Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-03 / 2. szám

Verőnka Vitéz István menni készül iMp Horpáes, a hagyományok faluja l Nem nagy, de annál régebbi település Horpáes a rétsági járásban. Lakóinak száma mindössze 360, de a krónika szá­zadokkal ezelőtt, az 1400-as évek derekán említi. Földesurai­nak nevét elsorolni is sok volna. Meg aztán miért Is tenné az ember? Nemigen érdeklik ők már a horpácsiakat sem. Hi­szen a bérmunkán, a szűkös kommención. a cselédviskókon kívül nem hagytak emléket maguk után. Földet az új rend adott a nincsteleneknek, cselédeknek, zselléreknek Horpácson is. Annál nagyobb szeretettel őrzik és ápolják a falubeliek haladó nagyjaik emlékét. Itt élt a szabadságharcban szerepet vállalt Szontágh Pál, aki hazájáért Ölmützben raboskodott. Gyakran látogatta őt horpácsi házában a Tragédia halhatat­lan írója, Madách Imre. Mikszáth Kálmán, a magyar próza- irodalom egyik legkiválóbb alakja, aki a magyar paraszttól sokat tanult, szívesen időzött Horpácson. Életének utolsó éveiben gyakran látták a falubeliek háza tornácán, a kertben pihenni. A faluban élt Nagy Iván, a tudós, a balassagyarmati Palóc Múzeum alapítója is. Ám nemcsak a tűnő időt túlélő nagyok késztetik büszke­ségre a horpácsiakat. Szívesen beszélnek a kis falu gyarapo­dásáról is. A villanyról, amelyet 1952-ben kaptak, a törpe víz­műről, az iskoláról, az új, tetszetős házakról, amelyekből 32 épült az elmúlt években S ez a folyamat nem állt meg. Az igények hatására az idén új házhelyeket bocsát az építők rendelkezésére a községi tanács. Érthetően az eredmények közé sorolják a faluban, hogy 1959-ben Horpáes termelőszö­vetkezeti község lett. A gazdaság minden évben gyarapodott. Most az egyesült nagyoroszi tsz üzemegysége, s minden hó­napban fizetést, biztos pénzt kapnak a tagok, akárcsak az ipari üzemekben dolgozó közel száz munkás. Gondok, teljesületlen kívánságok így is maradtak még. A községi tanácsnak néhány ezer forintja van csupán, hogy megoldja a leginkább égető problémákat. Kevés erejüket társadalmi összefogással toldják meg. Az új boltnál 16 ezer forint, a Mikszáth-parknál 50 ezer forint volt a társadalmi munka értéke. A hagyományok, a fellendülő idegenforgalom érdekében hasznos volna a járás, a megye hatékonyabb tá­mogatása is. Így a tanács tevékenysége, a társadalmi erő­feszítések valóban újjá varázsolnák a haladó hagyományok­ban gazdag kis települést, Horpácsot. Csak tisztelettel és nagy el­ismeréssel szólhatunk Vitéz Istvánról, a falu szülöttjéről, aki hosszú éveken keresztül hűséggel szolgálja a falu né­pét. 1953-tó] tanácstag, évek óta társadalmi rendőr, ő tölti be a tőzoltóparancsnoki tisz­tet. e mellett a tsz mezőőre, most a téli napokban pedig a darálót kezeli. A felszabadulás óta a közös­ségért dolgozik. ö indította meg a kereskedelmet, szervez­te az embereket a közös gaz­daságba, majd társadalmi munkára. Ahol a falu érdekei­ről volt szó, mindig ott volt Elment felette az idő, pihenni vágyik. Fiatalabbaknak adja át a helyét akiket évek során a nép hűséges szolgálatára ta­nított. szövetkezetben A horpácsi termelőszövetke­zetet a nagyoroszi tsz-szel egyesült, most a közös gazda­ság egyik üzemegysége. Palko- vics Béla üzemegység-vezető számadása az esztendőről nem volt rossz. A hétszáz hold szántó nagy részén gabonát ter­meltek. A búza átlagtermése 14 és fél mázsa körül alakult, a kukorica ugyancsak a várt­nál jobban fizetett. Majd húsz- mázsás termést adott holdan­ként, májusi morzsoltban szá­molva. Az üzemegységben talán 6— 8 férfi és 20 asszony dolgozik. A szövetkezet vezetőségének különösen az asszonyok folya­matos foglalkoztatása ad gon­dot. A baromfitelepen — 2500- as tojóállomány van Hoorpá- cson, — női munkaerőt foglal­koztatnak. Gyümölcsöt telepí­tenek a dombokra, s ez me- gintcaak munkát, keresetet ad majd a szorgalmas horpácsi asszonyoknak. Figyelni szavukra A törpe vízmüvet, amely 600 méteres szakaszon ad egészsé­ges, jó vizet, 15 esztendeje épí­tették Horpácson. A lakosság régi kívánsága: hálózza be a vezeték az egész falut, jusson el valamennyi utcába a víz. A tervek 600 erzer forintra be­csülik a vízvezeték álózat fej­lesztését. Ha’ valamennyi csa­tád 3000 forinttal járni hozzá, s pénzzel, munkával is segít a nevelőotthon és a termelő­szövetkezet, még akkor is csak a fele lesz együtt a szükséges összegnek. Hiába alakul a társulás, ha a járástól, a megyétől nem ér­kezik segítség, marad minden a régiben. Pedig ha másért nem, hát az egyre emelkedő idegenforgalom miatt érdemes volna odafigyelni a horpácsiak szavára. INincs iparom Épül a rendelő Hiányzó büszkeség Mikszáth Kálmán emlékét nemcsak a falu öregei, s a gazdag könyvtár őrzi. Házá­ban ma múzeum van. A ven­dégkönyv a hazai látogatók mellett angol, orosz és fran­cia neveket is őriz. Sajnos, a múzeum anyaga igen szerény. Az író néhány kéziratának fényképmásolata, regények első kiadása, kevés eredeti, igazán szép bútordarab. A múzeum környéke is eléggé elhanyagolt. Düledező istállók, kopott kerítések rontják a látogatok illúzióit A tanács hiába kezeli a leg­nagyobb jóindulattal a múze­um ügyét. Anyagi erő hiányá­ban képtelen arra, hogy bár­mit is tegyen. Segítséget, tá­mogatást várnak az Illetéke­sektől, hogy gazdagabb anyag­gal várja látogatóit a múze­um. Mert most gyorsan kö­rül lehet járni az emeleti szobákat. A Mikszáth-házban arra is van ideje a vendég­nek, hogy elgondolkodjon, miért vagyunk mi ennyire szerények? Miért nem va­gyunk büszkébbek arra. hogy volt valami kis közünk a „nagy palóchoz”, Mikszáth Kálmánhoz. Igaz, a tanácson azt mond­ták, hogy a lakosságnak nincs különösebb .észrevétele az el­len, hogy a faluban sem ci­pész, sem fodrász, sem vil­lanyszerelő és más iparos nincs. A szomszédos Borsos- berényben és Nagyorosziban megtalálják az iparosokat. Igényesebb munkákat, mint például a televiziö javítását, a balassagyarmati GELKA vég­zi el. A fainban viszont kiderült, mégiscsak kényelmesebb len­ne, ha a cipőjavítást, a haj­nyírást, a borotválkozást hely­ben végeznék. A tanácsnak azon kell fáradoznia, hogy javítsa a szolgáltatást és a lakosságnak ne kelljen a szomszéd faluba járni. Az orvosi rendelő egészen mostanáig egyetlen szoba volt a tanácson. Most bőví­tik. Sok utánjárás, beszélge­tés és heves vita előzte meg a munka indulását. A járási egészségügyi csoportot hívta végül segítségül a tanács. A támogatás majd 120 ezer fo­rint, ha ugyan az év végén is, de csak megérkezett. Most az egyetlen szobából álló rendelő kitágult. Váróterem épül, hogy az idős, beteg emberek ne szorongjanak a községi tanács folyosóján, ha panaszaikkal felkeresik az orvost. A kenyér és az ésszerűség Általában az a vélemény, hogy a kenyér minősége nem jó Horpácson. Magunk is meg­győződtünk róla. A boltban Eelvágattunk még a karácso­nyi ünnepek előtt hozott ke­nyérből. Rossz ízű volt. A ke­nyérrel különben is furcsa helyzetben vannak a horpácsi­ak. A tenyeret a távoli balas­sagyarmati sütödéből kapják. A községbeliek azt kérik, hogy ne Balassagyarmatról, hanem a közeli Nagyorosziból szállít­sák a kenyeret. Ez több szem­pontból is előnyösebb lenne a számukra. Ha kifogásuk van, azonnal bejelenthetnék, állan­dóan friss kenyerük volna, és Nagyorosziban lényegesen jobb minőségű kenyeret sütnek, mint ahonnét hozzák. Varga Veronka a község KISZ-aiapszervezetének titká­ra. A jó alapszervezetek kö­zött tartják számon a horpá- csit. Van KISZ-klubjuk, ahol szívesen szórakoznak a fiata­lok. Most új berendezést kap­tak. foteleket, szekrényt, pár­názott székeket, magnót, csil­lárt. Szép és tetszetős így a klub. Veronka, a titkár pedig nagy gonddal foglalkozik a fiatalok­kal. Nem régen gyűlést tartot­tak a felszabadulás emlékére, s vetélkedőket rendeztek. Kö­zös estét töltöttek együtt a kö­zelmúltban a nagyoroszi fia­talokkal. Varga Veronika meg fáradhatatlanul tevékenykedik, hogy jól érezzék magukat a lá­nyok, fiúk. Maga is fiatal, és a megbízatást nagy felelősségnek tartja. Nyomozás gyermek ügy ben Asszony titkár Jók, de szegények Jók a horpácsi labdarúgók, a csapat megnyerte a járási bajnokságot. Most felsőbb osztályban játszanak tovább. Jó volna megszervezni az utánpótlást, az ifi-csapat já­tékát is. A horpácsi sportkör azonban szegény, az első csa­patnak sincs elegendő felsze­relése. A Ferencvárostól kér­tek támogatást a labdarúgók, sajnos eredménytelenül. A Salgótarjáni BTC ilyen „ke­retei” is kimerültek. A köz­ségi tanács ötezer forinttal sietett a sportolók segítségére. A termelőszövetkezet jármű­vet ad, hogy valamennyi tá­voli mérkőzésre eljusson a csapat. Talán a környék két tehetősebb együttesének, a Romhányi Építőknek és a Vörös Csillag SE-nek arra is van lehetősége, hogy a szá­mukra fölösleges felszerelés­sel támogassák a kis falu jó, de szegény labdarúgó-együtte­sét. Ügy mondja Cseri Ferenc- né, 1957 óta tagja a pártnak, három éve pedig nemcsak a tanács, hanem a falusi alap­szervezet .titkára is. Sokan, majdnem százan eljárnak dol­gozni a faluból, s ezekre az emberekre az alapszervezet sem számíthat. A pártszerve­zet kicsi, de a gondok annál nagyobbak. Cseri Ferencné idejének nagy részét is az kö­ti le, hogy keresi, miképpen lehet megerősíteni az alap­szervezetet. A horpácsi kommunisták a lehető legjobb úton indultak el. Legalább tíz KlSZ-fiatal- nak adtak különböző megbí­zatásokat. Figyelemmel kísé­rik munkájukat, beszélget­nek, foglalkoznak velük. Ahogy a nagyon lelkes, talp­ra esett asszonytitkár mond­ja: jó volna, ha egyszer va­lamennyien eljutnának a párthoz. Gyerekek az otthonban A község legnagyobb intéz­ménye a nevelőotthon. Negy­vennégy állami gondozott gyereknek biztosítanak itt tanulási lehetőséget, pótolják az elvesztett szülői szeretetek A gyerekek, többsége a me­gyéből került az otthonba de van közöttük budapesti és az ország más vidékéről is. Megkap» az a szeretet, gondoskodás, amelyet az ott­hon vezetősége, a pedagógu­sok adnak a gyerekeknek. Szépek, tiszták a hálótermek, a mosdókban hideg-meleg víz, az ebédlőben terített asztal várja őket, a társalgó­ban tv-készülék. A szerető gondoskodás meg­látszik a gyermekeken. Szé­pek, egészségesek. Mint érde­kességet említjük meg, hogy a községi iskolában tanulnak együtt a falusi gyerekekkel. A megkülönböztetést kíván­ják ezzel feloldani. Vala­mennyien jól haladnak, álta­lános tanulmányi eredményük 3,4. Az állam évente közel egy­millió forintot nyújt részükre, amivel az otthon vezetősége nagy felelősséggel gazdálko­dik. A jövő évben újabb épít­kezéseket terveznek, korsze­rűsítik az otthont. Erre a cél­ra 800 ezer forintot fordíta­nak és így 22-vel többet, hat­vanhat gyereket fogadhatnak. Nagyon jó szolgálatot tesznek a községnek azzal, hogy felépitik az új vegyes- és italboltot. Az új létesítmény — fél­millió forintba kerül — korszerűnek ígérkezik. Magasba emelt és tágas kirakatablakai lesznek. Előreláthatólag a ta­vasszal megnyitják. Nemrég foglalta el helyét a vegyesbolt új vezetője, Jakus István is. Nagy tervei vannak. Javítani a lakosság közszükségleti ellátását. Tervezi, hogy az árukészle­tét a legkülönfélébb cikkekből állítja össze. Az élelmiszerek mellett iparcikkeket is árusít, hogy a vásárlóknak ne kelljen messze vidékre utazni ezek beszerzéséért. Kevés a gyerek a faluban. Évente, ha egy-kettő születik. A fiatalabb házaspárok két apróságnál nemigen nevelnek többet. Négy-ötgyermekes nagy család nincs több há­romnál. Az okokat kérésivé, igen ér­dekes észrevételeket tettek a horpácsiak. Valamikor rop­pant szegény emberek, gazda­sági cselédek, zsellérek lakták a falut. Egymás ruháját, ci­pőjét hordták a gyerekek, mert bizony a szűkös kereset­ből nem jutott többre. Igaz, hogy annak a világnak im­már negyedszázada vége. Park a faluban A társadalmi összefogás sok szép példájával találkoztunk a faluban. Ilyen a park is a község közepén. A KISZ-fia- talok készítették a nyáron. A területet szépen rendbe hoz­ták, felásták, és 30—40 tő ró­zsát ültettek bele. Dolgoztak rajta esténként, ünnepnapon- ként, örömet találva a mun­kában. A park elkészült, a község ékessége lett. A köz­ségi tanács nem maradt há­látlan. A fiatalok munkáját 1500 forinttal jutalmazta. Eb­ből vásárolták meg a lemez­játszót és sok új lemezt. Segítik a háztájit A szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában sok a sertés. Csak anyakocát több mint öt- venet számolnak. Emellett, igaz, csak kevesen, szarvas­marhát is tartanak. A szövet­kezet segíti a háztájit. A ku­koricát résziben művelték és hasonlóképpen kaszálták a pillangósokat Is. Így próbál­ták kielégíteni a háztáji gaz­daságok takarmányszükségle­tét. Alomszalmáról ugyancsak a szövetkezet gondoskodik. A cél az. hogy a háztáji gaz­daságok egyre több sertést hizlaljanak, szarvasmarhát ne­veljenek. Jusson a húsból, a tejből piacra is. Azonban az igények a szebb, a kulturáltabb élet iránt óriá­sit növekedtek. Mi tagadás, á család jóléte és a gyermekek száma szorosan összefügg Ahol kevesebb gyermekről kell gondoskodni, ott megala­pozottabb. biztosabb a család anyagi helyzete, mint ahol öt­hat fiúcsikát, lánykát nevel­nek. A gyermekgondozási segély talán több kismamának ad kedvet, hogy néhány évre otthon maradjon, maga ne­velje kicsinyét. A községi ta­nács a nyárra megszervezi az idénynapközit, hogy a dolgo­zó asszonyok biztos helyen tudják gyermekeiket. Ko­rábban volt a községnek ál­landó napközije is, azt azon­ban jelentkezők hiányában be kellett zárni. Több fényt! A villanyhálózat bővítése ugyancsak ráférne Horpácsra. A villamosítás óta új házak épültek, a fogyasztást növelte a gyermekotthon, sok a ház­tartási gép, s mintegy félszáz televízió is van a faluban. Es­ténként, amikor a villanyve­zetékek terhelése egyszerre je­lentkezik, bizony sok család képtelen élvezni a rádió műso­rát a feszültség ingadozása miatt. Az ÉMÁSZ csak 1971-re ígérte a hálózatbővítést a fa­luban. Ám ha erre mégis előbb, még az idén sor kerül­ne, a falubeliek sok gondtól, bosszúságtól menekülnek meg. Fiatalok és öregek, elegeden és panaszos emberekkel talál­koztunk Horpácson. Életükről. Örömeikről, gondjaikról, telje­sült kívánságaikról, éledő vá­gyaikról igyekeztünk képet ad­ni. Az Írásokat VINCZE IST- VANNE és BOB 4L GYULA ké­szítette, fényképezett KOP­PÁNY GYÖRGY, Legközelebb január 7-én. szerdán, a balassagyarmati já­rásba, Csesztvére látogatnak nunka társaink.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom