Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-07 / 284. szám
Hem jelent egyenfosditl Ff TEVEDNEK, akik azt hiszik, hogy a nyereségrészesedési rendszer alapvető elveit feladtuk a nemrég megjelent új részesedési rendszerben. Sőt, a kormány tovább demokratizálta a két évvel ezelőtt megkezdett folyamatot, amelynek során ha lassan is, de polgárjogot nyer a szocialista elosztási elv: mindenki munkája és képességei szerint — részesedjen a megtermelt javakból. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az 1968. évi eredmények szétosztásakor 400 fizikai dolgozó kapott több pénzt nyereségrészesedés címén, mint a Il-es kategóriába soroltak közül többen. Hasonlóképpen történt a felosztás a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál és még néhány üzemben. A kategóriák sem akadályozták meg az előbb említett vállalatok vezetőit abban, hogy a szakszervezettel, s a pártszervezettel közösen azoknak a munkásoknak adjanak többet, akik átlagon felüli munkát végeztek, és azok az üzem- és művezetők kapjanak kevesebbet, akiket úgy kellett lökdösni a jobb, hatékonyabb munkára, akik elvárták, hogy szájukba rágják a feladatokat, s nekik csak annyi dolguk legyen, amennyi éppen a végrehajtáshoz elengedhetetlenül szükséges. Mit orvosolt hát a rendelet, milyen módon segíti elő a további differenciálást? Annakidején főleg a munkások'és alkalmazottak többsége sértőnek találta a kategorizálást. mondván: talán ez az új állampolgári besorolás. Aztán a csoportmaximumok közötti százalékok is felborzolták a kedélyeket. Summa-summárutn; nem sikerült elfogadtatni a dolgozók többségével az elosztási formát. Pedig már akkor is a szétosztható éves nyereség 60—80 százalékát minden üze-. műnkben a dolgozók népes tábora kapta meg. Ugyanakkor több első számú vezető keresete kisebb volt, mint a tervutasításos rendszerben. Kár volna tagadni, hogy egyeseknél viszont növekedett a nyereségrészesedés ősz- szege. Ebből azonban olyan általánosítások születtek, amelyek semmiképpen sem feleltek meg azoknak a mende-mondáknak, amelyek széles körben elterjedtek. Az ilyesfajta hangulatkeltés olyan hullámokat vert fel, amelyet semmiféle kiabáló tény sem tudott lecsillapítani. Emiatt rossz, ferde irányba terelődtek azoknak a dolgozóknak gondolatai és felfogásai, akik korábban természetesnek tartották, hogy a részesedés nagyságában feltétlenül jelentkezni kell a felelősségnek, a szélesebb látókörnek, a sokrétűbb munkának. Régen is az volt, ma is hamis értelmezése a dolognak, hogy az új mechanizmusban a vezetők javára változtatták meg a korábbi jövedelemarányokat S hogy ennek épp az ellenkezője Igaz, azt a sok példa közül a Tanácsi Építőipari Vállalat vezetőinek helyzete is mutatja. Olyan mértékben növelték a munkások bérét az idén, hogy a régi elosztási előírásokat, számításokat figyelembe véve, majdnem 10 ezer forinttal csökkentették a várható nyereség- részesedésüket. Hogy a vezetők anyagilag jó munkájukért ne kerüljenek hátrányba, a kormány döntése szerint alapbéresítik az alapkereseten felüli különböző címeken kapott összegeket. Más szóval, a felsőbb szervek személyi fizetéseket állapítanak meg. Ehhez jön majd a vezetők nyereségprémiuma. Mivel korábban az alkalmazottaknál a prémiumot és a jutalmat nem vették figyelembe, az új rendelkezés előírása szerint függetlenül a jutalmazott személyétől, az előbbieket is be kell számítani. Mindezek az intézkedések eleve differenciálnak, mindenfajta kategória nélkül. Üj vonása a rendelkezésnek, hogy a vállalaton belül is lehetővé teszi a kollektív szerződésben előírtaknak megfelelően a nyereségpremizálás módszerét. Azoknál a dolgozóknál érdemes ezt alkalmazni, akiknél konkrétan ki lehet mutatni, hogy intézkedéseik, tevékenységük jelentős összeggel növelte a vállalat nyereségét. Az új rendelkezés választ ad a gyáregységi szinten dolgozó üzemek és központjaik kapcsolatának helyes kialakítására, amikor kimondja: nemcsak egyes személyek, hanem kollektívák is részesülhetnek nyereségprémiumban. Ez a lehetőség kihúzza a talajt az eddig oly sokat és előszeretettel hangoztatott „együtt sírunk és együtt nevetünk” felfogás alól. Az. élethez igazodva, azok a gyáregységek dolgozói kaphatnak majd többet, akik több és jobb minőségű terméket, a piacon kelendő árut gyártottak, s ennek révén a tervezettnél több nyereséget hoztak a vállalatnak. Az ily módon bekövetkező egészséges megkülönböztetés méltán bünteti a resteket, a ráérősöket, a kényelmeseket, még nagyobb ösztönzést ad a szorgalmasaknak. Megkérdeztünk néhány vállalatot, hogy az új rendelkezés szellemében mit kívánnak tenni? A válaszok igen'sokrétűek voltak. — Bár mi korábban is differenciáltuk, még egyszer felülvizsgáljuk korábbi állásfoglalásunkat. .. — Nem tudunk nyilatkozni, mert gyáregység vagyunk, s a nagyvállalat központjától függünk... — Érdemben addig nem tudtunk intézkedni, amíg nem ismerjük az új rendelkezés végrehajtási utasítását. A válaszokból azonban az is kicsendül, hogy a vezetők örülnek az objektív alapokon nyugvó nagyobb differenciálás lehetőségének. Ügy vélik, hogy ez kedvezően befolyásolja majd a helyes közgondolkodást, kellően ösztönöz a jövő évi feladatok jó elvégzésére, a gyári hűségre, a törzsgárda megtartására. Az űj nyereségrészesedési rendelkezés annyiban tér el az előzőtől, hogy a kategóriák megszüntetésével még nagyobb lehetőséget ad a sokat hangoztatott szocialista elosztóé elvének — mindenki munkája, mindenki képességei szerint — helyes megvalósítására. TEHÄT az a dolgozó, aki abban a Íriszemben él, hogy az új részesedési rendszer az egyenlősdinek kedvez, nagyot csalódik. Mert a fejlődés útján előfordulnak pillanatnyi megtorpanások, megállások, időleges egyhelyben topogások, visszalépésre azonban sohasem kerül sor. Vencsz Károly c* o EÖMTE ''eledhetetlen dátum a művészeti bírálat zöld utat világban történtekről. Nem felszabadult magyar kap sajtónkban, még a téve- egyszer nehezebb körülme- sajtó történetében 1918. de- dés lehetőségét se kizárva, nyék között, mint fővárosi cember 7. •Ezen a napon je- hanem fenntartva azt az laptársai. lent meg először a Vörös egészséges vitának, amire Megyénk lapja, a NOO- Üjság — ahogyan magát számos példa van — mindig RÁD is mindig megértette alcímében nevezte — kom- abból az elvből kiindulva, feladatát, s kivette részét a munista lap. Ezt a na- hogy a termékeny vita a né- harcokból, amikor arra volt pót ünnepli ma mindenki, zetek tisztázásának legjobb szükség. Amióta hat oldal akinek csak része, munkája szintere. helyett, nyolc oldalon tájévan a sajtóban, a sajtó kö- Nem kell tehát félteni a koztatja olvasóit, nem kis rül. És sokaknak van része, kommunista sajtót, főleg on- áldozatot vállalt, de szíve- szerepe, mert soha annyi saj- nét túlról ne féltse senki. sen tette és teszí. mert úgy tótermék nem jelent meg Megfelel hivatásának. Hír- véli, ez a többlet két oldal is széles e hazában, mint nap- szolgálata gyors, behálózza mindmegannyi építő köve a fáinkban. Kemény cáfolaté- az egész világot, felvilágosító, szocialista, s majd kommu- ul azok véleményének, akik irányító, tájékoztató Írásai a nista Magyarországnak, annak idején a sajtót bék- legjobb szakemberek tollá- Pártunk kezdettől fogva lyóba verve, éppen tőlünk ból származnak, bíráló cik- megbecsülte a toll harcosait, féltették a sajtószabadságot, kei tárgyilagosak. Még az megbecsülésének számos ta- Mert mondtuk ismétpUiik ellenfél erényeit is elismerik, nújelét adta. s adja napja- ésXLySr^rS- és a tanulság levonásától inkban is. Elismeréssel van szabadságot élvezünk, amire seTn tartózkodnak akkor sem, azok iránt, akik a múltban a múlt elnyomó rendszeré- ha « tanulság itt-ott tér- kiálltak a szebb, jobb maben nem volt példa. Látva- hűnkre szólna is. gyár ügyért, de azok iránt látjuk: a mai magyar sajtó Ami pedig a vidéki sajtót is> akik ma állanak a nép mindent megírhat — köte- illeti, feladata ugyanaz mint felemelkedesének szolgálatá- lessége is — amiről úgy vé- a fővárosié, azzal a kisebb ban. li, hogy a közösséget szol- megszorítással, hogy főleg A sajtónak ezen az iinnegálja. rendszerünket erősí- szükebb hazájának, saját pén köszöntjük mindazokat, ti. Hogy félrevezető, vagy megyéjének, városainak akik fegyvertársainkul szefelforgató jellegű írás nem ügyeit tárgyalja. Természe- gödiek, s velünk, a sajtó láthat nálunk napvilágot, az tesen í megyei sajtó is fel- munkásaival együtt a nagy természetes. Ellenben mind a világosítja olvasóit az or- cél, a szocializmus építésén, politikai, gazdasági, mind, szágos eseményekről, a nagy- felvirágoztatásán dolgoznak. Éfö tanúk a negyedszázadról Munkában eltöltött esztendők nyában rokkant meg. Naponként, amikor a munkából érkezett, tíz gyermek várta otthon. A magazinos könyvbe mindig fekete vonal jelezte, hogy kimerült a 75 pengő. A SZALONT AI család az Öreg- vá 1945-ben Szalontaí István lébeszélést. Az emberek szíveJózsefin lakott. Az apa a bá- három nappal a 32 születés- sen fordultak hozzá problé■ÉM - ------- érkezett máikkal, mert amikor tudott. na pja után érkezett, midig segített. Közvetlensége — Katonai szolgálatra alkai- miatt szerették, szeretik ma is. ... „ Azért, mert azt tartotta: a himatlan voltam, s erről 1940- bákról beszélni kell, mert csak ben papírt is kaptam. Mégis úgy lehet kijavítani őket. A mert ennyit keresett a család- 1944-ben engem Is besoroztak, párt mindig számíthatott rá. fő. A fiúk közül István 14 éves Kint tudtuk meg, hogy Ma- vok; a népboltok megala- korában került az Acélgyárba. _ á ánrilH 4-én felsxa- kulásánál> dolgozott a városi Kellett a pénz, élni kellett a P® °rszág ap“lis 4 én felsza pártbizottságnál, járta a falva- családnak. A szegcsomagolóban badult. Hegyeshalomnál 1945. kát Szoó Pállal, Olaj Gézával kezdte. november 8-án léptük át a és a többiekkel. Agitált, szerhatárt és három nan múlva vezett akkor is, amikor meg Szalontai Istvánnal beszélge- alakultak a termelőszövetketünk. Huszonöt év emlékeit már Tarjánban voltam. Az el- zetek Ezekre az időkre mind:- kutatjuk. A munkában eltol- ső élmények? A feleségem nem szívesen emlékszik. Pedig csak tött 42 évről esik szó. A fel- akarta elhinni, hogy itthon va- hétvégeken jártak haza és szabadult Salgótarjánról, aho- gyök. Sírt, amikor megjöttem k°nzerveken éltek. Tették, amit ... . . .. a part kert, amit a szivük dikes három krumplit mutatott. tált. Amikor az ellenforrada. „Mit főzzek ebből?” — kérdez- lom a munkások hatalmát feVége lett a tárgyalásnak és Szőllős János, a tanácstag megkérte a vádlottat, menjen vele a tanácstitkár szobájába. Az iroda üres volt, zavartalanul megmondhatta véleményét. Az éltes, széles vállú tanácstag arca rángatózott az idegességtől: Ha munkahelyén megtudnák ••• Akkor már jóízűen fogyasztották a lopott baromfit. Kétezer-négyszáz forintra büntették Oláh Jánost. Fellebbezett. Az ügyet lezárták, de ahogy már lenni szokott, néhány .. . . , ... _ . .. , .. . percig még beszédtéma mabam is szépen berendezett, az Csizmájukon friss volt a sár. ^ a, ? tanácsházán. eyesseyw. egyik halos a mas:k rekamvés. Leültek es kíváncsian figyel- Mcgoszlottak a véiemények.- Szégyelld magad! Utolsó Ne™ VO t™ szükségem.. tek. Balazs Pal a tanácstitkár, VqU aJä súl ak volt aki o^eyyeí u. Nem lehet rajta eligazodni, a szabálysértési bizottság elvagy, csak a semmi ember ve- KMj,inh„aM±0n bámult — ienyhének talalta az iteletet. temedhet lopásra! Kétségbeesetten . j... , _ . ablakon kifelé. Nyalatta ki- a tárgyalást. Felolvasta a váA vádlott mintha csak most idegesen tör- dat. amely arról szólt, hogy döbbent volna igazan a tette- J " re. “/ Latolgatták, hátha valóban nem emlékezik, mert ivott. Ss akkor Deák Imre, aki már Mélybarna, keskeny arcé- ™te a »**«■ M°st gondolhat- Oláh egyik szombat éjjel Ser- ^ óta mint társa_ ta me9 ^az&n, hogy amit tett, főző Lászlóéitól ellopott ot dalmi rendőr őrködik a köz. adtunkm°cgrebbent. SSzája ki- ^ut^at ° falu határán. Az A vád elhangzása után segben kimondta a vélemé. j. i , j. J üzemben is megtudhatják. Oláh felállt és kedélyesen, va- "... száradt és rekedten szólalt meg: — Most mit tegyek... ? — Fizesd ki a büntetést és Aranyos barátaim, aki sandgo!^otkozz!!W.ny0n aU*P°' megsérült az egyik keze az _ Higgyék el, nem emlék san gondolkoz, Ez történt a tárgyalás után. ütőér környékén. Leszázalé- tzem semmire! Ez van, mit felvégre és felfedezte, községi után a tárgyalás után amelyet ^ dg csafc erkölcsü a szabálysértési bizottság foly- emhereket tesznek, Mikor matt le Oláh Janos ellen lo- megkérdezte, hogy a pás miatt. A tárgyalás előtt miArhnn „ f6nőke oláh Oláh az előcsarnokban vára■ kozott. Az arca semmi izgalmat nem árult el. A falragaszokat. hirdetményeket némegtudhatják. Oláh felállt és kedélyesen, vá- -t. Egyébként Oláh a pálfalvi lasztékos nyelven elmondta, Síküveggyárban dolgozik, hogy beismeri a vádat, de nem , an^kTem Tzabad'hinni! Vvegvago a szakmaja Egy tud róla, mert ittas volt Ha QUh már ré foqlalkoz. ,SUlVOSaH lSZlk’ semmne sem emleksz^- tatta őket. Egy alkalommal, amikor látogatóba ment a hogy tegyek? nincs otthon senki, lefeszíA jelenlevő hallgatóság kö- tette az ólról a lakatot, és el- rében felmorajlott a felhábo- vitt egy tenyésznyulat. Deá- rodás. Serfőzőnének a bízott- kék gondos nyomozás után rá- ság szót is engedélyezett. El- jöttek, hogy Oláh volt a felmondta, hogy nem az első tes. Akkor is arra hivatkoesetben tűnt el udvarukról zott, hogy nem emlékszik sembaromfi. Eltűnt már kerékpár mire. Másik alkalommal a is, fehérnemű is. amikor si- termelőszövetkezet fáját vitte a LUi yyui.ua uluu, k mk és szorgalmá~a való te tanácsházan. Az ......... ,,___** k intettel kinevezték kapuörgyárban ki a nagyon határozottan válaszolt — Az igazgató... — Ha megtudja milyen két- életű ember vagy, mit szól? egette. Magas nyakú fekete ftf™ Tornám És akkor mi ratta veszteségét. Oláh gú- el. Ravaszul. Gallyért ment. ___i----- len'h>/i+‘b>nv% K-WUy» Komám. US aK-KOr ni _.,fnc rnnanll'iml sétált ni n h.n- nrrt.it knrtntt. dp hphjPtt.P n.2 p ulóverben barna kabátban lesz?~mt adsz a gyerekeknek? joj szabott nadrágban előkelő mm tartod gl hdrom ,ds. Idegennek nézett ki. Ki is gondolhatta volna róla, hogy a kezéhez ragadt valami. A főnyos mosollyal sétált el a há- amit kapott, de helyette az zuk előtt. értékes fát rakta a kocsira, és — Ö vitt el mindent, csak letakarta a vékonyabbal, nem tudtuk bizonyítani. — Erre sem akart emléOláh hátranézett, és most is kezní... — mondta Deák. HPH megerősödött tagra meredt. Motyogott vala- sergő asszonyt. Aztán fölénye- denkiben a gondolat, hogy mi könyörgésfélét. sen a bizottságra nézett: Oláhnak nem szabad hinni. A tárgyaláson úgy ült a bl- — Ez nem igaz kérem ... Nem igaz, hogy nem emlék- zottság előtt, mint a vendég. Aztán kihallgatták Deák szik arra, amit tett. Ezzel akar Akkor rezdült meg, amikor az Imrét, a segédrendőrt, aki kibújni a felelősség alól. ajtón egymás után érkeztek a részletesen elmondta, hogy a jja a munkahelyen is szd- falubeliek. Idős asszonyok, él- lopás felfedezése után a nyo- mun kérnék> talán segítene... korút? Most már teljesen „kész út mentén szép nagy háza lett" Oláh. Apró fekete szeme gúnyos mosollyal nézte a ke van. Az udvar tele baromfival, csirkével, libával egyaránt. Az ólban két nagy hízó. Lakása szépén berendezve. Szőllős mondta is neki: — A Jézus Krisztus is ezüstbe van foglalva a házadban, szükség van neked a máséra? tes emberek. Egyenesen a mczókutya hogyan vézette _ Dehogy van, a két szó- munkahelyükről érkezhettek. Oláh nyomára a hatóságot. B obál Gyula te. Az a három krumpli sokáig emlékezetes lesz. Aztán a gyár... A következő utam oda vezetett. Nem voltak már urak. A munkásoké volt a hatalom. A gyár energiát kapott és termelt. Azok az idők tele voltak tettrekészséggel, lelkesedéssel. Jó volt látni, hogy mindenki „megfogta” a munkát. Hogy a nép élni akart. Az emberek arcán a szabadság öröme nyegette, Szalontai István elsőként lépett be 1957 márciusában a munkásőrségbe. Abban az időben a kenyérgyár igazgatója volt. Beállított egy karszalagos hozzá és azt mondta: maga itt már nem parancsol. Mehet kocsisnak. Sztahanovista, kiváló dolgozó, megannyi más elismerés mellett a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát is volt. Űj holnap köszöntött ránk. megkapta munkájáért Szalontai Rossz volt a pénz?' Nem baj. Reménykedtünk: majd lesz jó pénzünk. A kommunisták, a munkások kezébe került a hatalom. Szalontai István 1945 decemberében jelentkezett a kommunista pártba. A kommunisták közé, és nem máshová. Még a felszabadulás előtt egy alkalommal a művezetője kizavarta a gyárból, így: — Takarodj innen, te kommunista. A jelzőt azért kapta, mert egy Rónáról bejáró munkáslánynak egyik István. Négy éve van a nyugdíjig. Negyvenkét kemény esztendő után ma is töretlen energiával végzi munkáját. A munkát tekinti a legfontosabbnak, s ezzel kapcsolja össze a huszonöt éves évfordulót is. — EGYSZER beszéltem a rádióban. Furcsa volt a hangom, amikor visszahallottam. Nem is ez volt az érdekes, hanem az, hogy zakatolt a szegtársával bakancsot utaltatott verő gép, amely 250-et vert ki, s aláhamisították a művezető nevét. Mikor az rájött és felelősségre vonta őket, Szalontai István megkérdezte: a maga lányának persze nem kell kiutalni bakancsot. Miért sajnálja? A PÄRT megbízátásokat adott Szalontai Istvánnak. NIK- iskolára küldték. Visszajött. Űjabb tanfolyamok és munkával eltöltött napok következtek. Párttitkár is volt. Dolgozott az emberekért, intézte ügyes-bajos dolgaikat. Igaz- ságszeretete nem tűrte a melpercenként. Ez a zakatolás mindent elárult. Ma is csak azi mondhatom, s ez jóleső érzés, hogy bizonyítottuk eredményeinkkel, munkánkkal, hogv élni tudtunk a szabadsággal. Nagyot lépett előre ez az ország, s amikor az eredményeket, a szépülő várost nézem, ma is csak azt mondhatom dolgozni, és dolgozni kell, hogy még előbbre tudjunk lépni. Sz. L. NÓGRÁD — 1969. december 7., vasárnap
