Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-30 / 301. szám
Kinek érdekében, kinek ellenében? •m«- egbiráltali egy embert. ^ jjj Jogos volt a bíráló szó, időben hangzott el a figyelmeztetés: nem jó úton jár, nem emberhez — tehetségéhez, beosztásához, stb. — méltóan viselkedik, nem vezethet jóra az. ha nem változtat magatartásán. A megbírált elfogadta a bírálatot és utána lépett egyet a „lépcsőn”, ment panaszkodni: nem jól értékeiül munkáját, ferdén néznek rá, talán fiélre akarják állítani? Pedig ő is jól tudta, erről szó sem volt. Gvakran találkozik hasonló esettel az ember. Ha egy-egy ember munkáját, magatartását, bírálják, rögtön kombinál: ki és miért akar lejáratni, kinek vagyok útjában, -honnét fújhat a szél? És csali kevesebben tételezik fel, hogy nem hátsó gondolat, nem személyes indulat, vagy antipátia mondatta ki a bíráló elmarasztaló- figyelmeztető szót. Vannak emberek, akik — bármilyen furcsán hangzik, vagy nem is hangzik furcsán (?!) — képtelenek elismerni, hogy ok is tévedhetnek, hogy a valóság, az élet útvesztőjében ők is rossz útra térhetnek, akik azt hiszik magukról, hogy ők jelentik a tökélyt. Pedig ilyen ember nincs, tartozzék az bárhová, rendelkezzék bármilyen és bármennyi emberi jó tulajdonsággal, képzettséggel. Minden embernek van erénye, jó oldala és van hibája, gyenge oldala is. Minden jó tulajdonság — bármennyire jó is lenne ez — nem lakozhat egyetlen emberben sem. .(Mindenkiben van természetes és természetellenes.) Vonatkozik ez természetesen mindenkire, a kommunistára is — mert az is ember és nem modem Krisztus —.olyan ember,akinek öröme és bánata, jó és rossz oldala, tulajdonsága van, akinek van terve és vágya és akinek van meg nem valósult terve és be nem teljesült vágya is. Csak bölcs, csak „szép”, csak „megváltásra” született, minden hibától mentes ember, bármennyire is sajnálja ezt az embert — nincs. Ezért fontos, hogy ha a hibára fölhívják a figyelmet, ne dugjuk be a fülünket, ne a hátsó gondolatok árasszák el agyunkat, hanem engedjük magunkat meggyőzni, — de nem legyőzni. Mert az igazság csak erősíti, csak növeli a hitet az emberben! Még akkor is, ha ez rosszul esik, még akkor is, ha' ez — enyhén szólva nem kellemesen érint: — még akkor is, ha pillanatnyilag úgy ézi az ember, önérzetében sértették meg. Mi lenne az emberrel, mi lenne az emberből, ha csak dicsérő, szép szót liallana magáról? Mi lenne? Erre is van már sajnos eléggé szomorú, bizonyos esetekben végzetes tapasztalatunk is. Meg kell az embernek a jó mellett a rosszat is mondani embertársáról, mert ez a valóság, mert ez és csali egyedül ez segít, hogy mindenki szembenézzen saját magával és elvtársai, embertársai segítségével megszabaduljon hibájától, vagy annak egy részétől. S az ember----legyen bármilyen érz ékeny is a lelke — tűrje el, ha hibájáért még meg is „tiporják” — az ő érdekében, az ügy érdekében teszik. Természetesen a segítő szándékú, a tényeken alapuló bírálatról és nem a cinikus, a gyalázkodó, a lélekben és az önérzetben vájkáló, az emberi gyengeségen való csámcsogás- ról van itt szó. Mert az ilyet nem kell elfogadni, az ilyet nagyon határozottan vissza kell utasitani. I A bírálat csali egy célt szolgálhat: hogy tökéletesebb — és nem tökéletes — legyen az ember, hogy jól „menjenek a dolgok”, hogy a valóságban meglevő objektív és az emberben levő szubjektív lehetőségek mind-mind ügyünket szolgálják. És minél jobban, minél hatékonyabban. Az ember ól! Hol örömben, hol bánatban, hol tele életkedvvel, optimizmussal, hol té- pelődve, hol gyötrődve. De mi értelme az életnek, ha nincs célja, ha nem harcolja végig? Mi értelme annak, ha az ember hányódik, ha engedi magát sodródni a vágtató életben, ha resten, tunyán, semmittevőn, magától eltelve csapódik oda, ahová, éppen az élet véletlenje sodorja? S ha még a segítő jobbot, a jó szándékú segítséget is elutasítja — bármennyire fájdalmas, elveszett ember. Kétségtelen: nem örül az ember, ha gyengeségét, hibáját, tökéletlenségét teszik, vagy rakják elébe. De — en- gedelmet a hasonlatért: a gyógyszer is akkor hatásos, ha időben adják, és megfelelően adagolják. S ha valakiről — élve a szólással — lemond az orvos, mert hiába keres, már nem talál megoldást? Akkor bizony az esetek többségében baj van. S erről nemcsak az ovos tehet. Papp János Hobby-szervizek, URH az autóbusz-forgalomban A jövőben olyan szervizek épülnek hazánkban, legalábbis a legfontosabb autóutak mellett, amelyeket minden nagyobb erőfeszítés nélkül „hobby-szervizekké” lehet átalakítani, mihelyt ennek szüksége felmerül. Amint ugyanis Abrahám Kálmán, az UVATERV főmérnöke elmondotta, előbb-utóbb nálunk is jelentkezni fog az az igény, hogy a kocsitulajdonos csak a munkaruhát, a szerszámokat és a munkahelyet veszi kölcsön a szerzivtől, de a munkát maga végzi el. Az UVATERV mérnökei tehát már eleve úgy tervezik meg az előre gyártott könnyű elemekből összeszerelhető szervizeket, hogy azokban szinte agvik percről a másikra meg letessen teremteni az amatőr „bütykölés” feltételeit. Egyébként a tervezőintézeteknél kidolgozták az utak mellé telepítendő többi „kiszolgáló létesítmény” tervezési elveit is. Ilyen például az, hogy a benzinkutakat és az autós pihenőket 30—50 kilométeren 'ént ‘re!1 éoíten1. az út menti csárdáknak, presz- szóknak olyan egyéni jelleget keil kölcsönözni, mint amilyenek a Tyúk-eszpresszó, a Mókus-bisztró, és a Birkacsárda köszöni sikereit. Az eddigi jelzéseket írott, illetve hangszórón továbbított szöveges tájékoztatással kell kiegészíteni, például az olyan autóbusz-megállóknál is, mint amilyenből most ezernél többet terveznek csupán Pest megye útjai mellé. Ezeknek elsődleges célja ugyan csupán a közönség védelme az időjárás viszontagságaitól, de ezenkívül URH- kapcsolatot is akarnak létesíteni a várakozó helyiség, az autóbusz-vezető és a forgalomirányító között. Az UVATERV megítélése szerint nem célszerű a különböző kiszolgáló létesítményeket kombi nátszerűen egyesíteni. mert ez a kocsik torlódását okozná. Ettől a szabálytól csak kivételesen, a rendkívül nagy forgalmat lebonyolító pontokon lehet eltekinteni. Viszont szinte mindenféle létesítményt fel kell készíteni olyan gyakran keresett kisebb segédeszközök, alkatrészek stb. árusítására, amilyen például a desztillált víz, a gyertya, az ékszíj stb. banya üzemnél Egy művész vallomásai a zománc tiszteletéről A II. salgótarjáni művészeti heték kétségkívül legrangosabb eseménye az I. országos zománcművészeti kiállítás megrendezése volt. Amint Koczogh Ákos, a katalógusban írta, bár Pécsett és Kecskeméten már rendeztek zománcbemutatókat, „még minden jelentkezés magával hozza az újság örömét.” Salgótarjánnak külön örömet is jelentett a kiállítás, egy majdani zománe- biennálé csíráját figyelte benne. Mintegy húsz alkotó munkáját láttuk a tárlaton. A Nóg- rád megyei Tanács nagydiját Fabók Gyula kapta. Salgótarjánba tűzzománc alkbtásaiból hozott el néhányat: Asszonyok I., II., Iliász, Dante: Pokol. (Utóbbi kettő szekrény.) Fiatal művész. A Képzőművészeti Főiskolát 1965-ben végezte el, mestere volt Hincz és Szentiványi. Másodéves korától kezdett zománccal foglalkozni. 1966-ban Derkovits-díjat kapott, az 1967-es stúdiókiállításon pedig festődíjat. A fiatal képzőművészek párizsi bi- ennáléján ugyancsak ez évben képpel szerepelt, itthon pedig stúdiópályázatot nyert. 1968 novemberében a bécsi Collegium Hungaricum magyar zománckiállítást nyitott, amelynek nagy sikere volt, ezen Fa- bók-alkotások is szerepeltek. Az I. országos zománcművészeti kiállítás nagydíjasával, Fabók Gyulával Salgótarjánban beszélgetünk. — Ez volt a második nyilvános szereplésem — mondja. 1970 tavaszán Budapesten, a Műcsarnok kamaratermében lesz egyéni kiállításom, ahol festményt és zománcot egyaránt bemutatok. Zománccal idestova nyolc éve foglalkozom, a LAMP ART Zománcipari Művek kőbányai üzemegységében dolgozom, minden támogatást megkapok. Berendeztem a cég központjában egy reprezentatív termet, s több munkámat is megvásárolta a gyár. Fabók Gyula festő szakon végzett, de a zománc szerelmesei közé is tartozik. Fest és zománcot készít egyidőben. — Meggyőződésem, hogy a zománc, többi között, az építészetben sincs kellően kihasználva. Pedig például a zo- mánclemez-burkolat külföldön már ugyancsak elterjedt. (Az angolok több száz négyzetméteres zománcfalakat készítenek, — különösen AfrikáTirihesen Elhárították a veszélyt Karácsonykor, amikor már csak a bányai ügyeletes szolgálat tartózkodott a bányában, Tiribesen a 6-os ereszke légvágatának váj végén, a zárógátnál szénmonoxid gázt és erős melegedést észleltek. A bányamentőket értesítették a keletkező tűzveszélyről. Azonnal kivonultak és munkához láttak. A zárógátakat rendbe hozták, teljesen elzárták a tűz fészkét a levegőtől és így elhárították a veszélyt. A csírájában elfojtott bányatűz, tekintettel, hogy amúgy is szünetelt az ünnepen a termelés, nem okozott kiesést Tiribes-aknán. ban. Nálunk elsősorban Lajtos Ferenc nevéhez fűződik a zománcfal első munkája kétéves. Rajta kívül Z. Gács György nevét kell említenünk.) — Én egyébként ipari zománccal dolgozom — folytatja a tájékoztatást Fabók Gyula. — Munka közben azt érzem, hogy ijt nem állanak előttem korlátok, mint például a táblaképnél. Azt szeretném, ha zománckészítés közben nem festenék. Azt hiszem, ez az erőfeszítésem nem lesz hiábavaló. Sokan ugyanis zománc- készítés közben is festenek, vagy grafikát csinálnak, holott a zománc külön műfaj, külön nyelvvel, amely mind a festői, mind a grafikai nyelvtől természetszerűen különbözik. A zománcot tisztelni kell. Anyagszerűségét kell tisztelni. A külön zománcnyelv’ úgy alakul ki, ha az anyagot tiszteletben tartja az ember. Külön hangja van a zománcnak. Fabók Gyula szerint egyébként hazai irányzatokról ma még kissé korai lenne beszélni. A képzőművészeink különbözőképpen kezelik a zománcot, mint anyagot. Sok lehetősége van a zománcnak, miután a művész felismeri anyagszerűségét. E felismerés után jön a művész személyisége. — A zománc: fémen üveg. Ezt kell tiszteletben tartani — ismétli Fabók Gyula. Tegyük hozzá: »agy lehetőségek állnak előtte. Művészeinket tehát indokoltan érdekli ismét a több ezer éves zománc. Nemes anyag, tartós és elérhető. Salgótarjánban élő és alkotó művészeink is foglalkoznak vele a ZIM salgótarjáni gyáregységének támogatásával. Fabók Gyula gondolatát idézzük: a zománc tisztelete — reméljük — mielőbb tiszteletet szerez országosén is városunknak, Salgótarjánnak. í. El Egészségügy és munkavédelem A mjzserfai bányaüzemnél az üzemegészségügyi tervben 12 ismeretterjesztő egészség- ügyi előadást terveztek az 1969-es évre, de ennél többet, 17 előadást tartottak Rendszeresek a havi egészségügyi szemlék, az észlelt hiányosságokat időben kijavítják. Sokat javult a dolgo- • zók tisztálkodási lehetősége is az utóbbi időben, bár még mindenki számára nincs megoldva. Az üzemnél egyre több olyan dolgozót részesítene!; gyógyüdülésben, akiket az, orvos javasol. Az idén például 187 melegvíz! beutalót és 558-at a vállalati üdülőkbe biztosítottak a szakszervezeti szervek. A megelőző munka ellenére évről évre növekedik a táppénzesek arányszáma. Az elmúlt háromnegyed- évben például átlagosan a dolgozók 12,3 százaléka volt beteg. Annál is kevésbé indokolt ez, mert az utóbbi időben igen sok idősebb, beteges dolgozót nyugdíjaztak már. Az Üzem biztonsági helyzete sokat javult. Az előző évhez viszonyítva jelentősen csökkent a balesetek száma, de a kiesett idő aránya is. Sajnos még mindig sok bah esetet okoz a figyelmetlenség. A 171 baleset közül 64 ilyen okokra vezethető visz- sza. A hatóság munkavédelmi szabálysértés miatt az idén 90 esetben szabott ki bírságot. Ezzel is az előírások maradéktalan betartásán! ösztönzik a dolgozókat. Igen sikeres munkavédelmi vetélkedőt is rendeztek nemrégen az üzemnél. Nyolc brigád vett részt benne, azok. amelyek a korábban kiadott munkavédelmi totószelvények helyes kitöltésével szereztek erre jogot. 