Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-29 / 300. szám
Pertain g mszemmel A napisajtó és az iskola Mások biztonságáért Köztudott, de talán nem felesleges emlékeztetni arra, mily sokat köszönhettek a progresszív közoktatás-politikai törekvések es pedagógiai gondolatok a haladó sajtónak a felszabadulás előtt. Akkor az psztályharc frontvonalai világosabban kirajzolódtak a kultúrpolitikában is, ezért a haladó zsurnaliszta helyzete is viszonylag egyszerűbb Volt, amennyiben frontálisan kellett támadnia az uralkodó osztály egész népellenes iskolapolitikáját, egyértelműen konzervatív pedagógiai koncepcióját. A felszabadulás után, amikor a szocialista sajtó és iskola együttműködése került napirendre, a két pólus kölcsönhatása paradox módon bonyolultabbá vált. Ezt a kölcsönhatást és együttműködést a közös felelősség jegyében újólag tisztázni és rendezni feltétlenül szükséges. Az V. nevelésügyi kongresszus tézisei ezt az együttműködést kívánják a jövőben erősíteni, amikor felvetik a kérdést: miképpen lehetne nevelés és újság, iskola és sajtó kapcsolatát gyümölcsözőbbé, kölcsönösebbé tenni? Indokolt ez a törekvés, mert a jogosult vagy éppen igaztalan sajtóbírélat iskola és újság, folyóirat és pedagógus között ma is igen gyakran kölcsönös bizalmatlanságot, áldatlan oppozíciót támaszt. Ügy vélem, a tézisek a probléma gyökerét ragadják meg, mondván: „...az együttműködés iránt jelenleg a legfontosabb követelmény: bizonyos alapkérdésekben, alapelvekben és főbb célkitűzésekben azonos nézet, azonos állásfoglalás és közös nyelv.” Tisztám' kell A napisajtó és a folyóirat- irodalom dinamikusabban ós bátrabban reagál a pedagógiai valóság problémáira, mint a pedagógiai szakirodalom. Ezt a tézisek is megfogalmazzák: „... nem vagyunk elég frissek, mozgékonyak, aktuálisak.” Lehet vitatkozni arról, miképpen ós milyen feltételek közepette érvényesülhet a pedagógiai sajtó frissesége, aktualitása. A napisajtó és szaksajtó publicitását egymáshoz mérni azonban irreális lenne. Be kell látnunk, hogy a pedagógiai sajtó frisseségé és aktualitása tekintetében a napisajtó nem versenyezhet. Nemcsak azért, mert a sajtó publicitása „nem egészen ugyanazt jelenti egy napilap és egy tudományos folyóirat számára”, hanem azért, mert a pedagógiának nemhogy napi, de nagyobb példányszámú heti orgánuma sincs. Vannak, akik a tézisek vitája során is úgy foglalnak állást, hogy egy nagyobb példányszámú pedagógiai napi- vagy hetilapra nincs is szükség. De míg ilyen fórummal a pedagógia nem rendelkezik, mindaddig „a nézetazonosság, az alapelvek egymáshoz közelítése” objektíve is nehézségekbe ütközik. Pedig a tézisek is jogosan ítélik szükségesnek a „vitás vagy tévesen megvilágított kérdések sajtóbeli fölmerülésére a gyors reagálást. . . Tévedések, félreértések helyreigazítását.” Az Elet és Irodalom hasábjain folyó, pedagógiai vonat isozású problémáiban hónapok óta pro és kóntra ütköznek helyes és téves nézetek, de ezekre a vitákra a szaksajtó érdemben alig reagált. Vannak akik úgy vélekednek, hogy „a sajtóban (különösen az Élet és Irodalomban) ... elhangzó súlytalanabb megjegvzéseket fölösleges észrevenni. Másrészt pl. az ÉS olyan olvasóréteghez szól, hogy a pedagógiai sajtó válaszait rendszerint épp azok nem olvassák, akiknek szánták” (V. ö.: Köznevelés, 1969 évf. 15. sz.) Az ilven labilis elvi alapállásból kiindulva. a könnvebb ellenállás felé keresve kiutat ..a nézet- azonosság és alapelvek egymáshoz közelítése” szubjektíve is csorbákat szenved. Nemcsak az ÉS, de a napisajtó pedagógiai fogantatásé cikkeit kivétel nélkül érdemes észrevenni u szaksajtónak is. Helytelen ezeket súlytalan megjegyzéseknek tekinteni, minthogy nem egy esetben éppen súlytalanságukkal hatnak károsan a közvéleményre. A téves adatok, megállapítások Is információk, s ha ezek nyomdafestéket látnak, ezáltal súlyuk csak növekszik. A téves mondanivaló érvényességét kétségbe vonni, ezekkel vitatkozni és egyben utat tömi a korszerű pedagógiai törekvéseknek egy pedagógiai napilap, vagy hetilap szép és időszerű feladata lenne. Oda kell figyelni Demokratizálódó közéletünk írott és íratlan törvényei megkövetelik, hogy a jogosult sajtóbírálatra az érintettek odafigyeljenek és érdemben intézkedjenek. Ez alól a pedagógus sem lehet kivétel. A közokta- táspolitikal-pedagógiai mondanivalót annak társadalmi súlya és igaza fémjelzi, és nem az. hogy szaklapban vagy napisajtóban látott-e napvilágot. Ügy vélem, nem egyedül vagyok. amikor azt mondom, hogy megyei napilapunk, a NÖGRAD az utóbbi években korrekt módon, tárgyilagosan és eléggé mérsékelten élt a sajtóbírálat jogával és kötelességével. amikor az Iskoláról, a pedagógusok munkájáról írt. A lapnak arra irányuló törekvése, hogy az iskola és benne a pedagógus tekintélyét, társadalmi rangját növelje, helyzetét javítsa, munkája eredményeit megbecsülje, az a NÖGRAD publikációiból egyértelműen kiolvasható. Ez a szerkesztői attitűd kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a pedagógusoknak a lap iránt táplált bizalma egyre növekszik, ami a pedagógus-előfizetők számán is mérhető. Ezzel nem állítom azt. hogy a lap szakmai vonatkozású állásfoglalásai nem szorulnak esetenként korrekcióra, vagy azt, hogy a lap egy-egy cikke nem pezsdít élénk vitákat pedagóguskörökben. Nem a mundér becsületének védelmében és a döntőbíró szerepében hozom fel példaként a „Diákoknak tilos belépni!” című cikk körül kerekedett vitát. Az Iskolának vagy az újságírónak van igaza ebben a polémiában ? Ezt kívülről megítélni, az iskolai közösség és az exponált Ifjúsági klub helyzetének fejlettségi színvonalának konkrét ismerete hiányában aligha lehetséges. Az újságíró joggal hivatkozhat arra, hogy a szocialista nevelés hatásrendszer, hogy a társadalmi viszonyok teljességét. Lenin szavaival „a viharzó életet”, az iskola még ma sem képes a céltudatosan irányított nevelési folyamatban az erkölcsi, politikai, világnézeti nevelés tapasztalati bázisaként maradéktalanul sorompóba állítani. Az adott esetben azt kifogásolja, hogy egy jól működő iskolán kívüli közösség */ ifjúsági klub személVisé máló hatásáról az iskola lemond. Az igazgató ugyanakkor a NÓGRÁD-ban felsorolt érvei mellett még Makarenko tekintélyére is hivatkozhat, aki egy- helyütt leírja, hogy a kommuna felelősségre Vonta egyik tagját azért, mert a kommuna előzetes beleegyezése nélkül elfogadta, hogy kiváló munkája eredményeként a városi pl- onírház jutalmul egy expedíció tagjaként északra küldje. Hogy mersz te elfogadni mindenféle kitüntetéseket ott a pionírházban, a mi megkérdezésünk nélkül? — tették fel a kérdést a kommunérok. Es a közösség nem engedte meg. hogy ez a gyerek Murmanszk- ba utazzon, mivel éppen a kommuna zenekarában kellett muzsikálnia. Valóban „kétarcú a szécsényi igazság”? vagy a makarenkói pedagógiai logika sántít valahol? Aligha. A szocialista közösség egyik kritériuma, hogy kapcsolatban áll más közösségekkel. Minél többféle közösséggel, annál jobb. De az egyes közösségek kapcsolatait meg kell szervezni, tartalommal kell megtölteni. Nem az iskola tanulóinak egyenként ós általában, hanem az iskola ifjúsági szervezetének és a községi ifjúsági klubnak kell egymással közösségi kapcsolatokat kiépíteni. Olyan kapcsolatokat, amelyeknek közös politikai- pedagógiai tengelye van. Nem lehet lemondon „Az ember lényege a magé valóságában a társadalmi viszonyok összessége” — és ebben az értelemben a szocialista nevelés hatásrendszer. Ebben a hatásrendszerben, az iskola, a család, a termelő üzem. az irodalom, a tömegkommunikáció és egyéb tényezők saját funkciójukban éppoly fontosak, mint az ifjúsági klub. A pedagógusnak egyetlen tényező személyiség-formáló hatásáról sincs joga lemondani. Ha a vitából ezt a tanulságot vonjuk le, úgy vélem, akkor járunk helyes úton. Iskoláink már eddig is sokat tettek azért., hogy a különböző nevelési tényezők koordinált és mobil tényezőkké váljanak. A megyei napisajtó e törekvésünkben az iskolákat következetesen támogatta, részint a negatív jelenségek bírálata, de többnyire a bevált módszerek és elért eredmények publikálása útján. Az V. nevelésügyi kongresszus tézisei a NOGRÁD szerkesztői koncepcióját csak megerősítik. Kiss István Társadalmi munkás, munkavédelmi felügyeld NEM KÖNNYŰ és nem mindig népszerű a társadalmi munkavédelmi felügyelők tevékenysége. ök azok, akik örökké szolgálatban vannak, bármerre is járnak és szóvá teszik a hibákat. Ez nemcsak kötelességük, de a legtöbb úgy érzi, hivatása is. Szép munka ez. Mások biztonságáért, testi épségének védelmében emelnek szót. amikor figyelmeztetnek vagy jegyzőkönyveznek, ha szükségét látják. Havas Barna idestova két évtizede társadalmi munkása már a munkavédelemnek. Fő- foglalkozását tekintve ellenőr a Nógrád megyel Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalatnál. Ez a foglalkozás szőkébb területre korlátozódik, de mint szakszervezeti társadalmi munkavédelmi felügyelő, végeredményben több mint 200 üzlet tartozik hozzá. Ezenkívül a régi szakszervezete, az ÉDOSZ területe és az SZMT megbízása alapján, még több üzem, vállalat tartozik hozzá munka- védelmi szempontból. — Nem köti le túlságosan ez a társadalmi munka? Van tennivaló, de annyira megszoktam már, hogy elválaszthatatlannak tartom a másik munkától. Az az érzés, hogy másokért, tehet az ember, kárpótlás is — mondja. A feladatokra való felkészülés is állandó jellegű Havas Barnánál. Egész sor könyve van, ami a munkavédelem kérdéseivel, szabályaival foglalkozik. Évi tevékenységét vastag dosszié őrzi, bármikor előveheti, beszámolhat róla. A módszeresség fontos ebben a társadalmi tevékenységben és ezt nemcsak vallja, de tartja is. Ha valahova betér, mindig tudja, mire kell a legnagyobb figyelmet fordítania, mert a korábbi tapasztalatokat megőrzi. Húsz óv fejlődéséről a következőket mondta: — Az élelmiszergyártó iparban jóformán a manufaktúráktól jutottunk el a gépesített gyártósorokig, berendezésekig. Óriási a fejlődés, annak ellenére, hogy a kereskedelemben még igen sok az elavult, korszerűtlen egység Az új korszerű üzletekben könnyebb már az előírt szociális és munkavédelmi normák biztosítása, bár a legtöbb új egység mire elkészül, akkorra a fejlődéshez viszonyítva szűknek bizonyul. — AZ ÜJ GÉPEK, berendezések nagyobb' szakértelmet kívánnak. A munkát könnyítik, de ugyanakkor több veszélyforrást is jelentenek az embereknek, tehát nagyobb figyelmet igényelnek. — A mi területünkön sók a fiatal és talán a kelleténél is nagyobb a létszámmozgás. Ez szinte megköveteli az állandó és színvonalas baleset-elhárítási oktatást. Üzletvezetőink közül egyre többen vannak, akik ezt teszjk. Az idén megerősítettük a munkavédelmi őrhálózatot és ma már minden nagyobb, több dolgozót foglalkoztató egységben tevékenykedik. Naplókkal láttuk el őket és élnek is a lehetőséggél. Nem véletlen műve, hogy az utóbbi időben arányosan csökken a balesetek száma. Nálunk például több mint 600 embert foglalkoztatnak és az elmúlt félévben 11 baleset fordult elő, ami 294 nap munkakieséssel Járt. Nem rossz ez az arány, de nagyobb elővigyázatossággal a balesetek legnagyobb részét elkerülhették volna. Ezért keli tehát mindig figyelmeztetni azokat akiknél hibát lár az ember. — Legutóbb munkavédelmi totót is rendeztünk és hat telitalálat és elég sok 13 talála- tos szelvény volt. Jutalmaztuk is a győzteseket. A munkavédelmi propaganda azonban sosem lehet elegendő, bár már akkor is érdemes vele foglalkozni. ha csak egy balesettel kevesebb fordul elő. — Tennivaló mindig van. Sokat kell még faradni például azért, hogy mindenütt biztosított legyen az előírásoknak és az egyre növekvő igényeknek megfelelően a dolgozók szociális, egészségügyi ellátottsága, a jó munka feltétele. Ez úgy javul, ahogy az üzletek rekonstrukciójára, korszerűsítésére sor kerül. Az anyagi lehetőségek is határt szabnak, de mégis, évről évre egyre többet fordítanak munkavédelmi célokra és ez megnyugtató. Nekünk, ha társadalmi munkában látjuk is el a feladatot, mégiscsak az jelenti a legnagyobb örömet, ha kevesebb a sérülés — mondja Havas Barna. EREDETILEG a munkavédelmi felügyelőről, mint em- berről akarjam írni. Gondjairól. elképzeléseiről, de végül- is a társadalmi munkájáról beszélgettünk. Ügy mondják, minden embernek van valamilyen szenvedélye, hobbija. Nála többről van szó, úgy is mondhatnánk, hivatásává fejlődött a munkavédelem. Amit tesz, azt másokért, embertársaiért teszi és ezért, ha anyagi nem is, de erkölcsi megbecsülés jár. Rászolgált erre két évtizedes munkájával. Örökös készen létben Villamos brigádok és az időjárás Csörög a telefon. Az ügyeletes veszi a jelentést. Baj van a nagyfeszültségű vonalon. Intézkedik. A karbantartók indulnak az üzemzavar elhárítására, míg nem végeznek, áll a gép. az ember. Megbénult minden egy időre, hiszen a villamosenergia-hálózat olyan a bányák, üzemek számára, mint embernek az idegrendA nagybátonyi gépüzem villamos részlegére hárul az a feladat, hogy ezek az üzemPásztói monogréf a Pásztó történetének legutóbbi 25 évét a községi tanács és a pártbizottság közösen kiadott monográfiában örökíti meg. A feladatot munkabizottság végzi, a szerkesztő felelősségteljes múmiáját Zeke László községi párH.it- kár és Csépány István tanácselnök vállalta. A könyv megjelenése nagy esemény lesz Pásztón, mert a járási székhelyről ilyen átfogó jellegű mű most, első ízben lát napvilágot. A fényképekkel gazdagon illusztrált monográfia hűen tükrözi a járási székhely mai, pezsgő életét. A megváltozott, megszépült utcák, új intézmények, egészségügyi létesítmények, iskolák és az oda települő ipari üzemek fényképe és leírása már a jövőt is szimbolizálja, Az elmúlt 25 évben Pásztó nagy utat tett meg. Ahogy itt mondják. töhbet fejlődött, mint a megelőző évtizedekben együttvéve. Honismereti tevékenység Érsekvadkerten Jelentős honismereti és helytörténeti tevékenység kibontakozásának lehetünk tanúi Érsekvadkerten. 1970 január 1-től például krónikaíró csoport kezdi meg működését. Külön kutatócsoport szervezése is folyamatban van. A mozgalomba mind a felnőtt lakosság, mind pedig a fiatalok bekapcsolódnak. A helyi termelőszövetkezet már rendelkezik saját krónikával, így a községi krónikaírók a tsz krónlkafróval is szoros kapcsolatot tartanak fenn. A honismereti és helytörténeti tevékenység, amelynek helyi irányítója Nagy Zsolt Csaba művelődési otthon igazgató, illetve Légrády László körzeti orvos, több éves programmal rendelkezik. Eszerint tervezik napjaink történetének, a falu múltjának feldolgozását. valamint a különböző tárgyi, néprajzi stb. emlékek gyűjtését. kg y mi III 6 - h írn m s/n wirr snitt khlo k k A RIOLEX Építőanyagipari Vállalat Vízválasztó telepéről a jövő évben is ugyanannyi salakblokk kerül ki, mint amennyit az idén termeltek, egymillió-háromszázezer darab. Ehhez, előreláthatólag 7—800 ezer forint értékű salakot használnak majd fel. A termék egy részét belföldön értékesítik, más részét a szomszédos, barati Csehszlovákiába szállítják Mivel az idén gondot okozott a salakblokk kötőanyagának, a cementnek a beszerzése. kísérleteket folytatnak, hogy a cement egy részét miként tudnák mésszel helyettesíteni. zavarok lehetőleg ne okozzanak nagyobb termeléskiesést. Hálózatuk nagy, Ménkestől Medvesig, Mátranováktól Szorospatakig vagy 15 kilométer 35 kilovoltos vezeték, négy nagy transzformátorállomással. A 10 kilovoltos hálózat több mint 100 kilométer hosszú. 50 kisebb-nagyobb transzformátorállomással. Az 5 kilovoltos föld alatti berendezések, aknaszállító gépek karbantartása is az ő feladatuk a Nógrádi Szénbányák területén. Sallai István üzemvezető a napi termelési gondok mellett hetenként váltakozva Ugyeletet tart Pazdera János TMK művezetővel, és annak helyettesével, Popity Józseffel. Ilyenkor nincs karácsony, húsvét, nincs ünnep a számukra, mert nem lehet tudni mikor riasztják őket. Két önálló villanyszerelő is állandóan készenlétben áll. A hálózat és a berendezések gondos ellenőrzése állandó, de állandó a veszély is, hiszen soha nem lehet tudni előre a bajról. Az idén Tiribesen két esetben fordult elő kábelrobbanás. A gvors munkának köszönhető, hogy nem következett be nagyobb termeléskiesés. Csurgón villám csapott a transzformátorba. Ugyanez történt Gyula-rakodón és For- gách-aknán is. Még a tavasz- szal történt,, hogy a nagybátonyi szénosztályozó 640 kilovolt-amperes trafóállomása rejtett hiba miatt leégett. Az állami tűzoltók csak megfeszített munkával tudták lokalizálni a tüzet, ami veszélyeztette a szomszédos osztályozó faberendezéseit is. Az üzemzavart rekordidő alatt, 6 órán belül elhárították a villanyszerelők. A téli zord időjárás eddig még nem okozott különösebb gondot a javítóbrigádnak. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, már túl is lesznek egy-egy üzemzavar-elhárításon. Tarjáni András vezette 8 tagú Gagarin-bigád feladata a gödörésástól a trafóállítá- sig minden. Nehezíti munkájukat., hogy mindig a leglehetetlenebb helyeken, és körülmények között kell dolgozniuk. Simon Pál szocialista brigádja pedig szakmunkásokból áll. Ök is állandó ügyeletet tartanak, kettesével, azonkívül, hogy a szükséges javításokat végzik. Folyamatos a munkaidejük, hiszen az üzemzavarok végleges elhárítása is csak akkor lehetséges, ha mások pihennek. Hogyan várják a veszélyt? Mindig felkészülve minden lehetőségre, Örökös készenlétben. Nyáron ez is kellemesebb, de Ilyenkor bizony foga van az időnek. Ha menni kell, eshet az eső, hordhatja a havat a szél, indulnak. Nehéz munka az övék. mégis szeretik, megszokták már. fgy is vélekednek erről a brigádvezetők. de Fejes József, Kozma József, Szűcs István, Szántó István, Kéri István és a többiek is, akik már jó néhány üzemzavar elhárításában részt vettek, és dacoltak az Idővel. B. J. r_ NÖGRAD — 1969. december 29-, hétfő
