Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)
1970-01-16 / 13. szám
Balassagyarmat autóbusz-közlekedése Válaszol; Cser Gyula„ a 2. ss. ÄKÖV igazgatója Balassagyarmat autóbuszközlekedésének egyik gondjával, a Kőbányai Porcelángyár helyi telepének járatigényével, illetve a kérelem telje- sfthetetlenségével lapunk hasábjain többször is foglalkoztunk. Mivel azonban a városban több, az autóbusz-közlekedést érintő probléma is megoldásra vár, munkatársunk ezekkel kapcsolatban kérdéseket tett fel Cser Gyulának, a 2. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgartójánakÜJSAGÍRÖ: Mivel Budapest és Balassagyarmat között közismerten rossz a vonatközlekedés, a szokásosnál jóval több busz jár a tót város között. A buszok számával nincs baj, magával a közlekedéssel annál inkább. Egyes járatok túlzsúfoltak, mások meg feltűnően üresek. A kalauzok sokszor kézitusát vívnak a közeibe utazókkal, nem engedik fel őket a kocsira. Az is előfordul, hogy a buszok egyáltalán nem állnak meg. Ha egy kocsi elromldk, s így kiesik a forgalomból, nem lehet azonnal pótolni. A pesti buszokat a budapesti főnökség üzemelteti — a hibák kiküszöbölése érdekében nem volna-e megfelelőbb, ha ezeket átvenné a megyei illetőségű 2. az. AKÖV? CSER GYULA: A budapesti járatok közül azoknak az átvételéről, melyek megyénkben éjszakáznak, már tárgyaltunk a 2. sz. AKÖV és az AKÖTRÖSZT illetékes szakosztályával. Sajnos, tárgyalásunk nem járt eredménnyel, mert a járatok átadása elől a 20. sz. AKÖV elzárkózik azzal az indokkal, hogy ha ezeket átadják, akkor valameny- nyi megyei vállalat hasonló igénnyel lépne fel. Viszont a AKÖTRÖSZT sem támogatja kezdeményezésünket, mert elsősorban saját területünk személyszállítását kell kielégítenünk. A meghibásodott és emiatt veszteglő járatokat mi mindenkor pótoljuk, ha arra a társ-AKÖV igényt tart, és áll rendelkezésünkre tartalék autóbusz. Erre a segítség- adásra számtalan esetben került már sor. Meg kell azonban mondani azt is, hogy a társ-AKÖV a segítségkérést a Legvégső esetben alkalmazza, gyakoribb, »hogy a mentést Budapestről kéri a személyzet. ÜJSAGIRÖ: A Balassagyarmatról a környező községekbe Induló járatok sokszor túlzsúfoltak. Ugyanakkor — ez az utazóközönség észrevétele — sok üres kocsi áll bent a pályaudvaron. Nem lehetne alkalomadtán ezeket kisegítésre felhasználni? CSER GYULA: Az egyes járatok zsúfoltsága előttünk is ismeretes, de ezen csak az autóbuszpark fejlesztésével Lehetne segíteni. A nyári új menetrend kibocsátásakor típuscserét hajtunk végre — a nagyobb férőhelyű autóbuszok előreláthatóan megszüntetik majd a túlzsúfoltságot. A balassagyarmati főnökség nyolc új kocsit kap: kettőt selejtpótíásfcént, hatot pedig fejlesztés formájában. Ha most az állomáson látni is néha üresen álló autóbuszt, tudni kell, hogy valamennyinek megvan á programja, kivéve a tartalékbu- szofcat. Egyébként a lőrgalmá szolgálat a másodrészek 'indítására teljes jogkörrel fel van ruházva, belátása szerint intézkedhet. Szabad kocsi esetén élnek is e jogukkal. ÚJSÁGÍRÓ: Balassagyarmaton a helyi közlekedést három járat bonyolítja le. A nagynak éppen nem mondható városon keletr—nyugati irányban azonban nem tehet egyhúzomban végigutazni, a Kossuth Lajos utcai szakaszhatárnál meg kell szakítani az utazást. Hasonló a helyzet a fizetéses rendszernél is: a Lenin-lakóteleptől a kórházig az utazás 2x2 forintba kerül. Várható-e a szakaszhatárok rendezése, a vonalközlekedés megteremtése? CSER GYULA: A helyijá- nat hálózatát a városi tanács illetékeseivel együtt jelöltük ki a díjsaabási lehetőségek- ismeretében. Az utazóközönség1 többségének érdeke a jelenlegi hálózati formához fűződik. A díjszabás ugyanis _— a 2x2 forint fizetésével — így sújt a Legkevesebb utast. A szakaszhatárok változtatására ezért a közeljövőben nem kerül sor. ÚJSÁGÍRÓ: Balassagyarmat távlati terveiben a Palócföld Termelőszövetkezet különleges szerepet kapott. A várostól két kilométerre fekvő, a téesz tulajdonát képező nyíirjespuszttaá majorba 35 dolgozó gyalog kénytelen kijárni, mert a közelben levő erdőgazdaságtól nem jár tovább a busz. Mindössze két járatot kellene meghosszabbítani (oda: 5.30, 14.00, vissza: 9.00 és 18.00 árakor), hogy a dolgozók közlekedése megoldódjon. Várható ez ügyben intézkedés? , CSER GYULA: Közismert, hogy az AKÖV-ök feladata a közúti tömegközlekedés lebonyolítása A 35 fő téesz-dol- gozó két műszakban való szállítása azonban nem tekinthető indokoltnak. Az igény kielégítése nem csupán két járat meghosszabbításának kérdése. A reggeli kiszállítást követően az autóbuszt üresen vissza kell hozni a városba más feladatok elvégzésére, majd az utasok reggeli munkavégzése után hazaszállításukra újra ki kell menni a blúznak — délután ugyanez ismétlődne. Az utazási igény kielégítése tehát nem két, hanem nyolc járat módosítását igényli — ebből négy út teljesen üres. Sajnos, mivel még indokoltabb kéréseket sem tudunk kielégíteni, a közeljövőben nem foglalkozunk a termelöszö v etkezet igényével. JJ gyík reggel telefonihoz hívtak: az újvidéki rádió M. Stúdiójában vasárnap délelőtt tartják a „Ki beszél szépen?” vetélkedő nyilvános döntőjét. Küldik a meghívót és arra kémek, vegyek részt a vetélkedőn. Örömmel tettem eleget a meghívásnak. Vasárnap reggel a zúzmarába öltözött Tiltó marsall sugárútról egyenesen a rádió 2-es számú bejáratához siettem. (A vetélkedő főleg azért érdekelt, mert tudtam, hogy része annak a nagyszabású és sokszínű nyelvművelő programnak, amelyet a hivatalos szervek támogatásával az újvidéki rádióiskola és a Jó pajtás című gyermeklap az általános iskoláskorú gyermekek körében végez. A Jó pajtás a Vajdasági Gyermek- nevelési Tanács Lapja Hetenként 25 ezer példányban jelenik meg és valamennyi magyar tagozatú Colába eljut.) Az M. Stúdióban a nézőtéren ülve együtt izgultam a versenyzőkkel és magam is láttam: az anyanyelvhez tartozás élményét erősítik a gyermekekben olyan korban, amikor értelmük a szépre, a jóra, a nemesre a legfogékonyabb. Beszélgettem Borbély Jánossal, a rádióiskola fiatal és lelkes’ vezetőjével. Elmondta. 26 á ta’ános iskola több száz hallgatója vett részt a „Ki beszél szépen?” vetélkedőn, ahol is a döntőben erős mezőnyben, színvonalas küzdelemben egy temerini kislány. Giricz Aranka került az első helyre. A kislányt a nagymama neveli, szülei vendégmunkások Dániában. Évente egyszer látogatnak haza... A százötvenedik én az előadó, a propagandi»1Z' utúnyí Istvánt, a tori párttitkárt nemcsak a községében, hanem járásszer- te ismerik. Alig 37 esztendős, mégis 1954-töl végez propagandamunkát a pártszervezetben, 1963 decemberétől, pedig páxttitkár a faluban. Ebben az oktatási évben, a százötvenedik pártofctatási tanfolyamát vezeti részben a községben, részben a pásztói járás más településén. — Érdekes, hogy márezer- kilencszázöítvenriégyben elszegődtem propagandiscanak, de csak ezerfcöencsaázhatvairv- hárombam kerültem pártiskolára. Márpedig ahhoz, hogy valaki jó propagandista legyen, mindenképpen szükséges a pártiskolad végzettség. Szükséges még az önképzés is. Ezért is határoztam úgy, hogy beiratkozom a marxista —leninista esti egyetemre, amit ezerkilencszázhatvanhaít- ban sikeresen el is végeztem — vélekedik önmagáról Ku- binyi István. Amikor pedig a szézötvene- difc politikai tanfolyam vezetése iránt érdeklődöm, azt mondja: — Valamennyihez köt valami érdekesség, valami emlék Számomra azonban mindig a jelen a fontos. Most például a gazdaságpolitikai tanfolyam mezőgazdasági tagozatán tanítok. A hallgatók a termelőszövetkezet vezetőiből. közepkádereiből, termelőszövetkezeti tagokból és földmű vesszöv et kezet i vezetőkből De vödnek össze. Természetesen a téma azt is meghatározza. hogy esetleg másokat, olyanokat is meghívunk egy- egy foglalkozásra, akik nem vesznek részt a rendszeres oktatásban de munkájukhoz feltétlen szükséges egy-egy anyag megismerése. Szó esik a beszélgetés során a propagandista módszeréről is Kubinyi István erről így vall: — Legfontosabb, hogy mate legyen felkészült egy-egy témakörből. Jó magam minden esetben tanulmányozom a kiadott brosúrát, a javasolt irodalmat, sőt a témával ösz- szefüggő, de korábban megjelent újságcikkeket is elolvasom. Ezután készítem el az előadás jegyzetét, vagy ha úgy tetszik, az előadás vázlatát. Egy-egy előadás nem több húsz—harminc percnél. Rájöttem, hogy a hallgatók unják a hosszú előadásokat, szívesebben vesznek részt a kötetlen vitában. Éppen ezért — bár a jegyzetelést nem követelem meg a hallgatóktól, mégis, az önkéntes jelentkezés alapján a korábbi anyagot mindig összefoglaltatom. Ezután jönnek a kérdések, rákérdezések. Ha lehetséges, arra törekszem, hogy a feltett kérdésekre —, ismét az önkéntesség elvén — egy-egy hallgató adjon választ. Ha ez nem sikerül, csak akkor foglalom én össze a korábban tanultakat. Ez a módszer Lényegesen jobb, mint amit korábban alkalmaztam, hogy előre kijelöltem két vitaindítót, akik jegyzetből mondták el véleményüket. Ügy érzem, ezzel kizártam a hallgatók önállóságát, s az is lehet, hogy előadásukat nem önállóan, hanem mások bevonásával készítették el. A cél pedig az, hogy a hallgatók sajátítsák el az anyagot, önállóan mondjanak véleményt. A rákérdezéssel pedig azt is ellenőrizhetem, hogy elolvasták-e a javasolt irodalmat, a témával összefüggő újságcikkeket. A nra a kérdésre, hogy a ' * százötven előadáson hány haPtat/val istru-i'fto meg a párt politikáját, hány embernek segített, hogy többet tudinn. választ már adott Kubinyi István. Egy biztos. Nagyon-nagyon soknak És ez az Kiúd-ivi Istvánnak, a párt propagandistájának. S. L. Gépszerelőknél Hasznoson Hasznoson, a Mátra-völgye Tsz új majorjában a közelmúltban a két nyitott félszer egyikét hozzáértő kőművesek oldalfalakkal zárt szerelőműhellyé alakították át. Az üzemben megemelkedett a gépek száma, szükség volt rá. Saját szerelőket alkalmaznak, Maksó István és Kanyó János személyében. Mindketten fiatalok még. Maksó Tar- jániban, Kanyó pedig a pásztói gépjavítónál tanulta meg a szakmát. Ök kietten gondoskodnak arról, hogy a tsz kilenc erőgépe minden időben üzemképes állapotban legyen. Most a gépjavítás főszezonja van. Az új szerelőműhelyben négy, alkatrészeire szétszedett gép áll. Maksó István Balassagyarmatra utazott, hogy az AGROKER-től alkatrészeket hozzon. Kanyó helyetteshez méltóan fogadott bennünket, amikor megkerestük őket. — A gépeknek egy részét javításra "rendeltük, a másik része, amíg ezeket kijavítjuk, dolgozik... Nagyjavítást végeznek a gépeken. Gondos munkára van szükség, mert a hasznosa határ szeszélyes, igénybe veszi a motorokat és a karosszériát is. A két szerelő úgy tervezi, hogy márciusra, mire elérkezik a tavaszi munka ideje, minden erőgép és munkagép kijavítva, munkára készen áll. Ez az első tél, amikor a tsz saját erőből végzi el a gépek téli nagyjavítását. Vizsgáznak a tsz szerelői is. — Mi ezt jól tudjuk, azért nagy gonddal végezzük el a munkánkat — mondja Kanyó. Aztán panaszkodik: nehezíti feladatuk végrehajtását, hogy alkatrészhiánnyal küzdenek. A legnagyobb gondot a DT—75-ös okozza. Máris megakadtak a' munkával, mert nincs kuplungtárcsa és az ehhez szükséges rúgó. De a szerelők nagyon rugalmasan végzik a munkát. Jó kapcsolatukat felhasználva, a gépjavítótól próbálják beszerezni a hiányzó alkatrészeket. Kísérleteznek azzal is, hogy amit maguk el tudnak készíteni, azt házilagosan megcsinálják. Kanyó megerősíti ezt. — Mindegy hogyan, a lényeg, hogy a szükséges időre a gép üzemképes legyen... Hasonlóan gondot okoz számukra a D—4 K javítása is. Itt is a gépjavítótól kellett alkatrészt vásárolniuk, hogy javítani tudjanak. A két szerelő jókedvűen dolgozik, mert a tsz-ben is megtalálják számításukat. — De törődnek is velünk, s ezt jó munkával háláljuk meg. Ma még a szerelőműhely és környéke az építkezés miatt sáros, de Kanyó igen önérzetesen fogadkozik, hogy rövid időn belül még a műhely környékén vezető utat is betonból készítik él. A szabadban levő gépeknek félszent építenek. — Rend lesz itt, mert gépek nélkül nincs jó mezőgazdasági munka. Ezt meg keli érteni... A két szerelő mellett azok a traktorosok, akiknek a gépeit javítják, segédkeznek nekik, ők pedig oktatják őket. —B— Védekezés a víz ellen A helyzet kedvező — Szemle Lényegesen kedvezőbb a helyzet — s ez az időjárásnak is köszönhető — nincs belvíz- és árvízveszély Nóg- rád megyében. Ismert, hogy tavaly jelentős vízkár érte Endrefalvát és Mátravere- bélyt. Azóta a Zagyva körül Mátraverebély térségében körgátrendszer épült, és így elhárult a veszély. Ami az idei felkészülést illeti, arról a Nógrád megyei Tanács Építési-Közlekedési és Vízügyi Osztályáról kaptunk tájékoztatást. Az időjárást figyelembe véve, hogy tudniillik az olvadás után hirtelen fagy állt be, azt jelenti: pillanatnyilag nem kell számolni különösebb bel- és árvízveszély- lyeL Mindenesetre egy sereg megelőző intézkedés történt. A községi tanácsok figyelmét felhívták a jégdugók, hótorlaszok eltávolítására, a szabad vízelfolyás biztosítására, a hidak, átereszek tisztítására. Készenlétben állnak a helyi vízelhárítási szervezetek, s amennyiben szükség lesz rájuk, azonnal működésbe lépnek. Az építési-közlekedési és vízügyi osztály állandó kapcsolatot tart fenn a szakigazgatási szervekkel, s veszély esetén naponként kap jelentést a megyei helyzetről. A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság szakembereinek részvételével január 20- án helyszíni szemle lesz Nógrád megye több községében. A szemlén többek között részt vesznek a járási tanácsok vb elnökei és a veszélyeztetett községek vb elnökei is. A korábbi évek tapasztalatai alapján a szemlebizottság Diósicrnuár 20-án jenő, Homokterenye, Mátra- novák, Mátraverebély, Palotás, Szurdokpüspöki, Rétság és Romhány községet keresi fel, hogy a helyszínen tájékozódjék a belvízhelyzetről. A Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság a megye mind az öt járásában szak- tanácsadót jelölt ki, akik az adott helyzetben harmadfokú készültség esetén, a helyszínen irányítják a védelmi munkálatokat. Búcsúztak Pálhegy III. aknát;)!... Szombaton délután bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták a mizserfai Pálhegy III. aknát. Áz üzem volt dolgozóit Simon Balázs, mi- zseirfai főmémökhelyettes köszöntötte, és méltatta a több mint egy évtizedes munkát. Ezt az aknát 1956-ban létesítették és azóta a múlt év végéig, — amíg üzemelt, 1 millió 333 ezer tonna szenet adott a népgazdaságnak. Szénvagyonához tartozott a volt mizserfai külfejtés is« amelynek a szenét — több mint 1 millió tonnát — ugyancsak az aknán keresztül szállították eL Komplex, gépesített szállítás folyt itt, és emiatt a korábban tervezettnél gyorsabb volt a. kiaknázás üteme is. A vá Ilalatveze tőség nevében Sült Tibor műszaki igazgatóhelyettes köszönte meg a bányászok helytállását, akik az akna megszűnése után a szomszédos Gus'ztáv-aknán kaptak munkát. Magyarok között a Vajdaságban 3. iskolában, mindenütt. Az isA Vajdaságban élő magyarok szellemi «.ózpontja: Újvidék. Ám ezt eléggé elbizonytalanodva mondom, mert igaz ugyan, hogy ebben a városban élnek és dolgoznak a legtekintélyesebb magyar nyelvű politikusok, írók, tudósok, de a Vajdaságban szellemi központ még Szabadka is, népszínházával, a Hét nap című hetilapjával, az ÉletjeL című irodalmi manifesztációjá- vai, továbbá szellemi központ Zento, Topolya, sőt Zombor is, a maga módián. Mégis Újvidék áll az érdeklődés középpontiában. Ott-tartózkodá- som napjaiban ünnepi ülésen emlékeztek meg az újvidéki rádió 20 éves fennállásáról és már készült a népszerű Magyar Szó című napilap jubileumi száma. Az úívidéki rádió 20 éves, a Magyar Szó 25 éves. Ralisán István, az újvidéki rádió igazgatója megismertette velem a rádió működését. Hat nyelven sugároz- műsort, s talán egyetlen mondatban úgy foglalhatnám össize jelentőségét, hogy ez a rádió volt az első nagy lépés, hogy elismertessék a közvéleménnyel a nyelvek egyenjogúságát a gyakorlatban is. Egy napot Temerinben töltöttem. Mintha Kunhegyes vagy Dombóvár utcáit járnám Mindenütt magyarul beszélnek: az utcán, a vendéglőben, a szkupsitinában, az kóla udvarán gyerekek hógolyóznak és harsány „üsd, vágd, nem apád” kiáltásokkal bátorítják egymást. ökrész Károly, a községi szkupstina elnöke állaitprvősként dolgozott a községben, négy esztendeje választották meg a falu vezetőjének. Széles látókörű, művelt ember. Ez a vezérlő mondata: „Együtt kell élnünk, itt születtünk, ez a hazánk”. Megajándékozott Temerin történetével, amely magyar nyelven jelenít meg Temerin község Szkupstiná- ja Művelődési és Tanügyi Tanácsa kiadásában, ökrész Károly az előszóban egyebek között ezt írja: „A történelem nagyon sokszor szembeállította az itt élő népeket és ennek mindenkor tragikus lett a kimenetele. Szolgáljon tanulságul az új nemzedéknek mindaz, amit átélt ennek az évszázados Temerinnek népe a történelem során és ne engedje meg, hogy valaha is megismétlődjenek annak sötét dátumai”. A magyarokat Vajdaság- szerte elismerten jó földművelőknek tartják, s az újságok gyakran mutatják be a kiváló állattenyésztőket, ku- konicatermesztőket és rendszeresen méltatják a kubikosok o-rszágépítő munkáját. Régebben, évekkel ezelőtt főleg földművelésből éltek a vajdasági magyarok. Néhány év óta mind nagyobb számban találjuk őket az üzemekben. Elsősorban a fiatalok hagyják ott a mezőgazdaságot, s az iparban, a kereskedelemben helyezikednek el. Nagyon sokan külföldön dolgoznak. Talán ez az oka annak, hogy a Vajdaságban élő magyarok egy része — feltehetően. a nyugati propaganda hatására — a valóság minimuma nélkül beszél mai hazai viszonyainkról. Némelykor az volt az érzésem, hogy az Ausztráliában élő honfitársaim tájékozottabbak, jobban ismerik a mai magyar valóságot, mint a szabadkai vagy az eszéki magyarok. Ennek ellenére a Magyarországról érkező mindig szívesen látott és kedves vendég a Vajdaságban. Y égül újból ott álltam az újvidéki pályaudvar hatalmas, három emelet magas várócsarnokában és a Belgrad felől érkező gyorsvonatot vártam Arra gondoltam, tíz nappal korábban az volt még a legnagyobb gondom, hol is kezdjem majd a beszámoló- mait. Most viszont, a hazaindulás percében az a legnagyobb bánatom, hogy a tél és az idő rövidsége miatt még a töredékét sem nézhettem meg abból, amit a Vajdaság önmagából „felkínált”. De majd legközelebb... (Vége) Szekulity Péter NÓGRÁD — 1970. január 16., péntek 3
