Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-04 / 53. szám
(mini kell! A közelmúltban érdek»» visa kellős közepébe kerültem. A téima minden városi ember előtt ismerős: a lakók és az Ingatlankezelő Vállalat közötti viták. Mert való igaz, nem egyszer joggal bosszankodunk, hogy késedelmes a lakásunkban valamilyen javítás, lövik a vízcsap, vagy nem melegít rendesen a fűtőtest. A példák sokaságát lehetne felhozni ilyen és hasonló esetekre. Ez azonban a dolgoknak csak egyik oldala. Azt hiszem, érdemes néhány pillantást vetni a „pult” másik oldalára is. Mert lássuk be, Íred vés lakótársaim, hogy ml sem vagyunk angyalok. Erről talán a házfelügyelők tudnának legtöbbet mesélni. Szinte naponta ismétlődő eset, hogy az új, nemrég átadott épületeken több a pótolni való, mint a régieken. Mert máért van arra szükség például, hogy — a liftkulcs árát megspórolandó — mindenféle kulcsokkal próbálkozzanak a liftekkel rendelkező házakban a lakók, annak érdekében, hogy megindítsák a szerkezetet? Ez a legtöbb esetben természetesen nem sikerül, hisz’ a lift- ajtó speciális kulcsra nyílik. Annyit azonban mindenképpen el lehet érni, hogy elromoljon a zár, avagy beletörjön a nem oda ilflő kulcs. És am,i még Szorosan ehhez tartozik : rengeteg bosszúságtól kímélnék meg egymást a lakók, ha ugyanezekbe a zárakba nem tömködmének széttört gyufaszálakait, kisebb- nagyobb papíngalacslnokat. Itt Vannak például Salgótarjánban a nemrégiben átadott Arany János utcai hazák. A liftek szinte valamennyiben össze karcoltak, minden valószínűség szerint a gyerekek szórakoztak a különböző ábrák vésésével. De van olyan házfelügyelő, aki napjában nyolcszor—tízszer megy föl valamelyik emeletre, hogy visszahozza a liftet. Némely lakónak ugyanis az is kedvenc szórakozásai közé tartozik, hogy az ajtó sarkából kiakasztja a rugót, és a lift mozgásképtelenné válik. Ezekben a házakban — főként a 22-es jelű épületben — néhány hete sok gondot okozott az üvegajtók törése. A rossz konstrukció az építőipart „dicséri”, azonban nagyon sokain az ajtónak tolták a gyerekkocsit, biciklit, vagy a sietve hazatérő lakók egyszerűén lábbal rúgták be az üveget. Azóta valamennyire osztóbordát raktak, amelynek darabja 600 forintba került, így az ajtó jobban tartja az üveget, és az csak nagyon erőszakos behatásra hullik, ki. Ügy látszik azonban, nincs lehetetlen. Mert az egyik lépcsőházban ismét üresen tátong a bejárati ajtó középső része. De ugyanilyen gondot okoz a sok szemét, az eldobált csikkek, szétszórt almacsutkák, jobbra-balra. heverő papírdarab. Ügy látszik, vannak, akik azt gondolják: csak a lakásajtón belül kötelező a rend és a tisztaság. Ebből a szemléletből adódóan aztán a ház előtti teret és a lépcsőházat amolyan senki földjének tekintik, ahol nyugodtan lehet szemetelni. De a lakók gydkran egymást is igyekeznek bosszantani a lerázott szőnyegekkel, a rádió vagy a televízió börnböltetésével. Hogy érdemes beszélni erről a bizonyos másik oldalról, erre egy jellemző példa. Az egyik lakó felháborodva telefonált az Ingatlankezelő Vállalatnak, hogy a mellékhelyiségben nem működik az öblítőtartály. Hiába húzzák- rángiatják, egyszerűen nem megy. Ez mégis fölháborító! Azonnal jöjjenek ki, tegyék rendbe. Kiment a szerelő, megnézte, s előhúzott az öb- lítőtartálvból eSv fél pár zoknit, mint a baj okát. Hát ilyenek is vannak. A lakás és környéke mindannyiunk tulajdona. A társadalom vagyona fekszik benne, ez az összeg nem kevés. Ezért joggal lehet mondani, hogy lakni tudni kell. És aki még nem tud, annak mielőbb érdemes megtanulnia. Cs. E. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NŐGRÁD AZ MSZMP NOGRÁD MírGYH BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVI. 6VF.. 53. SZÁM ARA: 80 FILLER 1970. MÁRCIUS 4., SZERDA Megeyesieivszäzacl a számok tükrében 13 féle címen 2 milliárd forint társadalmi futtatás \ egy év alatt A társadalombiztosítás grafikonja az elmúlt 25 évben meredeken ívelt felfelé. Az 1938. évi hivatalos adatok szerint annak idején a társadalombiztosítás a lakosság 31 százalékára, 2,8 millió emberre terjedt ki. Az arány 1950- ben érte el az 50 százalékot, majd 1955-ben a 60. 1960- ban a 85 százalékot, jelenleg pedig a lakosság 97 százaléka, kereken 10 millió ember részesül társadalombiztosítási juttatásokban. Az első jelentős állami nyugdíj tételeket 1950-ben szá - molták el, mégpedig 927 millió forintot, amely 1969-ben már 11,2 milliárd forintra nőtt. Az első egységes nyugdíj rendszer 1952. január 1-én lépett életbe, majd 1954. október 1-én és 1959. január 1-én újabb törvényerejű rendeletek jelentek meg, amelyek tovább korszerűsítették a nyugdíj- rendszert, bővítették a nyugdíjasok körét, a ledolgozott idővel arányosan emelve a nyugdíjösszegeket. 1958. január 1-től, a nyugdíjakat a termelőszövetkezeti tagokra is általánosan kiterjesztették; eleinte egységesen 315 forintot, 1967. január 1-től pedig a jövedelem arányában a többi kategóriákat megközelítő ösz.- saegeket kapnak. 1952-ben 562 000 munkából kiöregedett ember kapott az országban rendszeres nyugellátást, számuk azóta állandóan nőtt, s 1970. január 1-én már 1 380 000 embernek küldte ki havi járandóságát a nyugdíj- folyósító igazgatóság. A lakosság különböző rété* gei 13 féle címen részesülnek társadalom biztosi tásá juttatásokban. Ezekre 1969-ben ösz- szesen 27 milliárd forintot fizettek ki, szemben az 1950. évi 2,1, az 1960. évi 11,5 és az 1968-ban kifizetett 24,3 milliárd forinttal. A 27 milliárd- ból a legnagyobb tétel a 11,2 milliárd forint nyugdíj. Orvosi, kórházi költségekre 5280, gyógyszerre 2230 millió forintot költött tavaly az állam. Egy év alatt 3120 millió forint táppénzt, 600 millió forint terhességi és gyermekágyi segélyt folyósítottak. Hazánkban 1967-ben vezették be a világon egyedülálló gyermekgondozási segélyt, amely igen népszerűvé vált. Az érintettek 70 százaléka él a lehetőséggel, a kifizetett összeg ugrásszerűen nő. A bevezetés első esztendejében 64 millió, 1968-ban 450 millió, tavaly pedig 870 millió forint gyermekgondozási segélyt fizettek ki. A családi pótlék általános bevezetése ugyancsak az űj Magyarország vívmánya. A felszabadulás előtt — 1912-től 1939-ig — csupán a közszolgálati alkalmazóttak részesültek e juttatásban, 1939 után is csupán a 20-nál több embert foglalkoztató üzemek dolgozód kaptak családi pótlékot. A munkaviszonyban álló és biztosításra kötelezett dolgozók nagy többségére 1953-ban terjesztették lei e juttatásit, 1966-tól pedig a mezőgazdaságban is lényegében valamennyi érintett dolgozónak jár a családi pótlék. Évente jelentős összegeket fizetnek ki gyógyászati segédeszközökre, gyógyfürdőre, csecsemőkelengyére és egyéb társadalombiztosítási szolgáltatásokra is. 1970-ben tovább emelkedik a társadalombiztosítás költségvetése. Március l-től — mint ismeretes — felemelték az 1600 forintnál alacsonyabb nyugdijakat és járadékokat, ami több miint egymillió embert érint, s egész évre átszámítva 900 millió forinttal növeli a kifizetett nyugdíjak összegét. Lesz elegendő tégla A Tégla, és Cserépipari Egyesülés 180 gyára az idén a népgazdasági tervben előirányzottnál gyorsabb ütemben növeli termelését. A tavalyinál mintegy 250 millióval több téglát gyártanak, hogy elegendő falazóanyaggaí lássák el a családi- és társasházépítkezéseket. így már nemcsak országos átlagban, hanem a tavaly még időnként hiányosan ellátott körzetekben is lényegében megszűnik a téglahiány: végeredményben 1200 millió tégla áll majd rendelkezésre a lakosság építkezéseihez. Ebben az évben kezdi meg a terrfielést Törökbálinti, a Fehérgyarmati, a Székesfehérvári és a Balatonszentgyörgyi Téglagyár korszerű alagútke- mencéje, befejezik a rekonstrukciót a csillaghegyi, a ba- konyszentlászlói, a kisbéri és a keresztespusztai gyárakban. A modernizált üzemekben a korábbinál jóval több üreges téglát állítanak elő. Ezzel a hagyományosnál erősebb, nagyobb és jobban hőszigetelő termékkel a lakosság is jobban jár, mert gyorsabb az építkezés, a szállítási költség pedig kevesebb. Növelik a tetőanyagok gyártását is, hogy az idén a múlt évi 155 helyett 160 millió tetőcserepet szállítsanak a lakosság építkezéseihez. Számos érdeklődő előtt tegnap délután nyitották meg Salgótarjánban az SZMT-székház klubhelyiségében a palóc hím- zési kiállítást. A túlnyomórészt kézimunkaszakkörök munkájából összeállított kézimunkákat március 8-ig lehet megtekinteni (Koppány György felvétele) Megnőtt az állattenyésztői kedv Február végén és március első napjaiban a növendékállatok iránt országszerte nagy az érdeklődés. A szakemberek ebből arra következtetnek, hogy az állattenyésztés fellendítésére hozott kormányintézkedések már éreztetik kedvező hatásukat. Mint ismeretes, a szarvasmarha és a sertés felvásárlási árát felemelték. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt rendszeresen figyelemmel kíséri a szabadpiacokon a növendékállat-kínálatot. Ezekben a napokban az élő borjút és a növendékmarhát kilónként 28—35 forintért árusítják a piacokon. Az árak magasabbak a tavalyiaknál, az elmúlt évben például az első negyedévben 15—19 forintért lehetett vásárolni a borjút, és a növendékmarha kilója sehol sem került többe 17—20 forintnál. Az idei borsos árak azzal magyarázhatók, hogy a háztáji gazdaságok — ugyanúgy, mint a nagyüzemek — maguk akarják felnevelni az állatokat. mert a hízók értékesítése kifizetődő a tenyésztők számára. Erre utal az is, hogy február 26-án a hetipiacokra országosan csak mindössze 48 borjút hajtottak ki, és a növendékmarhákból sem volt sokkal több 160-nál. Hizlalásra való szarvasmarhából százat kínáltak eladásra. Drágább a süldő és a malac is. Amíg tavaly ilyentájt 40—50 forintot fizettek a malac kilójáért, idén csak 65 forintért lehet venni, sőt, Fejér megyében volt olyan piac is, ahol kereken ezer forintot kértek a tízkilós malacért. A süldőkért jelenleg kilónként 30—35 forintot számítanak. Február 26-án a piacokon ösz- szesen 12 000 malacot kínáltak eladásra, ebből 8500 talált gazdára. A szakemberek szerint süldőkből és malacokból is lényegesen kevesebbet adnak el mint tavaly; például Békés megyében, ahol más években ilyenkor 10 000 állatot is vittek a piacokra, most csak 1600-at hajtottak fel. Verseny a tanhutában Fiatal üvegfúvók találkozása Salgótarjánban Amikor másfél évvel ezelőtt először gyújtották bé a Salgótarjáni Öblösüveggyár új tanhutáját, nem csupán a nagy múltú gyár rekonstrukciója érkezett fontos állomásához. A tizenötmillió forintos költséggel épített modem tankemence munkába lépésével sokat nyert az ország üvegipara is, hiszen a salgótarjáni tanhutához évente 60—70 szakmunkástanuló kerül az üveggyárakból. Felszabadulásunk jubileumának tiszteletére az Üvegipari Művek tavaly öt üvegipari szakmában meghirdette a Szakma ifjú mestere címért folyó versenyt, amelyen harminc évein aluli szakmunkások: üvegfúvók, csiszolók, festők, géplakatosok és vasesztergályosok vehetnek részt. Tegnap a Salgótarjáni Öblösüveggyár modern tanműhelyében 35 fiatal üvegfúvó kezdte a versenyt. A tíz tarjám üvegfúvó mellett 14 ajkai és 11 parádi szakmunkás állt dobogóra a kemencék előtt. A tegnap kezdődött és ma folytatódó szakmai versenyen a tanhuta „rendes legénysége”, a szakmunkástanulók, a kisegítő személyzet feladatát látják el. A kétnapos vetélkedőn elméleti és gyakorlati feladatoknak kell megfelelniük a versenyzőknek. A gyakorlati feladatok között — az érvényben levő normák betartásával — valamennyi üvegfúvónak egy-egy munkaigényes poharat. légbuborékos szárral készülő kelyhet, kis kannát és egy tetszés szerinti hutakész díszműárut kell előállítani. A versenyben elérhető maximális pontszám 25 pont, amelyet az elméleti és gyakorlati feladatoknak egyaránt maradéktalanul megfelelő versenyzők kaphatnak. Az Üvegipari Művek a szakági vetélkedő első helyezettjeit háromezer, a második helyezést elért fiatal szakmunkásokat kétezer, a harmadik helyet megszerző versenyzőket pedig ezer forint jutalomban részesíti. A díjakat március 20-án Budapesten, az Üvegipari Művek központjában adják át, ugyanakkor odaítéli az „Üvegipar ifjú mestere” címet is. A gyárak vezetői a helyezést elért fiatalokat külön jutalmazzák. A fiatal üvegfúvók és -festők salgótarjáni 'vetélkedője után az országos verseny a héten folytatódik. Március 6—7 között Parádsasváron rendezik meg az üvegcsiszolók szakmai találkozóját, március 13— 14 között pedig Pásztón a Szerszám- és Készülékgyárban kerül sor a vasipari szakmák fiatal képviselőinek versenyére. A 12 üveggyár közül kilencből összesen mintegy 150 fiatal jelentkezett a Szakma ifjú mestere címért folyó Vetélkedőre, amelynek elsősorban az a célja, hogy minél több jól képzett szakmunkás dolgozzon az üvegiparban. Mint ismeretes, az üveggyártás az utóbbi huszonöt évben megtízszerezte a termelését,, ennek ellenére jelenleg is csak nehezen tudja kielégíteni a belföldi és az állandóan növekvő exportigényeket. A mostani versenysorozaton való részvétel hónapokig tartó felkészülést igényelt a fiataloktól. A vetélkedő győztesei között mindenképpen az első helyre kerül majd a hazai üvegipar.
