Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)

1969-12-24 / 298. szám

I Karácsony a nagyvilágban A karácsony — fény, csillogás, ajándék, hó. karácsonyfa, ünnep’ a nagyvilágon. Erre a napra fegyverszünetet rendelnek el a háborúskodók és a bé­kére gondolunk. Szerette inknek ajándékot adunk gyerekeinknek karácsony fát állítunk — örömet aka­runk szerezni Ünnepelnek északon és délen, szikrázó hóban és napsütésben. A téli napforduló mar az ókori népeknél is ünnep. A mítoszok szerint a napisten születése. A föld legtöbb népe már ősidőktől össze kötötte a tél fordulását, a természet felszabadulása val, a tavasz éledésével, — ünnepli a világosság győ zelmét a hideg és sötétsé' fölött. Az ókorban éppen olyan nagy ünnep volt a Sol invictus, a vita invita. vagyis a legyőzhetetlen Nap. az élet ünnepe, mint a hinduknál a Pengői, a per­zsáknál a Mithras, az egyiptomiaknál az Osiris, a rómaiaknál a Saturnus, a ger­mánoknál a Preya. A karácsony ünnepkörének és szokásainak gyökere, ősem­beri. A katolikus egyház a po­gány mitoszokat elkereszténve- sítette. A IV. század közepéig karácsony ünnepe összekapcso­lódott január 6-tal. ugyanezen a napon ünnepelték a római­ak a Naoistent. December 25- e pedig születésnapja. Mithras- nak, a perzsa Napistennek. A karácsonyi szokások közt is igen sok a pogánykori emlék. A mi karácsonyi regöseink, va­lamint a román és szláv ko- lindálók, koledások egyenes vagy közvetett folytatói a ró­mai kori téli, napíordulati ál­latbőrös alakoskodóknak. Ek­kor gyújtották fel az 'ó-eszten­dőt jelképező, s zajongva meg­hurcolt szalmabábot, vagy a szaraz karácsonyi tüsköt és a megujhódott égi tüzeket jel­képező karácsonyi gvertyács- kákat. A babonás karácsonyi szokások egész tömege függ össze azzal az ősi hittel, hogy a Napisten halála és újjászü­letése pillanatában minden ár­talom felszabadul. A legelterjedtebb karácsonyi szokás a feldíszített fenyő, a karácsonyfa állítás. Hazánk­Karácbonyi piramis ban nemrég ismeretes. Báró Podmaniczky Frigyes írja em­lékirataiban, hogy gyermekko­rában, 1825 táján, egy osztrák nőrokona állított díszes kará­csonyfát először, s tőlük ter­jedhetett el országszerte. Vala­hol Strassjpurg környékén szü­lethetett meg a karácsonyfa szokása, mert ott 1605-től idéz­nek följegyzést, amely szerint papirrózsókkal, almákkal, aranyfüsttel és cukrokkal dí­szítették. Érdekes, hogy a karácsony­fa Németországból származik, mégis, egyes vidékein — az Érchegys égben — nem fát, ha­nem karácsonyi piramist állí­tanak. Fából faragja a család legügyesebb tagja a bibliai je­leneteket ábrázoló több ..eme­letes” díszes piramist. Elszasz- ban ma is szokás, hogy a ka­rácsonyfákat szalagokkal, apró alakocskákkal feldíszítve egy- egv téren, vagy éppen a falu kútjára felállítják, elsöprík a havat és körültáncolják. Németországi városokban már december elején megkez­dődik a karácsonyi vásár — utcai pavilonokat, sátrakat vernek, ringlispil száll, hinták, céllövöldék, télapójelmezes vá­sárosok szórakoztatják a gye­rekeket, felnőtteket. Cukor­názba mártott, botra szúrt al­mát áruinak. Zene szól, papír­trombitát fújnak, — nagy a vidámság. Párizsban karácsonyfákat ál­lítanak az utcákon, ünnepi díszbe öltöztetik a kirakato­kat, — fenyőgallyakkal, lam­pionokkal, ezerféle csillogó, fü­zérrel, ezüstszállal. Az utcák két oldalát karácsonyi díszek kötik össze. Fát állítanak a nagy szalonok, a Dior. Moli- néaux, a Chanel. Megsokasod­nak a fények, színesek a transzparensek. Az angolok fagyöngy-koszo­rút vagy csokrot aggatnak a lámpára és azok akik alatta megcsókolják egymást, egy esztendőin belül házasságot kötnek. Varsóban a gyerekeké a ka- -ácsonr Óriási fát állítanak, rínglispilt, körhintát. Zenélnek, láncolnák, énekelnek. És amíg mi Európában fá­zósan húzzuk össze magunkon a télikabátot. Kubában nyári ruhában várják az ajándéko­kat. S bár ott 230 féle vallás­nak hódol az emberiség — a nem keresztényeik is ünnepük a karácsonyt — a szeretet, a béke ünnepét. Az Egyesült Államokban is fényesek az üzletek, girlandok, transzparensek hirdeitík már egy hónappal előbb a kará­csonyi vásárt. Az ünnepet azonban 25-én reggel tartják — ekkor állítanak karácsony­fát. amely alatt ott a tömér­dek ajándék, A legnagyobb ünnep Kana­dában a karácsony. Ekkor mindenki kitesz magáért — ami az ajándékozást illeti Egész évben erre készülnek, — se névnapra, se születésnapra nem ajándékozzák meg egy­mást, a kanadaiak, csak ka ráosonyra. Indiában az angolok vezet ték be a karácsony fogalmát Delhi üzleteiben karácsony' vásárt rendeznek. Az ajándé kozás és ünneplés csak a ke­resztények között szokás. Hi­szen az indiaiak karácsonyát a divalit — már két-három hét­tel előbb megülték — a meg­újulást szimbolizáló ajándéko­zással összekapcsolt ünnepet. Kádár Márta Mai műsor KOSRUTH RÁDIÓ* °.00: Hírek. - 8.20: Lányok. áss. iyok. — 8.40? Auber és Meyerbeer operáiból. — 9.15: Kedvelt régi melódiák. — 10.05: Kodály: Epigrammák. — 10.10; A csudálatos Mary p. L. Tra­vers regénye folytatásokban, III. rés/. — 10.32; A Collegium Aurevm kamaraegyüttes lemezeiből. 11.30: A Szabó család. (Isin.). — 12.20: généi anyanyelvűnk. Egy népdal, — 12.30: Melódiakoktél. —■ I3.5fl: ÜJ könyv a népművészetről. —* 14.09; Kóruspódium. A salgótar­jáni megyei művelődési központ pedagógus-kórusa éneke!. — 14.15: Csak a béke. . . Mai költők versei. — 14.25: Üj zenei újság. — 15.03: Csak fiataloknak! - 15.48: A Ma­gyar Rádió és Televízió gyermek­kórusa énekel. -- Ifi.oO: Egy ka­rácsony délután története. A Gyer­mekrádió műsora. — 16.30: Andor Éva és Tekeres Sándor népdalo­kat énekel, Bige József furulyázik. 17.05: Csillagseórő és gyertyafény. — 17.47? A bécsi filharmonikusok hangversenye. — 19.1«: Fenyők vonulása. Képek, történetek, em­lékezések. — 20.10: Karácsony esti pihenő, muzsikával. — 22.15: Be­mutatják a Mantovani.zenekar új lemezét. — 22.53: A mindenség sze­relme. Résziét Juhász Ferenc költeményéből. — 23.15: Crista Ludwig dalestje Salzburgból. — 0.10—1.5«: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ; 8.05: Tánczene. 9.00: Reflektorfényben a hatékony­ság. Üj döntések és tervek a len­gyel gazdaságban. — 9.15: Nyina Oorliak ét* Boris Chritoff énekel. — 9.45: Válaszolunk hallgatóink­nak! — 10.00: A zene huliámhosz- ftsán. — 12.00: A Budapesti Köz­lekedési Vá'lalat fúvószenekara játszik. — 12.15: Händel és Gluck operáiból. — 13.05: Egri főiskolá­sok- Oezséry László műsora. — 13.30: Poulenc: Négy motetta. — 14.00: Mozart gyermekkori mű- veiből^ — 14.20; Hópelyhek. Ope­rettmuzsika. — 14.37: Pálmakuny­hó Szám oá ban. — 14.53: Negyed - •zázad magyar zenéje. — 16.05: Orvosi tanácsok. — 16.10: Könnyű­ién»? Fényes Szabolcs szerzemé- iveiből. — 16.30: Dietrich Fischer desk au operaáriákat énekel. — U.45: Makár álma. Jelenet Koro- enko elbeszéléséből. — 17.15: Az Illám! Népi Együttes műsorából. — 18.10; A jó palócok. Jelenet Mikszáth Kálmán novelláiból. 8.41: Zenélő doboz. — 19.15? Jó stét, gyerekek! — 19.25: Scarlat­;i és Haydn-művck. — 20.00: Fény ar. emberben. Nagy Piroska mű* .óra. — 20.25: Bank-ciklus. — 23.10: Verbunkosok, nóták. TELEVÍZIÓ: 9.01: Tv-mintabolt. — 9.45: A dal, amelyet szigetnek az emberek. — 10.30: Mai történet. Sdesmama, — 11.IO--12.10: szünidei matiné. — J8.00: Bátor Jankó. Ma­gyarul beszélő francia rajzfilm. — 19.10: „Vagyok olyan legény, mint te...” Farkas Ferenc népdalfel­dolgozásaiból. — 19.50: Cicavízió. 30.05; Emberek és emberkék. Bé­kés Tamás irodalmi összeállítása. 20.50: Gálaest Párizsból. Hangver­seny. BF.SZTERCEBANVA: 11.15: Ba­rokk hangverseny. — 15.20: Tv-Já- ték népi mesék motívumaira. — 16.15: Népdalok. — 19.00: Tv-híradó. — 19.45: Bach: d.moll toccata es fuga. -* 20.00: Rozmaring. (Tv-já­ték.) — 22.50: Ahonnan én jö­vök. (Francia film vígjáték). — 0.20: Vivaldi: d-moll concerto grosso. Utószó egy kiállításhoz Zománcművészeti seregszemle Salgótarjánban Télbe hajló késő őszön — de a tavaszt hozó felszabadu­lást köszörűvé —, a város­szignál hangjaira nyílt meg Salgótarjánban a II. művésze­ti hetek rendezvénysorozata. Nem volt a cél ezúttal sem más, mint egy esztendővel ez­előtt: koncentrált művészeti programmal zsugorítani mind­egyre összébb a közművelődés „fehér foltjait”, közelebb hoz­ni a lakossághoz a kortárs magyar művészetet, kitárni a kapukat az alkotóik és művek, zenerajongóit és olvasók, film­szeretők és tárlatlátogatók előtt. A tudás, a szépség ha­talmának meghódítása, a „Minden hatalmat!” jelszó ki- teljesítése nem kíván látvá­nyosságot. nem jelent nyüzs­gő idegenforgalmat. Azt vi­szont bizonysággá érlelték a tapasztalatok, hogy a városra fordult reflektor fényében kulturális téren is sajátos tar­talmat kell megláttatni azok­kal, akiket a hasonlíthatatla­nul szép városkép híre kész­tet az érdeklődésre. Így született az ötlet: a saját erők­ből gazdag képzőművészet vo­nalán kell teremteni úiat, egyedit, országos közérdeklő­désre számot tartót. Kiállításokat járva az utóbbi években „új” jelenségre fi­gyelhetett fel a szemlélődő. A festészet kategóriájában az alkotók és a művek címe után a megszokott olaj, pasz­tell, tempera és más. műfaji 4 NÓGRÁD - 1969. megjelölések között egyre gyakrabban szerepelt a zo­mánc, tűzzománc megjelölés, bizonyítva, hogy egyetlen mű­vészeti ágnak sincsenek olyan műfaji végletei, mint a kép­zőművészetnek, jelezve to­vábbá, hogy a kétezer éves ősi technika megújhódik. he­lyet kér a korszerű műveszet tárházában. Salgótarján ipari jellegét, a zománcipari mű­vek és az üveggyárak jelen­létét kihasználva a városban élő művészek is hamar „fel­fedezték” a zománcban rejlő lehetőségeket, és ezzel segítet­tek a városnak megkapni az I. országos zománcművészeti kiállítás megrendezésének jo­gát. A város negyven alkotót — a legkíválóbbakat —, hívott meg a tárlatra, kiállításra húsz művész mintegy kilencven al­kotása került. Kár, hogy né­melyek külföldi kötelezettsé­geik. vagy egyéb okok miatt távol maradtak. * Bár voltak már zománcmű­vészeti bemutatók — főként vidéki városokban, mintegy jelezve, hogy a „provincia” is részt kér az úttörő vállalko­zásokból — kíváncsian vár­tuk, milyen egy „csak” zo­mánckiállítás, mit nyújt az el­ső országos seregszemle. Az eredmény: várakozáson fe­lüli. Az alkotók megértették a vendéglátók szándékait és színvonalas, a műfajon belül decembei 24., szerda is változatos, — a sző ere­deti és elvont értelmében egyaránt — sokszínű anyagot mutattak be. A tárlat, — amely ezúttal békésen meg­fért Blaski János hatalmas méretű mozaikjával egy csarnokban —, azt is bizo­nyította, hogy a képző- és ipar­művészet között valójában el­mosódik a határ, hiszen Barta Éva nagy műgonddal készített nyakláncai, Bartha Ágnes zománccal díszített do­bozai, övei, vagy Perez Já­nos függői mindkét művészeti ágban remekművek. A tár­lat összképe azonban a táb­lakép irányába sodródást mutatta: nem nagyon láttuk a zománc kínálta morális lehe­tőségek kihasználására való törekvést, a kísérletező kedv, a táblaképek technikai megol­dásaira koncentrálódott. *■ A zománc nyelvét legszebb dialektusban — és ez külön öröm a szülővárosnak — az in­nen szárnyára bocsátott Fá­bián Gyöngyvér beszéli. „Hár­masoltár” című műve a kiállí­tás egyik kiemelkedő alkotása volt. Ritka alkalom, de a „szakma” és a közönség ítéle­te ezúttal megegyezett és Fábián Gyöngyvér mellett Fabók Gyula, Engelszné Bo­kor Nelly és Stefániay Edit zománcait vélte a legjobbak­nak. Az Iliász jeleneteit meg­örökítő zománclapokkal díszí­tett bárszekrény — Fabók Gyula míves alkotása — mél­tán aratott az átlagosnnál is nagyobb sikert. Salgótarjánt végül is loányi Ödön képviselte kísérleti jel­legű, úgynevezett kőzománcai­val, amelyek közül a „Fej” el- mű tetszett jobban. Sok fia­tal — Bohus Zoltán, Bikácsi Daniela, Jávor Piroska, Mayer Berta, Paróczi Ágnes és má­sok — küldte el zománcképeit, kifejezvén ezzel abbéli szán­dékát. hogy szívesen kötődik a városhoz. * Salgótarján — a kiállíts! intézmények hathatós eszmei és anyagi segítségével — mél­tóan fogadta a rangos tár­latot. örvendetes, hogy a megyed és a városi tanács mel­lett az Öblösüveggyár és a Zománcipari Művek helyi gyáregysége is alapított díjat, messzemenően pártfogolva ez­zel a reneszánszát élő zo­máncművészet ügyét. A díja­zottakat a Kis Sándor Mun- kácsy-díjas szobrászművész által készített és a városi ta­nács által adományozott pla­kett különösen jó szívvel em­lékezteti a városra, de a ki­állítás valamennyi résztvevő­jének megbecsülését jelenti, hogy a tárlatot — amelyet Kovács Béla művészettörté­nész, a Műcsarnok munkatársa ízlésesen és kulturáltan ren­dezett meg — két és fél hét alatt közel háromezren te­kintették meg. A nagy közönségsikert ara­tott reprezentatív kiállítás út­törő vállalkozás volt a hazai zománcművészet terén, ismé­telten felhívta a figyelmet Salgótarjánra. — amely e ki­állítás megrendezésével is bizonyította, hogy hovatovább helyet követel magának a színvonalas képzőművészeti kultúrával bíró városok kö­zött — és miután az akvarell Egerben, a grafika Miskolcon, a kisplaszíka Pécsett már gaz­dára talált — megvetette az alapját az itt rendezendő zo­máncművészeti biennáléknak. Csongrády Béla Moziélet Az év utolsó Az év immár utolsó napjait három érdekes film tölti be a salgótarjáni November 7. Film­színház vásznán. December 25—26-án, kará­csony két napján szerepel mű­soron a Tanár úrnak szeretet­tel című magyarul beszélő színes angol film, amely egy tanárról és lázadó teenagerek- ről szól érdekes, fordulatos történetben. December 27-én, egy napig vetíti a mozi Cooper világhírű regénye, a Vadölő színes, szé­lesvásznú NDK filmváltozatát, filmbemutatói amely a skalpvadászok földjére viszi el a bizonyára nagyrészt ifjú közönséget. A hónap és egyben az év utolsó filmbemutatója decem­ber 28-án lesz a November 7 ben. Ekkor kerül közönség elv­es december 31-ig szerepel mű­soron a Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában titok­zatosan eltűnt barátjukat? cí­mű, színes olasz filmvígjáték. A produkció humorban, vá­ratlan fordulatokban és izgal­mas kalandokban bővelkedő történetet mutat be. ♦ Jelenet a Tanár úrnak szeretett-’ című színes angol produk­cióból * Cooper világhírű regényét, a Vadölöt NDK filmváltozatban láthatjuk a héten Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? a címe a legújabb olasz filmvígjáték­nak A népművelés Mind nagyobb jelentőségre tesz szeld népművelőink kö­rében a Népművelési Intézet könyvtára, amely e szakterü­let tudományági alapkönyvtá­rának számít az országban. In­tézeti és nyilvános funkcióját eredményesen tölti be. Gyű i ti a Magyarországon fellelhető népművelési kiadványokat, fi­gyeli a magyar sajtó népmű­velési vonatkozásait, s ter­mészetesen a külföldi anyagok gyűjtése és fordítása is prog­alapkönyvtára ramjába tartozik. Ezeknek az anyagoknak nagy része a Népművelés külföldön című kiadványban 1át napvilágot. A könyvtárközi kölcsönzés út­ján és közvetlen „megkere­séssel” évente mintegy 3—4 ezer egységet kölcsönöznek a könyvtárból. Gaschler Rezső könyvtárvezető szerint, ez a szám a jövőben várhatóan emelkedni fog. A kölcsönzők között Nógrád megye népmű­velői is mind gyakrabban sze­repelnek. , \ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom