Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-09 / 285. szám
VILÄG PROLETÁRJAI EGVFSUUFTFKf A Z. M S Z M P NŐ G RÁD V 1 EGY El BIZOTTSÁGA ÉS A ,\ 'EGYE 1 TANÁ.GS LAPJA . XXV. ÉVF 285. SZÁM ÄRA: 80 FILLÉR 1969 DECEMBER 9., KEDD Dicsőség a felszabadítóknak Szovjet vendégek a rétsági és a drégelypafánki ; felszabadulási ünnepségeken Emlékművet avattak a két községben Vasárnap reggelre vastag hótakaró borította a járási székhelyet, Rétságot. Nyolc órától díszőrség állt az avatandó felszabadulási emlékszobor talapzatánál. Egymás után érkeztek az autóbuszok, gépkocsik, szállították a környező községek dolgozóit, a vendégeket, az ünnepség résztvevőit. A domboldalon, s a díszemelvény két oldalán harckocsik sorakoztak fel. Rétság, és a járás községei felszabadulásának 25. évfordulója ünnepségére gyülekeztek az emberek. Pontosan tíz órakor kürtszó hangzott él. Az elnökség is elfoglalta helyét. Köztük Jakab Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, Géczi János, a megyei tanács vb -elnöke, Havas Péter, a megyei pártbizottság titkára, Róka Mihály vezérőrnagy, megyénk országgyűlési képviselője. Eljött erre az ünnepségre a negyedszázaddal .ezelőtti harcok egyik szovjet tisztje, Dimitrij Fjodorovics Loza ezredes, a Szovjetunió Hőse. Eljöttek a felszabadulási ünnepségre a szlovákiai lévai és Ipolysági járás párt- és tanácsi képviselői, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének küldöttei, a csehszlovák hadsereg képviselői, a járási párt- és tanácsi szervek vezetői, a környező községek dolgozói. A fegyveres testületek díszszázadainak parancsnoka tett jelentést a helyőrség parancsnokának. A magyar és szovjet Himnuszok hangjai közepette ágyúdörgések díszsortüze rázkódtatta meg a levegőt. Az úttörők piros szegfűkkel kedveskedtek a felszabadulási ünnepség meghívott vendégeinek. Ezután Keres Emil, áz MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Thália Színház igazgatója Juhász Ferenc: „A Sántha ■család” című művéből adott elő részletet, majd Czene József, az MSZMP Rétsági járási Bizottságának első titkára köszöntötte a vendégeket, a nagygyűlés résztvevőit. Ünnepi megnyitójában a többi között ezeket mondotta: — Miként az egész magyar nép, úgy járásunk dolgozói is hálával gondolnak a felszabadítókra, a testvén szovjet népre. A most avatásra kerülő — járási összefogásból épített — emlékmű hirdesse, hogy a rétsági járás dolgos népe kegyelettel őrzi a felszabadító harcok hőseinek emlékét, akik életüket áldozták szabadságunkért, megteremtve a lehetőségét egy új társadalmi rend felépítésének. Czene József ünnepi megnyitója után, Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a KB osztályvezetője mondott -ünnepi beszédet. Jakab Sándor beszéde — A megemlékezés mindig egyidejűleg kíván egységet teremteni a múlt és a jelen, sőt a jelen és jövő között is. Úgy tűnik tehát, mintha a £ő tényezője áz idő lenne. Pedig az ünnep az emlékezés fő tényement változással szinte mérhetetlen — kezdte ünnepi beszédét Jakab Sándor elvtárs. Beszéde további részében megemlékezett a rétsági járás múltjáról, történelmi hagyományaival foglalkozott. Ki jenek lehetőségét, köszönet és hála legjobbjainknak, a magyar kommunistáknak, demokratáknak-, azoknak, akiknek múltbeli harca, mai erőfeszítései a kapott lehetőséget valósággá, a dolgozók közösségét nemzetté, az urak egykori országát pedig szocialista hazává tették. Mindig* méltóak — Most, itt a Kalló Viktor szobrászművész alkotta hősi emlékmű előtt állva, azok képviselőivel együtt, akik életüket adták e földért, azokkal együtt, akik mindent kockára tettek e hazáért, s nem utolsósorban azokkal együtt, akik a hazává lett föld mai építői, Jakab Sándor elvtárs ezután a járás gazdasági fejlődésével foglalkozott. Dinamikus fejlődés tapasztalható a mezőgazdaságban, s figyelemre méltó az a változás, ami a járás iparosítása terén megy végbe. Mint mondotta, jó úton halad ~n rétsági járás. fejlődése. Foglalkozott az ünnepi szónok a KB novemberi határozatával. Beszédét így fejezte be: védelmezői — katonafiaink —, hozzájuk is szólok. A Himnuszt író Kölcseyt idézem, aki unokaöccsének szánva fogalmazott így: „nincs oly nagy áldozat, melyet tőlünk ne kívánhatna a haza”. — Nem tőlünk, akik itt állunk, kívánta a legnagyobbat, de nekünk vált igazi hazánkká, mert azzá tettük. Az emlékmű is lehet élő. Tegye is azzá hűségünk, tiszteletünk és munkánk, milliók közös akarata, s az önök vigyázó szeme. Ma a hazát vigyázzák fegyverrel a kezükben, de holnap újból építői közé lépnek. Éljenek úgy, legyenek mindig méltók azokhoz, akik örök példaképeink. Az emlékműnél Befutott a hálastaféta. Vezényszó hallatszott, s Czene József, a rétsági járási párt- bi mttság első titkára leleplezte a rétsági felszabadulási szobrot A munkásgyászindu- ló hangjaira az emlékmű talapzatára elhelyezték a kegyelet és hála koszorúit: az MSZMP Központi Bizottsága, az MSZMP megyei és járási bizottsága, a megyei és járási tanács küldöttei. Koszorút helyezett el az emlékmű talapzatára az egykori harcok hőse, Dimitrij Fjodorovics Loza elvtárs. Elhelyezték a koszorút a néphadsereg képviselői, a csehszlovák vendégek, munkásőrök és rendőrök, • a KISZ megyei és járási képviselői, a népfront és a nőtanács járási bizottságának képviselői, az MSZMP rétsági községi alapszervezetének, a községi tanács és a rétsági járás gazdasági egységének képviselői. Ismét vezényszó hallatszott. Póth József alezredes, az esA rétsági felszabadulási emlékművet, Kalló Viktor szobrászművész alkotását, Czene József, a rétsági pártbizottság első titkára leplezte le kütételre felsorakozott újoncokhoz szólt. — Néhány perc múlva — csapatzászlónk, elöljáróik és hozzátartozóik- jelenlétében — elhangzik ajkukról az eskü: „En, a dolgozó magyar nép fia esküszöm...” E szent fogadalom kísérje önöket végig becsülettel katonai szolgálatuk és leszerelésük után is, életük során. Tartsák be férfiasán és becsülettel a dolgozó népre tett esküjüket, éljenek annak szellemében és mindenütt védjék, óvják a proletárdiktatúrát. Tóth János újonc engedélyt kért az eskü letételére, s felhangzott: „... Esküszöm...”. Az ünnepélyes eskütétel az Internacionáléval, ért véget, majd a fegyveres - testületek díszszázadainak elvonulása zárta a rétsági felszabadulási emlékünnepséget. A délutáni baráti beszélgetés során pohárköszöntőt mondott Dimitrij Fjodorovics Loza ezredes, a Szovjetunió Hőse, aki a harcostársak üdvözletét tolmácsolta Rétság és a járás dolgozóinak. * Vasárnap Drégelypaiánkon, annak emlékére, hogy a községet huszonöt évvel ezelőtt ezen a napon érték el a felszabadító szovjet hadsereg egységei, politikai nagygyűlésre, majd ünnepélyes emlékműavatásra került sor. A délelőtti nagygyűlésre zsúfolásig megtelt a művelődési ház. Az elnökségben Jedlicska Gyulán, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága első titkárán, a járási és a községi párt-, valamint tanácsi és tömegszervezeti képviselőkön kívül helyet foglalt Vaszilij Mitrofanovics Ljubi- mov, nyugalmazott alezredes, aki huszonöt évvel ezelőtt több Nógrád megyei község felszabadításában vett részt. Az ünnepi beszédet Jedlicska Gyula elvtárs tartotta. A felszabadulás tényének, s az azóta eltelt negyedszázad eredményeinek méltatását történelmi visszatekintéssel kezdte. Jedlicska ISwiiia beszéde — A magyar történelem nagyszerű alakjainak, Dózsának, Thökölynek, Rákóczinak, Martinovicsnak, az 1848—49- es szabadságharc és a Tanácsköztársaság hőseinek Magyarország szabadságáért megkezdett és folytatott harca csak huszonöt éve, hazánk felszabadulásával érte el célját, vezetett teljes sikerre — mondotta. Ezután arról beszélt, hogy a hitleri Németország felett aratott győzelem azért volt világtörténelmi jelentőségű, mert a Szovjetunió volt az egyetlen erő a világon, mely megfékezhette a fasizmus világuralmi törekvéseit. A Szovjetunió csapatai a Horthy, rendszer negyedszázados rémuralma ellenére sem hódítóként, hanem felszabadítóként lépték át Magyarország hatá(Folytatás a 2. oldalon) Újoncok, A felsorakozott katonák már elmondták az eskü szövegét, katonákká váltak zője, nem az idő. Az emlékezés fő tényezője az alakuló, formálódó ember, aki nemcsak az idővel méri önmagát, hanem fejlődésével, eredményeivel. Méri persze az idővel is, mert élete véges, de munkája, embersége örök. Alkotásaiban, tevékenységeiben hagyományozza önmagát, amelyekkel a jövőt készíti elő. A mi életünk legnagyobb változása a felszabadulás. Egyet jelent ez valamennyi feltételünk alapvető átalakulásával. Időben talán : még közelinek tűnik, hiszen 25 év nem hosszú periódus, de a végbélentette: azok, akik 25 éve új, szabad szocialista haza, a dolgozók országa építését kezdték, e munkában úgy őrizték meg a múltat is, hogy volt és van erejük leszámolni annak minden visszahúzó erejével; megbecsülni azt, ami érték és elutasítani mindazt, ami maradi, reakciós. Hála ért«* — Köszönet és hála érte a dicsőséges Vörös Hadsereg katonáinak, akik életük árán vívták ki számunkra a szabad, szocialista haza megteremtéséHuszonöt évvel ezelőtt, a dicsőséges Vörös Hadsereg harca nyomár felszabadult megyénk első városa, Baíassagyarmat. A harcokról, a fejlődésről, a megváltozott életről számolunk be lapunk 4—5. oldalán
