Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

Híndséglánc Egyéves garanciái vállalnak Az a szokás, hogy a tárgyaló­asztalnál a felek egymással szember! ,u. egyik es a másik oldalon foglalnak helyet. A formák azonban Mosonmagyar- óvárott elveszítették jelentősé­güket, már csak a azért is. mert a tárgyalás hangulata ki­zárttá, szükségtelenné tette a szembenállást, vagy a szem- benülést. Barátok találkoztak itt, közös gondokkal, közös tö­rekvésekkel, azonos szándék­kal: mindent és mindenből jobban és jobbat. Még azt sem lehetne pontosan meghatároz­ni, mikor is kezdődött a tár­gyalás, hiszen attól a perctől kezdve, hogy a salgótarjániak küldöttsége belépett a MOFÉM kapuján, egészen a búcsúzás pillanatáig tartott a hasznos eszmecsere, folytatólagosan és megszakítás nélkül. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat felkészült erre a találkozásra, s amikor listát állítottak össze azokról a gyártmányokról, amelyekre közvetlenül és gyorsan szüksé­gük lenne, nyilvánvalóan ab­ban bíztak, hogy a minőség­láncnak kézzelfogható, gyakor­lati haszna van. Nemcsak er­re a megrendelésre, a kis tár­gyalás eleji közjátékra, hanem a szocialista együttműködési szerződésre is jellemző ez * a gyakorlatiasság, amelynek meg­11. kötésénél. megszületésénél nemcsak a NÖGRAD, hanem Kulcsár László, a Kisalföld munkatársa is készséggel bá­báskodott. Nyugodtan állít­hatjuk rajta tartja a szemét a mozgalmon, a jó minőség lán­cán, hiszen már egy évvel ko­rábban a mosonmagyaróváriak küldöttségét is elkísérte Sal­gótarjánba. Minden felhasználó abban érdekelt, hogy közvetlenül sze­rezze be a termelőüzemtől a szükséges termékeket. De kit terheljen a raktározás gond­ja? Korábban ennek kockáza­tát a gyár és a kereskedelem közösen vállalta. Ki készletez­zen, ha a közbeeső láncszem kiesik, a gyár vagy a felhasz­náló? Az építőipari vállalatok azt a gyakorlatot alakították ki, hogy csökkentették raktár- készletüket és a kereskede­lemnek rövid lejáratú megren­deléseket adtak fel. Ez a kö­rülmény nem kedvez a termelő­üzemnek, mert az elaprózód­va jelentkező, kis tételű meg­rendelések a szériaszerű ter­melést nem teszik lehetővé. A két vállalat abban állapo­dott meg, hogy a MOFÉM en­nek ellenére ebben az évben már néhány nehezen besze­rezhető szerelvényt és a pótal­katrészeket közvetlenül szál­Számadások idején Várakozáson íelül lítja az építőknek, majd en nek tapasztalatai alapján a következő év elejétől teljesen áttérnek erre az üzletkötési formára. Az építők valamennyi szerelvényt. amit a MOFÉM gyárt, a kereskedelem kikap­csolásával szerzik be. Évenként — hol Mosonma­gyarovárott, hol Salgótarján­ban — együttesen értékelik a minőséglánc eredményességét, meghatározzák az elkövetkező időszak feladatait. Mindkét vállalatnál a KISZ és a szak- szervezet — a gazdasági veze­tés egyetértésével és támogatá­sával — őrködik a megállapo­dások, a szocialista együttmű­ködési szerződésben foglaltak megvalósítása felett. Arra ösz­tönzik a dolgozókat, hogy a munkaterületükön, sajátos esz­közeikkel és lehetőségeikkel tegyenek meg mindent a mi­nőséglánc sikeréért. A MOFÉM valamennyi, általa közvetlen leszállított termékre egyéves garanciát vállal, míg a NÁÉV rendszeresen tájékoztatja a MOFÉM-et termékeik hasz­nálhatóságáról, eljuttatja Mo­sonmagyaróvárra baráti ész­revételeit és javaslatait. Rögzítették a szerződésben azt is, hogy a jövőben a MO­FÉM egyes kísérleti gyártmá­nyait elsőként a megyében, Salgótarjánban szerelik fel, hogy az építők már a széria­szerű termelés megindítása előtt meggyőződhessenek ró­la, hogyan állják ki a gyakor­lat próbáját. Azt is lehetővé teszik, hogy a két vállalat szo­cialista brigádjai és dolgozói között baráti szálak szövőd­hessenek. (Vége) K. S. 25 éves a megyei pártsajtó Az újság i@!|@síti hivatását 1945, február 24-éu jelent meg Salgótarjánban a MUN­KÁS című újság, a megye el­ső pártlapja. A negyedszáza­dos évfordulóra készülünk. Ebből az alkalomból felidéz­zük a negyedszázad esemé­nyeit: miről irt a megyei új­ság 25 éven keresztül. Rohamléptekkel halad az idő. Az ország, a megye új­jáépítésének munkálatai be­fejeződnek. Űj korszak nyí­lik az újság történetében is. A korábbi kezdetleges, kézi szedésű lap helyett gépen szedett betűket olvashat­nak az előfizetők. Az újság előállítása ugyan komplikál­tabb, hiszen az újságírók Salgótarjánban készítik az írásokat, a szedés és nyo­más Miskolcon, majd később Budapesten történik. A SZA­BAD NÓGRÁD már ilyen szedéssel, rotációs gépen tör­tént előállításban és nagyobb formátumban kerül az olva­só kezébe. Megváltozik az újság „pro­filja” is. Más és nagyobb feladatok állnak a megye előtt. Ugorjunk mi is néhány évet előbbre, tallózzunk a SZABAD NÓGRÁD I951-es számaiban. Mindjárt az év első számában a lap azt te­szi közzé, hogy „Munka­módszer-átadás nyomán emelkedett a termelés a Tűzhelygyárban”, ugyanak­kor szervezett munkamód­szer-átadást gyakorolnak az Üveggyárban is. Csakúgy mint a pártszervezetekben, az újság hasábjain is mind többet foglalkoznak a febru­árban összeülő pártkong­resszus előkészítésével. Ja­nuár 13-án első oldalon szá­mol be a lap arról, hogy „Termeléssel, takarékosság­gal, jobb munkával készül­nek a kongresszusra az Acélárugyár dolgozói.” A számos felajánlás között a II. "pártkongresszus tisztele­tére a gyár dolgozói azt vál­lalták. hogy az első negyed­éves tervet határidő előtt négy nappal teljesítik, a termelési tervet pedig a kongresszus nap­jáig több mint 1,1 millió fo­rinttal túlteljesítik. A vállalá­sok között szerepelt a ma is i d 6 * Ant napirenden levő takarékosság, a minőség javítása. De olvas­hatunk az érsekvadkerti gép­állomás, a Tűzhelygyár kollek­tívájának, a bányászoknak a munkaversenyéről is. A ma lányai már aligha hi­szik a január 21-i tudósítást, amelyben a szerző arról ad hírt, hogy „Huszonkét lány traktorra száll..és segíti Karancskesziben és másutt a nagyüzemi mezőgazdaság ki­alakítását. Az MDP II. országos kong­resszusát megelőzően Salgó­tarjánban is megrendezték a megyei pórtkonferenciát. Azon Kádár János elvtárs méltatta a kongresszus jelentőségét, a Nógrád megyei párttagok és pártonkívüliek lelkes készülő­dését. Bő terjedelemben ismer­teti a SZABAD NÓGRÁD a II. kongresszus beszámolóját, a kongresszus határozatát. Máraverebélyben Is lezaj­lott a termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlése. Vára­kozáson felül, a tsz vezetősé­ge eredményekről adott szá­mot annak ellenére, hogy igen nehéz esztendőt hagytak ma­guk mögött Verebélyben nemcsak a kedvezőtlen idő­járással kellett megbirkózni, 1 ütném év közben az üzemről kialakult kedvezőtlen vélemé­nyekkel is. A vezetőség be­számolója reagált erre: „Ter­melőszövetkezetünkkel a köz­ségben is, de azon kívül is igen sokan foglalkoznak. A jóindulatú tanácsokat szívesen elfogadjuk. De nem azonosít­juk magunkat azokkal, akik megalapozatlan hírek alapján támadják a tagságot és a ve­zetőséget. Példáink azt igazol­ják, hogy feladatainkat elvé­geztük és a jövőben is elvé­gezzük .. A termelési adatok, a kö­zös vagyon alakulása és az elmúlt évben elért jövedelem ezt bizonyítja. Egymillió fo­rinttal emelkedett a vagyon, a tagok a tízórás munkanap­ra kb. 82 forintot kaptak, ez­zel a többség elégedett. Ve- rebélyi Lajosné, Jakubovics Pálné, Tóth Istvánná a női munkacsapat tagjaitól körül­véve egybehangzóan úgy nyi­latkozott, hogy nem számí­tottak ilyen eredményre az év közben kialakult körülmé­nyek miatt. De rákapcsoltak a munkára, amelynek az ered­ménye, hogy megkeresték ha­vi átlagban az 1100, 1200 fo­rintot. Petre József, a tsz elnök- helyettese is azt mondta, ter­mészeti viszonyaikhoz ké­pest az eredmény megnyugta­tó számukra, és ahogyan is­meri az év közben kialakult helyzetet, ebben az évben fo­kozatosan ismét előre fognak lépni. A felismerések esztendeje volt Mátraverebélyben az el­múlt esztendő. Rájöttek, hogy nagyon határozottan vissza kell utasítani azokat, akik rosszindulatú hireket terjesz­tenek az üzemről, és erősíte­ni azokat, akik becsületesein dolgoznak. De felismerte a ve­zetőség azt is, hogy nagyon körültekintően kell tervezni. Ugyanis megtörtént, hogy fi­gyelmen kívül hagyva a ren­delkezésre álló munkaerőt, terveztek művelésre területe­ket Erinek az lett a következ­ménye, hogy éppen az út men­tén késedelmesen művelték meg a cukorrépát Természe­tes, hogy ez mindenkinek, aki arra járt, szemet szúrt. A ku­koricatáblák egy részét sem tudták az előírásnak megfele­lően megművelni. Elég volt ez arra, hogy rossz hírét kelt­sék az üzemnek. Őszintén meg kiéli mondani: az elnök „rá­menős” magatartása is hozzá­járult ahhoz, hogy felnagyít­sanak hibákat, ezzel akartak néhányan visszavágni az el­nöknek. A növénytermesztésben be­következett fogyatékosságokat a vezetőség a beszámolójában nem hallgatta el, nem is szé­pítette. De bebizonyította, hogy emiatt túlzás volt „elte­metni” az üzemet. Végsőso­ron a cukorrépából 182 má­zsa átlagtermést takarítottak be holdanként, de volt olyan táblájuk, amelyről jóval 200 mázsán felüL Ami a kukori­cát illeti, kiváló szilázst ké­szítettek belőle, ami hozzá­járult ahhoz, hogy például a hízott marha értékesítése után a tervezett 2 millió 600 ezer helyett 2 millió 900 ezer fo­rint jövedelemhez jutottak. Nagyon tetszett a tagság­nak, amikor a beszámoló ön­kritikusan beismerte: végső­soron sok tanulságot levon­tak a növénytermesztés egyes ágaiban tagadhatatlanul elő­fordult lemaradásból és ezen még az sem szépít, hogy jó­val kisebb volt a kiesés mint egyesek híresztelték. Tanulság legyen ez ebben az évben, hogy a következő zárszámadá­son — mint özvegy Verebé- lyi Józsefné felszólalásában elmondotta — napi tízórás, szorgalmasan végzett munka után 100 forintot tudjanak fi­zetni. Ilyen bátor tervekkel zár­ták Mátraverebélyben a 10. zárszámadó közgyűlést. Arra tettek fogadalmat, hogy a ta­gok és a vezetők egyaránt hasznos következtetéseket vonnak le az elmúlt év mun­kájából, vigyáznak arra, hogy a hibák ne ismétlődjenek meg. a fejlődés egyenletesen halad­jon előre. ígéretet tettek: ta­nulni fognak, hogy magasabb képzettséggel rendelkezzenek és annak megfelelően tudja­nak dolgozni. B. Gy. javuló áruellátás (Folytatás as 1. oldalról.) A kedvező eredményekhez az is hozzájárult, hogy a munkaerő-vándorlás a IV. negyedévben lényegesen csök­kent. Kedvezőtlen ugyanak­kor az, hogy amíg a munká­sok száma a negyedévben több mint 700 fővel csökkent, az egyéb állománycsoportok­ba tartozók létszáma közel 400 fővel nőtt, vagyis a mun­kás-alkalmazotti arány rom­lott. A termelékenységi mutatók az előző évekhez viszonyítva kedvezően alakultak, mivel 1969-ben a termeiésnöveke- dést megyei szinten teljes egészében az egy munkaórá­ra jutó termelés javulása, il­letve több mint felerészben az egy munkásra jutó terme­lés emelkedése eredményezte. A munkás-alkalmazotti arány romlása következtében azon­ban az egy foglalkoztatottra jutó termelés indexe még mindig 100 százalék alatt van. A termelési eredmények és a termelékenység előzőkben vázolt alakulását igen sok té­nyező befolyásolta. így pl. a többlettermeléshez az is hoz­zájárult, hogy a vállalatok egy része a munkaidő-csök­kentés miaitt kiesett munka­időt túlóráztatással pótolta, és emiatt az év folyamán a túl­órák száma 26 százalékkal több volt mint 1968-baji. és összességében a megye szo­cialista iparában közel 1,5 millió túlórát használtak fel. Építőipai* A megye szocialista építő­iipara az elmúlt évben mint­egy 550 millió forint értékű munkát végzett, amiből 200 millió a szövetkezeti építőiipar teljesítése volt. Ez utóbbi kö­zel 25 százalékkal több mint 1968-ban, míg a minisztériu­mi és tanácsi építőipar telje­sítése csupán 6,6 százalékkal haladta meg az egy évvel ko­rábbi termelési szintet annak ellenére, hogy az összes fog­lalkoztatottak létszáma 14,6, és ezen belül az építőipari munkások létszáma 10,7 szá­zalékkal több volt mint 1968- ban, Az építőipari vállalatok termelékenységét nagymér­tékben befolyásolta, hogy a munkaerő-hullámzás — bár a IV. negyedévben erősen csök­kent — éves szinten igen nagy volt, mivel a munkás- felvételekiiek az év elejei lét­számhoz viszonyított aránya meghaladta a 90, a kilépéseké pedig a 80 százalékot. Az Állami Építőipari Válla­lat 1969-ben az előző évi 274 lakással szemben, 434 lakást adott át használatra. A Taná­csi Építőipari Vállalat a ter­vezett 24 lakást az év végéig ugyancsak átadta. Mezőgazdaság Megyénk mezőgazdasága kalászosokból — az országos tendenciával ellentétesen — 1969- ben kisebb termésátlago­kat ért el mint az előző év­ben. Búzából például az elő­ző évinél némileg nagyobb vetésterületről a megye me­zőgazdasági szövetkezetei mintegy 6, árpából pedig 8 százalékkal kevesebb szemet takarítottak be mint egy év­vel korábban. A vártnál kedvezőbben ala­kult a kukorica- és burgonya- termés. Az előbbinél a ter­mésátlag megyei szinten is elérte a 20 mázsa/kát. holdas eredményt, és így a megye gazdaságai 30 százalékkal több kukoricát takarítottak be mint 1968-ban. Burgonyá­ból a vetésterület 6 százalék­kal csökkent, a termés ennek ellenére 10 százalékkal emel­kedett. A takairmányellatás szempontjából rendkívül ked­vező, hogy a termésátlagok nagymérvű emelkedésének eredményeképpen lucernából több mint kétszer, vörösheré­ből pedig 10 százalékkal több takarmányt gyűjtöttek be mint 1968-ban. A megye • szarvasmarha-ál­lománya 1969 végére tovább csökkent. Az állomány az ál­lami gazdaságokban 3, a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetekben 8 százalékkal volt kisebb minit egy évvel koráb­ban. Még ennél is nagyobb mérvű csökkenés történt a sertésállománynál, mivel az állami gazdaságoknál a ser­tésállomány az előző év vé­gén meglevőnek 83, a szövet­kezeti szektorban pedig 76 százalékára esett vissza, és ez utóbbinál a kocaállomány is mintegy 12 százalékkal kisebb mint egy évvel korábban, A lakosság pénzbevételei és vásárlásai A lakosság bruttó pénzbe­vétele 1969-ben 8,9 százalék­kal haladta meg az előző év bevételeit. A növekedést fő­ként az eredményezte, hogy 1969-ben személyi jövedelem­ként mintegy 30 millió forint­tal több nyereségrészesedést fizettek ki mint az előző év­ben, és ugyanakkor a pa­rasztság bevételei is jelentő­sen nőttek. A megyében 1969. évben ki­fizetett bérek — részben a foglalkoztatottság javulása, részben pedig az átlagkerese­tek emelkedése következtében — 3,4 százalékkal haladták meg az előző év bérkifizeté­seit. Az előző év kifizetéseinél jelentősebb pénzkiáramlás hatásaként az OTP takarék­betét állománya az 1968. de­cember 31-j 442 millió fo­rintról 1969 végére 518 millió forintra nőtt. A kiskereskedelem eladási forgalma 1969-ben — az elő­ző évhez viszonyítva — az országossal közel azonos mér­tékben, 9,5 százalékkal nőtt. A forgalomnövekedéshez nagyban hozzájárult, hogy a lakosság elsősorban a korsze­rűbb és nagyobb értékű, tar­tós fogyasztási cikkeket vá­sárolta. „Megindult a föld” Nógrád megyében is. Egymás után je­lennek meg a híradások, hogy sorra alakulnak a tszcs-k a megye községeiben. A lap később már a fel­emelt termelési terv teljesíté­séről számol be tudósítások­ban. „Adjunk több szenet az országnak.” „Teljesítik fel­ajánlásukat az Acélárugyár dolgozói” — olvassuk a címe­ket. .--k­Az 1952-es és az azt követő évek során a lap mind töb­bet foglalkozik a pártmunka tapasztalataival, a jobb veze­tés módszereivel, a munkafe­gyelem megszilárdításával Rendkívül nagy teret kap az ötéves terv, mint a béke terve, a lap hasábjain. Ennek a terv­nek is köszönhető, hogy 1952. február 20-án már hírt adha­tott a megyei sajtó: „Meg­szűnt a húsjegy, eltöröltük a jegyrendszer utolsó maradvá­nyát is.” Jegyrendszer. A ma fiataljának szinte teljesen ide­gen fogalom. Pedig létezett ilyen Az apák, nagyapák még így dolgoztak a ma jobb lété­ért. Mind több híradás lát nap­világot arról is, hogy a Szov­jetunió milyen segítséget ad megyénk iparának a fejlődés­hez, az együttműködés hogyan segíti megyénk ipari üzemei­nek termelés-növekedését. Az ellenforradalom zivatara megyénket sem kerülte el. A párthoz hű, a nép sorsáért ag­gódó, a szocializmus vívmá­nyát féltő kommunisták ra­gadtak tollat, hogy rendet te­remtsenek az eszmei zűrzavar­ban. A párt sajtója segített so­kaknak a helyes utat megtalál­ni. Bírálta a rosszat, az ela­vultat, de jottányit sem enge­dett a párt igazából, a marxis­ta—leninista eszmékből. A lap NÓGRÁDI NÉPÚJ­SÁG címmel folytatta mun­káját. 19^7. január 6-án ve­zércikkében „Üj lendülettel, új módszerrel” címmel arról szá­mol be, hogy a megye szerve­zett dolgozói növelik az egy­séget, a fegyelmet. Az élet új­ra indult a megyében. Termel­nek a bányákban, az üzemek­ben, hogy mind gyorsabb le­gyen a konszolidáció. Hírül adja a lap, hogy egymás után alakulnak üzemekben, gyá­rakban, hivatalokban és fal­vakban az MSZMP alapszerve­zetei. Később: „A munkásosz­tály válasza... termelési győ­zelmek április 4-e előtt” el­mondja a lap, hogy* dolgozó­ink beváltottak ígéretüket, s hazánk felszabadulásának év­fordulóját újabb sikerekkel köszöntik. „A forradalmi mun­kás—paraszt kormányt törté­nelmi szükségszerűség hívta életre” címmel a NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG az országgyűlés 1957 tavaszi üléséről számo! be. A lap hétről hétre nyomon követi megyénk az ország, a világ eseményeit. Külön is £i- "gyelemre méltó az 1957 jú­niusi megállapítás, amikor a lap első oldalán szalagcím­ben közli: „A magyar mun­kásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, a népet, vé­di a népköztársaságot.” A NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG — ha megtett útja nem is volt mindig nyílegyenes, teljesítet­te hivatását, betöltötte szere­pét. Helyes irányú munkájá­hoz nem férhet kétség. A fejlődés, a haladás töb­bet kíván a kommunista saj­tótól megyénkben is. Sokolda­lúbb, többrétű információt vártak, kértek az olvasók. 1964. március 1-én valóra vált az olvasók, a szerkesztők, az újságírók kívánsága, NÓG­RÁD címmel naponta került a párt sajtója az olvasók asz­talára. Somogyvári László NÓGRÁD — 1970. február 20., péntek »

Next

/
Oldalképek
Tartalom