Nógrád. 1969. december (25. évfolyam. 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
Értünk fwreoTfak Páncélosok tevékenysége a megye felszabadításában BÁNYÁK - BÁNYÁSZOK Szovjet katonák emlékeznek „ßrtüut* harcoltak. Szovjet katonák Harcosok. tiszthelyettesek. tisztek es tábornokok. Ok idézik emlékeiket, harcaikat, melyet hazánk, megyénk felszabadításáért folytattak. A MíOGRAd kérésére megküldték visszaemlekezeseiket. Szíveseqjjj s hálánk melegével aijuk köz $ re.” Ezerkilencszáznegyvennégy vége volt. Zajlott a budapesti támadó operáció. Fontos szerepe volt benne a 6. gárda páncélos hadseregnek. Csapatai Hatvan térségéből északi, aztán északnyugati irányba mértek csapást, azzal a céllal, hogy szétzúzzák a német fasiszta csapatokat, s kijussanak a Dunához, Vác és Nógrád körzetében. A német védelem az adott irányban mélyen tagolt volt. Az első vonal Radvanyicki— Demant határán húzódott Heréd térségében építették ki a védelem második vonalát. E vonalakon kívül voltak közbülsők: Kökényestől délre, Vanyarctól délre és Bércéi előtt. E vonalakat a 4. gyalogos „Police”, a 357 gyalogos, a 23. és 18. páncélos német hadosztályok védelmezték. December 5-én 8 óra 30 perckor a ködös magyar reggel csendjét a gárda sorozatvetők hangversenye törte szét. Megkezdődött a tüzérségi előkészítés, majd harcba mentek a lövészegységek. A páncélosok a nap második felében kezdték meg tevékenységüket Heréd körzetében. Különösen elkeseredett har- eok dúltak Kökényes szilárdan megerősített védelmi gócpontja elfoglalásáért E város bevételében kitűntek a 46. gárda páncélos brigád tankistái. Tüzérségi össztűz után az élcsapat, D. L. Loza főhadnagy parancsnoksága alatt csapást mért szemből, ezzel magára vonta az ellenség jtóész tűzerejét. Ugyanekkor Wkuskin és Scserbany kapitány zászlóaljai az ellenség szárnyain és hátában mértek csapásokat. Az ellenség pánikszerűen hagyta el védelmi .pozícióit, a Kökényes előtti híd térségében. Kihasználva ezt, a brigád többi erői betörtek a faluba és befejezték a német fasiszta csapatok szétzúzását. Továbbfejlesztve a támadást, a brigád menetből elfoglalta Erdőtarcsát. A németek alapvető erőiket az út* megtartására összpontosították, úgy vélekedve, hogy páncélosaink az utakról letérve képtelenek a sártenger miatt tevékenykedni. De az ellenség reményei meghiúsultak. A Vanyarcért folyó harcban Scserbany kapitány tankistái december 7-re leküzdötték egy elmocsarasodott szakadékot, és kijutottak a Balassagyarmatra vezető országúira Eközben a páncélosok a sártengerben egy méter mélységű valóságos árkot tapostak. Reggel jól láthatókká váltak az éjjel végrehajtott akció eredményei: két épségben maradt német üteg állt a tüzelőállásban; tíz tank és önjáró löveg, tizenhat ágyú és sok katona, tiszt pusztult el; tizennyolc lőszerrel megrakott teherautó zsákmányul esett. Az ellenség az egész frontvonal szélességében visszavonult. A 46. gárda páncélos brigád folytatta tevékenységét Erre az időre a másik brigád elfoglalta Tolmácsot és Nógrádot, ahol az ellenség erős ellentámadásai érték. December 9-én, egy elszánt éjszakai manőver eredményeként elesett Drégelypalánk. A németek, akik nem számítottak páncélosaink gyors előrenyomulására, szétzilálódtak, eldobálták fegyverzetüket, gépeiket, elmenekültek a helységekből. Belov alezredes páncolosai például, egyéb trófeákon kívül, nyolc hibátlan tankot zsákmányoltak, amelyek közül négybe ózonnal szovjet legénységet ültettek, s harcba vetették együtt a mi tankjainkkal. Előttünk volt Csehszlovákia. M. V. Volkov tábornok páncélosai parancsot kaptak; tevékenységüket fejlesszék ki Sahy irányába. Eltekintve attól, hogy Magyarország még hadiállapotban volt a Szovjetunióval, a lakosság hozzánk barátsággal közeledett. A felszabadított helységek lakossága gyakran megkínálta harcosainkat, altisztjeinket, tisztjeinket kenyérrel, tejjel, gyümölccsel. Elhagyva a magyar földet, reméltük, hogy nemcsak a német, de saját fasisztáiktól is felszabadítottuk az országot, s a munkaszerető magyar nép saját további sorsát meghatározva, helyes utat választ és soha nem feledi el felszabadítóit. Nógrád megye lakosságának soké kell emlékeznie a 6. gárda páncélos hadsereg tankistáira. akik férfiasán harcoltak ezen a földön 1944 decemberében. A. Ny. Konovalov ezredes 500 ém torok jeny A mohácsi csata napjaiból fennmaradt török bőrköpeny került a közelmúltban a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. A sötétbarna alapon mélyvörös rátétekkel gazdagon díszített ruhadarabot magasrangú hadiméltóság viselhette. akár lóháton is. legalábbis erre vallanak a köpeny oldalsó hasítékai, amelvek lehetővé tették, hogv az öltözék ne zavaria a lovast. A mütárgv a török birodalom központjában, valamely rangosabb műhelyében készült, könnven meglehet, hogv éppen az isztambuli szultáni udvar mesterének keze alól került ki abban az időszakban, amikor ott a bőrművesség igen magas fokú volt. Érdekes a köoenv hátának szabásvonalakkal kialakított dísze is: szamárhátíves „fülkéiének” oldalai stilizált liliomot fognak közre. Hasonló. szabásvonalakból kialakított díszítések legkorábbról, a szeldzsuk korból — a XI—XIII. századból. tehát hazánkban az Árpád-kornak megfelelő időszakból — Ismeretesek. divatiuk azonban nem élte túl a XVI. századot A köoenv egvébként már ismert volt régebbről is: 1965-ben Münchenben Publikálta a Waffen und Kostum- kunde című kiadvány. ám hollétéről a legutóbbi időkig nem tudtak Magyarországon A Bécsben élő Deed Ferenc festőművész felesége, a művészettörténész. textil- és bőrrestaurátor. Deéd Mária kapott megbízást a műtárgy restaurálására a tulajdonostól, rzv. Almásv Jánn<?na született Esterházy Máriától. így derült ki. hogv a köoenvt egészen mostanáig a burgenlandi Bemstein várában őrizték. mint a család tulajdonába Mohácsról került unikumot. A Deéd-házasnár felhívta rá a Magvar Nemzet1 Múzeum fi »veimét, mintolva" műtárgyra. amelvnek Magyarországon van a helve. A Művelődésüffvi Minisztérium megvásárolta, s ígv került Budapestre. fanpori huntor — Kölcsönadnál nekem ezer koronát? — Nem. — Ezt megjegyzem magamnak. — Na látod De ha kölcsönadom. azt biztosan elfeleited. A család kicsi lánvát nagyon elkeserítette, hogv a várva-várt húgocska helyett H uszonketten. a negyedik a-bol. 1970-ben érettségiznek. Salgótarián legmodernebb középiskolájában. a Bolvai gimnáziumban. Az ország felszabadulásának huszonötödik évében döntik el; miiven oálvára készülnek, hol szretnének dolgozni és akarnak letelepedni. Mindnyájukat érdekli Salgótarján úi arca. Egvütt örülnek az úinak és közösen utasítiák el a régit, az elavultat. Igényeik vannak. A iobbat keresik: nem kényszerből és kényelemből. a letelepedők saiát környezetükre akarnak hatni. Vágvak — 1969. Ez az írás csak hangulatában tudja megközelíteni az érzéseket, nem tud alaposabban meríteni. Keresztmetszetről lesz szó* a terjedelem meghatározza a lényeget. De ami ebből kiderül: ténv — elemes raita ei- gondolkodni. Figyelemre méltó. Huszonkét nréVis+stejre induló fiatal. Közülük tíz be- iáró. Hánvan akarnak Salgótarjánban élni? — olvasom a kérdést Tízen válaszolnak igennel. Főleg az itteniek ..Kezd kialakulni a város iellege és megtalálom a számításomat” — íria az egvik. Többen az elhelvez- kedési lehetőséget részesítik “lőnvben. Fi »veinek arra is. hosv itt élnek szüleik és itt található a rokonság. Van. aki azt válaszolia a kérdésre: nem tudnám megszokni e»v másik város hangulatát, lakóit. Eev következő hozzáteszi: itt szeretnék élni. de öcsikét hozott neki a gólya és ígv szólt aoiához: — Mondd, igaz az, hogy a kislányok a virágok között születnek, a kisfiúk pedig a káposztában? — Igen. igaz — És te nem tudod megkülönböztetni a virágot a káposztától?! Az öreg bánnám orca mintha kővé merevedett volna. úgy nézte a munkát. Az omlasztók az utolsó erőfeszítésre készültek. A láncot már rákötötték a tartóoszlopra, meafeszült és a következő pillanatban naav robajjal leszakadt a kőzet. Beomlott az akna nyílása. Az arc mea- vonaalott. de ekkor már szaporán dördültek rajta a könv- nyek. Temették a bányát, amelyben húsz évet dolaozott. Mennyi verejtéke hullott ott ennyi idő alatt a szénre, és most méais? Uauan mit érezhetett akkor? Ezt az epizódot — bár réaebben történt — nem tudtam elfelejteni. Eszembe jut mindia. ha eov bánya bezárásáról hallok. Az eavik mátranováki aknát megszüntetik. Nem az első és nem is az utolsó Nóg- rádban. amely erre a sorsra jutott, vagy jut. A múltról való feljeavzésekben. krónikákban sok aknanév szerepel már úgy. hoau volt Talán azt sem lenne érdektelen kutatni, mi lett a bányászokkal eav-eav akna halálával. Az idősektől tudom: iaen a leatöbbször vándorbotot. tarisznyát vettek a kezükbe és indulhattak szerencsét próbálni másutt. Nemrégen Mátranovákot meglátogatták a ménkesi vezetők. Azért mentek, hogy beszéljenek a bányászokkalférveikről. lehetőségeikről és választ adjanak kérdéseikre. Baráti bszélaetés volt ez. és mennyire más mint a régi. Sor került azután a fehér asztalnál a búcsúzásra. Aki ott volt. úav mondja, jó hangulatban telt el az idő. ve- dia a levegőben volt a bizonytalanság érzése is. Ugyan, mi lesz holnap és holnapután? A két autóbusz másnap Mátranovák helvett Mén- kesen állt mea. Több mint száz bányászt hozott. A felolvasóban ismét az akna vezetője. a vártszervezet és a szakszervezet titkára köszöntötte őket és közösen beszélték mea a tennivalókat. A bányajáráson már túl vannak. Az első benyomásokról beszélgetünk az eavik irodahelyiségben. Mindenkinek van véleménye. Hogyan fogadták őket e régi ménkesiek? — Igazán jól, nem is gondoltam, hogv ilyen fogadtatásban lesz részünk. Érzi az ember, hoau barátok közé került — válaszol az eavik. de utána refrénként ismétlődik ez a többieknél is — Itt is azt a beosztást kaptam, ami Mátranovákon volt. Biztonsági mérnök vagyok — mondja Fejes József bányamérnök — Ha lehet, én már korábban átjöttem volna ide. Jobban érzem magam, mint az előző helyen. remélem nem csalatkozom ezután sem — mondja idős Sálamon András. — Nekem nem teljesen új Naavbátonu. mert néav évet dolgoztam korábban Tiribesen is. Most tartalékba osztottak be. de arra is szükséa vjn egy bányánál — mondja Sánta János. — Nekem más a véleményem — mondja Kis József. Derecskéről járok be. külszíni munkás voltam előtte, is. Mátranovákon - 90 forintig is elment a kereset, de itt úgy érzem, nem lesz env- nvi. és nehezebb is a munka. Én gondolkodom még. Igaz. hogy a bányánál 23 évem van. de előtte a téalaavárnál is dolgoztam 6 évet Most ott is keresik az embert. Ha otthon, helyben is megtalálnám a számításomat, talán jobb lenne odamenni — mondja. — Nekem méa 7—8 évem van a nvuadíjia. Azt itt szeretném eltölteni. Mozdonyvezető vagyok, itt is oda osztottak be — mondja Béres Pál. — Én már jártam itt korábban. amikor Kánváson dolgoztam. Munkamódszer-átadáson voltunk itt akkor. Eddig frontfejtésen dolgoztam és itt is lesz frontunk. Mi készítjük elő magunknak — ez Forgó Márton nézete. — Egy baleset miatt 50 százalékos rokkant vaavoi;. Itt a fenntartáshoz osztotta! Mátranovákon . hosszú időn keresztül nem sikerült odajutnom. vedia ez a keresetben is kedvezőbb — mondja Dudás János '— Valamikor Tiribesen kezdtem, onnan Mátranovák- ra helyeztek, most meg ide. Bízom abban, hoau itt sem lesz rosszabb, mint ott volt — így vélekedik Pádár Sándor. Űj hely. úi emberek Mén- késén. Ök mondtak véleményt saját sorsukról. Ma már nem bizonytalanok, és rosszat egyiktől sem hallottam. Iaaz, elmondták: melegebb ez a bánva, mint a másik volt. A fürdőt is szűkebbnek tartják. Ilyen és ehhez hasonló kisebb szinte lényegtelen dolgok szóba kerültek, de olyan panasz. aminek mélyebb alapja lenne. — nem volt. Megint temettek egy bányát. de a bányászokról gondoskodtak. Odakerültek, ahol jövője van a széntermelésnek Űj doloa az áthelyezési seaélv is. Ezzel ellensúlyozzák az átmeneti időt, amía az új helyen a réai teljesítményt elérik. Az emberség a legfontosabb Ez történt most is. Munkakönyvét senki sem kapott a kezébe. B. J. NóGRAD - 1969. december 21., vasárnap ez nemcsak tőlem függ. A körülményektől. Hogyan vélekednek erről a kérdésről a beiárók? Többségük a faluiában kíván élni a későbbiekben is. A fő indok: sokkal nvugodtabb és tisztább eev falu. attól függetlenül. hogv itt (Salgótarjánban) több a szórakozási lehetőség Természetesen, a nem-hez az is hozzátartozik, hogy a beiárók többségének szülei családi házat építettek lakóhelyükön. A huszonkét fiatalból mindössze kettő válaszolt úgv nemmel, hogv indokolatlanul haevta elhatározását A beiárók elsősorban a tisztaságra és a nvugodtabb életkörülményekre híviák fel a figyelmet. Nem vitás. a város tempóin, ritmusa megváltozott szemléletet követel. Ami azonban a tisz- taság-a voratkoriv (és évről még szó lesz), arra érdemes felfigyelni. Mi a véleménye Salgótarján úi városközpontjáról? — hallatszik a következő kérdés. Még a letelepedni nem kívánók is a legnagyobb elismeréssel válaszolnak erre a kérdésre. — Szebbet nem tudnék elképzelni. — Gondolom ha az úi állomás is felépül, még határozottabban állíthatjuk. ho»v szép. — fsodóint^«"-! modern. — ízléses és betölti funkcióját. — Újszerű, európai színvonalú — olvashatjuk a lapokon És ezek a válaszok megnvugtatóak. Mert kiderül: a jövő generációja is figyelemmel kíséri a változást. értékelni tudja; nemcsak az iskolai tananyag után. hanem saját érzésvilágából következtet, hasonlítja össze az újat a régivel Ha az ember értékítéletet tud alkotni, akkor arról is kifeiti véleményét mit hiányol. mit kéDzelne még el. Különösen érdekes ez akkor ha tizennyolc évesekről van szó. Az ifiúság gondolkodás- világa nem képez zárt kört. nemcsak saiát érzéseit veszi figyelembe. Félredobia kényelmi helyzetét, a praktikumra épít. a jövőnek tervez. de úgv hogv félreérthetetlenül megfogalmazott válaszában a salát utánpótlására is gondol. Éppen ezért tettük fel a következő kérdést-; Ha tervező lenne. miiven funkciójú épületeket tervezne Salgótarjánban? Ha a felsorolás után ewik percről a másikra minden eeves kívánság megvalósulna, még akkor is — biztosan — úiabbakkal bővülne a lista. De nézzük az óhaiokat! A huszonkét megkérdezettből hét fiatal Le Corbusier marseille-i szalagházát említi Mivel az is hegyoldalra és fák közé éoült. mégpedig úgv hogv a fák is megmaradjanak: az egész épülettömböt lábazatra helyezve — írja egvikük. A másik válaszadó tovább viszi a gondolatot: az épületek között minél több parkot és játszóteret létesítenék A negyedikesek többsége elsőként említi az ifjúsági házat. Ahol a fiatalok közelebb kerülnek egymáshoz, a művészetekhez, azon kívül A párizsi „Lido” Színház új revüjének bemutatóján sok világhír esség is részt vett. A kénen Brigitte Bardot (Bé-Bé), a franciák csillaga, éppen cigányzene kísérettel dalol szót sem szólnék a cigánv- hegyről. — Szégyellem a Karancs utca régi házait, ósdi. macskaköves utcáiét, a Len vász József úti általános iskola mögötti telepet. — Szégyellem a város piszkosságát, s nem szívesen hívnám fel az idegenek figyelmét a még lebontásra kerülő kolóniákra. — Szégyellem a szemetelést, a parkok rongálását. — A Nemzetit Őszintén írják. A problémákat mi is érezzük. De külön öröm. ha az ifjúság is felfigyel ezekre a ielensé»»i- re, joggal bírálja. Az egészséges kritika mindig hasznos: tudják ezt a város vezetői is. S ha a kívánalmakat és a szégvellnivalókat összehasonlítiuk a város távlati terveivel. rájöhetünk, hogv majdnem rniodnmrjk észrevételre találhatunk orvosságot. A diákok által vázolt tervek valósággá válnak, s idővel mindegvík szégyellni való helv megváltozik. De ebben a változtatásban már a válaszadók is részt vesznek. ők a lövő énítői ők is a tervek megvalósítói közé tartoznak Q t kérdés, megannyi elképzelés Huszonkét diák felvetése válaszaik körvonalai. Ahow az utóbbi tíz év alatt a múltból a ielenbe érkezett a város, s ahogv megvalósultak az akkori elképzelések. úgv öltenek maid tes+et a ieleoleei tervek is — köztük a tizennyolc évesek realitáson nvugvó elképzelései — s tíz év múlva talán ők is úgv emlékezhetnek visz- sza a mai napokra, mint most mi. Molnár Zsolt önkéoző körök. szakkörök munkájában vehetnek részt — mondja az egyik bejáró. A válaszadó egv szén. de olcsó árakkal rendelkező éttermet is építene, ahol a fiatalok is megtalálják a szórakozási lehetőséget. Tízen úi mozit igényelnek. Szóba kerültek a lakások is Még többet! — hangzik a felhívásuk. Sportpalotát terveznének medencével. versenyuszodát vásárcsarnokot, autóbusz-pályaudvart. főiskolát vagv egyetemet. múzeumot ifjúsági Darkot. Még egv-két szolgáltatóház is elkelne — íria az egvik salgótarjáni diák —. mert a központban túlzsúfolt minden de a külső területeken, kevés. A következő kérdés a második témacsoporthoz kapcsolódik: Mit mutatna megvendégelnek Salgótarjánban? A tetszésnyilvánítás egvenlő a véleménnyel. Amit elismernek, az mindannyiuknak tetszik: az úi lakóházak, a művelődési központ, a Ka- rancs Szálló, a Bolvai gimnázium. a kórház, a Tó-strand, a megvetanács mögötti lakótelep — mind-mind mt'g'mi- tatnák az idegennek. Tízen a gyárakba, a múzeumba is elvinnék a vendéget, még többen a panorámát is megmutatnák. Örömmel. minden fenntartás nélkül Mert ami eddig épült, azt mindegyikük saiátiának. masáénak is érzi. S amilven az öröm. nlvan a nem tetsző dugókkal is a véleménynyilvánítás. — Egy
