Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

Galambo* La jo*

Erdős Isitán

HÄMUSKA

A LEGNEHEZEBB

Ó, DE NEHÉZ IDŐ volt az.

fiam.

Karácsony előtt két nappal beszállásoltak hozzánk öt katonát szekérrel, s két lóval. Ugyanez a házunk volt, mint most, de nem így kipucolva, rendbe téve. S miféle bútorok voltak akkor a két szobában? Padló sehol. A pitvarban meg a konyhában kő? Ugyan. Föld mindenütt.

A katonák a Kötöny-domb alól, egy nagygazdától hoztak szalmát, leterítették ebbe a szobába, amelyet most maga vett ki, s arra hevered- tek. Kötönyből hoztak a lovaknak szénát is.

Látták a szegénységünket, nem zavartak bennünket egyáltalán, tán azt is restelltél, hogy láb alatt vannak, dehát háború volt. Beszélgetni se nagyon tudtunk, mutogatásukkal próbálták megértetni magukat.

Eljött a karácsony előtti nap, a vigilia. Hát most mit csináljak ezzel a családdal, mit adok nekik az ünnepen enni? Volt egy kis lisztem, egy kis zsírom, két rossz tyúkom, gondoltam ezeket Krisztus urunk születésének első napján levágom, ha addig a katonák el nem ütik a lábukat. De nem nyúltak azok semmihez. Éltesebb emberek voltak, nem valami suhan- cok. Az uram mondta is, azért osztották be őket a trénhez, mert a harchoz már gyengék, de a szekeret, lovat még el tudják hajtani. Néha egy kis meleg vizet kértek:

— Mamuska.

És a fiaim arcát megsimogatták.

MAR most a valóságos ünnepen a két tyúk csak kiadja a kosztol, gondoltam, de mit eszünk Jézus úr születésének estéjén? Hal illene és mákos bobályka. Az uram tervezte is, hogy a kölykökkel lemegy még reggel a Kőrösre, s estig csak akad a horogra valami; hajnalban azonban már fors- pontra kellett menniük. Előző este ugyanis egy trénsze- kér a Tisza felé vezető, cserkei úton, a nagy kanyarban felrobbant. A németek tették oda a kanyarba az aknát, s épp egy ilyen ártatlan szekér ment rá öt emberrel, mint amilyen nálunk volt, s amelyik pokrócokat vitt a Tiszánál állókhoz.

A kubikosok tették rendbe

az utat egészen Cserkeszőlő- ig. Még csudálkoztam is, milyen hamar kész lettek vele, délután háromra már itthon voltak. Találtak még a különböző kanyarokban öt aknát. azokat az orosz tűzszerészek megsemmisítették.

Én egész nap csak arra gondoltam, mi lesz az ünneppel ? Mákot adott a szomszédasszony, hát az már volt. De például egy fia krumplim se volt. Karomra vettem a kosarat és elgyalogoltam a község másik végébe Kakukékhoz. A mostani tsz-elnök édesanyját kértem meg, adjon egy kosár krumplit. Pedig ők is sokan voltak, hatalmas, nagy család, de volt krumplijuk, s adtak. Még egy kilónyi savanyú káposztát is kaptam.

Azt a boldogságot! Immár mákos bobályka mindenképpen lesz, s ha tojna egy tojást valamelyik rossz tyúk,

süthetnék egy kis káposztás- lángost is.

KÉT TOJÄS VOLT, mire hazamentem. Odatojtak a tyúkok a félereszű istálló jászlába, ahol mindezideig még csak egyetlen tehén állt valamikor, s az sem sokáig; most meg a két hadiló pihente hosszú utak fáradalmaik

Tüzelőnk volt. Két szekér venyigét szereztünk még októberben Cserkén. Alágyújtottam a kondérnak, s befű- töttem a kemencébe A katonák nézegették, mit csinálok?

Hát mit csináltam volna? Míg a víz melegedett, s fül- lött a kemence, fölmázoltam a szobát, pitvart, konyhát. Az uram, megjővén a kölykökkel, ollóval, fésűvel megnyírta őket. Aztán bele a forró vizet a taposókádba — még az uram hozta valahonnan házasságunk első esztendejében —, s fürdés. Szappan nem volt. De jó kis lúgos vizet csináltam venyige-hamuból. Levitte az a koszt, különbül, mint most a pipere- szappan. Az alsó gönceiket is ebben a jó lúgos vízben mostam ki, s kiterítettem a kemence búbjára, hogy Jézus születéséig megszáradjanak. Közben már készítettem a káposztáslángost, meg a bobálykának valót.

MINDEZT A KATÓNAK

csak nézték. S a maguk nyelven és mutogatva kérdezték:

•— Mi ez a készülődés?

— Éjfélkor születik a kis Jézus.

Nevettek, és nem hitték. Azt magyarázták, hogy náluk csak hét múlva lesz.

Én is nevettem és mondtam:

«— Hát nálunk most van.

Akkor a fejüket csóválva azt kérték az uramtól, hogy hát őket vajon nem nyírná-e meg?

Az uram, nyugasztalja isten, leültette őket sorba a székre, ahol nem sokkal előbb a rossz olló alatt még a fiaim vinnyogtak. Hát persze, milyen nyírás volt az, gondolhatja. Menjen a nagyja a fenébe, s éppen csak maradjon valami. Megkönnyezték a maguk nyírását ők is, az arcuk kiveresedett, mert az ollónk életlenebb volt tán, mint a kalapálatlan kasza. De tűrtek és nevettek egymáson.

Egyszer csak azonban az uram odajön hozzám:

— Füröd jenek ők is — mondta.

— Hát melegítsenek a kon- dérban vizet. Víz még van, hála istennek.

— Mosd ki az alsóneműiket.

— Én?

— Hát ki?

És akkor én azt mondtam nekik:

— Mindent le. De mindent. Csavarkózzatok lópokrócba.

ÜGY ENGEDELMESKEDTEK, mintha tán a parancsnokuk lennék. Melegítették a vizet, csinálták a lúgot, ahogy megparancsoltam nekik, a ruháikat egy csomóba hányták, fürödtek.

Mondhatom, volt munka elég. A katonák, felső ruháikat. persze még fehérnemű nélkül magukra húzhatták, azt sem tudták, miben segítsenek. Kipirosodva, megfüröd- ve. megborotválkozva, megnyírva, mintha újjászülettek volna. Dalolni jött kedvük. Fűtöttek a kemencébe, mint az ördögök. Kihordták a szalmát a szobájukból, s felmó- zolták ők is. Lehintettem a szoba földjét szép, sárga homokkal, aztán mehetett visz- sza a szalma.

Megszépült a világ.

A bobályka, meg a káposz- táslángos elkészült, már csak a kemencére vártak azok is.

— Lesz annyi, hogy ők is egyenek? — kérdezte az uram.

— Lesz. Lesz annyi — mondtam.

MINTHA SEMMI GOND

és semmi felhő nem lett volna már. Az én családom alsóneműi megszáradtak, a vasalóba parazsat tettem, hogy egy kis vasalás is legyen rajtuk az éjféli misére, aztán odaterítettem a kemence búbjára a katonák fehérneműit is.

Már a bobályka megsült a kemencében, éppen csak le kellett volna forrázni és meg hinteni cukros mákkal, amikor parancsot hoztak a katonáknak.

— Készülni. Indulni. Azonnal.

Én odaálltam a parancshozó elé:

— A ruhájuk vizes. Nem ettek. Csak egy órácska már az egész. Mi az az órácska?

De hiába könyörögtem: csak menni és menni. Ügy vették fel azok a szegények az ingüket, meg a gatyájukat félszárazon.

— Hótt betegséget kaptok — mondtam. — Hát micsoda világ ez, hogy csak menni?

Én sírtam.

ők meg a kezemet csókolgatták és titkolták a párás tekintetüket és csak mondogatták:

— Mamuska. Mamuska.

Befogták a szekérbe a két lovat. Abból a száraz, bobálykának való tésztából a kezükbe nyomtam egy-egy darabot.

—r Az isten segítsen benneteket.

Aztán szó nélkül ettünk. Vasalt ruhában mentünk aí éjféli misére. Körülöttem ?. népek tiszta szívvel énekelték:

Pásztorok, pásztorok jó estét,

idekint szép csillag kélt megkérdezzük hangos szóval

jól vagytok-e Jézus úrral,

aki mostan született,

S Betlehembe érkezett.

DE ÉN CSAK ARRA az

öt szegény katonára gondoltam, aló félig vizes ruhában, egy rossz szekérrel, s két rossz lóval a nagy éjszakában elindult a Tisza felé.

z anyám kézenfogva

odavezette a kisfiámat a feldíszített fenyőfa elé, megrázták a csengőket, s halkan, ünnepélyesen énekelni kezdtek; mennyből az angyal. A fiam. mint egy idomított kis állatka tátogott, látta a nagyanyja sugárzó örömét, s büszke volt a teljesítményére. Mikor meggyújtották a gyertyákat, és a szoba ismerős tárgyai riasztó árnyékként táncolni kezdtek a falon, elbögtem magam. Szerencsére senki sem figyelt rám; Dani a tapsikoló gyerekkel ügetett ide-oda a szobában, anyárrt mákoskalácsot szeletelt, a vendég nagynéni meg ajándékcsomagokat bontott. Lobogtak a gyertyák kis semmi lángjai, s bár tudtam, ha elengedem magam, semmivel sem érezhetem magam különbnek náluk; nem bírtam letaposni a közhelyeimet. Néztem őt, amint ott csoszogott kövéren, szuszogva a fia körű'., majd lehunytam a szememet: azt játszom, amit akarok. Messzi múltat játszom; ámbár azt is minek. Kézen fogva mendegéltek.

— Ne félj, megvédelek én, ha kitör a háború.

A fiú szava komoly. Zöld orkán, fekete vászonnadrág. Farmer a lányon is. Autó liheg. Lenn körben neonok, fenn csillagtüzek. Világos az est sötétje. Mályvák, fű, szürke beton.

— Drága — gondolja magában a lány, s nézi a fiú szemöldökének ívét.

A kezembe nyomtak valami süteményt, rágcsálok. Tegnap voltam huszonhárom éves.' Péntek volt, december huszonharmadika. Sokan fel- köszöntöttek a cégnél, rendes emberek. A konyaktól kicsit kóválygott a fejem, azért remekül éreztem magam. Délben Dani áttelefonált; estére asztalt rendelt a bárban. Hat éve vagyunk házasok, van egy négyéves fiam. Ebéd után a helyettes osztályvezető annak biztos tudatában, hogy tetszik nekem, nyíltan kitámadott.

— Hello, maga huszonhárom éves! So’sem iszunk.

— Nincs mit. Öreg. Elillant ...

— Majd meghívlak.

— Nocsak?

— Ne ijedezz, hozzám!

— Hagyjál békén a hülyeségeddel. öreg!

Csak órákkal később jutott eszembe, hogy tulajdonképpen nem utasítottam visz- sza. Megijedtem, s úgy kellett elhessegetni magamtól a gondolatot, hogy nem voltam határozott. Dani fél négykor megint odatelefonált.

f

TEMPLOM

(Pataki József rajza)

— Mi van te kis ünnepelt,

mi újság?

— Errefelé semmi.

— Mondj már valamit!

— Mit mondanék?

— Akármit.

Kinéztem az ablakon. Havas hegyoldalon pont szemben velem kis, fekete emberkék nyüzsögtek, rágyújtottam, közvetlen közelről ráfújtam a füstöt az ablaküvegre.

— Kérdezhetek is?

— Hát persze!

Lentről egy hülye busz beledudált a kirakodó hangulatomba. S már reflexmozdulattal védekeztem.

— Közel van a zenekarhoz az az asztal?

Dani felkacagott, tudtam, hogy arra gondol, a sztriptíz miatt kérdezem.

— Egészen közel vám

Dehogyis akartam én az esti

buliról érdeklődni, az utolsó lehetséges pillanatban szaladt ki a számon a kérdés, mégis, mondjak valamit. Dani nyugodtan búcsúzott, hiszen beszélgettünk, minden rendben. Mit mondhatott volna, ha megkérdem, miért gondolok mostanában egyre többet azokra a napokra, mikor megszerettem őt? Lehet egyáltalán egy ilyen kérdésre válaszolni? Értelmetlen dolog naponta, kérőzve visszakeresni magunkban a mutatós múltat:

Kézen fogva mendegéltek. (Lehetetlen szó ez a mendegéltek, egyszerűen, mentek). Kézen fogva mentek, hullt a hó. A fiú szava komoly.

— Megvédelek én az 6 sze- retetüktől.

Zöld lódén, fekete nadrág, nadrág a lányon is, meg rövidszárú csizma. A villamossárga kabátos öregember rájuk csenget, rozzant ijesztgető. Fehér minden, újságot tol eléjük egy kamasz. Fák, csend, befagyott tó.

— Drága, — gondolja magában a lány, s nézi a fiú szemöldökének ivét.

Fél öt előtt az öreg megint bedugta a fejét az ajtónyitáson.

— Ötkor, ötkor várlak, a csemegesarkon.

Mire megmoccantam, mesz- szejárt. Reszketett a kezem a számológépen. Később kérdezett valamit a gépírólány, azt sem tudtam, mit motyogok. Szerencsére Dani újra hívott.

— Megvárjalak, te ünnepelt?

Két térdem riadtan koccant össze az asztal alatt.

— Felugróm Zsuzsához, úgy másfél órára ...

— Ne várjalak?

— Majd jövök. Hét körül.

A csemege kirakatában,

mindenféle fényes piásüvegek közt, — hogy mennyit iszunk mi is mostanában —, ott felejtettek egy kis csokoládé mikulást. Hasra fordulva szundizott.

Az öreg késett, s mikor hátulról váratlanul megfogta a könyökömet, elszabadult belőlem a szóáradat.

— Mit képzelsz te rólam, mi vagyok én?

Azonnal kérj bocsánatot az előbbi disznóságaidért, nem tűröm, hogy velem ...

Mosolygott, s ahogy lassan elindultam mellette, átnézett a fejem fölött, úgy mondta.

— Gyere!

— Nem megyek.

És közben mentem.’ Gépiesen raktam vadonatúj spanyol import cipőmet egymás elé, és majd megfulladtam az izgalomtól. Muszáj volt hadarni magamban mentségül, ami létezett még; mentek, fogták egymás kezét, tél volt, tavasz, ősz, nyár, ibolyaillat, mályva, háborús szorongás, vászonnadrág, komoly tekintet, hókabátos fák, lihegő neonok, drága, drága? Akartam, nem tudtam megállni. A liftben szédülés környékezett, de ahogy kiszálltunk, elmúlt. Az öreg tapintatos volt, messze tőlem leült egy sarokban, a magnóval babrált. Aztán a szépségemet dicsérte, a hajam fényét, a mellemet. S valami lángról beszélt, egy kicsi lángról, mely mindig ott lobog settenkedve a tenyeremen. Ezt nem értettem, de jólesett. Ittunk. Feloldódtak bennem a görcsök, a zene feldobott, kiegyenesített. Zongora, dob, bőgő, rekedtes férfihang, a magnószalag mintha az ujjaim közül futott volna ki. Tágranyílt szemmel lélegeztem a sötétet. Ügy vetkőztem le, hogy az öreg tán észre sem vette, csak ült mélyen lekuporodva a magnó mellett a szőnyegen.

— Nincs sok időm, öreg.

Félórás késéssel érkeztem

haza, Dani vacsorázott épp, nem tett szemrehányást a késésért, semmit nem kérdezett, soha nem ellenőrizte az útjaimat, vakon bízott bennem.

bárban millió gratulációt kellett elviselnem a huszonhárom évem ürügyén, sokan megcsókoltak. Dani igazán boldog volt, mert úgy érezte, örülök mindennek, önti körülöttem van. Hajnalban sétáltunk, mint a szerelmesek, kapualjban csókolóz- tunk, mint a bujkálok. Daninak minden igazi volt.

Reggel nem mentem be a vállalathoz. Dani beteget jelentett helyettem. Otthon maradtam. A délutánt a hatalmas fenyőfa körül töltötte a család: a díszítés szertartása elfárasztott. S most itt a boldog karácsony. Ülök egy fotel mélyén, térdemen már ott az ajándékom: aranylánc kék kazettában. Sok-sok puszi mindenkitől, mindenkinek. Dani egy sarokban anyámmal beszélget, elégedettek, fényesek. Anyám suttog.

— Észrevetted? Magdi a boldogságtól elsírta magát.

PIMEN PANCSENKO

éjszakai hangok

Kezem a rádió gombján Ujjam alatt

mintha a Föld forogna.

Twist,

fütty,

valaki prédikál.

A hangok hegyes ágain angyalhaj-surrogás.

Szép szavak hóesés.

Csendes az éjszaka, olyan hangos a világ.

Kinek a fütty, kinek a fütyörészés, kinek a hang, kinek a hallgatás,

Milánóból operaária. Marseille-ből karácsonyi dal, Brüsszelből szál a dzsessz. Északon hóvihar.

Hullámok tornyosulnak,

halászhajót

himbál a szél.

Murmanszkbál üzenet

) „Édesapám, apukám, nagyon vigyázz magadra, várunk I”

Vékony gyerekhang. íme a fény a hangok ágain, a szelek ágain.

Kassai Ferenc lordWám