Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

A hor igénye: a folyamatos művelődés A felnőttoktatás problémáiról Az utóbbi évek tapasztala­tai summázataként az e prob­lémakörrel foglalkozó orszá­gos konferencia előadója mu­tatott rá arra a tendenciára, hogy csökken a dolgozók is­koláinak látogatottsága, vi­szont a magántanulással járó nagy nehézségek ellenére nő az-igény a magánvizsga iránt. Az iskolai felnőttoktatás iránt fokozatosan csökkenő érdeklődés nagy gondunk, hi­szen éppen ellentétes irányú a tudományos-technlkai fej­lődéssel járó társadalmi igé­nyekkel. Nem Nógrád megye egészére vonatkozó adat ugyan, de hihetőleg jellemzi egész megyénk helyzetét, hogy a Salgótarján két nagyüzemé­ben dolgozóknak hozzávetőle­gesen egyharmada nem ren­delkezik nyolcosztályos álta­lános iskolai végzettséggel, hogy, a dolgozók iskolájába való csökkenő jelentkezés is tetéződik az állandó kimara­dásokkal. Hozzáértők ennek a folya­matnak okát elsősorban ab­ban látják, hogy az üzemek nem ösztönzik a továbbtanuló­kat megfelelő erkölcsi és anyagi elismeréssel, s hogy az ösztönzés sokkal inkább vo­natkozik a középkáderekre, mint a fizikai dolgozókra. Az iskolarendszerű továbbtanu­lást gátló jelentős tényezők még szociális okok (család, gyermek, anyagi okok. lakás stb.), bejárással járó idővesz­teség. A fenti problémák legalább részleges kiküszöbölésének szándéka szülte meg 1963-ban a nem az iskolai formák, módszerek szerinti osztályozó­vizsga-előkészítő tanfolyam gondolatát. A törekvés azonban tovább­ra is az, hogy a dolgozók is­kolájának szervezeti keretei között lépjenek egyre többen műveltségük emelésének mind magasabb szintjére. Az említett rossz helyzet­kép mellett Salgótarján biz­tató kísérleteket is mutat. Említsük itt meg pl. az Üveg­gyár és a városi tanács kö­zött, létesült szocialista szer­ződést, melynek értelmében az utóbbi elősegíti az általános iskolát végzett, vagy onnan kimaradó fiataloknak ebbe az üzembe irányítását. Ennek el- lennében az üzem garantálja, hogy a fiatalokat továbbta­nulásra serkenti, és biztosít­ja számukra az ehhez szük­séges munkaidő, bér stb. fel­tételeket. Sajnos, ilyenfajta szer­ződés nem jött létre a töb­bi üzemmel, illetve az Üveg­gyár esetében is meglehető­sen kezdeti szakaszban van. Az ismeretek iskolai szer­vezeti keretek között való el­sajátítása alapkövetelmény, melyen túl a népművelés mű­veltségemelést szolgáló szám­talan intézményes formája, a felnőttoktatás, ideológiai kép­zés, szakoktatás, ismeretter­jesztés felmérhetetlen formai és módszerbeli variánsa ke­rül felhasználásra. Néhányat a legismertebbek közül. A szabadegyetem előre megadott témái közül a hall­gatók választják ki az érdek­lődésüknek megfelelő, ismert szakemberek által tartott elő­adásokat. Míg a szabadegye­tem résztvevői általában kö­zépiskolát végzettekből tevőd­nek össze, addig a munkás- akadémiák elsősorban a mun­kások műveltségének emelé­sét szolgáló üzemi, tsz-kezde- ményezések. A munkásakadé­miák már 1954-ben léteztek, de egyoldalú termelesközpontú tematikai szemléletük csak az 1962-es első konferencia után differenciálódott. Ekkor lett valóban a dolgozók ismereteit széles körűen bővítő művelő­dési formává, amely az üze­mi közösség műveltségi hely­zetéből adódó általános és szakmai problémákat igyek­szik megoldani. S ide kell sorolnunk az is­meretszerzésnek egyéb, a ki­sebb települések művelődési házaiban honos hermáit, a TIT-előadásokat, szakköröket, valamint a mai életforma szerint lassan hü családtaggá váló tömegkommunikációs eszközöket. Bányászok egészségügyi programja Nagy figyelmet fordítanak az egészségügyi felvilágosításra a Nógrádi Szénbányák Vöröske­reszt szervezeténél. Az idei esztendőre e témakörből ön­álló programtervet is készítet­tek. Eszerint az idén 33 egész­ségügyi előadást szerveznek a bányászoknak — Nagybátony- ban és Mizserfán ankét formá­jában bonyolítják le az elő­adást. Szó lesz többi között a szív- és érrendszeri megbetege­désekről, a rheuma betegség­ről, az alkohol káros hatásá­ról. Májusban, az egészségügyi hónap keretén belül 16 helyi alapszervezetnél rövid egész­ségügyi előadásra kerül sor — a környezeti és személyi hy- giénéről, a fertőző betegségek­ről, a szabad idő helyes felhasz­nálásáról. A térítésmentes vér­vétel szervezése alkalmával pedig 13 helyi szervezetnél tar­tanak előadást — a véradási program alapján. 16 helyi szervezetnél elsőse­gélynyújtási, az egészségügyi állomások tagjai részére pe­dig „Egészséges élet” címmel tanfolyamot rendeznek. Nem máradhát ki a program­ból a vöröskeresztes aktívák továbbképzése sem. A helyi szervezetek titkárai háromna­pos továbbképzésen vesznek részt, ahol a reszortfeladatok színvonalas végzéséről lesz szó, s — a vezetés szakmai szintjének növelése céljából — az előadásokat egészségügyi szakelőadóki tartják. Sor ke­rül az egészségügyi állomások tagjai és a véradófelelősök to­vábbképzésére is. A műveltség fejlesztésével kapcsolatos problémáink tehát rendkívül összetettek. Ma egy­re több a munkások és a pa­rasztság rendelkezésére álló szabad idő és művelődési le­hetőség, ugyanakkor — a té­nyek makacs dolgok — csök­ken a műveltség fejlesztésé' célzó igény. Egyfelől a mun­kásság és a parasztság má' negyed százada a hatalorr birtokosa, ugyanakkor ezek­nek az osztályoknak mind össze 16 százaléka rendelkezi,! általános iskolai, 2,5 százalé­ka középiskolai és 0,45 száza­léka egyetemi végzettséggel Ezeknek a számoknak a tük­rében válik nyilvánvalóvá, hogy nem szólam, sem a fizi­kai dolgozók gyermekeivel ki­emelten foglalkozó társadalmi mozgalom, sem pedig a fel­nőttoktatás sajátos szervezeti formáinak és metodikájának megteremtésére irányuló igény. (V. K. M) Tv m előzetes Fórum (péntek. 20 20) a té­ma a közlekedés. A közked­velt forma ezúttal is lehető­séget kínál a nézők számára: kérdezzük a Fővár t' Ta­nács és a közlekedésrendészet illetékeseitől. A Merkur eb­ben az évben 30 000 gépkocsit ad át az igénylőknek. És ez a tény egyfelől örömteli, másfelől pedig szomorú ak­tualitást ad a műsornak. A gépkocsiállomány növekedé­se mellett nő a baleseti sta­tisztika sérülés-halál görbé­je is. Miként már megszok­tuk, a nézők kérdései irá­nyítják az adást, de bizony­nyal szó lesz a felelőtlen ve- vetőkről, a cserbenhagyóforól. és a részeg állapotban veze­tőkről is, mint a közlekedés kannibáljairól! A szakembe­rek. a sokszor emlegetett il­letékesek választ tudnak adni a kérdésekre. meg tudják mondani, hogy mi a helyes, ám helyettünk nem közleked­hetnek. . És a baleseti görbe riasztó képet mutat. Jelenet a „Komisznak lenni életveszélyes” című tv-játékból A teievízió 1910. február 17-i (keddi) adásához Othello Gyulaházán (szom­bat, 16.05) tv-játék. A nézők kedvére — jelzi a Televízió az újra műsorra tűzött ko­médiát, amelyet Zsurzs Éva rendezett Gádor Béla kásre- giényébőtL, és amit immár iLem először újít fel a Tv. Aligha Kép az „Elveszett Illúziók” cí­mű tv-filmből Az 1970. febru­ár 19-i (csütörtöki) adáshoz kétséges, hogy isimét jól fo­gunk szórakozni a kitűnő já­tékon, amit Dómján Edit, Tö- rőcsiik Mari és Básti Lajos produkálnak. Hiszen a ját­szott szerep, az othellói sze­reposztás az életbe is követi játszóit, el nem válaszhatóan. Az ironikus töltésű játék az életben játszókat gúnyolja, azoIcait, aki k a valóságban is szerepet alakítanak. Delta (vasárnap, 17.55) Kudilik Júlia, a Delta kalauza ezúttal a mezőgazdaság gépesítésének új eszközeivel ismertet meg: például a robobtraktorral, az­zal a géppel, amivel szerte a világon kísérleteznek. A vég­ső cél az, hogy a gép emberi beavatkozás nélkül legyen ké­pes a bonyolult munkafelaida- tob elvégzésére, s az ember csak a programozásnál vál­lalja mellőzhetetlen, ára jóval kevésbe megerőltető felada­tát. A kísérlettek biztatóak. Az önitözögépek és a mezőgazda­sága termékek raktározása új módijai mellett hírt kapunk a házi nyúltenyészités nagy­üzemi változatáról, pminek eredményeként igen rövid idő alatt van mód nagy húshoza­mú állaitok tenyésztésére. Vé­gül ismét egy magyar talál­mányra irányítja a figyelmet a Delta: a korhadt fatönkön és más hulladékon — így például akár a kukoricacsut­kán — termelhető, illetőleg termeszthető gombára, ami — elterjesztése esetén — igen jelentős mértékben, járulna hozzá a vi’ág fehérjeszükség- lete fedezéséhez. Spressarti fogadó, (vasárnap, 20.20) a magyarul beszélő nyugatnémet film vetítése. Éppen tíz éve mutatták be hazánkban Kurt Hoffmann filmjét, ami Hauff meséjére alapozódik. Ám természetesen minden modern körnezetbe ültetve: a férfiruhába öltö­zött grófkisasszony és a rab­lókapitányinak álcázott gróf kalandjai romantikus ízűek is kicsit és a mával is beol­tottak: a , szellemek nem kép­zelhetők el angol WC, és a múlt századi kosztümbe bújt figurák sűrített levegővel működő útdöngölők nélkül. A humorral átitatott film egy évtized múltán is sikerre szá­míthat. kivált, ha számítás­ba vesszük a bájos Liselotte Pulvert, aki az egyik fősze­repet alakítja. I HARMAT ENDRE i4 K/aszpuiyin-peftéhj ti. Ettől kezdve a Gorohovája utca 64 számú ház 20-as lakásába tömegével hordta a pos­ta a „napjaid meg vannak számlálva” kez­detű névtelen leveleket, és ismeretlen tele­fonálók fenyegették halállal a pokrovszkojeit. A Raszputyin-legenda szerves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cser­ben előérzete; hogy megjósolta közelgő meg­semmisülését. De, mint a muzsik egész mí­toszában, ebben is viszonylag könnyen kimu­tatható a racionális mag: a szibériai ekkor már úszott az életveszélyes fenyegetések ár­ján. Leánya, Marija, könyvében elmondja, hogy ebben az időben apja sokszor felsóhaj­tott: — Fekete felhő lebeg a házunk felett. Ér­zem, hogy ezek az utolsó napjaim. Jóslat és logika Mikor utoljára találkozott a cárral, így bú- ! csúzott: j — Most nem én áldalak meg téged. Most | neked kell megáldanod engem. Titkára, Szimanoyics szerint akkor, Carsz- I kője Szelőből hazatérve írta Miklósnak a hí- I rés levelet: i „Szentpétervárott. írom és hagyom hátra I ezeket a sorokat. Érzem, hogy életem janu- ■ ár 1. előtt véget ér. Azt akarom, hogy Atyus- i Ica, Anyuska, a Gyerekek (mármint a cári ! gyerekek), és az Orosz Föld megtudja és j megértse, amit meg leéli tudnia és meg kell I értenie. Ha közrendű gyilkosok ölnek meg, különö­sen, ha testvéreim, az orosz parasztok teszik ezt velem, neked, Oroszhon Cárjának, nincs mitől tartanod. A trónodon maradsz és nyu­godt lehetsz — ivadékaid még évszázadokon át uralkodnak. De ha bojárok, nemesek öl­nek meg, ha ők ontják ki a véremet, ha vé­rem az ő kezüket szennyezi be, huszonöt éven át nem mossák le magukról ezt a vért. El fogják hagyni Oroszországot. Gyűlölik és megölik egymást, és huszonöt esztendőn be­lül nem lesz nemesség Oroszországban. Orosz Földek Cárja, ha hallod a harang­szót, amely tudtodra adja, hogy Grigorijt megölték, tudnod kell: Ha a te rokonaid okozták a halálomat, ak­kor két esztendő múlva senki sem lesz élet­ben a családodból — végez velük az orosz nép. Engem megölnek. Én már nem vagyok az élők között. Imádkozz, légy erős és gondolj a családodra. Grigorij.” Kétségtelenül van valami hátborzongató eb­ben a levélben. De — legalább annyi — lo­gika is. • • Önvédelem Raszputyin tudta, hoev meg akarlák ölni. és nem volt nehéz megjövendölnie, hogy „a trónig kapaszkodott koszos muzsik” meg­gyilkolását az arisztokrácia boszorkánykony­hájában főzik ki Magától értetődőnek tűnt, hogy a merénylők legalábbis megpróbálják bevonni akciójukba a cári család valamelyik tagját, hiszen az akkori körülmények között ennek alaposan meg kellett nehezítenie a tet­tesek megbüntetését. Pontosan ez történt. Azonkívül a sztarec tisztában volt azzal, hogy minden arisztokraták közül éppen a legelőkelőbbek, az uralkodóház tagjai gyűlö­lik a legjobban a palotákban feszítő parasz­tot, különösen Nyikoláj Nyikolájevies főpa­rancsnok leváltása óta. Egyetlen embertől várhatott hathatós se­gítséget a Romanov-atyafiakkal szemben: ma­gától a cártól, akiről tudta, hogy gyáva és babonás. Űjra az történt, aminek a sztareccel kapcsolatban annyiszor lehettünk tanúi. Ha ezt a levelet kibontjuk misztikus burkából, rádöbbenünk, hogy megírását rendkívül pró­zai szándék ihlette: egy Miklóshoz intézett ilyen prófécia a sztarec helyzetében a lehe­tő legjobb önvédelem volt. Más kérdés, hogy akkor már ez sem hasz­nált. A kocka elvettetett Gyilkosság a palotában Az arisztokrácia elhatározta: végez a cári trón mögött álló paraszttal. Oroszország egyik leggazdagabb embere, Féliksz Juszupov her­ceg állt az összeesküvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlovics nagyherceg, az uralkodócsalád tagja. Juszupov a szta­rec bizalmába férkőzött és egy éjjel — azzal az ürüggyel, hogy felesége Irina nagyherceg­nő meg akarja ismerni — palotájába csalta a muzsikot. Maga ment érte a Gorohovajára. A címe­res, nagy. fekete kocsi megállt a Mojkán, a 94-es számú épület, a Juszupov-palota ud­varán. Raszputyin levetette a bundáját ás szem­ügyre vette a szobát. Azonnal megállt a po­hárszék mellett. Látszott rajta, hogy gyer­meteg örömét leli az értékes bútordarab bel­ső labirintusában. Nyitogatta a kis ajtókat, nézegette a rekeszeket. Eddig minden simán ment. Az első bo­nyodalom most következett. Juszupov rémü­letére a muzsik visszautasította mind a teát, mind a bort. „Csak nem gyanakszik?” — kérdezte magától a palota ura Görcsösen is­mételgette magában, hogy Raszputyinnak nem szabad élve hazajutnia, de ebben a pillanat­ban csak egyetlen dologban volt biztos. Ab­ban, hogy fél. „Ezek túl édesek..." . Az élet agyonkéhyeztetett 'kedvencének ide­geit eddig- kellemesen felborzolta a készülő akció. De amikor szemben ült a szálfaterme- tű sztareccel, amikor áldozata arról beszelt, hogy mindenki belebukott aki ellene fordult, — a lányosképű hercegecske lába alól ki­csúszott a talaj. Azokra gondolt, akik meg­próbálták eltávolítani a szibériait, és tudta, hogy Raszputyin igazat mond. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy feladja a játszmát. De váratlan fordulat következett A vendég teát kért. Juszupov töltött, és egy süteményes tálat tett a sztarec elé. Előbbi félelme felengedő­ben volt, de nem múlt el teljesen: csak ez­zel magyarázható, hogy egy olyan tálat vá­lasztott, amelynek tartalmát nem mérgezték meg. Szerencséje volt. Raszputyin nem evett ebből, és ez alkalmat adott a házigazdának arra, hogy másfajta csemegével próbálkozzék. Ezúttal már mérgezettel. A vendég először erre is nemet mondott. — Nekem, drágám, ezek túl édesek. Később mégis vett egyet. Majd még egyet. A herceg sápadtan nézte a parasztot. A mé­regnek azonnal hatnia kellett volna. A szta­rec azonban nyugodtan csevegett tovább. Ju­szupov ajka kissé remegett, amikor javasol­ta, kóstolja meg a család híres krími borait. Raszputyin köszönettel visszautasította az ajánlatot. Múlt az idő. Juszupov elhatározta, hogy megpróbálja a dolgokat siettetni. Egy­szerűen töltött két pohárral. Ezúttal sem a mérgezettből. A muzsik határozatlannak lát­szott : — Hát jó — mondta végül —, lássuk. — És a bor felé nyúlt. Látható gyönyörűséggel ivott. Dicsérte az italt, és megkérdezte, sok van-e belőle. Elismeréssel nyugtázta, amikor megtudta, hogy tele van vele egy pince. — És most adjál madeirát. Egy pohár eltörik A herceg itt kétségtelenül hibát követett e~l Fél Pétervár tudta, hogy a sztarec szinte ki­zárólag madeirát iszik, abból viszont mérhe­tetlen mennyiséget. Ö pedig krími borral kezdte. De szerencsére madeira is akadt. Ju­szupov most már olyan pohárba akarta tölte­ni a bort. amelynek az aljára porrá tört cián- kristályokat szórtak. Belereszketett, ami kor vendége hangja váratlanul felcsattant. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom