Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

PEDAGÓGUS SZEMMEL Szakkörök a nevelőmunka mérlegén KI KÖTELES ELKERÍTENI A PORTÁJÁT? AZ ÜJ, HALADÓ, a tudo­mány eredményeire támasz­kodó nevelőmunka mind- annyiunk közös ügye. Külö­nös erővel jelentkezik járá­sunkban — sok más, az okta­tó-nevelő munkát segítő for­mák mellett — a szakkörök helyzete. A szabad idő célszerű, he­lyes eltöltésének kibontakozó mozgalma, a hasznos hobby, a barkácsolás, ezermesrterke- dés és a szakköri munka szervesen együvé tartozik. A salgótarjáni járás úttörőcsa­pataiban a szakkörök száma és a szakköri tagok létszáma évről évre emelkedik. A tanév elején ennek a munkaformának szervezési elve volt a gyermekek érdek­lődése, a jelentkezés önkén­tessége, de ugyanakkor azt is meg kellett mondani, hogy körülbelül mire van lehető­ség. Ahogy a tapasztalatok bizonyítják, a 93 óradíjas és a néhány társadalmi munká­ban vezetett szakkört általá­ban jól kihasználják úttörő­csapataink., A szakkörök ki­választásánál figyelembe vet­ték, hogy míg az 5—6. osztá­lyosok érdeklődésének fő mutívuma még a tevékeny­ség, a próbálgatás, addig a 7—8. osztályosok érdeklődé­sének tartóssága és mélysége már megalapozottabb. A he­lyes szakköri foglalkozás pon­tos. rendszeres munkára szok­tat. Neveli a szép iránti fogé­konyságot, fejleszti az értel­mi erőket. A cél azonos az is­kola céljaival. A feladatok sem választhatók el, szoros egységet alkotnak az iskolai oktatással, die ettől tartalmá­ban és módszereiben eltér­nek. i Jobban kell törődni a gyen­gébbek felvételére, a fizikai dolgozók gyermekeinek a szakkörben történő foglalkoz­tatására, sőt ráhatással is nö­velni kell a lehetőségeket Természetesen a szakkört nem szabad korrepetálásra rendelt intézménynek tekinte­ni, de az sem lehet, hogy a szakkör a tanulók exkluzív klubja legyen. El kell kerül­ni, hogy órafcátöltő. „túlórázá­sa” szerepe legyen ennek a megalapozott oktató-nevelő formának. Nem ismerték még fel út­törőcsapataink a társadalmi erőkre támaszkodó szakkör- alakítási lehetőséget. Például az MHSZ gazdálkodási ren­delkezései általában úgy ír­ják elő az anyag- és pénzfel­használást, hogy az úttörő­csapatoknál általuk szervezett és fenntartott szakkörök el­számolási rendje olyan, mint­ha a szakkör az MHSZ kihe­lyezett szervezete lenne. Ne várjanak az úttörőcsapatok, a művelődésügyi osztály és a járási úttörőelnökség engedé­lyére, maguk kutassák a lehe­tőségeket. MI ÖRÖMMEL álltunk a mátraverebélyi szemléltető eszközt készítő szakkör mel­lé, vagy jól ki tudják hasz­nálni Nagybátonyban és Sós- hartyánban a modellező szak­kör tagjai a modellkészítés­ben rejlő nevelési lehetősége­ket, s főleg a hazafias ne­velést szolgálja a tizenhárom honvédelmi szakkör. A jövő­ben várjuk, hogy a jól bevált matematika, biológia, irodal­mi, orosz levelező szakkörök mellé sorakozzanak fel a vö­röskeresztes, a barkácsoló stb. szakkörök. S főleg azt vár­juk, hogy az iskoláknak ne csak a 70 százalékában mű­ködjenek ilyen csoportok, hanem terjesszük ki ezt a tevékenységi formát a kisdo­bos korosztályra is. és a fenn­maradó harminc százaléknak is legyen szakköre. A szakkörökben az adott szakterületen egy-egy kérdés­sel a tanórán szerzett ismere­teket jóval mélyebben és részletesebben van mód fog­lalkozni. A szakkörök je­lentős része eddig is műsorá­ra tűzte a kéf-három napos túrákat, kirándulásokat. Ezekből a tanulmányi séták­ból született az új táborozási forma is, a szaktábor, a ta­nulást segítő mozgalmak, módszerek gazdagodásának egyik szép példája, a szak­tárgyi versenyek rendszere A szocialista munkaerkölcs — a mindenfajta szellemi és fizikai munkához való helyes viszony — kialakításának is egyik jó formája a szakkör. Az itt végzett rendszeres te­vékenység fontos eszköze en­nek a nevelési feladatnak is. Fontos, hogy a szakköri mun­kának legyen mindig valami gyakorlati haszna, értéke. Szolgálja az egyént, a raj vagy az iskola szükségleteit, valamilyen közeli, vagy távo­labbi célra irányuljon. így jelenleg a művészeti szakkö­rök műsorral készülnek az úttörőünnepségekre, verse­nyekre vagy bemutatókra, a képzőművészek kiállításra stb. A társadalomismereti szakkörök hazánk felszaiba- dulásánaik 25. évfordulójára albumokat állítanak össze, pályázatokon vesznek részt, tablókat készítenek, adatokat gyűjtenek a felszabadulással kapcsolatban. A technikai szakkörök felszerelési tárgya­kat készítenek. Ezek a célok segítenek gyermekeink ’ világ­nézeti, erkölcsi nevelési terü­letek alapjainak lerakásában, továbbfejlesztésében. Szólni kell végül a társada-. lom. a KISZ-es ifjúvezetők munkájának bekapcsolásáról. A szakkörnek ki kell lépnie a mindennapi élet gyakorlatá­ba. S mikor azt említettem, hogy néhol kevés a felsze­reltségük, másutt meg nem olyan szakkör működik, ami­re lehetőség, szükség van, akkor azt is javasolhatjuk, hogy jelentős segítséget ad­hatnak az egy-egy munkacso­port irányításába bevont if­júvezetők, szülők, szocialista brigádok tagjai. ÉLNIE KELL EZZEL a le hetőséggel minden csapatnak Szakköreinket ne csak a járá­sa művelődésügyi osztály pat­ronálja, hanem szerezzün’ pártoló tagokat, mert ezzel még jobban növelni tudjuk a jó mozgalmi és nevelési gya­korlatot megvalósító úttörő­szakkörök számát. Szabó Miklós járási úttörőtitkár Fonta* témák az Országos Oktatási Tanács előtt Az Országos Oktatási Ta­nács ebben az évben elsősor­ban a szakmai-műszaki okta­tás néhány fontos kérdését vitatja meg — közölte az MTI munkatársával dr. Bencédy József, a tanács titkára. A testület elé kerül például a Művelődésügyi Minisztérium átfogó előterjesztése a műsza­ki tanárképzéssel kapcsolat­ban. amely a szakközép-. Il­letve a szakmunkásképző is­kolákban szükséges elméleti és gyakorlati oktatást végző műszaki tanárok képzését tár­gyalja. Ugyancsak a Művelő­désügyi Minisztérium terjeszti a tanács elé a felsőfokú tech­nikumokból és szakiskolákból kialakítandó műszaki főisko­lák működési elveit. A mű­szaki főiskolák létrehozását az üzemmérnökök iránti népgaz­dasági igények indokolják, s az a felismerés, hogy a terve­ző, kutató mérnökök mellett a népgazdaságnak szüksége van az üzemi, munkahelyi terme­lést szervező és közvetlenül irányító okleveles mérnökökre is. Ebből adódóan tűzi napi­rendre az Országos Oktatási Tanács újabb műszaki főisko­lák és főiskolai szakok kiala­kításának tervét. — Több illetékes tárca együttes javaslata alapján tár­gyaljuk majd, hogy a szakkö­zépiskolát végzett fiatalok — meghatározott ideig tartó üze­mi, szakmai gyakorlat után — miként szerezhetik meg a technikusi képesítést, illetőleg címet. 1968-ban kezdődött a szakközépiskolai és a szak­munkásképző iskolai hálózat fejlesztési terveinek kidolgozá­sa és összehangolása. Ez a munka lényegében befejező­dött. A tervek lezárásáról je­lentés készül a tanács részére. Egy másik beszámoló a szak­középiskolai tantervi munká­latok befejezéséről ad tájékoz­tatást. Az illetékes tárcák és a Művelődésügyi Minisztérium összegezése alapján megvitat­juk a negyedik ötéves terv oktatásügyi fejleszitési javas­latait. — Az érdekelt szakminiszté­riumok javaslatai alapján szintén az idén kerül az Or­szágos Oktatási Tanács élé az 1971/72-es és az 1972/73-as tanévben külföldön képzendő egyetemi és főiskolai hallga­tók létszámterve. A. S.-né olvasónk érdeklő­désére közöljük, hogy a Polgá­ri Törvénykönyv, illetve az Építési Szabályzat szerint a telek tulajdonosa a teleknek az úttal párhuzamos homlok­vonalát, az útra merőleges jobb oldali hátárát, továbbá a telek hátsó határvonalén, a jobb oldali telekhatártól a telek közepéig terjedő telekhatárt köteles bekeríteni és a kerí­tést fenntartani. Leveléből úgy látjuk, olvasónknak igaza van; amennyiben szomszédjával M. G.-né kérdésére. A be­dolgozót is megilleti a szülési segély, amely az átlagkereset­hez igazodik. Az átlagkereset kiszámításának módját a kol­lektív szerződés szabályozza, figyelemmel a munkaügyi mi­niszternek a munka díjazásá­nak egyes kérdéseiről szóló 7/1967.. (X. 8.) MüM. sz. ren- rendeletében foglaltakra. (Ezt P. M. olvasónk kérdésére* azt az időt, amely alatt a szö­vetkezeti tag ipar jogosítvány­nyal rendelkező kisiparosként, nyilvántartásba vett háziipa­rosként vagy iparengedéllyel rendelkező kiskereskedőként megszakítás nélkül dolgozott, a kisipari szövetkezetnél tag­sági viszonyban töltött időhöz a szövetkezeti tagot megillető pótszabadság megállapításánál A város alapításának ezre­dik évfordulójára készülődve egymás után tatarozzák Szé­kesfehérvár középületeit. A napokban a megyei bíróság épületében kezdődött meg a munka, amelynek során hely­reállítják a „Törvényház” ne­vezetességét, az egykori esküdt­termet is. Az épület legna­gyobb tárgyalóterme — ame­lyet az esküdtek vagyonára nem' tud megegyezni, fordul­jon keresettel a járásbíróság­hoz. Az utóbbi kérdésére pedi< azt válaszoljuk, hogy az épí­tésügyi szabályrendelet a szomszédok felőli kerítés épí­tésére vonatkozóan nem tartal­maz olyan előírást, amely til­taná tégla- vagv deszkakerítés létesítését. Mielőtt azonban bí­rósághoz fordulna, tanácsoljuk, keresse fel a járási tanács építési osztályát. megtalálja* a Munka Törvény­könyve és végrehajtási rendele­tének függelékében.) Annyit még: ha 270 nap biztosítási ideje van, akkor az egy hó­napra eső átlagot kapja húsz héten át. Legalább 180 nap igazolt biztosítási idő esetén, a havi átlag 50 százaléka il­leti meg terhességi, gyermek­ágyi és szülési segély címén. hozzá kell számítani, feltéve; hogy az előbb említett megsza­kítás nélküli munkavégzése­ket követően 30, napon belül, legkésőbb 1956. december 31. napjáig kisipari szövetkezeti tagsági viszonyba lépett olva­sónk és azóta is tag. Ugyanez vonatkozik a segítő, közremű­ködő családtagra is, ha a kis­iparossal, háziiparossal, illet­ve kiskereskedővel együtt lér pett be a szövetkezetbe. utalva „Hatökrös esküdtek** termének neveznek — csak nevezetes bűnperek tárgyalá­sára szolgált. A tatarozást megelőző munkálatok során itt egy XIX. századból származó veretes, periratokkal zsúfolt ládát találtak. A ládát az Ist­ván király Múzeumnak aján­dékozták, az iratok egy része pedig a bírósági irattárat gaz­dagítja. MEGILLETI-E A BEDOLGOZÓT SZÜLÉSI SEGÉLY? ÖNÁLLÓ KISIPAROSKÉNT ELTÖLTÖTT IDŐT FIGYELEMBE KELL-E VENNI A KTSZ-TAGSÁGI VISZONYBAN? Helyreállítják a székesfehérvári „Hatökrös esküdtek" termét SZAMOS RUDOLF KÁNTOl CSIPATI (Részletek egy nyomozókutya történetéből) A gyomorfájásról panaszkodó katonát, mire a Far­kaserdőbe értek, társainak kellett támogatniok. Fel­váltva vitték fegyverét és menetfelszerelését. Reggel hétkor egy kis falu fölött vergődtek ki a téli erdőből. A sötét hófelhőket elsodorta a hajnal, és hideg­szürke köd ült a völgyek hótakarójára. Az erdőszélen Csupati lecsatolta Kántorról a pórázt. Hunyorogva pis­logott a keleti ég aljáról lassan elővánszorgó napkorong vörös tányérjára. Göcsörtös akácfának támasztott háttal guggolt a félméteres hóban. Ösztönösen érezte, ha ko­nok akarattal, végső elszánással nem kényszeríti szerve­zetét, a felbomló ritmus megöli szívét. Orrát lilára csípte a fagy. Kétségbeesett erőfeszítés­sel küzködött, nehogy a hóra roggyon, pedig ólomne­héz tagjait ellenállhatatlanul húzta magához a föld. Kántor ugrándozva melengette tappancsait. Csupán mí­nusz húsz fokra becsülte a hideget, mert fülvédői alatt cimpái is zsibbadni kezdtek. Negyedórába tellett, amíg a kimerült katonák szétszakadozott, botorkáló lánca utol­érte. , ,, Kántor a várakozás idején mozdulatlanul guggoló gazdája oldalához simult. Testének melegével igyekezett Csupa ti ban tartani a lelket, pedig fáradt volt. Izmai a hóban kétszeres erőt fejtettek ki. Míg az ember hosszú lábai legfeljebb térdig süllyedtek le. Kántor hasig ver­gődött a hóban és lépés helyett szökellve kényszerült elő­re haladni. Először érezte fejében azt a furcsa zsibon- gást amely a normál A-hang bugásával töltötte be apá­nak minden részét. A megerőltetéstől sokszorosára növe­kedett párolgási vesztesége, és a rövid pihenő alatt nem győzte, a havat falni. — 4 — A katonák hangtalanul dőltek melléjük. Csupati má kissé magához tért. „Hé, fiúk! Nem elaludni! Hallod?" és megrázta a hozzá legközelebb fekvő katona vállát. „Éb­redj, pajtás!” Üveges szemek meredtek rá Csupati fel­állt, és hóval kezdte dörzsölni az ernyedten felevő kato­na arcát. A hadnagy tűrhetően tartotta még magát. Negy­ven kilométerre becsülték a megtett utat, és egy pokoli éjszaka volt mögöttük. Csupatival egymásra néztek, és közösen segítették talpra a kimerült fiúkat „Gyerünk, gyerünk! Hamarosan vége lesz” — nógatta őket. a. Kántor indulásra készen várakozott. Csupati az erdő­széli földön két napraforgós zárat ráncigáit ki a hóból, s mint síbotokkal, tolta magát előre. Kántort már rég nem az ősi vadászó ösztön űzte, s tudatosan belé nevelt fe­gyelem, a gazda akarata késztette, hogy a hó a,latt újból és újból megkeresse a követett nyomot. Csupati tompán forgó és nehézkesein egymásba kapcsolódó gondolataiban csak azon csodálkozott: micsoda lehetetlen erővé válik a menekülési ösztön. Már régesrégen az üldözött, hóba der­medt testébe kellett volna ütközniök. Az elmélet szerint ilyen hideget, vihart, belső szorongást legfeljebb húsz ki­lométer hosszan bír ki az ember, és íme ők túljutottak a negyvenediken. „Félelmetes elszánás leéli ehhez”, s ha valaki, Csupati értékelni tudja a teljesítményt. A lankás dombon a falu felé lejtő csoport ismét szétszakadozott. A menet élén Csupati előtt háromszáz méternyire Kántor haladt. Csu­pati mögött jó száz méterre a hadnagy taposta a havat, és szinte tízméterenként biztatta lemaradozó katonáit. Ennek az éjszakának, ennek a kínlódásnak nincs fo­rinttal mérhető ára. Nem lehet üzemi órabérre átszámí­tani éjszakai menetelésük kínkeserveit, fizikai erőkifej- ’ tésüket. „Egy ló a második viharos óra végén rég kidőlt volna a sorból” — gondolta Csupati. Hátranézett. Ketten támogattak egy harmadikat, és a sor végén szinte kér­dőjelként a hóra hajolva, a rádiót cipelő katona botozott Elhagyni egymást nem lehet. Az élet íratlan törvénye ez, és kialakul minden vad testi erőt és féktelen elszánás! követelő mesterségnél. A bányák mélyén, az ezer fokokat „ ziháló kohók tövén, és a bajtársak között. Itt nem kel! szép szavakkal biztatni a testvéri összefogásra. „Ma ne­kem, holnap neked.” És ez keményebb minden törvény­nél. Kántor időnként egy-egy bucka tetején meg-megállt és türelmetlenül nézegetett vissza. Csupati bevárta a had­— 5 — | nagyot, és megint nekilódult. § ahogy a gazda mozgott. Kántor is tovább szimatolt előre. Pihés bajusza sortéin fehér deres gömbökben csüngött az odafagyott pára. Be­ért a faluba, rátért a kövesútra. A télbe dermedt tájon harangszó kongott. A nap teglavörös képe hasig emel­kedett a látóhatár fölé. Csupati már nem is látta, részeg öregemberként tántorgott kutyája után. És Kántor csak ment, ment előtte, mintha sose akar­na véget érrii ez az út. Elérte a vicinálisvasút töltését, és megint északnak kanyarodott. Csupati a talpfák mellett, ólomnehéz lábait a kezével segítette előre. „Nem bírja tovább!..és hangos panasszal elkáromkodta magát. Kántor nyomban megállt, és aggodalmas ábrázattai fi­gyelte botorkáló gazdáját. A Kissomlyó formátlan, lapos kanonok-kalaphoz hasonló buzaltdombja emelkedett .előt­tük. Csupati a talpfák között tántorgott. Ha véletlenül vonat haladna most erre, nem lenne már ereje kitérni előle. Fennhangon számolta a lépéseket: egy, kettő, há­nyni . . az ötszázadiknál tartott, amikor a kicsiny, som- lyóaljai falucskát elérték. Kántor a legszélső ház kertek­re néző, düledező kerítésén lépett át, és amikor • Csupati utolérte, bágyadt farkcsóválással jelezte: megérkeztek. Az udvar végében ütött-kopott szénapajta állt. Kán­tor a pajtafeljáróhoz támasztott létra előtt leült és Csu­pati egy göcsörtös szilvafának vetett háttal a vasút felé bámult, ahol lomha cserebogarakként vánszorogtak baj- társai. Amikor a hadnagy megérkezett, Csupati felmá­szott a létrán. A padláson ájult álomban nyöszörgőit az üldözött. Csupati közönyösen nézte, harag és gyűlölet nélkül. Ügy érezte, nem az ellenségét, a zsákmányát érte utol, hanem életet mentett, mert az kész csoda volt, hogy a nyomorult idáig élve kibírta, és átvészelte ezt az éj­szakát. Fel se ébresztette. Visszamászott. A rádiós gém- beredett ujjakkal hívta a harcálláspontot, és legnagyobb meglepetésükre a hemyótalpas páncélautó a falutól alig két kilométernyire, egy útelágazásban várakozott rájuk. Csupati szokásos spriccere mellett üldögélt a klub­ban, amikor nyolc óra körül az ügyeletes kereste. Egy óra múltán a megyeszékhelyhez legközelebb eső határőrs körzetében Kántorral együtt szállt ki az autóból. „Újab­ban úgy mászkálnak itt maguknál a határsértők, mint egy rozoga léckerítésen a koslató kutyák” — közölte re- zignáltan az őrsparancsnokkal folytatjuk) — 6 — ■ \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom