Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-18 / 65. szám

A tiszti pályát választották Az érettségi előtt álló fiatalok körül sokan a katonai pályát választották élethivatásul. Tiszti iskolára jelentkeztek. s már tií' vannak a felvételin. Négy Nógrád megyei fiatalt kerestünk fel, akik válaszoltak: miért választották a katonai pályát. FARAGÓ ISTVÁN: — A Stromfeld Aurél Gépipari Technikumba járok. A tiszti pálya régóta foglalkoztat. Az iskolában és otthon, a csalá­di körben is sokat beszéltünk erről. Hivatásérzet? Szerintem ez későbbi téma. Azért válasz­tottam ezt a pályát, mert úgy érzem, itt az ember jelleme és tehetsége kibontakozhat. Tudom, sok mindennel meg kell majd birkózni, amihez szorgalom, kitartás kell. Az igazsághoz tartozik, hogy szü­léimről így leveszem az anya­gi terheket. Szeretem az embe­reket és a gépeket, Üttőrő-ifi- vézető vagyok, érdekpl az em­berek jelleme. Műszaki pályá­ra jelentkeztem, hadmérnök szeretnék lenni. MICHNA ISTVÁN: — Sok fiatal nem ismeri ennek a pá­lyának az előnyeit, mindjárt a háborúra gondolnak. Szerin­tem békében is felelősségtel­jes, odaadó munka a néphad­seregben szolgálatot teljesíte­ni. A Bolyai gimnáziumba já­rok. Űj tantárgyunk, óráján, a Világnézetünk alapjain, sok érdekes, új dolgot hallottunk. Két barátommal, Repnik Lász­lóval és Faragó Istvánnal so­kat beszéltünk, vitatkoztunk, aztán eldöntöttük: mindhár­man a katonatiszti pályát vá­lasztjuk. Kedvet, képességet érzek ehhez a pályához. Tu­dom azt is, ha eredményt aka­rok elérni, sokat kell tanul­nom. A Műszaki Főiskolát vá­lasztottam, mert hadmérnök szeretnék lenni. LANG ISTVÁN: — Amikor harmadikos voltam, akkor gon­doltam először arra az év ele­jén, hogy katonatiszti pályára lépek. Valaha színész szeret­tem volna lenni. Osztályfőnö­kömmel sokszor beszéltem el­képzelésemről, arról, hogy tiszt szeretnék lenni. Segített, tanácsokkal látott el. Nálunk, Kisterenyén a gimnáziumban van a megyei középiskolai filmtár. Sok katonai témájú filmet láttam, s ez is fokozta kedvem a katonasághoz. Az igazsághoz tartozik, hogy sze­retek az emberekkel foglal­kozni. Ezt nagy dolognak tar­tom, s úgy gondolom, a ka­tonai pálya képességeimnek legjobban megfelel. PÉSZ ANDRÁS: — Tavaly érettségiztem a Madách gim­náziumban, 19 éves vagyok, Jobbágyiban lakom. Elhatá­rozásom, hogy a katonatiszti pályát választom, nem új ke­letű. Régóta vonzódom a ka­tonai élethez. Már tavaly je­lentkezni akartam, csak ké­sőn ébredtem fel, s elúszott az évem. Egy évet dolgoztam. Megszereztem a villanyszerelői szakmunkás-bizonyítványt. Tetszik a szakmám, ám jeles­re érettségiztem és szeretnék tovább tanulni. Tanáraimmal a gimnáziumban és a kollégi­umban beszélgettem, milyen pályát válasszak. Ök is segí­tettek, hogy hivatást érezzék a katonaihoz. Szokacs László Űj könyvek a Kossuth Kiadónál A párt ifjúságpolitikájának néhány időszerű kérdése cím­mel a Kossuth Könyvkiadó­nál megjelent füzet alakban az MSZMP Központi Bizott­ságának 1970. február 18—19-i ülésének anyaga. A füzet tar­talmazza Aczél György elő­adói beszédét és zárszavát, Kádár János felszólalását, va­lamint a Központi Bizottság állásfoglalását ifjúságpolitikai kérdésekben. * Négy, szép kivitelű Lenin- portré jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. A külön borítékban elhelyezett képek az üzemi, hivatali, párt­helyiségek díszítésére készül­tek. NÓGRÁD — 1970. március 18., szerda képe; ív Ez a felvétel a magyar vegyipar egyik fontos központjában készült. A lefényképezett vagon­buktató a szentgyörgyi és nyirádi bányából idcszállított nyersanyagot fogadja. A kikerüld félkész termékből a korszerű ipar és építőipar egyik világszerte legkeresettebb nyersanya­gát állítják elő, részben hazánkban, részben — egy kooperációs szerződés keretében — a Szovjetunióban. KÉRDÉSÜNK: Mi a szóban forgó gyár neve és mennyi az évi termelése? Április 15-töl Kategóriaszerző és javító- vizsgák Jogi tanácsadó Elvész-e a rokkantsági nyugdíjra jogosultság, ha a munkaviszony megszűnését követően 5 év telt el? T. A. olvasónk kérdésére közül­jük, hogy amennyiben a munkavi­szonya megszűnését követően 5 év után igényli a rokkantsági nyugdíj megállapítását, csak akkor számít­ják be a korábbi munkaviszonyban eltöltött éveket, ha olvasónk olyan orvosi igazolást tud felmutatni, amely szerint ez alatt az 5 év alatt is már rokkant volt. Természetes, a rokkantsági nyugdíj megállapí­tásához szükséges szolgálati időnek ebben az esetben is meg kell len­nie ahhoz, hogy a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot meg­állapítsák. * Rokkantsági nyugdíj megállapításánál szolgálati időként figyelembe kell-c venni az egyetemi (főiskolai) tanulmányok idejét is? F. L. olvasónk rokkant-nyugál­lományba megy, és szeretné tudni, mennyi idő szükséges a rokkant- nyugállomány megállapításához, és beszámítják-e főiskolai tanul­mányi idejét? Olvasónk leveléből megállapítot­tuk, hogy 35 éves elmúlt, nyugdí­ja megállapításához 10 év szüksé­ges. Mint írja, 8 évi munkaviszony­nyal rendelkezik, de közben meg­szakította munkaviszonyát, mert főiskolát végzett. kedvező választ adhatunk, mert a rokkantsági nyugdíj megállapítá­sánál figyelembe kell venni szol­gálati időként az egyetemi (főis­kolai) tanulmányokkal eltöltött időt, akkor, ha annak befejezését követő ti hónapon belül társada­lombiztosítással járó munkaviszony­ba lépett, vagy nem hivatásos mi­nőségben fegyveres szolgálatra vo­nult be. * Kaphat-e a második gyermek után gyermekgondozási segélyt, aki a közös munkából a vezetőség engedélyével volt távol? A. M.-né olvasónk hároméves kisgyermeke sokat betegeskedett, emiatt a tsz-ben az előírt mérték­ben nem vehetett részt a közös munkában, a gyermek ápolása céljából a vezetőség hozzájárulá­sával rövidebb-hosszabb ideig tá­vol maradt a közös munkából. Most várja második gyermekét, és arra kér felvilágosítást, ha nem volt meg az előírt munkaegysége az említett okok miatt a tsz-ben, kaphat-e akkor is gyermekgondo­zási segélyt? Olvasónk levelére kedvező és részére megnyugtató választ adhatunk. Az illetékes szervek (N£M, MŰM, SZOT, TOT) közös állásfoglalásban mondták ki, hogy a mezőgazdasági termelőszövet­kezetben tagként dolgozó nő gyer­mekgondozási segélyre jogosultsá­ga szempontjából közös munkában eltöltöttnek kell tekinteni azokat a napokat is, amelyekben a tsz- tag nő a munkából gyermeke gon­dozása miatt maradt távol, a szö­vetkezet vezetőségének engedélyé­vel. Az Országos Szórakoztató­zenei Központ Igazgatósága a mai igényeknek megfelelő új vizsgautasítást dolgozott ki, amit minden megyei kiren­deltségnek megküldött. Esze­rint vizsgázni lehet a vendég­látóiparban használatos vala­mennyi hangszerből és ének­ből. Jelentkezni az illetékes megyei kirendeltségeken. kell. Itt kapnak részletes — a fel­tételeket ismertető — tájékoz­tatást a jelentkezők. A vizs­gát Budapesten tartják, he­lyéről és idejéről minden vizs­gázó értesítést kap. Élősúly „A 125-ösök társasága* — ez a legkövérebb hollandok klubjának az elnevezése. Csak olyanokat vesznek fel a klub tagjai közé, akik legalább 125 kilogrammot nyomnak. Az el­nököt nem választják, hanem — mázsálják. Az elnöki tiszt­séget jelenleg egy bizonyos Frits Langeland tölti be, aki 198 kiló. GORKIJ Leninről Ismétlem, nem vagyok biz- tos_ benne, hogy Marton az első ülésen beszélt-e, csak azért említettem meg őt, hogy el­mondjam, hogyan beszéltek. Beszéde után a munkások az ülésterem előtti helyiség­ben zordan mondogatták: — Lám, még Martov is! Pe­dig „iszkrás” volt! Az értelmiségi elv társak re­negáttá válnak. Szépen, szenvedélyesen és élesen fogalmazva beszélt Ro­sa Luxemburg, kitűnően for­gatta az irónia fegyverét. De íme. felsietett az emelvényre Lenin, és raccsol.va megszó­lalt: — Elvtársak! — Ügy rémlett, rosszul beszél, de egy perc múlva engem is, akár­csak a többieket, magával ra­gadott a beszéde. Először hallottam a politika legbo­nyolultabb kérdésedről ilyen egyszerűen beszélni. Nem pró­bált ő szép mondatokat szer­keszteni, hanem minden sza­vát, mintegy a tenyerén nyúj­totta át, bámulatos könnyű­séggel tárva fel a szó pontos értelmét. A szokatlan élményt nagyon nehéz érzékeltetnem. Kezét előrenyújtotta és kis­sé felemelte, tenyerében mint­egy mérlegre tette minden egyes szavát, kirostálta az el­lenfelek mondatait, s ellenük szegezte a maga meggyőző ál­lításait, bebizonyítva, hogy a IV. munkásosztálynak joga és kö­telessége a maga útján halad­ni, nem pedig a liberális bur­zsoázia mögött vagy akár mellett kullogni — mindez szokatlan volt, és úgy hang­zott, mintha ő, Lenin nem magától, hanem valóban a történelem akaratából mon­daná. Beszédének egyöntetű­sége, nyíltsága és ereje, egész lénye, amint az emelvényen állt, mintha egy klasszikus műalkotás lett volna, amely­ben megvan minden, és sem­mi sem felesleges, ndincs dí­szítés, és ha van is, nem lát­szik, ugyanolyan természetes és nélkülözhetetlen, mint az arcon a két szem, a kézen az öt ujj. Rövidebb ideig beszélt, mint az előbbi szónokok, a hatása mégis jóval nagyobb volt; nemcsak én éreztem ezt, a hátam mögött lelkesen sut­togták: — Milyen tömören beszél. így is volt; minden érv ön- nönmagától. a benne rejlő erő. tői bontakozott ki. A men&evikek nem átallot­ták kimutatni, hogy Lenin be­széde kellemetlenül érinti őket, ő maga pedig több mint kellemetlen. Minél meggyőzőb­ben bizonyította annair szüksé­gét, hogy a pártnak fel kell emelkednie a forradalmi el­mélet magaslatára, mert így lehet minden szempontból el­lenőrizni a gyakorlat helyes­ségét, annál dühösebben sza­kították félbe beszédét. — A kongresszuson nincs helye filozófiának! — Ne tanítson minket, nem vagyunk gimnazisták! Különösen egy szatócsképű, szakállas, magas termetű em­ber ágált; padjából felugorva, dadogva kiáltozta: — ö-össze-es-kü vők... ö- összeesküvést játszanak! B- blanquisták! Rosa Luxemburg viszont bólogatott, s az egyik követ­kező ülésen alaposan meg­mondta a magáét a mensevi- kefcnek: — Maguk nem állnak a marxizmus alapján, hanem ülnek, sőt, fekszenek rajta. Az ingerültség, a gúny, a gyűlölet dühös, forró szellője fújt a teremben, a tekintetek számi különféle módon vilá- gítoták meg Lenin alakját. Nem lehetett észrevenni, hogy az ellenséges támadások felizgatják: hévvel, de nyo­matékosan, nyugodtan be­szélt; néhány nap múlva meg­tudtam. milyen árat kellett fi­zetnie külső nyugalmáért. Na­gyon furcsa és bántó dolog volt, hogy csak emiatt a ter­mészetes gopdolatmenete mi­att ellenségeskednek vele: a párt csak az elmélet magas­latáról ítélheti meg világosan a soraiban keletkezett nézet­eltérések okait. Az a vélemé­nyem alakult ki, hogy a kong­resszus minden napja új és új erőt ad Leninnek, frissebbé, biztosabbá teszi, beszédei mindennap egyre súlyosabban hangzanak, s a kongresszusi tagok egész bolsevik csoport­ja eltökéltebbé, keményebbé válik. Az ő beszédein kívül majdnem ugyanígy feltüzelt Rosa Luxemburgnak a men- sevikek ellen irányuló remek, metszőén éles beszéde. Lenin a munkások között töltötte szabad perceit, óráit, életük legaprólékosabb rész­leteiről is kikérdezgette őket. — No, és a nők? Felőrji őket a háztartás ? De azért csak tanulnak, olvasnak? A Hyde Parkban néhány munkás, aki először látta Le­nint, kongresszusi magatartá­sáról beszélt. Egyikük jellem­zően ezt mondta: — Lehet, hogy van itt Eu­rópában egy másik, ugyan­ilyen okos. emberük a mun­kásoknak, Bebel vagy még valaki, nem tudom. De, hogy létezne még egy. ember, akit én így, egyezerre megszeret­hetnék, azt nem hiszem! Egy másik munkás moso­lyogva hozzátette: — Ö a mi emberünk! Volt. aki ellene vetette: — Plehanov is a mi embe­rünk. És hallottam a találó fele­letet: — Plehanov a tanítónk, a gazdánk, Lenin viszont a ve­zérünk és elv társunk. Az -egyik fiatal legény tré­fásan megjegyezte: — No, Plehanoyot szorítja a cipő. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom