Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

A balassagyarmati kórház kertjében épült fel a 36 férő­helyes nővérszálló Aradi Int vári •ászolgált a bizalomra r Aradi István — a tanuló­éveket is beleszámítva — ti­zennégy éve dolgozik egy­folytában a Fémipari Válla­latnál. Két szakmája is van: 1958-ban lakatosként szaba­dult. 1961-ben. hegesztő lett. Egyéni normában dolgozik, ezért csak rövid időre zava­rom. — Régen brigádnorma volt, de áttértünk az egyénire, ez ösztönzőbben hat. — Mennyi jön így össze? — Háromezer. De dolgoz­ni kell érte erősen, egy két- ezer-hatszáz milliméter átmé­rőjű kábeldob készre ' hegesz­tése nem kis dolog. Most egyedül csináljuk ezt az or­szágban. öt éve, a Kábelmű­vek szegedi gyáregységében vettük át a munkamódszere­ket. — A munkafeltételek? — össze sem lehet hason­lítani. hogy az új telepen, a nagycsarnokban mennyivel kényelmesebb a munka, mint Madách-kntató — A felszabadulást Győrött ér­tem meg, három évvel később ke­rültem Balassagyarmatra. Bágyadt, áléit várost tálaltam. Nemcsak az anyagi kár volt jelentős. Az ak­kori kulturális élete így jelle­mezhettem: mintha temetőben járt volna az ember. — A fejlődés lassan indult meg. Szobrokat, emléktáblákat avattunk: Komjáthy Jenőét, Szabó Lőrincét, Bérczy Károlyét. Üj gimnázium, nemrég új általános iskola léte­sült. Minden évben — október 5- én — országo hírű előadók köz­reműködésevei ünnepeljük meg Madách Imre halálának napját. — a kulturális . életről szólván okvetlenül meg kell említenem a Horváth Endre Galéria megnyitá­sát. ez messzire kiható esemény volt Nagyjából ismerem az or­szág múzeumait — nos, a Palóc Múzeummal n«m kell szégyenkez­ni. A hasonló nagyságúak között ilyen jól rendezettet nem láttam. A zeneiskola nemcsak az oktatás, hanem a zenei kultúrközpont sze­repét is vállalta Szót érdemel az egyre magasabb színvonalon elő­adó Madách irodalmi színpad kulturális tevékenysége, s általá­ban a művelődési ház programja. — Kulturális téren a felszabadu­lás óta Balassagyarmat megjárta a maga útját — nem kell szégyen­keznünk. A város koncepciózus vezetése nemcsak gazdasági vo­natkozásban. hanem a művelődés­ben is nagv segítséget nyújtott a fejlődéshez­Aki ezeket a. szűkszavú, össze­gező megjegyzéseket teszi Balassa­gyarmat kulturális életével kapcso­latban. az dr Szabó József evan­gélikus oüsnők az országos-, sőt: vilásrbírü Madách kutató. Tevéke­nyen részt vett, és ma is részt vesz a város kulturális életében» a régi helyen volt. Most szó van róla. hogy tovább bővü­lünk, a raktár kiköltözik a csarnokból. A hegesztődina­mók viszont lehetnének kor­szerűbbek is... — Mozgalmi munka? — KISZ-vezetőségi tag vol­tam, amíg ki nem öreged­tem belőle. Műszak után, mi kiszesek gyakran bennma­radtunk és „rádolgoztunk”. Az üzem is jól járt. meg mi is. Azon a pénzen, amit így kerestem, utaztam el a fele­ségemmel Jugoszláviába­— Tervek? — Hát... újra utazni kelle­ne a családdal, ha máshová nem, a Balatonhoz. Régen volt már az a jugoszláv út. Aztán szépíteni szeretném a lakást. A vállalat két éve a Lenin-lakótelepen kapott öt szövetkezeti lakást — az egyik nekem jutott. „Olajo- sítani” kell a tüzelést, a víz- melegítést. .. Mikor a vállalat vezetőinél alkalmas riportalany után érdeklődtem, Aradi Istvánt ajánlották. A huszonkilenc- éves szakmunkás nem ki­emelkedő. feltűnő tetteikkel, hanem szorgalmas, megbíz­ható munkájává^ szolgált ró a bizalomra. Ez pedig — hosszabb távon — valóban több megbecsülést érdemel. Ha huszonöt esztendővel ez­előtt valaki afelől érdeklő­dött volna Balassagyarmaton, hogy milyen lesz az élet ne­gyedszázad elmúltával, aligha kapott volna épkézláb vála­szokat. Történelmi sorsforduló idején nem könnyű egy új. a réginél összehasonlíthatatlanul jobb társadalmi rend által el­ért eredményeket megjöven­dölni. Ma már más a helyzet. A fejlődés főbb állomásait ter­vek rögzítik, amelyek tájékoz­tatást nyújtanak az előre te- kintőnek. Am még így sem könnyű a kérdés: a békés építés első huszonöt esztendeje után milyen eredményeket hozhat a következő huszonöt esztendő? Hová fejlődhet a város? Erre kértünk választ három Balassagyarmatot jól ismerő lakostól, egy gazdasági- pénzügyi szakembertől, egy történésztől, s egy olyasvalaki­től, akinek saját foglalkozásán kívül kissé minden mester­séghez érteni kell: egy ország- gyűlési képviselőtől. ZSIDAI LÁSZLÓ, az OTP ba­lassagyarmati fiókjának veze­tője számokat idéz. — Indul­junk ki a tényekből. 1962 vé­gén 3267 betétkönyv volt a városban, a betétállomány ép­pen csak túlhaladta a tízmil­lió forintot. Jelenleg ez a számpár így fest: 6030 betét­könyv — 44 millió forint. Nem érdemes túlságosan elő­reszaladni, elég, ha csak 1980- ig számolunk — a fejlődés je­lenlegi ütemét figyelembe véve a betétállomány ekkor minden bizonnyal elérni majd a 150 millió forintot. — Közismert, hogy Balassa­gyarmaton a felszabadulást idézett számok azt jelentik, hogy tíz év múlva az igények és a kínálat össze fog talál­kozni. A pénzügyi szakember óva­tosan csak tíz évre jósol. Szá­mításának eredményei így is kedvezőek, meglepően nagyok. A történész azonban, aki év­tizedekkel. évszázadokkal dol­gozik, könnyebben átlép hu­szonöt évet. követő tizenöt esztendő alatt alig 100 lakás épült. A fordu­lópontot 1963 jelentette: ettől fogva OTP-támogatással — a Lenin-lakótelepről most nem beszélek — a Kun Béla-lakó- telepen 78, a KISZ-lakótelepen 220 lakás épült fel. A követke­ző tíz—tizenkét év alatt vélemé­nyem szerint ezer—ezerötszáz lakás létesül állami erőforrások­ból. Ehhez még akkor is hoz­zájön 300—350 újabb „magán”- lakás, ha figyelembe vesszük a teljesen magánerőből történő építkezések csökkenését. Az NÉMETH BÉLA nyugdíjas történelemtanár, a város múlt­jának kutatója, bizakodva be­szél a következő negyedszá­zadról. — A város már 1660 előtt komoly kereskedelmi centrum volt, s ezt a jellegét mindmáig megőrizte. Bár a felszabadulás után egy ideig fejlődése stag­nált. az utóbbi években megint előrelépés következett be. Elég csak a térképre vetni egy pil­lantást: a Salgótarján, Vác, Aszód térségben levő légüres tér, s az északra is elhúzódó „városmentes’ '■örnye.?■ nem­csak garantálja hanem ”.inte kikényszeríti a fejlődési Ba­lassagyarmat tehát bírni fogja az iramot, nem marad le az urbanizálódás versenyében. SCHUCHMANN ZOLTÁN, or­szággyűlési képviselő olyan ki­jelentést tesz, ami az első pilla­natban meglepőnek tűnik, de aztán ahogy as ember egyre többet gondol rá, természetes­sé válik. — El tudom képzelni, hogy huszonöt év múlva a ha­táron túlról is rendszeresen járnak Balassagyarmatra dol­gozni, szórakozni, mint ahogy Balassagyarmatról is járnak majd a határon túlra. Elkép­zelhető, hogy a mai értelem­ben vett határról, túloldalról és innenről nem lehet majd beszélni. A Magyarország és Csehszlovákia közötti politikai­gazdasági és az egyéb vonala­kon is rohamosan bővülő, szerteágazó kapcsolatok lega­lábbis ilyen tendenciát mu­tatnak. Egyébként — zárja tréfásan a beszélgetést a kép­viselő — az volna a huszonöt év legnagyobb eredménye, hogy egy régóta máshol tar­tózkodó balassagyarmati haza­térve eltévedne szülővárosá­ban — mert az időközben úgy megszépült, megváltozott. Végvári Jenő ott volt az újjáépítésnél Végvári Jenő. az ÉMÁSZ balassagyarmati kirendeltsé­gének művezetőié, a kiren­deltség párttitkára. 1945 ta­vaszán lett párttag. Így em­lékszik vissza erre az idő­szakra : — Akkoriban még csak te­rületi alapszervezetek voltak Balassagyarmaton, én a Te­rület I -nek voltam tagja. A mostani MHSZ helyén volt az irodánk. A felszabadulás után legfontosabb feladat a romok eltakarítása volt. A városban a németek minden villamos berfendezést lerom­boltak, Balassagyarmat és Zagyvapálfalva között a táv­vezeték teljesen meg volt semmisítve. Abban az időben még Hungária Részvénytár­saságnak nevezték az áram­szolgáltatót. Farkas Árpád volt az igazgató. Em­lékszem : mindent megtett, még Hatvanból, Szolnokról, Budapestről is hozatott anya­got nggy nehézségek árán, hogy mi, szerelők dolgozhas­sunk. A munkafeltételek kö­zel sem jöhetnek a maiakhoz — azért a munkáért, amit akkor, azzal az anyaggal vé­geztünk, ma biztos fegyelmit kapnánk. De nem is a minő­ség volt a fontos, hanem az. hogy nyolc hónapi szünet után 1945- augusztus 8-án végre sikerült áramot ad­nunk! — Aztán később, ahogy ja­vultak a munkakörülmények, nekiláttunk a falu villamosí­tásnak- A háború előtt Sal­gótarján és Balassagyarmat között, mindössze négy he­lyen volt villany — most mindenütt van. — Ötvennyolc éves elmúl­tam — rrtondta emlékei fel­idézése után a koránál lega­lább tíz évvel fiatalabbat mu­tató művezető — betegállo­mányban egy napot sem töl­töttem. Harminchat éve élek Balassagyarmaton, negyven éve vagyok a vállalat törzs­gárda tagja. Egy-két év, és el­jön a rjyugdíj aztat ásom ide­je. De ha ayt mondják, hogv szükség van rám, szívesen dolgozom tovább. És szívesen végzem a pártmunkát is. amit huszonöt éve kezdtem él. . ' "1 , JlilF Kész a kábeldob. A Nőgrád megyei Fémipari Vállalat csar­nokaiban gyártják a hazánkban (elhasznált kábeldobokat — 800-tól egészen 3600 milliméteres átmérőig A város tíz polgárát: a leg­különfélébb foglalkozásúakat, nőket, férfiakat, fiatalokat, idő­sebbeket vegyesen, arról fag­gattunk, hogy q felszabadu­lás óta eltelt negyedszázad alatt mi volt a legnagyobb élmény életükben? Mi tette rájuk a legnagyobb hatást, mikor és minek örültek a legjobban? DR. ABAY NEMES GYULA városi főorvos, mint a távlati tervekben is el­igazodó emberek több­sége, a jövőbe tekint: a legboldogabb akkor leszek, ha végre működik majd az új rendelőintézet- De, hogy ne mondhassák rám: elége­detlen vagyok, említhetek már megtörtént eseményeket is. Az Achim András utcai és a Madách utcai bölcsődék létrehozásának — 1961-ben és 1967-ben — nagyon örültem. BÁLLÁ ISTVANNÉ. a já­rási-városi pártbizottság te­lefonközpont kezelője nagyón sok embert ismer. Legtöbb­ször azzal is tisztában van, — s segít, ha tud — , hogy ki miért jön a pártbizottság­ra, milyen ügyből vár meg­oldást. vagy kér segítséget. — Tizenhat éve dolgozom ezen a helyen — mondja — jól érzem itt magam- Az én életemben az jelentett fordu­lópontot, hogy idekerültem. BENYÖ JÓZSEFNÉ tizen­egy éve varrónő a szabó ktsz-nél. — Patakról járok be dolgozni. 1960-ban ott építettünk egy kétszobás­komfortos házat. Gyerekko. romban egyszobás házban laktam, a gázvezeték elkép­Munka. tanulás, gyerekek... Balassagyarmatiak nyilatkoznak zelhetetlen volt — ezért tu­dom most megbecsülni a hi­deg-meleg vizet a lakásban. Mit mondhatok még? A kis- lányom zeneiskolába iár — mi tizenegy éves korunkban azt sem tudtuk, hogy ilyes­mi létezik- Nincs okunk pa­naszra. .. GABOR JUDIT. a Palóc Múzeum muzeológusa két éve dolgozik Balassagyarmaton Ez alatt a rövid idő alatt is figyelemre méltó eredménye­ket ért el munkájában- Ne­hezen szánja el rpagát a vá­laszig. , — Biztosan nevetsé­gesen hangzik, amit elmon­dok, de nekem eddig a leg­hirtelenebb örömet a cson­tok megpillantása okozta. 1963-ban, első éve6 egyete­mista koromban egy temető, ásatáson vettem részt. Egy csontváz bukkant elő. Szá­momra ez a tény az első ko­moly munka sikerét jelen­tette, amelyben én magam is részt vettem­HARSAS LÁSZLÓT. a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat kőműves brigádvezetőjét munka köz­ben zavartuk meg a Lénin- lakótelep új házainak épít­kezésénél. — Kérdésünkre a már álló. s az épülő félben levő házakra mutatott. — Ezen a lakótele­pen mindenki olyan épü­letben lakik, amelynek a fa­lait előregyártott elemekből társaimmal együtt én illesz­tettem össze. A legboldogabb akkor voltam, mikor ezt a munkát elsajátítottam. Há­rom éve ennek, a tanítómes­teremet. aki szintén a válla­latnál dolgozik, Zai József­nek hívják. Azóta már én is átadtam másoknak ezt a technológiát­KOMÖRÖCZY CSABA, az erdőgazdaság munkaügyi elő­adója, a testnevelési szövet­ség intéző bizottsági tagja: — A legörömtelibb esemény? Először talán az. hogy tizen­két évvel ezelőtt visszakerül­hettem Balassagyarmatra. Az­tán. hogy levelező tagozaton elvégeztem a'z erdőgazdasági technikumot. Azt nem aka­rom részletezni, hogy meny­nyire ötülök a város utóbbi időben végbement fejlődése láttán. Inkább egy részered­ményt említek: a városi sporttelep létrehozását. Soort. vonalon — a közös városi sporté gvpsület megalakulásá­val együtt — ez volt a hu­szonöt év legnagyobb esemé­nye Balassagyarmaton­LAK JANOS, a Magvar Kábel Művek balassagyar­mati gyáregységének vezető­je: — 1962-től ' 964-ig Buda­pesten az énülő Erzsébet-híd zárt kötél rendszere gyártásá­nak egyik irányítóin voltam. A hidat tartó kábelek legyár­tása mindenekelőtt megfeszí­tett munkát kívánt. Minimá­lis tűréshatárokkal dolgoz­tunk, egy kőéi számított szakítószilárdsága meghalad­ta a tizennyolcmillió kilo. gramm per négyzetcentimé­tert. Ezért a munkáért ké­sőbb kormánykitüntetést kap­tam, s bár a balassagyarmati gyáregység beindítása sem kis megbízatás, huszonöt év legnagyobb élményéről szól­va én az előbbit említeném. NAGY LAJOSNÉ általános iskolai tajiár: — Érett­ségi után vett kedvező fordulatot az életem. Meg­bíztak bennem, elmehettem Bercelre tanítani — először az általános iskolába, aztán a gimnáziumba. Az egri pe­dagógiai főiskolát — kollé­gáim segítségével — ^Jevele- ző tagozaton végeztem el. Ha örömteli időpontot kell mon­dani, akkor azt nekem most ősszel a diploma megszerzé­se jelentette. — A fiatal orosz-testnevelés szakos pe­dagógus arról hallgat, hogy a diploma megszerzésében saját erős akaratának volt a legnágvobb szerene. Tlililk rá a mondás: mindenki saját » kovácsa. RITH LAJOS. cinőioari technológus nem sokáig gon­dolkozott a válaszon. — Azt h?cze.rv r>errt kell maivpfíp­nom, hogy mennyire boldog lehet az ember, ha fia szüle­tik. Nos. én háromszor érez­tem ezt az érzést: nyolc, há­rom és másfél évvel ezelőtt, Norbert. Péter és Lajos fiam születésekor. Hogy milyen pályára szánom őket? Csakis olyanra, amit ők választanak. Mindenre megvan a lehetősé­gük. .. SÁRKÁNY LÄSZLÖ, Fém­ipari Vállalat, műszerkészítő: — Ha „jópofáskodmi” akar­nék. azt mondanám, hogy akkor örültem a legjobban, mikor most az ősszel leszerel­tem. .. De az az igazság, hogy a vizsgamunkám, egy vágógép elkészítése okozta eddig a legnagyobb örömet. Egy ilyen gép Öt-hatezer fo­rintot ér, de nem az értéke volt az érdekes, hanem az. hogy — mint már mondtam — ez volt az első „alkotá­som”. .. #­Tíz különféle ember vallott a felszabadulás óta eltelt idő. szak Örömeiről. Nem érkez­tek látványos, különleges vá­laszok, de a hétköznapi, be­csületes munkában eltöltött nyugodt élét boldogító hatá­sát igazolták valamennyien S azt, hogv, habár sose sza­bad megpihenni. mindig Ú1 és magasabb célok elérése érdekében kell és érdeme- élni és dolgozni, mert az em­ber a szocialista társadalmi rendben megvalósíthatja cél- iait. A két oldalt össaéllftotta: BARANYAI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom