Nógrád. 1970. március (26. évfolyam. 51-75. szám)

1970-03-14 / 62. szám

Autósok — motorosok KÉK — Neve? — Kovácsik Lajos. — Foglalkozása? — Bűnöző. _ •><•> — Ez a tanult szakmám. A családban én vagyok III. La­jos. Csalás a profim, de más, — a szakmába vágó —, mun­kát is vállalok. Apám, II. La­jos a betörő szakma elismert, kiváló mestere volt. — És nem szégyenli magát? — De, egyszer. Házasságot, szédelegtem. Éppen a családi fényképeket mutogattam a jelenbelimnek, tévedésből a kisfiam fényképét is megmu­tattam és amikor megkérdez­te, ki az, képzelje, kiböktem, hogy a fiam. Akkor nagyon szégyelltem magam. — Most miért ül? — Mordiz juszt. — Mit csinált? \ — Bűnözőnek adtam ki ma­gam. — Micsoda!? .. — Na. Állapítsa meg maga. Ülök a szokott eszpresszóm­ban, és egy nagyobb szabású üzleten töröm a fejem. — Telefonhoz hívnak. Ko­vácsik úr? — kérdezi a tag. Igen, honnan tudja? Mondták, hogy önnek jó összeköttetései vannak. Hát vannak, bizonyos körökben vannak összekötte­téseim. — Nézze Kovácsik úr, én egy gyár főkönyvelője FÉNY ■vagyok. Nem kertelek, el­mondom miről van szó, aztán maga dönt: vállalja, vagy nem vállalja. Pénztárhiányom van, átráztak, becsaptak, és ha jön egy revízió vége a becsüle­tes nevemnek, és hat neveletlen gyerekemnek. Én megcsókolom a kezét, csak segítsen rajtam. — Mit tehetek magáért, jóem­ber? — Ajánljon valakit, aki betör a gyár főpénztárába, és kifosztja. Én — azt hiszem egyes berkekben úgy mondják — falazni fogok az illetőnek, teljesen veszélytelen ügy, fél­millió a kasszából a maguké, Kovácsik úr, és az én becsüle­tes nevem tisztán ragyog ezen­túl is. — Ráálltam, mert megesett a szivem ezen a szerencsétlen balekon. Minden simán ment, hazavittem a félmilliót, más­nap este zutty!, jönnek a kék­fényesek, na megállj, te csibész, hol a másfél millió, hogy-hogy másfél millió, ott csak ez a fél volt, na megállj, le csibész, a főkönyvelő úr írásban bizonyította, hogy másfél volt, hamar lebuktál, mi, a névtelen levél leleple­zett mi, csibész...! — Hát látja uram. Jó bű­nöző holtig tanul. Csak be­csületes emberekkel ne kös­sünk üzletet... Deák Gusztáv NYUGATI NÁTHA-STATISZTIKA Az olaszok „la spaziale”- ként emlegetik, a németek Grippenwelle-röl. az angolok egyszerűen „flu”-ról beszél­nek. A nevek különbözőségétől függetlenül egy és ugyanazon dologról van szó: a hongkon­gi náthalázjárványról. A ví­rus, amely tavaly ugyanezen időben sok-sok amerikai ha­lálát okozta, feltartóztathatat­lanul terjed egész Európában. Elrontotta sokak szilvesztere- zését, sokakat visszatartott hi­vatásuktól, és ezrek halálát okozta. December közepe óta egész Nyugat-Németországon végig­vonult a hongkongi náthaláz, Münchentől az Északi -tenge­rig tombolt. Jellemző, hogy a halálos áldozatok többsége él- tesebb személy, gyermek vagy idült betegségben szenvedő VILÁGÍTÓ BICIKLIK Japánban újabban olyan kerékpárokat hoztak forga­lomba, amelyeket a bizton­ságosabb közlekedés céljából fluoreszkáló festékanyaggal vontak be. ELEKTRONIKUS FÜL Leningrádi tudósoknak egy csoportja — Vlagyimir Paszin- kov vezetésével — megszer­kesztette az emberi fül elekt­ronikus modelljét. Ez a szer­kezet közvetlenül reagál a szavakra, ami igen nagy mér­tékben meggyorsítja az infor­mációk feldolgozását. A mo­dell működése ugyanazokon az elveken alapszik, mint az emberi fül működése. Az elekt­ronikus fül újabb lépést je­lent olyan automaták meg­szerkesztése felé, amelyek „megértik” az emberi beszé­det. Távközlés —az árvízvédelem szolgálatában Ipari televízión, kísérleti adás keretében figyelték Deb­recenben ée Budapesten az ár­vízvédelem-vezetés központi ügyeletén Szeghalom környé­két- A jéglevonulás ugyanis veszélyeztette a hidakat. Az árvíz- és belvízvédeke­zést irányító szakemberek munkáját könnyíti meg, a vé­dekezést egyszerűsíti, szerve­zettebbé teszi, az a komplex távközlő rendszer, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem mikrohullámú híradástechni­kai tanszéke tervezett. E táv­közlő rendszerrel a vízgazdál­kodás teljes információigénye kielégíthető Nemcsak beszéd­összeköttetésre alkalmas, ha­nem a vízállások és egyéb hid­rológiai adatok távjelzésére, gép- és képtávíró átvitelére is. Ipari televízióval helyszíni közvetítést adhatnak az ár- vízvédelmi figyelő szolgálat­nak a veszélyeztetett területek­ről. A híradástechnikai tanszék oktatói és hallgatói a tv-kép- átvitelre szolgáló mikrohullám berendezést telepítik Dégen Imre államtitkár (az előtérben) és munkatársai figye­lik az adást * Zseb-viílódzó Égy perc alatt hatvanszor A zseblámpáknál használt villan, fényereje igen nagy, négy kis elemmel működik, súlya mindössze 20 gramm, akár 4—5 .órát megállás nél­Nagysága mint a zseblámpáé, kül. A közúti forgalomban Ezt a zseb-villódzót egy ame- használják, a hegyi mentőszol- rikai cég gyártja. gáláiban, vizisportoknál stb. A motor „felesi!rgése'* A benzinnel üzemelő moto­roknál, különösen a négyüte- műeknél gyakori jelenség, hogy hirtelen gázadáskor vagy a sebesség visszaesésekor me­chanikus csörgő hangot hal­lunk a motorból. Gyakorlatlan vezetők ezt a rosszul beállított szelepeknek tulajdonítják, pe­dig é mechanikai zörgések csak következményei az eredeti hi­báknak. A hibák általában két fő okra vezethetők vissza. Még­pedig: nem megfelelő a gyúj­tási időpont, vagy nem kielé­gítő az üzemanyagellátás. A nem megfelelő minőségű benzin — alacsony oktánszám — is gyújtási zavarokból ere­dő úgynevezett felcsörgést okoz. A motorok sűrítési ará­nya meghatározza, hogy az üzemeltetéshez milyen oktán­számú benzin szükséges. Ha az alkalmazott benzih oktán- száma alacsonyabb a szüksé­gesnél — nincs meg a komp- ressziótűrése —, rendellenes korai és kettős égés folyik le a hengerben, ami kopogó, csörgő hangot okoz. Ezt első­sorban a szelepeknél észleljük, illetve annak helytelen mű­ködéséhez hasonló hangot hal­lunk a motorból. Rendkívül káros ez az ilyen módon tar­tósan üzemeltetett motorra. Ha a gyújtási időpont a gyár által megadott értéken van, addig növeljük a benzin oktán­számút, amíg e jelenség meg nem szűnik. Ha túl szegény a benzinleve- gő-keverék, a motorban ha­sonló jelenségek tapasztalha­tók — különösen kétütemű motoroknál — ezeknek kísérő­je még a túlmelegedés. Gyújtási hibák miatt akkor csörög fel a motor, ha nagy az előgyújtás. Az előgyújtás nagy­sága a motor fordulatszámától függ. Az égéshez bizonyos idő szükséges- Azért kell a hen­gerben az üzemanyagot a fel­ső holtpont előtt meggyújtani., hogy mire a dugattyú a felsó holtpontot eléri, addig teljes égés legyen a hengerben. A dugattyú ezt az utat a fordu­latszámtól függően, rövidebb- hosszabb idő alatt teszi meg, ezért az előgyújtás nagysága az üzemeltetés alatt ennek megfelelően kell hogy változ­zék, igazodva a fordulatszám­hoz. Ezt a szabályozást a gyúj- táselosztóban levő röpsúlyos szabályozó végzi, ami esetleg kiegészül egyes típusú gépko­csiknál vákuumos szabályozó­val. A gyárak az előgyújtás nagy­ságának beállítását álló mo­torra is meghatározzák, ami lehet a dugattyún mérve i a felső holtpont előtt millimé­ter. vágj' a szíjtárcsán vagy a lendítőkeréken fokban meg­határozva. Ez legyen a helyes beállítás alapja. A megszakító­kalapács és az üllő közötti hé­zag nagysága is befolyásolja az előgyújtást. Ezért gyújtásállí­tásnál először a megszakító hé­zagot állítsuk be és csak az­után a gyújtási időpontot. Ha nincs kellő gyakorlatunk vagy nem ismerjük a beállítá­sa értéket, bízzuk ezt a fontos munkát hozzáértő szakember­re. Nemcsak a fesztiválokon... A „Kiváló” címmel kitünte­tett balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpad a kö­zelmúlt évek során Egerben, Visegrádon, Komáromban és a szülővárosban”, Balassa­gyarmaton indult fesztiválo­kon — mindenütt szép ered­ménnyel A balassagyarmati színjátszók és szavalok azon­ban nemcsak egy-egy feszti­válra készülnek. Aktívan részt vesznek a város és környékének művészeti, kul­turális életében, s szereplé­seikkel tevékeny részt vállal­nak nézőik ízlésének cs.is.zo- 1 ibam, tudatának formálá­sában. A fesztiválok közötti időkben is mozgalmas az együttes programja. A gya­kori próbákon kívül részt vet­tek például a „Tiszán innen — Dunán túl” vetélkedőre va­ló felkészülésben, s az együt­tes két tagja a mikrofon előtt is szerepelt: Mészáros Ágnes köszöntő verset olvasott fel, Csikasz István, a színpad ve­zetője pedig a részben maga költötte Balaasi-vers utánza­tot tolmácsolta. Az irodalmi színpad a „holtidényben” is tart a mű­velődési házban előadást. S ha már fesztiválokról esett sző, nem árt megemlékezni a legutóbbi meghívásokról sem: a miskolcin kívül meg­érkezett a meghívó a cseh­szlovákiai Komáromból is: vegyenek részt a közel lövő­ben megrendezésre kerülő V. komáromi Jókai-napokon. egyen. „A lényeg az, hogy senki sem közvetlenül az influenza következtében hal meg, ezért nehéz pontos adatokat nyerni a hongkongi náthaláz garáz­dálkodásáról” — állapította meg a bonni egészségügyi mi­nisztérium. Egyes városokban a kórházak beszüntették a be­tegfelvételt: nemcsak túlzsú­foltságuk miatt, hanem azért is, mert sok ápolónő és orvos is ágynak dőlt. Csak az egyik müncheni klinikán húsz orvos közül 12 betegedett meg. Az influenzajárványnak sú­lyos következményei voltak Angliában. Karácsony hetében 690 halálos esetet jegyeztek fel. ÉJSZAKAI FÜST Az éjszakai füstben és ko­romban sokkal több a szeny- nyezö anyag, mint a nappa­liban. Éjszaka ugyanis nehe­zebb ellenőrizni a füst „minő­ségét”, és a gyárak éjszaká­ra gyakran kikapcsolják a szűrőberendezéseket. A füst ellenőrzése céljából a nyugat­német Duisburgban, ahol 150 gyárkémény ontja a füstöt, lézerrel kombinált különleges televíziós kamerát helyeztek üzembe. A berendezés teljesen auto­matizált. A kamera lassan fo­rog maga körül és éjjel-nap­pal regisztrálja a levegőbe ke­rülő füstöt és szennyeződést. Ha a levegő szennyeződése a megengedettnél nagyobb, a kamera automatikusan lefény­képezi a „bűnös’’ objektumot, melyet ezek után könnyű azo­nosítani. — Most pedig Péterkém, apuka elvisz valahova, ahol megtanulod az „önvédelem ne­mes rgűvészetét”, ahogyan e sportot mesterei nevezték. Megtanulod — mint egyik Ver­ne-könyvedben, a Két Kip testvér címűben is olvastad —, hogy „többet adni, mint kapni, ez a titka az egésznek”. Okos kisfiú vagy, majd magad is látni fogod, hogy ez csúnya, verekedés sport, amit rendes kisfiúk nem játszanak, mert rendes kisfiúk úsznak, teni­szeznek, korcsolyáznak és nem verekszenek. — Igenis, apuka — mondta engedelmesen Péterke, de iz­zó szemében sütött az alig tit­kolt vágy, hogy lássa már azt a sokat emlegetett sportot, a bokszolást, amit rendes kisfiúk nem játszanak. Apuka lelké­ben bujkált ugyan egy kis szo­rongás, mert szívesen emléke­zett vissza fiatal korára, ami­kor neki is szólt még a gong, amikor ő is alig várta, hogy ellenfele feltápászkodjék, hogy ismét üthessen, de ez régen volt. Apuka másképpen akarta ne­velni kisfiát, mint ahogyan ő nevelődött és azt szerette vol­na, ha Péterkéje zongorázik, hárfázik, esetleg fuvolán gya­korolja magát, de legfeljebb úszik... Ketten bebújnak Mindezek után jegyet vál­tottak a Sportcsarnokba, hogy megnézzenek egy bokszver­senyt. 6 NÓGRÁD - 1970. március 14., szombat Az emelvényt kötélkorlát ke­rítette körül. Egyszercsak a kötélkorlát két szemben le­vő sarkánál bebújt egy-egy fiatalember a korlát belső ol­dalához. Leültek, kicsit dögö- nyözték őket, majd repedt hangon megszólalt egy pléhtá- nyér. Ebben a pillanatban a két fiatalember furcsa moz­dulatokkal táncolni kezdett, s pár másodperces tánc után dirr-durr, prr-prr, — zuhogtak az ütések, zuhogtak a „sorozá­sok.” — Apuka, hiszen ezek ütik egymást! — Igen, de hagyj.. • — De ez nem önvédelem, ezek ütnek... — Igen, maradj csendben... no, most... — Apuka-.. ' — Ha nem maradsz béké­ben, kiváglak! — Apuka, ezek haragusznak egymásra? Apuka fél szemmel odapis­logott, fél szájjal ide sziszegett: — Nem, de ez sport fiam. Ezek most azon versenyeznek, hogy melyik ad többet, vagy ki tudja a másikat leütni. — És akkor az meghal? — Nem. csak kicsit elájul. — Csimpi! Csimpiiiü Most vágd! Az állát te szerencsét­len, az állát üsd, ennek üveg­álla van! Ne a gyomrát, ez struccgyomrú! Az állát, ha mondom — üvöltött, harsogott a nézőtér, mert bokszmeccs volt ez a javából, vagy ahogyan fi­noman mondják, ökölvívó­mérkőzés. A nézőtéren min­denki a maga kedvencét biz­tatta. „A belharcot force rozta...5’ Az a cingár fiatalember, akit egy papírszelettel alig­hanem a szél sodort a néző­térre, úgy bömbölt, hogy a nyakán az erek ujjnyira kida­gadtak, mint egy modern éne­kesnőé, pedig talán jegye se volt. Egy zömök, törött fülű. szakkifejezésekkel kápráztatta környezetét. „Nem megy bel- harcba ez a piszok. — kifogá­solta a kisebbik küzdő maga­tartását — pedig a stílusa pont olyan, mint a Kovalcsik kettőé, aki ha tehette, mindig a bel­harcot forcérozta.” Egy kövér szemüveges ott hátul: „Nem mozognak ezek a mai fiatalok, úgy mászkálnak a ringben, mint a tetű. Kihajolni, hé,, ki­hajolni!” — tanácsolta, de már nem volt szükség az elhajlásra, mert valaki egy hosszú asztal mellett megütötte á fazékhan­gú pléhtányért, mire a két versenyző lezuhant a két szem­ben levő sarokba tolt hokedli­ra. Ebben a minutumban mind­egyik szájából kivettek vala­mi rózsaszínűt. — Apuka — szólalt meg a gyerek némi elégtétellel — ezek kiverték egymás fogait­— A nyavalyát — okított apuka — az a fogsorvédőjük. Kivették, mondom, és egy sörösüvegnyi vízzel leöblítet­ték. Aztán vizet töltöttek a versenyzők szájába, amit a két fiú némi gurguíázás után olyan művészettel fújt a vödörbe, hogy a spriccelő permeteg mö­gött szivárvány színesedett, az örök béke jelképe... Mind­egyik mögött állt valaki, aki a fülébe sugdosott, de a fiúk csak lihegtek, kapkodták a tö­rülközőkkel lebegtetett leve­gőt, legyintettek, köhintettek egyet-egyet mélyről, a tüdő legmélyebb sarkából. Ismét reccsent a hang, a két versenyző felugrott. — Ehe! — eszmélt fel Pé­terke — ezek megint kezdik. Hiába békítette őket az a két bácsi? — Péter! Ez a második me­net. — Mint a ligeti hintán? Nem kell megint fizetni? — Igen, mint a hintán, fizet­ni pedig nem kell. — Hát így jó játék. •. — Igen, de hallgass. Üsd. Most üsd! — üvöltözött már apuka is és Péter boldogan fellélegzett. Most már felsza­badultan sivított ő is, mint a legvérmesebb sziu-indián egy May-regény kellős közepén: kiütniii!!! Földön az ellenfél Valaki hatalmasat sózott apuka kalapjára, a gyerek megriadt: — Itt, a nézőtéren is kezdik? — szeppent meg, miközben ap­ja a fülére huppant kalapot feszegette fölfelé. — Ne men­jünk inkább?... — Maradj, te őrült kölyök, most kezdődik a java. Üsd Csimpi, most, most-.. jól van, te drága, te derék fiú — köny- nyebbült meg apuka, amikor Csimpi ellenfele elterült a föl­dön és rászámolták a kilencet. Apuka a sportolás gyönyö­rűségében elfelejtette legszeb­ben kidolgozott nevelési el­veit. Elfelejtette, hogy fiacs­káját hófehér nyloningben sze­rette volna látni, szája előtt fuvolával, .miközben a hallga­tóság tapsviharától a gyerek arca kipirult és kecsesen haj­longva köszöni meg a művész­nek kijáró tapsorkánt. Mindezt elfelejtette és élete legboldo­gabb pillanata volt, amikor Péterkéje megszólalt: — Ezt én is megtanulom. A Gyuszi ugyanis annyiszor meg­vert. Éppen ideje, hogy egy­szer visszaverjek rajta min­dent. .. Kussinszky Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom