Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

ifjúság a vegyiparért* KISZ-védnökség a védnök szemével Alig valamivel több mint két liónap telt el azóta, hogy a Vegyiműveket Saereliö Vál­lalat Salgótarjánban létesíten­dő Vegyipari Gép- és Acél- szerkezeti Gyárának építése és üzembe helyezése felett vál­lalt KISZ-védnökség és szo­cialista szerződés dokumentu­mait aláírták. Két hónap rö­vid idő, de a fontos beruhá­zás megvalósulását segítő védnökség szervező bizottsá­gának elnöke — Lukács György már átesett a „tűz­keresztségein”, e rövid idő alatt is szerzett annyi tapasz­talatot, amelyet — tanulság­ként, figyelmeztetésként — érdemes lejegyezni. A BERUHÁZÁS ÉRTÉKE: 350 MILLIÓ A salgótarjáni gyár prog­ram szerinti költségelőirány­zata kamatterhek nélkül, mintegy 350 millió. A határ­idő: 1971. december 31. A ter­vek szerint a gyár 320 milliós értékű termelésre lesz képes és 1200 embert foglalkoztat. A beruházáshoz szükséges fejlesztési kölcsön értéke tíz év alatt megtérül — Mire terjed ki az érde­kelt vállalatok által aláírt KISZ-védnökségi szerződés? — kérdezitük Lukács György­től, aki a Nagybátonyi Szol­gáltatótól került üzemmérnö­ki beosztásba az új gyárba. — Csak a legfontosabbakat említve: a gázfogadó állomás és a kazánház megépítése, il­letve üzembe helyezése ez év október 15-ig számított határ­idejének betartása, a négy- hajós termelő üzemcsarnok megépítése, üzembe helyezése a tervezett két szakasz után 1971. június 30-ra és végül, az egész létesítmény végleges átadásának ideje: 1971. de­cember 15., próbaidővel együtt, december vége. Ezen kívül a védnökség kiterjed az üzemi utak építésére és a tereprendezésre, egy nyári if­júsági építőtábor szervezésé­re, társadalmi munkavégzés­re, ' ifjúsági építőbrigádok szervezésére a megyei építő­ipari vállalatnál, az új mun­káiba állók odairá nyitására, az átképzés segítésére, a szakmumkáabázis létrehozá­sára. AZ ELSŐ TAPASZTALATOK A KISZ-védnökségi szerző­dést &z ifjúsági szövetség sal­gótarjáni városi bizottsága, a Vegyiműveket Szerelő Válla­lat, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, a Vegy­ipari INVEST Vállalat, a KGMTI (Kohó- és Gépipari Minisztérium tervező irodák) és az IPARTERV KlSZ-szer- vezatei írták aló. A szervező bizottságban — amelynek Lu­kács György, fiatal mérnök az elnöke — képviselteti magát a megyei KISZ-bizottság és a Salgótarjánban épülő gyár ve­zetője is. Milyenek az első ta­pasztalatok, hogyan látja a védnökséget, az épülő új üze­met a szervező bizottság el­nöke? — Mindenekelőtt azt emlí­teném, hogy a KISZ megyei és városi bizottsága az eltelt két hónap alatt is sokat tett a védnökség ügyének előmoz­dítása érdekében. Bizonyos tapasztalatokkal rendelkez­nek, hiszen nem ez az első ilyen jellegű szerződés, ame­lyet a két bizottság kezdemé­nyezett, s amely valamilyen fontos ipari beruházás meg­valósításában nyújtott segít­séget. Az első megbeszélés is a KISZ megyei bizottságán zajlott le. Egyeztettük a leg­fontosabb tennivalókat és el­határoztuk, hogy a szervezők képviseletében minden érin­tett vállalat kiszeseivel, mű­szaki vezetőivel személyesen is felveszem a kapcsolatot. Ez megtörtént. Mindenkit tájé­koztattunk, hogy a szervező bizottság negyedévenként — ha szükséges, rovidebb idő­szakokban — ülést tart, ahol számot kell adni a munka- terv szerinti állásáról is. A KISZ városi bizottságát he­tenként tájékoztatom a fejle­ményekről, az eredményekről és természetesen a felmerülő problémákról is. VÉDMÖKSÉGI NAPLÓ A napló tulajdonképpen a legfontosabb adatok, esemé­nyek és jegyzőkönyvek idő­Élo tanuk a negyedszázadról Érdemes volt. rendi elrendezését szolgálja. Az első esemény: a város leg­fiatalabb KlSZ-szerv^zete alakult az épülő gyárban — 11 taggal. Jelenleg egy híján negyven dolgozója van a VSZV Salgótarjáni Gyárának. — December 19-én tartotta első ülését Budapesten a szer­vező bizottság. A VSZV köz­pontjában találkoztunk, két képviselet — az IPARTERV és a KGMTI — nem jött el a megbeszélésre. A téma a ge­nerálszintű hálóterv tavalyi év utolsó negyedére vonatko­zó teijesiítése, pontosabban ennek értékelése volt. Az új esztendő első negyedévére szóló részletes programot is ismertettük. — Milyen gyakorlati vonat­kozású eredményről vagy gondróL érdemes szólni? — Az építőipari vállalatnál már elkezdődött az ifjúsági brigádok szervezése és az el­ső negyedévben kell felké­szülni a mintegy 80—100 fia­talt egyesítő nyári ifjúsági építőtábor létrehozására. — Kritikus pontok? — Az építők egyhónapos határidő-módosítást kértek a gázfogadó állomás épületének átadására. A Tiszántúli Gáz­szolgáltató Vállalatnak vi­szont már most szüksége len­ne a területre. Fennáll a ve­szély, hogy a késés miatt esetleg nem tudja vállalni a szerelést. A kazánház építé­sével is hasonló a helyzet, így előfordulhat, hogy a fűtési idény kezdetére — ez év ok­tóberére, olyan' helyzetbe ke­rülünk, hogy az építkezés üte­me lelassul. A kazánházat jú­nius 30-ig kellene átadnia az építőknek. Az irodaház és a szociális létesítmények fűtése jelenleg ideiglenes kazánnal történik. Éppen ezért a szer vező bizottság úgy döntött, hogy nem várja meg a ter­vezett újabb negyedév eltel­tét, és január 29-én Salgótar­jánban, az építőipari vállalat­nál, soron kívüli ülésen, tárgyal az említett gondokról. Az ülé­sen az érintett vállalatok mű­szaki vezetői is részt vesz­nek. Pataki László Csúf őrlőt ön. éppen negyedszázada, hogy az utolsó internáló táborból ki- lencnapos gyaloglás után visszatért családjához a salgó­tarjáni Benkő Antal, a város Tóni bácsija. Ma már a hete­dik X-et tapossa. Naponta be­szél a múltról, a jelenről. Társaival a város utcáját ró­va a múltat idézik, lakásán úttörőknek, kisdobosoknak a kemény harcokat meséld. — Ahhoz, hogy megfelelően értékeljük a mát, lássuk a biztos jövőt, feltétlen ismerni kell a múl tat is — véleke­dik a beszélgetés során. — Nékem pedig van múltam... Benkő Antal helyett a kró­nikás mondja el a múltat. A fiatal acélgyári gyerek 16 éves volt, amikor már megismerte a munkásmozgal­mat. Gyűlésekre járt, ünne­pelte május elsejét. Később részese lett csaknem vala­mennyi salgótarjáni sztrájk­nak. Amikor megtalálta a kommunista párt sejtjéhez vezető utat, vállalta a kocká­zattal járó feladatokat. Mik­lós Gáspár, Sulyok Sándor és más kommunista oldalán dol­gozott. Terjesztette a párt saj­tóját, szánta a röpcédulákat. A nagy felelősséggel járó illegális munkába hibák is csúsztak. Bekövetkezett a nem várt esemény, az első le­bukás. 1930-at mutatott a naptár. A csendőrt és rendőri faggatás után a budapesti ügyészség következett, ahon­nét fél év elteltével tért is­mét haza. Baglyasalja, az Acélárugyár lett a területe. A párt azt kérte: erősítsék so­raikat. A munka közben is­mét hibát követtek el, s 1932- ben hová is vezethetett útja, mint a budapesti ügyészségre. A Szemák-tanács könyörtelen volt. Az ítélet: egy év és hat hónap fogház. 1941 után még egy állomás következett; 1944. április 3-a. Internáló tábor Szentkirályszabadján. A fel­szabadító szovjet hadsereg egyre közeledett a tábor felé. A németek is kapkodtak már, s kiadták a jelszót: irány Né­metország. Benkő Antal Zirc- nél megszökött a csoportból. Kilenc napos gyaloglás, búj- kálás következett a Dumán és Érsekújváron át Salgótarjá­nig. .. — Négyszer voltam börtön­ben és internálva, több mint négy évet töltöttem így távol a családtól. A munkásosztály­ért, a jártért tettem min­dent. .. — Amikor 1945. január 22- én — most lesz huszonöt esz­tendeje, hogy hazaérkeztem Salgótarjánba, itt már legáli­sam dolgozott a kommunista párt. Betegen jöttem meg, ezért egy hónapot pihentem, majd utána kapcsolódtam be a párt munkájába — emléke­zik vissza. — Megalakítottuk a városi pártbizottságot, majd azt a feladatot kaptám, hogy szervezzem meg a földosztó bizottságokat. Ez volt a párt­ban az első legális tevékeny­ségem. Nehéz volt ez a mun­ka. Több községben akadtak harácsolok, maguk, meg a rokonok között osztották ki különösen a jó földet. Ilyen­kor egy másik bizottságot kel­lett alakítani, amelyik aztán már a dolgozó parasztok ér­dekében tevékenykedett. Az­tán hosszú-hosszú éjszakákat vitatkoztunk arról is, hogyan irányítsuk a párt -munkáját, kit milyen beosztásiba java­soljunk. .. Benkő Antalt, a párt régi, kipróbált harcosát 1945 őszén újaibb feladattal bízták meg. Ö lett a szécsényi pártbizott­ság első titkára. — Nos, itt is nehéz volt a munka. Sokat kellett vitat­kozni a parasztemberekkel, a volt cselédekkel. Az egyik félt a földitől, a másik vető­magot, meg igát kért... Hej, azóta de sokat változott min­den! Ha ma találkozóim régi, idős parasztemberrel, akivel abban az időben vitám volt, ma azt mondja: igazad volt, Benkő elvtárs. Egy időben. Selypre szólítot­ta a párt Benkő Antalt. Is­mét felelősségteljes munkát bízott rá, személyzetis volt a gyárban. A szive azonban Salgótarjánhoz, az egykori ne­héz és kemény harcok színhe­lyéhez fűzte. — Teljesült a kívánságom. Ezerkilencszázötvenket tőben hazakerültem, a Vendéglátó­ipari Tröszt, később pedig a VendégLá tóipari Vállalat igaz­gatója . lettjein, egészen a nyugdíjba vonulásig, 1959-ig. — Az életem két huszonöt esztendőre osztom. Az egyik része a Horthy-fehérterror idejére esik. A gyermek vö- röskatonából az illegális párt munkása lettem. Ezek a szörnyű, keserves évek. A másik fele a felszabadulást követő negyedszázad. Legális munka. Dolgozni, tevékeny­kedni az emberekért, az újjá­építésért, a szocializmus épí­téséért. Ma is azt vallom, mint életemben mindig: érde­mes volt... Kitüntetések kerülnek ar. asztalra. Arról tanúskodnak, hogy Benkő Antal megállta helyét az életben. A Partizán- emlékérem, az 1919-es Ta­nácsköztársasági Emlékérem, a Szocialista Munkáért Ér­demérem, a Szocialista Hazá­ért Érdemérem. — Az álmok megvalósulá­sát látom ezekben a kitünte­tésiekben. Mert álom volt hosszú éveken keresztül szá­munkra a szabadság, a felsza­badulás. Álom volt, hogy egy kis bányászgyári község­ből egyszer majd igazi város lesz Salgótarján. Beszéljék a Szilárdy-udvar mocskáról, a vásártér mocsaráról, a Pécs- kő és Rákóczi utca düledezó nyomortanyáiról: ? Aligh; van rá szükség, Az újat, a szé­pet csak a buta ember nem ' -’í észre. Ez az új pedig, az -ek megváltozott életét is itímjelzi. A munkásét, a parasztét, az alkotó értelmi­ségét. Ezért, ezekért harcol­tam én is mint mások, a két negyedszázadon át Illegalitás­ban és legalitásban egyaránt. Még egyszer azt mondom: ér­demes volt... Somogyvári László V endég várás Egész nap csöpögtek az ere­szek, de így is hótól roska­doznak a háztetők Egyházas- gergén. Messze még a tavasz, messze van még a vendégek érkezése Kárpát-Ukrajnából. A . ,. ... _.. , __,. , . . , , . . nek pedig Juhasz Tihamemet, Sr dis tu“”« ésS ■ mintha legalábbis holnap Mit tudnak az egyházasger- megállna a szövetkezeti iroda asszonyok Turjanica An- előtt a vendégeket szállító náról? autóbusz. — Bizony nem tudtunk töb­bet, mint amit az eléggé szűk- Juhász Tihamérné, a szövet- re szabott visszaemlékezések kezet főkönyvelője, a Turjani- őriznek — így a főkönyvelő, ca Anna szocialista asszony- — Tudtuk, hogy Nizsne Sztu- brigád vezetője mesélt az is- dene faluban élt és dolgozott, meretlenül is kedves vendé- Beszélgettünk sivár, örömtelen gekről, Nizsne Sztudene falu gyermekkoráról, hányatott fia- kolhoztagjairól. Arról, hogyan tál éveiföl. A partizániskolá- talál magának utat a barát- ban eltöltött idejéről, ahol ság a Kárpátok égbe nyúló bér- kiképezték a fasiszták elleni cein, országhatárokon át. harcra-, amelynek a mindösz­jr■ - _ sze 33 éves fiatalasszony ál­_ Kié volt az ötlet, hogy a dozat(J> ^ ^ Az első levelet is azért ír­brigádunk Turjanica Anna emteLSenÍfraNe- moidtá elgondolkozva a fiatalasszony. asífzonyról Hírül’ adtdk benne tos 6 Sokkal ° érdekesebb az, elhatározásukat. Azt, hogy Ma- ... ,’ gyarország északi csücskében ahova eddig eljutottunk. ^ egy ^ Egyházasgerge. Dolgozik ott egy szövetkezet. Az első leiét amelynek asszonyai kicsit másképpen szeretnének élni, A szocialista brigád tavaly mint régebben. Szocialista bri- alakult a szövetkezetben. Nem- gádot alakítottak és Turjanica csak azért került a 12 asz- Annáról nevezték el a közös- szony egyszerre a középpont- séget. Elmondták azt is az ba, mert ez az első ilyen kő- asszonyok, hogy valamennyien zösség a faluban. Tagjai jó- példamutatóan dolgoznak a formán mind más munkaterü- maguk területén, túlteljesítik létén dolgoznak. Lőrinc 1st- a szövetkezet terveit. De részt vénné és Miklós Sándorné nö- vesznek minden olyan mun- vénytermesztő. Özvegy Ferkó kában, ahol szükség van a Istvánné pedig, a főállatte- dolgos asszonykezekre. Ta- nyésztő szerint is, a tehené- valy Is takaf-mányt gyűjtöttek, szét szinte nélkülözhetetlen segítettek' az aratásban. Gyer- a brigád vezetőjé- mekeket nevelnék és tanulnak maguk is. Elhatározták: va­lamennyien szakmunkások lesznek. A levél végén a sze­rény kérés: segítsenek megis­merni a falut, Turjanica An­nát. A válasz A válasz nem késett soká­ig. Jurij Fjodor ovics Stel ja, a Lenin-renddel kitüntetett kol­hozelnök küldte a levelet. Szívesen vállalják a barátság­postát. Elküldték Kárpát-Uk- rajna történetét, írtak Turja­nica Annáról, az 5100 hektáros kolhozról, a több mint ,1000 kolhozparaszt megváltozott életéről. Invitálták a gergei asszonyokat, jöjjenek, nézze­nek körül Nizsne Sztudene faluban, a kolhozban. Bizo­nyos, hogy sok mindent meg­beszélhetnek majd. — Akkor éppen tele voltunk munkával. Szorított bennünket az ősz, a közelgő tél, nem nél­külözhette a szövetkezet az asszonyokat. így az utazásból akkor nem lett semmi — me­sélte a főkönyvelő. —■ De hív­tuk, jöjjenek hozzánk a ta­vasszal. Ünnepeljék velünk a felszabadulás negyedszázados évfordulóját. S úgy van, hogy jönnek... így aztán a következő he­tek, hónapok a vendégvárás je­gyében telnek Egyházasger- gén. Izgatottan készülnek Nasztja Lankova Stelja, a Le­nin-renddel kitüntetett burgo­nyatermesztőnő, a kolhoz ve­zetőinek, tagjainak fogadásá­ra. Pontosain, gondosan elter­veztek mindent az asszonyok, mivel várják, hová viszik a vendégeket. Gordos Rezső tsz- elnök, akit a brigád tisztelet­beli tagnak választott, ugyan­csak segít az asszonyoknak. Nagy a sürgés-forgás. Pedig hol van még a tavasz. Készülődés Azt mondták, különösen öz­vegy Ferkó Istvánné készül lázas izgalommal. Az asszony a megalakulás óta a szövetke­zetben dolgozik. Kiváló mun kás volt mindig, s ezt mond­ják róla most is, mióta a tehenészetben van. Talán nincs még egy olyan munkabeosztás a szövetkezetben, mint az övé. A tehenészetben dolgozik, ta­karít, de területet is vállalt a határban. Reggel 4-kor kel, bizony késő este van már, amikor abbahagyja a munkát. Tavaly kint járt a Szovjet­unióban, a termelőszövetkezet küldte. Jutalom volt az út ed­digi fáradozásáért. Élményeit, a szíves vendéglátást most kü­lönösen gyakran emlegeti. — Az lenne jó — mondta nemrégiben is a brigádvenető- nek —, ha legalább úgy sike­rülne a vendégek fogadása, mint annak idején a miénk. Akkor nem kellene aggód­nunk, vajon jól érzik-e majd magukat nálunk az ukrajnai asszonyok... Vineze Istvánné A FUTOBER nagybátonyi telepén havonta 500 darab nagy teljesítményű építőelemes hőcserélő berendezés készül. Ter­melési értéke 3,5 millió forint. Ezt a típusú berendezést az országban egyedül itt, Nagybátonyban készítik Koppány György felvétele NÓGRÁD — 1970- január 18., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom