Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-15 / 39. szám
Nógrád vendégei lesznek Ismét nyílik Sokan emlékszünk még azokra a forró napokra, amikor a salgótarjáni József Attila művelődési központ színháztermében a Nyílik a rózsa, televíziós vetélkedő döntőjének résztvevői készültek fel az utolsó erőpróbára. Néhány ismeretlenből felbukkant név éppen a salgótarjáni tévéközvetítés alapján vált országos, és még azon túl is szárnyaló hírűvé. Győry Márta, Szántay Ildikó, Horváth István neve vonzotta a közönséget, a belépőjegyekért a nagy premierekhez hasonlóan közelharc folyt. Most, Szántay, Győry, Horváth ismét Nógrád megye vendége lesz. A közönség kívánságára február 26-án, magyaros vacsoraest keretében lépnek fel a salgótarjáni Ka- rancs Szálló éttermében, az Állami Biztosító megyei igazgatósága, a Karancs és a NÓGRÁD Szerkesztősége szervezésében. Igaz ugyan, hogy az érdeklődök nagyobb részének ezúttal is nélkülözniük kell a találkozást az ifjú művészekkel, hiszen a. néhány száz vacsorajegyet már a vendégszereplés puszta hírére lefoglalták. Az Állami Biztosító egymaga száz helyet foglalt le a biztosítási és önsegélyező csoportok tagjainak. Éppen a nagy érdeklődés miatt beszélgettünk a beígérkezett vendégekkel, s kértük meg őket, számoljanak be a salgótarjáni döntő óta eltelt idő élményeiről. Most Szántay Ildikót és Hováth Istvánt idézzük. — Hogyan emlékszik visz- sza a Salgótarjánban eltöltött napokra? — kérdeztem Szántay Ildikót. — Gondolhatják, hogy Nógrád megye székhelye egész életünkben kellemes emlékeinkkel forrott össze. Nagyon izgalmas napokat töltöttünk Salgótarjánban. Minden idegszá- lunkkal a döntőre összpontosítottunk. Éppen ezért talán furcsállni is fogják, alig-alig ismertünk meg valamit a szépülő és épülő városból. Azért is örülök annyira a Karancs, az Állami Biztosító és a NÖGRÁD Szerkesztősége meghívásának: talán most sikerül a szép Salgótarjánt közelebbről megismerni. Egyébként bárki kérdezi, ma sem tudok mást mondani, mint hogy Salgótarján nagyon kedves város. — Mi történt a döntő után? — Egy hónapig a budapesti Vígszínház-étteremben énekeltem esténként, utána a Nyílik a rózsa brigáddal jártam az országot, Nagy propagandista a Televízió: mindenütt felismertek, nagy szeretettel fogadtak bennünket. Májusban egy hetet töltöttem Csehszlovákiában és az idén ugyancsak eltöltöttém már ott egy hetet. Akkor is, most is nagy sikerem volt. — A Televízió egyengette-e továbbra is útjukat? — No, ezt nagyon nehéz lenne mind felsorolni. Azóta talán mindig utazom. Jól esik a népszerűség, a találkozás a magyar nóta barátaival. A leghosszabb utam azonban a Szovjetunióba, Szibériába vezetett. Több mint tízezer kilométert tettem meg repülőgépen, szinte egyfolytában. — Hol, és kivel léptél fel? — Jákó Verával és Molnár Imrével utaztam együtt. Teljes hónapot töltöttünk a fagyos, téli vidéken. Felléptem Novoszibirszkben, Habarovszkban, Irkutszkban, Alma-Atá- ban, meg még ki tudja hány helyen. — Hogy fogadtak a szovjet nézők benneteket? — Telt ház és tomboló siker, akár csak idehaza. Megszerettek bennünket. Annyit tapsoltak, hogy nem akartak leengedni a pódiumról... — Van-e állandó helyed? — Sokat köszönhetünk a tévének. Tavaly például ne kém személy szerint hat té véfellépésem volt. Emlékezetes ||| két fellépésem volt a Zene akadémián is, ahol Németi. Marikával, Boros Jolánnal. Solti Károllyal, Puskás Sán- HM dórral szüreti nótákat énekel- ■HKi'ij tünk. — Tanulmányai? — Az Országos Szórakoztató' Zenei Központ stúdiójába járok, Sík Olgához. — Beszélik, hogy férjhez ment. — Ö, már hót éve. Férjem termelési osztályvezető egy műanyag ktsz-nél. — Gyerek? — Még nincs. De talán ez az olvasókat már nem is érdekli ... Horváth István cigánydalaival lopta be magát a tévénézők szívébe. Talán neki alakult ki a legnagyobb rajongótábora. Hívták az ország minden részébe, azután külföldre is. — Merre jártál Salgótarján óta? — Nincs. Pendlizünk. Er alkalmasabb arra, hogy minél többen megismerjenek bennünket. Ez sem mellékes szempont. A népszerűség a mi hivatásunk sava-borsa. — Tanulsz-e? — Egy énekesnek állandóan tanulnia kell. Posszert Emília a tanárnőm, akinek tanítványai közül már igen solcan szerepeltek külföldön is. Így például Simándy József, az operaénekes is nála tanult... — Mit üzensz a tabániaknak? — A viszontlátásra február 20-án! Élő tanuk a negyedszázadról Valóság lefifi az ígéret Lakos György A HATVANHÉT esztendős nógrádi Kazinczy Jánost Rútságon, a munkásőrség szobájában találtam meg. Munkásőri egyenruhában, karszalaggal látta el a szolgálatot. Egy darabig várakoznom is kellett, hiszen gyakorlatot hajtottak végre a munkásőrök, amelyben Kazinczy Jánosnak is volt feladata. — Én boldog vagyok. Nincs okom panaszkodásra, sőt. Pedig éveken keresztül hányszor a fejemhez vágták Nógrád községben, hogy ez az ígért jólét? Éveken át arról beszéltünk, hogy azé lesz a föld, aki megműveli, aztán arról, hogy lassan eltűnnek majd a falu és város közötti különbségek, az iskolák, az egyetemek megnyílnak a dolgozó parasztok gyermekei előtt és Így tovább. Egy darabig mindenre várni kellett. De voltak türelmetlen emberek Is — emlékezik visz- sza. Megcsörrent a telefon, kis szünet állt be a beszélgetésünkbe. Addig elolvastam egy feljegyzést, umi Kazinczy János életútját adja vissza^ röviden. 1923-ban részt vesz a munkásmozgalomban. Szobafestő és mázoló a vasútnál. Röpcédulákat terjeszt a nyilaskormány ellen, társaival nyilas gyűléseket zavar meg. A felszabadulás Nógrád községben éri. Most nyugdíjas. 1901-ben Kiváló dolgozó kitüntetést kap. 1959-ben megkapja a Tanácsköztársasági emlékérem kitüntetést — kerül a jegyzetfüzetembe. — A Horthy-rendszerben a vasútnál dolgoztam Vácott. Szobafestő és mázoló voltam. A vasút felmentett a katonaság alól, így maradtunk itthon. A front helyett a hadiüzemet „szolgáltuk”. Vácról hazajártunk. Egyszer az mondja a jegyző, nem érdekes a hadiüzem, mindenkinek be kell vonulni. Ezt a parancsot nem teljesítettük. Az utolsó munkanap, ha jól epilékszem december hatodika volt. Verőce felől még lőttek a németek, Diósjenőn pedig már bent voltak a szovjetek. Ez az út sem volt sima. Nyilas maradványokkal találkoztunk, akik futóárkot ásni hajtottak bennünket. Azt mondtuk, hogy vasútépítő munkára vagyunk kivezényelve. Bujkáltunk mi téglagyári meleg kemencében, az erdők rengetegében, mire hazatértünk a községbe. Kazinczy János és a nógrádiak már nem vártak sokáig. Ide is megérkeztek a felszabadító szovjet katonák. Erre hogyan emlékezik az idős harcos? Évek óta vajúdott már Hátságon a klubok létrehozásának gondolata. A művelődési központ és a könyvtár kooperációjának eredményeként valóság lett a tervből: decembertől három klub működik Rétsó gon. Igaz, nem mammut- klubok, ilyenekre azonban sem szükség, sem lehetőség nincsen. A művelődési központ egyetlen, ilyen célra rendelkezésre bocsátható helyisége húsz látogató befogadására képes. öiletgyárosok Rélgá«i újdonságok Teljes gőzzel frissítenek Nehéz még árnyalatnyi különbségeket is vonni a három klub között, hiszen a kezdet kezdetén valósággal ötletgyárosok a tagok, minden ösz- szejövetel újat, frisset hoz. Ha mégis rangsorolásra vállalkozunk, először az ifjúsági Verjük nagydobra! klubot kell említenünk — az értelmiségi és a nyugdíjas klub előtt. Az értelmiségi klub alapításakor eleve azzal az igénnyel léptek fel a klubtagok, hogy programjukat saját előadókkal kívánják megrendezni. S ha már vállalkoztak a teljes önállóságra, bele is adtak apaitanyait. íme néhány téma, csak címszavakkal: mezőgazdasági könyvhónap; magyar szemmel Pozsonyban, Bécsben, Velencében; tudományos divatok — divatos tudományok; az állatlélektan rejtelmei. Feloldva a tudományos komolyságot, farsangi „bulit” is programba iktattak — a belépődíj egy- egy magánprodukció. Diákok és túlnyomó részben szakmunkásfiatalok a klub alapító tagjai. Programjuk is az összetételt tükrözi: egészségügyi felvilágosító előadás — szexuális témáról, jogi előadás —, a fiatalkorúak bűnözéséről, havonta egy táncos rendezvény, amelyhez a tisztiklub „kölcsönözte” zenekarát. Programjuk bőséges ugyan, de nem annyira zsúfolt, hogy ne lenne lehetőség spontán vitákra, szabadon választott szórakozásra. Az értelmiségi klub indulását nagy örömmel fogadták, s a tagok máris újításra gondolnak. Nemrégiben egyik klubtag ellátogatott a művelődési központba, s elmondta, hogy az életképes kezdeményezés nincs eléggé „nagydobra verve”, márpedig, ha fejlesztésre gondolnak, nagyobb hangot kell adni a klubprogramnak, hogy kedvet kapjanak tőle a járás más helyein is. Előbbiéknél nem kisebb látogatottságnak örvend a nyugdíjas klub sem. öregség — nem vénség, íme egy speciális téma, annak bizonyítására, hogy a nyugdíjas klub programját is a tagok érdeklődési körére szabták. Három a magyar igazság, egy a ráadás. Nos, készül már a ráadás is, a napokban hívják életre az amatőrfilm-klu- bot. Eszközigényességénél, „szakosítottságánál” fogva, az előbbieknél kevesebb, mintegy tíz klubtagra számítanak. A felszerelés egyik részét alkalmanként a klubtagok bocsátják majd rendelkezésre, másik részét a művelődési központ biztosítja. Érdeklődésben nincs hiány, néhány szervezési feladat megoldása után munkához láthatnak az amatőr-filmesek is. Bővülő repertoár A művelődési központ néptánccsoportja nem hat már az újdonság 'erejével. Újdonság viszont az, hogy a néptáncon kívül modem, bemutató jellegű táncokat vesznek fel repertoárjukba, s ezekkel járják végig a járásban gombamódra szaporodó if júsági klubokat. Érdemes kilépni a járási székhelyről a járás községeibe is, mert ott sem maradt minden a régiben. Március elejétől gyakorlati továbbképzésre hívják össze az ifjúsági klubvezetőket. Mintafoglalkozásokon vesznek majd részt, hogy új módszerekkel, friss ötletekkel színesebbé tegyék a klubprogramot. A néptáncvezetők továbbképzése máris megkezdődött, s ennek már nagyon ideje volt. A községi néptánccsoportok műsora ugyanis évről évre csaknem „egy az egyben” ismétlődött, közönségüket vajmi kevés változatossággal lepték meg. A képzés elsősorban a repertoár bővítését célozza. A 15 tagú rétsági irodalmi színpad lírai összeállítást tanul Lenin és Krupszkaja levelezéséből, a járási községekben a Lenin-centenáriumra Lenin alakja a szépirodalomban címmel vetélkedőkre készülnek, Rétságon komplex népi együttes — zenekar, tánccsoport, próza — alakításának tervei formálódnak... S a kép még mindig nem teljes, nem esett szó mindenről. A klubalakítások — valamennyi szervezésének gondolatát az MSZMP járási bizottsága is támogatta —, a frissítések azonban mindenképpen arról tanúskodnak, hogy a rétsági járás művelődési központja új, pezsgő életet varázsol az épület falai közé. Szondi Márta — Szerencsénk volt mindjárt az első percekben. Nógrád községben számosán beszélik a szlovák nyelvet, így nagyon könnyű volt megértetni magunkat a szovjetekkel. Mi valóban testvérekként fogadtuk őket, a katonák pedig a barátot látták bennünk. Nem volt sok időnk a barátkozásra, mindjárt munkához is láttunk. Jelentkeztünk néhányan a szovjet vasúti parancsnokságon. Az volt az elvtórsak első kérése, hogy az állomáson levő három, lőszerrel megrakott vagont toljuk ki a nyílt vágányra, mert egy esetleges bombatámadás során rettenetes kárt okozhat az emberekben, a faluban egyaránt... Aztán később, amikor a párt szervezéséhez láttunk, megérkeztek az első falujárók is. Együtt szerveztük a pártot, együtt javítottuk az ekéket, hogy szántani tudjanak a parasztemberek. — KELLEMETLEN emlékek is vannak. Már párttitkár voltam, amikor sor került a földosztásra. Megalakult a földosztó bizottság. Koma-sógor alapon történt sok minden. Különösen a házhelyek körül alakult ki nagy vita. Ügy emlékszem, harmincöt jogos panaszt kellett később orvosolni. Alig múltak a hónapok, amikor Kazinczy Jánost, a rétsági járásból elsőként, iskolára szólította a párt. Elvégezte, s így került a rétsági párt- bizottság élére. Hajnalokig tartó vita a képviselő testületek tagjaival. Aztán a választás. A kisgazda párt még 57 százalékot kapott. Később az iskolák államosítása, majd a termelőszövetkezet szervezése. — Mi magunk a faluban nem igen boldogultunk. A parasztemberek nem hallgattak ránk. De jöttek a tarjá- ni bányászok, az ő munkájuk eredményes volt. Ezt a gondolatot megragadva, a máról folytatódott a beszélgetés. Arról, hogyan^ indult a közös gazdaság, s hol fart ma a nógrádi Béke Termelőszövetkezet. — Először 1952-ben termelőszövetkezeti csoport alakult a községben úgy harminchárom taggal. Ezek az emberek vállalták magukra az első lépéseket. 1960 elején pedig megalakult a mai Béke Termelőszövetkezet, mintegy 2500 kataszteri holdon. A fejlődés aztán itt mérhető csak le igazán. A közös gazdaságban dolgozó 365 tag megtalálta számításait, s ilyenkor jut eszembe, hogy hányszor és hányszor a fejemhez vágták, hol is az az ígért jólét? )Ma már bizony elszégyellnék magukat azok az emberek, akik e szavakat mondták. Valóság lett az ígéret. A tagoknál a készpénzfizetési rendszert alkalmazzák. A tavalyi eredmények után napi 10 órás műszakra már 90 forint körül mozgott a fizetség. Az egy tagra jutó évi jövedelem is körülbelül 25—30 ezer forint körül van. A termelő- szövetkezet tiszta vagyona pedig eléri a 23 millió forintot. Kell-e ennél több? Aztán évről évre gazdagodik is a közös. Ügy hallottam, hogy most vettek megint hét traktort, öt billenős teherautót a régiek mellé. Ki tudná már megszámolni, mennyi gép segíti a parasztember munkáját csak a mi községünkben. Növeli a jövedelmet a melléküzemág is. Ügy tudom, hogy a laboratóriumi bútorok exportra készülnek. Hírneves a termelő- szövetkezet építőbrigádja is... ÉS MÉG VALAMIT. Ahogyan növekedett a termelőszövetkezeti tagok jövedelme, úgy változott meg az emberek élete is. Szinte városias a község kulturális élete. Nőtt az igény a szórakozás, az öltözködés iránt. Valahogy bevált az az ígéretünk is, hogy lassan eltűnik a falu és város közötti különbség. Summázva: mégsem dolgoztunk hiába. Somogyvári László A vállalást teljesítették Két szocialista brigái helytállása A Tolmácsi Gépjavító Állomáson nemrégiben értékelték a szocialista brigádok 1969. évben végzett munkáját, a hármas jelszó egységes teljesítését. A felajánlások megvalósításának gondos elemzése után olyan döntés született, hogy a Lenin- és a Gagarin- brigád méltó a Szocialista cím viselésére. Megérdemlik a kitüntetést azért, mert a Lenin-brigád anyagmentes termelését 132,3 százalékra teljesítette. Jól alakult a szűkített önköltség, az árbevétel, és az üzemi eredmény is. A közösség érdekében személyenként hét társadalmi munkaórát teljesítettek. Példát mutattak a munkafegyelem területén, és pártok- tatásom, szakszervezeti politikai iskolán, az állomáson rendezett szaktanfolyamon gazdagították politikai, szakmai műveltségüket. A Gagarin-brigád is megérdemelten jutott az elismerést jelentő kitüntető címhez, ök . az anyagmentes termelési értéküket 172,8 százalékra teljesítették. Kedvezően teljesítették a szűkített önköltségtervüket, az árbevételt és üzemi eredményt. Figyelemre méltó, hogy az általuk gyártott áruk minősége ellen a pc megrendelők nem emeltek kifogást. Két fiatalnak szakmunkássá képzését is vállalták, akik csakugyan jó szakmunkások lettek az Idősebbek folyamatos Segítése révén. Az állomáson régi gond, hogy a dolgozóknak a munka befejeztével nem volt megfelelő fürdési lehetősége. A probléma megszüntetésére a vállalat vezetése megfelelő anyagiakat biztosított. A szociális létesítmény mielőbbi átépítéséhez és rendeltetésszerű átadásához ügy járult hozzá a brigád, hogy a válaszfalak beépítésénél, festésénél 53 óra társadalmi munkát végzett. Szabadnapjaikon közös kirándulást szerveztek Budapestre, Pécsre, Királyházára, ahol sportrendezvényeket, színházakat látogattak. Gyakran az érdekesebb tévéműsorokat közösen nézték meg és megvitatták tartalmát. Szakmai tudásukat üzemi tanfolyamon, technikumban fejlesztik. Rendszeresen lá- togatják'a párt- és a szakszervezeti politikai oktatásokat. A szocialista módon dolgozni, tanulni, élni jelszó teljesítését, az adott szó valóra váltását hűen tükrözi folyamatosan vezetett brigádnaplójuk. Gyártják a prototípust Tizenkét országban biztosítottak védettséget annak a találmánynak. amelynek prototípusát a Nógrád megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat pásztói telepén gyártják. A találmány nem más, mint egy málnabetakarító gép, amelynek kísérleti példányával már 60—65 százalékos hatásfokr sikerült elérni. Most még 10- 15 százalékkal javítani szerel nék a hatásfokot, és a tiszti tást is jobban meg akarjá oldani. Az új gyártmány érdé kpben a közel jövőben mint egy nyolcezer forintos fejlesz tést hajtanak végre Pásztón. NÓGRÁD — 1970. február 15., vasárnap J
