Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

Még nincs gazdasági verseny MÉG NEM alkalmasak messzemenő következtetések le­vonására, csupán bizonyos tendenciákat Jeleznek, amelyek figyelmeztetnek, elgondolkoztatnak, sok tekintetben pedig cselekvésre késztetnek. Arról a reprezentatív felmérésről van szó, amelyet különböző megfigyelések és árellenőrzé­sek alapján állítottak össze az ipari javítás és szolgáltatás árszínvonalának alakulásáról. Más lehetőség nem volt, mert az új gazdaságirányítási rendszer nagymértékben megnövelte a helyi, tanácsi árha­tóságok, vállalatok, szövetkezetek és magánk'»!párosok ha­táskörét, önállóságát az árpolitikai kérdésekben is. ugyan­akkor a tanácsi árhatóságok ármegállapító tevékenysége le­szűkült. s főleg az árellenőrzési és az információs felada­tok ellátására korlátozódik. Köztudott az is, hogy az ipari javítás és szolgáltatás diainak egv részét a kormány hatósági előírásokkal sza- feUvozta, ugyanakkor több területen megengedte, hogy a kereslet és kínálat alakulásának megfelelően alakuljanak az árak. Tizenhét ipart szolgáltatást figyelembe véve, a kővetke­zőket állapíthatjuk meg: megyénk magánkisipárában, a fod­rászat egy részét kivéve, mindenütt a szabad árforma do­minál, míg a minisztériumi, tanácsi és a szövetkezeti ipar­ban hét, az életszínvonal alakulását alapvetően meghatáro­zó. javítás-szolgáltatás árát a kormány maximálta. Ezek kö­zé tartozik a rádió és televízió, a műsorvevő, a közhaszná­latú híradástechnikai és erősáramú készülékek javítása, a gépkocsi-karbantartás, a textiltisztítás, a lakossági mosás és a lábbeli,iavítás. Az előbbiek közül ráfizetéssel javítják az elektro­akusztikai cikkeket a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalatnál, a salgótarjáni és a szécsényi Szolgáltató Ktsz- nél. Ugyanez a helyzet a Patyolatnál, a vegytisztításnál, a személyi szolgáltatások közül a salgótarjáni Szolgáltató Ktsz-nél a férfifodrászatban, a Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál a mértékutáni ruházatnál, a Nógrád megyei Ve~ gye.s'~nri és Javító Vállalatnál pedig á motortekercselésnél, ÉUDFMES összehasonlítani egyes szolgáltatások válla­lási díiat Egysoros férfiöltöny mellénnyel a tanácsi ipar­ban 650, a szövetkezetben 684 (Salgótarjánban) 566 (Balas­sagyarmaton), a m agánk is i pa.rban — Salgótarjánban — 720, Balassagyarmaton pedig 640 forintba kerül. Egy női téli- kabát fazondíja a tanácsi iparban 435. a szövetkezetiben 514, illetve 440, a magánkisiparosoknál pedig 580, illetve 400 forintba kerül. Az előbbi sorrendet figyelembe véve egy női nadrágkosztüm vállalási ára a következő 360. 555. 280, 500 forint —- Balassagyarmatról nincs adat. Mindezekből kitűnik, hogy a magán-kisipar vállalási árai Salgótarjánban a legmagasabbak, meghaladják a tanácsiakét és a szövetke­Mivel az alapvető szolgáltatások az életszínvonal meg­tartását, Ületve fokozatos emelését nagyban befolyásolják, ezért a kormány 1968. január 1-vel, hogy a termelők ráfor­dításaikat az árban realizálhassák, fenntartotta a korábbi dotációkait, illetve újakat vezetett be. A mosásnál az állami hozzájárulás mértéke 1968-ban 75, 1969-ben pedig 100 szá­zalék volt. A lábbelijavításnál pedig a múlt év közepéig 43 százalék volt, utána pedig 38 százalékra csökkent. Az áralakulások görbéje azt mutatja, hogy 1968. janu­ár elsejét követő hónapokban emelkedtek az árak, később az árszínvonal stabilizálódott, utána pedig a vért áremel­kedésekkel szemben, különösen a harmadik negyedévben, az induló árakhoz viszonyítva, bizonyos csökkenés követ- 'l&czott Summa summárum: az eltelt két év alatt megyénkben az ipari javítás-szolgáltatás árai jelentősen sem felfelé, sem lefelé nem változtak. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az induló árakat kezdetben maximális szinten alakították ki, s a későbbiek során nem, vagy alig változtatták. Ugyan­akkor a remélt, és kívánt gazdasági verseny sem bontako­zott ki a különböző termelő és szolgáltatóegységek között. Ugyanez vonatkozik az árpolitikára is. A tanácsi vállalatok és kisipari termlőszövetkezetek — mivel a javítás-szolgál­tatás nem hoz elég jövedelmet —, inkább a nagyobb nyere­séget hozó készáru termelest szorgalmazzák. HOGY A JÖVŐBEN milyen jellegű, irányú és mértékű lese az ármozgás — le és fel — az jórészt attól függ, hogy a kormány nemrég megjelent javító-szolgáltató tevékenysé­get elősegítő határozatát milyen okosan, célszerűen és kö­rültekintéssel hajtják végre az érdekelt vállalatok. — V. K. — Kérés olvasóinkhoz Február 24-én lesz 25 éve annak, hogy Salgótar­jánban, illetve Nógrád me­gyében megjelent az első legális pártsajtó, a MUN­KÁS. A negyedszázados évfor­duló méltó megünneplésé­re készül szerkesztőségünk Ebből az alkalomból rep­rezentatív kiállításon sze­retnénk bemutatni a párt- sajtó 25 évét. Az esemé­nyek kavargásában sajnos számos újságpéldány és az újsággal összefüggő doku­mentáció eltűnt. Kéréssel fordulunk ol­vasóinkhoz, hogy a birto­kukban levő régi újságpél­dányokat, fotókat és más dokumentációkat bocsássák — ha kölcsönképpen is — szerkesztőségünk rendelke­zésére. Különösen érdekel­nek bennünket a MUNKÁS 1945. február 24-i és az azt követő időszak példányszá­mai. Bízunk abban, hogy a pártsajtö barátai körében kérésünk megértésre és tá­mogatásra talál. Kérjük, hogy a meglevő újságpél­dányokat, dokumentációkat postán, vagy személyesen, szerkesztőségünk címére (Salgótarján, Petőfi u. 1.) eljuttatni szíveskedjenek. Re ilvfnypa’vázat a felszabadulásról A felszabadulásról, Lenin életéről és munkásságáról szerkesztett száz kérdésre kell válaszolni azon a tízhetes rejtvénypályázaton, amely a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek lapjában induL A Tar- jáni Acél Szerkesztősége és a nagyüzemi KlSZ-bizottság fel­hívást tett közzé az üzem dolgozói körében: vegyenek részt minél nagyobb számban a rejtvénypályázaton. A több mint tíz értékes díj közül is kiemelkedik egy Moszkva— Leningrad utazás és egy két­hetes belföldi üdülés. A díjak között értékes tárgyjutalmak és egy autóbusz-kirándulás is szerepei A szoba tiszta, de földes ‘ Ilyet utoljára tíz—húsz eve láttam. A tűzhelyben csutka égett, és az ajtónyíláson ki­áramló meleg tavaszi illatokat csalt ki a frissem mázolt, si­mított „padozatból”. Az asz- szony az ágyban ült, férje pe­dig pipájára hajolt, és má­sik kezének csonka ujját a tűzhely melegére tartotta. Si­vár, szegényes, viszont rend­kívül tiszta volt a helyiség, ahova jól illett a két öreg. A sarokpadra ereszkedtem, és kíváncsian fürkésztem a falon a faragott képeket, és az asztalon álló szűknyakú, fe­hér üveget, amelyben kis lét­ra, fonószék, és egyéb alkal­matosság mutatta magát Cso­da az, ahogyan a szűk nyakú üvegben dróttal, szeggel, haj­tűvel összeillesztették az al­kalmatosságokat. Én bizony a nyitott asztalon se lennék ilyen kézügyességre képes! S íme, ezt a csodát a cson­ka ujjú házigazda művelte! — Nagy bajt csináltunk! — törte meg a pillanatnyi csen­det az ágyban ülő, idős asz- szony. — Bajt? — kérdeztem kicsit riadtan, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez a két ma­gatehetetlen, idős ember még bárminemű bajt is csinálhat. — Bajt bizony, kedveském! — Aztán milyen bajt? —. Nem léptünk be a tsz-be. — Magukon múlott ■— mondtam és éreztem, hogy nem ezt várták tőlem. — Hát bizony rajtunk — mondta az asszony. — De hát akkor jött meg az uram a hadifogságból. Azt mondta szegény: „Eleget voltam már fegyelemben!” Mondtam neki: „Megvan ez a három hold, él­hetünk belőle.” Ebben marad­tunk, kedveském. — És aztán? —- Telt, múlt az idő, mi csak vívódtunk a három hold­dal. Előbb a gépállomás, ké­sőbb a téesz szántott nekünk. Valahogy megéltünk... Csak­hogy nem vagyunk mai gye­rekek, az évek ránkszálltak és tavaly már a földet csak a gyerekek tudták megművelni. Azok meg nem nagyon értik. — Értem most már. — Dehogy érti! Aki hasonló korú, belépett a tsz-be, az legalább nyugdijat, vagy já­radékot kap. De belénk még csak most markolt az öregség, mi lesz velünk később! — Hát bizony... A tűzhelyben a csutka hí­zelkedve duruzsolt, mint egy jól táplált macska. Ültünk za­vartan, és a múltban vájkálva. Kivel nem történt még meg, hogy a képzelet színes üve­gén át rosszul látta a jövőt! — így van, ahogy mondja — vette ki szájából a pipát a férfi. Látható volt, hogy a pi­pát és szárát ugyancsak ma­ga faragta, meggyfából. — Most tart számadást a téesz — vette át ismét az asszony a szót. — Jól zártak, úgy mondják, az öregeknek is juttatnak. Az öregek rakták le az első téglát... — Maguk is ott lehettek volna — vájkáltam a sebek­ben, de az én szívem is bele- sajdult. A férfi felállt, és a nadrág­jához szorította a pipát, mint valamikor, derék katona korá­ban a bajonétot. — Kérem, mi nagyot téved­tünk. Magunk akartunk ma­radni és magunkra marad­tunk. Nincs, aki segít. — Senki? — Nem mondhatom. Egy­szer a tanító úr járt ki egy kis segítséget. Segítettem a politechnikában, adtak érte forintot. Máskor a járástól fi­gyelt fel rám valaki, hogy mi­lyen szépen faragok, megvet­tek egy szobrocskát egy kana­dainak ... — Ezzel vége? Beleszívott a pipába és ke­serű képet vágott, mintha csak a dohány minőségével lenne baj. — Azután jött a szégyen. — Szégyen? — Nem hittem, hogy ezt is megérem valamikor! — Ejnye, hát mondja már! ™ Tavaly télen... Akkor ^sí(,*piiy/«,í/n,n{ vizsgálódások (í) Elköltözött o békesség Szécsényfelfalu Emdrefalva szomszédja. Hétszáz lakosával, 200-nál alig több családi há­zával a legkisebb nógrádi fal­vak egyike. Jó ideje már, hogy a faluból elköltözött a békesség. A tanácsházán, a termelőszövetkezeti irodában, az italboltban és néhány lakás elfüggönyözött ablaka mögött hónapok óta tartott a nagyra nőtt indulatok heves csatája. S ki tudja, mikor szakad vége a dulakodásnak, ha az eredmé­nyeket féltő, a szövetkezeti ta­gok,. a falu lakóinak nyugal­mát óvó emberek nyugtalan­ságával, . nem lép közbe a pártszervezet, Nine» egyetértés A termelőszövetkezet első számú vezetői és a pártveze­tőség véleménye nem találko­zott mindig, amikor a gazdál­kodás, a közös munka szerve­zése, az ifányítás leghatáso­sabb módszerei kerültek' szó­ba. Kapcsolatuk valójában csak az első időkben volt za­vartalan. Kuris Sándor, az elnök. 1966 tavaszán került a szövetkezethez, akkor, amikor Kotlár István a főkönyvelő is érkezett. Kezdetben eredmé­nyesen együtt dolgozott a szö­vetkezet vezetősége. A közös döntések egyformán kötelező erejűek voltak az elnökre, a főagronómusra, a főkönyve­lőre. Később megbomlott az összhang, az elnök, eltúlozva az önállóságot, egyszemélyi vezetésre törekedett. Sűrűbbek lettek a nézeteltéf-ések, heve­sebbek a viták a szövetkezet vezetői és a pártvezetőség kö­zött is. Az elnök, a főkönyvelő, a főagronómus ellentétei, a csetepaték az italboltban, nem maradtak hatástalanok. Külö­nösen a közös gazdaságban lett szóbeszéd tárgya a veze­tők közötti egyenetlenség, a mértéktelen reprezentáció a szövetkezet számlájára, hl szén ennek káros hatását egé­szen közvetlenül érezték a ta­gok. A vezetésben, az irányi tásban tág teret kapott a fe­lületesség, a hanyagság, ese­tenként a rosszindulat is. Meg­történt, hogy a vezetők utas! tásai homlokegyenest ellent- mondtak egymásnak. Hiszen szó sem volt már az utóbbi hónapokban az együttes dön­tésekről. Pontosan úgy elte­kintettek ettől, mint a válasz­tott szervek, a tsz vezetőségi tagok véleményétől, a külön­böző társadalmi bizottságok működésétől. Gondok a gazdálkodásban Ha egy termelőszövetkezet vezetésében ilyen zavafos helyzet alakul ki, annak előbb- utóbb káros következményei jelentkeznek a közös munká­ban, a: gazdálkodásban. Olyan fontos mezőgazdasági mun­káknál történtek mulasztások, mint a gabonabetakarítás, a szántás, a vetés, amelyek dön­tő jelentőségűek a gazdálko­dás, a jövedelem szempontjá­ból. A gabonaföldek nemcsak hasznos szemet, gazt is nevel­tek. A terület egy részén emi­att kénytelenek voltak el­égetni a búzát. Kinnmaradt, elpusztult a takarmányból is, mert a szövetkezetben nem akadt szállítóeszköz, amivel biztos helyre mentettek volna a termést. Nem csoda, ha ezek a jelen­ségek nyugtalansággal töltöt­ték el a kommunistákat. Igaz, hogy a szövetkezet az utóbbi években gyarapodott, nőtt a tágok jövedelme is. De a ko­rábbi éveket bizony veszteség­gel zárták. Az eredményeket féltették a kommunisták, a pártszervezet vezetői, tagjai, amikor a helytelen intézkedé­sek ellen emeltek szót, hogy a szorgos dologidőben nem a termést, hanem a homokot szállítják a szövetkezet erőgé­pei. Hol az arany ? fordítottak rá különös gondot. Amikor a közvélemény nyo­mására a szövetkezeti vezető­ség számon kérte az elnöktől, a főkönyvelőtől: mit hoz a homokbánya, érdemes-e fog­lalkozni vele, költeni rá, a válasz egyértelmű volt. Azt állították, a homokbánya jö­vedelmét semmiképpen sem nélkülözheti a termelőszövet­kezet. Ez a biztosíték, hogy zavartalanul megkapják fize­tésüket a tagok. Kotlár István főkönyvelő számításokat is pro­dukált, amelyek bizonyították a jövedelmezőségét. Igaz. ké­sőbb elismerte, nem volt ala­pos nem volt eléggé körül­tekintő. Akkor azonban már 110 ezer forintot fizetett rá a szövetkezet a homokbányáin, a szövetkezeti vezetők nagyvo­nalúságára. Üzletkötőket szerződtettek. Olyan embereket, akik az In­gatlankezelő Vállalat alkalma­zottai voltak, s egyébként is az volt a munkájuk, hogy megszerezzék a szükséges épí­tőanyagokat, többek között a homokot is. Ezért kapták a fizetésüket a vállalatnál. Az üzletkötők szemében azonban mindez elhomályosult, csak a saját hasznukat látták. Ki­használva a szövetkezeti veze­tők járatlanságát az ilyen ügyekben, számukra rendkí­vül előnyös üzletet kötöttek. Felvettek majd 44 ezer fo­rintot. holott nem egészen 42 ezer forint értékű homokot szállítottak el a fcsz-től. A Népi Ellenőrzési Bizottság, a rendőrség vizsgálata juttatta végül is vissza a közösség pénz­tárába a jogtalanul kifizetett ezreket. Vlncze Istvánná A homokbányát valóságos Következik: aranybányának tekintették a szövetkezet vezetői, s ezért A pártszervezet közbelép ;is ilyen farkasofdítő hideg ! volt, még a kémény'yukon is befújt a szél.' Itt voltunk ma­gunkra. Restelli az ember a szegénységét piacra vinni, mert könnyen azt mondják, „azt eszel, amit választottál”. Nagy úr a nincs, kérem. Én cselédember voltam, de eny- nyire nem féltem a nincstől, mint most. Fiatal voltam még. erős. izmos a karom, az uj­jam is ép, a lábomha sem ka­pott bele a rheuma... — Ez az a szégyen? — Ugyan, kérem! Ott vol­tunk abban a rettenetes nagy bajban, és akkor megjelent nálam a téeszbői egy brigád­vezető meg a háztáji bizottság elnöke, és azt mondja a bri- gadéros: „Hoztunk egy kis fát, hol rakhatjuk le?” .. .Aztán kiderült, hogy búzát is hoz­tak... azt mondta akkor a háztá­ji bizottság elnöke: ,,Ne mondd el senkinek, hogy a téesztől kaptad! Ez nem sza­bályos. Azt se tudom, hová tudják ezt elkönyvelni!” Nehéznek találtam a leve­gőt a szűk szobában. Az asz- szony az ágyban riadtan és szerető figyelemmel kísérte az őszinte szavalcat. — Ezt is megértük — mondta. S ahogy a szűk ablakon át a sűrűn hulló hópelyheket fi­gyeltem, az járt az eszemben, hogy ez az elesett emberpár ismét rászolgált a „megszegye- nüléstre”... ÍAÍins Cyvörsry Nőnapi készülődés Nagy fejtörésben találom Imre Józsefnét, a Balassa­gyarmati járási nőtonács tit­kárát. A nemzetközi nőnap járási rendezvényeinek össze­állításán dolgozik éppen. — Igaz, hogy van még idő bőven, de ha azt akarjuk, hogy minden simán, zökkenő- mentesen bonyolódjék le, már jó előre össze kell állítanunk a programot. — S ezek szerint milyen rendezvény várja az asszo­nyokat március 8-án? — Nőnapon, március 8-án, Szügy községben nemzetiségi nőtalálkozóra kerül sor. Részt­vevőket szívesen látunk más járásokból is. Az egésznapos programra meghívtunk szovjet és csehszlovák vendégeket, remélem jól érzik majd ma­gukat. Azért esett éppen Szügyre a választás, mert a község jól megközelíthető, élénk a kulturális élete, s egy ilyen nagyszabású rendez­vényhez mindenképpen jók ott a feltételek. — S más községekben? — Négy helységünket, mint kiemelt községet kezeljük. Bercelen, Érsekvadkerten. Ipolyvecén, Marcalon a járás első számú vezetői tartják a nőgyűlést. Ahol pedig szép eredményeket felmutató női szocialista brigádok dolgoznak, ott a nemzetközi nőnapon ün­nepi brigádgyűlésre kerül sor. Ez alkalommal adják át az asszonyoknak a terven felüli teljesítés után járó jutalmakat. Ilyen rendezvényre kerül sor Cserhátsurányban, Dejtárom, Hontan. Hugyagon, Magyaf- nándorban és Őrhalomban. —- Bizonyára a nem ki­emelt helyeken is megemlé­keznek a nőnapról? — Természetesen. Minden községben nőgyűlést tartunk, ami után szép • kultúrműsorral kedveskednek az asszonyok­nak, sok helyen pedig apró ajándékokkal is meglepik az ünnepeiteket. — sz. m. — Kommunista vasárnapok A Salgótarjáni Kohászati Üzemek nagyüzemi KlSZ-bí- zottsága eddig nyolc alkalom­mal rendezett kommunista vasárnapot az üzemben a he­lyi ifjúkommunisták közre­működésével. A nagyüzem szinte valamennyi gyárrészle­gére kiterjedő és a termelési feladatokat segítő társadalmi munkaakción alkalmanként 25—30 fiatal vett részt. A bi­zottság úgy tervezi, hogy a kommunista vasárnapokat Le­nin születésének 100. évfordu­lójáig, április 22-ig megrende­zi. A társadalmi munkiaver- seny értékelése már folyik: a legkiválóbbak egy nyári szovjetunióbeli utazáson vesz­nek majd részt. Vita a felnőttekről Rendkívül érdekes és hasz nos kezdeményezésről kap tunk hírt a balassagyarmal járásból. A KISZ balassa gyarmati járási bizottsága j községi KISZ-szervezetekke együttműködve a járás falvai ban és a közös gazdaságok ban február közepétől kezdő dóén folyamatosain vitát ren. dez az ifjúság és a társada lom kapcsolatának kérdésé ről, a községi KISZ-szerveze tek helyzetéről. A vitósoroza egyik sarkpontja: milyenek i felnőttek, s részt vesznek-e ; községi és a tsz-fiatalok ne velősében. A kezdeményezi; várhatóan a megye többi já­rásaira és városaira is kiter­jed. NÓGRÁD — 1970- ioruiór 75..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom