Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

Reggeli tornához 1. yállgyakorlat: Alapállás­ban, mindkét vállunkkal kö­rözzünk előre, majd hátra (10 —lQ-saer). 2. Háti zomgyakorlat: Letér­delünk, ügyelve, hogy felső­testünk függőleges helyzetben maradjon. Jobb kezünkkel jobb bokánkhoz közelítünk addig, amíg kinyújtott bal kezünk ujjal elérik a talajt Kissé kitartunk, majd az alaphelyzetből kiindulva, a másik oldalra ismételjük a gyakorlatot (5—5-ször). 3. Mell izomgyakorlat: Ter­peszállásban karjainkat váll­magasságban oldalra nyújtva, a karokkal hátrafelé rugó­zunk (20—20-szor). 4. Derékgyakorlat: Terpesz- állásban, karjainkat fejünk fölé magasra nyújtva össze- külcsoljuk Ebben a testtar­tásban felsőtestünkkel próbál­junk előbb egyik, majd másik oldalra minél nagyobb körö­ket leírni (10-szer). 5. Hasizomgyakorlat: Ha­nyatt fekszünk a padlón, kar­jainkat lazán magunk mellé helyezzük. Lábszárainkat ösz­szerzárva, kissé megemelve, zárt lábfejjel körözzünk jobb­ra, majd balra (10—10-szer). 6. Csípőgyakorlat: Hasra fek­szünk, karjainkat vállmagas­ságban kinyújtva a talajra szorítjuk. Térdeinket össze­zárva felhúzzuk és csípőből fordulva lendülettel, egyik kezünkön támaiszkodva, a má­sikat magasba emeljük. Jobb- ra-balra ismételjük 6-szor. 7. Combizomgyakorlat: Ter­peszállásból — karjainkat la­zán lógatva — bal lábunkkal nagy lépést teszünk oldalra. Jobb lábunkat kifeszitjük, a bal lábunkat térdben behaj­lítjuk, s így rugóztatjuk a fel­sőtestünket. A másik irány­ban Is ismételjük a gyakorla­tot (8—8-szor). 8. Lábizomgyakorlat: A földre ülünk, karjainkat há­tul a talajra támasztjuk, tér­deinket felhúzzuk. Helyezzünk a lábunk elé egy fémláncot, vagy övét, és lábujjainkkal emeljük fel, majd tegyük vissza a padlóra. Másik lá­bunkkal is megismételjük a gyakorlatot (3—3-szor). SASS ERVIN /lapozgató Képeskönyvünk mesevilág, látod: itt a róka, s fenn as ágon ugrabugrál csipi-csipi csóka. Másik lapon Maci Laci indul hosszú útra, kulacsába vizet venni elballag a kútra. Hosszú orrú manógyerek fityfirittyet mutat, a zsebünkben Hüvelyk Matyi, csoki után kutat. Űrhajósok repülnek ott, száguld a rakéta, fenn a Holdon várja őket csipi-csipi csóka... Reggel — bál után Bál, éjjeli mulatás után nem kellemes az ébredés ak­kor sem, ha vasárnap virrad ránk és kialudhatjuk magun­kat. Hát még, ha munkanap következik! Néhány jótaná­csot adnánk a „rendbehoza­talhoz”. A mulatságból hazatérve ajánlatos azonnal meginni az előre odakészített kis üveg ásványvizet. Reggel pedig, felébredéskor fogyasszuk el a termoszba előkészített forró tejet. Aki nem tejpárti, ugyanígy kamillateával hoz­hatja rendbe gyomrát. Mit tegyünk a fáradt arc­bőrrel? Netn lehetünk olyan fárad­tak, hajnali hazatéréskor sem, hogy a báli sminket azonnal le ne szedjük arcunkról. Elő­ször arclemosó krém, majd langyosvizes arclemosés kö­vetkezzék. Ezután krémezzük be arcunkat zsíros krémmel. A szemhéjlakk, szemceruza- festék még ezen a kivételes napon sem maradhat fenn, különben ébredéskor vörös és duzzadt lesz a szemhéjunk. A „felújítási” munkát reg­gel egy kis tornával kezdjük. Utána be a fürdőkádba! Rö­vid ideig tartó langyos fürdő majd hideg-meleg zuhanyozás kitűnően felüdít. Ha van idő, száraz arcbőrűeknek jót tesz a tojásos arcpakolás: fél to­jássárgáját három csepp olaj­jal elkeverjük, s száradásig hagyjuk az arcbőrön, majd langyos vízzel lemossuk. A szemünket könnyen fel­frissíthetjük, ha egy pohárka kamillateában „megfürdet­jük”. Másnaposain — délelőtt, és délután is — csak igen eny­he smtnkelés ajánlatos. Élén­kíti az arcot, ha nem pude- rezzük egészen mattra, az arcközép táján pedig szaba­don hagyjuk a bőrt. A sze­münket élénkítő halványkék, vagy zöld szemhéjfestékkel, leheletvékony rétegben kon- túrozhatjuk. Élénkszínű, nem sötét tónusú rúzst, a szokott­nál kissé jellegzetesebb köl­nit, vagy parfümöt használ­junk. P. Sz. M. Az egyedül hagyott gyerek Eknehetnek-e a szülők mo­ziba, társaságba, ha nincs nagymama és a gyerek őrzé­sére vállalkozó ismerős? He­lyes-e az a vélemény, hogy megszokja a gyerek az esti egyedüllétet és nincs semmi baj? Azok a jobb szülők, akik 6—8 évig ki se mozdulnak a gyerek mellől? Sok vita van ezeken a kér­déseken a házastársak kö­zött. öt fiatalasszonyt tünk meg: otthon este kisgyermekét, nélkül? kérdez­hagyja-e felügyelet hogy sétálni megyünk. Bele­egyezett, a kislámpát égve hagytuk a szobájában, mire hazamentünk egy óra múlva, a lakásban az összes lámpa égett és Peüke sírdogált. Azt mondta: „Édesanyám, itt járt egy róka!” Azóta nem me­gyünk el, de azt sem értjük, mitől van ez a félelem. B. Gáborné: Egyszer hagy­tuk otthon a két gyereket (Kati 6 éves, Gabika 18 hó­napos), és mikor hazamen­tünk, Kati igen sírt, a lakás­ban fel-le szaladgált, keresett B. Józsefné (kislánya, Jut­ka 3 és fél éves, Józsika 6 hónapos). Hosszabb ideig nem hagyhatjuk őket egyedül este. Jutka, ha felébred, és nem talál, biztosan sír. De nem lehetünk teljesen a gye­rekek rabjai, én különösen igénylem, hogy néha kimoz­duljunk, mert csaknem négy éve itthon vagyok a gyerekek miatt. Ezért néha egy órára elmegyünk vendégségbe, de Jutka nem tudja. Félne. Ha nagyobb lesz, megmondjuk majd. Ezt is csak azért me­rem. mert soha nem ijeszt­gettük, hogy „elvisz a kutya”, vagy a „Mikulás” és nem fél a sötéttől sem. K. Béláné: Julika Öt és fél éves. Már egy éve otthon hagyjuk, ha moziba, színház­ba megyünk. Megszokta. Kü­lönben is, a másik szobát, ahol ő van, este nyolckor be­csukjuk. Nem nyugtalan, ha elmegyünk. Bezárjuk rá a la­kás ajtaját, de már tud tele­fonálni. Perszé a konyhaajtót is bezárjuk. Gázhoz, gyufáhoí nem nyúlt ugyan soha, de nem árt az óvatosság. Termé­szetesen, ha beteg, nyűgös, nyugtalan, soha nem hagyjuk ott, nem megyünk el. N. Istvánná: Attól tartok, mi mindenben kényeztetjük kisfiúnkat. Későin jött gyerek, llISilir ”' K­OTTHON - ■CSALÁD bennünket. Azóta soha nem hagyjuk otthon, a nagymamát kértük meg — ha ritkán el­megyünk. L. Ákosné: Soha nem ha­gyom őket egyedül, mert egy­szer nagyon megijedtünk ki­esett a kiságyból a kis Mari. Igaz, nem lett baja. Akkor másfél éves volt, ma már Ákoska annyi idős, de vele is mi minden történhetne, még elképzelni is rossz. Nem tudnék azzal a tudattad élni, hogy gondatlan voltam, s az okozott valami bajt a gyer­mekeimnek. Majd ha 7—8 éves lesz Mari és vigyáznak egymásra, az más. Akkor mehetünk szórakozni. Az öt édesanya véleménye persze semmiféle látványos minden .körülötte .forog.. Most felmérésnek nem- számítható, “le yagyunk. 6 éves,-"Hé; most is alig tu- Az. hogy egyedül marádhat-e egyedül van! dunk elmozdulni mellőle, a gyerek, nem kényelem kér- Megmondtuk neki egyik este, dése, vagy meggondolatlan- P. Szőke Mária ság. De kétségkívül az első lépés az önállóság felé; nem árt, ha érzi a gyerek, hogy a világ nem ő körülötte fonog. Ehhez persze az kell, hogy a gyerek biztonságosan érezze magát, minden előző tapasz­talata az legyen, hogy a szü lei nem okoznak neki semmi baijt (a gyerek szemében fl verés okvetlen az!), mindig számíthat rájuk. Az ilyen gyerek tudja, hogy ha ez rossz lenne, nem hagynák ott hon egyedül, tehát számára ez egyáltalán nem borzasztó, ijesztő. Aztán a kisgyereknek sok minden mást is tudnia kell már, mire egyedül hagy­hatjuk: a fák susognak, ha fúj a szél; a szomszéd kutya nappal alszik, éjjel pedig ugat — s ha ezt tudja, nem fél tőle. Mikor maradhat előszói egyedüli a gyermek? A. Het­tinger báseli gyermekgyó­gyász professzor írja: „Ez teljesen a gyerek intellágen ciájától függ, de a legtöbb ki­csi 3 és fél—5 éves kora kö­zött megszokja, hogy egész rövid időre egyedül marad De ne maradjon otthon a gyerek úgy, hogy nem tud távozásunkról, s ha tiltakozik az egyedüllét ellen, 5 éves koráig azért ne lépjünk fel határozottan. Egy 5 éves gye­reknek viszont már meg kell tudni magyarázni, hogy min­dig nem lehetnek vele a szü­lők, és ne is hagyjuk, hogy terrorizáljon bennünket, »ne engedjen el«. Ha ez megtör­ténhet, később a gyerek látja kárát.” íme, néhány gondolat, va­lóban sokféle a vélemény er­ről a napjainkban időszerű témáról. Időszerű, hiszen a szülők legtöbbje egyszer fia­tal és úgy véljük, nem kell felesleges „áldozatot” hoz­muk, ha áldozatnak érzik azt a rabságot, ami a gyerekne­veléssel bizonyos fokig termé­szetszerűleg együtt jár. A tét persze nem kicsi, hiszen a gyerekkel annyi minden tör­ténhetik még akkor is, ha ve- Hát még ha Hogyan gyógyítják a sérült hangokat? Látogatás a Beszédjavító Intézetben A fővárosi Beszédjavító In­tézetben vagyunk. A tanárnő egy jó „r”-t szeretne „csinál­ni” a kisfiamnak. Így „épül” az „r” székhelyein működik logopé­— Nézz. a tükörbe! — biz­tatja a gyereket. — Először csücsörítünk, cuppogunk, majd jó erősen csettintünk a nyelvünkkel. így ... most szé­pen ráfújsz a nyelvedre. Ér­zed, hogy pereg? Ne engedd a nyelvedet hátracsúszni, pe­regjen csak elöL Sikerült? Túráról. Most kezdte az első Akkor mondjuk szépen: tro osztályt. Az „s”-t „sz”-nek ej- ... tre... trá... tré... Most ti. A gyerek lassan, de hall- drá... dro... dm... dri... ható eredménnyel birkózik a Egy régebbi országos felmé- dús. Gyakran a felnőttek ^is rés szerint a gyerekeknek leg- jelentkeznek a beszédjavító alább másfél, két százaléka szakembernél. Egy utolsó éves' „sérült” hangokkal kerül is- bölcsészhallgató lány uj kolapadba. Ha ötéves korig nem találják meg a helyes hangképzési módot, akkor jö­het a logopédus, vagyis a be­szédjavító szakember. Ok gyógyítják a sérült hangokat nulónak, aki Egy lenszőke hajú kisfiú r”-t akart raccsoini a kért, nem katedrán. Magnetofonnal gyakoroltak. A hibás beszéd hangszalagra került. Visszapergették a ta- így felerősítve hallgatta a hibás hangképzést. — Miért ötéves kortól kez­dődik a beszédjavítás ? — kér­dezzük a logopédustóL Azért, mert a gyerétj tSSS?SSSS/VSSSS//SSS/SSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSYSSS&-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSySS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJrJ'JVS'r SZ*S*?t) hanggal. Sok gyerek csak Ötéves korától képes 15 ­s • »2 es »c helyett ,,sz , 20 percig figyelni. Termesze­Volt egyszer egy lusta gaz­da, csak ímmel-ámmal végez­te dolgát, a háza táját is elha­nyagolta. Gaz nőtt az udva­A MERGES PINCE cét, de az nem is válaszolt. Hanem egyszerre csak lépé­sek hallatszottak a garádics-------------------- — , , .... . , , . . . , felől, s megjelent cregapó, aki r án, házáról pergett a vakolat, az apadnak, hanem ülj a hor- gam megyek le a borért, de a fűkaszálásból érkezett, kéménye is megdőlt, a pincé- dór“> s maradj veszteg. össze is töröm mindenkinek a _ Mit ücsörögtök itt’ — jébe pedig becsúrgott a víz. Várja a gazda a gyereket, csontját, hogy csúffá tesznek! szóit _ Elment a jódolgotok? Nein bánta ezt se az ud- de hiába, vár, s akkor rá- Leballagott a pincébe. Csak Hanem, amikor megtudta, var. se a kémény, hanem, mordul a nagy óbbikra: bámult, mert mindenki a mi történt, másképpen be­amikor a víz már mind ma- ' Eredj az öcséd után, hordón ült, mozdulatlanul. El- szélt. mindenki az öcséd gasabbra hágott, a pince igen nézd meg, mit piszmog a pin- kapta a méreg, s már kiálta- — Igaza van a pincének mérges lett. cében< s hozd 0 boromat! ni akart, de a pince megelőz- hiszen ncs-pocs a földje, az — Ej, a nemjóját a lusta Nlegy a másik gyerek is, de te: udvar meg csupa gaz, a ké­\ gazdánknak! — fakadt ki ali9 ert le> a Pince raparan- Lassan, gazdám, lassan, mény düledezik, s én öregsé­mérgében. — Csak issza a bo- csőit: En parancsoltam rájuk, még gemre többet dolgozom, mint romát, de velem nem törődik. ~ 5 e meg a másik hordóra megmoccanni sem engedem Három fiatal tgérd meg hát No. majd én móresre tanítom! és meg se moccanj, mert őket, mert nem adok több Hogy derék gazda leszel, és bort nem adok! bort neked. Lusta vagy, ma­Hej, de mérgelődött a gaz- holnap összedől a házad, de a fiú a pincévé, de amint belegázol a vízbe, azt mondja neki a pince: punktum! , , . , . , . , . , . „ ...... „ . A gazda lehajtotta fejét és da, hogy mind a két gyerek te csak a torkodat öblögeted a igéretet tett Abban a -illa. elmaradt, még az asztalt is borral, mással nem törődsz. natban már szabadok voUak_ csapkodta! Aztán az asszonyt Hat csak állj a vízben, moz- A fiú a flaskót töltögette, de az apja rászólt: — Hagyd most ezt, nem kell a bor. Előtb a munka jöjjön, s aztán az áldomás! _ _ Zsombok Zoltán Egyszer, amint a gazda az asztalnál üldögélt, rámordulta kisfiára: — Hozz fel egy flaskónyi • ... —_ r- — - . _j . l-oizpr r\-Ks\jj i 4 iÄ* i/U* 11/ 1 u>ooá' o iy 14 4 4. 141/ vouIV 14 b ort a pincéből, e sza a j, kdldte a pincébe, mert erősen dulatlanül. mert megszomjaztam! gyötörte a szomjúság. De az A gazda megpróbált lépni, Fut a fiú a pincébe, de asszony se jött vissza, hiába de nem tudott. Mintha oda­várta. lett volna cövekezve. A hideg — Kutya meg a mája! — viz befolyt a lyukas csizma Egy csepp bort se adok kiáltott ekkor a gazda —, ma- jába. Kérlelni kezdte a pin­„z es az „zs” —só, csukor). A beszédjavító szakember rögtön a gyerek nyelvét nézi: hosszú, rövid, vastag vagy vékony? A „nyelvfék” is le­het a beszédhiba forrása, hát­ha ez a kis hártya akadá­lyozza a helyes hangképzést? — Tavasszal volt egy kis növendékem — mondja a lo­gopédus. — Még nem járt is­kolába. Teljesen érthetetlenül beszélt. A szülők kétségbe es­tek: mi lesz vele az iskolá­ban? Nehéz munka volt, min­den hangot külön kellett fel­építeni, kifejleszteni, rögzíte­ni. Boldog voltam, mert si­került a gyereket rendes is­kolába beíratni, olyan szépen beszélt a tanév kezdetekor. Az országban jelenleg majdnem hatvan beszédjaví­tó dolgozik. Minden megye­„cs” hangokat ejt (szó tesen a dadogó gyerekkel jó- zizeg—zsizseg, cukor— Val korábban kell foglalkoz­ni. Itt mi nem szabunk kor­határt, örülünk, ha a szülő korán jelentkezik a gyerme­kével. Sokan kényelemszeretet mi­att nem jelentkeznek a logo­pédusnál. „Majd kinövi a be­szédhibát” — vélekednek a szülők. Pedig a sérült hang ritkán „gyógyul” meg szak­ember nélkül. Egy kisfiú kö­vetkezetesen ' „jésítette” az „r”-t, egészen addig, amíg az iskolában nem érkeztek eh­hez a hanghoz: A gyerek any- nyira rettegett a következő nap olvasási órájától, hogy fé­lelmében egyszerre tisztán kezdte ejteni az „r”-t. De az ilyen lelki megrázkódtatás ritkán eredményez sikert: jobb a hanggyógyítást, a „hangászra”, a szakemberre bízni. Griff Sándor NOGRAD as 1970. január 11., vasárnap 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom