Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-12 / 288. szám
A 17 esztendős titkár az iskolai osztályozásról AZ ÉRTÉKELÉS, az osztályozás, életének szinte valamennyi szakaszában közvetlenül, vagy közvetve, érinti az embert. Minden emberi teljesítményt értékelnek valamilyen formában. Értékelik a munkát, a sportoló teljesítményét, a tanuló felkészülését, a művészek, az írók produkcióit, a szépségversenyen indulók adottságait. Az ember igényli az értékelést, él is annak lehetőségével, azonban nagyon sokszor nem ért egyet a mások által kiállított „osztályzatokkal”. Az atlétikai eredmények összehasonlítását a pontos mérési lehetőség csaknem vitathatatlanná teszi, mégis kiemeljük, hogy a csúcseredményt magaslati pályán érték el. (lásd: Mexikó) vagy% kedvezőtlen körülmények — talaj, hőmérséklet stb. — befolyásolták a jobb eredményt. A műkorcsolyázók vagy a láncdalénekesek . teljesítményének pontértéke még a „szakértő” zsűri körében Is erősen változó és sokszor jelentősen eltér a közvélemény értékelésétől. És az iskolában? Egyetért-e mindig a tanuló, a szülő a kapott osztályzattal? Aligha! Hogyan történik, mi határozza meg ezeket a sokszor vitatott osztályzatokat? A válasz könnyű, de aligha kielégítő: az értékelés meghatározója a „szabályzat”, melvet az iskolában a Rendtartás testesít meg. Igen, a Rendtartásban valóban megtalálható, hogy ki milyen teljesítményre érdemel jeles, vagy jó osztályzatot. Például: jó (4) érdemjegyet kap a tanuló, ha a kijelölt tananyagban a tantervi követelményeknek megbízhatóan, csak kevés és jelentéktelen hibával eleget tett. Valahogy így állhat ez a műkorcsolyázás szabályzatában is. Azt azonban már nem igen tartalmazzák ezek a szabályzatok, hogy mit jelent a megbízhatóság, a csak „kevés” és „jelentéktelen” hiba. Van akinél egy—két „esést” sem számítunk be, másoknál ez súlyosabban értékelt hiba. Az iskola nem műkorcsolyapálya, az emberi teljesítmény értékelése azonban ott sem könnyű ■ és egyértelmű. A tanterv — a kötelező — követelményrendszere meglehetősen összetett, az ismeretek mennyiségében és minőségében igen széles skálájú, így nem könnyű eldönteni. hogy a követelményekhez viszonyítva megbízható-e a tanuló tudása, ismerete. Jelentéktelenek-e azok a hibák, amelyek az alkalmazás során felszínre kerülnek? A RENDTARTÁS a jóra (4) értékelt tanuló szorgalmát a következőképpen határozza meg: „Jó a tanuló szorgalma, ha az iskolai és otthoni munkáját teljesíti, vállalt kötelezettségének eleget tesz.” „Otthoni munkáját teljesíti.” Micsoda különbségeket jelenthet ez az iskolában két egymás mellett ülő tanuló között is. Az egyik, naponta zsúfolt autóbuszon jár oe 20 kilométerről az iskolába, esténként az állatok ellátása is az ő gondja, és a konyhában tanul két kisebb testvérével együtt. A másiknak, aki tíz percnyire lakik az iskolától, otthoni „munkája” az, hogy á postafiókból az újságot, a leveleket „felvigye”. Azt sem könnyű eldönteni, hogy az iskolában vállalt kötelezettségek kinek milyen megterhelést jelentenek. A tanulóval szembeni követelések az elmúlt években minőségileg jelentősen változtak és mennyiségben .sem kisebbedtek. A leglelkiismeretesebb pedagógus sem tudja mindig megnyugtatóan, .biztosan” megállapítani az előbb említett fokozatokat. A pedagógusok körében is szükség van arra. hogy a „zsűri” • összeüljön, megállapodjon, felkészüljön az uira. IGEN SOKSZOR teszik fe) a kérdést szülők, különösen a Célévi értékelések előtti időszakban, hogy elegendő-e a megbízható osztályzáshoz az ellenőrzőben rögzített egy— két jegy tantárgyanként? Nem vitás, hogy a több „felelet” megbízhatóbbá teszi az osztályozást, dehát a negyvenes létszámú osztályban a heti 2 óra során csak ennyire volt lehetőség. — Mielőtt további érveket, problémákat sorolnák fel. annak bizonyítékául, hogy az értékelés az iskolában sem könnyű, és nem is mindig megbízható szeretném ki-, emelni, hogy a pedagógia tudománya és a pedagógusok látják a feladatokat, és készülnek az újra, amely minden bizonnyal a jdbbat is jelenti. A változás igényét, és útjait átfogóan összesítő „hivatalos álláspont" 1969. november 21-én jelent meg a legnagyobb példányszámú pedagógiai folyóiratban, a Köznevelésben. A Művelődésügyi Minisztérium állásfoglalása az ismeretek és képességek ellenőrzéséről, értékeléséről és osztályozásáról csak a gimnáziumok vonatkozásában szól, aligha lehet azonban vitás, hogy az elvek — amelyek a szocialista pedagógia alapelvei — valamennyi iskoltípus- ban igazak. Az osztályozásnak, az egész pedagógiai tevékenység részeként az oktatásinevelési célokat kell szolgálni, e célhoz kell szabni az ellenőrzés és értékelés funkcióit. A gyakorlatban ma még csak részben, sokszor erős akadályozókkal terhelten érvényesül ez a célkitűzés. Az értékelést sokszor bizony az iskolában és a szülői házban Is a tanulásra késztetés legfőbb eszközének tekintik és gyakran fegyelmezésre használják. Az osztályzat fétisként áll a gyerek és az iskola, illetve a gyerek és a szülő között. A gyerek állandóan azt hallja, hogy nem az Iskolának tanul, és nem a „jegyekért”. Az egyes jegyektől függ azonban a beígért jutalom, az átlagtól a továbbtanulási lehetőség. Az osztályzat jelenlegi túlbecsült helvzetét az egyszerű átlagolás és a továbbtanulási perspektívában betöltött (a valóságosnál jelentősebbnek vélt) szerepe is erősíti. A folyamatos és tömeges méretű ellenőrzés még nem szerves része a legtöbb tanórának, pedig a tanítás-tanulás folyamatában a tevékenységek, a képességek ellenőrzése, értékelése nélkül törést szenved a nevelési folyamat. Ennek hiányában a tanuló a két—három hetenként (vagy még ritkábban) esedékes „felelésre” készül, sem 6, sem a tanár nem tudja biztosan a teljesítményképes tudás álla1 pofát és dinamikáját, a fejlődés tendenciáit. EGÉSZEN röviden összefoglalva,^ korszerű pedagógia arra törekszik, hogy' az eddigieknél sokkal több jelzése legyen á tanuló előrehaladásáról, problémáiról. A több és a sokoldalúbb visszajelentések (írásos és szóbeli felelet, vitában való részvétel, olvasottság stb.) alaposabban tájékoztatják a tanulót és a tanárt. Csak így érhető el, hogy az értékelés külső funkciója is érvényesüljön, megerősítsen, biztasson, ösztönözzön, és segítse a tanuló fejlődését, önvizsgálatra késztetve. Az említett állásfoglalás az osztályozásig való eljutás folyamatát. korszerű lehetőségeit részletesen ismerteti. E rövid tájékoztatásban az elmondottakon kívül még két fontos dolgot szeretnék kiemelni : 1. „A tanát• beszélje meg a tanulókkal, hogyan értékelik saját maguk és társaik tudását.’’ Abban az esetben ha a tanulók jól ismerik a követelményeket — ezek ismertetése alapvető feladat — és látják azt, hogy egyetlen rész- teljesítménynek (információ) sincs kizárólagosan meghatározó jelentősége, képesek lesznek tudásukat, munkájukat egyre megbízhatóbban értékelni és „a bizalomra őszinteséggel válaszolnak” 2. „Az ellenőrzés finomítása a tanár, a szülők és a tanulók kölcsönös bizalmának erősítését kívánja meg.” Szükséges, hogy növekedjék az állandó és élő kapcsolat a szülői házzal. Középiskolai nevelőtestületeink most beszélik meg az állásfoglalás közvetlen és távlati teendőit, és a szülők tájékoztatásának módját. Januárban szeretne valamennyi iskolánk olvan szülői értekezletet tartani, amelyen jelentősen gyorsíthatják az állásfoglalás következő célkitűzését: „Ha a kölcsönös bizalom légkörét sikerül kialakítani az iskolában, a szülők és a pedagógusok egyaránt igénylik majd a személyes megbeszéléseket, és a szülők belátják, hogy így kaphatnak reális képet gyermekükről. és a tanárok tudnak segítséget adni az otthon) neveléshez, a pályaválasztáshoz.” NAGYON fontos tehát, hogy ezeken a szülői értekezleteken ne legyen „hiányzó.” Andrássy Péter Még jóformán a bakfiskor- ba.n sem járt, amikor hozzálátott a vöröskeresztes munkához. Ügy történt, hogy jól fogalmazott, rábízták hát a vöröskeresztés faliújság szerkesztését. Aztán egy-egy lépéssel előrehaladt, egészen addig, hogy 17 esztendős korában az országos kongresz- szus küldötte lehetett. Somlyói Edit a salgótarjáni Madách gimnázium és szakközépiskola III. osztályos tanulója. Egészségügyi osztálynak. is nevezik a III. C-t, hozzá tehát mindenképpen közel áll a Vöröskereszt-szervezet. Csendes szavú, barna lány, s szívesen beszél, ha a Vöröskeresztről van szó. — Magam is meglepődtem, amikor megtudtam, hogy küldött leszek az országos kongresszuson. Nem számítottam rá, hogy a megyéből éppen rám esik a választás, örülök, hogy így történt, mert érdekes, hasznos dolgokról hallottam, megismerkedtem más megyék ifjúsági küldötteivel, volt mód a tapasztalatcserére is. A gimnáziumban jobbára a kongresszus után lendült fel a vöröskeresztes munka. De idáig nem volt sima az út. Somlyói Edit előbb kiterjedt levelezést folytatott a megye több középiskolájával, kérdezősködött, ők hogyan csinálják. Legnagyobb megdöbbenésére akadt olyan tanárelnök is, aki nyíltan megírta neki: fölöslegesnek tartja ezt az egész Vöröskeresztet, csak teher a vállán. Az is előfordult, hogy választ sem kapott levelére. De ezen már túl van, most a szervezés a legfőbb gondja. szén akadnak már lakatos)/ úk is a szervezetben. Százhúsz vörös keresztes taggal már lehet dolgozni. Somlyói Edit is így gondolja, mert miközben szervez, már terveket is formál. Elsősegélynyújtó tanfolyamot, házi betegápoló tanfolyamot indítanak a gimnazistáknak, fél év után pedig megrendezik az 7 sősegélynyújtók vetélkedő— Az általános „gimiseket" nehéz a munkába bevonni — mondja töprengve. — Nálunk az járja, hogy ott vannak az „egészségügyisek”, nekik való a Vöröskereszt, csinálják ők. Azért valami eredményt mégiscsak sikerült elérnünk, hiÉs ellátogatnak majd a gimnazista vöröskereszt'esek az öregek napközi otthonába is. Hallották, hogy nagy számmal élnek a városban egyedülálló. támasznélküli öregek, akiknek elkel a segítség, ők majd fát vágnak, elviszik nekik az ebédet, támogatják őket, ahogy és ahol tudják. A kezdeményezéshez kapcso- ' lódott már a Bolyai gimnázium is. Somlyói Edit, a 17 esztendős titkár feje tele van ötletekkel. Szervez, agitál — egyébként a gimnáziumi KISZ-bizottság és végrehajtó bizottság tagja is — és közben nagyon jól tanul. — Ha meglesz az érettségim és a csecsemő-gyermekgondozási képesítésem, bölcsődében szeretnék dolgozni. Bölcsődei gondozónőként is vöröskeresztes aktíva maradok, mert nagyon szép munka ez... — szcndi — Ily en is van! f A vonat zsúfolásig megtelt. A fülkében fojtó füst, áporodott szag terjengett. Az utasok fáradtan támasztották a hátukat és beszélgetni próbáltak, hogy gyorsabban múljon az idő. A fülke sarkába préselve egy fiatalasszony ült, ölében háromévesforma kislánnyal. A gyerek kíváncsian méregette a fülke utasait, aztán érdekesebbnek tartva az elsuhanó tájat, az ablakhoz ta- , pasztótta arcocskáját. — Jól esne most egy pohár sör - igy az egyik utas. A kislány élénken felé fordult és vékony hangon válaszolt. — Aha! Meg pálinka is! Az utasok meglepetten Összenéztek. Az egyik férfi rákérdezett. — Szoktál talán pálinkát inni? —■ Bizony, úgy, be szoktunk rúgni otthon! — vágta ki diadalmasan « gyerek. Az anya elpirult, az utasok egymásra mosolyogtak. Ilyen is „van”! Kigördült az első szállítmány Épül és már termel a míiranoráki üzem A hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára és Lenin születésének 100. évfordulójára kiírt jubileumi versenyben a győri Graboplast Pamutszövö. és Műbőrgyár is részt- vesz. A gyárnak közel 2500 dolgozója van, amelynek fele 95 szocialista brigádba tömörült. A jubileumi versenyben különösen a szocialista brigádok járnak élen. A vállalat a 25 millió forintos megtakarítást gazdaságosabb anyagfelhasználással, jobb munkaszervezéssel szándékozik elérni, Képünkön: A gyár egyik keresett terméke, a textil- hatású műanyagterítő, amelynek minőségét Walter Zita üzemtechnikus és Horváth Tiborné vegyésztechnikus ellenőrzi. A szénbányászat visszafejlesztésével párhuzamosan megváltozik megyénk iparának struktúrája. A felszabaduló és felnövő, munkaerő- foglalkoztatását dinamikusan fejlődő iparágakban kell biztosítani. Erről tárgyalt már többször és legutóbb is a megyei pártbizottság. Az új nógrádi üzemek sorába tartozik többek között a Ganz- MÁVAG mátranováki telephelye is. Itt, ezen a környéken korábban csak a bányászkodás jelentett munkaalkalmat. de az utóbbi Időben mind kevesebb emberre van szükség és a visszafejlesztés folyamata tart. A közelben már létesült Jánosaknán egy női fehérnemű üzem. Itt elsősorban a családtagok, asszonyok, lányok találnak munka- alkalmat, míg a Ganz-MA- VAG-ban nagyobb arányban férfiakra lesz szükség a különféle vasszerkezetek gyártásához. A tervekkel együtt építik Az előzetes tárgyalások után március végén, áprilisban megkezdték a munkát. A Ganz-MÁVAG és a Nógrádi Szénbányák kooperációs szerződést kötött nemcsak a terület átadására, de a létesítmények tervezésére és megvalósítására is. Ahogy a tervek készültek, szinte párhuzamosan az építés is folyt. Időközben bebizonyosodott, hogy egy "beruházásnál nem a legideálisabb körülmény az ilyen párhuzamosság. Tervmódosításra is szükség volt, mert az egy darupálya helyett végül is kettő lett az előkészítő téren. A tereprendezés sem haladt olyan ütemben, ahogy a beruházó szerette volna. Amikor sóder volt, akkor a cement hiányzott, vagy fordítva — vélekednek Mátranová- kon. Mégis, állandóan lehetett és még ma is lehet tapasztalni ennél az építkezésnél egy egészséges türelmetlenséget. ami végső soron gyorsítja a megvalósulást. A Ganz-MÁVAG minél előbb szeretne több terméket kiadni mátranováki üzeméből. Az alapítók az anyavállalatnál tanultak A beruházással szinte egy- időben kezdődött az új dolgozok felvétele és betanítása Budapesten. Ma már 244 fizikai munkásuk van, akik közül 110 megjárta a tanulmányutat. Jelenleg negyvenen vannak Budapesten. Fokozatosan úgy fejlesztik a létszámot, ahogy munkát tudnak biztosítani számukra. Májusra hatszáz embert akarnak itt foglalkoztatni, tájékoztat Kiszel József üzemvezető. Addig még sok gondot kell megoldaniuk. Amikor ott jártunk, azon panaszkodtak, hogy egy tíz nappal előbb feladott vasúti- kocsi még nem érkezett meg, pedig igen fontos alapanyagot hoz számukra. A szabadban dolgoznak. Igaz ellátták védőruhával a dolgozókat és van melegedő is. Az utóbbiból már a harmadik készül. Mégis sok gondot okoz a tél számukra. Mennyivel könnyebb lesz a munka az új nagycsarnokban, ha elkészül. Az első készáru már „elment" A miskolci Lenin Kohászati Művek számára, az ■ új finomhengermű vasszerkezetét készítik, összesen mintegy 1500 tonna vasszerkezet legyártását jelenti ez. Az első 60 tonnának megfelelő szállítmányt elküldték. Az új üzem első készterméke tehát útnak indult Mátranovákról. Az idén, az év végéig újabb 240 tonna vasszerkezetet szeretnének elkészíteni és elszállítani. Az új üzem tehát már nemcsak épül, hanem megrendelőinek megkezdte a termelést is. B. J. NűGKAO — 1969. december 1S>„ énlelt
