Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám

„Magabiztosan dolgozunk" Az ÍIIatAllomAny tekintélyes része — u szarvasiiiHrha-áUo> inányuau mintegy 10 százaié* ka — a háztáji gazdaságokban van. Ugyanakkor éppen a ház­táji állomány esett vissza nagy­mértékben. .. (Kádár János 1M9. december as-án elhangzott beszédéből.) Endrész Tmrénét nem lepte meg a látogatás, sőt szemmel láthatóan örült neki. Pedig nagy munkában voltak, disz- nóvágásra készültek. Az a&z- szony anyja, özvegy Lórik Mihályné pedig szinte kapóra vette a látogatást, hogy el­mondhassa. ami a szívén fek­szik. — Figyelemmel kísértük a főtitkár beszédét. Látják, ez az őszinteség. Mi kezdettől fogva tsz-tagok vagyunk, de n ütünk a háztájira is szüksé­günk van. nagy a család. Most már magabiztosan fog­lalkozunk a háztáji állattar­tással, amellett, hogy a közös­ben becsületesen elvégezziük a munkánkat... Aztán sorjában feltárta az életüket. Endrészék és Lőrik- ék a tsz megalakulása előtt húsz holdon gazdálkodtak. Ennek megfelelően tartottak állatokat is. A közösbe való belépés után háztáji állatállo­mányuk egészen kicsire csök­kent. Aztán jöttek a takar­mánygondok. Volit olyan esz­tendő, hogy a kisborjút titok­ban bekötötték a közös istál­lóba, mert nem volt takarmá­nyuk. Endrészné átvette a szót anyjától: — Azóta már változott a helyzet. Egyidóben a tsz-től pénzért kaptunk takarmányt, most pedig részes művelés után megkapjuk, ami szüksé­ges az állatok eltartásához... A fiatal asszonnyal szemben Lőrikné még mindig panasz­kodik, hogy nem volt zárt­kertjük, és a földrendezés so­rán táblásították a földjüket, nincs olyan területük, ahol a háztáji jószág számára ma­guk is termelhetnének. A lá­nya megmagyarázta az anyjá­nak, hogy ez már nem olyan nagy gond, mert az utóbbi években lehetővé tette a tsz vezetősége a részes kaszálást, ez után kaptak pillangóst, kedvezményes áron jutottak abrakkeverékhez. A múlt év­ben maguk készítettek szi- lázst, amelyhez kaptak répa­szeletet Is, sőt gépet, amely a takarmányt hazaszállította. Lőrikné széttárt karokkal lá­nya felé fordult: Édes lányom, hiszen a főtitkár űr is azt mondta, hogy támogatni kell bennün­ket. .. Jókedv kerekedik Bndré- széknél. Az asszonyok csak azt sajnálják, hogy nincs ott­hon a gazda, mert nélküle hiányos a beszélgetés. Pedig az az igazság, hogy a két asz- szörny gondjaira van End- részéknél bízva a háztáji ál­latállomány. Megmutatták a jószágokat. Két borja« tehén van az istállóban és két üsző. Ügy tervezik, hogy az egyik vetmheis üszőt eladják a tsz- nek, a kiöregedett tehenet pe­dig a másikkal pótolják. Csak a tejből megkeresik a havi 1000—1200 forintot. Majd meglátják, később hízóba ál­lítanak-e jószágot. Most ta­nulmányozzák az új árakat. — Csakhogy birjuk-e majd, uram... — mondja Lőrikné. Mert nálunk is az a gond, hogy a fiatalok nem lelke­sednek a háztáji állatok ne­veléséért.. Endrészné isimét megcáfolja az édesanyját: — Talán majd Imre. ö na­gyon érdeklődik az állatok iránt, szívesein is foglalkozik velük... Imre, a fiúk, 16 éves. Még nem végezte el az iskolát, mert betegsége miatt kima­radt az általánosból. Esti ta­gozaton kívánják vele foly- tattatni a tanulást. A gyerek vonzódik a mezőgazdasági munka iránt. Kora reggel se- 3ít szüleinek az istállóban, nyáron, hajnalban legelőre hajtja a jószágokat. — De ki tudhatja azt előre, hogy később nem változik-e meg. Ebben a mai világban a fiatalok érdeklődése szeszé­lyes. .. Kopogtattak az ajtón. Egy asszony lépett a konyhába. Tejért jött. Dicsérte, milyen jó az Kódrészektől vásárolt tej. Hét év óta innen hordja a tejet. Lőrikné szolgálta ki, és ránk nézett. Azt kutatta, hallottuk-e, amit az asszony mondott... B. Gy. Olvasónapló Mint hírül adtuk, hazánk, fel­szabadulásának 25. évfordulójára olvasónapló pályázatot hirdetett a Nógrád megyei Úttörőelnök­ség, a megyéi Balassi Bálint könyvtár és a megyei József At­tila művelődési központ. A pá­lyázaton részt vehetnek azok, az úttörők, akik olvasónaplóval ren­delkeznek, a három témából egy- egy javasolt könyvet elolvasnak, válaszolnak a naplóban feltett kérdésekre, az egyes témákról rövid fogalmazásokat vagy raj­zokat készítenek, a feladatokat a közölt határidőre beküldik, s vé­gül — de ez már nem kötelező — külön jutalom ellenében a Szabad hazában Lenin útján té­makörrel kapcsolatos rövid szép- irodalmi müvet, elbeszélést, vagy verset írnak. A második téma; beküldési határideje február 22, a harmadik témáé március' 22. \ Itooperác’ó jsovében Előrelátó a Sokszor halljuk, adódhatnak váratlan helyzetek, amiket az előzetes tervekbe nem lehet be­kalkulálni) A szolgáltatások igénybevétele' is meglehetősen hullámzó, van olyan hónap, amikor a Nógrád megyei Ve­gyesipari és Javító Vállalat ba­lassagyarmati telepét elhal­mozza munkával a lakosság, máskor néhány napon keresz­tül alig-alig érkezik hibabeje­lentés. A szakembereket azon­Öregek klubja Olvasókör, csendes szunyaka laa, izgalmas lorumcsata, bé­kés terefere, terítőrojtozás, kitartó rádiózás. A legújabb vo­nalú bőrfotelekben és a színes textíliával behúzott, kényel­mes karosszékekben hetvenes—nyolcvanas nénik és bácsik üldögélnek. Az ablakon át erőszakosan tör be a csalóka ta- vaszias napfény, de sokan az olajkályha köré húzódnak. Csendes, barátságos a két tágas szoba. Nem csoda, hogy jól érzik magukat az öregek itt, a szécsényi öregek klub­jában. — Most már nekünk is ez a természetes — nevet a ve­zetőnő, Bodnár József né. — Bezzeg kezdetben! Akkora volt az ijedezés, húzódozás, hogy azt hittük, soha nem lesz éne­kes halott ebből a klubból. Sokan emlékeztek még a régi szegényházakra, és Inkább ültek volna otthon egész nap egyedül, minthogy okot adjanak a szomszédoknak: lám-lám, a szerencsétlen, rászorult a szegényházra! Ennek már vége, most már úgy jönnek ide a klubtagok, akárcsak hazajönné­nek. Huszonhármán nyitják meg minden reggel az otthon ajtaját. Jól fűtött szobában, kellemes társaságban töltik el a napot, ki-ki azzal, amihez éppen kedve van. Bagyinszki né­ni például vltrázst horgol az ajtóra. S mert gyakorlott, fürge ujjai között boszorkányos gyorsasággal, szinte magától tán­col a horgolótű, egyben a kártyázókat is figyelemmel kisé­ri. Egyidóben horgolni és kibicelni — fiatalon sem kis tel­jesítmény! A lórum „komoly tétre” megy, az győz, aki a legtöbb gyufaszálat gyűjti össze Gyors pillantás a kerek asztalra, úgy látszik, ma Argai Rezső bácsihoz szegődött a szerencse. Előtte már tekintélyes gyufakupac emelkedik. Rezső bácsi a klub sokoldalú embere. Arany- és gyé­mántdiplomás pedagógus, amatőr festő, s tavaly — akkor még csupán nyolcvanéves volt — újítást adott be. — Fiatal pedagógus Ismerősöm panaszkodott, hogy az elsős diákok közül sokan kibuknak a rossz olvasás miatt — újságolja Rezső bácsi. — Ez adta az ötletet az újításhoz, ki­dolgoztam egy módszert az analfabéták olvasni tanításának megkönnyítésére. El is fogadta a minisztérium. Ebben a kor­ban mái- sok az ember ráérő ideje, hát jól esik kicsit dol­gozni. Délelőttönként, ha naűsorismétlést sugároz a tévé, bekap­csolják a készüléket. A kollektív tévénézés a legjobb szóra­kozások közé tartozik. Panaszkodnak is, kevés a jó délelőtti műsor, többet is gondolhatnának az öregekre! Igaz, tévé nél­kül sem unatkoznak, hiszen mindenki kedve szerint válo­gathat az olvasnivalóban, a társasjátékokban, kézimunkázni való is akad bőven, még nem is jut mindenre idő! Délután fél 5-kor vége szakad az együttlétnek. Jókedvű­en búcsúznak egymástól az öreg klubtagok: — A holnapi viszontlátásra! — szendi — Klubok, líiublíönyvlárak Kezdetben a falunak, város­nak különböző kisebb-nagyobb boltjai voltak. Ilyen áruért eb­be, olyanért a másikba kel­lett menni. Ez részint idővesz­teséggel járt, részint pedig az­zal, hogy könnyen kifelejtett valamit az ember a nagyobb vásárlásain. A mai modem üz­letekben sokfajta áru egy he­lyen megtalálható. Ha például cipőt akarunk venni, de a szomszédos polcon esetleg egy szép zoknit is látunk, könnyen előfordul, hogy azt is megvesz- szük. A kereskedelem az ilyes­fajta árukapcsolás hasznossá­gát már rég felismerte. Hogy a módszer a szellemi termékek eladásánál is kamatoztatható, arra most kezdünk (vagy most kezdünk ismét) rájönni. * Népművelési szerveink ma­napság fokozott gondot fordítanak arra, hogy a lakosság megfelelő körül­mények között, kulturált környezetben művelődhes­sen, szórakozhasson. Első­sorban a művelődési házak hi­vatottak arra, hogy gondos­kodjanak a helyi lakosság kul­turális igényeinek kielégítésé­ről, és elősegítsék az iparban és mezőgazdaságban dolgozók általános műveltségének fej­lesztését, világnézeti nevelését, amellett segítséget nyújtsanak az ízlésformáláshoz is. A művelődési otthon jellegű intézmények továbbfejlesztése érdekében született meg a Művelődésügyi Minisztérium határozata, melynek eredmé­nyeként kialakult az új mű­velődési forma; o klubkönyv­tár. Olyan kezdeményezés ez, mely különös figyelmet köve­tel. Arról van ugyanis szó, hogy az eddig két különálló terület, a klub és a könyvtár összevonásával olyan új típu­sú intézmény jöjjön létre, mely lehetőséget nyújt a rend­szeres könyvkölcsönzésre, to­vábbá a könyvek, újságok és folyóiratok helyben olvasásá­ra, s a kommunikációs eszkö­zök (rádió, tv, sajtó) igénybe­vételére. Am a klubkönyvtárak csak akkor működhetnek eredmé­nyesen és hatásoséin, ha a tár­gyi és személyi feltételek egyaránt megvannak. A kul­turált környezet megteremtése érdekében szükség van meg­felelően berendezett klubhelyi­ségre, tv-, rádiókészülékre, és kellően gazdag folyóirat- és könyvállományra. A tapasztalatok alapján a lakosság a könyvtárakat vi­szonylag rendszeresen és szí-f vesen felkeresi, azonban a klubszerű művelődési tevé­kenység iránti igény és érdek­lődés felkeltésére még sok a tennivaló. A klubkönyvtárak­nak a lakosság tudatában va­ló meggyökereztetése a vezetőn is múlik. Olyan vezetőkre van szükség, akik felkészültségük szerint alkalmasnak bizonyul­nak az új intézmények szó­rakoztatóbb, klubszerű mű­ködését megszervezni, és olyan tartalmas klubprogramot ösz- szeállítani, mely vonzza a la­kosságot és megfelel igényei­nek. Megyénkben is megindult a klubkönyvtórak létrehozására Irányuló törekvés, s nem bi­zonyult eredménytelennek, mert 43 intézményt soroltak a klubkönyvtári típusba. A vizsgálatok során azonban kiderült, hogy történtek ugyan változások egyes intézmények vezetésében, illetve gazdálko­dási rendszerében, ám a tar­talmi feladatok végzése a régi módon folyik. Ha az okokra fényt akarunk deríteni, akkor a tárgyi feltételek tanulmá­nyozásánál kell kezdenünk a keresést. Megállapítható, hogy a be­sorolt klubkönyvtárak nagy részében hiányoznak a mini­mális tárgyi feltételek. Sok helyen nincs meg a lakoson- kénti két könyv, nincs önálló, illetve berendezett klub, a könyvtár nem szabadpolcos. Ritkán elégítik ki azt a köve­telményt is, amely kijelöli a lakosok számához viszonyított minimális befogadóképességet. Még arra is van példa, hogy a klubkönyvtárnak nevezett in­tézmény két külön bejáratú, vagy egymástól egészen tá­vol eső épületben található helyiségekből áll. Sóik még a tennivaló a tervszerű és rendszeres munka kialakítása érdekében. Szükség van egyrészt a klubkönyvtá­rak sajátos formáit, módszere­it, eszközeit kialakító folyama­tos irányításra, másrészt a klubkönyvtár vezetője köré csoportosuló társadalmi veze­tőségre. Az elmúlt évek során me­gyénk, járásaink, községeink egyre növekvő összeget for­dítottak a művelődés tárgyi feltételeinek javítására. En­nek felhasználására a vezető szervek kiemelt területként je­lölték meg a klubkönyvtárak támogatását. A tapasztalatok azt mutatják, remény van ar­ra, hogy a befektetés a mű­veltség színvonalának emelke­désében majd sokszorosan megtérül. K. M. Naponta nái vagon síén Három frontról - dotáció nélkül Ménkesen tavaly megpályáz­ták az Elüzem címet. Beért a régebbi korszerűsítés gyümöl­cse, és olyan eredményeket ér­tek el, amire még nem volt példa az akna életében. A ter­melés nagyfokú koncentráció­ja, a szállítás korszerűsítése, a gépesítés sokat jelentett, de van itt más is. Az itt dolgozó emberek szeretik bányájukat, és ez a viszony is anyagi erő­vé vált. Így vannak ezzel azok a Mátranovákról nemrég át­került bányászok is, akik végr eredményben alig két hónapja járnak ide. A tavalyi esztendő a fordu­lat éve volt a bánya termelé­sében és ezt a fejlődést vala­hogy folytatni kellene. A jó hírnév kötelez és erre csak né­hány jellemző számot. Tavaly 13 262 tonna szenet termeltek terven felül úgy, hogy az egy dolgozóra eső évi termelés 31 tonnával több mint amennyit vártak tőlük. A termelékenység ugrásszerűen növekedett, hi­szen a legfontosabb mutató az összüzemi műszakteljesítmény az előző évihez viszonyítva dett. Ez azt jelenti, hogy min­den ledolgozott műszakra 341 kilóval több szén kitermelése jutott mint az előző évben. A termelés koncentrációját jelentik a frontfejtések. In­nen került felszínre a szén több mint 86 százaléka, a töb­bi az elengedhetetlenül szük­séges elővájásokból. A front- fejtési teljesítmények — ha a szükséges kiszolgáló létszámot is figyelembe vesszük — egy műszakra csaknem 1400 kiló­val haladták meg az előző évit. Árbevételük a szén mi­nőségétől függően 753 ezer fo­rinttal volt nagyobb. Önköltsé­gük pedig egymillió 428 ezer forinttal kevesebb a harma­dik negyedév végéig. Az utol­só negyedévet most számolják, s úgy vélekednek, hogy az elő­zőnél csak jobb lehet. A múlt évi eredmények kö­teleznek, és ez érvényre jut az idei tervben is. Naponta már 100 vagon szenet várnak tő­lük. Hogyan készültek fel en­nek teljesítésére? — December régén a mari-' hengeres fronton vetőt kap­tunk. Ez azt jelenti, hogy a 110 méter széles frontfejtésen fsai? 60 méteren tudjuk alkalmazni a gépet, a többit kézi növesz­téssel műveljük. Elvünk, hogy inkább a gép, mint az ember, de sajnos nem tudjuk úgy kihasználni, ahogy szeretnénk, Váltófrontot előkészítettünk, viszont ezt is 17 méteres ve­tők szabdalják, ráadásul több olyan régi vágatot harántol­tunk, amit már bányász őse­ink lefejtették, de a térképen nyoma sem volt Ezt a megle­petést is nekünk kell ellen­súlyozni. Itt is csak kézi mű­velésről lehet szó. Bányánk másik, úgynevezett alfaereszkei részén 90 méter széles íronthomlokon gyaluval termelünk. Ez a fejtés a har­madik negyedévig kitart, ak­kor viszont már lesz helyette másik. Most sürgősen hozzá­fogtunk egy új frontfejtés elő­készítéséhez. Amit tőlünk várnak, azt adnunk kell, és így a két gépesített front he­lyett három frontról biztosít­juk majd a termelést Szeret­25,7 százalékkal, tehát mint egynegyedével több _ Terveink kétségtelen fe- nénk a már elért termelé- növeke- szítettebbek, és bizony a tel- kenységi szintet is tartani, sőt iesítésükhöz még hatékonyabb a gazdaságosságot tovább nö­muhkára lesz szükség — mondja Kormos Oltó aknave­zető, majd így folytatja: vélni, és nemcsak hogy dotá­ció mentesen, de nyereségesen vegyesipar ban folyamatosan foglalkoz­tatni kell, ezért a, városban le­vő üzemekkel kooperálnak, hogy mindig legyen munkájuk. Az Ipoly Bútorgyárnak ká­beldobokhoz készítenek fém­részeket, a Villanyszerelőipari Vállalatnak villamos elosztó- szekrényeket gyártanak, s tár­gyalásokat kezdtek a Nógrád megyei Eémipari Vállalattal is, hogy a kábeldobok előál­lításába besegítenek. — Létszámgondunk nincs, megoldódott, amikor Mátrano­vákról jöttek bányászok. Mun­kahelyi kapacitásunk van, an­nak ellenére, hogy a szénigények növekedése miatt tavaly a tö­megtermelő munkahelyeket kellett erősífenünk a feltárá­sok, elővájások rovására. Más okoz most gondot: a megvál­tozott munkahelyi adottságo­kat kell az idén ellensúlyoz­nunk. dolgozni, mert ez is a ter­vünkben szerepel — mondja az aknavezető. Ménkes a januári esedékes tervét is túlteljesítette, ami azt bizonyítja, hogy úrrá lesznek a gondokon. A vezetők és dolgo­zók összefogása valóban nagy erőt jelent, amit igazán csak az ilyen átmeneti, nehéz hely­zetben lehet értékelni. — Miről van szó? B. J. NÓGRÁD — 1970- január 30., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom