Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-03 / 52. szám

Tavasztól télig Bakonyi Jánosné több mint 150 munkaegységet gyűjtött Éppen tizedszer fordult az esztendő azóta, hogy Vizsláson, ebben a kis nógrádi faluban megalakult a termelőszövetke­zet. A közös gazdaság vezetői, tagjai soha nem nézték tétle­nül az évszakok változását. A tavasznak éppúgy, mint a tél­nek, megvolt a maga gondja, dolga. Az eredmények, ha ne­hezen is érkeztek, csak meg­jöttek évről évre. Azt azért olykor-olykor mégiscsak szóvá- tették a tagok, kereshetnének jobban is. Mert hosszú ideig 19—25—30 forint között inga­dozott a munkaegységek ér­téke a szövetkezetben. A múlt esztendő valahogy Jobban sikerült, minden ko­rábbinál. Legalábbis, ami a jövedelmek alakulását illeti. A gazdálkodás nyeresége félmil­lió forint volt. Többet fizettek a tagoknak is, mint eddig. Pe­dig a szövetkezet adottságai most sem változtak. A vizslási határban kevés is, gyenge mi­nőségű is a szántóföld. Az­tán a munkaerőnek sincse­nek bőviben. Közel a bánya, sok a környéken az ipari üzem. Így aztán csak a falu idősebb emberei dolgoznak a termelő- szövetkezetben. A közös gazdaság vezetői tervszerűséggel, szervezettség­gel próbálták útját állni ta­valy a nagyobb gondoknak, bajoknak. Még fehér hótakaró borította a földeket, csak el­vétve küldött egy-egy enyhébb napot az érkező tavasz, a szö­vetkezetben már munkához láttak. Mindenekelőtt elkészí­tették a tavaszi tennivalók ter­vét. Felmérték hány gép, mennyi munkaerő szükséges ahhoz, hogy gyorsabb növeke­désre serkentsék a legyengült növényeket. Mintegy 300 hold kalászost és 125 hole! pillan­gós takarmánynövényt részesí­tettek fejtrágyázásban. Fel­használtak holdanként 300 ki­ló vegyesműtrágyát. A munka nem volt eredménytelen. A kalászosok, a takarmánynövé­nyek gazdag termést hoztak. Vizsláson sokat dolgoztak, szorgalmasak a szövetkezet tagjai. Vincze Ferenc 224 munkaegységet gyűjtött ösz- sze. Igaz, mindig ott dolgozott, ahol éppen szükség volt rá. Még nála is többet tett Ka­kukk Lajosné. Kevés híján 250 munkaegysége volt. Keresett is szépen. Csakhogy a szövetkeze­ti tagok ereje kevés az iga­zán eredményes gazdálkodás­hoz. A gépek segítenek ugyan, de a dombokon, hegyeken, nem dolgozhatnak veszély nél­kül. Vincze Ferenc mindig ott, ahol éppen szük­ség volt rá így aztán már nyár elején; de igazában ősszel megszakadt a munka folyamatossága. Nem tudták időben elvégezni a burgonya növényápolását, csak 40 mázsa lett a termés. A ku­koricával sem bírtak volna, ha nem sietnek segítségükre a kívülállók. így végül is szövet­kezeti rekordot takarítottak be. Májusi morzsoltan számol­va 23 mázsát egy-egy holdról. Ipari munkások, bányanyugdí­jasok segítettek a gabonabeta­karításban is. A vizslási határ hegyes, dombos, erősen ero­dált terület. A 370 hold gabo­nát itt nem lehet teljes egé­szében az aratógépekre, a kombájnokra bízni. A terület 90 százalékáról gépek vágták le a termést. De jól jött, hogy a szabadságukat töltő bányá­szok, az AKÖV dolgozói bese­gítettek. Ezeket a téli hónapokat ar­ra használták fel a termelő- szövetkezetben, hogy értékel­jék a múlt évi gazdálkodást. A zárszámadó közgyűlésen a szö­vetkezet vezetősége és tagsága megifontoltan, komolyan ve­tett számot a múlt esztendő­vel. A fejlődés szinte szemmel látható, kézzel fogható volt a kis gazdaságban. A közös vagyon 5 millió .forinttal nö­vekedett, tartalékoltak a kü­lönböző alapokra, és a tava­lyinál több pénzt, jó egymil­lió forintot fizettek ki ré­szesedésként a tagoknak. Egy tízórás munkanap értéke meghaladta a 65 forintot. A siker azonban nem ho- mályosította el a szövetkeze­ti vezetők, tagok látását. Kri­tikusan szóltak a gondokról, amelyek évközben jelentkez­tek. Kevés a tagok száma, többségében idős férfiak, asz- szonyo.k dolgoznak a szövet­kezetben. Jobban össze kell fogni a gépeket, az emberi munkaerőt és engedjék segí­teni a tavalyinál jobban a családtagokat, a kívülállókat. Van tennivaló az állatte­nyésztésben is. Sokan tették szóvá a sertéstenyésztés si­kertelenségét. Tavaly nem tudták időben meghizlalni a százhúsz sertést. Ez bizony tetemes veszteségleit jelentett a gazdaságnak. Sok munka, biztató sike­rek, gondok. így teltek a hó­napok tavasztól télig a vizs­lási szövetkezetben. Az idén is Lesz munka elég. Hiszen a közös igyekezet az alapja an­nak, hogy a tagok tisztes jö­vedelme még tovább növe­kedjen. Vincze Istvánná Kakukk Lajosné megelőzte a férfiakat Én már gyermekkoromtól ■fogvr ■udlaiy,, hogy mi leszek. Emi .,zem, megkérdeztek ben­nünket, már a bölcsiben, hogy mik akarunk lenni. Ott, ki azt felelte, hogy tengerész, ki azt. hogy lakatos, ki azt, hogy tu­dós. — Én pedig — azt felel­tem, hogy ideiglenes ügyvivő. — Mi? Ezért minden játéktól meg­fosztottak. Majd jóval később jött oda hozzám két kisfiú, és ők is kijelentették: — Mi szintén ideiglenes ügyvivők szeretnénk lenni... így kerültünk át az óvodá­ba Itt szintén kérdezgették: — Mik akartok lenni? Ki orvos, ki ötvös, ki más. — Én pedig — feleltem — ideiglenes ügyvivő leszek. — Ki leszel? — Diplomáciai szolgalatba lépek, és ideiglenes ügyvivő leszek. Helyesen készültem — Mars a sarokba, haszon­talanja — mondta az óvó né­ni. — Gondolkozz el egy ki­csit a viselkedéseden. De hiszen mit gondolkod­jam rajta, ha én már zsenge gyermekkorom óta tudom, hogy mi akarok lenni. Ott ál­lok a sorokban. Még hárman hozzám hasonlóan kijelentik, hogy ők szintén ideiglenes ügyvivők akarnak lenni. — Állandó lakója voltam a saroknak egész óvódás korom alatt. így köszöntött rám az iskolás kor is. — No, ki mi akar lenni, gyerekek? — kérdezte az is­kolában a tanító bácsi. Ki berepülő pilóta, ki agro- nómus... — Én pedig — feleltem új­ból — diplomáciai szolgálat­ba lépek, és ideiglenes ügy­vivő leszek. — Jó, mondta a tanító bácsi. — Add az ellenőrződet. Hol­nap a szüléiddel együtt je­lenj meg az iskolában. De engem ezzel nem félem­lítesz meg. Én gyermekkorom óta pontosan tudom, hogy mi akarok lenni. Nem fogod a vágyaimat elfojtani. össze­gyűjtöttem a barátaimat: a bölcsődéből a kettőt, az óvo­dából a hármat, az osztály­ból szintén néhányat, akik ezt a pályát választották, és meg­alakítottuk „Az ifjú ideigle­nes ügyvivők” baráti körét. Én voltam az alapitó. Később más iskolába is megszerve­ződtek a baráti körök. Az idő közben eltelt. Az ellentét, a disputa körülöttünk egyre hangosabb lett. Már érettségi előtt voltunk. Az egyik vita- délutánuk témája „Az ideigle­nes ügyvivők és a fizikusok”. Az újságok ilyen fejezetcím­mel jelentek meg „Az ideig­lenes ügyvivők és a fizikvr sok". Egy szó mint száz: 'Ez lett a legdivatosabb szakma. Az irodalmi müvei: legna­gyobb heroizmussal ábrázolt hőse: a fiatal, ideiglenes ügy­Miért könnyebb 7 A tavalyi esztendőben nagy viharokat ke­vert a nyereségrészesedési rendszer felosztá­sának elve. Az idén a módosított felosztási elvek több vonatkozásban demokratikusab- bak, és ami igen fontos, objektívek is. Nem ok nélkül jegyezte meg az egyik vállalat fő­könyvelője: korántsem lesz annyi gondunk a szétosztáskor, mint az előző esztendőben volt. Ebben az észrevételben tükröződik az jelőző év tapasztalatainak tanulsága is. Hol jelentkezik a könnyebbség, hói szű­kültek össze azok a lehetőségek, amelyeket a dolgozók a korábbi felosztási elveknél is a szubjektív megítélésnek tüntettek fel. Az új felosztási tervezet a korábbinál még objektívebb alapokra helyezi a felosztást, ugyanakkor igen helyesen, tovább is diffe­renciál. Először azzal, hogy minden dolgozó — ve­zető és beosztott — a nyereség bizonyos ré­szét alapkeresete után kapja meg. Differen­ciál a rendelkezés, amikor a törzsgárdát a korábbinál nagyobb összeggel díjazza. A dif­ferenciálás harmadik területe a végzett mun­ka. Azoknál a dolgozóknál, akik teljesít­ménybérben dolgoznak, az elért eredmény, illetve a keheset adja a biztos támpontot. A művezetők, üzem- és gyáregységvezetők mun­káját a különböző gazdaságossági mutatók és az elért nyereség alapján ítélik meg, figye­lembe véve, hogy a piac könnyítette vagy nehezítette munkájukat Nehezebb a helyzet az órabéreseknél és az alkalmazottaknál, bár itt is vannak olyan objektív tényezők, ame­lyek megkönnyítik a viszonylagos reális ér­tékelést. A felosztásnak ezek az új objektív voná­sai sem biztosítják azt, hogy mindenki elé­gedett lesz a kapott összeggel. Emberi gyar­lóságból, irigykedésböl, a korábbi egyenlősdi szemléletből táplálkozik majd az a vélemény, amely még akkor sem ismeri el a másik ered­ményesebb munkáját, ha ezt a tények soka­sága fémjelzi. A „miért kapott ő többet, az ő munkája sem jobb az enyémnél” és az ehhez hasonló, többé-kevésbé értetlenséget tükröző megjegy­zések, amelyek esetenként még rosszindulat­tal is párosulnak, kísérői lesznek a felosztás­nak. Ezekre az észrevételekre nemcsak vála­szolni kell, hanem olyan tényeket célszerű felsorolni, amelyek egyértelműen bizonyítják a döntés megalapozottságát, helyességét. Csak így lehet elejét venni a különböző híresztelé­seknek, fülbesügdosásnak. csak így lehet le­hetetlenné tenni azokat, akik év közben meg­hátráltak a munka neheze alól, mindent megtettek, hogy könnyen teljen el az esz­tendő, most pedig nemcsak a markukat, ha­nem a kalapjukat is tartanák. Az idei felosztásnál számolni kell azzal, hogy a nyereségrészesedés terhére több vál­lalatnál igen .helyesen, év közben jelentős ösz- szegű béremelés történt, több tíz-, százezer fo­rintot fizettek ki jutalomként. Mindezek ter­mészetesen mérséklik a kifizethető összeg nagyságát. A 2. sz. Autóközlekedési Vállalat­nál végrehajtott béremelés során, az autó- buszvezetők havi keresete majdnem eléri a 2800 forintot, vagyis 1969-ben több mint 3 millió forinttal nőtt a kifizetett bér összege 1968-hoz képest. Ezért az 1969. évi eredmé­nyek után csak néhány napnak megfelelő összegben kapnak nyereségrészesedést. Nemcsak itt, hanem megyénk más üzemé­ben, vállalatában is szeretnek elfeledkezni a dolgozók az év közben végrehajtott béreme­lésekről. Felfokozott várakozással készülnek a nyereségrészesedés átvételére, holott kimond­va, vagy kimondatlanul, ők is tudják, hogy egy rókáról két bőrt — béremelés és nyere­ség — lehúzni nem lehet. De nemcsak bért, hanem jutalmat is kifi­zettek az elmúlt évben a nyereség terhére. Célszerű, ha a vállalatok vezetői még az osz­tás előtt hangoshíradón, faliújságokon, vagy egyéb módon tudtára adják a dolgozóknak hogy ki, mire számíthat. Ily módon gátat szabhatnak a túlzott igényeknek, a felfoko­zott várakozásnak, megismerhetik azokat a véleményeket, kifogásokat, észrevételeket, amelyekre válaszolni kell. Feltehető, hogy a véleménycsere során lesz olyan dolog, ami­ben már most is intézkedni kell, és lesz olyan észrevétel, amit az anyagi ösztönzés tökélete­sítése érdekében a jövőben lehet csak haszno­sítani. A nyereségrészesedés felosztásakor helyes és szükséges elmondani azt is, hogy miért csak ennyi jutott, és miért nem több, mit kell tenni, hogy a jövő évben másképp le­gyen. Mondja ezt a gazdaságvezető éppúgy, mint a párttag, a szakszervezeti tisztségvise­lő, a KISZ-aktíva, a szocialista brigád tagjai, és mindazok, akiknek elsőrendű érdekük, hogy évről évre több legyen az üzem fej­lesztését szolgáló és a dolgozók között szét­osztható nyereség. Venesz Károly fatnria nyári egyelem Háromheti nyereség: Huszonnégy helyen zárják az ajtókat A Savaria nyári egyetem idén harmadízben fogadja hallgatóit Szombathelyen. Résztvevőinek két hétre gond­talan tanulást, pihenést és szórakozást nyújt. Az ősi Sa­vária nemcsak történelmi le­vegőjével, építészeti emlékei­vel. hanem régi és új alkotá­saival, városképével is vonz­za a látogatókat bel. és kül­földről egyaránt. Minden nyá­ron, augusztusban az Isis­szentélyben mutatják be pél­dául Mozart: a Varázsfuvola című operáját. A nyári egye­tem kurzusa augusztus 9-től 22-ig tart. Az előadásokat a tanítóképző intézetben rende­zik. Részvételi díj kétezer fo­rint lesz. Jelentkezni június 15-ig lehet. vivő. Kamasz lányok vágyál­ma: a csinos diplomata. Ba­jusszal, pofaszakállal. Róluk írnak az újságokban, minket mutat be a televízió, minket reklámoz a rádió. S az ered­mény? Mire befejeztük az is-, kólát, évfolyamtársaim vala­mennyien elhatározták, hogy diplomaták lesznek. A tüleke­dés óriási. Mindenki diploma­ta akar lenni. Más szakmára senki sem jelentkezik. De en­gem ez sem térített el ere­deti célomtól. Én, zsenge gyermekkorom óta tudom, hogy mi akarok lenni. Ősidők óta erte a hi­vatásra készülök. Amikor egyetemre való je­lentkezésemkor megértem, hogy minden egyes diplomata- helyre 100 jelentkező jutott, én is beadtam a jelentkezési lapomat. Az orvoskarra. Száz meghirdetett helyre én — egyedül. És felvettek. Ráadá­sul oda. ahová eredetileg akartam. Ahová, zsenge gyer­mekkorom óta készültem. És csak azért vált lehetővé, mert helyesen készültem. Néni nagy szövetkezet a pásztói Vegyes Ktsz, mind­össze 59 termelőmunkás dolgozik itt. Adottságai nem a legideálisabbak. Este, ha vége a munkának, akkor 24 helyen kell bezárni az ajtót, ennyi az üzletük, felvevőhe­lyük. Van 13 olyan üzletük, illetve műhelyük, amelyben csak egy személy dolgozik. Pásztón kívül még 12 köz­ségben dolgoznak fodrásza­ik, cipészeik. A legnagyobb és egyben a legtöbb termelési értéket adó asztalosrészlegükre joggal büszkék. Itt is csak 16-an dolgoznak, de jó hírük már régen túljutott a megyeha­táron. A megyeszékhelyen a Tarján-vendéglő, a Pécskő úti üzlet, a mátraverebélyi, pásztói, jobbágyi cukrászdák, a balassagyarmati ABC-áru- ház, a pásztói áruház ízléses, tetszetős berendezése csakúgy az ő munkájuk, mint Sátor­aljaújhelyen a Borbarlang, Tejbár, Encsen az áruház be­rendezése. Ez a kialakult profiljuk és olyan jól csinál­ják, hogy nem győzik a meg­rendeléseket. Az ország kü­lönböző részeiről érdeklőd­nek munkájuk után. Sajnos a szűk hely határt szab a vállalásoknak, fejleszteni kel­lene az üzemet. Az árútermelés hozza el­sősorban a nyereséget, de a közvetlen szolgáltatások is kifizetődnek, mióta dotációt kapnak a javításokra. Becsü­lete van itt a javító-szolgál­tató munkának és talán nem túlzás azt állítani, hogy eb­ben a kis szövetkezetben va­lahogy jobban törődnek a lakossági igényekkel, mint a nagyobb szövetkezetekben. Most is örökös témája a ve­zetőségnek, hogy hol lehet­ne, ha még csak egy fős részleget is létesíteni a kör­nyező községekben, ami fenn­tartaná magát. Nem arról van szó, hogy nagy nyeresé­get hozzon, csak arrőí, hogy, aki ott dolgozik, megtalálja a számítását. Sajnos, a leg­több gondot éppen az okoz­za, hogy a javítási igény idő­szakos. A cipészeknél a nyári hó­napokban visszatérő problé­ma az úgynevezett uborka- szezon. Ilyenkor nagyon ke­vés a javítás. Van, aki átme­neti időre mezőgazdasági munkát kénytelen vállalni. Ezen a gondon kellene segí­teni, esetleg árútermeléssel Igaz, zúgolódás nincs, de ez az igény jogos, ezt látja a vezetőség is és keresi a meg­oldást. Szorgalmas emberek a szö­vetkezet dolgozói, bár tavaly csak 2 fővel növekedett a létszámuk, a termelésük vi­szont 11 százalékkal. Az év végi részesedés is jobb lesz a tavalyinál, megközelíti át­lagosan a háromheti kere­setet. A termelési érték és a nyereség bizony kis tételek­ből jött össze. Az asztalosoi; árútermelése 2 millió 379 ezer forintot hozott, a cipészei, viszont csaknem egymillió forint értékben végeztek ja­vításokat: sarkalást, talpa- lást. Fejleszteni szeretnénk. Az idén elkészül a pásztói szol­gáltatóház, ahol részlegeket nyitnak. Ezt részben a köz­ponti keretből kapták, de a saját fejlesztési alapjukat is leköti. Gondolnak a jövőre is Tavaly 12, az idén 10 ipari tanulót nevelnek, akikkel az utánpótlást akarják biztosí­tani. Vágyuk az árutermelés fejlesztése is, ehhez viszont helyet igényelnek már több év óta. Mivel ez helyi ér­dek, nem ártana több támo­gatásban részesíteni. Ugyanis a szolgáltatások bővítése egy­részt jobb ellátottságot je­lentene, a lakosságnak újabb munkaalkalmat is. NÓGRÁD «> 1970 március 3., kedd 3 B. A. és L. Sargorodszkic

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom