Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

«előzetes tatja, hogy mit jelent a kü­lönféle műveszeti és tudo­mányágakban a modernség fogalma. A televíziós műfaj kapcsán erről Szinetár Mik­lós főrendező, Gyurkó László pedig Lenin című könyve és a Szerelmem, Elektra című drámája alapján nyilatko­zik: mit jelent a modernség az író számára. A dráma fő­szereplője volt Berek Kati, aki a kérdést a színészmes­terség oldaláról közelíti meg. Marton Endre pedig — aki az elmúlt évadban amerikai tanulmányúton volt — a színművészet rendezői vetü. letében vizsgálja a kérdést. sztárok, az atomkort idéző sejtelmes torony, amikor a rendező rádöbben, hogy nem képes, és nem is akar ilyen filmet készíteni, az irányított konstrukció ugyanis most el­lene támad, kicsúszik kezei közül. Egy eszményeit vesz­tett társadalom közönye, ri­degsége és az egyén magára- maradottsága hangzik ki a filmből. , Eurydike (Vasárnap, 20.20): Magyarul beszélő nyűgöt né­met tv-film. Anouilh drá­májának tv-adaptációját lát­hatjuk. a mű színpadi válto­zatát hazánkban először Vár- konyi Zoltán művészszínhá­zában majd néhány évvel ez­előtt vidéken mutatták be. Az Anouilh-mű modern környe­zetbe helyezetten mutatja be Szerencsés álmokat (20.20) (Jelenet a Magyar Televízió február 27-i [pénteki] adásá­hoz) Edward (Kedd, 19.45): Tör­ténelmi játék két részben, a szolnoki Szigligeti Színház előadása, felvételről. Chris­topher Marlowe drámájából dolgozta át a fiatal Bertold Brecht a művet, amit dra­maturgiai vizsgafeladatként kapott Zion Feuchwanglertől. A szolnoki társulat 1968 de­cemberében, ősbemutatóként állította színre Berényi Gá­bor rendezésében a művet, amit a fiatalon elhunyt Mar­lowe a zsarnokságról, a ha­talomról írt. Brecht termé­szetesen a maga képmására formálta a művet, itt talál­kozhatunk először a brechti dramaturgia ismert feliratá­val. Brecht akkoriban még a véletlent, mint történelem­alakító erőt, s az egyén ki­szolgáltatottságát állította a középpontba — az első vi­lágháború után vagyunk! — a két hatalomért harcoló fő­szereplő gyilkos küzdelme áb­rázolásával. A művet először 1923-ban Münchenben mutat­ták be. A fordítás Tandori Dezső munkája, a címszere­pet Zinka György, ellenfelét, Mortimert, Upor Péter ala­kítja. Körkép. (Szerda, 19.00): A műsor ezúttal a korszerűség kérdésével foglalkozik, azt ku­Eurydike (20.20) (Jelenet a Magyar Televízió március 1-1 [va­sárnapi] adásához) Kívülük még Darvas József írót és Koncz Zsuzsa tánc- dalénekesnőt is megkérdezik a riporterek. Nyolc és fél. (Szombat, 22.25): Magyarul beszélő olasz film, a televízió éjszakai elő­adás-sorozatának legújabb da­rabjaként. Federico Fellini immár világhírű műve 1964 tavaszán került a magyar mozinézők elé, ahogy akkoriban a kritikák aposzt­rofálták a művet, Fellini fii. met készített a filmről, ren­dezői önvallomást at elvek megingásáról. Egy nagy ren­dező, Anselmi (Marcello Mast- roianni alakítja) nagyszabású filmet készül forgatni, már minden készen áll, a stáb, a a régi mondát: Orpheus ká' véházi hegedűs, Eurydike pe­dig egy közepes tehetségű szí­nésznő. A hazai közönség né­hány éve Fekete Orpheus cimmel, egy néger szereplők­kel megformált változatot ü láthatott. A. Gy. Smog Japánban A tokiói városi hatóságok újságcikkben figyelmeztették a lakosságot a füstköd (smog) veszélyére. A levegő szennye­ződéséért egyes iparvállala­tok, elsősorban a petrokémiai üzemek tulajdonosait terheli a felelősség, mivel nem haj­landók pénzt fordítani speciá­lis szűrőberendezésekre. A le­vegőben levő szennyeződés miatt sok tókiói megbetege­dett. (TASZSZ) 56 lóerős Zelot *traktorok Az AGROTRÖSZT megrendez lésére a csehszlovák külkeres kedelem idén 1400 új típusú Zetor-traktort szállít a magyar mezőgazdaságnak. A hazai nagyüzemekben a korábbi években jó] bevált a Zetor— 50-es mintájú erőgép: ennek továbbfejlesztett változatát, az 56 lóerős típust vásárol­hatják meg Idén a gazdasá' sok. A traktor fülkéjében fű tő- és szellőzőberendezést szereltek föl, a kabint — az esetleg felborulásnál adódó balesetek megelőzésére — gyárilag ellátták védőkerettel is. Döntő előtt Gyors segítség Betért egy atyafi a patiká­ba, s midőn sor került rá, gy adta elő kívánságát: — Volna valamilyük, fejfá­jás ellen? A gyógyszerész egy titokza­tos dobozt vett elő, fölnyi­totta, s Így szólt a vevőhöz: — Szagoljon bele gyorsan! Az meg is cselekedte sza­oorán, mélyet szippantott a különös szagú dobozból, oly nagyot, hogy el is ájult tőle. — Használt? — hajolt fölé a patikus, amikor magához tért végre a férfiú. — Nem tudom — makogta az — a feleségem fejfájására keresek orvosságot. Ma befejeződik a NÓGRÁD megjelenésének 25 évforduló­ja tiszteletére rendezett fiatal újságolvasók vetélkedőjének há­romhónapos eseménysorozata, amelyet a NÖGRÁD Szerkesz­tősége és a KISZ Nógrád megyei bizottsága közösen rendez meg. Az iskolai selejtezőkön több mint ötszáz középiskolás és szakmunkásképző intézetbe tanuló fiatal vett részt. A ba­lassagyarmati, a nagybátonyi és a salgótarjáni döntőt is fi­gyelemre méltó érdeklődés övezte. A szombati döntőre az ed­digi versenyeken legjobb eredményt elért tizenhat verseny­ző jutott be: Majdán János, Havassy Péter, Horváth Lász­ló, Gál Gábor, Sagyibó Sándor, Palkovics Béla, Nagy Mária, Gastanek Nándor. Oláh János.Kotroczó Sándor. Jambricic István, Vermes Lajos. Kotroczó Balázs, Jessze Sándor, Kis­báb László, Oláh László. A tizenhat versenyző közül öt salgó­tarjáni, négy balassagyarmati, három kisterenyei, kettő nagy­bátonyi, egy-egy rétsági és szecsényi fiatal. A vetélkedő befejező szakaszában a résztvevők új, ed­dig még nem szerepelt feladatokat kapnak. A szombati ver­seny a hagyományos totóval kezdődik, majd topográfiai vll. lámkérdésekkel folytatódik. Ezt követően Ki kicsoda elneve­zéssel következik játék. A tizenhat versenyzőből ennek a játékrésznek befejezésekor hat elbúcsúzik a további küzde­lemtől, majd tíz versenyző részvételével megkezdődik az elméleti kérdések fordulója. Minden versenyző egy-egy kér­dést kap a sport, a gazdasági élet, a művészet, a sajtó, va­lamint a bel- és külpolitika területéről. Mig a területi versenyeken csak egy gyakorlati feladat megoldása szerepelt, a döntőben a versenyzőknek két, az új­ságírással kapcsolatos gyakorlati feladatot kell megolda­niuk. Az eredményhirdetésre a verseny befejezése után kerül sor. A nyertesek értékes jutalmakban részesülnek. A fiatal újságolvasók vetélkedőjének győztese kilencnapos NDK uta­záson vehet részt, Lipcse—Berlin útvonalon. A második he­lyezett egyhetes Expressz-táborl jutalomüdülésben része­sül, Kilián-telepen. A további helyezetteknek a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat hat, egyenként egyhetes bereg- fürdői beutalót ajánlott fel. Ezenkívül a helyezések sorrend­jében a legjobb eredményt elérők egyéves előfizetési díjat kapnak a Népszabadságra, a NÖGRÁD-ra, a Magyar Ifjú­ságra, az Ifjúsági Magazinra. A verseny szombaton délután egy órakor kezdődik Sal­gótarjánban, az SZMT-székházban. A vetélkedő zsűrijének elnöke: Boross Sándor, az MSZMP MB Pártiskola igazgatója. Tagjai: Skoda Ferenc, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára, Gerencsér Miklós, az Ifjúsági Magazin főszer­kesztője, Somogyvári László, a NÓGRÁD belpolitikai rovat­vezetője és Kiss Imre, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. ötlí uzes A furfangos, de önző gaz­da egy szekérre való szép, csöves tengerit vásárolt a leg­nagyobb takarmányínség ide­jén. Megpihent hazafelé az egyik csárdában, ott kérdez­te tőle valaki: — Hol jutott hozzá, gazdi- uram? — Arra — felelt és a tá­volba intett. — És mit kóstált? — Drága volt. — J’aj. én is vennék, ha megmondaná, hol lelt rá. A gazda nagylelkűen: — Tudja-e, hol van Náú rittyom? — Hírét se hallottam. — No, ott balra fordul és még négy kilométer. Könyvespolc Cíelünk lüket heti Nógrádban is élénk érdeklő­dés előzte meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent Életünk tükörben című riportkötetet. 25 év, 25 író 25 riportjában, így foglai- tiatjuk össze röviden a kötet tartalmát. A könyv Salgótar­jánban a Kossuth Könyvkiadó Nógrád megyei ’ kirendeltségén már kapható. A kötet összeállítását Ne­mes György^ az Élet és Iro­dalom főszerkesztője végezte. Mint írja, az elmúlt negyed­században körülbelül 250 ezer riportot írtak hazánkban, így minden 10 000 riportból kellett egyet kiválasztani. Ez a tény önmagában is érzékelteti azt a nehéz feladatot, amely a szerkesztőre hárult. A kötet elkészült, s ismételten bizo­nyítja, hogy a magyar riport, ez az egész világon közkedvelt dokumentumműfaj, nálunk mindenekelőtt a mikszáthi és móriczi hagyományok nyomán, milyen sok irodalmi elemmel töltődött fel. Nemes György a kötet be­vezetőjében külön is szól ar­ról, hogy milyen történelmi és irodalomtörténeti oka van an­nak, hogy nálunk a riportázs nem vált külön az irodalom­tól, ellenkezőleg, összefonódott vele. A Gyulai Pál utáni nem­zedéktől számítva szinte nem volt jelentős alakja irodal­munknak, aki ne tevékenyke­dett volna az újságírásban is. Ennek, természetesen, előnyei és hátrányai is voltak. A riportgyűjtemóny egy­szersmind izgalmas olvasmány. Bár nem teljes a kép, alkal­mas e 25 írás arra, hogy ele­venen tárja az olvasó elé, hon­nan indultunk el, és mit tet­tünk azért, hogy a hajdani feudális Magyarországból meg­szülessék szocialista hazánk. Főleg olyan riportokat olvas­hatunk itt, amelyek a felsza­badulást, az azt követő átala­kulást, az 56-os ellenforradal­mi lázadást követő konszoli­dációs korszakot igyekeznek ábrázolni, a műfaj legjobb eszközeivel. Erről egyébként a rangos szerzőgárda is gondoskodik. Illés Béla, Illyés Gyula, Sarka- di Imre, Déry Tibor, Boldizsár Iván, Karinthy Ferenc, Ger­gely Mihály, Szabó Pál, Feke­te Gyula, Sükösd Mihály, Vá­ci Mihály, Csák Gyula, Galgó- czi Erzsébet, Bor Ambrus, Pin­tér Tamás, Molnár Zoltán, Lá­zár Ervin, Örkény István. Brády Zoltán, Ruffi Péter. Gyurkó László, Mocsár Gábor, Bajor Nagy Ernő, Márkus Ist­ván és Katona Éva riportjait olvashatjuk a tetszetős kiállí­tásban napvilágot látott kötet­ben a magyar valóság válto­zásairól. (te) NÓGRÁD - 1970. február 21., szombat Wesselényi Miklós Fordul a történelem... A hintapolitika ára Z. A második világháború 1944 nyarán Magyarország számára is döntő fordulathoz érkezett. Augusztus közepén a szovjet hadsereg Jassynál áttörte a frontot. A német hadvezetőség megpróbálta ugyan a helyzetet stabilizálni, de az előrenyomulást nem tudta feltartani, a többi kö­zött azért, mert közbejött a román kiugrás. Augusztus 23- án a Román Kommunista Párt" és a román hazafias erők kö­zös erőfeszítése megdöntötte Antonescu tábornok diktatú­ráját, azonnali fegyverszünetet kötöttek és a román hadse­reg szembefordult a németek­kel. Ez azt jelentette, hogy a frontvonal, mely még mindig valahol a Kárpátok előteré­ben volt, a román kiugrástól számítva rövid időn belül Nagyváradnál és Kolozsvár­nál húzódik majd. Ennek a helyzetnek szükségszerűen le kellett vonni a konzekvenciá­it. A kormányzó azonban, aki végsősoron a felelősséget vi­selte, bár felismerte a hely­zet komolyságát, nem sietett levonni a szükségszerű követ­keztetéseket. Horthy és angolbarát kör­nyezete még mindig abban az illúzióban élt: a hadi- és po­litikai helyzet úgy alakulhat, hogy nem a szovjet hadsereg, hanem a nyugati szövetsége­sek előtt kell kapitulálnia. Hiába figyelmeztették minden oldalról (angolszász oldalról is), hogy erről nem lehet szó, továbbra is ebben bizakodott. De lássuk a tényeket. Egy nappal a román kiugrás utón, aueusztus. 24-én Horthy le­mondatta Sztojayt és helyette Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. Mint ahogvan azt Lakatos a Szálasi-perben is elmondot­ta, kifejezetten azzal a szán­dékkal, hegy megtalálja a há­borúból való kivezető utat. Ennél több azonban egyelőre nem történt és értékes na­pok, sőt hetek teltek el. Sőt a minisztertanács úgy hatá­rozott: ha a németektől se­gítséget kapnak, úgy a né­met—magyar arcvonal meg­erősítése érdekében előrenyo­mulnak a déli Kárpátokig és birtokba veszik az Erdélybe vezető utakat, még mielőtt a szovjet csapatok megérkezné­nek. Ezzel egyidőben Svájcon keresztül újra 'kapcsolatot te­remtettek a nyugati hatal­makkal, ahonnan megint csak azt a választ kapták, hogy csak akkor hajlandók tárgyal­ni. ha a magyar kormány a Szovjetunióval is megkezdi tárgvalásait. Horthy azonban még mindig vonakodott, és szeptember 3-án a magyar csapatok a német erőkkel együtt megindították a táma­dást Románia ellen. A had­művelet azonban súlyos ku­darccal végződött. A szovjet hadsereg gyors ellenakcióval szétverte a német—magvar támadást, és szeptember 7-én már elérte Temesvár vonalát. A kormányzó erre a napra koronatanácsot hívott össze, amelyen a kormány tagjain kívül az általa meghívott személyiségek is reszt vettek. A koronatanácson az a véle­mény alakult ki, ha a né­metéit 24 órán belül nem se­gítenek megfelelő módon, a fegyverszüneti tárgyalásokat haladéktalanul meg kell in­dítani. A végső döntést azon­ban a másnap, a 8-ára ösz- szehívott minisztertanácsra halasztották. Ennek a szeptember 8-i mi­nisztertanácsnak a jegyző­könyve egyike a magyar tör­ténelem legizgalmasabb, de egyben sajnos, legszomorúbb olvasmányainak. A tanácsko­záson kétségtelenül elhang­zottak a reális helyzetet mér­legelő felszólalások is. így Vörös János, a vezérkar fő­nöke. maga Lakatos Géza és a külügyminiszter is józanul értékelték az eseményeket. Teleki Béla tárcanélküli mi­niszter a fegyverszüneti tár­gyalások azonnali megindítá­sát követelte. A miniszterta­nács tárgyalása közben azon­ban Wesenmayer német kö­vet kihívatta Lakatost (We­senmayer a kormányzótól jött) és egyrészt megfenye­gette a magyar miniszterel­nököt, mondván, hogy kiug­rás esetén a birodalom meg­torlással él, másrészt hatha­tós katonai segítséget ígért Lakatos visszatérve a minisz­tertanácsba, ezekután a kö­vetkezőkben összegezte a ta­nácskozás eredményét. A mi­nisztertanács egyhangúlag úgy határoz — szemben a kóronatanácson kialakult vé­leménnyel, mely szerint ha a németek 24 órán belül nem adják meg a kért segítséget, meg kell indítani a fegyver­szüneti tárgyalásokat —, ha a németek pár napon belül megtartják mostani ígéretü­ket, s a segítség tényleg meg is érkezik, úgy Magyarország egyelőre hajlandó a harcot folytatni, és nem hamarkod­ja el (!) állásfoglalását a fegy­verszünet megkötése tekinte­tében. Senkinek nem volt el­lenvetése és így a miniszter- tanács véget ért. A német se­gítség természetesen nem ér­kezett meg. Ezzel ismét bebizonyoso­dott, hogy az ország szeren­csétlen tielyzeteből csak egyetlen kivezető út van, a fegyverszünet haladéktalan megkötése, és a szembefordu­p Dpmpfplf kpl A kor* mányzó és környezete végre komoly lépéseket kezdett fon­tolgatni. De még mindig nem szánták el magukat arra, hogy rátérjenek az egyenes és ha­tározott útra. Náday tábor­nokot, a vezérkari főnökség hadműveleti osztályának ve­zetőjét, akit már korábban felhasználtak hasonló szolgá­latokra. az olaszországi szö­vetséges főparancsnokságra küldték abban a reményben, hátha Alexander főparancs­nokkal jobban lehet tárgyal­ni. A válasz természetesen ugyanaz volt: csak valameny- nyi szövetségessel egyszerre lehet fegyverszünetet kötni. Most már valóban nem ma­radt más hátra, minthogy a szovjet' kormányhoz fordulja­nak. Horthy és környezete min­denáron menteni akarta sa­ját politikai és társadalmi rendszerét és ezt természete­sen sem angolszász megszállás esetén könnyebben vélte el­érhetőnek. Ifjú Horthy Miklós egy kü­lön irodát tartott fenn, mely már altkor ,,kiugrás iroda” né­ven szerepelt a köztudatban. Ennek célja is az angolszá­szokkal való kapcsolat felvé­tele volt. 1944 szeptemberé­ben ez többé-kevésbé közis­mert lett. A németek, ha nem is pontosan, de nagy vonalak­ban mindenről tudtak. Nem csaptak le azonnal, mert ép­pen a román fegyverletétel következtében kialakult hely­zet miatt gyengének érezték m fisukat, és még nem tudták eldönteni, hogy Horthy helyé­be kit ültessenek. Szálasitól, akit ők is komolytalannak ta­láltak. akkor még húzódoz­tak. De a hadihelyzet és a magyarországi állapotok ala­kulása sürgette őket is. Így abban az időpontban, amikor Horthy végre elhatá­rozta, hogy fegyverszüneti bi­zottságot küld Moszkvába íszeotember közerőn), a né­metek is. Szálasi mellett dön­töttek. Ez a döntés pedig azt jelentette, hogy hacsak vala­mi váratlan fordulat nem tör­ténik, Horthy- és a Lakatos­kormány napjai meg vannak számlálva. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom