Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

Vers és valóság Szólították, felment a szín- játszó csoport alakult. Akkora gal. Minden csak akkor állja padra. Zengő baritonján el- dohánybeváltónál dolgoztam, meg a helyét, ha kötődik va- kezdte a vers első sorait: Ké- Nem a versmondásért rajong- lamihez. Én nem tudok elsza- szülődik már bennünk az in- tam, a szereplésért. A Kántor kadni a mindennapi élettől, farktus, a rák. / Kézfogásaink- fia című Míkszáth-jelenetet Nézze meg a mennyezetet! Ep- han, elköszönő szavainkban / próbáltuk, s a tanító rám ősz- pen tegnap bosszankodtam ott rejlik a végső üdvözlet: tóttá ki a kántor szerepét. Az miatta. Negyvenezerért csi- emlékezz, rám, Barátom! előadásnak nagy sikere volt. nálták meg a tetőt, s mostúj- . .... Később Balassagyarmaton is ra beázik. Becsöpög a víz, s Nem vette eszre azido mu- előadták a darabot. Megbete- mi megint rakhatjuk a búto- lasat, a himntkusan nompoly- gedett a főszereplő, s beugrót- rókát. Éneikül is akad elég gó sorok után lolcsattano ^01. Utána egyre jobban fúr- munkánk. A bútorbolt nem tapsvihar sem zavarta meg, dalt a kíváncsiság: mi lenne, üdülőhely. Itt mindent tudni hogy tovább eljen a: sorok kö- ha egyszer verset ts monda- kell a szakmával kapcsolatban, zött, ismételje a szűnni nem, ^fc. Más az, ha az ember De az ilyen bosszúságot, kelle- akaró tetszésnyilvánításban is Qg^ saját magához kötődik, metlenséget és nemtörődöm- o feltörő gondolatokat: Őseink eíső monológom Csehov: Szép séget nem bírom, voltak a forradalmak, hagyó- ^ élet rímá írása volt. Aztán mányunk / a szabadság, a Csokonai következett A re- ~ Látja, hát ezért szeretem népfelség, a haladás, az em- „tényhez. Rettenetesen sike- a verset- Kikapcsol, átállít, béri jogok. rült Sokszor a feleségemmel fel­olvasunk egymásnak. Ö is Most a balassagyarmati bú- -— Később bevonultam. 'Meg- szereti, ha versekkel foglalko- torbolt irodájában ülünk, nyertem több versenyt a hon- zom, de egy kicsit neheztel, ha hogy felelevenítsük azt a no- „édségnél. S ez lelkesített. Azt próbára járok. Ezt nem azért vemberi vasárnapot, amikor mondtam: most már nem ha- mondom, mintha ebből prob- Szél Imre, a KPVDSZ-hez tar- gyod abba. Mikor leszereltem, lémák adódnának. tozó vállalatok szavalóverse­újbói bekapcsolódtam az irá­nyén harmadik helyezést ért dalmi színpad munkájába. Csi- ~ Az utóbbi időben Benjá- el. Aznap a Rába ETO az uj- M^mvnrtnlr Rénehhi mintái szavaltam. Szeretem ■pesttel játszott, Nagybátony- munkahetemen a bútorbolt- AdV*’ Tóth Árpád egy-két ban a VIDEOTON szerepelt, s dolgoztam, s nemsokára a versét A lélektani költemé- Budapesten a Rosenberg-há- sport—játék—hangszerüzlet gyeket. Kitörő lelkesedés, visz­zaspár utcai székházban egy wZetöje lettem. Féltem, hogy «zafojthatatlanság legyen ben­fiatalember, Benjámin László ^ mj (es2 Nem ez a szak- ne’ forradalmi vagy egyéni versét szavalta. mám de igaz az a mondás, Problémákkal foglalkozzon. „ .... ... . .. hogy a gyakorlat teszi a mes- EW szekrény vagy egy asztal Hogyan kerül egy bútorbolt s Megszerettem. Három ára> ténV- Ismerni kell a fát, vezetője a szavaloversenyek januárban már a tulajdonságait. A vers egészen forrohangulatu legkorebe. Mi- Mtorboltot vezettem. Sok más ™lá-9- Annak töltete van, ért szaval: szereti az irodai- aondom vojt de dolaoztunk az szórakoztat. Akkor is, ha a mat vagy talán ^repelm becsüietesen.’Egy év múlva vállalati rendezvényen mon- afcor? Errol faggatom az iro- fciüátó boU utt Q2 üzlet Ki_ dóm el, vagy otthon, a család da cigarettafüsttől lassan el- dolaozó ielvénvt kavtam körében olvasom. Remélem, használódó levegőjében, s ő a ‘ gyerekeim is szeretni fogják. Azt mondják, az alma nem — Szeretem a verset. Semmi esik messze a fájától. Ebben más műfaj nem tudja szá- bízom én is. momra úgy visszaadni az élet­érzéseket, mint a sorokba tö­mörített világ. A feltett kérdé­sekre megtudom a feleletet, éppen legtermészetesebb hangon vá- Ennúí 0 történet, laszol. 1*1 — A balassagyarmati Ma­dách Imre irodalmi színpad megtudom a feleletet, Azon a novemberi vasárna­alapító tagja vagyok. Tulaj- wigy a választ, éppen azt, pon Szél Imre tizenkilenced­donképpen innen számítom az amire várok. magával állt dobogóra, hogy érdeklődés felkeltődését, de az nyílt szóval, födetlen arccal előzmények előbbre nyúlnak. — De a vers sem minden, elmondja érzéseit a székekben 1959-ben Nyírjespusztán szín- Szembe kell nézni a valóság- ülőknek. Ki KÖZÉRT-eladó. ki szövetkezeti dolgozó, ki pénztáros, ki könyvelő , volt. De egyben közösek: a ver sek szer etetőben. Együtt vol­tak Illyés Gyulával, József Attilával, Garai Gáborral és Benjámin Lászlóval. Nem csu­pán szeretetből, az értő szó és az előadás jogán. Együtt vol­tak, hogy Idézve Benjámin verssorát: életüket, munkáju­kat, céljaikat, mint egy szer­ződés szövegét, kiterítsék az utódok előtt aláírásra, vagy elvetésre. De sem aláírás, sem elvettetés nem született, pán a szeretett versek további ápolása, s megszólaltatása — mindenki örömére. Fagy szabadság után A RIOLEX Építőanyagipari re négymillióit költ a beru- Vállalat építőrészlegének dől- házó. A terület kisajátítása gőzéi jelenleg fagyszabadsá- után, Szécsényben hozzákezde- ................. nek az új 75 férőhelyes óvo­da építéséhez. Balassagyarma­ton újabb épülettel bővítik a Magtérmeltető Vállalat köz­pontját, a városban felújítják Madách Imre szobrát, a volt kiegészítő parancsnokság épü­letét pedig 75 férőhelyes óvo­dává alakítják át. Amennyi­ben a megyei tanácstól meg­kapják a kért összeget, saját központi gon vannak. Előreláthatólag márciusban kezdenek a mun­kához. A részleg dolgozói eb­ben az esztendőben tízmillió forint bevételt terveznek fő- tevékenységükből, kettőt pe­dig a segédüzem által nyúj­tott szolgáltatásokból. A program szerint a jó idő beköszöntésével Jobbágyiban tovább folytatják a Nógrád megyei Textilipari Vállalat rezsiben megkezdik telephelyének bővítését, ami- irodájuk felépítését M. Zs. Bizfatő, kenyérügyben Nincs a nagyoroszi körzetben olyan érte­kezlet — akár az ÁFÉSZ, a községi tanács, a párt-, vagy más tömegszervezet hívja össze —, ahol ne esne szó a kenyérellátásról. Elé­gedetlenek az emberek és hol élesebben, hol szelídebben, de mindenképpen az ÁFÉSZ-t hibáztatják az intézkedés hiányáért. Mert mi is a helysiet? A nagyoroszi fo­gyasztási szövetkezethez Horpács, Borsosbe- rény és Pusztaberki község tartozik. A nagy­orosziak a községben levő sütőipari üzemtől kapják a minden tekintetben kifogástalan kenyeret; a másik három községet viszont a rétsági és a balassagyarmati üzem látja el, már korántsem olyan jó kenyérrel. A „min­dennapi” itt sokázor lapos, keletien,' és nem is érkezik meg időben a falvakba. Joggal kéri tehát az ÁFÉSZ tagsága: állapodjon meg a szövetkezet a sütőiparral, hogy a kör­zet területén mindenki a nagyoroszi jó ke­nyérből kapjon. A szövetkezet kötött is szerződést erre vo­natkozóan az elmúlt év elején. A szerző­dést követően 1—2 hétig mind a négy köz­ség lakossága a Nagyorosziban készült ke­nyérből vásárolhatott a boltokban. Ekkor azonban — máig is kideríthetetlen okból visz- szaállt a régi rend, s így maradt továbbra is állandó témája az értekezleteknek a kenyér­kérdés. A szövetkezet írásban és telefonon, személyes tárgyalások alkalmával igyekezett foganatosítani a szerződésben foglaltakat, a sütőipari vállalat azonban rá sem hederített a jogos követelésre. Ezek után felmerül a kérdés: azt a többletet, amit Nagyorosziban megtermelnek a helyi igényeken felül, hová szállítják? Sikerült megtudni, hogy ez a ke­nyér a drégelypalánki körzet boltjaiba kerül. Az idén ismét megpróbálkozik az ÁFÉSZ a szerződéskötéssel, de ez — amint a tavalyi példa mutatja —, nem sok eredménnyel ke­csegtet. Jobb megoldás volna, ha a fogyasz­tási szövetkezet átvenné a sütőüzemet. Erre most jó alkalom kínálkozik: kedvezményes hitelt és dotációt kap az az ÁFÉSZ, amelyik péküzemet létesít. A nagyorosziak már meg­kezdték az előkészítő munkákat, tárgyaláso­kat folytatnak, előkalkuláció alapján mérik fel a lehetőségeket, a gazdaságosságot. Most már csak a tárgyalások sikerén mú­lik, hogy megszűnjék az az áldatlan állapot, hogy a körzet négy községe három helyről kapja a kenyeret, s ezek közül csak egynek az ellátása jó. A többi keserű szívvel viszi haza a rosszul kelt, agyonnyomott vekni­ket, amelyek érkezésére ráadásul még órá­kig várni is kell. K. E. Kihasználatlan lehetőségek Balassagyarmat idegenforgalma Ismét véget ért egy esztendő, s mivel a téli időszakban a turizmus holtidényéről beszélhetünk, lezárhatunk egy idegenforgalmi évet is. Milyen eredményeket, tapasztalatokat hozott ez Balassagyarmaton? Kezdjük a tényekkel. Míg 1967-ben 300 ezren, 1968-ban 314 ezren lépték át a városban. a határt, addig tavaly megközelítőleg 350 ezer volt az átkelők száma Az évről évre növekvő forgalom lebonyolítá­sára, a vendégek szállás, vásárlási és kulturális igényeinek kielégí­tésére több intézkedés is történt. A határátkelőhelyen *“ IBUSZ-kirendeltség lé­tesült — itt azok a külföldiek, akik ezt hazájukban nem tet­ték meg, pénzt válthatnak, és mat szolgáló intézkedések kö­zül még a legelemibbek: üt­és létesítményjelző táblák, tér­képek felállítása sem valósul­tak meg maradéktalanul. „Balassagyarmat se nem üdülő, se nem kirándulóhely, hanem egyszerű átkelőhely” — érvelnek néhányan a vá­rosban. Nos, nem egy város 2. mértékben kielégítik-e az ide­genforgalom igényeit. Érdemes még egyszer meg­vizsgálni a helyzetet. A Tünde lenne boldog ebben a termé- kétségkívül szép, korszerű lé- szeti kincsekben gazdag or- vizumigazolványt szerezhetnek, tes ítmény —, de a többi ven- szágban, ha olyan kiránduló- A vendéglátás színvonalának déglátóipari egység? Azokban hellyel rendelkezne — alig emelkedését szolgálta a Tünde- valóban mindent megtettek az négy kilométerre a városköz- Pre:^z° megnyitása. A benzin- idegenek fogadása érdekében? ponttól —, mint a nyírjes­töltő állomás korszerűsítése, a Készült-e valahol idegen nyel- pusztai tavak környéke. Az­novelése vü étlap, kellő számban be- tán a népviselet, a folklór. szélik-e a pincérek legalább a Balassagyarmat a palóc táj szlovák nyelvet? központjában fekszik — a tu­Nyáron a Delicatesse- risták közül néhányan csak bolt előtt, a város azért jönnek le Budapestről a központjában szinte kizárólag városba, hogy innen indulva külföldi kocsik várakoznak. A „portyázó” útra, a kömyékbe- bolt zsúfolt — még télen, a U falvakban népművészeti holtidényben is az! — az tárgyakat vásároljanak. Nem áruellátás azonban a tévé- lehetne ezt megelőzni azzal, kény boltvezető fáradozásai hogy népművészeti és aján- ellenére is akadozik néha, s dékbolt nyílna itt? S arra sem — amivel kezdtük —, kicsiny irreális gondolni, hogy a min- a parkolóhely, sokan csak den év őszén megrendezendő azért mennek tovább, mert irodalmi színpadi napok pél- képtelenek megállni. Igaz, az dájára nyáron — mondjuk — Óváros tér teljes terjedelme- palóc napokat tartanának Ba­ben parkolásra van kijelölve lassagyarmaton, ezen együtte­— dehát miért menjen a kül- sek, szólisták mutatnának be földi a neki távolinak tetsző népi táncokat, dalokat. Óváros térre, ha ő a főté- Neves művészek kö/remű- ren akar vásárolni. A csakis az idegenforgal­kutak számának ugyancsak eredménynek szá­mít, habár nyáron az éjszakai szolgáltatást — amiről pedig szó volt — nem sikerült meg­oldani. A főtéren némileg bő­vült a parkolótér, több külföl­di kocsi elhelyezése vált lehe­tővé. A camping két, kétszobás turistaházat kapott. Ezek a pozitívumok. Alapo­san utánanézve viszont a dol­goknak megállapítható, hogy a létesítmények nagy része, a campingházak és az IBUSZ-ki- rendeltség létrehozásán kívül — elsősorban a lakosság igé­nyeit szolgálják, s csak má­sodlagosan az idegenforgalmat. Akkor is létrehozták volna őket, ha egyetlen egy (külföldi nem kel itt át a határon, s még az is kétséges, hogy teljes rSYSYSSSJtSYSSSYSySSSSYYSSSSSSSSSSYSSSSSSJV'YYSSSSSSSSSSSYSYrSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSYSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSY/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSSSSSSASSSYSSSSSSSSSSSSSSYSSSSSSSSs C itt termem kell egy kis ^ kitérőt. Mellőzném a •aáraz, adatszerű felsorolást, s röviden csupán annyit mon­danák el, hogy a Vajdaság Autonóm tartományban a legsokrétűbb a lakosság össze­tétele. Meglepően tarka kép fogadja ezen a tájon, vidéken az embert. Szerbek, magyarok, Magyarok kősóit a Vajdaságban 2. nek csupán a töredéke ért magyarul. Sokat beszélnek most Üj vidékien az önálló vajdasági tv-ről, amely állí­tólag nyomban megoldaná a problémákat vüket, mint a Tolna megyei könyvkiadó vállalat, a Fórum, gározta a belgrádi televízió a Dehát mindent egyszerre svábok a magyart. az újvidéki rádió, az újvidéki magyar műsort. Ugyanakkor a nem lehet. A Fórum könyves­Egyik este egy magyar csa- filozófiai fakultáson a magyar Dolgozók című lap nincs te- bolthálózata sem alakult ki Iád vendége voltam. Vacsora nyelv és irodalom tanszéke, és kintettel a jubileumra, mert egyik napról a másikra, horvátok, szlovákok, románok, közben megérkezett valame- az a könyvesbolthálózat, amely- cseppet sem hízelgő nyilatko- eszélgettem Győri Lász­cmagoriak, ruszinok, macedó- lyik távoli községből a nagy- nek egyikében most körülnéz- zatokat közöl azzal az össze- lóval, az újvidéki Fo­nok, muzulmánok, szlovénok, papa is. Örömmel üdvözölte a tem. Ezek a szervek, intézmé- gező főcímmel, hogy a nézők rum könyvesbolt vezetőjével, bolgárok, csehek, albánok, tő- magyarországi vendéget, s éj- nyék nemcsak léteznek, ha- többet várnak. Görög Tibor Elmondta, ők látják el a Vaj­rökök, olaszok élnek a Vajda- fél is elmúlott, mire kifogy- nem élvezvén a jugoszláv ál- újvidéki optikus szerint hi- daság székhelyén működő hat ság községeiben, városaiban. A tunk a szóból. Beszélgetés lám erkölcsi és anyagi segít- ányzik a szórakoztató műsor, magyar nyelvű elemi iskolát, magyar anyanyelvű lakosság közben ilyeneket mondott: ségét, tervszerű és tudatos Harangozó Rozália újvidéki két magyar nyelvű gimnáziu­kb. 450 ezer, félmillió. A szer- „Holnap bemegyek a Szkups- munkát fejtenek ki a jugosz- újságárus kifogásolja, hogy a mot és a főiskolát tanköny­láviai magyar szellemi élettel- magyar műsorok nem elég ér- vekkel. Ezenkívül minden jessé tétele érdekében. dekesek. Uracs Erzsébet te- magyar nyelven megjelent A viszony, ahogyan láttam, merini néző szerint: a Baráz- könyv, a magyarországi könyv­a nemzetiségi állampolgárok da című magyar műsor kiáb- kiadók összes termése besze­sek mellett gyakori, vagy ép- üzemi munkások, akik tiszta és az állam között nem olyan, rándító volt. Az egészet csak rezhető náluk. Természetesen pen gyakoribb a vegyes köz- szerb ajkú környezetben dől- hogy az egyik oldalon a nem- azért nézte, hogy a műsor vé- a vajdasági írók műveit is a ség, ahol váltakozó arányszám- goznak, egy idő után a kutyát zetiségi állampolgárok köve- gén meghallgasson egy-egy Fórum könyvesbolthálózata ban élnek együtt a szerbek, a kucsának, a gyárat dzsámak telményekkel lépnek fel, és nótát... „Szeretném tudni — népszerűsíti. Egyébként a Fó­magyarok, a szlovákok, a ro- ejtik. „Medzsek a dzsárba.” A bizonyos engedményeket csi- kérdezte — miért nem tűznek rum Lap- és Könyvkiadó Vál­mánok, crnagoraiak és a töb- hatvanas években alakult meg karnak ki az államtól. A vi- a műsorra olykor egy-egy ma- lalatnak Újvidéken, Topolyán, bi nemzetiség. Világos, hogy egy Jugoszláviai Magyar szony másmilyen: az egyen- gyár filmet, vagy miért nincs Kishegyesen, Szabadkán, Zen­ebben a községben a magyar Nyelvművelő Társaság. Ennek rangúság aspektusából „inté- gyakrabban színházi közvetí- tán. Becskereken, Zomborban nyelvű könyvek, újságok, fo- az intézménynek küldetéssze- zik” közös dolgaikat. Hogyan tés a szabadkai színházból, és Becsén van magyar nyelvű lyóiratok jelentősége felmér- rű munkáját ott, a Vajdaság- is tudnám érzékeltetni? Olyas- esetleg az újvidéki M. Stúdió- könyvesboltja. Mindegyikben hetetlen. Nemcsak a tájékoz- ban értettem meg igazán. Sta- formán talán, hogy olykor ná- ból?” A nyilatkozók közül né- hanglemezeket is árusítanak, tatás, a szellemi szükségletek tisztikai adatokkal nem ren- lünk a községi tanács bekötő- hányán keveslik a magyar Az újvidéki könyvesbolt évi anyanyelven történő kielégí- delkezem, személyes tapaszta- utat, strandfürdőt stb. kér a adás időtartamát. Rossznak ta- forgalma egymillió új dinár, tése szempontjából, hanem a latokkal azonban igen. Ezek megyétől, mire a megye eset- lálják a műsoradás időpont- Győri Lászlótól tudom, hogy a nyelv tisztaságának megőrzé- ismeretében azt mondom: a leg azt válaszolja: szívesen ját. Hivatalos helyeken is el- Vajdaságban a felsoroltakon se szempontjából is A nemze- Vajdaságban élő magyarok adnánk, de miből? Csak addig ismerik a bírálatok jogossá- kívül még 25 könyvesboltban tiségi vidékek jellegzetes szel- közül tízezrek felejtették vol- nyújtózkodhatunk, ameddig a gát, főleg azt, ami a műsor- vásárolhat a lakosság magyar lemi tunyaságtünete, a nyelv- na el vagy helyezték volna takarónk ér. Ilyesmi van most adás időpontjára vonatkozik, nyelvű irodalmat. bek után a magyar nyelvűek tinába és kérek egy potvar- élnek legnagyobb számban a dát” (igazolást). Vagy „én is Vajdaság Autonóm tartomány- azonorázó (alapító) tag va- ban. A színmagyar települő- gyök”. Azok a magyar nyelvű romlás. Ezzel úton-útfélen ta- „használaton kívül” az anya- a belgrádi televízió magyar Dehát az objektív nehézségek, lálkoztam, s elmondhatom, nyelvüket, ha nem létezne a nyelvű adásával. Beszélgettem Az esti órákban ugyanis még- szívszorító élmény beszélgetni Jugoszláviai Magyar Nyelv- a tv bemondójával: szerinte sem sugározhatják a magyar vajdasági magvarokkal, akik művelő Társaság, továbbá a az már nagy dolog, hogy 1969. nyelvű műsort, hisz’ a készülé- úgy használják az anyanyel- vajdasági magyár lap- és december 7-én századszor su- kék előtt ülő sok millió néző­(Folytatnsa következik.) Szekulity Péter ködésével több helyen, Szege­den, Gyulán, Szombat heR'en rendszeresen rendeznek ün­nepi játékokat — a közeli Csesztvén, Madách kúriájában, parkjában, az őshársak alatt le­hetetlen volna évente legalább egyszer bemutatni a költő va­lamelyik művét? Sehol sem olyan élő a genius loci, mint itt, s a bevétel sem volna el­enyésző ... Irreális, fellegekben já­ró álmodozás, legyinte­nek sokan, mikor az ilyen, és efféle terveket hallják. Vajon mit mondhattak akkor Tökön, ebben a Zsámbék melletti je­lentéktelen kisközségben, mi­kor a téesz vezetői azzal áll­tak elő, hogy külföldiek ven­dégfogadására akarnak beren­dezkedni — s lám, mégis si­került a dolog, számottevő anyagi nyereséghez jutott a téesz. Lehetne sorolni a pél­dákat, az eleinte megmosoly- gott lovasiskolákat, a bevéte­lük javát valutában kapó, nép- művészeti üzleteket, a ci­gánymuzsikás, magyaros va­csorákat — Balassagyarmaton sok lehetőség marad kihasz­nálatlanul. Könnyű a fővárosban — ér­velnek megint az okoskodók —, ott mások az emberek, má­sok a körülmények. — Ezek­nek csupán annyit: a körül­mények, az emberek — külö­nösen ha magukat teszik ösz- szehasonlítás tárgyává — va­lóban mások. De a külföldiek, igényeik itt is ugyanolyanok, mint amott — érdemes lenne törődni velük. B. L. NÓGRÁD — 1970. január 15., csütörtök /

Next

/
Oldalképek
Tartalom