Nógrád. 1970. február (26. évfolyam. 27-50. szám)

1970-02-15 / 39. szám

i Kishartyőni asszonyok Perben, haragban tíz éven át... Két kishartyáni asszony­ról szól ez az írás. A bíró­ságon az aktaköteg több mint egy kg súlyú. A tárgya­lások jegyzőkönyvén a fehér lapon nyomdafestéket nem tűrő kifejezések. Tíz éve tart a harag, a szomszédhá­ború, a pocskondiázás. Nem múlik el év, hogy ne peres­kednének rágalmazás, be­csületsértés miatt. Ha nincs per, akkor is dúl az ellensé­geskedés Kishartyánban. Nincs per? Majd lesz a következő évben. Jön az au­tóbusz Kishartyánból, s raj­ta a két asszony. Jönnek a tanúk is, mert sorra idézik őket. Idő, pénz, utazás nem számít, az a lényeg, hogy panasznap legyen. És panasz­kodnak, vádat emelnek. Vád és viszonvád. A különbség csak az, hogy az egyik előbb, a másik később sérti meg a másikat. Szende Péterné 49 éves, Szelei Józsefné pedig 51 éves. Mindkettőjüket többször megbüntette már a bíróság, ám a háborúskodásnak se vége, se hossza. Érdemes megjegyezni Szendéné bün­tetéseit. Íme a lista: 1955: könnyű testi sértés, becsü­letsértés, 600 forint pénzbün­tetés, 1956: rágalmazás, be­csületsértés, egy hónap bör­tön (ekkor úgy látszott, hasz­nál a büntetés), 1960: feltű­nően durva módon elköve­tett becsületsértés, 1500 fo­rint pénzbüntetés. Üjra pár év szünet következett, és most nézzük az újabb fejle­ményeket. 1964. Március hónap dere­kán Szeleiné feljelentést tesz könnyű testi sértés miatt Szendéné ellen. Egy kővel megdobta őt Szendéné — megsérült. Szendéné sem rest: viszonvádat emel be­csületsértésért, mert Szelei­né .. .-nak nevezte. Tár­gyalás tárgyalást követ. Az iratjegyzékben 95 darab ok­mány van feltüntetve. ítélet- hirdetés szeptember 2-án. Szendéné két hónap felfüg­gesztett szabadságvesztést kap könnyű testi sértésért, Szeleinét felmenti a bíróság á becsületsértés vádja alól. Panasznap a bíróságon au­gusztus 3-án van. Megérke­zik Szeleiné, s elmondja: négy éve tart a haragos vi­szony. Szendéné becsületsér­tő kifejezéseket használt, s ezért példás megbüntetését kéri. Szendéné válasza: két rendbeli becsületsértésért kéri Szeleiné megbüntetését, mert ... — nyomdafestéket nem tűrő szavak. A bíróság Szeleinét 600 forint, Szendé- nét 1000 forint pénzbünte­tésre ítélte. Tovább mennek, fel a megyéhez. A megyei bí­róság Szendéné büntetését 600 forintra mérsékli. Decemberben Szendéné egy másik asszonnyal, Gy.-nével pereskedik. A vád: becsület- sértés. Tanúk jönnek Kis­hartyánból és Karancslapuj- tőről. Gy.-nével hajlandó ki­békülni Szendéné, annak el­lenére, hogy haragos vi­szonyban vannak. „Ok nélkül a jövőben nem zaklatom, nem sértegettem, feljelentést nem teszek ellene ” — hang­zik a fogadalom. Ellene nem, de Szeleiné ellen 1969. júli­us 7-én feljelentést tesz Szen­déné. Közben 1964 és 1969 között nincs per? Már hogy­ne lenne. 1965-ben rongálás bűntette miatt folyik per Szendéné ellen. Szeleiné test­vére. S.-né a feljelentő. A bíróság Szendénét bizonyí­tékok hiányában felmenti. De addig... több hónapig tart a per. Asztalosszakértő is szerepel az ügyben. Hely­színi szemlére és tárgyalás­ra vonul ki a bíróság Kis- hartyánba. 1968: rágalmazás miatt újra Szeleiné és Szen­déné pereskedik. Az ügyira­tok száma 57. Illetékbélyeg 20 forintos címletekben. A gyermekeket sem kímélik. Rajtuk kaptak Össze. Ezután következik a nagy per. 1969/70. Július 7.: Szendé­né megjelenik a panaszna­pon, feljelenti Szeleinét. mert durván megsértette Kishar- tvánban és Tarjánban a pia­con. Szigorú megbüntetését kéri. Augusztus 25.: Személyes meghallgatás a bíróságon. Szeleiné viszonvádat emel rágalmazás miatt. Nem ő sértegetett, hanem őt sértet­ték meg, s ezt három tanú is bizonyítja. Szendéné négy tanút idéztet meg. Szeptember 15.: panasznap van. Szendéné újabb felje­lentése: Szeleiné szeptember 10-e körül Tabánban, a me­gyei tanács előtt durván meg­sértette. (A mondatot nem lehet leírni.) Szeptember 22.: tárgyalás reggel nyolckor. Elnapolás. Szeleiné újabb két tanút kér. Október 3.: a bíróság egye­síti a két büntetőügyet. Szeleiné megjegyzi: nemigaz. hogy szeptember 10-én meg­sértette Szendénét. „Tavaly május óta nem szólok hoz­zá.” Szendéné válasza: egyesít­sék csak, mert máskor is ha­sonló kijelentést tett, s meg­nevezi a tanúkat. Szeleiné: a tanúk hamisak. Október 28.: tárgyalás. Senki sem érzi magát bű­nösnek. Tanú: azt tudom mondanj, veszekszik velünk, sérteget.' Szeleiné: egyetértek a ta­núval. (A tanú a testvere, S.-né). Szendéné: Nem értek egyet a tanúval. Régi haragosom. A tárgyalást elnapolják. December 8.: a felek meg­jelennek. Az egyik tanácstag beteg. A tárgyalást elnapol­ják. December 19.: másfél órás tárgyalás. Szeleiné ügyvéd­je bejelenti, hogy nem vál­lalja ügyfele védelmét. 1970. január 20.: Szendé­né ügyvédje beteg, s ő ra­gaszkodik hozzá. Üj tárgya­lási napot kér. Február 4.: a bíróság foly­tatja a bizonyítást. Szendéné: tíz éve haragos, rossz viszonyban vagyunk vádlott-társammal, Szelemé­vel. Ahol teheti, sérteget, zaklat. (Szeleiné ugyanezt mondja). A bíróság ítéletet hirdet. Szeleinét rágalmazá­sért, feltűnően durva módon elkövetett becsületsértésért két hónap felfüggesztett sza­badságvesztésre ítéli. Szen­déné büntetése rágalmazá­sért egy hónap felfüggesztett szabadságvesztés. Mindkét asszony sír. Szendéné felleb­bez, a megyei bírósághoz. Az ítélet ellen, a bűnösség meg­állapítása miatt és Szolomé büntetésének súlyosbítása miatt Szeleiné könnyek közt mondja a bírónak: „Nem rajtam van a kalap, az ura­mon. O parancsol nekem, c mondja meg, fellebbezzek, vagy megnyugodjak. Majd tőle megkérdezem.” A fo­lyosón újra sértegetik egy­mást. Szokács László Az ezüst hasítóbárd Érdekes vetélkedő volt a kö­zelmúltban Balassagyarmaton, a Húsgyárban. Hat szakmabe­li fiatalember vetélkedett azért, hogy melyikük tudja a legnagyobb szakértelemmel és a legrövidebb időn belül fel­dolgozni a hentesárut. A Hús­ipari Tröszt kezdeményezte a versenyt két esztendővel ez­előtt, az évfordulók jegyében Három húsgyár: a ceglédi, a váci és a balassagyarmati két- két versenyzője mérkőzött meg. A folytatás, hogy a ver­seny két győztese ott lesz a tröszt 16 vállalatának legjobb­jai között az országos verse­nyen. Csákány József vállalati párttitkár így fogalmazta meg gondolatát: — A hentes és mészáros szakmát 1484-ben Mátyás ki­rály emelte rangra. De az igazi rangot mégis az adja hogy a dolgozó ember min­dennapi ellátásáról kell gon­doskodnunk. A legjobb minő­ségben szeretnénk ennek ele­get tenni, a versenynek ez az egyik legfontosabb célja. Va­lamint, hogy felhívjuk a fia­talabb nemzedék figyelmét a szakma szépségére... A vágóhíd nagy csarnoká­ban sorakoztak fel a verseny­zők, a bíráló bizottság, a kí­sérők, az érdeklődők. Fehér köpenyben, nem kis izgalom­mal várták a versenyt. A gyarmatiak mint házigazdák, mindent megtettek, hogy biz­tosítsák a verseny zavartalan feltételeit. Titokban pedig re­ménykedtek versenyzőikben. Rein Lajos, a gyár vezetője a vetélkedő kezdetekor ennyit mondott: — Nyernünk kell! Széles István, a gyár párt­titkára és Balga István főmű­vezető helyeselt a gyár ve­zetőjének. Sok fáradság előzte meg ezt a napot. Kiválasztani a legjobban rátermett ver­senyzőket. Vitéz Nándorra és Vizi Ferencre esett a válasz­tásuk. Mindketten gyerekko­ruktól a balassagyarmati vá­góhídon dolgoznak. A veze­tők úgy mondják, hogy saját nevelésük. Naponta gyakorol­tak, tanulmányozták az el­méleti vizsgához szükséges tananyagot. Az alapszervezet, a szakszervezet, a KISZ, a gyár vezetősége pedig fárad­hatatlanul segítette őket. Kilenc órakor vezették fel a levágásra kerülő állatokat. **>« A üt'» »arfcjfi Íí^:|í|jij bzusl hasilooarddal jutalmazták Kezdődött a verseny. Jól el­helyezett ütésre van ilyenkor szükség, azután már megy minden, mint a karikacsa­pás. Vitéz Nándinak, a nóg­rádi versenyzőnek az indulás nem sikerült. Elhibázta az ütést. A csarnokban felzúgott a közönség. A váciak és ceglé­diek elégedettek voltak. De ezt a jó felépítésű fiatalem­bert nem zavarta meg az első kudarc. Megismételte az ütést és sikerrel, utána pedig min­den fogást, nagy nyugalommal kiszámítva dolgozott. Mikor befejezte, a stopperóra a kezdéstől 16.5 percet mutatott. Kiváló volt a minőség is. Délben a döntőbírók az ösz- szefoglaló után azt közölték, hogy Vitéz Nándi időben is, minőségben is a legjobb ered­ményt érte el. Ezzel azonban a verseny még nem dőlt el, mert délután volt az elméle­ti foglalkozás. Mindhárom gyár képviselője a folyosón várta az eredményt. Délután ót órakor hirdették ki: — A három húsgyár között folyó versenyben az első he­lyet Vitéz Nándor, a Balassa­gyarmati Húsgyár dolgozója nyerte el. Este ünnepélyes keretek kö­zött Szabó Berény, a vállalat igazgatója átadta a díszes, ezüst hasítóbárdot a győztes­nek, aki egyben megkapta a vállalat Kiváló dolgozója cí­met is. Az eseménynek már vége. A Húsgyárban folyik a hétköz­napi élet. de a verseny még ma is beszédtéma, az irőseb- >eket foglalkoztatja leginkább. Büszkék a sikerre, hiszen mel­lettük nevelkedett a győztes. De szeretnék, ha a gyárban dolgozó minden fiatal a szak­ma kiválója lenne. Elhatároz­ták. hogy rövidesen ők ren­deznek a gyáron belül ver­senyt, amikor a fiatalok lesz­nek a bírálók és a közönség. Ender János, a gyár régi dolgozója mondta: — Nagyon jó volna, ha a fiatalok megszeretnék ezt a szakmát, jól értenének hozzá, hogy a legjobb minőségben elégíthessük ki a vásárlók igé­nyeit. A minap megfigyeltük Vitéz Nándit is. Nagy szeretettel ok­tatják őt. készítik az országos versenyre, ahol bele akarnak szólni a helyezésbe, mert ahogy mondták az idősebbek, az ő sikere az övék is. Rangos dolog ez a hentes és mészáros szakma! Bobál Gyula Házasság- a teremben.,. Régen nem titok, hogy az az állítás, mely szerint a há­zasságok az égben köttetnek, fölöttébb elavult. Sőt az egy­házi esküvők is mindinkább háttérbe szorulnak. Kistere- nyén például 47 társadalmi házasságot kötöttek a tanács házasságkötő termében. A kisterenyei társadalmi esemé­nyek állandó bizottságának megtartott ülésén nemcsak ez derült ki, hanem az is, hogy Kisterenyén elült a demográ­fiai „hullámzás", többen szü­letnek, mint meghalnak: a 11 társadalmi temetéssel szemben is 17 névadó ünnepséget tar­tottak a községben. HARMAT ENDRE \A fZaszputyitt-rejlély 12. — öntsd csak ebbe! És nyújtotta az előbbi poharát. — De ez lehetetlen, Grigorij Jefimovics. Csak nem kever vörös bort madeirával? A sztarec. az utóbbi években elszokott at­tól, hogy ellen tmondjanak neki: — Ne törődj vele! Öntsd csak ide, ha mondom! A herceg „véletlenül” meglökte a muzsik eredeti poharát, az asztal lábának vágódott, és eltört. Most már jöhetett a ciános pohár. A herceg kimeredt szemmel figyelte áldo­zata minden mozdulatát — várta, melyik bi­zonyul az utolsónak. Raszputyin lassan, kis kortyokban ivott, mintha zsűritag lenne egy borversenyen. Az arca nem változott, de időnként a torkához kapott, mintha légzési zavarai lettek volna. Felkelt, és szokása sze­rint járkálni kezdett. Juszupov megkérdezte, van-e valami baj. — Ó, semmiség, valami nincs rendben a torkom körül. Idegtépő szünet következett. — Kitűnő madeira. Adjál belőle még. Ezt már gyorsabban itta meg a sztarec. A herceget kiverte a veríték. Raszputyinnak hosszú percek óta holtan kellett volna hever­nie a perzsaszőnyegen. Ehelyett tovább jár­kált. Házigazdája úgy tett, mintha nem vet­te volna észre, hogy a sztarec feléje nyújtja poharát. Leemelt egy másik mérgezett po­harat, és azt töltötte tele. A muzsik vissza­ült a helyére. Ravaszkás mosollyal nézte a herceget. Az úgy érezte, hogy ez a tekintet ezt mondja: — Na, látod, drágám. Mindegy, hogyan próbálkozol. Nem árthatsz nekem. Az orgyilkos szerenádia Juszupov valamennyire összeszedte magát, is teát ajánlott. — Jó, adj egy csészével — válaszolta gyen­ge hangon a muzsik. — Borzalmasan szom­jas vagyok. Aztán felemelte a fejét. A villogás eltűnt, a szeme most homályos és zavaros volt, kerül­te a másik férfi tekintetét. Amíg a herceg a teát öntötte, a sztarec újra járkálni kezdett. Pillantása a falra akasztott gitárra esett. — Játssz valamit! Valami kedveset. Sze­retem, ahogy énekelsz. Ült, figyelmesen nézett és hallgatta Juszu­pov játékát. Aztán újra lehanyatlott a feje. Vendéglátója is abbahagyta különös műsorát De a sztarec szomorúan ránézett és azt mondta: — Énekelj még. Mérhetetlenül sokféle gyilkosság esett meg már a történelemben. De arra aligha volt még egy példa, hogy tette elkövetése közben a gyilkos szerenádot adjon áldozatának. Muzsik a medvebőrön Ólomlábakon lépdelt az idő. Hajnali fél­hármat jeleztek a falióra mutatói. Csaknem két teljes órája zajlott már ez a lidérces álom. A herceg úgy érezte, nem sokáig bír­ja már. ... Ennek a könyvnek a megírása során vé­gig arra törekedtem, hogy a Raszputyin-le- gendát kibontsam a misztikum köntöséből. Mint az Olvasó tapasztalhatta, az esetek túl­nyomó többségében ez nem is volt nehéz: a forrásmunkák és a logika segítségével majd­nem mindig viszonylag könnyűszerrel ki le­hetett hámozni valószerűtlen burkából a ra­cionális magot. A Mojka-i palotapincében történtek előtt azonban — tudomásom sze­rint a Raszputyin-rejtély minden más kutató­jával együtt — tanácstalanul állok. Sehol, soha, egyetlen utalást nem találtam arra, mi a magyarázata annak, hogy a méreg nem hatott — illetve csak minimálisan hatott. A forrásmunkák mankói koppanva kiesnek, és ezúttal valóban nem marad más hátra, mint a meztelen logika. Ez pedig aligha hagy más magyarázatot, mint a következőt: 1. A beszervezett orvos, dr. Lazovort csak­nem bizonyosan nem ciánkristályokat, hanem valami ártalmatlanabb szert szerzett be. Vagy véletlenül, vagy — talán azért, hogy legyen visszaút — tudatosan. 2. Csak így válna valamennyire érthetővé, hogy a szibériai paraszt közismerten vas­erős szervezete, legalábbis többé-kevésbé, ez­zel az ártalmatlanabb készítménnyel meg tu­dott birkózni. Méreg után revolver Raszputyin még mindig a helyén ült. A fe­jét lehorgasztotta, nehezen lélegzett. A her­ceg felállt. Háta mögé tett kezében revolvert tartott. Rámutatott a gyönyörű kristályke­resztre — a ciánkálinak vagy az annak hitt szemek kristályformája volt — és azt mond­ta: — Grigorij Jefimovics — szólalt meg reme­gő hangon Juszupov —, jól tenné, ha a ke­resztet nézné és imádkozna. A sztarec arcára alázat ült. Közelebb ment gyilkosához és az arcába bámult, mint aki nem hiszi el, amire hirtelen rádöbbent. Az­tán lassan jobbra fordította fejét, és, mint aki mindennel leszámolt, engedelmesen néz­te a keresztet. Juszupovot el vakította a cső­ből kicsapódó villanás. Vadállati hörgés hal­latszott és Oroszország koronázatlan ura a medvebőrszőnyegre zuhant. Néhány percen belül Raszputyin teljesen elcsendesedett. A golyó szívtájon hatolt be. Juszupov és a lövésre berohanó társai leol­tották a villanyt, kívülről, lakattal bezárták az ajtót és felmentek a dolgozószobába. Udvari vadászat Egy idő múlva Juszupov nyugtalan lett. Lement az „alsó ebédlőbe”. Raszputyin moz­dulatlanul hevert. Pulzusa nem volt, sebéből lassan szivárgott a vér. De, ahogy gyilkosa hozzáért, a teste nem tűnt hidegnek. Juszu­pov végső bizonyságot akart. Megrázta a tetemet. Az visszazuhant korábbi helyzetébe, -mint egy zsák. A feje élettelenül billent ol­dalra. A herceg már menni készült, amikor észrevett valamit. A halott bal szempillája megrándult. Juszupov fölé hajolt és figyelmesen vizs­gálta a sztarec arcát. Azon is mozgás hullám­zott végig. Hirtelen félig kinyílt a bal szem. majd rögtön utána a jobb szempilla is előbb megremegett, majd felemelkedett. És a muzsik mindkét, immár nyitott sze­méből ördögi gyűlölettel meredt gyilkosára a híres Raszputyin-tekintet. A sztarec hatalmas keze gyilkosa torkát kereste. A herceg — immár teljes pánikban — fel­rohant a dolgozószobába. Ezalatt a sztarec szűkölve, mint egy megsebzett állat, felkú­szott az udvarra vezető ajtóig, és eltűnt a sötétségben. Csak itt végzett vele az össze­esküvők golyója. A tetemet a Petrovszkij-szigetnél/ a Né- vába dobták a gyilkosok és azt hitték, „meg­mentették Oroszországot”. Az ő Oroszorszá­gukat. Epilógus i.. Január 7-én a Duma elnöke kihallgatá­son jelent meg a cárnál, és hosszasan tudatta vele, hogy a birodalom recseg-ropog, hogy a „zendülés” hetek, esetleg napok kérdése. Mik­lós alig figyelt oda. — Fárasztom talán Felségedet? — Hát bizony nem sokat aludtam az éj­jel. — Igen, igen, á tengernyi gond... — Nem, Mihail Vlagyimirovics, hajnalban erdei szalonkára vadásztam. A kocsiban fázósan húzta össze magán va­gyont érő bundáját a nagyúr. Az üres pék­üzletek előtt rongyos emberek hosszú sorai kígyóztak. A sofőr hirtelen fékezett. Egy mel­lékutcából hatalmas tömeg gomolygott elő és elárasztotta a széles sugárutat. Az ajkúkat fehér párába burkolva hagyta el a kiáltás „Békét! Kenyeret!” A Nyevszkij Proszpekten eldördültek a: első lövések. A földkerekség múltba dermedt egyhatoda megmozdult, és elindult a jövő felé A szám­űzött szimbirszki, akinek oroszlánrésze volt az ébredésben, hazakészült. Szibéria szikrázó havát még szakállas szta- recek taposták. De a Néván. amelyből különös társuk tete­mét kifogták, már ott ringott, és ágyúit las­san a Téli Palota felé fordította az Auróra Vége )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom