapsolt, és szinte minden fel­lépőnek két-három ráadást kellett énekelnie. A balassagyarmati Röpülj páva is bizonyítja, hogv szük­ség volt az országos vetélke­dőre. De mást is bizonyít. Azt, hogy a hivatásos művészek mellett szívesen meghallgat­juk az amatőr énekeseket. Nem merek arra vállalkozni, hogy a szereplőket rangsorol­jam, nem is volna helyes. De nem lehet írni erről az ese­ményről anélkül, hogy az éne­kesekről ne beszéljünk. Bab­ka Mihályné (Nógrádmegyer), balladát adott elő nagy belső feszültséggel. Kincses Helén (Szécsényf elf alu). rutinos elő­adó, kulturáltan énekelt. Paál Róza (Salgótarján), kissé lám­palázas volt, de ezt feledtette hajlékony, árnyalt hangja. Rapavi Johannának (Nézsa), fiatal korához képest ígérete­sen szép althangja van, ér­demes lenne rendszeresen ta­nulnia. Bagyinszki Judit (Ecseg), az est legfiatalabb szereplője volt. Ennek ellené­re — vagy talán éppen ezért — igen jó hangulatot terem­tett. Kmetty Lajos (Balassa­gyarmat), tapasztalt előadó, jó hanganyaggal. Guttmanna Katalin (Balassagyarmat), népdalai lobogtak, hangja en­gedelmesen szárnyalt a terem­ben. Mészáros Mihály (Mohó­ra), nemcsak éneklésével, de tárogatójának meleg tónusá­val is szórakoztatta a közön­séget, változatosságot vitt a műsorba. Pintér Andrásné (Kisterenye) hajlamos a drá­mai előadásra, sötét tónusú hangja telt, szépen zengő. Végére hagytam azokat, akik majd Nógrád megyét képviselik a televízió vasár­napi középdöntőjében. Petró­czi Andrásné (Karancskeszi). igazi nótafa. Egész lénye, megjelenése a magyar falu népdalainak hordozóját sejtté, ti. Hangja fényesen zeng min­den fekvésben, s ezen mér­tékkel tud uralkodni. Sólyom József (Salgótarján), éneklést azt bizonyította, hogy nem ok nélkül volt heteken át 32 országos vetélkedő első helye­zettje. Hangja hajlékony, kul­turált. Produkciójának irányí­tója intenzív, belső tűz, ami nagyon rokonszenvessé teszi előadását. A nógrádi me­nyecskekórus zárja le a fel­sorolást. Megmutatták, hogyan kell tizenkét menyecskének népdalokat énekelnie. Nem volna helyes, ha szó nélkül hagynánk á kedves műsorközlőt, Mészáros Ágnest, aki összekötő szövegével és tréfás versmondókáival fris­sen tartotta az érdeklődést. Az énekeseket Baranyi János és népi zenekara kísérte. Réti Zoltán Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt budapesti vágó- hídján korszerű, higiénikus vágóvomalat helyeztek üzembe. Az ú.i létesítmény óránként 50 marha feldolgozására alkal­mas. A nehéz fizikai munka kiküszöbölésére gépeket állítot­tak munkába, az állatok darabolását fűrészekkel végzik, a kábítás ma lőfegyverrel történik, a légkondicionált helyi­ségben. Nagy gondot fordítanak a higiéniai előírások betartásá­ra, amelyet állatorvosok folyamatosan ellenőriznek. Az ő feladatuk a feldolgozott állatok rendszeres vizsgálata, ha kétség merül fel, laboratóriumi vizsgálatot rendelnek el, högy biztosan megállapíthassák egészséges volt-e vagy sem. A tisztálkodás érdekében minden munkahelyen kézfertőtlení­tőt helyeztek el hideg-meleg víz és fertőtlenítő folyadék áll a dolgozók rendelkezésére. Képünkön: Nagyüzem az új vágóvonalon. Klasszikusok ps maiak A ( rövidfilmek rendszeres gyártásával és forgalmazásá­val csak a felszabadulás, az államosítás után kezdett film­gyártásunk foglalkozni. A fel- szabadulás előtti években, il­letve évtizedekben néhány ún. kultúrfilm elkészítésén kívül nem fordítottak gondot olyan filmműfajok megteremtésére és kialakítására, mint amilye­nek napjainkban a széles kör­ben ismert dokumentum- és népszerű-tudományos filmek jóvoltából ismertek, és ame­lyek elsősorban a sokrétű ma­gyar valóság, a magyar tájak és tudományos problémák, ér­dekességek megismertetésére irányulnak. A rövidfilmek leg­nagyobb részét a filmszínhá­zak rendszeresen vetítik. A fejlődő filmesztétikai oktatás és a minden megyére kiterje­dő filmtári mozihálózat se­gítségével széles tábora ala­kult ki a dokumentum- és a tudományos rövidfilmek iránt érdeklődő közönségnek. Ebből az alkalomból a ne­ves publicista, C. I. Cerro szerkesztésében Rómában megjelenő Acta Diurna című lap közli a fogadalmi temp­lom képét stb ...” A kaján újságírók igen jól ismerhették volt szerkesztő­jük tájékozatlanságát és fe­lületesgégét, aki a képtelen hírt, amely tele volt anakro­nizmusokkal, tényleg közölte. M(ichel)angelo, aki 1564-ben halt meg, nem készíthetett szobrot az olaszok hírhedt Duce-járól, aki 1883-ban szü­letett, s Cavour nem járhatott 1932-ben Szegeden, hiszen 1861-ben már halott volt. Ci­cerót pedig mindhárom sze­mélytől évszázadok választják el, s az Acta Diurna aligha közölhette a szegedi templom fényképét, mert ebben az idő­ben (Július Caesar idején) Szeged még mint város nem létezett. A (szándékos) bak­lövések ekkora halmaza pár­ját ritkítja a magyar sajtó történetében * A leiterjakabok, s egyéb új­ságírói baklövések gyűjtését és közreadását Ágai Adolf ho­nosította meg a Borsszem Jan­kó hasábjain, de olyan gaz­dag anyag állott állandóan a rendelkezésére, hogy külön ro­vatot kellett nyitnia az elírá­soknak (bakiknak), a fordítá­si csodabogaraknak, a sajtó­hibáknak, s a katedrái álböl­csességeknek. A lap sikerének kivívásában ezeknek az írá­soknak igen nagy volt a sze­repe. Napjainkban a Ludas Matyi lesz közzé időről időre egy-egy csokorravalót, olva­sóinak őszinte derültségére, bizonyítékául annak, hogy a leiterjakab ténylég halhatat­lan. (Galambos Ferenc) Az elmúlt 25 év alatt Mark Twain közel félszáz műve je­lent meg magyarul mintegy másfél milliárd példányban. Shakespeare több mint 50 egyedi kiadásban közel 800 ezer példányban, Balzac 70 kiadása'ugyancsak közel más­fél millió példányban. A Zola- kiadások száma is 50 körül jár, a példányszám 1 nem sokkal maradt másfél millió alatt. Boccaccio majdnem harminc kiadásban, félmillió példány­ban jelent meg, Gorkijnak ke­reken 120 műve majdnem más­fél millió példányban, L. Tolsz­toj művei 75 alkalommal je­lentek meg, összesen közel másfél millió példányban. A magyar szerzők sem maradtak le ebben a nemes versengés­ben. Petőfi Sándor költeményei közel egymillió-kétszázezer példányban jelentek meg, Jó­kai Mór regényei piegközelí- tőleg hétmillió példányban. Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Gárdonyi Géza re­gényei majdnem 4, illetve 5,4 és közel 2 rpillió példányban. De nem csupán ezek a klasz- szikusnak számító szerzők ér­tek el magas példányszámokat; az sem ritkaság, hogy élő pró­zaírók művei első kiadásban 80—150 ezer példányban je­lennek meg. NÓGRÁD — 1970. március 6., péntek § I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom