Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám

ízemről özemre Múltja nines, jövője annál Néhány járókelőtől megkér­deztük az utcán, merre talál­ható az ELZETT Fémlemezipari Művek nemrégen Szécsénybe települt üzeme, a Zár- és La­katgyár. Kíváncsi voltam, va­jon hányán tudnak a szécsényi járás új ipari létesítményéről? Ketten, vagy hárman csak a vállukat vanogatták, bizonyára semmit sem hallottak erről az eseményről, közöttük csupán egy akadt, aki kapásból útba­igazított bennünket. Ha azt kérdeztem volna, merre van a gépjavító állomás, feltehetően sokkal többen tudtak volna válaszolni. — Hogyan függ össze ez a kettő, a gépjavító ál­lomás és a Zár- és La­katgyár? ■ Az új üzem tágas igazgatói Irodájában Miklósik Ignác üzemvezető fogadott, s már beszélgetésünk kezdetén erre a fel sem tett kérdésre igye­kezett magyarázatot adni: — Ezek az épületek, ame­lyeket az üzem területén lát, csaknem két évtizeden keresz­tül a gépállomásnak, majd a gépjavító állomásnak adtak szállást. A mezőgazdasági gép­javító tevékenység azonban évről évre csökkent, ahogy erősödtek a szövetkezetek, nö­vekedett a gépparkjuk, és szakképzett szerelőket tudtak alkalmazni. Míg a javításra szoruló traktorok száma ko­rábban meghaladta a 100—120 darabot, néhány év alatt ez a szám közel felére csökkent, ta­valy pedig már mindössze ti­zenöt traktort javítottunk. Miklósik Ignác már a gép­javítónak is igazgatója volt, valamikor traktorosként kezd­te ebben a mezőgazdasági üzemben, később mérnöki dip­lomát szerzett, és megbízták az első számú vezető tiszté­vel. Jól emlékszik hát, s ná­la alig akad illetékesebb be­szélni arról, hogy az utóbbi időben milyen komoly erőfe­szítéseket tettek az éves ter­melési tervek teljesítése ér­dekében. A bevételkiesést egyre több ipari jellegű meg­bízás vállalásával ellensúlyoz­ták. inkább Ezzel a folyamattal egyide­jűleg került az érdeklődés homlokterébe a helyi jellegű ipartelepítés szükségességének gondolata. Még ma is több ezer dolgozó jár el a kör­nyékről távolabbi munka­helyekre, s különösen a női munkaalkalom kevés. Így szü­letett meg az elhatározás, hogy a gépjavító állomás helyére ipari üzemet kell telepíteni. — A megye, a járási párt- és tanácsi vezetőinek támogatásá­val több hónapos előzetes ta­pogatózás, tárgyalás és előké­szítő munka után a múlt év végén végleges megegyezést írtak alá az ELZETT Fémle­mezipari Művekkel, amely több mint 10 millió forintért megvásárolta az épületeket — mondta el Miklósik Ignác. — Az év első munkanapján meg­kezdődött az új gépek foga­dása, a berendezkedés, majd a lakatgyártás is megindult, egyelőre azonban csak a kész alkatrészek összeszerelése. —■ Hova lettek a régi dolgozók? — A korábbi, csaknem két­es fél százas létszámból csu­pán 40—50 dolgozó lépett ki tőlünk, azok, akik szakértel­müket — vízvezeték- és vil­lanyszerelők, állattartási és mezőgazdasági gépszerelők — az új üzemben nem tudták volna hasznosítani. Az elhe­lyezkedés azonban senkinek nem okozott gondot, Ludány- halásziban négy termelőszövet­kezet társulásaként szakipari részleg alakult, ahova nyom­ban valamennyiüket átvették. Az új üzemben már január hónapban 200 ezer lakatot szereltek össze, s ezt a szá­mot februárban mintegy megháromszorozták. A távozó munkások helyére már a múlt év végén húsz új, női dolgosait vettek fel, majd januárban is­mét hatvan munkavállalót. A tervek szerint a soproni gyár­egységtől a pánt-, Budapestről a lakat- és a bútorzár gyártá­sa teljes egészében, illetve részben átkerült a szécsényi üzembe. Valamennyi gyárt­mány keresett cikk, nemcsak a hazai üzletekben, de a vi­lágpiacon is, termékeiknek hozzávetőlegesen 65 százaléka exportra, külföldi megrende­lőknek készül. A zár és lakat gyártásának Szécsényben múltja nincs, jö­vője annál inkább. Az új gyáregységet az elkövetkező években 90 milliós beruhá­zással bővítik, a dolgozók lét­számát 1000—1200 főre eme­lik. A beruházás megvalósítá­sának határideje 1975. janu­ár elseje. A tervdokumentációt az ELZETT állítja össze, hogy mikorra, csak attól függ, mi­képpen sikerül beleilleszteni a szécsényi üzem sorsát az ipar­ág általános fejlesztési elkép­zeléseibe. Már a beruházás megvalósításának 1972-ig ter­jedő első szakaszában 40 mil­lió forinttal bővítik' a gyár­egységet, amit körülbelül fe­le-fele arányban gépekre és épületekre költenek. Ehhez az anyagi bázis máris adva van, a munkálatok elkezdése a tervdokumentáció elkészülésén és a kivitelezőn múlik. — Milyen ütemben va­lósul meg ez a nagysza­bású beruházási prog­ram? — Ügy terveztük, hogy már ennek az évnek első felében 330 dolgozóra növeljük a lét­számot. Ezt már az első két hónapban túlteljesítettük, feb­ruár végén 336 dolgozónk volt. Az év végéig 450—500 főre duzzasztjuk a létszámot. Már az idei termelési tervünk 50 millió forint, de gyártási ka­pacitásunk 1975-ig elérheti a 180—200 millió forintot. A fejlesztés ütemére jellem­ző, hogy míg Sopronban ha­vonta 800 ezer pántot készítet­tek, a szécsényieknek már az induló tervük 1 millió ajtó­pánt. Ha áttérnek a két mű­szakról a három műszakos termelésre, a havi 1,2—1,3 mil­liós teljesítményt is elérhetik. Március végéig leköltöztetik Szécsénybe a lakatüzem gépi berendezését, az első hónapok­ban négy típusban 17 variáció­ban már közel másfél millió lakatot gyártanak. Kiss Sándor A halál oka: súlytalanság Nyereségoszfás Eredményes évet zárt a Nógrád megyei Textilipari Vállalat. A jó eredmény le­hetővé teszi, hogy a dolgo­zók között átlagosan éves ke­resetük 10—12 százalékát osz- szák ki nyereségrészesedés­ként. Csütörtökön délután a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek művelődési házában ün­nepi termelési tanácskozást tartanak, ahol ismertetik az elmúlt év termelési eredmé­nyeit, megemlékeznek a vál­lalat tizenöt éves évforduló­járól, és megkezdik a 3 mil­lió forint összegű nyereség- részesedés kifizetését. állapították meg Bonnie ma­jomról az űrkutatók, amikor a vele végzett, öt évig előké­szített kísérleteket alig nyolc és fél nap elmúltával félbe kellett szakítani. A súlytalan­ság ismeretlen következmé­nyeinek vizsgálatáról, az űr­biológia fehér foltjairól ér­dekes cikket közölt a Delta Magazin új száma. Részletesen beszámol az ibolyántúli csil­lagászat új eredményeiről, a nagy teljesítményű Wankel­motor szerepéről, a textilipar­ban készülő „földindulásról”, az agy bioáramainak korsze­rű vizsgálatáról, valamint a mikrobák ipari felhasználásá­ról, azzal, hogy az Ameriká­ban hasznosításra őrzött bak­tériumok értéke a bankok aranykészleténél is nagyobb érték. A korszerű gyermekjá­tékok ismertetése és a vikin­gek legendájának felülvizsgá­lata mellett, a holnap ottho­nának berendezése, az új, drót nélküli telefonok, mély­tengeri felvételek bemutatása, valamint számos tudományos és technikai érdekesség, friss értesülés, száznál több, jelen­tős részében több színű fény­kép színesíti a népszerű lap új számát. Érdemük szerint emrégiben ismét több fórumon napirendre került a pedagógusok társa­dalmi és közéleti tevékenysé­ge. A tanárok, tanítók, óvó - nők munkájának fontosságá­hoz nem férhet kétség, ez mindenki előtt nyilvánvaló. Gyermekeink, az ifjúság ne­velése mellett fontos közéle­ti szerepet is töltenek be, kü­lönösen a községekben. A pe­dagógusok szívvel-lélekkel te­vékenykednek a társadalmi es tömegszervezetekben, irá­nyítják a népművelés munká­ul. és az ő vállukon nyug­szik a felnőttoktatás is. De a pedagógusokra támaszko­dunk olyan feladatok elvég­zésében is, mint legutóbb pél­dául a népszámlálás ■ volt. A pedagógusok munkáját dicséri, hogy fejlődött az is­kolán belüli oktatás színvo­nala, emelkedett nevelőink szakmai, módszertani művelt­sége. Közülük igen sokan fog­lalkoznak — sokszor szabad idejük feláldozásával — a kü­lönböző tantárgyakban alkal­mazható módszerek korsze­rűbbé tételével, új lehetősé­gek kialakitásával. Néhány jelenség mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Arról mindenképpen beszélnünk kell, hogy egyes igazgatók talán túl sokat vál­lalnak magukra. Van olyan iskolaigazgató a megyében, akinek annyiféle funkciója van, hogy jóformán nem jut ideje és energiája a saját is­kolájában folyó munka ellen­őrzésére és irányítására. Ha minden egyes vállalt kötele­zettségének eleget akar tenni, jóformán semmi ideje nem marad az önképzésre, ami pedig a pedagógusoknál el­engedhetetlen. A közéleti te­vékenység nagyon fontos ki­egészítője a pedagógusok munkájának. Ezen nem is le­het vitatkozni. De talán köny- nyebb lenne az iskolaigazga­tók munkája is, ha a közéle­ti tevékenységük arányosab­ban oszlana meg az egyes tantestületeken belül. Arra kell törekedni, hogy vala­mennyi pedagógus arányosan vegyen részt, érdeklődésének megfelelően a társadalmi és tömegszervezetek munkájá­ban, vagy a népművelésben. Egy valamiről mindenkép­pen szót kell még ejteni. És ez a pedagógusok nagyobb meg­becsülése. Vonatkozik ez az erkölcsi és anyagi megbecsü­lésre egyaránt. Az elismerést — amely joggal illeti meg a pedagógusokat — ki is kell fejezni. Erre felszabadulásunk 25. évfordulója nagyszerű al­kalmat teremt. Emlékezzünk rá, hogy vannak olyan peda­gógusok, akik évek, sőt év­tizedek óta becsülettel helyt állnak mind az iskolai mun­kában, mind az iskolán ki vüli társadalmi tevékenység­ben. Nagyobb gondot kellene fordítanunk a jól dolgozó ne­velők előléptetésére, kitüntet Petőfi- és Munka-díj A Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központ­jának Szocialista kultúráért jelvénnyel kitüntetett Petőfi színjátszó szakosztálya a na­pokban ünnepi klubestet ren­dezett. Bolyós László szak­osztályi elnök méltatta a sza­badságharc történelmi jelen­tőségét, és a közelgő felsza­badulási évfordulót. Ezután Csics György szakvezető ér­tékelte a színjátszók tavalyi munkáját, önkritikus őszinte­séggel mondta el, hogy tavaly korántsem érték el a megelő­ző évek sikereit. Kétségtelen, hogy ebben szerepet játszot­tak azok a megváltozott fela­datok, amelyek az öntevékeny színjátszással kapcsolatban je­lentkeztek. Szerencsére áz együttes fiatalításának gond­jai enyhültek, azonban to­vábbra is fontos, hogy KISZ- korosztálybeli fiatalokkal gaz­dagodjon a csoport. Ebből az alkalomból nyúj­tották át a szakosztály által alapított Petőfi- és Munka­díjat. A szakosztály vezetősége bejelentette, hogy ezután nem­csak az kaphatja meg a dí­jat, aki a megelőző évben ki­magasló művészi teljesítményt nyújtott, hanem az is, aki a szakosztályban végzett mun­kájával a legtöbbet és leg­szebbet produkálta, vagy a színjátszás területén több éven keresztül kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott és a szakosz­tály közösségi munkájában te­vékenyen részt vett. Az idei Petőfi-díjat Klei- bán Jenő kapta, a Munka-díj­jal Pampurik György munkás­ságát jutalmazták. Eg;y felhívás világsikere TALÁN NINCS még egy nemzetközi felhívás, amelyik olyan óriási tömegtámogatást kapott volna, mint a Béke-vi- lágtanács 1950. március 19-én Stockholmban elfogadott, az atomfegyverek eltiltását követelő határozata. Pontosan húsz éve, hogy a Béke-világtanács ülésén Joliot-Curie, a nagy fran­cia atomtudós és békeharcos felhívással fordult a jóakaratú emberekhez, követeljék az atom- és a tömegpusztító fegyve­rek teljes eltiltását. Az emberek százmilliói az egész világon aláírásukkal csatlakoztak ehhez a felhíváshoz, kifejezésre juttatva ezzel valamennyi ország népének együttérzését és követelését: ér­jen véget a fegyverkezési verseny, jöjjön létre megállapodás az atomfegyver-kísérletek végleges eltiltásáról. A népek békeakaratából a stockholmi felhívás óta egész sor konkrét államközi megállapodás született. Elkészítették az atomfegyverek eltiltására vonatkozó szerződéstervezete­ket valamennyi földrészre vonatkozóan- Ezek közül két egyez­mény született eddig: az egyik 1959 decemberében, 12 ország aláírásával a Déli-sark atommentes övezetté nyilvánításáról, a másik 1962-ben arról, hogy Latin-Amerikában megtiltják az atomfegyverek gyártását és birtoklását. Ez utóbbi egyez­ményt a 22 latin-amerikai országból már 14 aláírta. Egyez­mény született a légköri atomkísérleti robbantásokról is, valamint arról, hogy nem helyeznek atomfegyvereket az űr­be Föld körüli pályára. Számos tárgyalás folyik az ENSZ-ben, a genfi leszerelési tárgyalásokon a tengerfenék atommentes övezetté nyilvánításáról és más, az atomfegyver betiltását célzó tervezetről. Alig néhány napja jött létre az egyik legfontosabb ered­mény az atomfegyver eltiltásának kérdésében: 1970. március 5-én életbe lépett a Szovjetunió által javasolt- atomsorompó- egyezmény. Igaz, hogy ez — a korábban kötött egyezmények­kel együtt — még nem a stockholmi felhívás teljes megvaló­sulása. AZ ATOMSOROMPÓ-EGYEZMÉNY, amelyet már közel 100 ország írt alá és mintegy félszáz ratifikált, csak az atom­fegyverek további elterjedése elé állít nemzetközi jogi gáta­kat, de még nem jelenti a tömegpusztító fegyverek betiltá­sát. A néptömegek hosszú, állhatatos harcának első gyümöl­csei mégis biztatóak és a húszéves évforduló alkalmából új erőt ad a világ népeinek a harchoz, a stockholmi felhívásban foglalt célok maradéktalan megvalósulásáért. (K. S-) Kiterjesztik a jó minőség láncát A Mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár lapja, az „Ar­matúra” legutóbbi száma is hint ad a Nógrád megyében kezdeményezett, s immár or­szágos mozgalommá terebé­lyesedett „Minőséglánc” moz­galomról, amelynek célja a minőség javítását szolgáló, szocialista tartalmú együttmű­ködési leap csőlátók kialakítá­sának, elmélyítéslének és ered­ményessé tételének elősegíté­se. Nemrégen szocialista együtt­működési szerződést költött ennek keretében a MOFÉM és a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. A cikk beszámol a kölcsönösen vál­lalt kötelezettségiekről, a mi­nőség, a kooperáció további javításának lehetőségeiről, de hangsúlyozza azt is, hogy en­nek érdekében tovább kell fűzni a gazdasági kapcsolatok bánáti szálait ama vállalatok­kal, amelyektől termékeihez a MOFÉM az alapanyagot és az alkatrészeket kapja. Ezt a követelményt a part­nerek az együttműködési szer­ződésben is rögzítették. Meg­állapították, hogy az egy éve fennálló kapcsolat, a két vál­lalat közötti minőségiánc már eddig is eredményesnek bi­zonyult, de a minőség továb­bi emelését csupán a válla­laton belül véglegesen meg­tésére, jutalmazására. Egy pe­dagógus számára a legnagyobb erkölcsi elismerést minden­képpen az jelenti, ha hivatá­sában tud előbbre lépni. Ha megbecsülik a úiunkáját, el­ismerik szorgalmát, és ez ki­fejezésre jut abban is, hogy esetleg falusi iskolából kör­zeti vagy városi iskolába ke­rül. Mindenképpen fel kell hívni a tanácsok figyelmét arra, hogy használják fel job­ban, ésszerűbben a jutalma­zási lehetőségeket. Nem az egyenlősdi mellett érvelünk, hanem amellett, hogy a ki­válóan dolgozó és minden te­kintetben helytálló pedagógu­sok kapjanak erkölcsi és anyagi elismerést. Valameny- nyi járásban fel kellene mér­ni a lehetőségeket — és ez minden járásban megvalósít­ható —, hogy a helyi anyagi lehetőségeket minél jobban kihasználjuk és érdemük sze­rint jutalmazzuk a pedagógu­sokat. Ezzel az egész társa­dalom elismerését fejezzük ki a jövő nemzedék nevelői iránt. oldani nem lehet. Ehhez szük­séges^ hogy a MOFÉM-mél kooperáló vállalatok is meg­felelően tevékenykedjenek a minőség állandó javításán és a zavartalan kapcsolatok ér­dekében együttesen, össze­hangolt lépéseket tegyenek. A MOFÉM már az együtt­működési szerződés megköté­se óta eltelt rövid idő alatt is igyekezett ezeket az elvi megállapításokat a gyakorlat­ban megvalósítani. Uzsák Zol­tán, a vállalat KISZ-tiitkára arról értesített bennünket, hogy a városi KlSZ-bizottság- gal karöltve felveszik a kap­csolatot a gyárral partneri vi­szonyban levő vállalatok KIS Z -szervezeteivel. A mimő- séglánc védnökei mindenütt az ifjúkommunisták, a kisze­dek, így a jó minőség láncá­nak kiterjesztésében jelentős­nek ígérkezik az a találkozó amelyet még ebben a hónap­ban Mosonmagyaróvárott ren- dezrnek meg. Az ország mindem részéből a MOFÉM-mel kooperáló mintegy 25—30 vállalat ugyanennyi ifjúsági vezetőjét hívják meg erre a tanácsko­zásra, hogy egyeztessék véle­ményüket és a javaslatok alapján kidolgozzák az együtt­működés új, hatékonyabb formáit. A találkozóra me­gyénk napilapján kívül meg­hívót kap néhány országos sajtóorgánum és a Magyar Rádió is, —is Tarjáni utca Fotó: Céhmester Erzsébei NÓGRÁD b 1970. március 19., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom