Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Elő lanúh a negyedszázadról Tovább adni az élet tapasztalatait A balassagyarmati Goldperger Istvánról nyugodtan elmondhatjuk, hogy megjárta az élet iskoláját. A pályamunkás és mosónő fia, volt üzleti kifutó, segédmunkás, ingyenes kisegítő díjnok a vármegyénél. — Ez véleményem szerint determinálta is hovátartozá- som, még akkor is, ha később hivatalt kaptam a vármegyénél. De talán ennél a beszélgetésnél nem is ez a fontos — vélekedik. — Magam, még az 1938—37-es esztendőkben a Révész Gábor vezette szocialista csoporthoz tartoztam. Így teltek az évek. Már irodasegéd voltam, amikor estéről estére hallgattuk a moszkvai rádió adásait. Érdekelt bennünket: hol tart a front, mikor várható Balassagyarmat és környéke felszabadítása... Hosszúak voltak ezek a hetek, hónapok Goldperger István számára is. A vármegye alispánja kiadta a parancsot, hogy kitelepítik a vármegye- házát, a tisztviselők is hagyják el a várost. ¥■ — Már hallottuk az ágyú- lövésekét. Tudtuk, hogy itt van a közelben az annyira várt szabadság. Mit tettem? Megtagadtam a felszólítást, itthon maradtam. Emlékszem, pontosan. December kilencedikét mutatott a naptár, amikor Balassagyarmatra bejöttek a szovjet katonák. Még aznap délelőtt sokadmagam- mal a felrobbantott vasútállomáson dolgoztunk. Kosárba szedtük össze a lőszereket, a romokat takarítottuk. A régi vármegyeházát kórházzá alakították át. De sürgős feladat volt az is, hogy normális élet kezdődjék. — Január 11-én már munkára jelentkeztem. Barják Jánossal, a levéltár rendezéséhez láttunk. Olyan mindenesfélék lettünk egyszerre, lmok, hivatalsegéd, takarító, fűtő és ügyintéző. A megyei közigazgatás összesen két szobában kezdődött eL A közigazgatási élet mellett Goldperger István, Kovács István és Kovács Pál mellett megkezdte a szociáldemokrata párt szervezését. A párt baloldali szárnyát erősítette. Később a szakmaközi bizottság elnöke, majd a főispán mellett tanácsadótitkári poszton találjuk. — Az igazi munka 1945. március 13-án kezdődött számomra. A szövetséges ellenőrző bizottság, más néven a kontroll komisszió megbízott a 600-as földreformtörvény végrehajtásával, a földosztó bizottságok tevékenységének segítségével. Jártuk a falvakat. Molnár Károly, a kommunista, én a szociáldemokrata pártot képviseltem. Közös falugyűléseken szónokoltunk, hirdettük a földosztás szükségességét *■ Ha valaki azt hinné, hogy könnyű volt ez a munka, nagyot tévedne. Igaz, minden faluban nagy volt a földigény, számos községben még nagyobb a bizalmatlanság. Az emberek nem akarták hinni, hogy végre övék a föld. Amellett, hogy a földosztó bizottságok Is követtek el hibákat legnagyobb gondot mégis a falvakban elterjedt rémhírek jelentették. Számos helyen lehetett hallani: visszajönnek még az urak; vagy visszajönnek még a csendőrök, vigyázzatok azzal a földosztással. Bércéi, Nógrádmegyer szinte visszhangzott ezektől a megjegyzésektől. A régi, itt maradt urak, a zsírosabb gazdák pedig azt a rendelkezést szerették volna kijátszani, hogy 200 kataszteri holdat meg lehet tartani. — Ilyen körülményele között alakult meg a megyében is a megyei földbirtokrendező hivatal Sukarek Lajos vezetésével. Engem is más beosztásba küldtek. A közellátás és politikai ügyek intézője lettem a vármegyén. Egyik legnehezebb feladat az élelmiszer biztosítása volt. Amikor pedig a megyei állami közmunkaügyi szervezet vezetője lettem, Eltűnik Velence? Mentsétek meg Velencét. Ez itt a Szent Márk tér? könnyebb lett a dolgom. Szerveztük az újjáépítést, a közmunkát, utat építettünk, bányát nyittattunk. Átszervezés után az épités- és közmunkaügyi igazgatóság vezetőjeként pedig már a megye első hároméves tervét készítettük elő. Nagybátonyban a bányák építését, Salgótarjánban az építkezés megkezdését szorgalmaztuk. Közben elvégeztük az iskolák államosítását, tatarozását, Karancskesziben, Piliny- ben, Nőtincsen, Ságújfaluban pedig bővítettük az oktatási intézményeket. A gazdasági és szervező munkák mellett Goldperger 1st. ván ott volt a két párt egyesülésénél is, mint az egységbizottság tagja. A Magyar Dolgozók Pártja megalakulása után mindjárt a végrehaj tó bizottság tagjának választották. A hosszú és göröngyös úton sok mindenen keresztülment. Dolgozott a megalakult megyei tanácson mint osztályvezető, később a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál, igazgató a Vasipari Vállalatnál, s 1965-től ismét a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat következett, ahol jelenleg is mint osztályvezető tevékenykedik. — Mindig szerettem, ma is szeretem a politikai munkát. 1948-tól végzek propagandista munkát, 1957-től pedig munkásőr vagyok, most tartalék- állományban. De, hogy jártasabb legyek a politikában, még 1964-ben elvégeztem az esti egyetemet is. Egy évem van még a nyugdíjig, de azt szeretném, hogy továbbra is végezhessek pártmunkát, azt, hogy tovább adjam az élet tapasztalatait ... Ügy érzem, mostanában mintha kevesen végeznénk pártmunkát, mintha hiányozna az úgynevezett kis, vagy apróbb feladat. Vagy talán azt hisszük, ha a gazdasági munka jó, akkor minden rendben van?... Talán még egyet... Sokan voltunk,- vagyunk, akik ott voltunk az élet újjákezdésénél. Azt szeretnénk, ha többet foglalkoznának velünk. Magam elégedett vagyok. A mosónő unokái, gyermekeim azok lettek, amik szerettek volna. Az egyik fiam közgazdász, a másik erdész. Mind a két lányom pedagógus. Engem is megbecsülnek, úgy érzem. Somogyvári László Riport a riporterrel A „Tiszán innen — Dunán túl” rádiósvetélkedő legutóbbi fordulójának pontvadászata amatőr riporterek küzdelmével kezdődött. A négy szereplő közül a megye- székhelyek: Salgótarján és Tatabánya képviselői az elérhető ötből egyaránt hár- mat-hármat szereztek. A küzdelemnek ezt a szakaszát javunkra a balassagyarmati riporter, Gellén Zoltán szereplése döntötte el: négy pontot kapott a zsűritől az esztergomi vetélytárs két pontjával szemben. — A feladatot: két percben ismertetni Balassagyarmatot, néhány órával az adás kezdete előtt kaptam meg — mondja Gellén Zoltán. — Két perc igen rövid idő egy város bemutatására, s nékem annyi minden elmondaniva- lóm volt! Sajnos, több intézményt, üzemet nem volt idő bemutatni az ország nyilvánosságának — ezek dolgozóitól most kérek elnézést. — Honnan merítette a riportot bevezető, a palóc lányok szoknyájával kapcsolatos kezdő sztorit? — Őszinte legyek? A feleségem adta az ötletet: „Remélem ezt a közvetítőkocsit nem úgy kell elindítani, mint a palóc menyecskék szoknyáját” — mondta, a sok szoknyát lendületbe hozó kezdő lökésre célozva. — Ezt a bevezetést Szepesi is értékelte. Csakhogy hozzátette : egy kissé gyorsan mondta a szöveget. — Megint csak azt tudom mondani; a két perc! Sietni kellett, hogy beleférjen még a második, a befejező, színesítő hangmotívum Is: a balassagyarmati postások kürtjele. A kürtöt — eredeti példány — az utolsó percekben sikerült csak előkeríteni Zólyomi Józsefnek, a Palóc Mú zeum igazgatójának jóvoltából. — A rádióban aznap este az is elhangzott: idegenvezetőnek készül. Mi igaz ebből? — Nem idegenvezetést, ha nem országjárás-vezetést tanulok. A kettő között szoros rokonság van, a különbség benne foglaltatik a nevükben. Az országjárás-vezetés a TIT kebelén belül működik, Egy tanfolyam, s 30 órából áll. Természetesen a vizsgaanyag elsajátítására ennél jóval többet kell fordítani. A közeljövőben lesz a vizsga. Amihez sok sikert kívánunk Gellén Zoltánnak. Már csak azért is, mert lehet, hogy egyszer majd ő vezet bennünket a TIT valamelyik országjáró túráján. (b. 1.) Korszerű egészségügyi nevelést Ami a gyógyításnak a megelőzés, az a Vöröskeresztnek az egészségügyi felvilágosítás Csaknem tíz esztendeje, hogy ez a vöröskeresztes munka gerince. Változatos módszerekkel egy célt közelített meg egyre jobban a szervezet: helyes egészségügyi szemléletet adott az embereknek, alapvető ismeretekkel látta el őket Hosszú évek során e feladatát betöltötte. Ma már talán nem akad egyetlen ember sem, akinek ne lennének birtokában a higiénikus, célszerű életmód leglényegesebb ismeretei. Egyre inkább indokolt az egieszsegügyi felvilágosítást az egészségügyi neveléssel helyettesíteni. Mert tudjuk ugyan, hogy naponta kétszer fogat kell tisztítani, hogy étkezés előtt kezet kell mosni, de korántsem biztos, lio-gy megszerzett ismereteink szellemében élünk. Az egészségügyi ismeretek átadása, és az egészséges életmódra való nevelés ma még az elmélet és a gyakorlat kettősségét mutatja. Az elmélet önmagában lehet nagyon szép dolog, de vajmi keveset ér, ha helyes gyakorlattal nem kapcsoljuk össze. Az elmúlt esztendőben Balassagyarmat város 1200 tanulójának tíz kérdést tettek fel. A helyes tisztálkodásra, az egészségügyi szokásokra vonatkozó kérdésekre a tanulók túlnyomó többsége jól megfelelt. A felmérés bebizonyította, hogy a fiatalok rendelkeznek a megkövetelhető egészségügyi szemlélettel és tudással De naponta példák sokasága igazolja, hogy a helyes egészségügyi szemlélet nem mindig érvényesül a gyakorlatban. Az ifjúság egészségügyi nevelésének lehetősége nincs eléggé kiaknázva megyénkben. Pedig képlékeny, formálható anyaggal van itt dolgunk, a legszebb és legtartósabb eredményeket éppen itt lehetne elérni. Az iskolások örömmel fogadják és kérik az egészségügyi előadásokat, a pedagógusok azonban már nem vállalják ilyen örömmel a feladatot. Holott akár nemi, akár más témájú előadásról^ legyen is szó, a diákok többsége bizalmasabb az osztályfőnökével szemben, mint egy idegen orvossal A vörös-keresztes aktívák mostanában gyakran vitázna! arról, hogy mi módon lehetne korszerűsíteni, a korábbiná' is jobban népszerűsíteni nevelőmunkájukat. És valameny nyi vita végül is azzal zárul: friss, változatos, érdekes, és — bármilyen furcsán is hangzik ezen a helyen — reklámszerű módszerekre van szükség. A reklám alatt természetesen túlzások, ferdítések nélkülá propagandára gondolunk. A nagy tömeget megmozgató egészségügyi előadás nem lehet a nevedőmunka egyediül üdvözítő eszköze. Kiselőadásokra, esetleg előadássorozatokra, kerekasztal-konferen- ciákira, vetélkedőkre, kérdezz-felelek estekre van szükség. Bármelyik formáról legyen is szó, mindig személyhez szóló, ha kell, érzelmekre ható módszerekre. És minden esetben új, friss módszerekre, mert — s ez nemcsak az egészségügyi nevelésre áll —, ami jó volt tíz évvel ezelőtt, egyáltalán nem biztos, hogy ma is kielégíti az igényeket. Az igényességhez pedig nem férhet halvány kétség sem. Az egészségügyi rendezvények mindegyikén telt ház fogadja az előadót, a sajtóban a legnépszerűbb írások közé tartozik az egészségügyi téma, a rádióban, a tévében szívesen hallgatják az ilyen jellegű előadásokat. Ugyanígy vitathatatlan az eredményesség is, elég, ha összehasonlítjuk az emberek tíz esztendővel ezelőtti és mostani egészségügyi kultúráját. A fejlődés mindennél hatásosabban bizonyítja a nevelés fontosságát. Sz. M. Százféle színben A Pamuttextilművek székesfehérvári gyárában százféle színű bársonyt készítenek. A szivárvány minden színében, köztük a legdivatosabb halvány színárnyalatokban, dolgozzák ki a bársony alapanyagokat. A bársonyokat nyolc változatban bordázzák. A gyár a közelmúltban korszerű bársonykefélő gépet helyezett üzembe, amellyel még szebbé, még fényesebbé teszik a kidolgozott anyagot. Negyedszázad a számok tükrében Asz általános iskolai és középfokú oktatás fejlődése A magyar művelődésügy egyik legszebb eredménye, hogy napjainkban minden ötödik állampolgár részt vesz miamilyen Iskolarendszerű oktatásban. 1938-ban alig 34 ezren végezték el a mai nyolc általános iskolai osztálynak megfelelő tanulmányokat, jelenleg ez a szám évenként több mint 180 000; s csaknem 90 százalékban a tankötelezettségi határon belül végeznek. A közoktatásra fordított összeg — több esztendő óta — meghaladja az évenkénti 7 milliárd forintot. Egy diák nyolcévi általános iskolai oktatása 11 000 forintjába, négyesztendei középiskolai oktatása körülbelül ugyanennyibe kerül az államnak. 1948-ban, az iskolák államosítása után alakult ki — a régi gimnázium alsó tagozatából és a polgáriból — az új iskolatípus, a nyolcosztályos általános iskola. Tantárgyrendszere, nevelési szisztémája arra épül, hogy azonos törzsanyagú oktatásban részesült fiatalokat bocsásson szárnyra. 1938-ban mindössze 5868 szakképzett tanár szolgálta az alsó fokú oktatást, és még az 1949/1955- es tanévben is csupán 7400 tanári képesítésű pedagógus működött, jelenleg pedig 30 ezernél több hasonló felkészültségű nevelő tevékenykedik az általános iskolákban. Az országos szaktanerő-szuk- ségletet a felső tagozatokban több mint 80 százalékban sikerült már kielégíteni. 1952—1953-ban kezdődött meg a hátrányos helyzetű falusi kisiskolák körzetesítése. Ennek fokozatos kiterjesztésével ma már az egykori 400 000, vagyis minden harmadik kisdiákkal szemben — csak minden hatodik gyerek jár részben osztott vagy osztatlan iskolába. Az arányok javuláséit nagyban szolgálják az általános iskolai diákotthonok — népszerűén: tanyai kollégiumok. Az elsőt 1954- ben hoziták létre. Jelenleg 84 általános iskolai diákotthon működik, több mint hatezer diáknak adnak otthont 237 nevelő felügyeletével. Az iskolai napközi otthonok hálózata — ami szintén a felszabadulás után alakult ki — 200 000 tanuló számára nyújt rendszeres étkezést és állandó pedagógiai felügyeletet Jelentős lépés volt a közoktatás fejlesztésében az a törvény, amely a korábbi 14 esztendőről további két évvel fölemelte a tankötelezettség határát: akik a nyolc általános elvégzése után nem tanulnak középfokú iskolában tovább és napi négy órát meghaladó munkaviszonyba sem lépnek — 16 éves korukig továbbképző iskolába járnak. Az általános iskolai tanulók száma az 1969/1970-es tanév elején 1 178 000 volt, valamivel kevesebb az előző évinél. A felső tagozatos tanulók 94 százaléka szakrendszerű oktatásban részesül. Elterjedőben vannak az oktatásban a szemléltető eszközökön túl, az úgynevezett tömegkommunikációs formák. Meghonosodott az iskolarádió és az iskolatelevízió rendszeres műsora, ezeket az adásokat az iskoláknak több mint 60 százaléka rendszeresen veszi. Minden negyedik iskolának van már hangosfilmvetítője, s az intézmények háromnegyed része rendelkezik diavetítővel. Az általános iskolák felében található magnetofon, több mint 70 százalékában pedig rádió — az oktatás szolgálatában. Az iskolai könyvtárak az ötvenes évek elején csak mintegy 300 000 kötettel rendelkeztek, azóta könyvállományuk több mint tízszeresére növekedett A középiskolai továbbtanulás szempontjából oktatásügyünk — mind a tanintézetek, mind tanulóik száma, mind a tananyag korszerűsége tekintetében — világviszonylatban is rangos helyen áll. A háború előtti utolsó tanévben 52 349 volt a közepi», koiás diákok száma, ezzel szemben az 1968/1969-es tanévben az ország 586 középiskolájában (1938-ban csak 285 volt) 335 338-an tanultak. Jelenleg a középiskolákban, csupán a nappali tagozaton a 15—18 éves kordáknak közel egyharmada, 230 000 fiatal tanul. A középiskolai tanulóit csaknem 60 százaléka leány. 1930-ban minden negyvenedik tanuló tett érettségi vizsgát, 1960-ban már minden huszadik; s ez az arány azóta is évről évre emelkedett. A középiskolai képzés korszerűsítése érdekében alapvető változást hozott az 1961- ben alkotott törvény, közismert nevén az oktatási reform. Egyik eredménye: a gimnáziumok mellett megszületett — a felsőfokú tanulmányokra szintén előkészítő — szakközépiskolák rendszere. Az ugyancsak megújhodott gimnáziumban az új formát a tagozatos (különböző nyeilvi, matematikai, zenei stb.) osztályok jelentik Az utóbbi években előtérbe került a dolgozók szakiskolai továbbtanulása is. Az oktatási reform a régebbinél magasabb szintre emelte a szakmunkásképzést: a rossz emlékű inasiskolák helyett ma a szakmunkástanulókat 390, jórészt korszerű iskolában oktatják. Kétszázhúsz tanulóott- honban több mint 27 000 fiatal kényelmes elhelyezéséről, jó ellátásáról gondoskodnak NÓGRÁD ts 1970, március 15-, vasárnap v
