Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

Mégegyszer miluészeti hetekről

Elöreboesátom: a U. salgótarjáni művészeti hetek rendezvényeinek propagálásában, az egyes rendezvények értékelésében — „kötelező feladatán” messze túl — nagy szerepet vállalt és teljesített a N'OGRAD kulturális rovata, és köszönet illeti a rovat valamennyi munkatársát az események nyomon követéséért, önkritikusan jogosnak és szellemesnek ítélem meg a lap január fi-i számában megjelenít fotót is, amely tnegcsipkedi a rendező szervek túlbuzgóságát, amiért két héttel a művészeti hetek záróakkordja után még mindig láthatók voltak az utcákon a filmbemutatókra. színházi előadásokra invitáló plakátok, dekorációk. A képaláírás azonban — miszerint „már rég elfelejtettük az 1969. évi művészeti heteket” — hiányérzetet ébresztett bennem: úgy tűnt, nemcsak a művészeti heteket, hanem az események összefoglaló értékelését, a számvetést is elfelejtettük. Tóth Elemér ,,A művészeti hetekről” cimű írása Azonban az ellenkezőjéről győzött meg.

gai — művészeti hetekhez hasonlítani, hiszen azoknak, kimondva vagy kimondatlanul is, céljuk az idegenforgalmat fellendítő kuriozitás keresése. Ezzel ellentétben mi „nem idegenforgalmi látványosságot akarunk, hanem a magunk nevelését”. „A decemberben második alkalommal megrendezett művészeti hetek központi gondolata Salgótarján felszabadulása negyedszázados évfordulójának megünneplése volt. Ezt önmagában a művészeti hetek koncepciójaként nem fogadhatjuk el” — írja Tóth Elemér. holott a művészeti heteket 1969-ben éppen a város felszabadulása tiszteletére rendeztük. tehát eleve adott volt a program eszmeisége. Ennek jogosságát vitatni úgy érzem, nem érdemes, azt viszont valóban meg kellene vizsgálni hogy az egyes rendezvények tükrözték-e, és milyen szinten ezt az eszmeiséget.

A művészeti hetek programja kollektív munka eredményeként született. Az intéző bizottság — amelynek Tóth Elemér is tagja, kár, hogy a bizottság munkájába csak regisztráló jelleggel kapcsolódott be —, ülésein elhangzott javaslatok kapcsán alakult . ki a program, amelynek végleges kialakításában kis százalékban véletlenszerű elemek is közrejátszottak. (A debreceni Csokonai Színház „Nap a város felett” című produkciója személyes kapcsolatok révén került Salgótarjánba, az értelmiségnek szánt Egyetemi Szinpad-i előadás betegség miatt maradt el.) Abban igaza van Tóth Elemérnek, hogy ha nincsenek a városban művészeti hetek, akkor is felavatásra került volna id. Szabó István szobra, de — fenti gondolatmenetébá kiindulva — azt nem ismeri 1 el, hogy ha nincs felszabadulási jubileum, akkor e rendezvénysorozat esetleg nem ebben az időpontban és nem ilyen programmal került volna megrendezésre.

Az általa felsorolt rendezvények zöme tudatosan, „előre megfontolt szándék” alapján került a programba, kivétel talán az amatőr énekkari találkozó, amely ötéves hagyományai alapján méltó

Még nem későn, de már megfelelő távlatból, az ünnepek lázas feszültségét Levetkőzve. megfontoltan, az udvariassági gesztusokat széles ívben elkerülve formált őszinte véleményt a rendezvénysorozat egészéről, elsősorban — és nagyon helyesen — a gondokat emelte ki, amelyek bizony velejárói voltak az előkészítés. és a lebonyolítás szakaszának egyaránt. Segítőszándékú írásán érződik, hogy nem egyértelmű kinyilatkoztatásokra törekszik, hanem keresi, kutatja a „hogyan tovább” útjait, lehetőségeit. Mivel azonban információi közel sem teljesek —' hiszen az egyes rendezvények látogatását a kulturális rovat m u nka t á rsai természetszerűleg felosztották egymás közt

— másrészt, mert nézőpontja nem azonos — nem is lehet

— az előkészítést és a Lebonyolítást operatívan végző népművelőével, megállapításai nem mindig „ülnek”, véleményét néhány konkrét kérdésben nem tudom maradéktalanul osztani. Persze, cikkének nemcsak azokkal a gondolataival értek egyet, amelyek örömmel nyugtázzák a művészeti hetek létét, hanem azok egy részével is. amelyek a program bizonyos fokú ötletszerűségét, kevéssé salgótarjáni mivoltát teszik szóvá. Ellenvéleményemet Tóth Elemér írásának gondolatmenetét követve teszem meg.

*

Mindenekelőtt: nem lehet

summázva „kétévi tapasztalatokról” beszélni, hiszen az

1968-ban első ízben rendezett művészeti hét nemcsak az időtartam szempontjából volt merőben más. hanem hatékonyságban. érdekességben, a rendezvények színvonalában Is messze mögötte maradt az 1969 évinek; a különbség érzékeltetését nem lehet szó nélkül hagyni. Ami a rendezvénysorozat elnevezését illeti, valóban nem elég karakterisztikus. bár az eredeti célkitűzést — a művészetek minden ágában közelebb hozni a város lakóihoz a kortárs művészet alkotásait — kifejezi. Ugyanakkor e programot semmiképp nem lehet más — budapesti, szegedi, pláne prányilányát jelentette a művészed heteknek.

4Elismerően nyilatkozik Tóth Elemér a város profiljába illő országos zománcművészeti kiállításról és a SZOT-díjas írók találkozójáról, az utóbbit azonban nem jelentőségéhez mérten elemzi. Elfeledkezik a Petőfi színjátszó szakkörnek — mint a munkáskultúra hagyományait jól őrző együttesnek — a művészed heteken való szerepléséről, amikor pedig a munkáskórusok és zenekarok közreműködését kéri számon, elfelejti, hogy Salgótarjánban májusban volt országos bányász énekkari és fúvószenekari találkozó. Nem méltányolja a rendező szervek ama törekvését, hogy a város szinte valamennyi létező öntevékeny művészeti csoportja szerephez jutott a hetek során, a zománokiállítás .árnyékában” megrendezett salgótarjáni művészek tárlatát pedig meg sem említi.

Teret adni olyan művészeti ágaknak, amelyeknek a városban ma is élő hagyományai vannak, koncentrált művészed programmal, változatos formák és eszközök révén megismertetni a lakosságot az új, korszerű törekvésekkel: e látszólag valóban tág, de valójában egyértelmű célkitűzés adta az 1969. évi művészeti hetek keretét

*

A legtöbb problémát egyébként nem a művészeti hetek koncepciója, a rendezvények színvonala,, hanem látogatottsága jelentette. Kinek csináljuk tülajd ónképpen a művészeti heteket? Nemcsak pedagógusoknak, népművelőknek, értelmiségieknek — de nekik is. És ha /lehet valakin számon kérni az érdektelenséget, akkor ez az a réteg amelyen lehet. Persze elgondolkoztató az is — és aligha találni magyarázatot —, hogy a debreceniek már említett — egyébként kitűnő — produkciójukat alig 150—200 ember előtt mutatták be. Hol volt a közönség? Válaszul annyit: a jegyek zömét szocialista brigádtagok kapták meg, kis hányadát tiszteletjegyként küldték szét.

Igaz, lehetett volna még nagyobb propagandát kifejteni, sízisztematikusabb szervezőmunkát végezni, ehhez azonban néhány „megszállott” ügyszeretete nem elég. Hogy e még gyerekcipőben iáró kezdeményezés fellendüljön, vagy méeinkább, hogy megérje a felnőttkort, közüggyé kell válnia. Ehhez kérjük a NÖGRÄD és személy szerint Tóth Elemér további segítségét.

Csongrády Béla

Nógrád megye

1919 és 1938 között

III. kötet

A Nógrád megye története cimű monográfia harmadik kötete április 4-én lát napvilágot. Szerzői dr. Molnár Pál és dr. Szomszéd Imre. Nógrád történetének 1919-től 1938-ig tartó szakaszát dr. Molnár Pál dolgozta fel. Munkájáról beszélgetünk.

— Három fejezetet készítettem, feldolgoztam az 1919- től 29-ig, illetve az 1929-től 38-ig tartó időszak történetének megyei vonatkozásait, valamint 1944-ig kulturális és sportéletünket.

— Melyek a korszak jellemző vonásai, meghatározó tényezői?

— Nógrád megye területének nagysága, lakosainak száma, a foglalkoztatási helyzet, a vallási arányszám, a nemzetiségiek szerinti megoszlás, valamint a közigazgatás megváltozott a trianoni békeszerződés után. A fehérterror Nógrádban az országosnál súlyosabb méreteket öltött. Ezt Nógrád megye Lakossága — elsősorban a munkásság — Tanácsköztársaság alatti magatartásának, munkásmozgalmi tradícióinak „köszönhette”. Az ellenforradalmi rend politikai stabilizációja Nógrád megyében 1922-re tehető. Ezt elősegítette a kulcspozícióknak Satranyavszky Sándor dr. főispán által előírt betöltése mellett, az erőszakszervezetek megyei egységének kiépülése, az 1921-es törvények végrehajtásának megszervezése, a közigazgatás átszervezése és nem utolsósorban az 1922-es és 1926-os országgyűlési választások.

— A mezőgazdaság tulajdonviszonyaiban — figyelembe véve a megye terű ieté- nek változását — lényegbevágó változás nem következett be. Továbbra is a száz holdon felüli birtokosok uralták a földterület nagyobbik részét, több mint hatvan százalékét. A Nagvatádi-féle földr°foirm úgyszólván semmit sem jelentett. A megművelhető területnek alig l/25-ét tette ki. Az igényjogosultak a legjobb esetben egy holdnyi, jórészt eróziós földet kaphattak, míg a „vitéz”-ek több esetben 20—40 holdas táblához is hozzájutottak. A termelés szerkezetében, módjában alig történt változás. A terméshozamok nagyjából a század eleji viszonyoknak feleltek meg a húszas években is. A

i nevét nem tudom, ” kedves uram, hiszen nem volt hajlandó elárulni, de magatartása, amit a zsúfolt autóbuszon tanúsított, fölért egy bemutatkozással, minden kétséget eloszlatott afelől, ki is ön tulajdonképpen, 'ennél többet sem neve, sem beosztása után ítélve nem tudhattam volna meg embertársaihoz fűződő kapcsolatairól. Akkor az ön minden józan érvet elsöprő, erőszakos fellépésének hatására el kellett tekintenem attól, hogy fölhívjam a figyelmét a mindennapi együttélés néhány íratlan törvényére, így hát utólag tudomására hozom véleményemet,

Egy héttel korábban, a szombat délutáni órákban történt. A három óra előtt húsz perccel, a strand felé induló járat meglehetősen zsúfolt volt, már magam is csak nehezen tudtam följutni a kocsiba, holott, még utánam többen — köztük ön is — érkeztek, akik valamennyien ezzel az autóbusszal szerettek volna hazautazni. A forgalomirányító az utastorlódás láttán már- már beállított egy mentesítő járatot, de nem bizonyult eléggé határozottnak, mert az éppen indulni készülő autóbusz gépkocsivezetőjének hangulatától tette függővé az intézkedést.

Természetesen, ön nem tehet arról, hogy a gépkocsi- vezető a forgalomirányító kérdésére, indítson-e mentesítő járatot, elutasítóan letyasávnapt ]égiszét

Sok a gond és a zökkenő a városi közlekedésben. Amikor a nehézségekről szó esik, az illetékesek azt is elmondják, lentősen hozzájárul ehhez,

WJ >1, I r | r I I 11hogy némelyik utas minősítnyiif level egy „uriemDernez hetetlen viselkedésével to* ( * * *' vább tetézi a problémákat.

ön az. aki már néhány perc

gyintett. Nyugalmából az az ges magatartását a közérdek késésnél türelmetlenül szit- észrevétel sem zökkentette angyalmaszkja mögé bújtat- kozódik, szítja a. kedélyeket, ki, hogy mégiscsak szükség ni, váltig bizonygatva, hogy a felszállásnál fegyelmezd- lenne rá, hiszen várhatóan az mindaz, amit tesz, a lemara- len és udvariatlan, fél óra SBTC-klubnál is rengeteg dók érdekében teszi. Valóban előnyért a legközelebbi hoz- utas lesz. Egykedvűen meg- igaz — mint ezt egy idősebb zátartozóját is képes lenne vonta a vállát: „Ugyan, üres hölgy megjegyezte — gyakor- letaposni, ön az. aki hang- a kocsi belseje!”. Holott ek- ta előfordul, hogy akik egy- jóval, agresszív magatartásakor már mint a heringek, szer följutottak, nem törőd- val nyugtalanságot, zavart vagy 80—100 utas egymáshoz nek azokkal, akik még lenn- kelt. ingerült, pattanásig fe- préselődve szorongott az vannak, de ebben az esetben szült hangulatot teremt az autóbuszban. Mosolyogva, szó sem volt erről, hiszen az autóbuszban, szinte elégedetten szemlélte a autóbusz kétségtelenül meg- Úgy vélem senki sem érez- tülekedést. telt. Hasonlóan a rossz fő- né jól magát Önnel egy menőn, kedves uram, a ve- nőkhöz, aki lesi kegyvesz- tőcsónakban hegymászás

szélybe került zsarnokra tett beosztottját, mikor vét hi- közben egy kötélen sehol minden korban jellemző bát, hogy bosszúját a jó a^0; az emberi nagyság és gyors észjárással hamarosan munkát megkövetelő jogos kicsiség leplezetlenül megmu- belátta, itt már csak az ön- szigorral palástolja,, Önnek tatkozik. Az oktalan élőlé- keny, az erőszak segíthet, csak a saját szemelye volt a nyéktől emberi méltóságunk Indulatosan, vállát, könyökét fontos. különböztet meg bennünket,

használva, teljes erővel ve- Mi sem bizonyítja ezt job- s mint Pascal, a nagy frantette magát az utasok közé, ban, mint az, hogy az erő- gondolkodó vallja, az embe- hogy helyet csináljon magá- szakkal kivívott biztos po- ri méltóságunk a gondolatának. Durván beljebb lökdös- zíciója tudatában az SBTC- inkban rejlik. Az ön gondo- te a közelállókat, s nem sok klubnál már semmit sem tett iata.i azonban sekélvesek, hiányzott ahhoz, hogy az uta- a lemaradók érdekében. Egy- Csak azzal tudott érvelni sok elveszítve egyensúlyukat, szerre belátta volna, hogy tehet amit akar, naponta kényszeredetten egymást ta- többen nem férnek fel az utazik itthon vari. Ezzel a szigálva letapossanak egy autóbuszra? Bármilyen saj- mentalitással azonban egé- kisgyereket. Közben becsmér- nálatos, a belátás képessége szen máshol is otthon érezlő megjegyzéseket tett azok- nem az Ön „formája”, hir- két.né magát.. Nem bíró, akik a körülmények el-telen megváltozó viselkedése t,,nÁnnQ„n „„j

lenére igyekeztek megőrizni csak azzal magyarázható, büszkék fennének rá, hogy nyugalmukat és emberi mi- hogy az angyalmaszk nyom- Qn js itthon van ebben a voltukat. ban feleslegessé válik, ha a városban.

Azt is elmondanám, hiába törtető birtokon belülre ke- próbálta durva és közönsé- rül. Kiss Sándor

parasztság élet- és munkakörülményei, egészségügyi- es szociális helyzete az országosnál is alacsonyabb színvonalon mozgott a XX. század harmadik évtizedében.

— A megye ipara zömmel a salgótarjáni medencére korlátozódott. A legjelentősebb, legtöbb munkást foglalkoztató vállalat a Salgó Rt. volt. Az első világháborút követő esztendőkben, 1919—23 között jelentős haszonra tettek szert a bánya urai. Ebben az időben. — hogy piacát megtartsa — némi korszerűsítést is végeztek. Az évtized végén pedig koksz- és villamosenergia termelésre tért át a vállalat. A Salgótarjáni Acélgyár és Üveggyár, továbbá a Tűzhelygyár is korszerűsített, elsősorban a gyártmányfejlesztésben. A megye közlekedési hálózata, kereskedelme és szolgáltató ipara fejletlen.

— A munkásság szociális helyzete nem javult a termelés növekedésével, a gyártmányok tökélesítésével. 1919— 29 között többször került sor szervezett fellépésre. Ezek közül legjelentősebbek az 1922- es, 1926-os, 1929-es bányászsztrájkok. A forradalmi munkásmozgalom ekkor fejlődésnek indult. A forradalmi erők eleinte a szakszervezetekben, főleg azok helyi csoportjaiban gyülekeztek. Ök voltak — a KMP tagjai vezetésével — a sztrájkok szervezői, vezetői. Az illegális pártmunka, különösen a KMP I. kongresszusa után (1925) lendült feL A kommunista mozgalom központja ebben az időben Bag- lyasalja volt. Itt működött a húszas évek végén a KMP kerületi Bizottsága is.

Dr. Molnár Pál a továbbiakban az 1929—33 között dúló gazdasági világválság hatásait kutatta és dolgozta fel. Milyen hatással volt a válság Nógrádban?

— Ebben az időszakiban —< sőt, egészen 1935-ig — a termelés színvonala erősen visz- szaesett. A válság terheit a tőkések a munkásokra hárították. Tömeges munkáselbocsátásokra, bérredukációra került sor. A bányászok — a KMP kerületi Bizottságának irányításával — 1930. április

12-én Salgótarjánban éhségfelvonulást szerveztek. A KMP kerületi Bizottságát 1929-hen és 1930-ban, továbbá 1932- ben konspirációs hibás miatt, súlyos veszteségek érték.

— A válság súlyosan érintette a mezőgazdaságot is. 1930-tól sorra árvereztek el a kisemberek, 1931-től már a módosabb gazdák Ingóságait, később ingatlanait is. A termék eladható lansága a megye földesurainál is eladósodáshoz vezetett. Megduplázódott a jelzálogkölcsön összege a válság előtti évekhez viszonyítva. A válság meggyorsította a föld haszonoerletbe adásának folyamatát, befolyásolta az árutermelést. A mélypont 1931-ben következett be. A válság nagy változást okozott a földbirtok struktúrájában is.

— Milyen intézkedést tett a gazdasági válság okozta belpolitikai problémák felszámolására a kormányzat, és a megye?

— A legfontosabb ezek közül is az 1929. évi XXX. tc.- nek megfelelően a törvényhatósági bizottságok átalakítása, az 1931. évi országgyűlési választások eddiginél erőszakosabb előkészítése és lebonyolítása, újabb személyi változások végrehajtása a vármegye és a járások kulcspozícióiban, a kormánypárt tömegpárttá való szervezése a megyében is. A válság talaján számos jobboldali párt és egyesület jött létre a megyében. Megélénkült a revíziós tevékenység. A súlyos gazdasági helyzetből a felvidék visszacsatolásában látták a kiutat a szélsőséges jobboldali tömegszervezetek. Viszonylag erőteljesen ment végbe például a kisemberek, a kistulajdonosoknak a jobboldali radikalizmushoz való tömörülése. Többi között Szála- si is Itt, a rétsági járásban kezdte pályafutását.

— Mit mondhatunk ebben az időszakban Nógrád—Hont kulturális és sportéletéről?

— A megye lakosságának kulturálódását az elmaradott művelődési viszonyok határozták meg az ellenforradalom alatt. A megye nem rendelkezett kulturális centrummal. elmaradt a városias fejlődésben, Salgótarjánt a különböző kapitalista vállalatok érdekei szerint szinte négyfelé darabolták, a községekben a kultúrát az egy-két tantermes iskola jelentette. A közoktatást fejletlen iskolahálózat jellemezte. Csupán Balassagyarmaton volt nyolc- osztályos gimnázium, Salgótarjánban 1939-ig négyosztályos magán reálgimnázium működött. Ekkor épült a négy ' osztályos felső kereskedelmi, amely már a háború alatt kö- zépiskólaként működött. A közművelődés tárgyi és személyi ~ feltételei ugyancsak alacsony színvonalúak voltak. A rendszeresen mű.iódő filmszínházak száma még a harmincas években is csupán 11—14 körül mozgott. 1933-ra érte el a népkönyvtárak száma az 58-at. Tehát a településeknek csupán körülbelül egyharmadában volt könyvtár. Az iskolai oktatás és a közművelődés tartalma az ellenforradalom céljait szolgálta. A győri program után a bözoktatást-művelódést egyre jobban a militarista nevelés szolgálatába állították. A sportélettel összefüggésben Salgótarjánban főleg az SBTC, illetve az SKSE történetével foglalkoztam részletesebben.

Az 1938. november 2-i bécsi döntés értelmében ismét változott a megye területe. E korszak történetét a kötet másik szerzője, dr. Szomszéd Imre dolgozta fel.

T. E.

Újabb magyar agancs-világrekorderek

Remek eredményekkel viszonozta az idei vadászszezon a magyar vadtenyésztés erőfeszítéseit.

Amint Bakkay László, az Országos Trófeabíráló Bizottság elnöke elmondta, idén 62 őzagancs gyarapította aranyérmeseinek listáját, és közülük az egyik 198,75 pont értékűnek bizonyult. Vadászaink ma is büszkék arra, hogy 1964-ben egy 228,68 pont értékű csodálatos aganccsal a világrangsor első helyét mi vettük át attól a 196 pontos lengyel agancstól, amely 1896 óta viselte a világrekorder büszke címét. Most tehát a világranglista második helye is a mienk lett.

Magyarországon a szarvasvadászok idén 92 aranyérmes trófeát szereztek. Közülük négynek az értéke meghaladja a 240 pontot és így a ranglistán igen közelről követik a tavalyi 251,26 pontos magyar világrekordért.

Az idei szezon a dámlapátok rekordlistájának első helyén is örvendetes változást hozott. A korábbi, még 1964-ben elejtett magyar bika 212,12 pontértékű világrekord agancsát most 214,99 pontos értékével maga mögé utasította az új magyar világrekorder. A második helyet azonban az előd továbbra is szilárdan tartja, s ezt még jónéhány magyar dámtrófea követi a listán megszakítatlan sorban.

1 NÓGRÁD — 1970. január 25H vasárnap 7"