Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

Aicképek közeiro' Pódium helyett patikamérleg Húsz évvel ezelőtt az Al­földről Nógrád megyébe köl­tözött eg.v fiatal gyógyszerész­nő Ide vonzotta a hegyes- völgyes, romantikus táj. a Palócföld sok-soK irodalmi és történelmi emléke. Es ami még ennél is nagyobb vonz­erőt gyakorolt, a népzene és a népművészet. — Nógrád megye mindig úgv élt bennem, mint a nép­zene. a népdalok hazája. Olvan vidék, amely megőrizte az ősi hagyományokat. Vala­mikor énekesnőnek készül­tem. Nagyon szerettem a nép­dalokat. Így amikor válasz­tani kellett, nem haboztam sokáig: összecsomagoltam a holmimat és lőttem. — Ha valaki énekesnőnek készül hogyan lesz belőle mégis oyógyszerész? — Megmondom őszintén, nem akartam stvógvszerész lenni. Nem vonzott semmi a patikamérleghez, a fehér kö­penyhez, a gyógvszertár csendjéhez, a méricskélések- hez. Pódiumról ábrándoztam, sikerről, tapsokról, sok-sok zenéről és dalokról, amelye­ket majd én adok elő. De csa­ládom ragaszkodott hozzá, hogy valami „rendes" foglal­kozást válasszak. Ügy látszik, nem bíztak eléggé az éneklés­ben. Hát így lettem gyógysze­rész. De azóta is megmaradt bennem a zene. a népdalok szeretete. Dr. Monoki Ferencné ma a Pécskő Üzletházban levő nagy gyógyszertár vezetője. Több mint negyven ember dolgozik a keze alatt. Azóta megsze­rette hivatását, sokat dolgo­zik. A férje gyakran mondo­gatja tréfásan néki: te már a patikában élsz, csak néha jársz haza. — Nem csoda, mert a pati­ka valóban éppen elég gon­dot ad. De azért jut időm a zenére, turistáskodásra. nép­dalokra is. A megszokott na­pi háztartási munkákat is ze­nére végzem. Szinte állandó­an szól a rádió, ha otthon va­gyok. — Aki ennyire szereti a népzenét, hány dalt tud? — Sohasem számoltam, de ezernél bizonyára többet. Emellett rengeteg a kottám, könyvem, amely ezzel a témá­val foglalkozik. A környék­\1 ülwldkövető műszer Baján A Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézet ba­jai obszervatóriuma 1969 nyarán szovjet gyártmányú AFU— 75 típusú félautomata műholdkövető kamerát kapott. A ka­mera jelenleg bemérési stádiumban van. Ez év tavaszán a bajai állomás Is bekapcsolódik a nemzetközi műhold-meg­figyelési rendszerbe. Hasonló teljesítményű állomások mű­ködnek a Szovjetunióban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A készülék alkalmas mesterséges holdakról precíziós fényképfelvételek készítésére is. Képünkön: Bemé­rés alatt az új készülék. Nem okultak? Még csak néhány nap telt cl azóta, hogy a hegyről lefelé haladva egy autódaru a síkos úton nem tudott elkanyarodni, sem megállni és beleszaladt a kerítésbe. Órákra sötétségbe burkolózott az új salgótarjáni lakótelep, a József-platóra ve­zető utca, mert az autó egy betonvillanyoszlopot Is kidöntött. Ügy látszik, az illetékesek nem okultak az esetből, mert a meredek úttest azóta is változatlanul havas, jeges, s talán még egyetlen esetben sem szórták fel, hogy ne csússzanak rajta a járművek. Tegnap reggel egy autóbusz fél útról kény­szerűit visszatolatni, mert a csúszós úton nem tudott föl-- kapaszkodni. Lehet, hogy néhány napon belül elolvad a hó, a jég, de addig állandóan újabb baleset, karambol fenyeget, amit olcsóbb és bölcsebb lenne megelőzni... Az utca jelenleg közlekedésre nem, de szánkózásra kivá­lóan alkalmas. A gyerekek ki is nevezték ródlipályává az út­testet amit bizonyára rájuk való tekintettel nem szórnak fel. De az Is lehet, hogy „csak” elfeledkeztek erről az utcáról... —is beli és távolabbi országok népdalait is gyűjtögetem. Az­tán összehasonlítom a magya­rokkal. Egv Időben sokat he- lyettesítgettem, sokfelé jár­tam. Ha elkerültem valahova, első dolgom volt, hogy bejár­tam a környéket és népdalok után kutattam. Ugyanilyen szenvedélyesen szeretek pél­dául főzni is­— Nem érzi kötelező teher­nek? — Nem. Kislány korom óta kísérletezem az ételekkel. Ha jól emlékszem, tízéves vol­tam. amikor az első ebédet feltálaltam. Az persze már elég régen volt, de ez a szen­vedély azóta sem csökkent bennem. Gyűjtöm például a szakácskönyveket is. Ha meg­látok valami újat a kirakat­ban, azt okvetlenül áttanul­mányozom. Amolyan állandó kísérletező vagyok. Hogyan lehet a házimunkát minél gyorsabban, minél egyszerűb­ben, de azért jól elvégezni Néha órát állítok magam elé. Ellenőrzőm az időt. mint egy feladatnál. A tét: egy óra alatt el tudom-e végezni a tennivalókat. — Az eredmény? •— Néha sikerül, néha nem. De ez semmit nem ront a kí­sérletező kedvemen. — Melyik ételt főzi legszí­vesebben? — Természetesen a kedvenc ételemet. — Mégpedig? — A pontyhalászlét. — Elmondaná a receptjét? — Nagyon szívesen. Mór csak azért is, mert eltér kissé a szokványos szakácskönyv­receptektől. Tehát veszek eg> kiló előre felvágott halat, be- sózom, ráteszem a pirospap rikát, rákarikázok három fe; hagymát, és állni hagyom egy ideig. Aztán felöntöm vízzel annyira, hogy ellepje és eg> óra hosszat lassú tűznél ro- tyogtatom. Közben beleteszek egy cseresznyepaprikát, hogy csípős legyen. Tésztát lehet tálalni mellé, már. aki szere­ti vele. Hát ennyi a recep­tem. Jó étvágyat hozzá! Cs. E. Á falu és a fiatalok E zeken a mostani zárszámadó közgyűlé­seken sokan tették szóvá, hogy szinte hihetetlen az a változás, amely az utóbbi tíz év alatt egy-egy faluban végbe­ment. Amint mondották, annak idején meg­hallgatták az agitátorokat, de bizony csak olyan gazdacsalogatónak vélték a közös mun­kát, a falusi életet színesen rajzoló szavakat. S lám most alig egy évtized múlásával már nem az emberek, hanem a gépek végzik a munka zömét a termelőszövetkezetekben. Kombájnok aratnak, és mind kevesebb ka­pára van szükség, mert vegyszerrel irtják a gyomot a burgonya- és kukoricaföldekról. S nem kell hozzá sok idő, hogy megszervezzék az Iparszerű termelést a mezőgazdasági nagy­üzemekben. Szécsényben, Érsekvadkertem, Litkén és Pásztón az állami gazdaságban már alapozzák az első pulyka- és sertés­gyárakat. De az elmúlt évtized nemcsak a mezőgaz­dasági munka jellegében hozott alapvető vál­tozást Egészen átalakult a falu külső képe Is. Ma már csak elvétve akadnak apró abla- kú, zsúpfedeles házak. Nincs helyük a kor­szerű, egészséges, két-három szobás lakások között. A szobákba meg új, modem bútor kerül, rádió, televízió, olajkályha és hűtő- szekrény. Egyre több községet látogat meg a Déryné Színház. A termelőszövetkezetek a szociális és kulturális alapból színházjegyeket vásárolnak, kirándulni viszik, üdülni kül­dik legjobb, legszorgalmasabb munkásaikat. Nyugodtabb, biztosabb, tartalmasabb lett az élet falun. A beszélgetések során az is kiderült, mi­ért nem lehet ma még zavartalanul örülni ezeknek a változásoknak. A termelőszövetke­zetekben rendkívül magas, itt Nógrádban 50— 60 év között van a tagok életkora. Az alapító tagok közül sokan mennek nyugdíjba már az Idén. Így van ez rendjén, hiszen sokat dol­goztak az elmúlt évtized alatt. A gondot az okozza, hogy bizony még mindig kevés a gépekhez, a vegyszerekhez, a jószágokhoz ér­tő fiatal, aki a helyükre áll Hollókői, kis- bárkányi pedagógusok tájékoztattak, hogy az általános iskolát végzet fiúk és lányok közül az idén is kevesen választják a mezőgazdasá­gi szakmát. Abból sem igen csináltak tit­kot, hogy leginkább azok mennek tanuló­nak a szövetkezetbe, akik előtt nincs más választási lehetőség. Gyenge tanulmányi ered­ményük miatt középiskolával, ipari szak­munkásképző iskolával nem mernek pró­bálkozni. Keresik, kutatják sok szövetkezetben azt is, mi tartja távol a falutól a fiatalokat. Az előítéleteket sokan és szokszor említették. A régi élet, a keserves paraszti munka, a sze­génység, az elesettség nemcsak a felnőttek­ben maradt meg. Sok szülő ráhagyta és rá­hagyja a múlt emlékét a gyerekekre. Az előítéletek, ha egyre kevesebb falusi embert, falusi fiatalt tartanak is fogva, még mindig hatnak. Ezzel magyarázták, hogy a szövet­kezetek ma már egyre korszerűbb gépi tech­nikát alkalmaznak, agro- és zootechnikai el­járásokat vezetnek be. ám a fiatalok egy része csak nehezen veszi észre ezt a válto­zást. Elmennek a faluból, mert nem a jövővel nem Is a jelennel, hanem a múlttal vetilr össze a jövőről alkotott elképzeléseiket. Az is igaz, az előítéletekkel szemben ma még nem tud egyformán erős, hatásos fegy­vereket felsorakoztatni valamennyi termelő- szövetkezet Különösen a mostoha viszonyok között dolgozó gazdaságokban nehéz a hely­zet. Anyagiak hiányában csak lassan hódit teret a technika, nincs fürdő, öltöző, és a jö­vedelem sem úgy alakul, mint az erősebb, nagyobb gazdaságokban. A gazdálkodás min­dennapi gondjai nem hagynak elegendő időt a fiatal szakmunkásokra. Kiképzésére sem, de előfordul, hogy nem abban a szakmában foglalkoztatják őket, amelyekre készültek, és nem kapják meg időben a járandóságukat sem. Ilyen körülmények között nem szíve­sen marad egyetlen fiatal sem. Inkább vál­lalják az Ingázást, mert a város a biztos pénzt, a kultúrát, a szórakozást jelenti szá­mukra. Mindezek után jó volt hallgatni a karancs- sági, a szécsényi zárszámadó közgyűlésen a beszámolót, jó volt látni az egymás után fel­szólaló fiatal szakembereket, szakmunkásokat, termelőszövetkezeti tagokat. A szövetkezeti tagok magas életkora Karancsságon, Szé­csényben is gond. A szövetkezet vezetői azon­ban nagyon következetesen évek óta azon fáradoznak, hogy tanítsák, otthon tartsák a fiatalokat. Az idősebb szakmunkások nagy türelemmel tanítják, nevelik a fiúkat, lányo­kat A szövetkezet vezetői, az Idősebbek hoz­zájárulásával úgy alakították a bérezést, hogy a fiatalok havonta pénzhez jussanak. Ügy dolgoznak, úgy fizetik őket, mint az Iparban. A szécsényiek helyzetét egyébként is meg­irigyelheti bármelyik ipari üzemünk. Ma már ott tartanak, hogy a jó 4 ezer holdas ter­melőszövetkezetben a hét egyetemet végzett fiatal szakember mellett, 16 technikus és 45 szakmunkás dolgozik. Fiatalok vannak a zöld­ség- és gyümölcstermelésben. Érettségizett fiúk és lányok látják el teljes egészében a húszmilliós beruházással készülő pulykatele­pet. A vezetőség klubot rendezett be számuk­ra rádióval, televízióval. Azon fáradoznak, hogy a szövetkezet fiataljai éppúgy tanulhas­sanak, szórakozhassanak, mint a hasonló ko­rú, hasonló képzettségű városi társaik. M indezek a példák bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek létrejötte nem­csak a gondokat, az ellentmondásokat szaporította falun A közösen végzett, ered­ményes munka lehetőségeket Is ad ahhoz, hogy másképpen dolgozzanak, egyre jobban éljenek a falusi emberek is. Vincze Istvánná l*an aszok a betegfelvételről Az érem két oldala PANASZ. PANASZ után ér­kezett az utóbbi napokban a megyei kórház betegfelvételi ügyeletén dolgozókra. A be­tegfelvételen megfordulók egy része udvariatlanságra, lelketlenségre, hosszadalmas, fárasztó várakoztatásra utal, amikor sérelmét előadja. S minduntalan azt kérdezik: ha a kórház más munkaterülete­in szervezetten, jól megy a munka, miért éppen a felvé­telnél nem csinálnak rendet? Ez hát áz érem egyik olda­ta. Köztudott azonban, hogy minden éremnek két oldala van. Sőt — ha az élét is szá­mítjuk — három. S, ha az érem egyik oldalát a pana­szok, sérelmek alapján ismer­jük, nézzük meg a másikat is. Dr. Düh Andrással, a me­gyei kórház igazgató főorvo­sával és dr. Böncs László bel­gyógyász főorvossal, a felvé­teli ügyelet felelősével ültünk le, hogy megbeszéljük, mi le­het a panaszsorozat oka. — Hogy panaszsorozatról lenne szó, ez meglep — mon­dotta dr. Düh András. — Hozzám egyetlenegy panaszos jött, a nevezetes decemberi esettel kapcsolatban, amikor valóban mulasztást követtek el dolgozóink. Ezt a panaszt alaposan kivizsgáltam, s négy dolgozónknak fegyelmit ad­tam. Az elmúlt év július 1-ig visszamenőleg ez egy eseten kívül senki nem keresett meg sérelmével. 1969 július 1-től kezdve a korábbi rendezetlen helvzet megszüntetésére állandó or­vosi ügyeletet állítottak a be­tegfelvételhez. Ugyanakkor terjedelmes szabályzatban rögzítették a betegfelvétel rendjét. Többek 'között meg­határozták azt is, hogy ese­tenként 20 percen belül el kell dönteni, hová kerüljön a beteg. Valamennyi osztály Igazgatói utasítást kapott, amely szintén a betegfelvétel rendjét tartalmazta. Ezek sze­rint tehát szervezetileg a leg­apróbb részletéig rendezett az ügy. A korábbi gyakorlat szerint osztályos orvosok, főorvosok döntöttek a beteg hová kerü­lése felől, s „az én házam az én váram” szellemében oly­kor még most is előfordul, hogy nem szívesen dönt az ügyeletes az egyes osztályok­ra való utalásról. De van más is... — Amikor a megyei kór­házba kerültem, valósággal megdöbbentett az itteni szo­kás — mondta dr. Böncs László. — Ezelőtt több helyen dolgoztam már, vidéki kór­házakban is, de soha sehol nem vált gyakorlattá, hogy a beteg anélkül, hogy beutalója lenne, anélkül, hogy bárme­lyik orvos látta volna, egy­szerűen besétáljon a kórház­ba. Természetesen itt nem a balesetet szenvedettekre gon­dolok, az más elbírálás alá esik. Nézzünk mes egvetlen napi forgalmat: 67 felvételre jelentkező közül tíznek nem volt beutalója. 25 pedig olyan sérült volt. akinek a sebésze­ti szakrendelésen kellett vol­na ellátását kérnie. Maradt 32 beteg, akinek felvétele va­lóban Indokolt volt, akik be­tartották a szükséges utat, s akik joggal felháborodtak, amiért a többiek miatt vára­kozniuk kellett. Az átlagos napi forgalom 80—100 fő, en­nek éppen a fele tartja be a hivatalos utat. az ő felvéte­lüket valóban el lehet inté^ ni 20 perc alatt De a másik felét sem küldhetjük el vizs­gálat nélkül, az erre szánt időt a többiek sínylik meg. Nem ritka az sem, hogy szociális otthonnak tekintik a kórházat. Szóba kerülnek szo­morú történetek, mint az öreg néni esete, akinek fia hivat­ta a mentőket és a szomszé­doknak meghagyta, hogy en­gedjék be a mentősöket. Amint az autó elhagyta a házat, hazament, lezárt min­dent. hogy anyja ne tudjon visszajönni, s ő megszaba­duljon tőle. A kórházba egy nyakig piszkos, végtelenül el­hanyagolt asszony érkezett meg, akinek az öregkori gyen­geségen kívül semmi baja nem volt, kórházi ápolásra nem szorult. — A felvételi részleg épí­tésénél a tervezők elfeled­keztek arról, hogy ide nők, férfiak vegyesen jönnek — mondja a kórház igazgatója. — Egyetlenegy fürdőszobánk van erre a célra, természete­sen ez is lassítja a felvételt. Modern kórházakban/ külön rendelő, fürdő, WC áll a felvételre jelentkező nők és férfiak rendelkezé­sére, s fektetőr'szleget is kiképeznek, ami ná­lunk ugyancsak hiányzik. S amiről eddig még ne.i esett szó, nem ritkán a betegek, il­letve hozzátartozóik is olyan minősíthetetlen hangot ütnek meg, amit egyszer-kétszer ugyan lenyelnek a szolgála­tot teljesítők, de az is meg­történik. hogy hasonló hang­nemben válaszolnak. Az alap- hozzáállásunk az, hogy a be­teg más lelkiállapotban van mint az egészséges ember, eszerint kell kezelni is. Sok­szor azonban maguk a bete­gek teszik ezt lehetetlenné. íme tehát az érem másik oldala. S. hogy melyik serpe­nyő felé biIlién el a mérleg nyelve, az esetenként válto­zik, s esetenként más olda­lon állhat az Igazság Is. — AKI ÜGY ÉRZI, hogy u betegfelv Heinéi sérelem esett rajta, bármi apró legyen is az, forduljon hozzám, az ügyet azonnal kivizsgálom — mondja dr. Düh András. — Vállalom azt Is, hogy a vitás ügyek lezárásáról levélben értesítem a panaszost. Aki felvAte!ügvben hozzánk be'-'szi a lábát, azt mi minden eset­ben dokumentáljuk, a konkrét sérelemnek tehát utána tu­dunk nézni. Hangsúlyozom: a konkrét sérelemnek, mert ál­talános vádaskodásnak nem tudunk helyt adni. Mindent megteszünk azért, hogy jól érezzék magukat nálunk a betegek, de ehhez a betegek segítségét, belátását is kér­jük. Szendi Márta NÓGRÁD — 1970 február 22-, vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom