Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
Lenin az íróasztalnál Ml marad a lelkesedésből? Az utóbbi években közzétettek egy eredeti doKumen- tumgyüjteményt a kremli anyagokból: többszáz rövid feljegyzést, leveleket, távirat- és telefonszöveget, amelyeket 1917-től 1923-ig a Népbiztosok Tanácsának elnökeként Lenin sebtében papírra vetett vagy lediktált Olyan forrás ez, amelyből kielemezhető, milyen volt Lenin. A dokumentumgyűjteményt lapozgatva újra élhetjük az 50 évvel ezelőtti időket, s a történelem úgy tárul elénk, mint egy film. Magunk elé képzelhetjük Lenint, az embert. amint íróasztalánál ülve ír. ,,EÍ sem olvasom...” Lenin rendkívül világosan, röviden és konkrétan adott utasításokat, vázolt fel terveket, tett bíráló megjegyzéseket. Minden sort csak az ügyről és az ügyért irt le. Minden bekezdés — a tömör, gondolatgazdag dinamizmus példája. Nincs egyetlen felesleges mondat, semmi, ami elvonná a ügyeimet, eltérne a lényegről. A tények felsorolása, majd a következtetés, a következtetést pedig pontos utasítás követi. A rendkívüli elméleti adottságokkal rendelkező Lenin egyben igen gyakorlati ember is. Pontosság mindenben. Aki Lenintől feladatot, vagy tanácsot kapott, annak nem kellett azon törnie a fejét, hogyan értelmezze a mondottakat. Lenin nem élt homályos utalásokkal, félszavakkal, gondolatait nem rejtette ködös frázisokba, nem csomagolta be, sőt, időnként élesen replikázott. A szó- eséplést, a kétértelműséget, az elhallgatást nem tűrte, és senkinek sem engedte meg. Amikor 1920 szeptemberében egy levelet kapott a külügyi népbiztostól, amely az adott kérdésben nem tartalmazott semmiféle javaslatot, azonnal a következőket írta a Népbiztosok Tanácsa elnökhelyettesének : „El sem olvasom. Már többször megjegyeztem Csi- cserinnek: elég a vénasszo- nyos fecsegésből. A Központi Bizottsághoz pontos javaslatokat írjon”. Különösen nagyra becsülte a céltudatosságot, a kérdés alapos, aprólékos ismeretét, az abszolút lelkiismeretességet, az időkihasználást, a tömörséget. Ez tükröződik feljegyzéseiből is. Lenin nem tűrte a munkában a lazaságot, a felgyel- mezetlenséget, nem kímélte a lustákat, akik egy bonyolult kérdéssel szembe kerülve igyekeztek elhallgatni azt. Ha megbízást adott valamire, rendszerint megszabta a határidőt is, amikorra azt teljesíteni kell, vagy amikorra beszámolót várt róla — ő maga — közvetítők nélkül. A forradalmároknál nem tűrte a gerinctelenséget, épp úgy, mint a bürokráciát. Élesen bírálta a túlzott admi- nisztrálgatást. Amikor az egyik szovjet diplomata Leninhez Írott levelében megengedte magának, hogy igazságtalan megjegyzéseket tegyen Csicserinre, Lenin így válaszolt: „Csicserin kiválóan dolgozik, lelkiismeretes, felkészült ember. Az Ilyeneket értékelni kell. Ami a gyenge oldalát illeti, hogy nem eléggé -parancsnok'“ — nem nagy ügy. Hány ember szenved ellenkező előjelű gyengeségben!” Lenin egyszer tudomást szerzett arról, hogy a külkereskedelmi népbiztos pet- rográdi különmegbízottja Béggé, bürokrataként viselkedett és udvariatlan volt egy amerikai koncesszió-tulajdonos üzletemberrel, Ham- merrel, azonnal írt Petro- grádba: „Béggé ügyét a Központi Bizottság elé viszem. Az ördög tudja, hogy ez mi!... Kérem, ellenőrizze és vizsgálja ki külön ezt az esetet. .. Ki a hibás? Meg kell keresni a felelőst!” ..Szigorúan megrovom Önt.~ n Lenin nem fékezte haragját, ha rosszul végzett munkáról, értetlenségről vagy nemtörődömségről volt szó, s tolla megrótta a bűnösöket. 1922 februárjában a szovjet diplomácia megfeszített munkával készült a genuai konferenciára. A sajtó a nemzetközi helyzetet elemezte. Lenin a következőket írta a Politikai Bizottságnak: A „Szmena veh” (Irányváltozás) című (fehéremigráns) lapnál jobban felkészültek a génu-ai konferenciára, mint nálunk. Figyelmeztetni kell a Pravda és az Izvesztyija szerkesztőit. Fel kell hívni ezeket a lapokat, hogy közöljenek le két cikket a „Szmena veh” 13. számából és minden, a konferenciával összefüggő témáról írjanak egy sor ilyen, vagy még jobb cikket.” Más alkalommal Lenin kezébe került egy gondatlanul kiadott brossúra a III. Inter- nacionóléról, amelyet az Állami Kiadó jelentetett meg. Lenin a következőket írta a kiadó igazgatójának, V. Vo- rovszkijnak: „Átnéztem a *IIT. Interna- cionálé« című brossúrát.., Szigorúan megrovom önt ezért a kiadványért és kötelezem. hogy az Állami Kiadó kollégiumának minden tagja elolvassa levelemet és határozott intézkedésekkel biztosítsák, hogy a jövőben meg ne ismétlődhessék hasonló gyalázat... Nincs előszó, hiányosak a jegyzőkönyvek, nincs benne a határozatok pontos szövege, a határozatok összefolynak a beszédekkel, a cikkekkel, a megjegyzésekkel, — semmi. Hallatlan szégyen! Egy nagy történelmi eseményt ilyen brossűrával rossz hírbe hozni!...” Hozzá kell tennünk, hogy Lenin mindig — korábban és a levél megírása után is nagyra becsülte Vorovazkijt, régi harcostársát. „Felhasználom az alkalmat...” Ha Lenin fontosnak tartotta, keményen oírálta azt, aki hibázott, pár ritkán rótt ki büntetéseket. Csak az ügy érdekében bírált, ha a hiba kétségtelenül bebizonyosodott, de soha nem mulasztott el segíteni. Ezt tanultak tőle harcostársai is. Lenin éppen ilyen igényes volt önmagával szemben is. Ha úgy érezte, hogy túl élesen bírált, azonnal szóba hozta. 1921 júniusában, amikor heves vita bontakozott ki a III. lnternacionáléban a Német Kommunista Párt taktikájáról, a következőket írta a német küldöttség tagjainak: „Megkaptam a Központi Bizottsághoz küldött levelük másolatát. Nagyon köszönöm. A választ már tegnap szóban elmondtam. Felhasználom az alkalmat, hogy hangsúlyozzam, visszavonom durva és udvariatlan kifejezéseimet és a szóban elmondott bocsánatkérést ezennel írásban is megismétlem.” Lenin nem tartotta megalázónak, hogy bocsánatot kérjen elvtársaitól éles hangneméért — még ha lényegében ebben az esetben is igaza volt. Lenin jegyzeteiből kirajzolódik az államférfi még egy jellemző vonása: a munkatársai iránt támasztott igényesség rendkívüli gondoskodással párosult. Amikor megtudta, hogy egyik vagy másik elvtársnak gondjai, problémái vannak, megmozgatta az egész Kremlt, hogy segítsen, és megfelelő körülményeket teremtsenek, szanatóriumba küldjék az illetőt, könnyítsenek terhelésén 1921. július. Kun Béla, a magyar kommunisták vezetője beteg, szanatóriumba küldik. Lenin titkárát bízza meg ennek elintézésével, és a következőket írja a kremli kórház belgyógyász főorvosé nak: „Annak az orvosnak, aki Kun Béla gyógykezelését irányítja. .. Kérem, hogy röviden értesítsen Kun Béla et. állapotáról, arról, mennyi idő alatt gyógyul és milyen kezelést j avail.” 1921. december 6. A Volga -mentén éhínség dühöng Lenin levelet ír A. M. Gorkijnak. Berlinbe. „Elnézést, hogy sietve írok Rettenetesen fáradt vagyok Nem tudok aludni. Gyógykezelésre van szükségem. Kértek, emlékeztessem nem írna-e Bemard Shaw- nak, hogy utazzék Amerikába és Wellsnek. aki most éppen ott tartózkodik, hogy se- gítenének-e ott gyűjtéssel az éhezőknek ? Jó lenne, ha írna nekik. Akkor az éhezők többet kaphatnának. Az éhség kínzó. Pihenjen jól és gyógyuljon meg mielőbb.” Ernszt Henri Gyakorlaton egyetemintíík között, nógrádi falvakban A FALU könyvtárában találtam rajuk. Éppen u napi 'endőkel beszélték meg a művelődési ház Igazgatójával és a könyvtárossal. Mai fiatalok, tele vidámsággal, tervekkel, elképzelésekkel. Egyetemisták akik önként vállalkoztak arra, hogy tíz napot falun töltsenek. Tartózkodásuk célja az, hogy megismerjék a falu életét, s az Itt élő embereket gondjaikkal, problémáikkal együtt. S hogy mindez miért fontos számukra? Erről talán beszéljenek ők maguk. — Négyen kerültünk ide, Érsekvadkertre. Meglehetősen eltérő érdeklődési körűek vagyunk. Csaba állatorvos, Jancsi gépészmérnök, Márti népművelő, én pedig diplomata leszek — mutatja be a társaságot Fábián Panni. — Ez természetesen nem jelent különösebb nehézséget, hiszen szakterületünkön kívül valamennyien magunkénak érezzük a népművelés problémáját is. Azt hiszem, ez szervesen kapcsolódik a választott szakunkhoz — veszi át a szót Csaba. Feltétlenül kapcsolódik, mert egy jó állatorvos, népművelő vagy mezógépész falura kerülve sokat segíthet a falu kulturális életének formálásában. Ezek a fiatalok pesti egyetemeken tanulnak, sőt három közülük tősgyökeres pesti. Igényesek, szeretik a várost és mégis magától értetődő természetességgel beszélnek arról, hogy tanulmányaik befejeztével falun munkálkodnak majd. — Én számoltam ezzel a ténnyel, amikor népművelőnek jelentkeztem. A városban is elhelyezkedhetnék ugyan, de úgy érzem, elsősorban a falvakban van szükség jól képzett szakemberekre, s a végzett munka, az eredmény is sokkal kézzelfoghatóbb itt — mondja Márti. '—Én is maradhatnék a városban. Mondjuk, egy kutatóintézetben, napi nyolc órai munkával. Nyugtalan természet vagyok, nem bírnám a kötött munkaidőt. Inkább falura megyek, ahol a szó szoros értelmében gyakorolhatom a szakmámat — így Csaba, az állatorvos. Ismerkednek a faluval. Voltak már a gazdaságban, a dohánysimítóban. az FMSZ- nél. Beszélgettek a párttitkárral. a falusi emberekkel. Gyakran hívják őket családlátogatásra is. — Az EGYIK néni azért hívott meg. hogy beszélgessünk a lányával, aki szeretne továbbtanulni, de határozott elképzelése még nincs — mesélik. — Rövid idő tapasztalatai alapján mi a véleményetek a falu kulturális színvonaláról? — Mi tájékoztatók alapján választhattuk ki azt a falut, ahová menni akartunk, s ez a tájékoztató elég rossz képet festett Érsek vad kertről. Mondhatom, jobb a helyzet, mint az előzetes információkból képzeltük. — Persze, sok minden meglepően hatott ránk. Az például, hogy nincs rendes kultúrház, s hogy ebben is csak egy mozihelyiség van, leszögezett székekkel. Az emberek nagy része nem szívesen jár a moziba, hiszen a környezet sem vonzó. Annál inkább templomba, amit nemrégen renováltak, s az anyagiak egy részét a falu lakossága fedezte. — A helyi fiatalokkal a párthelyiség klubjában találkoztunk. A látottak alapján az ő szórakozásuk kimerül a magnó- vagy lemezhallgatásban. A könyvtár elég közkedvelt, az emberek szívesen felkeresik. Arra a kérdésemre, hogyan fogadták őket az itteniek. szinte egymás szavába vágva válaszolnak; — Nagyon kedvesek, sokat beszélgetnek velünk. — Persze olyan is van, aki fenntartással fogadott bennünket. Csaba; — A házi bácsi, akinél lakunk, már az első este bejelentette, hogy itt nem lesz részegeskedés, „kapuzárásra'’ mindig haza kell érni. Egyik nap kb. 11-kor mentünk haza. A bácsi megjelent az ajtóban, vészjóslóan végigmért minket, s szólt: „Még most se vagytok berúgva?” Azóta szent a béke. — A dohánysimítóban egy néni bejelentette, hogy nem engedi a lányát Pestre tanulni. mert ott csak elrontanák. Aztán megkérdezte; mi nem vagyunk véletlenül hippik? — meséli nevetve Panni. Tájékozódnak, tapasztalatokat gyűjtenek. Tanácsokat kapnak és adnak. A Drégelypalánkon tartózkodó négy egyetemista, két jogász, egy bölcsész, és egy orvos egyszer-egy szer tanácsot is adott már, mégpedig hasznos tanácsot. Megmutatták a palánki fiataloknak, hogyan lehet pénzhez jutni? Beszervezték a kiszeseket egy vagonkirakásra a közeli állomáson. Elmagyarázták a művelődési otthon igazgatónőjének azt, hogy milyen fontos a tsz és a kultúrház közötti jó kapcsolat. Vagyis, ha a kultúrház egy-egy tsz- rendezvényre ingyen kiadja a termet, a későbbiekben sokszorosan megtérülhet ez tüzelő vagy más egyéb szolgáltatás ellenében. A NYOLC FIATAL közül négy már tavaly is járt Nóg- rád megyében az ideihez hasonló gyakorlaton. A legtöbben jövőre is szeretnének eljönni. Vajon az egyetemi tanulmányok befejeztével ml marad ebből a lelkesedésből? Kiss Máris Kutyafarsang Balassagyarmaton Fiatalok falun Mintegy negyven tagot számol a felsőpetényi KISZ- szervezet. Közülük sokan — maga Szabó János, a szervedet titkára is — eljárnak a faluból. Rendkívül nehéz ezért összefogni őket. olyan programot acini a fiataloknak, hogy szívesen töltsék a KISZ-ben idejüket. A pártszervezet nagy figyelemmel kíséri a fiatalok munkáját, tevékenységét. Segítségével megszervezték a KISZ téli tanfolyamát. De televízió, lemezjátszó is van a művelődési otthonban, szórakozhatnak a fiatalok. Sokan látogatják az 1250 kötetes könyvtárat is. Film készül az Hl IS/ életéről Kettős évforduló jegyében Lenin születésének 100. évfordulója és hazánk felszabadulásának 25. évfordulója jegyében folyik ebben az évben az MHSZ Nógrád megyei vezetőségének munkája. Az események. rendezvények közül filmre rögzítik a jelentősebbek és „MHSZ körkép Nógrád megyében” címmel az egyórás film eljut majd az ősz folyamán a járási székhelyekre és a községekbe. A tervek szerint a filmet azokba a községekbe is eljuttatják, ahol MHSZ-klub még nem működik. NÓGRÁD - 1970. február 17., kedd Kevrs n hízok A szomszédos Borsod megye vadban gazdag területein, a Tisza-menti Ároktő környékén néhány éve még több mint másfél száz túzokot fi gyeitek meg a vadászok. A hazánkban már ritkaságnak számító „magyar strucc” teljes védelem alatt áll, vadászatát nem engedélyezik. Ennek ellenére az állomány erőteljesen megcsappant. alig több mint félszáz túzok la nyázik már csak Ároktő, Ti szadorogma vidékén. A vadászok megállapítása szerint a félénk madarakat a mezőgazdaság gépesítése űzte el eddigi lakóhelyükről. Nagyobb részük Szeged környékére költözött át. A Tisza-menti vadásztársaságok most összefogtak, hogy a meglevő túzokállományt olyan helyre szoktassák, ahol a magyar puszták hatalmas madara megfelelő életkörül- ■ ményeket talál. Jól sikerült farsangi estet rendezett Balassagyarmaton, az Ipoly-étteremben, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének Nógrád megyei csoportja. A farsangi estet megnyitó Gólya Ferenc elnök elmondotta, hogy egy évvel ezelőtt húsz kutyabarát fogott össze, ma pedig már csaknem negyven tagot számlál a csoport. Növekszik Balassagyarmaton a fajtatiszta kutyák száma, ami azért is örvendetes, mert a törzskönyvezett kutya tartása az exportlehetőségek kihasználása révén, népgazdasági érdek. A farsangi esten köszöntőt mondott Bíró András, a KUTYA folyóirat szerkesztője. Az est színvonalát és hangulatát emelte Aradszky László táncdalénekes és művészbrigádjának szereplése. A televízióból és rádióból jól ismert Balázs Eszter kitűnően egészítette ki az együttest. A zongoránál Gyarmati István ült, a műsort Orosz András konferálta. Éjfél után került sor egy kis puli ki- so-rsoiására, amelyet Köteles József szügyi tenyésztő és felesége ajánlott fel, s amelyet Várkonyi Tünde balassagyarmati kutyabarát nyert meg. A jó szervezésért Demeter Lénárdné csoporttitkárt és Sas Dezsőt illeti a dicséret. Várkonyi Tünde átveszi a kis puli törzskönyvezési előjegyzési lapját (Jánosi Ferenc felv.)
