Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

Ériünk harcoltak Különös párbaj Szovjet katonák emlékeznek „Értünk harcoltak. Szovjet katonák „arcosok. Liszthelyet­tesek, tisztek és tábornokok. Ok idézik emlékeiket, harcai­kat, melyet hazánk, megyénk felszabadításáért folytattak. A NÖGRAd kérésére megküldték visszaemlékezéseiket. Szívesen, s hálánk melegével adjuk köz­re/* 1944. december 12-re a frontvonal elérte Csehszlová­kia déli határait. Itt, festői völgyben csordogál az Ipoly. Az országút és a vasút, amely a folyó déli partján kanyarog, hegyek és vizek közé szorul. E sorok szerzőjének kellett e szűk területen keresztültörnie a 46. gárda páncélosbrigád el­ső zászlóaljának élén haladó egységeivel. A támadást az út mentén vezettük, és a kö- •■rülmények a tankokat leg­fontosabb előnyüktől, a moz­gékonyságtól fosztották meg. Az erdős, hegyes terep min­den méterét rohammal kellett meghódítani. Dél elmúlt. A nap nyugat felé hajlott. Az égen könnyű felhők úsztak. Az idő szinte nyárias. Éppen arra alkalmas, hogy megjelenjenek a német bombázok. A tíz tank alig­hogy a szoroshoz ér, a levegő­ben motorzúgás hallatszik. Amíg a repülőgépek nekiké­szülődnek a bombázáshoz, a tankok az út bal oldali szélére hajtanak, és az erdővel bo­rított hegy oldalához bújnak. Minden mozdulatlanságba der­med. A hitleristák köröznek a fe­jünk felett, de bombáik seho­gyan sem lelik a célt. Né­hányszor próbálkoztak ászaik felől, a rárepülés legkedve­zőbb irányából, de a szemük­be sütött a Nap, és féltek, hogy a hegynek ütköznek, így hát oldalt fordultak. A bombák a vasútvonalon rob­bantak, nekünk nem ártottak. Az ellenség néhány kísérle­tet délről is tett. A hegy és az erdő lehetetlenné tették a célzott bombavetést. Az út- kanyar, és a hegy megakadá­lyozta a repülőgépet, hogy a cél fölé érjen, akár nyugatról, akár keletről. A mi kényszerű megtorpa­násunk mégis az ellenség ke­zére játszott. Az időnyerés le­hetővé tette számára, hogy tartalékait előredobja, és meg­szervezze védelmét Hont köz­ség határán. Minden ben­nünket sürgetett, hogy minél előbb kiszabaduljunk ebből a kutyaszorítóból. De ha meg­mozdulunk. a . Tunkersek” le­csapnak ránk. És semmi két-( ség, nagyon eredményesek le­hettek volna, hiszen a szoros­ba ékelődve lehetetlen a pán­célosokkal szétszóródni. Mit volt mit tehni, vártuk a sötét­ség beálltát. De ezek a repülő gazemberek nem mentek el. Az első kilenc gép leváltására másik hat érkezett. Némi idő múlva ezeket a bombázókat is felváltotta egy négyesfogat. Közben a 46. gárda páncélos­brigád parancsnoki rádiója egyre kérdezi: — Megkezdték a továbbha­ladást? — Jelentést kérek a helyzet­ről! Amire újra meg újra csak azt felelhettem: — A repülőgépek a fejünk fölött lógnak. Lehetetlen moz­dulni. A repülőgépek idegtépő, utálatos üvöltésétől az egyik harckocsi parancsnoka aligha­nem elvesztette a fejét. Ahogy a legutóbbi légiroham befe­jeződött, a vasúti töltés felé- szökkent. A toronyból azonnal láttam, hogy ez Verbovoj gárda- hadnagy gépe. Rádión keresz­tül megállítani nem sikerült, bár jól tudtam, hogy a tiszt nagyszerűen hall engem. Ké­sőbb a tank parancsnoka je­lentette, hogy leküzdhetetlen vágy fogta el, megverekedni a hitleristákkal. Mindaz, ami addig történt, valamennyiünket kikényszeri- tett a tankból. Különös pár­baj kezdődött, a harckocsi ve­szélyes párbaja egy egész csor­da légi banditával. Mi sem természetesebb, hogy a fasiszta vezérgép pilótája észrevette a magányos pán­célost, amely kibújt a fede­zékből s a „Junkers”-t a tank felé kormányozta. Rohamre­pülésre indult a számára most már nyílt cél felé. Addigra a harckocsi vezetőjének, M. Ko- ráblinnak sikerült felkapasz­kodnia a sok tormás behemót elejével a vasúti töltésre. Ez­zel a tankágyú sajátságos légelhárító ágyúvá változott. A hitlerista nem vette észre a veszélyt, elszántan folytatta a rárepülést. S nyomában böm­bölve a többi bombázó. A feszültség egyre nőtt. A tankisták, akik a párbajt messziről figyelték, visszafoj­tották a lélegzetüket. Egy perc ... Kettő ... A „Ju—87”-ek feltartóztathatat­lanul közelednek. A tank megrázkódik a kilövéstől és néhány métert hátracsúszik. A fasiszta vezérgép egy pillanat alatt felrobbant. Formátlan darabjai, mint rongydarabok repültek először fel, aztán a földre zuhantak. A páncéltö­rő lövedék, amit Verbovoj ki­lőtt, vagy a repülőgép üzem­anyagtartályába talált, vagy a bombaraktárába. Ahogy a többi Junkersek a történteket észrevették, siet­ve ledobálták saját bombater- hüket a folyóba és elrepültek. Az ellenség légiereje többet nem mutatkozott felettünk, sem aznap, sem az után. Ügy látszik a német fasiszta pa­rancsnokság nem óhajtott? kockára tenni sem repülőgé peit, sem kádereit, amíg k> nem deríti a szovjet tankok szuperhatékonyságú légelhárí­tó fegyverzetének titkát. D. F. Loza a Szovjetunió Hőse Utazás 30 millió esztendőre Beszélgetés a megye idegenforgalmi jövőjéről A második nagy népvándor­lás korát éljük, ez kétségtelen. Utazni ma sikk, divat, a vi­láglátás a szórakozások leg­színvonalasabb módja lett. Fejlődik tehát, sőt demokrati­zálódik — a nagy népvándor­lásokba a kisebb keresetűek is szép számmal bekapcsolódnak — az idegenforgalom. Ennek tovább bontakoztatási feltéte­leiről hozott határozatot a Mi- nísztertanács._ Megszabta az idegenforgalom fejlesztésének legfőbb • irányait, kezdve a szállodaépítkezésektől a gyógy- idegeníorgalom fellendítéséig, a kapcsolódó szolgáltatási há­lózat megteremtésétől, a szer­vezési, szemléletbeli kérdé­sekig. Felkerestük Szilágyi Endrét, a Nógrád megyei Idegenfor­galmi Hivatal vezetőjét, hogy beszélgessünk a megye ide­genforgalmi jövőjéről. — Melyeket tartja a legko­rábban megvalósítható elkép­zeléseknek? — Két ilyen témáról tudok beszámolni. Szeretnénk beve­zetni a hivatalban a valuta- beváltást, ezzel ugyanis lehe- ‘ővé válik a hozzánk érkező degenek sokkal színvonala­sabb kiszolgálása. Ugyanakkor ervezzük hatáskörünk kiszé- esítését is, itt a belföldi utaz­tatások lebonyolítására gon­dolok. Természetesen számo­lunk az erős konkurenciá­val is, de azt hiszem, nem mondok újat: minden válla­lat, szervezet, hivatal leghatá­sosabb „húzóereje” a kon­kurencia. — Sokat hallottunk már megyénk Európa-szerte egye­dülálló ritkaságáról, az ipoly- tamóci ősleletekről. Számítha­tunk-e ara, hogy megyénk idegenforgalmának fejlesztésé­ből az ősleletek bemutatása sem marad ki? — Ipolytarnóc már az el­múlt században is téma volt. Még az 1850-es években egyik természettudományos lapunk „A tarnóczi óriásnagyságú kö­vesült fa és az ezt környező kőnemek földismei tekintet­ben” címmel írást közölt Ku- binyi Ferenc tollából. Azóta is számos tudósunk foglalkozott a 30 millió éves leletekkel. Ügy látom, hogy a IV. ötéves terv folyamán végre felkerül a pont az i-re, bemutatható ál­lapotba kerülnek a híres rit­kaságok. Ehhez persze sok minden szükséges, hogy csak néhányat említsek: útépítés, a leletek fölé védőépület emelé­se, felszíni vízelyezetés, a tu­dások számára kutatóház, elő­adóterem, szolgálati lakások létesítése. A ráfordítás azon­ban sokszorosan megtérül majd, hiszen bizonyára sokan nem sajnálnak majd néhány kilométert utazni, ha ezzel egy 30 millió esztendős utazásra válthatnak jegyet. — A nógrádi idegenforgal­mi centrumok közé szokás sorolni Hollókőt és újabban Bánkot is. E két község is sze­repel a tervekben? — Természetesen. A holló­kői népi rezervátumot végle­gesen kialakítjuk. Bemutatha­tó állapotban lesz a nagyhírű, gótikus vár, amely a doku­mentumok szerint már a XIV. században is fennállt. Vár­múzeum létesítését tervezzük, a vár alatt pedig campingezni lehet majd. Bánkon a jelenle­gi elképzeléseknek megfelelő­en korszerű, kedvelt üdülőte­rületet hozunk létre. — Beszélhetünk-e arról, hogy újabb idegenforgalmi központokkal gyarapszik a megye a következő években? — Igen, minden bizonnyal. Balassagyarmaton turista- szálló létesítését tervezzük, s hasznos lenne, ha a városban a megyei idegenforgalmi hi­vatal egy kirendeltsége is mű­ködne. A szécsényi Forgách- kastély eddig ugyancsak a ki­aknázatlan lehetőségek kö­zött szerepelt. A kastélyt azonban rendbe hozzuk — nem kis munka lesz, hiszen nagyon elhanyagolt állapot­ban van az épület—, mezőgaz­dasági múzeumot nyitunk meg benne. A kastély környékének rendezése részben máris meg­történt. Ha minden úgy tör­ténik, ahogyan azt a „nagy­könyvben” megírták, a For- gách-kastély vonzza majd a községbe az idegeneket. A fes­tői szépségű környezetben fek­vő Diósjenőn egyelőre átvo­nuló szállások létesítését, üdü­lőtelkek kialakítását tervez­zük, megteremtjük a campin- gezés lehetőségeit, rendbe hoz­zuk a strandot. Nagymező már most is a szakszervezeti üdül­ni - NÖGRAD — 1969, december 14., vasárnap Prágai szilveszter Prága messze esik Bnlnssa- gyarmattól. Jó néhány száz kilométerre. Vonaton több órás utat jelent. Hogyan jut­hat hát el legkönnyebben az ember szilveszter táján a Venczel térre? — Az én véldámat — saj­nos — másoknak nem tudom ajánlani. Nekem ugyanis ölembe pottyant ez a prágai szilveszterezés — mosolyodik el, a velem szemközt ülő Lendvai Kati. Persze, a történeti hűség kissé hosszabb krónikát kí­ván magyarázatul. Katit, a Balassi gimnázium érettségi előtt álló tanulóját nem a Ifjúvezető parlament Az első Nógrád megyei if­júvezető parlamentet de­cember huszonhetedike és harmincadika között rende­zik meg a magymezői turis­taházban. A tanácskozáson résztvevő hatvan fiatal — a megyében dolgozó ifjúveze­tők tíz százaléka — az if­júvezetői munka jelentősé­géről beszélget majd. Meg­vitatják a saját munkájuk­kal összefüggő kérdéseket. A négynapos ifjúvezetői parla­ment egyben megalakítja a megyei ifjúvezetői taná­csot. A továbbiakban ez a testület lesz hivatott arra, hogy a belső munka mozga­tóit elemezze, irányítsa az ifjúvezetők tevékenységét. A tapasztalatcsere mellett, a programban pihenésre és szórakozásra is jut idő. tetés egyik keresett központja, törzsvendégeink elviszik a tu­ristaszálló jó hírét. A jövőben korszerűsítjük, még kényelme­sebbé tesszük a nagymezői turistaszállót. — Sokan panaszolják, fő­ként a salgótarjániak és a közvetlen környéken lakók, hogy a salgói várnak lassan nyomai sem maradnak, évről évre pusztul a rom. — Igazuk van a bírálóknak, a vár valóban elhanyagolt. Igaz, hogy a huszonnegyedik órában, de azért napirendre kerül a salgói vár állagmegó­vása is. És nem tévednek azok sem, akik a Salgó kör­nyéki kiváló téli sportlehető­ségek kihasználatlanságát te­szik szóvá. Terveink szerint sípályát hozunk itt létre, s lehetőséget teremtünk egyéb téli sportlehetőségekre is. S ha már Salgótarjánnál tar­tunk: ideje lenne rendet te­remteni á föld alatti bányamű - zeum kezelési vitáiban. Re­mélem, a IV. ötéves tervben ez a kérdés is megnyugtatóan rendeződik. — Mindezek szerint a ter­vek megvalósítása tetemes fo­rint összegeket emészt majd fel. — így van. Mondják azt is, hogy az idegenforgalom fej­lesztéséhez csak három dolog kell: pénz, pénz és ismét pénz. Ezzel így nem értek egyet. Más is kell hozzá, ne­vezetesen bizonyos szemléleti változás. Elismerni azt, hogy az idegenforgalom nemcsak azoknak az érdeke, akik tör­ténetesen éppen ezzel fog­lalkoznak. hanem mindenkié. Mert a jól fejlett idegenfor­galom — amint ezt a világon számos példa igazolja — az egész megye, s az egész or­szág előrehaladását meggyor­sítja. Szendi Márta szerencse istenasszonya aján­dékozta meg. Az V. balassa­gyarmati irodalmi színpadok versmondó versenyének győz­teseként utazik Prágába. — Hogyan is történt? Kandó Kálmánra emléke­zünk a vízszintes 2. és füg­gőleges 1. számú sorokban. VÍZSZINTES: 13. Formai. 14. Észak-európai pénzegység. 15. Nem romlik meg. 16. Töl­tés. 17. Lát. 20. Mélyít. 22. Női becenév. 24. Menetrendszerű útvonal. 27. Kereskedelmi műszó. 29. Csík. 31. Rámol. 32. Portéka. 33. Igavonó (—’). 34. Verskellék. 36. Szláv úr. 38. Rosszat tesz. 39. Kukucs­kál. 40. Megszólítás. 42. Men­ni, angolul. 43. Helyrag. 44. Gyermeteg. 45. Göngyöleg­súly (+’). 46. Értékjelző. 47. Végtelen adó! 48. Tejtermék (—’). 49. Asztal, németül (fő­nét.). 50. Izomszalagja. 51. Közlekedési vállalat. 53. Régi magyar főrang. 54. Számnév. 55. Alvásra szolgál. 56. Lel­kesedés. 59. Eső után van. 60. Néma séta! 62. Fenevad. 65. Hajdani. 67. Közterület. 69. Nyakravaló. 70. Mező. 72. Gyalogolt. 74. Férfinév. 76. Zabálá. 77. Vissza: francia női név. 79. Kapus bánata. 80. Aratás előkészítése. 81. Kan­dó Kálmán alkotása. FÜGGŐLEGES: 2. Nem fö­lé. 3. Észak-atlanti Szövetség. 4. Majdnem akó! 5. Szeszes; ital. 6. Rokon. 7. Fej része. 8. Tagadó szó. 9. Fontos táplá­lék. 10. Olasz névelő. 11. Tü­relmes volt. 12. Női becenév. 18. Napszak. 19. Biztonsági — Maga m sem reméltem, hogy megnyerem a versenyt. Legszebb álmaimban is csak a második helyre képzeltem magam. — Talán valamelyik rivá­lis? — Nem tudom Talán. Egye­dül Csaba Jutkától tartottam. Sajnálom, hogy nem vehetett részt a versenyen. Nehezebb dolgom lett volna, de úav gondolom, ha ő is ott van. ketten mentünk volna Prá­gába. Kati hangját hallgatom. Kellemesen mély. halk. de határozott hang: józan meg­fontolást sejtet. — Mikor csillant fel a ayözelem reménye? — Kötelező és szabadon választott verset kellett elő­adnunk. A szabadon válasz­tott alapján maximális pont­számot kaptam. Ekkor érez­tem először, hoav nyerhetek is Aztán jött a kötelező ver­sért 58 pont. Hát így történt. Nem most kezdi a vers­mondást. Iskolai, városi, me­gyei versenyeken szerepeit sikerrel. Az egri diáknapok­ról aranydiplomával tért ha­za. Kérdés nélkül, inkább csak a maaa újabb meggyőzé­sére mondja, hoav legfonto­sabb következő feladata a si­keres érettségi vizsga. Aztán irány a Színművészeti Főis­kola — ha sikerül. De mindezek előtt még egy prágai szilveszter. szerkezet. 20. Ilyen ablak Is van. 21. Igekötő. 23. Ingo- vány. 25. Mint vízszintes 43. számú. 26. Pusztít. 28. ítélke­zőit. 30. Sín. 32. Természeti csapás. 33. Lejegyzés. 35. Égi­test. 37. Női név (—’). 38. Szúrószerszámom. 39. Lomb, németül. 41. Marokkó autójel­zése. 44. Hangtalan nóta! 50. Járom. 52. Erődítmény. 56. Vonóshangszer tartozéka. 57. Kerek időszak. 58. Fém. 61. Pompázik. 62. Zúzmara. 63. Szarvasfajta. 64. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiában. 66. Pest megyei község. 68. Aki tarto­zik. 71. Megfent felén. 73. Szovjet sakkmester. 74. Éjj, latinul. 75. Svájci város. 76. Borít. 78. Szolmizációs hang. 80. Üres váz! Beküldendő: a vízszintes 2. és folytatása, a függőleges 1., valamint a vízszintes 81. szá­mú sorok megfejtése. Beküldési határidő: decem­ber 18. Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtése: Táncolva, zeng­ve és zenélve lágvan. fehér rózsákként hull alá a hó. Téli alkony. Könyvjutalmat nvertek: Tóth Kálmán Salgótarján, Erdei Antal Balassagvarmat ifi. Váraljad Béla Etes-Albert- akna. A könyveket postán küld­jük! V. Kiss Mi VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Villanyvasút i

Next

/
Oldalképek
Tartalom