Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
Bt HZ* ffiüSéS Ek«PIm« Bérek és fű’érák SGV IDŐS vasutas néhunv lett mondata Irányította j figyelmemet a kiste- r "ínyei fütőházra, vagy ahogyan hivatalosan nevelik: a I' Vontatási Főnökségre, Ti«bb családot érintő problémás ügyet igyekeztem megoldáshoz segíteni, onnan az ism reels g. A beszélgetés közben egy utca képviselőjéhez illő szigorú arcvonások mögül e ■■szárcsa': előh • <kant a magánember. a szülő, az apa arcaié. A vast..us.>k mindenkori h‘/\ táiiásáról. nehéz munka- körüimJnyéikrői és fizetésükről ssett szó, de mindezek középpontjában nem saját maga. hanem a fia állt. — Tegnap este későn ért haza, reggel hatra meg már menni kellett neki — mondta. — Van úgy. hogy egyáltalán haza sem tud jönni. Nem túlzók, ha azt mondom, némelyik hónapban háromszáz óránál is többet van távol a családtól. Hol .dolgozik? Hát, a kisterenyei fűtő- háznal. Mozdonyon van a fiam. A fizetés megjárja, de ha azt. vesszük, hogy mennyit dolgozik, mennyit van távol, igazán nem éri meg egyetlen túlórát sem csinálni Meg kellene nézni, kötelezhetők-e a dolgozók arra, hogy az előírt munkaidőnél sokkal hosszabb ideig szolgálatban legyenek? Azzal a kérdéssel a tarsolyomban utaztam le Kisterenyére, hogy valóban olyan sokat kell-e túlórázni a fűtőház dolgozóinak, mint azt vasutas ismerősömtől hallottam? Szerencsém volt, mert minden érdekelt vezetőt helyén találtam. Míg Tímár László párt- tltkár és Volacsek Árpád, művezető az eredményeikről adott röpke áttekintést, Márti László mozdony-reszortos lepedő nagyságú kimutatásból gyűjtött ki néhány jellemző számadatot, Göröcs Lajosné vontatási számadó már hozta a „nagykönyvet”, amelyben fehéren feketén látható, melyik dolgozó, melyik hónapban, mennyit dolgozott és mennyi fizetés ütötte a markát. TALÁLOMRA kinyitottuk a naplót és kiválasztottunk egy nevet. Klárik László egy éve dolgozik a fűtőháznál, beosztása mozdonyvezető. A múlt év október hónapban p éldául a 220 kötelező óraszámmal szemben, 252 szolgálati órát teljesített, A harminckét többletóra ellenében mintegy százhetven forintot kapott, ami — nem nehéz utánaszámolni — az öt forintos órabért alig haladja meg. Több dolgozó lapjába belekukkantva megközelítően hasonló adatok kerültek a szemem elé. Néhányan ennél többet, mások kevesebbet túlóráztak. Sok a 20—40 túlóra, vagy kevés? Ha ehhez hozzászámítjuk a munkahely és a lakóhely közötti ingajárat idejét, vagy azt, amikor — különböző okok miatt — valaki nem utazhat haza a családjához, Je’enikeíés feve'eTŐlnpon Tiszán innen —Dunán tál E napokban jut el az érdekeltekhez a Tiszán innen — Dunán túl vetélkedő Nógrád megyei tájékoztatója. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a Művelődés- ügyi Minisztérium és a Magyar Rádió rendezésében február 17-én Nógrád megye Komárom megyével vetélkedik a rádióban. Az ország színe előtt lezajló versengés megkívánja, hogy minden tudásunkkal, erőnkkel és szervezőkészségünkkel készüljünk fel a nemes vetélkedésre. Lehetőleg minden témakör legjobb ismerőjének részt kell vennie a központi csapatban (Salgótarján, Balassagyarmat), ugyanakkor a községek csapatainak is magas szín vonalijaiénak kell lenniük. nek ismeretei nélkülözhetetlenek a vetélkedő során. E szakembereket személyesen is felkérik a vetélkedőben való részvételre. A vetélkedőben résztvenni kívánók bármilyen szervezési, előkészítési probléma esetében, felvilágosításért Erdős Istvánhoz (Salgótarján, Nógrád megyei Tanács VB Művelődés- ügyi Osztálya), politikai témakörben Schneider Miklóshoz (Nógrád megyei Levéltár), gazdasági témakörben Molnár Lászlóhoz (Nógrádi Szénbányák), művészeti témakörben Fábry Györgynéhez (Balassi Bálint megyei könyvtár), ügyes emberek témában Varga B. Vilmoshoz (megyei művelődési központ) fordulhatnak. holott nincsen szolgálatban, akkor könnyen lehetséges, hogy kijönne a havi 300 órás távoliét. A munkahelyi adottságok és követelmények azonban minden iparágban meghatározó jellegűek; aki bárhol elhelyezkedik, ezekkel a körülményekkel számolnia kell. Csupán egyetlen kérdést célszerű vizsgálni: hogyan függ össze a túlórázás a bérezéssel, és a létszámhiánynyal? Köztudomású, hogy vasutasaink nincsenek elkényeztetve, fizetésük alacsony. Bérezésük javításával már országos szintű szerveink foglalkoznak. Jelenleg azonban a vasútnak, mint munkahelynek népszerűsége a mélyponton stagnál, nem kis részben éppen a bérezési problémák miatt. Ebből következően a vasúti munkának nincsen meg a kellő vonzereje. Hátrányai annál nyilvánvalóbbak, érthető hát, ha a munkavállalók nem tülekednek a felvételre, jelentkezéssel. A vasút előtt álló feladatokat a meglevő állománnyal kell végrehajtani, ami sok esetben csak a kimerítő és szinten meglehetősen rosszul fizetett túlóráztatással érhető el. — HúSz fűtő kellene — jelentette ki Szép Sándor, a fűtőház főnöke. — Erre a munkára nagyon nehezen kapunk embert, állandó létszám- hiánnyal küszködünk. Ennek tulajdonítható, hogy dolgozóinkat kénytelenek vagyunk ■ túlóráztatm. El kell mondani: valamennyien megértik nehézségeinket, igyekeznek helytállni minden területen. Ez tette lehetővé, hogy már tízszer sikerült elnyernünk az Elüzem címet. Azokat, akik kimelkedő munkát végeznek, mindenkor fokozott megbecsüléssel vesszük körük KÖTELEZHETÖK-E a dolgozók arra, hogy az előírt munkaidőnél sokkal hosszabb ideig szolgálatban legyenek? Mit válaszolhatnék az idős vasutasnak? Valamelyik dolgozó mondta, talán éppen Lőrinc János segédkezelő, aki reggel hatkor állt szolgálatba, előző nap pedig este 11 órakor ment haza, közhely már, de Igaz; a vasút nem állhat le. ha esik, ha fúj, a mozdonynak indulni kell, *Bízni lehet abban, hogy belátható időn belül a fokozott megterhelés, ami a vasutasokra hárul, a kereseti arányokban is tükröződni fog.- K. S. A vállalatok belső harmóniája A vállasokat ^n-s nem egészen alaptalanul — az emberi szervezethez hasonlítják. Élnek, növekednek, lázak gyötrik, sikerek erősítik, betegségek támadják meg, közérzetük hol kiváló, hol pedig gyötrően rossz. Ahogy az embernek, úgy a vállalati szervezetnek is létezik belső harmóniája, vagy ennek ellenkezője, a diszharmónia. S ahol korábban nem törődtek ezzel, ügyet sem vetettek rá, ott a gazdasági mechanizmus reformja fújt és fúj harsány ébresztőt; világít rá létező, de eddig homályban maradt tényekre, összefüggésekre. Két esztendő telt el az új irányítási rendszer bevezetése óta. Elegendő idő ahhoz, hogy — ahol kell, ott feleszméljenek. A népgazdaság eredményei ismertek. 1969-ben a nemzeti jövedelem hat, az Ipari termelés négy, a mezőgazdasági öt—hat százalékkal haladta meg az 1968. évi szintet. A vállalati eredmények — az ott dolgozókat, s a felügyeleti hatóságokat kivéve — már nem ilyen közismertek, ritkán kapnak a népgazdaságéhoz hasonló nyilvánosságot. Van, ahol örülnek er\- nek. S nyomós okuk van rá... > A reform megindította változások ma még legkevésbé a vállalatok kapuin belül, az ún. belső-mechanizmusban észlelhetők. A termelő és szolgáltató gazdasági egységek többsége eddig csupán á makroökonómiai méretű változások követelésére volt képes, s a mikro- ökonómiára, saját portájára kevésbé ügyelt. Igaz, egy-egy vállalat tevékenysége nagymértékben függ a szabályozórendszer működésétől, az adózás, hitelezés, anyagvásárlás és késztermék-kibocsátás formáitól, de legalább ilyen mértékben függvénye annak, hogy létezik-e a termelés és ügyvitel egész szervezetében harmónia, vagy legalábbis törekvés ennek létrehozására, avagy a diszharmónia, a szabálytalan, meg-megakadó működés, a kapcsolatok hiánya, az összefüggések elhanyagolása jellemzi az adott gazdasági egységet. Okos embernek tartanánk-e azt, aki benevez a súlyemelő versenyre, csak éppen a karja törött? Ami képtelenségnek tűnik így, nem is oly nagy képtelenség a gazdasági életben. Megtörtént például, hogy korszerű, automata megmunkáló gépsort vásárolt kemény valutáért az egyik üzem. Fölállították, dolgozni kezdett, dörzsölte a „vezérkar’’ a kezét: ez igen! Ünnepség, bankett, s másnap ... másnap leállt a gépsor. Le, mert a nagy lelkesedés, tervezgetés közben „elfeledték”: a gépsornak az edzőüzem adja az anyagot. Az öreg, elavult, ilyen feladatot ellátni képtelen edzőüzem. Ahol az automaták igényelte félkésztermékeknek csupán felét képesek előállítani! Primitív hiba, a neveitsé- gesség határát súroló baklövés? Az. Ám az üzem számára drágán megfizetett tandíj volt ez, hogy megtanulják: a termelés belső harmóniája, e harmónia zavartalansága, elengedhetetlen. A vicclapokba kívánkozna az az eset is — ha nem tény lenne —, amikor az országos nagyvállalat egyik gyáregysége olyasmit importált, amit ennek a vállalatnak a másik gyáregysége belföldre és exportra egyaránt készített.. . Szószaporítás lenne a példák további sorolása, hiszen — ha nem is ennyire kihegyezetteket — majd’ mindenki sorolhat hasonlókat a maga tapasztalataiból. A példák gyakorisága azt mutatja, hogy a vállalatok kevés gondot fordítanak a belső, műszaki szervezeti harmóniára. Holott elsősorban erre kellene erőiket koncentrálniuk. Tanácsot adni persze mindig könnyebb, mint cselekedni. Tagadhatatlan, hogy a vállalatok ilyen irányú cselekvésének útjában sokféle akadály állt, s található ma is — ezek egy része ráadásul nem tőlük, Iranern kívülálló tényezőktől függ —, de a kívánatosnál lassúbb a már ma elhárítható akadályok legyűrése. Kevés vállalatnál alkottak tiszta, torzulásoktól mentes képet a rendelkezésükre álló anyagi, műszaki, személyi feltételekről Ez, a tiszta kép megalkotása az első, nem mellőzhető feladat. Tudni kell: meddig terjednek említett lehetőségeik, mi az, amit kockázatmentesen, amit kockázattal tehetnek meg, s amit semmiképpen nem vállalhatnak el. Felkutatni a belső egyensúly zavarait keltő gócokat — például a szerszámgyártás gépi vagy személyi kapacitáshiányát, az energiaellátás, gőzszolgáltatás szükségesnél kisebb csatornáit stb. — a termelés egészét, mint folyamatot áttekinteni, s föltárni azokat a pontokat, ahol túl sokáig vesztegel az alkatrész, s félkésztermék, mindez elengedhetetlen. Elég, ha a próbateremben „szűk a keresztmetszet”, megáll a gyár termelése. Elég, ha egyetlen alkatrészgyártó üzem, műhely nem képes fölvenni az új tempót, megáll a végszerelde, bár csak egy. néhány forintos értékű alkatrész hiányzik. Fejetlenséget okoz, ha az anyagkönyvelés nem nyújt biztos adatokat, mert kaotikussá váliií az anyagbeszerzés, a termelőegységek között: szétosztás... Ahány egység, annyi lehetőség. Ezért szükséges az ipari szervezet minden alkatelemeinek ritmusban, szinkronban, belső harmóniában dolgoznia. Ezért csakis az a vállalati szervezet állhat biztosan a tárván, ahol a termelésirányítás folyamatosan képes mindent előteremteni — energiát, alapanyagot, szerszámot stb. —, ami a zavartalan működéshez szükséges... A belső harmónia: az életműködés kiegyensúlyozottsága, az egyensúly pedig a biztonság érzete. ML.i ennyire hangsúlyos ez? Azért; Ifllcl 1 újért a negyedik ötéves terv országos irányelveinek kidolgozásával együtt a vállalatoknál is készülnek a távlati tervek. A holnapot megjelölni a ma alapos ismerete nélkül, lehetetlen. Áhítani a holnapi egyensúlyt, s ma bukdácsolni, kívánni a holnapi sikereket, de föloldatlanul hagyni a mai feszültségeket több, mint illúziókergetés. S aa ilyen hibák következményeit ma már egyre teljesebben a vállalatok viselik! A belső harmónia megteremtése, vagy legalábbis optimális megközelítése tehát gondoskodás a jövőről. Ügy is mondhatnánk: kollektív életbiztosítás ... t Mészáros Ottó Karmantyú és környéke A megyei operatív szervezőbizottság hat csoportot szervez, és mindegyik csoporton belül alcsoportokat. A résztvevő jelentkezését február 1-ig várják, levelezőlapokon. A csapatok szervezése témakörönként: politikai csoport (alcsoportok: politika, munkás- mozgalom, személyes élmény) gazdasági (ipar, mezőgazdaság, tudományos eredmények, közlekedés, kereskedelem, egészségügy, szociális létesit- mények, egyéb gazdasági témakör), művészeti (irodalom, színház, film, zene, festészet, szobrászat, építészet, iparművészet, népművészet, egyéb művészeti témakör), ügyes emberek csoportja (előadóművészek, rejt vényfej tők, riporterek, sporttörténet, Komárom megyei adatok ismerői, nevezetes napon születettek), technikai csoport, amelynek tagjai a vetélkedő technikai lebonyolításában az adás napján felajánlják segítségüket, a rendező gárdába jelentkeznek, (személyautóval állanák rendelkezésre, telefonügyeletet vállalnak, stb.), s végül a budapesti csoport, amelyik a rádió stúdiójában Nógrád csapatában vesz részt. Az e csoportba javasolt személy budapesti címét kell megadni a levelezőlapon, amely e címre küldendő: József Attila megyei művelődési központ, Salgótarján. A csapatok tagjainak kiválasztására ez a levelezőlapos jelentkezési módszer még nem elégséges. Számítanak a szervezők arra, hogy megyénk városaiban és falvaiban laknak olyan országos hírű művészek, tudósok, vezetőállásúak, akikMegszületeít az első Nógrád megyei kiegészítő üzemági krimi is, egyik hegyek közé ékelt falucskánk termelőszövetkezetében. Engedtessék meg nekem. hogy az érintett község és a tsz nevének említése nélkül, engedve némiképp az írói szabadságnak, vázoljam a történetet! Csupán annyit kívánok még hozzátenni: erre a szemérmes titkolódzásra és az álnevek használatára az is ösztönöz, hogy egyedüli eset megyénkben, hogy egy szövetkezet vezetői felültek a csábító ajánlatnak, bár ebbeli eljárásukban is mostoha körülmények közt gazdálkodó szövetkezetük szeretete vezérelte őket. i*Egy örökösen gondokkal küzdő tsz-ben mindig kísértésként hat, ha valaki ingyen, és minden adminisztratív gond nélkül félmillió forintot ajánl fel. Az efféle ajándék sok nehéz körülmények között gazdálkodó tsz-nek jól jönne. A szóban forgó termelőszövetkezet elnöke is azt hitte először, hogy rosszul hall. — Hogyan Is mondta? — Elismétlem mégegyszer, elnök elvtársi Van nekem egy tíztagú szerelőbrigádom. Valamennyien kipróbált szakemberek. Az egyik a kémények és tűzhelyek beépítéséhez, a másik a villanyhoz, a harmadik a vízvezetékhez ért. Ebből, kérem, egy kiváló építőipari szolgáltató brigád lenne, ha valamelyik termelőszövetkezei látna benne fantáziát. Kérem, én ezzel a brigáddal évi félmillió forintot szavatolok tisztán, de ez csak a minimum, Lehet, hogy az a félmillió másfél millió lesz, mert munkaalkalom van bőven... — Aztán legális dolog ez? — érzett némi aggodalmat az elnök. — Hát ha a téesz égisze alatt dolgozunk, az egész abszolúte lpgális. — És eddig hol dolgoztak ezek az emberek? — Egy termelőszövetkezettel álltunk kapcsolatban. Csakhogy abban a téeszben nem becsülték meg a. brigádot. Mert, ugyebár, ha mi ilyen horribilis pénzt hozunk a közös gazdaságnak, joggal elvárjuk, hogy mi is megkeressük a magunkét. Az a fejenkénti három—négyezer forint havonta bagatell összeg, ha százezret meg befizettettünk a téesz folyószámlájára ... — Tehát hajlandók lennének ... — Ügy van, elnök elvtárs. Nem kétséges, hogy mi ketten egymásra vagyunk utalva. Nekem két dolgos karom van, önöknek forintra van szükségük ... — De nem lesz emögött semmi fekete ügylet? — Ugyan kérem! Azt én személyesen fogom ellenőrizni. Azután a téesznek is van ellenőrző bizottsága. — Esetleg valami prémiumot is adhatnánk a terven felüli bevételért — javasolta az elnök. — Ezt tessék csak rám bízni. Nálam mindenki úgy keres, ahogy dolgozik. Itt hozni kell a konyhára! * Alig alakult meg a részleg, a pénz egyszeriben dőlni kezdett a tsz-be. Arról, hogy Kelevéz Ödön és brigádja merre jár, mit csinál az Akácfa tsz pecsétjével a zsebében, halvány segédfogalmuk sem lehetett volna, ha a pénz feladói erre némi támponttal nem szolgáltak volna. Hol a fővárosból, hol a Dunántúlról, máskor meg éppen a termelő- szövetkezet telephelyének közeléből érkeztek a pénzek a füstrosta vagy a villanyvezeték beszereléséért. Jött a pénz gyárakból, hivatalokból, intézményektől, olyannyira, hogy a három—négy—ötezer forintos szerelői havi keresetet még a szőrösszívű tsz-fő- könyvelő sem sokallta. S milyen kényelmes, hogy még munkát se kell keresni a brigádnak, anyagot is maguk szereznek be, a tsz-be meg csak ömlik a pénz... Igen, az anyagbeszerzés. Kelevéz Ödön. ezt a bűnre és tékozlásra csábító tevékenységet nem bizta másra, nehogy valami fekete ügylet keletkezzék belőle, s emiatt szégyenkezve állhasson a tsz vezetősége elé. Így azután akkor is maga kerekedett fel, amikor meghallotta, hogy a takaírékos brigád előző munkahelyén megtakarított, ámde kifizetett ezer darab karmantyút. A megtakarított karmantyút, ml sem egyszerűbb, beépítik a következő munkahelyen. Csupán csak egy számlát kell szerezni. Végül is egy vasboltban, ahol ugyan azt se tudták, hogy eszik-e a karmantyút, vagy isszák, kiállítottak egy számlát ezer karmantyúról, á. 27 forint, összesen huszonhét- ezer forint. A huszonhétezerből hetet a vasbolt vezetője kapott meg a számláért. Attól kezdve, ha számla kellett valamely alkatrészről, csak a vasbolt vezetőjét kereste Kelevéz Ödön. Illetve, hogy igazságosak legyünk, a füstrosta tekintetében már egy lakatos özvegyéhez fordult, aki tízezer forintért kiállította a százezer forintos számlát a vadonatúj füstrostákról. Ugyanis a monstre üzemben, ahol a füstrosták kicserélésére kaptak megbízást, nyomban rájöttek, hogy alapos tisztítás után a régi szűrők --jobbak lesznek, mint az újak. De azért bolondság lenne az új rosták árát a megrendelőnél hagyni. S hogy a régi, évtizedes füstrosták visszahelyezése fői ne tűnjön a munka átvételekor, néhány ezer forinttal a gyár megbízottját is megkenték. — S mi történt az illegális pénzekkel? — Nagyobbára én vágtam, zsebre — mondta a vallatásnál Kelevéz. — És nem félt, hogy rájönnek? — Ki gondolta, hiszen az Akácfa tsz neve alatt dolgoztunk! Meg azután egy fővárosi rendőrkapitányságnál is felvállaltunk egy villanyszerelési postamunkát. Megkértük az árát, de ott „spéciéi’’ nem csaltunk. * A tsz-elnök, ma úgy mondják, gyakran idézi tanulságul a mondást: — Nem mind arany, ami fénylik. A tsz-főkönyvelőről meg tréfás túlzással azt beszélik, hogy minden autóbusz érkezésekor kiáll a község főutcájára, hátha jön még egy ajánlkozó. Mert akár hiszik, akár nem, a kétes hírű brigád már feloszlott, Kelevéz is lakat alatt várja a tárgyalást, de a pénz még mindig ömlik a tsz-be. Még a vasboltos, és a maszek lakatos megtévesztett özvegye is befizette a vesztegetési pénzt a tsz kasszájába, hátha ezzel enyhíthet némiképp a várható büntetésén..; Lakos György NÓGRÁD — 1970. január 11., vasárnap 3
