Nógrád. 1970. január (26. évfolyam. 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Magyar államférfiak üdv-hlő távirata a kubai vezetőkhöz Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárá­nak, a kubai forradalmi kormány minisztereb lökének, rír. Osvaldo Porticos Torrado elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének, HAVANNA. Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép ne­vében köszöntjük önöket és a kubai népet a forradalom győzelmének 11. évfordulója alkalmából. A magyar nép őszinte tisztelettel adózik a testvéri kubai népnek, amely hősi harcokban vívta ki függetlenségét, ön­feláldozó munkával felszámolta a múlt feudális örökségeit, védte szabadságát az imperialista agresszorokkal szemben, ? jelentős eredményeket ért el a szocialista társadalmi rend kialakítása felé vezető úton. A Kubai Köztársaság politikai, gazdasági és kulturális sikerei méltó hozzájárulást jelente­nek a világ népeinek közös antiimperialista harcához. Meggyőződésünk, hogy a népeink között kialakult test­véri barátság és sokoldalú együttműködés a jövőben is to­vább fejlődik, s hozzájárul a szocialista közösség egységének erősítéséhez. A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén minden jót, to­vábbi sikereket kívánunk önöknek és a testvéri kubai nép­nek a szocializmus felépítéséért végzett áldozatos munká­jukban, a hazájuk függetlenségének biztosításáért folytatott bátor harcukban. Budapest, 1970. január 1. Elvtársi üdvözlettel: KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak első titkára LOSONCÉI PAD, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Péter János külügyminiszter az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa Garcia kubai külügymi­nisztert. A SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront ás a nőtanács ugyancsak küldött üdvözlő táviratot kubai testvérszerveze­tiének. (MTI) Agnew Dél-Vietnamba is ellátogat Agnew amerikai alelnöik, aki jelenleg ázsiai és csendes­óceáni körútja során a Fülöp- szigetek fővárosában, Manilá­ban tartózkodik, jól értesült források szerint mégis elláto­gat Dél-Vietnamba — állítják nyugati hírügynökségek. Bár a hivatalos amerikai szóvivők, nyilvánvalóan biz­tonsági okokból, semmit sem közölnek az alelnök tervéről, az említett források szerint Agnew, Nixon elnök júliusi villámlátogatásához hasonlóan, útja során érinteni kívánja Dél-Vietnamot, ahol a rezsim vezetőivel folytat rövid .meg­beszélést, s feltehetően meg­látogatja a harcoló amerikai alakulatok egyikét is. A manilai elnöki palotában szerdán az amerikai államfér­fi Marcos elnökkel folytatott négyszemközti beszélgetésit, majd a kíséretében levő Eugene A, Ceman asztronau­ta négy fekete színű holdkőzet- darabkát ajándékozott a fülöp- szigeti államfőnek. Agnew a feltételezéseik sze­rint szerda este vagy az új év első napjának reggeli órái­ban érkezik Saigonba, bár hi­vatalosan útjának következő állomása Tajvan. (MTI) Események A Reuter hírügynökség ösz- szeíoglalója, délről támadó és észak felé előretörő, támadó hadseregként jellemzi az in­fluenzát, amely jelenleg Fran­ciaországot, Spanyolorszá­got, Hollandiát, Nagy-Britan- niát, Nyugat-Németországot, és a Skandináv országokat tartja megszállva. A hong­kongi, illetve ázsiai influen­zaként számon tartott járvány vírusa az említett országok­ban súlyos gondokat okoz mind az egészségügyi hatósá­goknak, mindpedig a gyárak, hivatalok és egyéb munkahe­lyek vezetőinek. — sorokban aki karácsony előestéjén egy óriás méretű napszemüveg mö­gé rejtőzve és egy játékpisz­tollyal felfegyverkezve kirabolt egy koppenhágai bankot. A fiatalasszony elmondotta, hogy egyedül él hároméves kislá­nyával és pénzre volt szüksé­ge karácsony előtt. Egy karlsruhei kávéházban Nyugat-Németországban tanu­ló iráni diákok verekedtek ösz- sze. Az összetűzésben az iráni uralkodó hívei és ellenségei vettek részt. Két diák súlyo­san megsebesült. Hermann Matern Az NDK^ kész a tárgyalásokra Hermann Matern, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, kijelentet­te, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaság kész tárgya­lásokat folytatni a nyugatné­met kormánnyal. Matern, a Horizont című hetilapnak adott nyilatkozata során rámutatott, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a két német ál­lam békés együttélése mellett foglal állást. Ehhez nemzetközi jogi érvényű szerződésekre van szükség, olyanokra, amelyek rendezik a kölcsönös kapcsola­tokat, kizárják az erőszak al­kalmazását és a másik állam ügyeibe való beavatkozást — fűzte hozzá Hermann Matern. Az alapvető kérdések meg­oldása hatékony hozzájárulás lenne a feszültség enyhítésé­hez és az európai biztonság szavatolásához. E kérdésekben tárgyalásokra van szükség és az NDK kész erre. Végül is a politikai józanság felülkereke­dik majd, és minél előbb kö­vetkezik be ez, annál jobb lesz. — hangsúlyozta Hermann Ma­tern. (MTI) Arafat felkeresi az arab országokat Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet elnöke szerdán Tripoliban cáfolta azokat a híreket, hogy a rabati arab csúcsértekezlet nagy összegeket ajánlott vol­na fel a Palesztinái ellenál­lási mozgalom céljaira. Közölte, hogy Rabatban mindössze egyetlen érdemi in­tézkedés született: felszólítot­ták őt, hogy külön külön ke­resse fel az egyes arab orszá­gokat és tárgyaljon a Palesz­tinái ellenállási mozgalom céljaira szánt hozzájárulás mennyiségéről. Líbia volt az egyetlen — mondotta Arafat —, amely a Palesztinái Fel­szabadítási Szervezet által kért 16 millió fontos összeg egynegyedét azonnal felaján­lotta. (MTI) Kamerun a fe Jődés útián A Kameruni Szövetségi Köztársaság január 1-én ün­nepli függetlensége kikiáltá­sának 10. évfordulóját. Az elmúlt tíz esztendő alatt megélénkült az országban a gazdasági tevékenység. Sike­resen megvalósították a gaz­dasági és a társadalmi fej­lesztés első ötéves tervét (1960—1965), és számos gazda­sági mutató tekintetében már most túlhaladták a második (1966—1971) ötéves terv elő­irányzatait. Kamerunban kö­rülbelül hetven új ipari vál­lalat létesült. A függetlenség első tíz esz­tendejében Kamerun nagy eredményeket ért el az elma­radottság ellen vívott küzde­lemben, de még nehéz harcot kell folytatnia az igazi gazda­sági függetlenségért. (MTI) Anglia és a Nyikolaj Turkatyenko, a TASZSZ tudósítója írja: Ang­lia az 1969-es esztendőben lé­péseket tett, hogy megszilár­dítsa állásait a Perzsa-öböl térségében, amely a világ egyik leggazdagabb kőolajlelőhelye. A Perzsa-öböl térségében te­vékenykedő angol politikai megbízott és beosztottai gyak­ran látogattak Londonba, ahol megvitatták e térség „további gazdasági és politikai fejlesz­tésének” kérdéseit. Gyakori vendégek voltak Londonban azoknak a hercegségeknek és emirátusoknak a kormányzói is, amelyeket Angliához „vé­delmi szerződések” fűznek. E szerződések értelmében Ang­lia oldja meg mindazokat a katonai és külpolitikai kérdé­seket, amelyek Datar és Bah­rein hercegségeket és a szer­ződéses Oman hét hercegsé­gét érintik. Anglia azt hangoztatja, hogy 1971 végére felszámolja a Per­zsa-öbölben levő katonai tá­maszpontjait. Ugyanakkor az angol, valamint az amerikai, japán és nyugatnémet nagy kő­olajipari és egyéb monopóliu­mok nagy mértékben fokozzák üzleti aktivitásukat, hogy meg­Perzsa-öböl erősítsék itt a nagytőke ural­kodó helyzetét. Csupán az angol társaságok beruházásai ebben a térség­ben körülbelül egymilliárd font sterlingre tehetők és ez évi kétszázmillió font sterling tiszta nyereséget hoz. Anglia saját beruházásai és más külföldi tőkebefektetések védelmében politikai és kato­nai jellegű intézkedéseket is foganatosít. így formálisan megteremtették a Perzsa-öböl­ben levő hercegségek szövetsé­gét, hogy az Anglia és a külföl­di tőke iránt leglojálisabb sej­kek kezében összpontosíthassák a hatalmat. A bahreini és as»- harjai hercegségben levő an­gol csapatokat angol tisztek irányítása alatt álló „arab nem­zeti erőkkel” akarják felválta­ni. Az Ománban levő nem nagy létszámú, de jól kiképzett, an­gol tisztek irányítása alatt álló, és a Perzsa-öböl térségében működő angol politikai meg­bízottnak alárendelt egység lenne ennek a gerince. Ugyanennek a tervnek a ke­retében a közeljövőben közös parancsnokság alá akarják ren­delni a Perzsa-öbölben levő hercegségek és Szaúd-Arábia fegyveres erőit. (MTI) A perui kormány törvény- erejű rendeletében előírja az újságok „peruizálását”, azaz elrendeli, hogy csak perui születésű, teljes jogú állam­polgárok alapíthatnak lapot, illetve vehetnek részt sajtó­vállalkozásokban. Megfigye­lők szerint az intézkedés el­sősorban az amerikai érde­keltségek ellen irányul. Nixon amerikai elnök az új év első két hetét San Cle- mente-i nyaralójában tölti, itt készül fel január végi kong­resszusi beszédére. DAKAR Senghor, szenegáli elnök sajtóértekezletén „lélektani hadviseléssel” vádolta meg Portugáliát, amelynek kor­mánya a portugál—guineai szabadságharcosok tevékeny­ségét ürüevként felhasználva, megtorló intézkedésekkel fe­nyegeti Szenegált. Senghor el­ítélte az Egyesült Államokat, amelynek képviselője a Biz­tonsági Tanács ülésén, ahol Szenegál Portugália ellen benyújtott panaszát vitatták meg, tartózkodott a szavazás­tól. A dán rendőrség letartózta­tott egy csinos fiatalasszonyt, NAPI KOMMENTÁRUNK Az óesztendő utolsó napján változatlanul nagy terjedelmeit kap a világsajtóban és a hír­ügynökségi tudósításokban a „cherbourgi hajók” ügye. 1969 legvégének csakugyan egyik legfeltűnőbb eseménye volt az öt hajó „kicsempészése” az izraeliek részéről Franciaor­szág egyik legnagyobb kikötő­jéből. S miközben a hajók ta­lán már meg is érkeztek, vagy éppen e sorok olvasásának idején érkeznek meg valame­lyik izraeli kikötőbe, a világ­közvélemény érdeklődésének középpontjában már nem is maguk a hajók állnak. Inkább az érdekli a világot, hogy Franciaország végül is mit tesz majd a dologban? S mennyiben befolyásolja az egész ügy mind a francia- izraeli viszonyt, mind pedig Párizs és az arab országok — az utóbbi időben mind inkább javuló — kapcsolatait Párizsból érkező jelentések szerint ebben a kényes és a NÓCRÁD - 1970. január 1., csütörtök francia kormányt zavarba ej­tő ügyben attól függ majd Pompidouék döntése, hogy mi­lyen az arab országok állás- foglalása. Ez utóbbi pedig, az eddigi jelek szerint, vegyes. Amíg p&dául egy algériai új­ság kereken kijelenti: lehe­tetlen, hogy a francia kor­mány nem tudott volna az ügyről — tehát eléggé nyíltan teszi felelőssé és támadja Pá­rizst —, s hasonló hangok fe­dezhetők fel egyik-másik Szí­riái és libanoni orgánumban is, addig az egyiptomi sajtó igen mérsékelt és tárgyilagos hangon foglalkozik Franciaor­szág sserepével. Mindenesetre: érdeklődéssel várja az egész világ a további fejleményeket. Annyi bizonyos: az eset ne­héz leckét adott fel Párizsnak, s most van igazán szükség a francia diplomácia rugalmas­ságára, hogy a „kényes egyen­súlyt” egyfelől az arab álla­mokhoz, másfelől Izraelhez fűződő kapcsolataiban meg tudja tartani. Érdekes hír érkezett Berlin­ből is. A Horizont című te­kintélyes politikai hetilap kö­zölte Hermann Matemnel, az NSZEP Politikai Bizottsága tagjával folytatott interjúját. Mátém kijelentette: az NDK kész tárgyalásokat folytatni az NSZK kormányával. A két német állam békés egymás mellett élésére, ehhez pedig nemzetközi jogi érvényű szer­ződésekre van szükség, olya­nokra, amelyek rendezik a kölcsönös kapcsolatokat, ki­zárják az erőszak alkalmazását és a másik állam belügyeibe való beavatkozást — mondot­ta egyebek között Matern - világosan körvonalazva az NDK állásfoglalását, amely a szocialista országek legutóbbi moszkvai tanácskozásának szel­lemét tükrözi. Talán a szeptem­beri választások után kétség­telenül rugalmasabbá lett, de a múltnak még mindig túl sok örökségét magával von­szoló bonni politikát is ru­galmasabbá teszi az új esz­tendő, s közelebb hozza a rea­litásoknak nemcsak elméleti, de kézzelfogható gyakorlati el­ismeréséhez is. Eszícsiilő forüitlöfán Irta: Darvast István AZ ESZTENDŐ utolsó napja és az új év első napja ál­talában semmit sem zár le és semmit sem kezd el, hacsak nem magát a naptári vagy a költségvetési évet. Mégis el­várják a politikusoktól és a sajtótól is, hogy az év végén mérleget vonjanak és bepillantást nyújtsanak a jövőbe. A nemzetközi helyzetről gyakran kap a közvélemény áttekintő és elemző képet év közben is, mi akadálya lenne tehát, hogy ilyen kép esztendő végén is készüljön? A mö­göttünk levő tizenkét hónap amúgy is elég gazdag volt ese­ményekben, köztük olyanokban is, amelyek valóban lehető­vé tesznek némi óvatos előrelátást. A diplomácia és a publicisztika — nem véletlenül — a tárgyalások évének keresztelte el az 1969-es esztendőt. Ha arra gondolunk, hogy bár eredménytelenül, de folynak Pá­rizsban a vietnami hadviselő felek közötti tárgyalások, ha a kommunista és munkáspártok júniusi moszkvai tanácsko­zásainak eredményeire, a nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom erősödő és növekvő egységére gondolunk, e név máris megilleti a búcsúzó esztendőt. Méginkább ráillik ez a név 1969-re, ha emlékezetünkbe idézzük a Varsói Szerző­dés tagállamainak európai biztonsági konferencia össze­hívását kezdeményező budapesti felhívását, ugyanezen or­szágok külügyminisztereinek az év őszén Prágában megis­mételt indítványát, az ezek nyomán felpezsdült politikai életet, az azóta megkezdődött és azóta is folyó két- és több­oldalú politikai, diplomáciai és társadalmi megbeszéléseket. Számítsuk hozzá mindehhez a stratégiai fegyverrendsze­rek korlátozása tárgyában Helsinkiben megindult szovjet— amerikai előkészítő tárgyalásokat, az érintkezés nélkül el­telt hosszú évek után végre újból megkezdődött szovjet— kínai megbeszéléseket és teljes mértékben igazolódik, hogy 1969 valóban a tárgyalások éve volt. És még ez sem min­den. A Német Szövetségi Köztársaságban választások vol­tak és — bár még nem tudhatjuk mit hoz a jövő — annyi máris tény, hogy néhány kezdetinek nevezhető pozitív kül­politikai gesztus tapasztalható az új kormány részéről. Hall­ható volt néhány megnyilatkozás arról is, hogy nem min­denben a korábbi kormányokhoz hasonlóan kívánja alakíta­ni kapcsolatait a szocialista országokkal. Csak futólag szó­lunk ezek után a nyugati világ, az Atlanti Szövetség és a Közös Piac államainak egymás közötti tárgyalásairól, ame­lyek nem utolsósorban ezért fontosak, mert napirendjük közvetlenül vagy közvetve a szocialista országok politikájá­nak a burzsoá világra gyakorolt hatását és saját békét akaró közvéleményük nyomását tükrözte. Sikertelenségük miatt csak utolsósorban, de meg kell említenünk a közel-keleti konfliktus rendezéséről, pontosabban az izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolásáról folyó négyhatalmi tárgya­lásokat is. Mindebből természetesen az következik, hogy 1970 va­lószínűleg szintén a tárgyalások éve lesz. Annál is inkább, mert az európai biztonsági konferencia egyelőre még nem jött létre, és bár a szocialista országok tettek javaslatot az időpontra, sem ebben, sem magában a konferencia összehívá­sában nincs még egyetértés valamennyi érdekelt fél között ELÉGEDETTEN állapíthatjuk meg, hogy a vitás nem­zetközi kérdések tárgyalások útján való megoldásának gon­dolata, a szocialista országok békés egymás mellett élési po­litikájának ez a fontos elve már bejárta a világ nagy részét és ma már szinte sehol sem talál süket fültkre, pontosab­ban sehol sem tudnak vele eredményesen izembeszegülni Nagy változás ez azokhoz az időkhöz képest, amikor a hi­degháború jeges szelei fújdogáltak világunkban és a külön­böző társadalmi rendszerű országok közötti érintkezés jó­szerével kimerült a diplomáciai kapcsolatok puszta fenn­tartásában. Aligha vitathatja bárki, hogy ezt a változást a szocialista világrendszer létrejötte, megerősödése, a klasszi­kus értelemben vett gyarmati rendszer saéthillása, a nem­zetközi erőviszonyoknak a béke, a haladás, j nemzeti füg­getlenség erői javára történt történelmi jeleitőségű átbille­nése és az imperializmus válságának mindesk következté­ben történt további elmélyülése idézte elő A szaporodó tárgyalások láttán nem könnyelműség azt mmdeni, hogy a zöld asztal mind nagyobb, mind fontosabb aerepet játszik a világrendszerek küzdelmében, bár sajnos, gyeiére — úgy látszik elég sokáig — a fegyverekről sem léiét lemondani. A tárgyalóasztalnál nem folyik vér, de t küzdelem ott sem könnyű. Az imperialista ellenfél nem kockáztatja a pusztulással fenyegető világháborút, ám a trgyalóasztalnál • szeretné elérni, amit fegyverrel már nem tid. Ezért nincs helye semmiféle kritikátLan optimizmusnak. A túlzott opti­mizmus azért is indokolatlan, mert a nemzéközi élet nagy kérdései még mindig megoldatlanok Néhánj kezdeti lépés­től eltekintve még nem született átfogó leszrelési megálla­podás, megoldatlan az európai biztonság. Az Egyesült Álla­mok új elnöke szegre akasztotta választási programját és néhány, a közvélemény megtévesztését szolgáé lépéssel pró­bálja elterelni a figyelmet arról, hogy folytatni akarja a vietnami háborút. Háborúnak nevezhető hgyzet uralkodik a Közel-Keleten is. A tárgyalások, a tárgyalási hajlandóág tehát nem egyebek, mint kezdeti lehetőségek, amelye az eddiginél kedvezőbb harci feltételeket teremtenek a lemzetközá po­litika nagy és égető kérdéseinek megoldásáho. Nem indokolt azonban a pesszimizmus sm. Másfél—két évtizedre visszatekintve jól látható a nagy ’áltozás, a nem­zetközi helyzet kedvező fejlődése. Ezt a tendenciát már nem lehet megváltoztatni, mert a történeleü kerekét lehet ugyan lassítani, meg lehet állítani egy-eg pillanatra, de visszafordítani nem lehet. ÜGY ILLIK, hogy az esztendő végén toljunk hazánk, a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról s. A párt és a kormány politikájával egyetértő, azt támogtó minden ma­gyar dolgozó ember jóleső érzéssel gondolát arra, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekinélye arányaiban messze meghaladja hazánk területének nayságát, lakossá­gának számát. Ez külpolitikánk következel» elviségének, a proletár internacionalizmushoz, a Szovjetuióhoz, a szocia­lista országok egységéhez való hűségünkne köszönhető. Ez teszi lehetővé, hogy elősegítsük a nemzetWzi helyzet ked­vező vonásainak erősödését és eredményien munkálkod­junk mindenütt, ahol a béke, a haladás, ánemzeti függet­lenség szolgálatáról van szó. Megszűnt a vízumkényser A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között a vízumkényszer megszünte­tése tárgyában Budapesten 1969. október 1-én aláírt egyezmény csütörtökön lép hatályba. Az egyezménynek megfelelően )70. január 1-töl érvényes útiemány birtoká­ban vízum rlkül utazhatnak a magyar Uampolgárok a Finn Köztársságba, illetve a finn államposárok a Magyar Népköztár sasi területére. (MTI) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom