Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-03 / 52. szám
/ Jó üzlet-e a kisajátítás? Salgótarjánban tíz éve nagyszabású városépítési munkák folynak. Ma már szinte közhelyként emlegetjük, hogy a régi, sáros, apró házakkal teletűzdelt, kenyereden Tarjánként nevezett településből, igazi, modern nagyvárost építünk. És ami külön sajátosság, nem a régi település mellett húzzuk fel az új toronyépületeket, hanem közvetlenül az elavult házak helyébe emeljük az újakat. Megváltozik Salgótarján arculata, szinte hónapról hónapra más képet mutat a város. A meshatározó adottságok Gyakorta mondjuk, és ez ma már elfogadott tény, hogy Salgótarjánban az átépítés valójában a bontással, hivatalos nevén, a szanálással kezdődött. Az akkori viták — hogy szabad területen kezdődjék-e egy új város- központ építése vagy a régit lebontva, annak helyébe kerüljenek-e a modern házak — lezárultak. Az ein.ült evek tapasztalata azokat igazolta, akik szanálás mellett döntöttek. A régi épületek felújítása óriási összegeket vitt volna el és véglegesen még sem oldotta volna meg a problémákat. Csupán egykét évre szóló „injekciózást” jelentett volna az elavult házaknak. Van egy másik érdekes dolog is. Az az országos tapasztalat, hogy azokban a városokban, ahol új városközpont kiépítése mellett döntöttek, az igazi, a városközpont továbbra is. a régi maradt, az új települések a legtöbb helyen csak úgynevezett „alvó” városok lettek. Salgótarjánban a helyzetet megkönnyítették a földrajzi adottságok is, ugyanis a város szűk völgybe szorult, és egyszerűen nem volt hely a nagyobb arányú terjeszkedésre. A perek tanulságai Az elvi döntések megszülettek, bontani kell. És ez- ' után következtek az újabb nehézségek. Az átépítendő területen magántulajdonban levő ingatlanok voltak. Megkezdődtek a kisajátítások. Nézzük, mit mond a jogszabály: a kisajátítás jogilag kényszer 'adás-vétel, amelynek során az állam a valóságos értéket fizeti kártalanítás címén. A kisajátítás ténye és célja ellen a tulajdonosok az esetek nagy többségében nem tiltakoztak. Annál több vitát okozott viszont az ingatlan értékének megállapítása, vagyis magyarán a pénz, amelyet az állam fizet a tulajdonosnak. A műszaki és értékbecsülést a kisajátítást kérő vállalat végzi, vagy végezteti megfelelő szakemberekkel. Aztán mond egy árat, amelyet a tulajdonos vagy elfogad, vagy nem. Ha elfogadja, kifizetik számára az összeget, ha nem, akkor joga van bírósághoz fordulni. A salgótarjáni példák azt mutatják, hogy a kisajátítandó ingatlanok tulajdonosainak majdnem fele fordult a bírósághoz. És a bíróság szinte valamennyi esetben felemelte a kártalanítás összegét. Ezek az esetek nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a kisajátítást kérő vállalatok nagyon sokszor gondatlanul és hiányosan készítik elő a kisajátítást, vagyis nem megfelelő árat kínálnak. Előfordul, hogy az ingatlan becslése során kifelejtenek értéket képviselő dolgokat. A legjellemzőbb egy több tízezer forintot érő kút esete volt, amelyet elfelejtettek felbecsülni. Az ilyen esetekben a tulajdonos joggá fordul a bírósághoz. Ez azonban a dolognak csak egyik oldala. Akik várják a kisajátítást Sokan a kisajátításokban jó üzletet szimatolnak. Nem egy példa van arra, hogy valósággal várják a kisajátítást, bemennek érdeklődni a tanácsra, és még meg is sértődnek, ha későbbi időpontot jelölnek meg a kisajátítás kezdetére. Oka, hogy a kisajátításra kerülő tulajdonosok lakást és még pénzt is kapnak. Tévedés ne essék, nem a tisztességes emberekről beszélünk ez esetben, hanem olyanokról, akik pénzszerzésre akarják felhasználni a kisajátítást. Két jellemző példa. Valaki — a nevét érthető okból nem írjuk ki — megvett egy kis házat 15 ezer forintért, lebontás előtt két évvel. A kisajátítás során bírósági »télét után 28 ezer forintot kapott és mellé egy kétszobás távfűtéses lakást. Alig telt el néhány hónap, a lakást elcserélte — nyilván lelépésért — olyan lakásra, amely most kerül nemsokára lebontásra. így most Ismét távfűtéses lakást kér magának. Vagy egy másik példa. Egy család ezelőtt néhány évvel 160 ezer forintért megvásárolt egy házat. A közeljövőben lebontásra kerül, így most a szanálás során több mint 300 ezer forintot kapnak. Mellé még két lakást, mert azóta a család szaporodott. A dolog szépséghibája abban rejlik, hogy tudatosan úgy vették meg a házat, hogy majd lebontják, és igy komoly pénzösszeghez jutnak. A kisajátításokra érvényes jogszabály kimondja, hogy amennyiben a tulajdonos állami cserelakást kap, akkor a lebontásra kerülő lakóépület értékének 40 százalékát visszatartják a lakás fejében. A baj csak ott van, ha például két lakást kap az illető, akkor is csak az ingatlan 40 százalékát tartják vissza. így azok járnak jól, akik* két lakást kapnak. Hogy a jogszabály módosításra szorul, azt más példák is mutatják. A levonás nem alkalmazkodik a kiutalt lakás minőségéhez sem. Egyformán 40 százalékot fizet az is, aki egy rossz lakásért kap egy jót, — és majdnem mindig ez történik — és az is, aki jó lakásért kap kevésbé jót. De felhozhatnánk példának a szövetkezeti lakások vásárlását. Ilyen esetekben az állam lényegében kétszer ad annak, aki kisajátítás után szövetkezeti lakást vásárol. Tudniillik, a szövetkezeti la. kások építését az állam már eleve a lakások érték 33 százalékával dotálja. Ha valaki egy összegben fizeti ki a lakás árát, évi egy százalékkal kevesebbet fizet. Mivel ez 30 évet jelent, 30 százalékkal kevesebbet fizet. így azok, akik a régi lakásukért teljes vételárat kapnak az államtól, még egy kedvezményt kapnak azzal, hogy olcsóbban kapják meg a szövetkezeti lakást is. Az állami dotáció pedig nyilván a fizetésből takarékoskodó, kispénzű emberek támogatását szolgálja. Kétszer ad az állam? A helyzet felemás, és nyilvánvalóan tenni kell valamit. így a cserébe kapott lakás értékéhez kellene viszonyítani a kisajátítás során visszatartandó összeget, nem automatikusan a 40 százalékot alkalmazni. Akik pedig szövetkezeti lakást vásárolnak, a teljes értéket fizessék meg, beleértve a 33 százalékos állami dotációt is. Az ügyeskedőket pedig meg lehetne fékezni azzal, hogy ha elkészül egy városrész rendezési terve, akkor azon a területen biztosítani kellene az állam elővásárlási jogát. Mert egyre többen próbálnak olyan területre költözni, amely kisajátításra kerül Sok lakást menthetnénk meg azzal is, ha kimondanánk a betelepülési tilalmat a szanálás alá eső területekre. A szanálások óriási pénzösszegekbe kerülnek, sok száz milliót fordítunk a városépítésre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyesek a saját hasznukra próbálják kiaknázni a lehetőségeket. Valamennyiünk érdeke, hogy ezt a jogtalan ügyeskedést megakadályozzuk. Bessálgetée a főkapitánnyal Mefvinle 0«iizgre*i8ÍJe. iciüztoiztonsögca szilárd Csatai Erzsébet Néhány hónappal ezelőtt az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a Belügyminisztérium munkáját, egész tevékenységét. Magában ez a tény — a rendőri munka napirendre tűzése — aláhúzza az állam és közbiztonság védőinek szerepét, hivatásuk teljesítésének fontosságét A párt Központi Bizottsága elismeréssel állapította meg, hazánkban törvényes rend van, közrendünk, közbiztonságiunk szilárd, s ebben messzemenően méltányolta a Belügyminisztérium érdemeit. Felkerestük Lipták Gyula rendőr ezredes elvtársat, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjét. Látogatásunk célja volt hogy a törvényességről, megyénk közbiztonságáról a lakosság és a rendőrség kapcsolatáról beszélgessünk a főkapitánnyal — Hogyan érvényesül a törvényesség a rendőri munkában? —A szocialista törvényesség betartása a rendőri szervek munkájába alapvető társadalmi követelmény. A betartás kétirányú feladatot jelent. Egyrészt a törvényes lehetőségeken belül megfelelő eszközökkel harcolni a törvények betartásáért — a bűnözés ellen, másrészt betartani az általános érvényű törvényeket, az eljárási szabályokat, a jogpolitikai elveknek megfelelően. Az állam védelmet biztosít minden törvény- .tisztelő állampolgárnak, következetesen bünteti a törvény megszegőit, felelősségre vonja őket, s így a mindennapi munkában biztonságérzetet ad minden becsületes dolgozónak. A törvényesség biztosítéka annak, hogy senki ellen nem indul nyomozás, büntetőeljárás alaptalanul. Ennek másik oldala; mindenki ellen fellépni, aki törvényeinket megsérti. — Tehát a, törvényesség megtartása kétirányú? — Igen. A törvények betartáséról és betartatásáról beszélünk. Az állampolgárokkal szemben a társadalom azt várja, tartsák tiszteletben a törvényt. Ne sértsék az együttélés szabályait, tartózkodjanak a bűncselekmények elkövetésétől. Nógrád lakosainak nagy része törvénytisztelő. Ez a záloga, hogy megyénk politikai, gazdasági és kulturális téren előbbre lépett. Megyénk közrendije szilárd. Rendőri szerveink növelték erőfeszítéseiket, hogy megyénk lakosai nyugodt körülmények között végezhessék munkájukat. Rendőrségünk technikai felkészültsége mellett joggal vagyunk büszkék arra is, hogy állományunk ttjdás szintje műveltsége, tapasztalata és harcedzettsége is fejlődött. Ennek bizonyítéka, hogy javult megyénkben az állampolgárokkal való kapcsolat, kulturált az érintkezés, ugyanakkor határozottan lépünk fel a bűnmegelőzést illetően és a bűn- cselekmények elkövetőivel szemben. — Mi jellemzi a rendőrség és a lakosság kapcsolatát? — A bűnmegelőzésben nagy segítséget kapunk a munkás- őröktől, önkéntes rendőröktől, a fegyveres társszervektől, s nem utolsósorban az állampolgároktól. Nem egy súlyos bűncselekmény elkövetőjét, a társadalmi tulajdon fosztogatóját sikerült segítségükkel leleplezni. Aktivitásuk fokozódik. Fellépnek a szocialista erkölcs normáinak, a társadalmi együttélés szabályainak megsértőivel, a törvénysértőkkel szemben. Rendőri szerveink továbbra is igénylik az együttműködést, a társadalmi erők, az állampolgárok segítségéit. — Nógrád megyében sok bűncselekmény történik? — Megyénkben a bűnözés mennyiségi és minőségi tekintetben lényegesen alatta marad a régi Magyarország bűnözési mutatóinak. Amikor azt mondom, hogy a bűnözés csökkenő tendenciát mutat, nyugtalanító, hogy némely bűncselekmény kategóriabüntette emelkedett. így az erőszakos, garázda jellegű bűn- cselekmények, az erőszakos szexuális bűntettek, a rablás, vagy a hivatalos személy elleni erőszak. Itt említeném az idegenforgalmat, mert a vám- és devizabüntettek gyakorisága ezzel függ össze. Találkozunk olyan jelenséggel. hogy a rendőri szervek megtévesztésével, kijátszásával behozott árukkal üzérkednek. A megye közbiztonságának helyzetét ez alapvetően nem befolyásolja, mert megfelelő- j en, szigorúan felléptünk az. üzérkedőkkel szemben. Negatív hatásként említeném a vendéglátóiparban az élelmiszer-kereskedelemben utóbbi időben mutatkozó árdrágításokat, a vásárlók megkárosítását. / — Hogyan ítéli meg a megye két városának helyzetét? — Változás állt be. A megye két városában gyakoribbak a bűncselekmények. Ez összefügg azzal, hogy megyénk gazdasági szerkezete is változott. Salgótarján és Balassagyarmat iparosodott, lakossága növekedett. Természetesen nem szükségszerű, hogy ezzel párhuzamosan a bűncselekmények' száma Í6 szaporodjon. Ez az objektiv tény azonban figyelmeztet. Ezért igyekszünk minden erőnkkel, hogy a megyében és a két városban a bűncselekmények száma csökkenjen Az alapfeltétel, hogy az állampolgárok tekintsék a társadalmi tulajdonon esett sérelmet személyes sérelemnek. Olyan közhangulat kialakítására törekszünk, amelyben minden törvénysértés, a társadalom rosszallása kísér. A közösség érdekéről van szó. Amikor bűnözők, sikkasztok rablók kerülnek rendőrkézre, állampolgárainknak érezniük leéli, hogy személyes bizton, ságükat, munkával szerzett tisztességes vagyonukat védiik rendőreink — fejezte be a beszélgetést Lipták Gyula rendőrfőkapitány. Szokács László Coopturist Megalakult a Coopturist szövetkezeti utazási iroda Nógrád megyei kirendeltsége. A kirendeltség egyelőre a MÉSZÖV keretén belül működik. Pász- tón fiókszervezet létesült a szécsényi és a balassagyarmati FÉSZ-nál pedig üzletszerűk végzik a szervezést. A tolóikban a szervezés a me- _'.-e nagyobb fogyasztási szö- ■ etkezeteire is kiterjed. Tár- palásak folynak egy fiókiroda létesítésére is, amelyet a salgótarjáni ktsz tartana fenn. A Coopturist megyei szervezetének fő feladata az AFÉSZ-ek, tsz-ek, ktsz-ek tagjai számára csoportos tanulmányutak, szakmai tapaszta- talatcserék szervezése belföldön és külföldön egyaránt. Ezen felül központi utakra is szervez, amelyekre egyéni jelentkezéseket is elfogad. Űj szolgáltatásként üdültetéseket is vállal a szövetkezeti utazási iroda: Hajdúszoboszlóra, Miskolc-Tapolcára, Hévízre. A képernyő előtt Internacionalisták nyomain Ismerős műsorral kezdődött kedden a televízióhét: Mar- lovwe: II. Edward című tragédiájának brechti feldolgozását láthattuk a szolnoki Szigligeti Színház igen kitűnő produkciójában. A müvet a salgótarjáni közönség az elmúlt évadban élő adásban is élvezhette a József Attila művelődési ház színpadán, a tévé műsorrendjén mégis szívesen köszöntöttük és követtük újból végig a fél évezredes történetet. Linka György, Hegedűs Ágnes, Szombathy Gyula, Upor Péter, Huszár László meggyőző játéka igazolta a produkció tévéközvetítését, bizonyította, hogy vidéki társulataink is mind több olyan kitűnő művésszel bírnak, akikre érdemes országosan figyelni. A csütörtöki műsorban mél. tó volt a figyelemre a Pamir ’69. című riportfilmsorozat első része, mely egy nagy útivállalkozás első állomására, a Kárpátokba kalauzolt el bennünket. . s megismertetett a magyar kommunista mozgalom néhány veteránjával, a forradalomban vitt szerepével, és mai életével. Pásztor Ferenc szubjektív indítású és töltetű tízrészes sorozata — mely szovjet—magyar koprodukcióban készült — a jelek szerint még sok élményt adó mozzanatot tartogat a 30 ezer kilométeres útról, az egykori magyar internacionalisták Pa- mír-fensíkig vezető nyomairól. Szintén csütörtökön láthattuk a Leányanyák című dokumentumfilmet. Az ifjúság szexuális életét, a fiatalok felelőtlen nemi kapcsolatát elemző vállalkozás a témafelvetés elvétett útját járja, múltszázadian érzelgős eszközökkel közelít alanyaihoz, a riporter Molnár Margit, szemléleti optikája a felelősség felvetésében, elemzésében egyoldalúan torzít. Ha igaz az, hogy a szexuális felvilágosítás dolgában sok helyütt múltszázadi állapotok az uralkodók, ugyanez volt érezhető az elénk tárt problémák vizsgálati módszerében, a dokumentumfilm tanulságösszegezésében is. Jól mulattunk szombaton este Rejtő Jenő és Nóti Károly két bohózatán, ezeken belül Suka Sándor, Bodrogi Gyula. Tahi Tóth László, Moór Mariann, Feleki Kamill, Csákányi László, Gyulai Károly pompás komédiázó kedvén. Az éjszakai előadásban Fellini filmje, a Nyolc és fél egy mély gondolatiságú, művészi vállalkozás időállóságát igazolta a bemutató óta eltelt évtizedben. Vasárnap került sor a Röpülj páva felszabadulási nép- dalverseny első középdöntő, jére Kecskemétről, — ehhez csak annyit: nagy várakozással tekintünk a március 8-án, Salgótarjánban sorra kerülő második középdöntő elé. (barna) ' 25 év- a könyvkiadás tükrében ‘ A felszabadult Magyarország könyvkiadása és könyv- terjesztése évszázados hagyományokra és előzményekre épül. Hét évszázad magyar költészete és szépprózája, három év híján félezer éves magyarországi könyvnyomtatás, haladó törekvések a nép művelésére, könyvolvasóvá nevelésére, remek nyomdai munkák és könyvművészeti kezdeményezések: ebből alakult ki a mai magyar könyvkultúra. Természetes, a múlt nem csupán jót hagyott örökségbe: a régi magyar könyvkiadás és könyvterjesztés nem volt szervezett, nem megfontolt és haladó művelődéspolitikán alapult, sok selejt is megjelent, szinte hiányzott a szak- és tudományos könyvkiadás. Így tehát érthető, hogy 1945 után a magyar könyv- kultúra munkásainak — a jeles hagyományok ellenére is — sok tekintetben a semmiről kellett elindulniuk. 1944—45-ben, az ország felszabadult területein, már megindult az új magyar könyvkiadás — egyelőre a régi gazdasági keretek között —, de új szellemben. Az MKP kiadója, a Szikra, 1944 őszén kezdte meg a marxizmus—le ni- nizmus klasszikusainak, a tudományos szocializmus alkotásainak és a haldó kortársi irodalomnak a kiadását. A szocialista magyar könyvkiadást 1950-től, az államosításoktól számíthatjuk. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy a kultúra terjesztése állami feladat, szükségképpen állami feladatnak kellett lennie a könyvkiadásnak is. Erre az időszakra az a jellemző, hogy megindult a régi mulasztások helyrehozása, tartalmilag és formailag egyaránt új könyvek jelentek meg, elkezdődött a nagy tömegsorozatok kiadása. Nagyjából 1965-ig számítható ez a korszak: a magyar könyvkiadás kellő választékban és megfelelő példányszámban eljuttatta az olvasókhoz a politikai irodalmat, a Szovjetunió és a népi demokráciák prózáját, költészeté:, drámairodalmát, a magyar és más népek klasszikus irodalmát, és megfelelő képet ad a magyar olvasóknak a mai világirodalomról. Szerződés — közös gazdaságokkal A népművelésre fordítható anyagi eszközök felhasználására a pásztói járás községeiben is mind nagyobb gondot fordítanak. A járási népműveié i tanács legutóbbi ülése nyomán ebben a félévben külön foglalkoznak ezzel a problémakörrel, megvizsgálják a "■!- lelhető reális lehetőség^' .t. Terv szerint, négy—öt gazdasággal írásos szerződés, kötnek. melynek értelmében a gazdaságok közös fenntartásban vállalják a helyi művelődési intézmény fenntartását, esetleg berendezést vásárolnak, vagy műkedvelő művészeti csoportok aovagj támogatásáról gondoskodnak. NÓGRÁD — 1970 március 3., kedd /
