Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
\MlAG PROLETÁRJAI. EGVEC'JLIEKKl » /mr XXV. ÉVF.t 299. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1969. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Fények a hegyen t M ost valahogy mindenki úgy van: ha kitekint szobája ablakán, a hófehér esti derengést szokatlanul fénylőnek érzi. Talán a három királyok csillaga?... — amely utat jelzett a keresztényi-keresztyéni jászolhoz?... a Megváltó romantikusan szép bölcsőjéhez?... Ahol a születés nagy pillanata lehetett a majdnem kétezer esztendős legenda szerint? Most valahogy, ha kitekintünk szobánk ablakán,, itt, e táj szívében élők, a hófényes esti derengést különlegesen fénylőnek érezzük. A Pipisen, ahol a televízió karcsú tornya magasodik, az örökkön fénylő csillagszem alatt két szám fehér izzása történelmünk legnagyobb évfordulóját sugározza ránk a technika vevőkészüléke nélkül is. És most, néhány napja új fény gyulladt e hegy oldalán: leárad az esteledő városra a déli lejtőn a partizánemlékmű sugára. Kérdés nélkül: van-e város még, amely forradalmi hagyományai szerint annyit tett volna a szocializmus igazának győzelemre jutásáért, mint éppen Salgótarján? A legnagyobb hevű munkássztrájkok, a háborús évek legkeményebb ellenállásai és magával, a háborúval szemben tanúsított magatartása a városnak, mind azt jelzik, hogy felszabadulásának és újjászületésének évfordulójával különleges eseményről van szó. Két fény hirdeti a hegyen a születés pillanatait. Az egyik a partizánemlékmű, amely a déli lejtőről tekint a városra, a másik a relé betűinek sugárárama. Huszonöt év. Nemzeti történelmet mérve pillanatnyi idő, dé társadalmi, emberi viszonylatokban jóval bővebb. E negyedszázad történelmileg hasonlíthatatlanul többet oldott meg e földrajzi-történelmi nép életében, mint a megelőző századok sora, amelynek legszebb mozgalmai tűzbe és vérbe hullottak a jobbat és szebbet akarókkal, A krónika számon tartja Salgótarján helytállását 1919 eseményeiben, végsókig vállalt hűségét a nagy lehetőséghez. És nem maradtak üresek azok az oldalak sem, amelyek az új történelmi lehetőségek kapujának nyitogatási próbáiról adnak hírt az utókornak. Emlékmű hirdeti Salgótarjánban és Karanesberényben azok emlékét* akik a „hivatalos” Magyarországgal szemben a dolgozó emberek hazájának ügyvivői voltak e tájon, e kisded város környező vidékén. Napjainkban hazánk legtöbb helye azon van, hogy jellegével, hagyományos múltjával vonzó erővé váljon. Nemes és szép vetélkedés ez és értékeit nem szabad vitatni. Nógrád megye és benne a megye- székhely, Salgótarján azonban — mégis, úgy érezzük — a nemzeti hagyományok legnemesebbjével büszkélkedhet: a munkálkodó ember jogaiért, igazáért vívott harcok tényével mindazóta. amióta város e város, de legkülönösebben az utóbbi fél évszázadban. Salgótarjánt immár 25 éve a történelmi múltnak kijáró tisztelet övezi. De az elismerés nem csupán a múltnak szóló, hanem a negyedszázadban lepergett „jelennek”, építő éveknek is, melyeket most írunk. És legkivált az utóbbi másfél évtizedben. Betekintjük a várost. Mértani tornyok, tömbök jelzik a házakat, ahol csak egy évtized előtt még penészes sikátorok labirintusa volt, undok viskók szétszórt halmaza Sirattuk a dőlő. vályogporfelhős múltat? Ma immár ujjongunk az új látványnak, büszkén mutatjuk a körünkbe érkezőknek: mivé lettünk, mivé nőtt a város, amelyben élünk. Mivé lettünk és mivé nőtt a környező világ!... Mert formálódása első soron rajtunk múlott és múlik, hogy mi mivé leszünk a szárnyaló időben. Tér és idő együtthatójában élünk. :\z idő nem hozható vissza, de megfogható, ha élünk az alkalommal, kihasználjuk múló, rohanó perceit, óráit és éveit. Táguló világegyetemünkben szűkös környezetünket is tágulni készteti az alkotó ember, ha hittel végzi azt. amire alkotó energiái ösztönzik. Talán naiv párhuzam a táguló világ gondolatával, mégis a lehetőségre nekünk legragyogóbb példa Salgótarján, e katlanba rekesztett település, amely város névn sem volt méltó negyedszázad előtt. Szemünk láttára hátrálnak a hegyek, a makrancos hajlatok, hogy engedelmesen uta engedjenek a teremtő erőnek. Helyet a emberibb településnek a lápos és gaz.* vályogsorokon, bűzös sikátorok helyun. Pengeházaknak, toronypalotáknak, kényelemmel rendezett lakónegyedeknek. S mindössze negyedszázad — történelmileg pillanatnyi idő alatt. Nincs még minden mögöttünk a múlt szégyenletes maradékából. A cigányhegy. a bányászok, a gyári emberek kolóniái jórészt állanak, Az idő és a tér azonban már hatalmunkban van, urak vagyunk fölöttük és sem azt, sem ezt nem engedjük ki kezünkből. Eddigi eredményeink biztonságos zálogai, hogy bánni tudunk velük a továbbiakban is. E lapunk más helyén tanulságos sétát tehetünk mindazon részére a városnak, ahol negyédszázados eredményeink láthatók, kézzel tapinthatók. A tervek az idő méhében érlelődnek és holnapunkkal, hol- naputánunkkal születnek. Hogy megszülessenek, valóra váljanak, annak hajtó energiája az a múlt, amelyre minden hivalkodás nélkül büszke lehet a város, amely hazánk egész újkori sorsának előkészítésében számottevően közrejátszott. Ahhoz azonban, hogy népünk sorsfordulata bekövetkezzék, a történelem menetének természetszerű fejletére volt szükség. Karácsony van. Mint huszonöt év előtt... Valahonnan. Kazár felől, a Forgács utcán egy kozák vágtat végig. Nem sokkal utóbb, hangos dübörgéssel szovjet gépesített egységek követik. így őrizték meg emlékükben az emberek. így kezdődött Salgótarján szabaddá válása. Debrecenben ekkor már a haza újkori jövendőjéről tanácskoztak. December 24. Ahogyan emlegetni szokás: szenteste. Tankok dübörögnek, fegyverek peregnek. Mégis a békét hozzák. A születés pillanatai ezek. Az új rend születésének pillanatai, a város nagy sikolyának pillanatai, melyek után csak megnyugvás következhet az elgyötört testben. Megszületik a megváltó szabadság. Zúgjanak hát a harangok: megszületett. A gyermek, melyet Szabadságra kereszteltünk. immár huszonöt esztendős e város falai között. Z úgjatok, karácsonyi harangok és hirdessétek az örömteli eseményt. Megszületett a megváltó: a munkálkodó ember szabad élete. Ragyogd fény, a születés idejét a Pipisen, ragyogd teljes fényeddel, havas karácsony, ragyogd be mindannyiónk szívébe. Ünnepelünk. Emberi születésünk napját üljük. . Kellel 11 PQ li Q k aracsonyi © 9 r* a o ^ Xjl jlJL w ^ 1 ír -O f- f t i %
